Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-14 / 13. szám

■A Az év legjobb női alakítása Sebők Klára ház vezető művésze, s gyak­ran kapott filmszerepeket is. — Mig színházi szerepe­im többségét nagyon sze­rettem, és igazán kiemel­kedő értékű darabokban is játszottam, a filmezéshez nem fűződnek kellemes él­ményeim. Unszimpatikus magyar szereplőket kellett megformálnom rossz román filmekben. Egy ideig el­vállaltam ezeket, de azután elegem lett belőlük, és ma­radtam a szinház mellett. Különösen az a tizenháromé év felejthetetlen számomra, amikor Harag György volt a rendezőnk. Az ő irányí­tása alatt az előadás va­lódi csapatmunkának szá­mított, s ettől fantasztiku­san jó lett. Megértette ve­lünk, számára minden szí­nész muhkája fontos. A sztárrendszert még hírből sem ismertük. — A pécsi szinház meny­nyire váltotta be remé­nyeit? — Nehezen szántuk rá magunkat, hogy eljöjjünk Kolozsvárról, de az akkori ismert körülmények ezt az elhatározásunkat erősítették. A pécsi színházban szere­tettel fogadták a férjemet is, engem is, s a szerepek­kel is elégedett vagyok. Az elmúlt évad ugyanakkor ne­héz is volt. Az Antonius és Kleopátra és a Nádas Pé­ter darab szellemileg is, fi­zikailag is igénybe vett, noha roppant örömmel ját­szottam ezekben a dara­bokban. Idén könnyedebb, il­letve szatirikus feladatokat kaptam. Most próbáljuk Václav Havel szatíráját, és nagyon''élvezem. — Tragédia vagy vígjá­ték? Mi vonzza inkább? — Mindegyiket szeretem, ha azok jól megírtak. Örü­lök is, hogy nem skatu­lyáztak be ilyen vagy olyan szerepkörbe. Igaz, különö­sen kedvelem az abszurd vígjátékokat, melyekben szinte eláll az ember lé­legzete: hogy na, de ilyet! Erre még sose gondoltam, bár valóban előfordulhat ilyen helyzet is! — Gyermeknevelés és há­zimunka? — Van, van! Természetes­nek találom, hogy a szí­nésznőnek is teljes magán­élete legyen. Nem tartom magomat egyébként sem „színésznős’’ alkatnak. Le­het, hogy még a kezdet kezdetén másként gondol­tam, de hamar a helyes irányba tereltem a vélemé­nyemet. Főzök, mosok, taka­rítok ugyanúgy, mint más háziasszony. Tessék, itt a bizonyíték - mosolyogva toija elém két kezét - cn „munkás" színésznő vagyok, ahogy elneveztem maga­mat. Édesanyám is rászok­tatott a munkára gyerek­koromban. Nővéreimmel gyakran sütöttünk, főztünk. Most is sokféle konyhai „titkot” tudok. Legutóbb a káposztalevélben sült ke­nyeremmel örvendeztettem meg a családot. Leginkább a 11 éves kisfiámat. — Gyermekkora óta szí­nésznőnek készült? — Egyáltalán nem. Vi­szont érettségi után felvet­tek a marosvósárhelyi szé­kely népi együttesbe, és engem is magával ragadott a Színpad. A színpadi va­rázsról sokszor hallani kissé lenéző véleményeket. Erre csak azt tudom mon­dani, aki szereti a színhá­zat és csak egyszer is meg­próbálta a játékot, nehezen tud elszakadni tőle. Barlahidai Andrea Az elmúlt év legjobb női színpadi alakításának ne­vezte a Reform Sebők Klá­ra művészi teljesítményét, melyet Nádas Péter Talál­kozás című darabjában nyújtott. — Egyik ismerősöm mutat­ta nekem az újságot. így olvastam én is ezt a hirt. Természetesen nagyon jól­esett az elismerés - mond­ja Sebők Klára, a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Két évvel ezelőtt települt át csa­ládjával Erdélyből. Húsz évig volt a kolozsvári szín­Pro Turismo Az idegenforgalom szakembereinek munkáját elismerő Pro Turismo elnevezésű kitüntetést először adták át hazánkban a napokban. A kilenc kitüntetett között van dr. Fodor János, a Somogy Megyei Idegenforgalmi Hivatal, a Siátour vezetője, aki 58 éves és 22 éves korában, ennél a hivatalnál, azaz az előd­jénél kezdte az idegenforgalmi tevékenységét. Epiphtivtiűfől hamuazöszerdáig--------------------.........................................................................................,........................................................................................................................................ B aranyában a farsangi szezon évek óta hagyományosan a sváb­bálokkal kezdődik Farsangi körkép Pécs-Tettye: Svábbálok futószalagon Kaposvár: Elmarad a Dorottya-bál Szekszárd-Gemenc: Fődíj a szarvasbika kilövése Zalaegerszeg: Dunántúli cigánybál A most debütált miniszteri kitüntetés minden bizonnyal annak köszönhetően született, hogy az idegenforgalom világ­szerte az egyik legdinamiku­sabban fejlődő ágazat, s a szakma hazai nagyjai hiszik és remélik, hogy itthon Is fellendül. Még akkor is. ha vannak olyan véleményeit, amelyek nem osztják ezt a nézetet. Harminchat évvel ezelőtt, amikor dr. Fodor János fiatal­emberként kezdett itt dolgoz­ni, aligha gondolta, hogy az 1954-ben életre hívott hivatal mindazt eléri, amiről most már múltidőben beszélhet. Annak idején utaztatással kezdtek, mégpediglen egy idegenkezelésű IBUSZ-irodát és egy szabadtéri színpadot mű­ködtetve. Egy év múlva kezd­ték szervezni a szálláshelye­ket, lényegében Híkor indult a fizetővendég-szolgálatuk. Az volt a céljuk, hogy megteremt­sék Somogy megye idegenfor­galmi fogadóképességét. Az elmúlt évben 3 000 000 vendégéjszakát könyvelhettek el, s ezen belül tavaly volt az első évük, hogy a nyugati vendégek 1 000 000 vendégéj­szakát töltöttek a Balaton partján és belső Somogybán. Az elmúlt évi bruttó forgalmuk 1 850 000 ezer forint volt. Ma már az egész megye területén van­nak kempingjeik, szállodáik, moteljeik, nyaralóházaik. Hu­szonnégy utazási irodát mű­ködtetnek, ötven külföldi iro­dával van kapcsolatuk. Egy dolog ide csalogatni a vendéget és egészen más ar­ra bírni, hogy vissza is tér­jen. E gondolat jegyében kezdték kialakítani, szervezni azokat kulturális, szórakoztató programokat, kiállításokat, ál­landó bemutatókat, amelyek tartós vonzerőt jelenthetnek a vendégeknek. Az ő nevükhöz kötődik többek között a sió­foki Beszédes József, a szár­szói József Attila, a szemesi Postamúzeum, a buzsáki nép­művészet! tájház létrehozása, a kőröshegyi orgonahanqverse- nyek, a fonyódi, siófoki vízi - fesztiválok szervezése, Szántód- pusztáról nem is szólva. A jövőben tovább akarják bővíteni a nemzetközi kapcso­lataikat, és készülnek a Bu- dapest-Bécs Világkiállításra. Úgy vélik, hogy az ezzel együttjáró turistaforgalom je­lentős része eljut a Balotonig, Somogy megyéig és ez nem csak lehetőség, hanem próba­tétel is számukra. T. É. A fáma szerint a farsang Epiphania ünnepétől — a víz­kereszt görög elnevezése — hamvazószerdáig tart. A far­sang német eredetű szó, s amennyiben ez érdekes lehet, a lasen, laseln - mesélni, pajkosságot űzni — szavakból könnyen kikövetkeztethető, mi is a dolog lényege. Van még egy olasz elnevezés is, amit gyakorta használunk, s ez a karnevál. Két magyarázata kö­zül az első mai viszonyainkra adaptálható, ugyanis a carne- vale annyit tesz, hogy ,,hus — Isten veled!" Az optimistább felfogás a többnyire hajó for­májú díszkocsik felvonulását fogadja el eredetül, azaz a c arrus navalis-t. Bárhogy is legyen - nincs évkezdés farsang nélkül. Négy megyeszékhely kínálatából pró­bálunk némi ízelítőt adni. Pécsett 14 bált rendez a Palatínus: kezdve január 19- én a törzsvendégek fogadásá­val, s befejezve március 10- én a „Magyarország" hetilap farsangjával, s köztük két jo­gászbállal - fiatalok és öre­gek külön farsangolnak -, de jönnek teniszezők, pedagógu­sok, és ki tudja, még hány szakma és közös érdeklődésű csapat rúg ki a hámból. A Pannóniában például február 17-én a Bányász-bál felejteti a résztvevőkkel a mecseki gon­dokat. A Szliven Étterem ja­nuár 26-án a futballbírók bál­jával startokat, másnap a délszláv-bálra hangolhat a tamburazenekar, s jönnek er­dészek, közgazdászok is. s február 9-én derék tűzoltóink „Tűzkakas"-bálján járják majd a nyitótáncot. A Tettye ven­déglő az idén csak svábbá­lokat rendez futószalagon. A speciális étterem — itt főzik a legjobb baboskáposztát füs­tölt-főtt csülökkel — a jó ze­ne mellett műsorral is szol­gál: többször fellép a vémén- di ének- és tánckar. A Sző­lőskert „Vincellér-lakomával" nyitja január 26-án a vízke­reszti vigasságok sorát, házi ízekkel, őstermelői borokkal csalogatva a nagyérdeműt, így aztán érthető, prolongálni illik: a „Farsangi nyitóból" február 3-án lesz! Szekszárdon a Gemenc a főbb attrakciók színhelye: ja­nuár 27-én svábbállal nyitnak, ahol a mecseknádasdi zene­kar szolgáltatja a talpalá- valót. Rendezvényeik érdekes­sége, hogy két nagyszabású vadászbált is tartanak, s egyi­ken - vagy mindkettőn -szar- vasbika-kilövés lesz a tombo­la fődíja. Ha vadász nyeri, lőhet, ha nem, kedvére vá­laszthat a szerencsés nyertes egy vadászt, aki segít kilőni! Március végén nosztalgiabál­lal zárnak - érthető, az igaz­gató a hatvanas évek nem­zedékéhez tartozik, s Chuck Barry-n és Little Richardon nőtt fel. Kaposvár szomorúsága: az idén is elmarad a Dorottyá­ból - de kár! -, de a Do- rottya-napi ünnepet, fölvonu­lást, táncosok-dalosok bemu­tatkozását és a Csokonai-szo- bor megkoszorúzását megej­tik. Február 3-án a Kapos Szálló futószalagon viszi a bá­lokat: a vasutasok kezdik ja­nuár 27-én, s őket követik a gazdászok. postások, erdészek, vadászok, autóversenyzők-moto- sok, sőt két zárszámadási bál is akad: a szennai és a mé­rői termelőszövetkezetek így értékelik az elmúlt évét. Ha­sonlóan mozgalmas lesz a Szabadság parkétteremben is. Zalaegerszegen az Aranybá­rányban március 3-ig minden hétvégén báloznak: állatorvo­sok, gazdászok, egészség- ügyiek, húsiparosok, gyógysze­részek, iparosok, így sorban. A legnagyobb attrakció talán a zárómulatság lesz: a du­nántúli cigányból, melyet im­máron hagyományosan a za­lai megyeszékhelyen tartanak. A mulatságok mindenütt vagy klasszikus, vagy hagyományos — modern? - táncok bemu­tatójával kezdődnek. S hogy mivel végződnek?... Ha bál­ba mennék, tudnám. K. F. Ebben a drága, jó kis hazámban — fönnállásom óta - sokan köszöntöttek már. Például 'külföldről ide­érkezett államférfiak és egyéb politikusok, amikor átvették a magas magyar 'kitüntetéseket (?) 'mintegy cserében annak fejében, amelyet a mieink kaptak idegenben és a közvetített ünnepségeken elhangzó be­szédekben ilyeneket mond­tak, hogy „Köszönöm a magyar népnek .. ." satöb­bi. Elégedetten szemléltem, amint Ferihegyen érkezés­kor és búcsúzáskor meglett férfiak egymást csókolgat­ták. Kész röhej, állapítot­tam meg magamban ..., de csak magamban! Egyked­vűen néztem a tévében is, amint teheróvés motoros rendőrök dübörögtek a nagy, lomha tekéié ŰÜÍÓk előtt és mögött, hiába, vi­gyázni kell rájuk ... A nagy igyekezetben még a telefo­nokat is lehall . . . Pardon, ez nem akkor történt. . . Szóval, a nagy ünnepi be­szédekben mindig és min­denki üdvözölte a magyar népet, köztük nyilván en­gem is. Ezért meg sem lepődtem, amikor a hét egyik regge­lén ismét részesülhettem e nemes gesztusban: „Az adóhivatal tisztelettel kö­szönt minden magyar adó-, fizető polgárt...!” Ebből azonnal kitűnt, hogy már 1990-et írunk és valame- 'lyik hétvégén otthon kiterít- hetjük a szobaasztalra azt a kötegnyi nyomtatványt, amelyet az Adóhivatal voft oly szíves a köszöntéshez csatoltan megküldeni cí­münkre. Este hétkor kezW. iém a papírok tanulmányo­zását, elmulasztottam a ket­tes tévében kezdődő izgal­mas ‘kínai film megtekinté­sét, de még az egyesen a Híradót is. Fél kilenckor befejeztem és rájöttem, hogy tavaly óta semmit sem okosodtam, az adó­bevalláshoz pontosan olyan hülye vagyok, mint voltam. nem látott szerte a világon, utólag fizessek egy felduz­zasztott kamatot, míg. csak bele nem gebedek. Mind­egy, de legalább köszöntöt­tek. Egyébként jól megvagyok az állami intézményekkel. Hogy mást ne mondjak, a to, még o Holland iából érke­zett leveleket sem tudták kézbesíteni, annyi a dol­guk ... (És Hollandia köze­lebb van . ..) Hogy el ne feledjem! Azért a Postánál sem stimmel1 minden, mert — mint ez a rádióból ki­derült -, egy hetvenegy éves Köszöntőm az adóhivatalt... És ismét megerősödött ben­nem az az óhaj, hogy jobb lenne, néni sanyargatnunk egymást a Hivatallal, hiszen minden jövedelmemből úgyis lefognak mindenféle adót, amit csak lehet. Mi­nek zavarjuk egymást a to­vábbiakban? Amúgyis le­foglalja minden figyelmemet egy újabb adó -, amit ugye megszavaztak a par­lamentben ... -, az úgy­nevezett kamatadói ami annyit jelent, hogy a hosz- szúlejáratú OTP-kölcsönömre mOSt íneg adót is fizetek a kamatok után. Mondhatom, ilyent még az Atyaúristen Postával is (tiszteletből Írom nagy P-vel, pláne most, hogy kiderült, a Pos­ta ugyan emel egy kicsit a telefondíjon, ám nem a helyi beszélgetések árán és az alapdíjon, így hát én köszöntőm őket. És mind­járt meg is kérdezem tőlük —, ha már ilyen jóban va­gyunk -, hogy mi a jó fene van a levelemmel, amelyet múlt év december 9-én adtak fel az USÁ-ban és még nem kaptam kéz- néz. L>e nem szolok semmit; mert éppen a héten a rá­dió riporterének nyilatkozott egy Főpostás, aki azt mond­asszony majdnem idegbajt kapott Pesten, amikor leg­utóbb megkapta a telefon - számláját, amelyen a befi­zetendő összeg huszonhét- ezer forint. Ennyit mutat ki a ■ gép, vagy a számítógép, vagy a postai számláló szer­kezet helyi beszélgetésként. Ennyit már csak azért sem lehet helyileg beszélni, mert ilyen sűrűn Magyar- országon nincs ember, aki ennyiszer vonalat kapna. Káderlapomra — évtize­dülien át - sok mindent rá­írtak, csak egyet nem: hogy anyagias vagyok. Most sem vagyok, de megint csak az anyagiak' miatt idétlenke- dem. A húsipar vezérei a héten összejöttek a főváros­ban és tárgyaltak. Ök is drágáljálk a húst, (ki hitte volna?) és azt mondják, ők a termelőknek 68—69 forint­nál többet egy röhadt kraj­cárral nem fizetnek o sertés kilójáért, ám a termelő 75 forintot követel és ez egy­szerűen elképesztő. Félő -, mondja a Húsipar -, hogy a termelő visszatartja a sertést, felhalmozódik a készlet és ebből újabb ba­jok származnak. Nem tud­ni, miként végződik a vita, annyi viszont már biztos -, tapasztalhatjuk! —, hogy a 'boltokban a húsellátás most már erősen akadozik, csök­ken a mennyiség, csökken a választék, minőségről pedig már beszélni sem le­het. Megértük, hogy a drá­ga húsnak híg a leve, mert a zsíros, megvörösödött —, néha megfeketeílett -, hús még levet is ereszt. Hát csak vitatkozzanak . . . 1 4 vasárnapi Radis mellett...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom