Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-17 / 16. szám

1990. január 17., szerda Dunántúli napló 13 Pozsgay Imre lemond a rádió és tv felügyeletéről Pozsgay Imre az alábbi nyi­latkozatot juttatta el a Ma­gyar Távirati Irodának: A Minisztertanács legutób­bi ülésén rám bízta a rádió és televízió kormányzati fel­ügyeletével kapcsolatos fel­adatok egy részét. A magyar ellenzéki politikai élet egyes képviselői és különböző szer­vezetek bírálták ezt a dön­tést, mondván, hogy olyan személy nem lehet a nemzeti médiák felügyelője, aki a Szocialista Párt választási munkájának politikai irányitó­ja. A bírálókat az az ellen­őrizhető tény sem zavarta, hogy a felügyeletről szóló ren­delet az államiminiszterre egyetlen olyan feladatot sem biz, amely politikai vagy sze­mélyi ügyekben számára ha­táskört, döntési lehetőséget adna. Ennek ellenére olyan döntésekkel hozták összefüg­gésbe a nevemet, amelyekben hatásköröm szerint részt nem vehettem. Szomorúan veszem tudomá­sul, hogy a bontakozó ma­gyar demokráciában megje­lentek olyan politikai erők és szervezetek, amelyek a móló­ban lévő régi 'hazugságok he­lyét nem az igazsággal, ha­nem új hazugságokkal kíván­ják betölteni. De ez is tény. Kezdeni kell vele valamit. A hamis beállítás és rossz lát­szat ellen is küzdeni kell. Va­lóságos parlamentáris viszo­nyok között és tisztességes nyilvánosság mellett erre meg­van az intézményes megoldás, a -normális politikai kultúrá­ban pedig a szükséges tole­rancia. Mivel ez ma még hi­ányzik, így csak személyes döntést hozhattam. Úgy hatá­roztam, kérem a kormányt, hogy a rádió és televízió fel­ügyeletével összefüggő fel­adatok alól mentsen fel, bíz­za azt más kormánytagra. 'Még a látszatát is kerülni sze­retném annak, hogy nevem bármiféle összeférhetetlen do­loggal kapcsolatban legyen. I pedagógusok kezdeményezésére: Vitában formálódó pártprogramok az oktatásügyért Találkozó a Nevelők Házában A pedagógusok kezdemé­nyezték, és az igen nagy ér­deklődés is igazolta annak a tegnap délutáni beszélgetés­nek a jelentőségét, amely so­rán a pártok számoltak be a hazai oktatásügyre vonatkozó elképzeléseikről. Az összejöve­telnek a szervező Baranya Me­gyei Pedagógiai Intézet és a Pedagógus Szakszervezet Ba­ranya Megyei Bizottsága Pé­csett a Nevelők Háza nagy­termében adott helyt, s mint Kallós Miklósáé, a Pedagógiai Intézet munkatársa elmondta: azt szeretnék, ha majd a to­vábbiakban valamennyi párt kifejthetné a véleményét, dia­lógust folytathatna a peda­gógusokkal. Tegnap délután három párt: a Magyar Demokrata Fórum, a 'Kereszténydemokrata Nép­párt és a Szabad Demokra­ták Szövetsége körvonalazta programját, amelyekben a do­log természetéből fakadóan az oktatásügyre vonatkozó problémafelvetések és-megoldá- su-kra tett javaslatok is több helyütt fedték egymást. A Magyar Demokrata Fó­rum képviseletében, annak vezetőségi tagjaként elsőként felszólaló Andráslalvy Berta­lan, a Janus Pannonius Tu­dományegyetem docense hangsúlyozta — mintegy mon­danivalója bevezetéseként - az oktatáspolitika kialakításá­hoz és eredményes megvaló­sításához szükséges nemzeti konszenzus jelentőségét. Ez­után a szabadság, autonómia, sokszínűség egymást feltétele­ző fogalmait sorakoztatva el­mondta, milyen kötelezettsé­geket kell jelentenie annak, Ihogy az oktatás —, amelynek az önkormányzat lesz a gaz­dája - korra, nemre, nemzet­ségre való tekintet nélkül ál­lampolgári jog. Kiemelte a hagyományozó erő híján el­sorvadt és elsorvasztott érzel­mi nevelés ma részben a pe­dagógusokra háruló felelőssé­gét. Kitért a 4-f-8-as iskola- rendszer,. valamint a felsőok­tatás liberális felvételi rend­szerének előnyeire is. A Keresztény Demokrata Néppárt képviseletében fel­szólaló dr. Horváth Imre nyug­díjas tanár gondolatmenetét azzal indította: vajon a pe­dagógusok megérdemlik-e azt, hogy munkájukat magasabb bérekkel ismerjék el. A köny- nyen megszerezhető diplo­mákról, a képesítés nélküliek és a látszattevékenységet vég­ző pedagógusok magas szá­máról, a kisdiákok hiányos felkészültségéről beszélt. Ész­revételét, ami szerint 15 ezer pedagógusállást lehetne meg­szüntetni, és a „pedagógusok bérét eloszthatnák” - élénk tiltakozás követte a pedagó­gusok részéről, ahogyan azt a véleményt sem kísérte tet­szés, amely az elszabadult er­kölcsök fékentartásában a bűntudat szerepét hangsúlyoz­ta. A dialógus szerepét emelte ki bevezetőjében Bretter Zol­tán, a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem fiatal oktatója, aki a Szabad Demokraták Szövetsége helyi képviseleté­ben szólt pártjuk álláspontjá­ról. Elmondta, hogy az isko­laszék felállításának szüksé­gességében, az oktatásügyi alapellátás állami támogatá­sának és a 4-j-8-as iskola- rendszer szükségességében kö­zös az álláspontjuk a Magyar Demokrata Fórummal. Azon­ban: hogy milyen konkrét for­mák jöjjenek létre a tudás el­sajátítására, abban elsősor­ban a helyi kezdeményezések döntsenek. Ez az állami be­avatkozás további csökkené­sét jelenti, amelyben az ál­lam a folyamatok irányítása helyett az eredmények - az oktatási „otput” — ellenőrzé­sében vesz részt, többek közt nyilvános vizsgarendszer, füg­getlen vizsgabizottság megte­remtésével, valamint az intéz­ményközi •információk cseréjé­ben és tájékoztatásában vál­lal kiemelt szerepet. Bóka Róbert Vállalatonként változó árak Átárazzák a pirospaprikát a pécsi Konzum Aruház ABC-rész- legében Ismét áremelés Az Áfész-üzletekben a legkedvezőbb a helyzet Hétfőtől ismét áremelkedé­sek fogadták a legtöbb élel­miszerboltban és ABC-ben a vásárlókat. Megdrágultak a száraztésztafélék, az import szeszes italok és cigaretták, a húskonzervek és a fűszerpap­rika is. Mivel azonban ezek a termékek szabadárasaik, min­den vállaltat más áron adja őket. így például Pécsett az Élel­miszer -kereslke d e Imi Válla lat boltjában, a Su perma rketben a félkilós tarhonya 28,40. Az NDK-sörök közül a Radeber­ger és a Berliner 22-ről 27 Ft-ra emelkedett, ugyanakkor négyféle baromfiterméknél je­lentős árleszállítás várható. A Sarohin tábornok úti ABC-ben csak 24,30 a tarhonya, de itt drágultak a húskonzervek, az import befőtték is. Az elfekvő készletekből egyes cikkeket ők is olcsóbban árusítanak majd, megpróbálva ellensúlyozni majd ezzel az igencsak meg­drágult más árukat. A Cseme­ge Kereskedelmi Vállalat Kos­suth Lajos utca 4. szám alatti boltjában nem változtak ilyen nagymértékben az árak. Itt a torhanya már csak 19 Ft. Drá­gult viszont a fűszerpaprika 40-50 százalékkal, ami egye­lőre nem okoz gondot, mivel nem kapható továbbra sem. A legkedvezőbb az Áfész bolt­jaiban a helyzet, ahol semmi sem változott. Azt azonban, hogy mi várható még, nem tudni, mert a Füszért áraitól függenek. Ha ott drágulnak a termékek, azt mondták, „kény­telenek lesznek" a meglévő áruikat ők is majd ehhez iga­zítani. Ekkora árváltozás mellett ta­lán nem meglepő, hogy leg­több helyen szinte felére visz- szaesett a kereslet, főként a tejtermékek iránt. A Supermar­ket vezetője szerint úgy jár­kálnak az emberek a boltban, mintha múzeumban lennének. A vásárlók ingerültek, türel­metlenek és sokszor az üzlet­vezetőket hibáztatják a drágu­lásért. Egyedül a Csemege Ke­reskedelmi Vállalatnál nőtt kb. 30 százallékkal a kereslet a tavaly januárihoz képest. Ez •annak a törekvésnek köszönhe­tő, hogy ők szeretnének a legolcsóbbak lenni. Remélhetőleg egyre több vállalat ébred majd rá erre a megoldásra. Kérdés, a há­ziasszonyoknak lesz-e idejük munka után a legolcsóbb he­lyeket keresgélni. Pataki V. Levél Csehek Judit miniszterasszonynak Igazságos kereset- kiegészítést a rehabilitált bányászoknak! 1989. november 26-án a BDSZ XXIV. kongresszusán a 'rehabilitált bányász dolgozók érdekében kérésüknek meg­felelően a levélhez csatolt anyagot juttattam el az elnök­séghez. Minderről 1990. január 10-'ig Semminemű tájékoz­tatást nem kaptunk. Nem tudjuk elfogadni, hogy a do­kumentumban szereplő jogszabály módosítást ne lehessen tiszteségesen megoldani. Ennek érdekében határozott igé­nyeink a következők: Foglalkoztatási rehabilitáció korszerűsítéséről, annak vót- öató következményeitől az érintett dolgozók azt várják, hogy az teljes mértékben figyelembe veszi és szem előtt tartja a 'rehabilitált dolgozók elvárásait, segítséget nyújt számukra a gazdasági beilleszkedéshez, biztosítékot ad ar­ra, hogy a jelenlegi helyzetnél rosszabb helyzetbe nem hozhatjuk őket. A rehabilitált bányászdolgozók a jelenlegi helyzetben továbbra is azt látják és érzik, hogy az őket érintő dolgokban, azok elintézésében a régi mechanizmus működik. Ezek a dolgozók 10—25 év közötti föld alatti mun­kaviszonnyal rendelkező, egészségüket nagymértékben el­vesztett emberek, akik vállalták a bányamunka minden ne­hézségeit, minden veszélyét és becsülettel tettek annak ele­get. A bányamunka kövekezményei a szervezet idő előtti el­használódása, ebből1 eredő egészségromlás, munkaképes­ségcsökkenés. Az egészségromlás bekövetkezte után álta­lában csak segédmunkás besorolásban, alulértékelve éli to­vábbi életét, végzi munkáját kiszolgáltatva a gazdálkodó •szervek kényére-kedvére a ..mindenkori minimál bérért. Ezek a valós tények az érintett dolgozók családjára is ne­gatívumként hatnak. Gyermekeik már az iskolában leérté­kelődnek, mert édesapjuk nem vájár, bányamester, aknász, stb., hanem „segédmunkás". A rehabilitált dolgozók is a Magyar Köztársaság teljes jogú állampolgárai és az egészségromlásuk miatt nem lehet hátrányos helyzetüknél fogva még hátrányosabb helyzetbe 'hozni, ehhez senkinek nincs joga! A rehabilitációs keresetkiegészítés önálló és független legyen, ne kötődjön kényszerű munkavégzéshez! A jelenleg működő jogszabály, a keresetkiegészítés folyó­sítása kényszerű munkavállaláshoz köti. Visszaélnek a dol­gozó kiszolgáltatott helyzetével. Ugyanakkor a rehabilitált dolgozók utón fizetett állami támogatások összege beolvadt a vállalatok érdekeltségi "alapjába és a qazdálkodás ered­ményeit növelték. A rehabilitációs intézményrendszer, vé­dőm unkahetyek elmaradása a támogatások nem megfe­lelő felhasználása egyértelművé teszi a vállalatok felelős­ségét. A gazdaságpolitikai megújulás folyamatában, ahol mindenképpen a vállalkozók nagy száma a tőke érdekelt­sége, a teljesítmények maximális növelése a cél. Egyértel­műen háttérbe szorítja a rehabilitált dolgozót. A fentiek értelmében kérjük a miniszterasszonyt, hogy teljes tekintélyével álljon mellénk, és tegye meg a szük­séges intézkedéseit, tekintettel a fokozódó munkanélkü­liség fényére. A jogszabály ez irányú módosítása, annak be­vezetése nem jár költségnövelő hatással. Pécs, 1990. január 15. Szemán István, az UDSZ rehabilitált dolgozók rétegszervezetének szóvivője Adófogta fizetések a harkányi gépüzemben (Folytatás az I. oldalról) lió forintot osztottak ki a ta­gok között. Ekkor azonban még - a decemberi fizetés is­meretének hiányában — nem voltak láthatók az egyenként is jelentős összegre rúgó kifi­zetés adóvonzatai. így fordul­hatott elő, hogy a hétfői fi­zetési napon a tsz dolgozói közül többen csak igen jel­képes — párszáz forintos — összeget vehettek föl, fizeté­sük nagyobb részét elvitte az adó. De azok sem „hajráz­hattak" örömükben, akik 2— 3000 forintot vittek haza, hi­szen ez aligha fedezi a 3—4— 5 tagú családok szükségleteit akkor, ha a decemberben ka­pott nagyobb összeget aján­dékokra vagy nagyobb beru­házásra fordították. A munká­Nyílt napot tartottak tegnap a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán. A nyílt napra a karon továbbtanulni szándékozó középiskolai tanulókat hívták, szerte az or­szágból. A diákok az1 1990/91 -es tanévre tervezett szakokról meghallgatott tájékoztató után ellátogattak a különböző tanszékekre. Képünk a földrajz tanszéken készült. sok közül legtöbben az év vé­gi kifizetés adáhatásaiiról szóló információk hiányát ki­fogásolták, néhányon komoly mulasztásnak minősítették az esetet.- Ha én nem figyelek oda egy villamos berendezés javí­tásakor, több milliós értékek válhatnak haművá egyik perc­ről a másikra - példálózott Tóth Tibor autóvillamossági szerelő —, jó lenne, ha a köz­pontban is hasonló figyelem­mel végeznék a munkájukat. Nekem ugyan és családom­nak nem okoz megélhetési ne­hézségeket, hogy csak 2500 forintot vittem haza, de lehet, ihogy ezzel nem mindenki van így. Kollégája, Horváth István gépkocsivezető 700 forintot vett fel hétfőn. A csalód ke­nyere náluk sincs veszélyez­tetve. Ő és Lengyel Sándor munkagépszerelő képviselik a gépjavító üzem kollektíváját a vezetőségi tanácskozásokon, de - mint mondták - eddig nem sok sikerrel. Kovács Sándor kőműves, aki a téli hónapokban fűtőként dolgozik, már a megoldási le­hetőségeket vizsgálva mond­ta : — Egyeseknek közülünk az sem jelenthet megnyugtató megoldást, ha most előleget vehet fel, hiszen az a későb­bi hónapok megélhetését ve­szélyezteti, márpedig az alap­fizetéseink sem túl magasak. A felmerült problémákról Vörös Mihály elnököt kérdez­ve a következő választ kap­tuk:- Sajnos, nem láttuk előre, hogy néhány dolgozónkat ilyen helyzetbe hozza a nagy­összegű decemberi plusz kifi­zetés, úgy gondoltuk, csak jó, ha ezzel járulunk hozzá az ünnepekhez. Úgy tervezzük, hogy amennyiben előleget vesznek fel a rászorulók, azt ne a fizetésükből, hanem a. februárban esedékes nyere­ségből egyenlítsék ki. Ami pe­dig a béreket illeti, idén át­lagosan 20 százalékos eme­lést tervezünk fizikai dolgozó­ink körében, ezt természete­sen megfejelheti az ideihez hasonló, eredménytől és bér­megtakarítástól függő év végi kifizetés. A szakvezetői bérek ennél magasabb, mintegy 60 százalékkal emelkednek, ezzel hosszú idő után elérjük a kör­nyező termelőszövetkezetek hasonló beosztásban dolgozó tagjainak fizetését. Amikor végül egy esetleges retorzióról kérdeztük az elnö­köt a bérek és a legutóbbi fizetéssel kapcsolatos vita té­májában, Vörös Mihály kizár­ta ennek lehetőségét, de - mint mondta — természetesen a téma szerepelni fog a leg­közelebbi vezetőségi ülésen. Úgy véljük azonban, emellett feltétlenül helyet kell hogy kapjon a dolgozók korrekt és pontos tájékoztatása is, hi­szen azzal megelőzhetőek len­nének az ilyen és hasonló esetek. Kaszás E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom