Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-13 / 12. szám

A Dunántúli napló 1990. január 13., szombat Megkezdik az utánpótlás képzését Az Irgalmasok temploma és kórházépülete Pécsett, a Bem utcában Újjászületnek a szerzetesrendek Újjászületnek a szerzetesrendek. A működésüket felfüggesztő 1950. évi elnöki tanácsi rendelet hatályon kívül helyezése, te­hát tavaly június óta, 58 női, illetve férfi szerzetesközösség szerveződött újjá, s kapta meg a Művelődési Minisztérium egy­házi főosztályától a legális működéshez szükséges jogi bejegy­zést. Takács Nándor székesfehér­vári segédpüspök, a rendek újjászervezésével és a muinka koordinálásával meghízott püspöki referens az MTI tu­dósítójának elmondta, hogy 1950 előtt Magyarországon 23 férfi és 42 női szerzetesrend 'működött 12—13 ezer taggal. A működésüket felfüggesztő rendeletet követően csupán a bencések, a piaristák, a fe­rencesek és a szegedi iskola­nővérek koptak igen korláto­zott lehetőséget hagyományos oktató-nevelő murtkájuk foly­tatására. A kolostorokat, zár­dáikat nagyobbrészt államosí­tották, a szerzetesek közösségi életét lehetetlenné tették, til­tották, büntették. Végzettsé­güknél, tudásuknál jóval ala­csonyabb szintű munkára ikényszerítették őket, s ezzel tízezernél több pedagógustól, tudós szakembertől, jól kép­zett ápolónővértől fosztották ■meg az országot. Utánpótlás nevelésére természetesen csak a .legálisan működő közös­ségekben volt, nagyon mérsé­kelt lehetőség. A helyzet - az állaim és az egyház közeledésével — csupán az utóbbi néhány évben eny­hült, az elvi akadályok pedig tavaly hárultak el a szerzetes- . rendek újjászervezése elöl. Júniusban hatályon kívül he­lyezték az Elnöki Tanács fel­függesztő rendeletét, létrehoz­ták — 'minisztériumi, egyházi, 'Illetve világi szakemberekből — az újjáalakuló rendek be­jegyzésére szolgáló egyházi főosztályt, s megkezdődött a hajdani szerzetesközösségek még élő tagjainak, elöljárói­nak felkutatása. Ez a munka gyorsan eredménnyel járt, s jelenleg már a vége fe'é kö­zeledik a rendek jogi bejegy­zése is. Szinte valamennyi, hajdan működő szerzeteSkö- zösség életre kelt, újjászerve­ződik, sőt olyanök is bejelen­tették működési szándékukat, amelyeknek korábban nem volt nálunk szerzetesrendje, így például szeretnének ná­lunk dolgozni a Marista test­vérek és a Notre Dame de Sion nővérek. A rendek működésének új­rakezdését nagy társadalmi várakozás előzi meg — tőlük várják többek között a peda­gógus és kórházi nővérhiány ■ nyhülését —, de a munkát ■még csak néhány közösség tudta megkezdeni. Hiányoz­nak ugyanis a közösségi élet- 1}iez, a rendi központok kiola- Jutásához^ a képzés megindí­tásához szükséges közösségi épületek. A csaknem ezer ál- ki mosított hajdani zárda és kolostor többségében világi intézmények dolgoznak, s azok elhelyezéséről a mai gazda­sági helyzetben igen nehéz gondoskodni. A volt egyházi épületek térítésmentes vissza­szolgáltatásáról ugyan már született megállapodás, de még nincs kész az arról szóló jogszabály. Annak első terve­zetét ugyanis az egyház — hi- ibós alapkoncepciója miatt — nem fogadta el. Átdolgozása folyamatban van az Igazság­ügyi Minisztériumban. A jog­szabály hiányában pedig a •közép- és aisófökú körigazga­tás nem tud lépéseket tenni a volt egyházi épületek visz- szaszolgáltatására. Budapes­ten már visszakapták a haj­dani kolostorukat a férfi Kar­melita rend tagjai, de a vi­déki városokban hasonlóra egyelőre nincs példa. Egyes szerzetes közösségeknek fel­ajánlották a hajdani pártva- gyonhoz tartozó épületeket is, de azokat - érthetően - nem kívánják igénybe venni. Takács Nándor püspöki re­ferens tájékoztatása szerint néhány helyen már megkezd­ték, illetve a közeljövőben megkezdik tevékenységűket az első újjáalakuló szerzetes közösségek. Érden már szep­temberben két első osztályt indítanak a Keresztes nővérek, a budapesti ORFI kórház egyes osztályain hamarosan munkába állnak az Irgalmas nővérek, Pécsett pedig külön épületet is biztosították már a hamarosan dolgozni kezdő Kedves nővéreknek. Az igé­nyek mór most jóval nagyob­bak annál, mint amit a szer­zetesrendek jelenleg kielégíte­ni képesek, tagjaik többsége ugyanis idős, fáradt ember, oltót alaposan megviseltek az utóbbi évtizedek viszontagsá­gai. De az elhelyezési gondok megoldása után nyomban megkezdődik az utánpótlás képzése, és várhatóan 6—7 év múlva már eleget tudnak ten­ni a velük szemben támasz­tott elvárások egy részének. A szerzetesek nemcsak a hagyo­mányos tevékenységeket kíván­ják folytatni, megkezdik a dro­gosok, az alkoholisták, a tár­sadalom perifériájára szorul­ták istápolását. Tervezik egy olyan vasútmisszió kialökítá- sát, amely a nagyobb állo­másokon átmeneti szállást, szerény étkeztetést nyújt majd a rászorulóknak, a hajléktala­noknak, az otthon néikül'ígknek. Foglalkozni kívánnak a leány­anyákkal, nevelőintézeteket akarnak működtetni, eljárnak majd a börtönökbe, büntetés- végrehajtási intézetekbe is, lelki vigaszt nyújtva, nevelve az elítélteket. Egyetértésben az Egyetértés? December 15-én a magyar­széki mozi nézőtere zsúfolásig megtelt helybeliekkel, magyar- herte lendiekkel, barát ú ria kka I, bodoiyabériekkel, ligetiekkel, me esek pö'löskeiek kel, mec sek ­jánosiakkal, mánfaiakkal, me- csekfaluiakkal, még az előtér­be is jutott tsz-tag. A rendkí­vüli közgyűlés jó féíműszoknyi- ra nyúlt, mutatta ez is, hogy sorsdöntő kérdésben kellett vé. feményt nyílván itaniok szóban és írásban a félezres tsz meg­jelent tagjainak, mind a 147 főnek. Hogy a tagság másik fele miért nem érezte fontos­nak, hogy az elnök azonnali felmentésében állást foglaljon, illetve netán továbbra is bi­zalmat szavazzon Pál József­nek? Nem tudom a választ, de annyit tapasztaltam, hogy a nyugdíjasok közül igen so­kan megjelentek, és egyéb­ként sem lehetne a hiányzó közel 250-es létszámot a két­száz nyugdíjas számlájára Ír­ni. A hozzászólások szenvedé­lyesek voltak és hosszúak, vi­szont a titkos szavazás vi­szonylag gyorsan ment, s mig a számlálás folyt, már meg is választotta a tagság a jelölő­bizottságot — annak ellenére, hogy a pár iperccel előbb le­adott szavazatok összesített eredménye ismert lett volna! A ieiölőbizottság valóban kel­lett, mert a 246 össz-szavazat- 'ból 175 laoon az állt, hogy az elnök felmentésével egyet­ért. A törvény értelmében a 'közgyűlésen megie'lént tagság kétharmada ha ígv szavaz, érvényes a felmentés. De mi is történt Magyarszé­ken? November 28-án tizenhét szakvezető aláírásával bead­vány érkezett a termelőszövet­kezet vezetőségéhez, hogy ném kívánnak Pál . József el­nökkel a továbbiakban együtt dolgozni. A felmentést tárgya- 'á közgyűlés összehívásához a tagság tíz százalékának kellett aláírását adnia, ez háromszo­rosra sikeredett: százötvenen kérték írásban a 'rendkívüli közgyűlés .megtartását. A szakvezetők közül jó oárrol december 15-én a már kiüre­sedett mozinázőt'éren beszél­gettem. — Pál József az én szemé­lyemben mindig a vetélytársat, az elnöki pozícióra törőt lát­ta. Pedg én soha nem akar­tam elnök lenni, most sem — mondta Turner Attila, a tsz főmezőgazdásza, aki több mint húsz éve tsz-tag, a szö­vetkezet ösztöndíjasaként ta­nult Kaposváron. — A petíci­ónk tagi nyomásra készült. A tsz-tagok a napi munkavégzés során állandóan mondták, hogy csináljunk már végre va­lamit, hogy megszabaduljunk ettől a diktatúrától, amit el­nökünk végigvitt. — Miben nyilvánult meg a diktatúra? — Minden hétfőn reggel volt egy elnöki eligazítás — folytatta Turner Attifo —, ahol az elnök írásban kiadta az utasításokat a heti feladatok­ról, majd a következő heti megbeszélés úgy kezdődött, hogy. az elnök felolvasta, mik voltak a feladatok, abból mi teljesült. Ezt nem tartomrossz módszernek. De az a légkör, amivel ezt levezette, ahogy játszotta, hogy nem mint mun. katárs kérdezi az embert, ha­nem azt keresi, mikor tud be­lekötni, ez oda vezetett, hogy az elnök és a szakvezetők között mind mélyebb lett a véleménykülönbség. — Az elnök ittléte óta min­den évet nyereséggel zártak, mig koróbban többször szanál­ták a tsz-t. — Valóban az elmúlt évek­ben nyereséges volt a tsz. De éppen az nem mindegy, hogy •hogyan. Voltak dolgok, amik- segítették az eredményességet: együttműködés Som'berekkeí, valamint egy hosszan húzódó bányakár téma. A növényter­mesztés is 1986-ig felfelé ment. Az elnök az ipari te­vékenységet magasztalta, a tsj-ben kettészakította a ter­melést: volt egy ipari ágazat Magyarszéki demokrácia és egy alaptevékenység. Az 'iparit ő irányította, az mindig jó volt. — A tagság mekkora része dolgozik az iparban? — A negyede. Az árbevétel arányos nyereség elérte a 17—20 százalékot. De ez nem emlberi plusz befektetésnek köszönhető, hanem hogy a piaci igényeknek megfelelően termeltek. — A petíciónak főlég az em­beri magatartás volt a témá­ja, a gazdasági, okok, prob­lémák a másik télma — vetet­te közbe Hideg Zoltán állat- tenyésztési főága za tvezető. S Turner Attila már sorol­ta is: — Eddig biztonságban vol­tunk, most, most nem tudni, mi lesz. A mecsekpöíöskei Kovács Károly raktáros ezt mondta: — A tsz a helyzethez képest elmegy, megéltünk belőle. El­hangzott, hogy saját vagyo­núnkat feléljük. De most sem látunk tisztán. Nincs informá­ciónk. Nem tudjuk eldönteni, hogy az elnök jól vagy rosz- szul gazdálkodott. . . A falu hangjai: „Furcsa, hogy egy ellen összefognak, amikor ők sem különbek." „Ügy kell nekik, ennél külön­bet .úgysem kapnak." „Nem A termelőszövetkezet központi épületét az elmúlt évben újítot­ták fel, komfortositották, nyoma sem látszik a belső visszássá­goknak. — Ilyen a tsz vagyonának kiárusítása, a szacvasmorha- áílomány teljes lecsökkentése, a juhállomány csökkentése, a föfdeladások, és még folytat­hatnám. — Az elnök működése alatt a gazdálkodás mennyire volt veszélyeztetve? — Minden vagyonúnkat ki. árul — felelte Farkas László, nem kevés indulattal hang jó­iban. — Előszerződéseket kötött területekre, építményekre, in­gatlanokra, amihez úgy véljük nem volt kizárólagos joga. — A régi paraszti világban, ha a paraszt elkezdte eladni a földjét, az a véget jelen­tette. Ez nem megy. A va­gyonúnkat adjuk el... - állít­ja Turner Attila, — És a jövőt hogyan képze­lik el? — Ennek a tizenhét szakem­bernek van gazdásági prog­ramja. Együtt akarunk gondol­kozni a tagokkal, együtt akar­juk a feladatokat megoldani. A gazdasági programunkban oz áll, hogy az alaptevékeny­séget, ezen beiül az állatte­nyésztést megerősítjük, telep- és istállóeladást megszüntet­jük, a háztáji ágazatot erősít­jük, s bővítjük az ipari ter­melést. * — Ez nem tizenhéttel indult, itt két-három ember összefo­gott az elnök ellen — jelen­tette ki egy tsz-tag a szava­zási szünetben, s megkért, hogy a nevét ne írjam ie, mert továbbra is itt kell dol­goznia. — Az tény, hogy az ágazatvezetőket nem lehetett megtalálói cn munkahelyen. — Valóban nagyképű az el­írtak, az ember nem mer hoz­zá mervni - mondta Szabolcsi János traktoros, aki nem tart •már senkitől, hiszen áprilistól nyugdíjas lesz. — A talajelő- készí'téslkpr mi traktorosak is 12—14 órát dolgoztunk, de nem kaptunk főtt ételt, míg a kombájnosok igen. Ilyen pa­naszt az elnök nem hallgatott meg. Megérdemli, hogy ide jutott. Tett jót is, nem mon­dom, mert varroda nyílt, la­katosüzem működik. Papp Sándor (húszéves) a lakatosüzemből: egészséges dolog, hogy egyik­nek van sok pulykája, a má­siknak rengeteg birkája, a har­madiknak disznaja, s mindezt munkaidőben szállítják, gon­dozzák, és még nekik áll fel­jebb!" Pál József — jelenleg állást kereső 51 éves agrármérnök — másfél évtizedre tervezett, amikor elnökséget vállalt Ma­gyarszéken. Hat év lett be­lőle.- Engem huszonhatodikként kerestek meg, hogy legyek a tsz elnöke. Ilyen kapós volt Magyarszék. Ntem csoda, mert teljes anyagi és erkölcsi csőd 'jellemezte. Pár hét után én is azt konstatáltam, hogy kilá­tástalan a helyzet. De negy­venöt évesen még éreztem annyi erőt, hogy megpróbál­jam kemény kézzel a vezény­lést. Minden hétfőn végigmen­tünk az előző hét eseménye­in: mit értékesítettünk, mit vásároltunk, mit gyártottunk, milyen a pénzügyi helyzetünk. Az elemzést, fel'adatmeg'hatá- rozást, a tényszerű megállapí­tásokat írásban rögzítettük.- Ezért lett népszerűtlen?- Ha fegyelmezetlenség mi­att bekövetkezik a felelősség­re vonás, könnyen népszerűt­lenné válik az ember.- Hallottam, hogy ön táray- nők nézi az embereket. így van ez?- Zárkózott, nehezen barát­kozó ember vagyok. Ráadásul konok, aki ezt a munkát kül­detésnek tekintette, s túl ko­molyan vette. A tsz túlontúl •szétzilált volt erköcsileg, ah­hoz, hogy meggyőzéssel, meg­nyeréssel boldoguljak. A vé­gén sajnos már mumusnak éreztem magam, merte pél­dául, ha aratáskor kimentem o földekre, az agronómus ezt lebuktatásnak vette. Az is baj volt, hogy nálam a munka számított, nem poharazgatás. Természetes a főnök és be­osztott közötti távolság, mert munkáiban nincs bratyizás! A magánprobléma más, ott ami­ben tudók, segítek. Mondták munkahelyi tanácskozáson, hogy próbáljak mosolyogni, beszélgetni. De én nem az a vál'íveregetős típus vagyok. Ne­hezen oldódok, még nehe­zebben tegeződök össze. — Vagyorrkiárusitással vá­dolják. — Csak tényeket mondha­tok. Amióta a tsz-nél vagyok, harminc százalékkal nőtt a vagyon, ma százmilliós. Épí­tettünk üzemeket, kétszáz hek­táron mel'iorc^iós, rekultivációs munkát végeztünk, gépeket vásároltunk. A szarvasmarhá­nál a létszámcsökkentést faj­taváltás idézte elő. Míg ko­rábban 330 tehén adott egy­millió liter tejet évente, ad­dig most a felénél is keve­sebb ad ugyanennyit, a há­romezres tehenék helyett most ötezerhétszázasok vannak! A magyarhertelendi baromfite­lepet vállalkozónak adtuk ki, o bérleti díj hatszázezer fo­rint. Ennek a felét sem hozta volna nyereségben, ha mi ha sz nos ifjúik. Pa reel Iá zá s bál kétmillió forint bevételhez ju­tottunk, a pénzből gépet vet­tünk. Ez a tsz olyan szegény, hogy még a koldustól is el kell fogadnia a tíz fillért. Ez­zel azt akarom mondani, hogy amire nincs szükség, azt vé­tek .lenne nem eladni! — Miért nézi rossz szemmel a háztájit? — Én a túlzott mértékű ott­honi maszekolós ellen vagyok csak Nyájat tartani, vagy napközben hazaszaladni a ba­romfihoz és elfelejteni vissza­jönni, ez persze, hogy nem tetszett. — önnek mije van ezen a tanácsi panellakáson kívül? — Két felnőtt gyerekem. Se kocsim, se nyaralóm. Ezért is nehéz az újrakezdés. Még háztáji állattartásban sem gondolkodhatok, mert nincs hol. r — önnek szolgálati lakás épült Magyarszéken. — Nagy hiba volt, hogy eb­be belementem. Korábban már laktunk Magyarszéken egy szolgálati lakásban, aztán a gyerekek miatt Komlóra költöztünk, ezt kellett volna végleges lakhelynek tekinteni. Az új épületbe fektetett pénz kétszeresen visszatérül, tehát nem fizet rá a tsz a szolgá­lati lakás építésére. S az sem igaz, hogy háromszor átter­veztették kívánságaink miatt. — Hogyan tovább? — Szakmán belül szeretnék elhelyezkedni, de arról lemon­dok, hogy első számú vezető legyek. Egy ilyen fiaskó után nem lesz könnyű a helyemet megtalálni, mert spontán reak­cióként adódik, hogy biztos van valami a füle mögött. — Ha önként lemond, ak­kor két hónap felmondási idő jár, a leimentés viszont azon­nali hatályú. Miért nem vá­lasztotta a lemondást? — Mert akkor elismertem volna, hogy szakmailag alkal­matlan vagyok, emberileg nul­la értékű és vezetői képessé­geim kőkorszakiak. Nem két hónapért, de még húsz évért sem vállaltam volna ezt. Ne­kem nincs semmi szégyellni valóm azért, amit Magyarszé­ken tettem. Az utódomnak nyereséges tsz-t adok áf^ Az más kérdés, hogy borzasztó krízist okozott ez a felmentés, legszívesebben kifutnék a vi­lágból. A december 15-i közgyű­lést követően a tsz vezetősége Rapp Emil vezetőségi tagot bízta meg az elnöki teendők ellátásával a februárra terve­zett közgyűlésig. Rapp Emil gépkocsivezetőre pártatlan­sága miatt esett a választás. A buszsofőr-elnököt próbál­tam elérni, nem sikerült. Nem is nagyon erőltettem a talál­kozást, hiszen mit is mondhat minderre — egy pártatlan sze­mély? L. Cs. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom