Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-24 / 23. szám

7. számú választókerület Független Kisgazda Párt Szomor Ferenc Halasztás 1990 Ki lehet képviselőjelölt? 1944-ben szü­lettem Basái­ban, 12 hol­don gazdál­kodó paraszti családban. A jó gazdálko­dás és a sze­mélyes irigy­ség miatt ku- !á ki istára ke­rültünk. A tsz-szervezés min­den erőszakos nyomásának el­lenállva a csalód nem állt be. 1962-ben élelmiszerkereske­delmi szakképesítést szerez­tem jeles eredménnyel. 1970- től 15-30 fős boltokat, áru­házát vezettem 1988-ig, min­dig jó elszámolással. Ekkor az alacsony bérért dolgoztatni er­kölcstelennek tartottam és munkahelyemen felmondtam, 1920. de- c ember 3-án születtem Diós- visz'lón. Édes­anyám néhai Tóth Julianna, édesapám né­hai Sztani- szavíjevics Mi­lán. Szüleim 2 hold földön gazdálkodtak, mellette édes­anyám varrónő is volt. Édesanyám első házasságá­ból Ikét bátyám született. Lajos nevű testvérem 1943. január 17-én a doni harcoknál ölesett. 1945 után különböző válla­latoknál dolgoztam. 1968-tól a Dél-dunántúli MÉH Vállalat­nál mint ellenőrzési önálló Budapesten születtem 1914-ben. Származásom a földműve­lésben gyö­keredzett. Két­éves koromtól özvegy édes­anyámra há­rult nevelte-^ tésem. A Pécsi Egyetem Jog- tudományi Karán 1937-ben szereztem diplomát. Részt vet­tem a második világháború­ban. ügyvédi és bírói vizsgát 1946-ban tettem. Siklóson vol­tam ügyvéd 1950. június 23- ig, amikor a családommal együtt a Hortobágyra depor­táltak. Mindenünkből kifosz­tottak. Csak 1956-ban térhet­tem vissza, de semmi va­gyontárgyunkat vissza nem ad­ták. Segédmunkásként dolgoz­Lehet-e másképp kez­deni egy be­mutatkozást, mint úgy, hogy születtem itt és itt, szüleim ezek stb . . . Persze. hogy lehet. Mond­juk igy: Va­gyok, aki vagyok. Ezenkívül 30 éves és elvált. Dolgoztam la­katosként, majd diszpécser­ként a Sopiana Gépgyárban, gépész érettségim után pedig hirtelen fordulattal a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának nappa­li tagozatán találtam magam. Pechemre, mert 1986-ban el is végeztem és, . azt hiszem, o társadalmi igazságtalansá­gok, politikai hazugságok egy jogász fülének a legsértőb­bek. A politikai szereplésbe a szüléimben (édesapám bá­nyász, édesanyám kereskedel­mi dolgozó) a múlt rendszer­ből származó, még ma is ott azóta 10 hektáros víztükrű sa­ját tavamon társammal -f 6 hold földön gazdálkodom. Családos vagyok, 23 éves, fő­iskolás lányom van. Húsz éve egyházi elöljáró vagyok. Politikai múltamról: 15 éve, hogy saját filmjeim vetítésé­vel hirdetem az Erdélyben élő magyarok szomorú sorsát. Három éve, hogy a budapesti ellenzéki körökbe feljárok és ott tevékenykedem. Az FKgP- nek 1988. november 20. óta vagyok tagja. Célom: függet­len, szabad Magyarország! Szovjet csapatok mielőbbi ki­vonulása. Magántulajdon el­sődlegessége, ehhez kedvező adópolitikát. A föld vissza­osztá'lyvezető voltam a nyug­díjazásom ig. Mezőgazdasági és felsőfokú pénzügyi végzettségem van. Több mint 50 éve vagyok a Magyarországi Szociáldemok­rata Párt tagja, jelenleg a pécs-'baranyai pártszervezet ellenőrzési bizottságának el­nöke vagyok, valamint az or­szágos pártvezetőség számvi­teli és pénzügyi bizottságának tagja. A szociális piacgazdaság révén jóléti államot akarok. Szép, gondtalan öregkort biz­tosító, értékálló nyugdíjat aka­rok. A női egyenjogúságot jo­gilag, szociálisan, gazdasági­tam, majd 1972-től jogtaná­csosként az Alföldön. 1977-ben mentem nyugdíjba. Programom: Az államosítás során az ál­lam tulajdonába került ingat­lanok magántulajdonba való visszaadása szükségszerű ah­hoz, hogy az okozott jogtalan­ság megszűnjön, s az állam­polgárok biztonságban tudják magukat. Az egyházi iskolák visszaadassanak az egyház­nak, a szerzetesrendek vissza­kerülhessenek a volt rendhá­zukba. A felekezeti hitoktatás kapjon helyet az iskolai okta­tásban. Szűnjön meg a felvé­teli rendszer jelenlegi módja. Meg kell teremteni az elméie­élő félelem, valamint az a reménytelenségük sodort, amit ők mindig így fejeznek ki-: itt úgysem változik semmi. Hót igenis fog változni! A rend­szernek kell változnia és vég­re szocializmus helyett laká­sokat, iskolákat, kórházakat fogunk építeni. Program? — Soha nem volt még olyan időszerű Magyar- országon Churchill híres mon­dása, mint most: „Nem ígér­hetek mást, mint vért, veríté­ket és könnyeket." Aki ma ennél többet ígér, az nem őszinte. Igaz szívvel egyetlen dolgot lehet ígérni: minden körülmények között önöket, választópolgárokat, az önök érdekét kell képviselni, és képviselném, nem úgy, mint a mostani parlament bólogató bábjai. Illúzió persze azt képzelni, adását a 47-es jogállapot sze­rint. A. földdel nem rendelke­zők igényeik szerint kapjanak földet, jelképes áron. Telepü­léseinken önkormányzatot, köz- biztonságot, kulturális felemel­kedést. Gyárakban részvények alapján munkás-önkormányza­tot. Követelni fogom a nyug­díjak felülvizsgálatát, a jog- taianu1 szerzett vagyonokról való elszámoltatást, az ártat­lanul meghurcoltak rehabilitá­lását, és a fenti bűnök elkö­vetőivel az elszámolást. A vá­lasztópolgárok többségének ké­rését mindig figyelembe véve, a demokrácia szellemében, céljaink eléréséért teljes erőm­mel fogok harcolni! lag kefl valóra váltani. Ifjúsá­got képessé kell tenni, hogy életét maga formálja. A falu és a város közti különbség megszüntetését akarom. Tá­mogatom a parasztság önkén­tes társulásait, szövetkezeti vagy magán formában. A me­zőgazdasági termékek piacát a termelők, a parasztok közö­sen irányítsák. Szélesíteni kell a szociális (lakáshoz jutás le­hetőségét. Az egészségügyben tapasztalható áldatlan állapo­tok megszüntetését akarom. Aktív állami munkaerőpiaci politikát sürgetek. Az inflációt gerjesztő jogszabályok felül­vizsgálatát szorgalmazom. ti tudásnak a méltó helyet. A szakképzettség és a tudomány kapja meg a megfelelő meg­becsülést. A takarékosság le­gyen az elkövetkezendőkben a fő cél. Meg kell kezdeni az elmúlt rendszer politikai bűnöseinek a megjelölését, felelősségre vonását, a bűnös úton szer­zett vagyon és az érdemtele­nül szerzett nyugdijak felül­vizsgálatát. S mindezt a nagy nyilvánosság előtt. Támogatni kívánom a sérelmet szenvedett állampolgárokat, s orvosolni vagyoni sérelmüket. Minden téren szem előtt kívánom tar­tani a köznapok során felme­rült problémák orvoslását. hogy a társadalom minden ré­tegének érdekét fel lehet ka­rolni. Ezt csak megpróbálni lehet, de persze kell is. A legnagyobb súlyt a fiatal ge­nerációra és a nyugdíjasokra szeretném fektetni. Persze ugyanilyen fontos a ,,40-es generáció", hisz ők a biztosí­tékai annak, hogy itt lehet jövőt építeni. További elképzeléseim, ter­veim a Liberális Néppárt programjában szerepelnek, azokat teljesen a magaménak vallom. A kísérletezgetések kora Magyarországon lejárt. Ennek a nemzetnek egyetlen esélye van a túlélésre: a pol­gári demokrácia kialakítása. * (M«ej*gyiéi: o j«lölt bemutatko- lólát kán» kaptuk mag.) A jelöltállítás annak meg­határozását jelenti, hogy a választások során kire lehet érvényes szavazatot leadni. A magyar törvény szerint ugyanis - az országok több­ségéhez hasonlóan — a sza­vazólapon nem szereplő sze­mélyre érvényes szavazatot leadni nem lehet. Az ilyen szavazat érvénytelen. Ezért a választások de­mokratizmusa szempontjából alapvető jelentőségű, hogy milyen eljárás mellett alakít­ható ki a jelöltek személye. Abszolút demokratikusnak el­vileg az tekinthető, ha min­den választó bárkire szavaz­hat. Egy ilyen rendszer gya­korlatilag azonban megvaló­síthatatlan és értelmetlen is, mert közös megegyezés nél­kül igen nagy a szavazatok szóródása és csak több- fordulós választással lehet a többség akaratát érvényesí­teni. A magyarországi választá­sok során a legliberálisabb jelölési rendszer a múlt szá­zad nyolcvanas éveiben volt, amikor a választás napján, de a szavazás megkezdése előtt is, bármely szavazónak jogában , állt jelöltjét a sza- vczatszedő bizottság előtt bejelenteni. Ám akkor az óHcmpo'gárck még csak mintegy 4 százalékának volt választójoga, és a szavaza­tot nyíltan kellett leadni. A választójogosultak szá­mának növekedésével olyan szabályokra volt szükség, amelyeket már előzőén egyeztettek és megakadá­lyozták a bázis nélküli ön­jelöltek indulását. Módosí­totta a jelöltállítást a mo­dern, szervezett pártok meg­jelenése. Ezek egyre inkább maguk alakították ki jelölt­jeiket és átvették az állam­polgároktól a jelölés jogát. Több ország ajánlási rend­szerrel kombinálta az állam­polgárok és pártok jelölési jogát. Ez azt jelentette, hogy a pártok indíthattak ugyan jelölteket, de csak olyano­kat, akiket a választópolgá­rok meghatározott százaléka aláírásával ajánlott. A választási harc fortélyai- Ez a kombinatív rendszer igen sok visszaélésre adott alkalmat, így elsősorban az ellenzéki pártok harcoltak ez ellen az ajánlási rendszer ellen. A két világháború kö­zött például minden aláírás hitelességét a közigazgatás­nak kellett igazolni. Ugyan­csak a közigazgatásnak kel­lett igazolni, hogy az alá­írónak van választójoga. A közigazgatáson keresz­tül a kormánypártok így je­lentős előnyöket szerezhettek és ha nem is tudták meg­akadályozni az ellenzék in­dulását, de jelentős akadá­lyokat gördíthettek elé. így például hírhedtté vált az a szabály, hogy minden állam­polgárnak csak egy ajánlási, joga van, ezért ha több sze­mélyt, pártot ajánlott, úgy az utólag szereplő ajánlást semmisnek kellett tekinteni. Az általában kormánypártok­hoz tartozó választási biztos először a kormánypárt aján­lási ívét nézte át, erre aztán csak át kellett hamisítani az ellenzéki ajánlóívről a jelöl­teket. Ezután a második (a valós) ajánlást máris törölni lehetett és arra kellett fel­szólítani az ellenzéki pártot, hogy további ajánlásokat gyűjtsön, mert a benyújtott listán szereplők száma nem elégséges. És ezt a körül­ményt kitűnően fel lehetett használni a választási harc­ban. A második világiháború után Magyarországon a laistromos választási rend­szer alakult ki és gyakorla­tilag minden megye egy vá­lasztási kerületet alkotott. A törvény a jelöltállítást a pár­tokra bízta, a jelöltállításra az állampolgároknak köz­vetlen ráhatást nem biztosí­tott. Nem volt tehát ajánlási jog­Népfront, mögötte az egyetlen párttal Ez a rendszer maradt meg egészen 1953-ig, amikor .a többpártrendszer megszűné­sével a népfront kapott ki­zárólagos jelölési jogot. En­nek jogi tarthatatlansága nyilvánvaló, hiszen így egyet­len szervezet indulhat és ez korlátlanul meghatározza azt is, hogy kire lehet érvényes szavozatot leadni. Ezért a törvény elrendelte, hogy a népfront csak olyan jelölte­ket indíthat, akiket az állampolgárok gyűlései ja­vaslatba hoztak. Látszólag alapvető fordulatot hozott az 1970. évi IU. törvény, amely a jelölést az állampolgárok jelölőgyűléseire bízta, de meghagyta a népfront jelölt- ajánlási jogát. Ez a módo­sítás az egypártrendszer fel­tételei között alapvető válto­zást nem hozott. Gyakorlati­lag a népfront (mögötte az egyetlen párttal) egy sze­mélyre adott javaslatot és ezt a gyűlések változtatás nélkül elfogadták. Jelentő­sebb változás következett az 1983. évi törvény révén, ille­tőleg az 1985. évi választá­sok során, amikor a törvény kötelezővé tette a két jelöl­tet. Ez a döntés kétségtele­nül lazított a jelöltállítás centralizáltságán anélkül, hogy az egypárti struktúrán változtatott volna. Új helyzet teremtődött a többpártrendszer megvalósu­lásával. Ez jórészt lehetet­lenné tette a -régi jelölő­gyűlések megtartását. Hiszen a jelölőgyűléseken a válasz­tók töredéke jelenhetett csak meg, de egyre több politi­kai erő kívánta ennek segít­ségével képviselőjét bejuttat­ni a parlamentbe. Napirendén volt, hogy a különböző csoportok egymást szorították ki a gyűlésből, botrányokat okozott a . szava­zatok számlálása is, egyre több jelölőgyűlést kívántak tartani, a területén lakók­ra kívánták korlátozni a megjelenést, ennek ellenőr­zése azonban különösen vá­rosokban, szinte lehetetlen volt. De ha mindezeket meg­oldották volna is, akkor is kétséges, hogy akár 500 fős kisebbség jogot kapjon ar­ra, hogy egy pártot elüssön az indulás lehetőségétől. Más megoldást kellett ke­resni. Az útkeresés jegyében született meg az új választó- jogi törvény, amely vegyes, egyéni és lajstromos kerüle­teket állított fel. A képvi­selők jelölését minden eset­ben másként bonyolítják le. Az egyéni kerületek esetén visszahozta az ajánlási rend- • szert. Ezt úgy oldotta meg, hogy a választók jegyzékére való felvételről szóló értesí­téshez egy ún. „Ajánlási szelvényt" rakott. így minden választójogosultnak egy aján­lási joga van, amelyet an­nak az indulni kívánó sze­mélynek adhat, akit támo­gat. A választáson az indul­hat, az lehet jelölt, aki 750 szelvényt összegyűjtött. Beszéljünk a hátrányokról is Ennek a szisztémának nagy előnye, hogy így csak való­ban bázissal rendelkező sze­mély indulhat. Kiküszöböli a jelölőgyűlések hátrányát. Hát­ránya, hogy sértheti a vá­lasztások titkosságát. Hiszen aki valamely személyt aján­lásával támogat, nyilván ar­ra is fog szavazni. A 750 ajánlás viszonylag nem nagy, hiszen ez az egyéni választó­kerület választójoggal ren­delkező állampolgárainak (kb. 40 000) 2 százalékát sem éri el. De ha ehhez hozzátesszük, hogy ebben az évben különösen az induló pártok, szervezetek túlbizto­sítják magukat, és nem fog­nak a 750 szelvény össze­gyűjtésénél megállni, akkor a hátrány nagyobb. A minél több szelvény gyűjtésére az is ösztökéli a pártokat, hogy ezzel más jelöltek indulását akadályozhatják. A sok szel­vény összegyűjtése önmagá­ban is felerősítheti azt a hi­tet, hogy a választási küz­delemben a választás már eldőlt. Mindezek a veszé­lyek fennállnak, mégis, ma még nem látszik más mód­szer a jelöltek számának csökkentésére. Az ajánlás el­hagyása ugyanis csak az­zal járhat, hogy mindenki­nek jelölési joga van. Ma még az sem látszik megol­dásnak, ha csak pártoknak adnak jelölési jogot, mert ezzel a független, de jelen­tős társadalmi befolyással rendelkező személyek indu­lását akadályoznák meg. A megyei listák a pártok arányos képviseletét akarják biztosítani. Ezen minden pórt a reá esett szavazatok ará­nyában juthat mandátum­hoz. Ebből logikusan követ­kezik, hogy a listák össze­állítása a pártok joga. Ter­mészetőrén itt is elképzel­hető lenne a jelölési jog ajánlással való kombinálá­sa, de a törvény ezt mellő­zi. Helyébe azt a szabályt állítja, hogy a pártnak legalább a megye egyéni kerületei negyedében, de legalább két egyéni választó- kerületben jelöltje kell le­gyen. A pártok szuverén módon határozhatják meg listájuk személyi összetételét. Ugyan­ez vonatkozik az 58 nevet tartalmazó országos páit- listákra is, amely a töredék­szavazatok beszámításával kívánja teljessé tenni az arányos képviseletet. Dr. Schmidt Péter egyetemi tanár Magyarországi Szociáldemokrata Párt Viszlói Sándor Kereszténydemokrata Néppárt Dr. Vörös István Magyar Liberális Néppárt (2. sz. választókerület, Pécs) Dr. Hederics István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom