Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-09 / 340. szám
'*W. december 9., szombat Dunántúli napló MűSikere « Hunor pályázatán hidegkúti Anikó és Rákhely Zsófia által tervezett modellek Három lány, három stílus Hunor Pécsi Kesztyű és .^ruházati Vállalat a Divat Nézettel közösen pályázatot ^detett 1990. évi ruhakollek- loiának megtervezésére. Első- j^bon iparművészeket kerestek Próbaképpen a pályázati Inívós egy példányát elküld- . ° pécsi Művészeti Szakkö- ^Phkolába is. A hivatásos ter- mellett sikeresen szere- [®nek az iskola növendékei: j.'degkúti Anikó, Rákhely Zsó- <J?’ Gyurkó Éva. A Pesti Viga- ,®ban megrendezett Bőrparádé bemutatón külön jelenetet aPtak, amelyben tizenegy mo- Pe'ljüket mutatták be. v T Igyekszünk az életre ne- P' a növendékeinket —mond- ,°fh István iparművész, igazgatóhelyettes. - Az Air France 'fatpályázatán már évek óta eredménnyel szerepelnek 'újaink. Itt hivatásos divat- ^ .Mezőkkel mérhetik össze tu- *ukat. Az első legjobb öWen |^e1lt manökenek mutatják ^ o Duna Intercontinentalban. d,.,^múlt évben hét lány in- i a pályázaton és közülük ^ terveit fogadta el a zsűri. ^lyázaton elért eredménye ^Pján Halász Évát felvették 'Parművészeti Főiskolára. Művészeti Szakközépisko- tPh *a^ultóciós deretek kö- sel í^^'koznak divattervezés. ^ növendékek megtanulnak , Pni-varmi, divatrajzot készi- v ^tekintést nyernek a di- ^0°rténetbe is. Később önáI- tervezhetnek ruhákat. A %ett-tagozat részére már ké- rrVeet^e*< a vizsqaelőadásra jel- Pz vít* 's- Bőrruhatervezéssel 'dén először próbálkoztak. 1^. blúnor pályázatán női és i||~' felsőruhákat, és hozzájuk kiegészítőket tervezhettek. A jelentkezők szín-, és bőrmintákat kaptak, A Művészeti Szakközépiskolából beküldött pályaművek közül Rákhely Zsófia, Gyurkó Éva harmadikos és Hidegkúti Anikó - jelenleg a Hunor műszaki gyakornoka — •modelljei kerültek be a divatbemutató anyagába. A három lány — három különböző stílus. Már most látszik divatrajzaikon az egyéni gondolkodásmód, az egyedi formavilág. A futura kategóriában a legjobbak Hidegkúti Anikó modelljei voltak, felnőtt iparművészeket is megelőzött opró bőrökből tervezett öltözékeivel, amelyeket a bő nadrág fölött hordható kabátok gazdag választéka tett különleges, sé. Gyurkó Éva vadász ruháival visszanyúlt b harmincas évek stílusvilágához, és azt jól aktualizálta. A leghordhatóbbak Rákhely Zsófia kosztümjei, amelyek egyaránt alkalmasok utcai viseletre és alkalmi ruhának. A ruhaterveket az Iparművészeti Lektorátus és a Divat Intézet közösen zsűrizte. A pályaművek elkészítése előtt — mondja Tóth István —, a lányok megismerkedtek a Hunorral és a 1 bőrruhakészítés technológiájával. E nélkül nehéz lett volna a ruhákat megtervezni. Rákhely Zsófia már kétszer bejutott az Air France pályázatán az első ötven helyezett közé. — A bőrt másképpen kell szabni, varrni, mint az anyagot. Nem egy tervezőt ez el- bizonytalanít. Nem meri elengedni a fantáziáját, mert fél attól, hogy tervei nem valósulnak meg. Mi még sokkol szabadabban tervezünk, a mi számunkra nincsenek lehétetlén- nek látszó feladatok, ez a fiatalságunkból és tapasztalatlanságunkból fakad. A pályázaton különböző stílusok közűi lehetett választani, nekem inkább a hétköznapi hordható fazonok tetszenek, ezért ilyeneket terveztem. Gyurkó Éva szereti a barna színt, ezért választotta a vadászstílust. — A mi jelenetünk egy kicsit elvontabb, absztraktabb volt, mint a többi, hangulatában is megpróbálták visszaadni a rendezők bohóságunkat. A jelenet a Pillantás a jölvőbe címet kapta. Hidegkúti Anikó szeptember óta a Hunor Kesztyű és Bőrruházati Vállalat műszaki gyakornoka. Szerencsésnek mondhatja magát, mert részt vehetett terveinek megvalósulásában. Végigkísérhette a modell útját a tervezéstől a kivitelezésig. A kiszerkesztéstől, a szabáson, a ruhapróbán át egészen a kiegészítők elkészítéséig— A legnehezebb a modell- szerkesztés volt, ilyennel az iskolában nem foglalkoztunk — mondja Anikó. — Nagyon megizzadtam, mire elkészültem vele, pedig a kolleganőim sokat segítettek. Ezenkívül szinte mindenben Feszt vettem a szín és a bőr kiválasztásától kezdve egészen a kiegészítők elkészítéséig. A ruhákat a mintamű- helyben varrták meg, mert mindegyik egyedi darab volt. A legnagyobb gondot a kalap elkészítése okozta, azzal sokat dolgoztunk, mire olyan lett, amilyennek megálmodtam. Szalai Kornélia Európai kapunyitás Megszűntek a mennyiségi korlátozások Új vámkedvezmények érvényesülnek A magyar export helyzete radikálisan javul a világ egyik legnagyobb piacán — az Európai Közösség tizenkét országában — azoknak az intézkedéseknek az eredményeként, amelyeket a közösség bizottsága a kétoldalú tárgyalások nyomán javasolt, meggyorsítva a tavaly kötött megállapodás végrehajtását, illetve amelyeket a lengyel és a magyar gazdaság támogatására szolgáló Phare- akciótervben igényeinknek megfelelően foganatosított. Ezt állapították meg brüsszeli magyar megfigyelők, miután ismeretessé váltak a miniszteri tanács által a minap elfogadott utolsó intézkedések részletei is. A kereskedelempolitikai csomag egyrészt közvetlen anyagi előnyökkel jár, másrészt ösztönzi a magyar mezőgazdaság és ipar korszerűsítését és az ezt célzó beruházásokat, beleértve a közösségi forrásokat is, mivel piacot teremt az előállítandó magyar termékek számára. Az EGK és Magyarország közötti megállapodás, amelyet tavaly szeptemberben kötöttünk, már kimondta a legnagyobb kedvezmény elvének érvényességét a közösség és Magyarország forgalmában. Ez GATT-tag- ságunkból következően is megillet bennünket. így csökkent, de nem szűnt meg versenyhátrányunk. Egyfelől 1700 cikk tekintetében továbbra is évekre, legtovább 1995-ig, érvényben marad a mennyiségi korlátozások sorozata - ezek egy része „specifikus", csak az „állami kereskedelmű" országokra vonatkozik, más részük szélesebb körre érvényes. Másfelől a „legnagyobb kedvezmény" elve csak nevében a legnagyobb. Az EGK és az EFTA közötti szabadkereskedelmi övezetben valójában vámmentes volt az iparcikkek forgalma, a fejlődő országok pedig az úgynevezett általános kedvezmények, preferenciák rendszere (GSP) 'keretében biztosított vámkedvezmények révén szállíthattak nálunk előnyösebb feltételek mellett a közösség országaiba. Végül, de nem utolsósorban a mezőgazdasági cikkekre, a külön egyezményben szabályozott textilipari termékékre, továbbá a szén- és acélközösség árulistáján szereplő árukra nem adott előnyöket, illetve nem vonatkozott a szerződés. A közösség új intézkedés- sorozata mindezeket az akadályokat vagy teljesen lebontotta, vagy legalábbis mérsékelte. Január elsejétől megszűntetik a specifikus mennyiségi korlátozásokat, a nem specifikusakat pedig egy évre felfüggesztették, s ez a felfüggesztés meghosszabbítható. Ily módon csak a nemzetl(jözi textilegyezményben szereplő, továbbá a szén- és acélközösség által meghatározott önkorlátozások maradtak meg. Az utóbbiakiól magyar kezdeményezésre tárgyalásokat javasolt a közösség — annak a szerződésnek a mintájára, amelyet tavaly az EGíK-val kötöttünk. A textil- egyezményben Magyarország önkéntes korlátozásokat vállal, a bizottság azonban javaslatunknak megfelelően a keret 16 százalékos bővítését javasolta. Erről szintén tárgyalások kezdődnek, és azók eredményét belefoglalják majd az új textilszerződésbe. A mennyiségi korlátozások megszüntetése az exportkereteket bővíti ugyan, de nem érinti az export feltételeit. Az általános kedvezmények rendszerének ki- terjesztése a magyar árukra ebben hoz régóta várt változást. Az Európai Közösség által november 27-én kiteljesített intézkedéssorozat - a textilipar s a srén- és aoél- iközösség árulistája kivételével - megszüntette a magyar áruk közösségi exportja elé állított mennyiségi korlátokat. Az ipar és a mezőgazdaság számára talán imég ennél is fontosabb, hogy a közösség Magyarországra is kiterjesztette az általános kedvezmények rendszerében (GSP) eddig csak a fejlődő or-' szögöknek biztosított vám- kedvezményeket, sőt, magát a közösségi GSP-rendszert is módosítva a mezőgazda- sági lefölözések (vagyis a közösség termelői árszlntjé- hez folyamatosan igazodó, azt védelmező, „mozgóvá- mok") körét is bevonta a kedvezményekbe. Csak az ipari GSP-előny 56 millió dollárnak felel meg. A GSP-rendszer különbözőképpen működik a mező- gazdaság, az ipar, a textíliák s a szén- és acélkózös- ség (CECA) által érintett áruk vonatkozásában. A mezőgazdasági GSP-rend- szert, amely eddig elsősorban a tropikus (tehát a közösség területén, illetve Magyarországon nemigen termesztétt) termékeket érintette, a Phare-program keretében terjesztették ki a lengyel és a magyar mezőgazdasági exportcikkek széles körére. Olyan exportcikkeink vámtételét szüntették meg, vagy mérsékelték, amelyekből eddigi forgalmunk is jelentős volt. A vámcsökkentés általában mind az importőrnek, mind az exportőrnek közvetlen hasznot hoz, rendszerint megosztoznak a különbségen. így egyrészt jövedelmezőbb az export, másrészt új piacok nyílhatnak. így például a libamáj vámtétele 3 százalékról 0 százalékra csökkent, márpedig ebben az egy tételben a forgalom évi 30 millió dollár nagyságrendű. Megszűnt vagy csökkent olyan tételek vámja, mint a házinyúl- részek, a vadhúsok, a vágott virág, a rózsa, a torma, a szárított hagyma és más hasonlók. A GSP-rendszer keretében bevezetett mezőgazda- sági lefölözés-kedvezmények olyan cikkeket érintenek, amelyekben Magyarország főszállító. Ezekben bizonyos mennyiségi határig érvényes a kedvezmény, ezt követően visszaáll a teljes összegű, az import ár és a magasabb belső ár különbségének megfelelő lefölözés, így például a vágott kacsa lefölözése 3000 tonnáig 50 százalékra csökken, a vágott liba és libadarabok hasonlóan csökkentett le- fölözésű GSP-kvótája 25 ezer tonna, a darabolt sertéshús, illetve a szalámi 4000 tonnáig szintén a rendes lefölözésszint felével juthat be a közösségi piacra. Jelenleg 1 mázsa szalámira 220 ecu a lefölözés, ennek fele 110 ecu (mintegy 120 dollár). így egyedül a 4000 tonna szalámi esetében csaknem 5 millió dollár a különbség, Ez a vázlatos, beszámoló is érzékelteti, hogy a magyar exportőröknek nemcsak árukra, hanem új ismeretekre is szükségük lesz. A bővebb tájékoztatásra kitűnő alkalmat nyújt majd a december közepén Budapesten sorra kerülő szeminárium. Ezen a tervek szerint az EGK szakemberei „első kézből” adhatnak tanácsot a magyar exportőröknek. Baracs Dénes ihelye, a külváros szégyene, és az ő életük, mindennapjaik megkeserítöje. Nem először foglalkozunk e rosszhírű „műintézet" dolgaival. Nyilván ennek következménye, hogy a közelmúltban — számos lakó aláírásával — újabb két levelet kaptunk a Fekete gyémánt térről. A Holdfény presszó szomszédságálban élők arról panaszkodnak, hogy a kocsmavendégek ablakaik alá piszkítanak, a Jépcsőházban végzik el dolgaikat. A részegség, a trágárság, az ocsmányság minden formája előfordul. Rendőri felügyelet alatt álló emberek a kocsma előtt italoznak, a duhaj- kodókat, a verekedőket senki sem fékezi meg. A kocsmatöltelékek garázdálkodásának a záróra sem vett véget, a hírhedtté vált környék máshonnan is odavonzza a lumpokat. ^ lakók segítséget várnak Holdfény és árnyéka ******* hivatalosan egy Dm;16, egészen hivataloson 9 o Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat egyik szerződéses üzemegysége. A környék lakóinak nem hivatalos álláspontja szerint a Holdfény viszont egy elviselhetetlen kocsma, kétes alakok tobzódási Olvasóink azt kérik: szüntessék be a szeszmérést! A két levelet továbbítottuk az illetékes vendéglátó vállalathoz, ahonnan Mezei' András igazgatóhelyettes és dr. Farkas Zoltán osztályvezető aláírásával a következő választ kaptuk: A Holdfény eszpresz- szóval kapcsolatos lakossági bejelentést vállalatunk áruforgalmi osztálya megvizsgálta. Mint a bejelentésben is szerepel, az üzlet vendégköre igen vegyes, mely azonban a környékbeli lakosságból tevődik össze. Az üzlet vezetőjével megbeszéltük, hogy csak ülő vendégeket lehet kiszolgálni és a jelentkező igények ellenére az álló kiszolgálást megszüntetik, ugyanis jó idő esetén a vendégek egy része a presszó előtt fogyasztotta el italát, mely zavarta a lakosságot. Véleményünk szerint a városrész adottságából eredő vendégkör utcán tanúsított magatartásának ellenőrzése nem az üzlet vezetésének feladata . . ." Az utóbbi megjegyzés nyilván a rend őreinek szól. Valós tény — ismerik el a vállalat vezetői —, hogy a kultúrálatlan vendégek mindazt megteszik, amivel a lakók vádolják őket. Rendet kellene tehát tenni, érvényt szerezni a tisztességes állampolgárok jogos igényeinek. A kérdés csak az, hogy ezt ki tegye? Mezei András és dr. Farkas Zoltán levelében azt írja: „Az üzemeltető ígéretet tett arra, hogy mindent elkövet az üzleten belüli rend megtartásáért. . ." Ha ez így van, nagyobb baj már nem lehet. Most már csupán a többi illetékest kellene rávenni, hogy rendszeres ellenőrzéssel biztosítsák a rendet, az állampolgárok nyugalmát a kocsmán kívül is. Ferenci Demeter
