Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-25 / 24. szám

2 Dunántúli napló 1990. január 25., csütörtök Az Országgyűlés ülésszakának második munkanapja Dr. Nagy József: „Az új törvény a nemzet lelki megnyugvását segíti elő” Kedden a délutáni órákban hangzott el dr. Nagy lózsel ba­ranyai képviselő hozzászólása, amelyet szerdai zárszavában Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter az egyházak rehabilitálá­saként említett. Az alábbiakban a képviselő hozzászólását rö­vidítve közreadjuk. (Folytatás az 1. oldalról) A szünetet követően Bői- csey György, a jogi bizott­ság elnöke ismertette a bi­zottság véleményét, omely úgy foglalt állást, hogy in­dokolt százlban megjelölni czolk számát, akik egyházat alapíthatnak. A bizottság ál­lásfoglalásával a miniszter is egyetértett, s az Országgyű­lés is elfogadta azt. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés a már elfogadott módosító indítvá­nyokkal együtt 304 szavazat­tal elfogodta a törvényjavas­latot. Ezután az Országgyű­lés megbízza a Miniszterta­nácsot, hogy mindazokat a megállapodásaikat, amelyeket az állam a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló tör­vény hatályba lépése előtt az egyházakkal kötött, velük együttműködve 1990. decem­ber 31jig vizsgálja felül. Gál Zoltán belügyminiszté­riumi államtitkár tájékoztatta a Tisztelt Házat a Duna- gate néven ismertté vált le­hallgatási botrány néhány ta­pasztalatáról, illetve előter­jesztette a különleges titkos­Az ülésszak ezután az álla­mi vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló, illetve a Nemzeti Vagyonügynökségről és a 'hozzá tartozó vagyon ke­zeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat megtár­gyalásával folytatódott. Első­ként Martonyi János kormány- biztos előterjesztése hangzott el. Martonyi János elmondotta: a két törvényjavaslat a tulaj­don államtalanításának na­gyon fontos állomását jelen­ti. A tulajdonviszonyok gyöke­res átalakítása alapfeltétele a gazdasági reform továbbvi­telének, a valóságos politikai demokrácia kialakításának. Magyarországon hosszabb tá­von a gazdaság versenyszférá­jában az egyéni és a társult magántulajdont meghatározó szerephez kell juttatni. Az ál­lami vállalatokra bízott va­gyon privatizálásának egyik fő formája a spontán privatizá­ció, amelynek eredményeként a vállalatok vagyonukat rész­ben az általuk alapított tár­saságokba viszik át, részben értékesítik vagy használatba adják azt. E spontán priva­tizáció erőteljesen folyik, ami jelentős veszélyekkel is jár. Fennáll a vagyon alulértéke­lésének, áron aluli értékesíté­sének, vagy más, előnytelen feltételek elfogadásának a ve­szélye, 'hiányzik a versenyez­tetés, a tárgyalások a leg­több esetben a nyilvánosság kizárásával folynak. Jelenleg az állam, mint tu­lajdonos, e műveletekkel kap­csolatban semmiféle ellenőr­zési, beleszólási joggal nem rendelkezik. A spontán priva­tizációnak azonban előnyei is vannak: jelenleg ez a forma 'kapcsolódik össze a leggyak­rabban a külföldi tőkebefek­tetésekkel; e részleges átala­kulások -, ha következetlenül is, ellentmondásosan old­ják az elavult vállalati szer­szolgálati eszközök és mód­szerek engedélyezésének át­meneti szabályozásáról szóló törvényte rvezetet. Jelenleg az állambiztonsági szervezetnek nem állnak ren­delkezésére olyan normák, amelyek alapján tevékenysé­gét végezhetné. Ebből a szem­pontból különleges jelentősé­ge van a most beterjesztett tör­vényjavaslatnak, amely a kü­lönleges titkosszolgálati esz­közök és módszerek engedé­lyezésének átmeneti szabályai­ról szól. A törvény addig lesz hatályban, amíg az átfogó nemzetbiztonsági jogszabályo­kat meg nem alkotják. Az er­ről szóló törvénytervezet lé­nyegében már elkészült. A tervezet fontos eleme, hogy az állambiztonsági szol­gálatokat kiveszi a belügymi­niszter hatásköréből, és a Mi­nisztertanácshoz, illetve annak elnökéhez rendeli. Szimbolikus jelentőségű, hogy megváltozik a szolgálat elnevezése is: a javaslat ér­termében az állambiztonsági szolgálat helyébe nemzetbiz­tonsági szolgálat lépne. Igazi parlamenti vita, szin­te már választási csatározás zajlott az ülésteremben, ami­kezeteket, valóságos tulajdo­nost teremtenek a vállalati vagyon számára. Mindebből az következik, hogy a spontán privatizációt felszámolni nem szabad, ám gondoskodni kell a veszélyek elhárításáról, vagyis olyan ru­galmas ellenőrzési rendszert kell bevezetni, amely a tulaj­donosi érdekek oltalmának biztosítása mellett nem állít­ja meg, nem teszi lehetetlen­né a részleges átalakulásokat, értékesítéseket. Ezt a célt szol­gálja az állam vállalatokra bí­zott vagyonának védelméről szóló törvényjavaslat. Ezután Tömpe István pénz­ügyminiszter-helyettes részlete­sen ismertette az Állami Va­gyonügynökségről szóló tör­vényjavaslatot. Elmondotta, hogy az ügynökség fő célja a rosszul kezelt állami va­gyonnak valódi tulajdonosok­hoz való eljuttatása, mégpe­dig társadalmi kontroll mel­lett. A vagyonügynökség mű­ködése során az állami tulaj­donban lévő vagyonnak az­zal a részével foglalkozik, amely már vagy társasági for­mában működik, vagy átala­kulás révén társasággá válik. A legsürgetőbb tennivalók — az eddigi tapasztalatok sze­rint — a vagyonvédelemben je­lentkeznek. Ez természetesen nem jelenti az üzleti önálló­ság megakadályozását, a tár­sasággá alakítások indokolat­lan megfékezését, az állam- igazgatás újbóli térnyerését az üzleti közösség térnyerésével szemben. A sikeres privatizá­ciós politika hatékony szerve­zetet kíván, ezért van szükség az Állami Vagyonügynökség létrehozására. Ez a szervezet nem üzletellenes céllal . jön létre — hangsúlyozta ismétel­ten a pénzügyminiszter-helyet­tes —, ám tériy, hogy a zárt körű, a társadalmat kizáró al­kudozásokat mindenképpen meg kell szüntetni. kor az úgynevezett lehallga­tási botrány, illetve ezzel ösz- szefüggésben a különleges tit­kosszolgálati eszközök és mód­szerek engedélyezésének át­meneti szabályozásáról szóló törvényjavaslat vitájára került sor. A hozzászólásokból kitűnt, hogy az éles, indulatoktól és személyeskedésektől sem men­tes szócsata alapjául Németh Miklós miniszterelnök keddi soron kivüli beszéde szolgált. Erre reagált szerdán Tamás Gáspár Miklós, aki a Szabad Demokraták Szövetségének „államfilozófiáját" is kifejtve tagadta, hogy az ellenzék a zűrzavar fokozására, a kor­mányzat szétverésére töreked­ne. Hámori Csaba, az MSZP frakcióvezetője viszont a kor­mányelnöki helyzetképet erősí­tette, példákkal illusztrálta a politikai hangulatkeltés mód­szereit, amelyek között gyak­ran szerepel a rágalmazás. Ezután sorra kértek szót az ellenzéki képviselők, ki-ki vér- mérséklete szerint védve iga­zát. A vita azonban korántsem zárult le, azért a plénum a napirend tárgyalását félbesza­kította, s a döntéshozatalt másnapra halasztotta. /■ Lényeges kérdés a vagyon­alap felügyelete. A kormány azt javasolja, hogy az Állami Vagyonügynökség a Miniszter- tanács felügyelete alá tartoz­zon. A kormány egyetért ' azzal, hogy az Országgyűlésnek meghatározó, ellenőrző szere­pet kell betöltenie. A tör­vénytervezet szerint ennek megfelelően az Állami Va­gyonügynökséget az Ország- gyűlés által megbízott Állami Számvevőszék ellenőrzi; az Országgyűlés fogadja el a vagyonügynökség .működését szabályozó vagyonpolitikai irányelveket. Ugyancsak a parlament fogadja el ezt kö­vetően a vagyonpolitikai irány­elvek teljesítéséről szóló je­lentést; a vagyonügynökség igazgatótanácsát, az ügyveze­tő igazgatót is az Országgyű­lés választja meg. A viták során több alka­lommal felmerült az: a va­gyonügynökséget közvetlenül az Országgyűlés ellenőrzése alá kell helyezni. Ebben az esetben azonban az Ország- gyűlésnek vagy közvetlenül be kellene kapcsolódnia az ope­ratív ellenőrzés folyamatába -, ez a kormány szerint sem­miképpen sem kívánatos -, vagy az Állami Vagyonügy­nökség tényleges ellenőrzés nélkül maradna. Mindezek alapján a kormány azt ja­vasolja, hogy az állami va­gyonalap a Minisztertanács felügyelete alá kerüljön. Ugyancsak vitatott kérdés volt a vállalatok átsorolása államigazgatási irányítás alá. A kormány szerint a Minisz­tertanácsnak kell rendelkezni ezzel a joggal. A terv- és költségvetési bi­zottság álláspontját a tör­vényjavaslatokkal kapcsolatban Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.) képviselő ismertette. A törvénytervezet vitájában felmerült képviselői felveté­sekről szólva hangsúlyozta: többen javasolták biztosíté­kok beépítését arra nézve, nehogy a dolgozók és a kol­lektívák a felhalmozott múlt­beli munkájukat tartalmazó tőkevagyon értékesítésének puszta tárgyai, kirekesztett és szenvedő alanyai legyenek. Ezzel egyetértve egészítették ki az eredeti törvénytervezetet azzal, hogy a vállalatukat é:'ntő pályázat kiírásával egyidejűleg a dolgozókat részletesen tájékoztatni kell a pályázat feltételeiről, köz­tük az abban való részvételi lehetőségeikről, formáiról. Egyébiránt pedig a bizottság­ban az a nézet kerekedett felül, hogy az egyenértékű feltételek esetén érvényesíten­dő preferenciaskálát a va­gyonpolitikai irányelvekben, majd véglegesen a tulajdon- törvényben kell meghatározni, illetve az ezeket megelőző politikai vitáknak kell az al­kotmány szellemében kialakí­tania. A törvénytervezeteket a mó­dosító javaslatokkal együtt a bizottság nevében Szabó Kál­mán az Országgyűlésnek elfo­gadásra ajánlotta. Miután a törvényjavaslatok­hoz számos módosító javaslat érkezett, megkezdődött az ál­talános és részletes vita. Elsőként Simon Péter Pál (Borsod-Abaúj-Zemplén, 23. vk.) kapott szót. ■Ezután íuratovics Aladár (Csongrád megye, 7. vk.), An­tal Imre (Pest m., 19. vk.), és Boros László (Budapest, 26. vk.) szólaltaik fel. Bi'acs Péter (Budapest, 30. vk.) közölte, hogy a Mogyar Gazdasági Kamara egyetért az állami vagyon védelméről szóló törvény 'megalkotó só­val, bár úgy ítéli meg, hogy azt a társasági, Illetve az át­alakulási törvénnyel egy- időben kellett volna létre­hozni. A kamara álláspontja szerint az Állami Vagyon­ügynökség létrehozásának alapvető célja csak a tulaj- donrefornl megvalósitásának előmozdítása, illetve a válla­latoknál, működő vagyon jö­vedelem termelő-iképességének fokozása lehet. A törvényja­vaslat . - vélekedett a kép­viselő — lényegében az álla­mi vagyon körébe tartozó tő­keelemekre vonatkozó/ tulaj­donosi jogosítványok ^centraii- zálását jelenti. így a tervezet elfogadása esetén az állam közhatalmi és tulajdonosi jo­gosultságának szétválasztása helyett óriási gazdasági po­tenciállal rendelkező közpon­ti hatalom jöhet létre. Félő, hogy ez az állami bürokrácia átmentését szolgálná. Az elmondottakat összegez­ve Biacs Péter —, a kamara álláspontját is tolmácsolva — leszögezte: az állami vagyon, az állami vállalatok társaság­gá alakítása külföldi tőke bevonásával, vegyesvállalatok létrehozásával a gazdálkodási szféra feladatába tartozik. A vagyonügynökséggel kapcso­latbon pedig a választópolgá­rok azt várták volna el, hogy az állami vállalatok vagyonértékelését végezze el, s ellenőrizze, nyugtassa meg az állampolgárokat: a nem­zeti vagyont nem fogják el­kótyavetyélni. A felszólalást követően az elnöklő Horváth Lajos bere­kesztette az ülésszak máso­dik napjának munkáját. A parlament csütörtökön 9 óra­kor folytatja a tanácskozást. Tisztáit Országgyűlési Ha csak a hétköznapok tárgy- szerűségével gondolkodnánk, akkor most csupán azt kellene megálla­pítanunk, hegy eleget tettünk az új alkotmányban elfogadott egyik kötelezettségünknek, amikor meg­alkotjuk a lelkiismereti és vallás- szabadságról, valamint az egyhá­zakról szóló törvényt. Azonban ennél lényegesen több­ről van szól A társadalom demok­ratizmusát, az emberi szabadság- jogok bővítését kifejező új tör­vénnyel az egész nemzet lelki megnyugvását segítjük elő. Az a szándék, hogy megszüntetjük a kö­telező világnézet vagy ideológia monopóliumát, az államilag támo­gatott vagy éppen előirt ateizmust, is elismerjük az emberek gondol­kodásának szabadságát, sokszínűsé­gét —, több mint egy száraz, ra­cionális jogalkotási esemény. Most oz emberek sokaságát sza­badítjuk meg attól, hogy belső meggyőződésükkel, lelkiismeretük­kel ellentétes módon, a hivatalos politikához alkalmazkodva visel­kedjenek, vagy - durvábban ki­fejezve —, alakoskodjanak. Az új törvény egyben a törté­nelmi igazságtételnek is eleget tesz, amikor elismeri az egyete­mes mogyar kultúra kialakításában és művelésében oz egyházak ki­emelkedő szerepét. A mögöttünk hagyott évtizedek­ben a vollásos világnézet elleni harc eszköztárában gyakran sze­repelt az oz állítás, hogy a nagy történelmi sorsfordulók idején, oz egyházak vagy azok egy része -, nem a halódás, hanem a re­akció oldalán álltak. Úgy vélem, nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy ezt a véleményt megcáfoljuk. A Rákóczi szabadságharc, 1641-49 számos eseménye az egyházak ma­gatartása az ellenkezőjét bizonylt­ja ennek. (Az ország független­ségének kikiáltáso o debreceni Nagytemplomban történt.) £s ha csak a közelmúlt nagy katarzisára a II. világháború véres eseményeit idézzük, akkor azt is tudjuk, hogy voltak ugyan Kun páterek, de sok­kal többen a Kálló esperesek. Az új törvény nemcsak a val­lásszabadságról, hanem az ennél szélesebb körű fogalomról, a lel­kiismereti szabadságról is rendel­kezik, amikor az eltérő meggyőző­désű emberek szobád gondolkodá­sát és kölcsönös megértését, tole­ranciáját kinyilvánítja. Szeretném remélni, hogy a gon­dolkodás és a világnézetek sza­badsága nem vezet valamiféle szabadossághoz, nihilizmushoz. Sze­retném remélni, hogy a szabadság nem a trágárságot, a pornót, a gátlástalan kapcsolatteremtést fogja növelni, hanem ellenkezőleg: a család intézményének, eszményének megbecsülését fogja erősíteni. # De azt is szeretném remélni, hogy az Cij egyházi közösségek alapításának megkönnyítése nem vezet majd olyan kis létszámú, de annál hangosabb, a napi politika függvényeként működő szekták létrejöttéhez, amelyek nem a társa­dalmi megegyezéshez, hanem an­nak .meghiúsításához vezethetnek. £n azt remélem, hogy ezek az aggodalmaim csupán felesleges aggályoskodásndk bizonyulnak. Honfitársaimmal együtt magam is azt várom, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság törvénye a felsza­badult gondolkodású emberek so­kaságának támogatása, munkájo révén, a magyar társadalom meg­újulását, demokratizmusának ki­teljesedését fogja elősegiteni. Ezért én meggyőződéssel szavazom meg az előterjesztett törvényjavaslatot, a magam és a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója nevében. Önbizalom A T. Háx hangulata manapság sokféle jelzővel illethető, de hogy sem unalmasnak, sem derűsnek nem nevezhető, az bizonyos. Drámai beszédeik, éleshangú felszólalások után elhangzik végre az ebédszüne* tét bejelentő elnöki szó. Jönnek kifelé a képviselők, elcsigázva, fá­radtan, gondterhelt ábrázattal. Tódulnak kifelé az újságírók is a sajtó* páholyból, hiszen ilyenkor lehet a honatyákat és honleányokat elkap­ni egy-egy futó kérdés erejéig. Ekkor megüti a fülemet egy mondat. Enyhe akcentussal hangzik - mint kiderül, egy magyarul jól beszélő nyugatnémet újságíró intézi magyar kollégájához: „Nem értem magukat, miért ez az önbizalom- hiány?!" - és kérdően néz a másikra. Nem mondja, de érezni a ki nem mondott folytatást: hiszen itt egy demokratikus szellemű parla­ment ülésezik . . . Hót igen. Erre talán nem is gondolunk, másoknak kell észrevenniük: itt valami fontos dolog történt, egészen más ez a parlament, mint néhány évvel ezelőtt. Es akkor ez az önbizalomhiány. Tényleg: miért is? S. G. DUNÁNTÚLI-REGIONÁLIS VÍZMÜVEK pécsi üzemigazgatósága korszerű eneigia és vízellátási központjába ♦ elektrikus végzettségű DISZPÉCSERT keres. Jelentkezni lehet: a 27-388-as telefonszámon, a munkaügyi előadónál. Üresen álló, száraz, 35 m körüli belvárosi helyiséget bérelnénk irattározás céljára: ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR Baranya Megyei Igazgatósága Pécs, Rákóczi út 44. Ügyintéző: Kásádi Tibor Törvényjavaslatok az állami vagyon védelméről és kezeléséről Békési József pénzügyminiszter és Nagy Sándor Roszik Gábor és Tamás Gáspár Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom