Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)

1989-12-23 / 354. szám

1989. december 23., szombat Dunántúlt napló 3 Mikor e sorokat irtom - irom —, még nem tudom, mi­lyen lesz az idei karácsony. (Szegény.) A színét sem sejt­hetem. Fekete? Fehér? Oly szűk a választék, jósolhatnék akár, ha az időjósokat nem is, de magam kipróbálandó. Igazán csak az láj, hogy olyan időket élünk, amikor azt se lehet tudni, lesz-e egyál­talán karácsony. Valószínűbb, hogy lesz. Ugyanis postásunk már elhelyezte ládikónkban karácsonyi és újévi üdvlapját, s e postásnak költői neve van: Nagy László. A költők, a költők nevét viselők nem tévedhetnek e honban. Szóval: karácsony. A szóval, a szókkal itt nem megyünk semmire. Nem újkeletű baj ez. Az ünnepet hol az ál­lam, hol az egyház rendeli el, a nép kap az alkalmon, és ,,ünnepel". Ez az ünnep, a karácsony mégis, valahogy: más. E napokon a pápista az anyaggá izmosult szeretettel foglalkozik, s elhűl erején, a nem hivő szerettei körében lógázza 'lábát, de lelállva énekli el a Mennyből az an­gyalt. E napra régtől és so­kan készülünk. E nap a sze­retet ünnepe és a családé, mert születni és nevelkedni csak családban érdemes. - Haszontalankodó a gondolat, de elűzhetetlen: ki lett volna Jézusból, ha Józsel sokat iszik, Mária idegeire megy, mire Mária... a kisded álla­mi gondozásba kerül.. . .Hit­tünk volna-e Így is neki? Szóval, a születés. A szeretet megszületése. Nem lesz itt semmi csattanó. Va­lami mégis ki log kerekedni. Talán egy dallam, egy ünne­pi ének - - - Reményked­jünk. ünnepelni igazán csak a gyerekek tudnak. (Talán mert ők vannak legközelebb a születéshe z?) Mert az ünnep a várakozással, a nincstelenséggel kezdődik, hi­szen az ünnepre várni kell, s az ünnepbe mindenünket be­le kell adnunk, egész addigi életünket, sőt, számvetéseink térdén beeső fényében még a jövőnk egy darabját is. S mindezt egyetlen napon, egyetlen órán! Es épp azok előtt, azok körében, akik leg­közelebb állnak, élnek hoz­zánk. A család, a szeretteink színe előtt, ha vannak még ilyenek. (Vannak. Keressük lel őket!) Nem csoda, ha oly so­kan az egyszeri alkalom le- lelössége elől az ital elé fut­nak, hogy az aztán, mint va­lami lusta tehervonat, elüsse őket, s ott feküdjenek kiterül­ve, ellebegve, mocsokba hen- gergetetten . . . Akkor inkább a köznapok. A gyerekek ... Ök az iga­zán várakozók, a valódi nincstelenek. Csak az van ne­kik, amit álmodnak maguknak - még hányat kell aludnunk? -, és csak tőlünk remélhetnek bármit, bármennyire is hisznek az ajándékhozó angyalokban. S mi, persze, angyalkodunk. Cseppet sem angyalhoz illő kéjjel nyújtjuk a várakozás idejét, énekeltetjük őket, ne­veljük őket az utolsó utáni pillanatig, a csengettyűszóig, minden pillanat kin és ' gyö­nyör a számukra, nekünk csak a nyers hatalom jut, hogy ad­hatunk, hogy ongyalkodha- tunk. Nálunk, a kertben áll két fenyő. Kettő, az már majd­nem néhány. Nem is jó szó ide az, hogy áll. Inkább: él. Sőt: nő. Mert egyfolytában nőnek. Már magasabbak, mint a házunk. Ha elgondolom, hogy Így karácsonytájt hány ezer ekkora fenyő hal hőha­lált a lakótelepeken, a put­rikban, a villákban, elszomo­rodom, előre. De mi is ve­szünk egyet. A pénz semle­gesíti a fahalálhoz súrlódó érzelmeinket. A kertben álló fenyők belátnak hozzánk, el­sirathatják fölcicomázott roko­nukat. A karácsonyfák löldi- szitve halnak meg. De leg­alább a két kinti... az él. Már nem díszítjük löl őket, mint kiskorukban. El se ér­nénk a csúcsukat. A gallyakat se nagyon. Kinőttek a kezünk alól. Ahogy majd a gyere­keink is. Ha nem lesz nagyon hideg, majd kimegyünk a kertbe, és elénekeljük nekik is azt a kevés karácsonyi dalt, amit tudunk. Igen, egy dal­lam. Egy ünnepi ének. Ennyit Ígérhetünk. A Győri Keresztény Múzeum gazdag Jean Hindivel, aki az új győri Szentlélek templom felépítését is bőkezűen támo­gatta. Hindi úr közölte, hogy 200 ezer dollárt utal át a győri egyházmegyének azzal a kikötéssel, hogy azt teljes egészében a Káptalandomb 26. számú ház renoválására kell fordítani. A legsürgősebb feladat a tetőzet teljes kicserélése volt. Ezután került sor a második emeleti rész felújítására, ahol kialakítottak egy 100 négy­zetméter nagyságú kiállító ter­met és egy 80 négyzetmé­ternyi folyosót. Ez a rész ad helyet a kincstárnak. Átvizsgálták már az elhe­lyezendő, csodálatos szépségű kelyheket, közöttük a magyar gótika XV. század végi, feltű­nően szép példányait. Közöt­tük azt a kelyhet is, amelyet a szentadalberti prepostsági kanonok, Kelemen 1522-ben Bécsben készíttetett. Látható Keresztély Ágost szász her­ceg. püspök brilliánsba fog­lalt smaragd püspöki mellke­resztje és gyűrűje. Kiállították Deá-ky Zsigmond püspök za­fír gyűrűjét, amelyet az ál­tala nevelt Don Carlos bra- ganzai hercegtől kapott. Gyönyörködhetnek a múzeum látogatói a pozsonyi klarisz- szák kolostorából származó késő gót stílusú, 99 centimé­ter magas, aranyozott ezüst úrmutatóban; a stilszerű szob­rocskákkal díszített, a XV. szá­zad végi magyar művészettör­téneti emléket a németjár- falui templomból hozta Győr­Az államosítások után, az épületben diákikollégiumot lé­tesítettek, csak a könyvtár maradt meg, állaga egyre romlott, már-már veszélyeztet­ve a hatalmas értékű könyve­ket. Miután tavaly augusztus 9- én a győri püspökség a győri városi tanácstól 9 millió 535 ezer 120 forintért visszavásá­rolta az épületet, úgy hatá­roztak, .hogy ott hozzák létre Győregyházmegye kincstárát -, amelynek gazdagsága ve­tekszik az esztergomiéval —, a felbecsülhetetlen értékű könyvtárat is közkinccsé teszjk, valamint kialakítják a győr- egyházmegyei papok szociális otthonát. Mindez hatalmas pénzbe kerül, Benkovich Ferenc püs­pöki irodaigazgató, székesegy­házi kanonok érintkezésbe lépett a Párizsban élő, dús­Szik Ödön felvételei - MTI Press be Vórady Lipót püspök. Bi­zonyára sokan megcsodálják Bornemissza Pál erdélyi püs­pök 20 ezer igazgyönggyel díszített püspöksüvegét, amely­nek értéke szinte felbecsül­hetetlen. Kiállítják a Győri Egyházmegye ezüst tárgyai­nak gazdag gyűjteményét is, közöttük barokk gyertyatartó­kat és körmeneti kereszteket, amelyeket eddig csak kivételes alkalmakkor lehetett látni. Felújították a könyvtár kü­lönlegesen szép freskóit, ter­mészetesen a könyvtár helyi­ségeivel együtt, és létesítet­tek egy kutatószobát is. Az Országos Széchenyi Könyvtár irányításával 100 ezer kötet könyvet —, legnagyobb rész­ben társadalmi munkában - győri diákok, gimnazisták és egyetemisták szakszerűen megtisztítottak. A könyvtár új állványokat és tárlókat kapott, amelyekben elhelyezik a kü­lönlegességeket, közöttük 14 kézírásos kódexet; egy-egy, a XIII., illetve a XIV. század­iból való, a többi mind a XV. században Íródott. Bemutat­ják azt 1476-ban írt, arany iniciálékkal díszített, és Má­tyás király címerével ellátott, fára vont, vörös bőrbe kötött korvinát, amelynek cime: „Blondi Forojuliensis Romáé instauratae libri trés”. Látvá­nyosság a Győri Antiphonöle, amely ugyancsak valóságos műremek. Az első emeleten, a könyv­tár alatti részben helyezték el a bibliotéka nagyszámú dup­fikátumait. Mellette létesült az ugyancsak 100 négyzetmé­teres terem időszaki kiállítások rendezésére. Az épület föld­szintjén, a 70 négyzetméter­nyi boltíves helyiségben, kis kápolnát rendeztek be, ugyanis a földszinten, az első és a második emeleten össze­sen 16 összkomfortos szoba áll az idős papok rendelke­zésére. Bizonyára ez az épületmen­tés is hozzájárult ahhoz, hogy a város megkapta a régi Győrt megújító, nagyszerű munkák elismeréseként a mű­emléki Európa-díjat. I. B. Győrött, a Káptalan­domb 26. szám alatti ház alapjait 300 évvel ezelőtt, 1688-ban Széchenyi György püspök rakta le, majd Sinzendorff Fülöp gróf, püspök emeletet építtetett rá. Az 1763. évi pusztító győri földrengés után, a püspökvári torony téglaanyagának felhasz­nálásával Zichy Ferenc püspök építtette újjá, ké­sőbb Zalka János győri püspök hozzáépittette a könyvtárszárnyat, akkor nyerte el mai formáját. Ebben az épületben mű­ködött 1910-ig a győri papnevelő-intézet, később a hittudományi főiskola, valamint az egyházmegyei múzeum és a hatalmas értékű könyvtár is. Makay Ida Mielőtt Mielőtt végképp besötétül, ragyogj föl még az alkonyég sötéten lángoló keresztjén. Se irgalom, se megbocsátás; ragyogj a vizek közönyével. Ne értselek, csak lássalak Mielőtt végképp besötétül. Mielőtt minden Nap kiég. Karácsonyi templomi népénekek „Mennyből az angyal .. .” — hangzik buzgó örömmel minden magyar templomban az ősi karácsonyi ének. De vajon mióta szállnak magyar ajkakról ezek a szép dalla­mok? A magyar egyházi népé­nek egyidős a kereszténység felvételével. A XV. századig szájhagyománnyal terjedt. Nem volt szükség lejegyzésük­re. A nép az ének szövegét és dallamát úgy adta át az újabb nemzedéknek, mint testvérpárját, a népdalt. Az első énekszövegeket 1506-1531 közötti kódexek őrizték meg. Közülük az 1508- ból való Nádor-kódex két dal­lamot is átmentett korunkra. Telegdy Miklós pécsi püspök 1577-78-ban megje­lent prédikációskönyvében ta­láljuk az első, nyomtatásban kiadott magyar templomi nép­énekeket, összesen nyolcat. Közülük hat a karácsonyi, „melyeket szoktunk az inne- pekbe, prédikáció előtt és után énekelni". És miután az 1560. évi nagyszombati zsi­nat úgy intézkedett, hogy a templomokban csak azokat az énekeket énekelhetik, amelye­ket már száz éve jóváhagy­tak. arra következtethetünk, hogy a Telegdy-könyvben lé­vők előbb léteztek már, és több lehetett belőlük. Ezt bi­zonyítja az is, hogy Telegdy könyvtárának katalógusa két másik kinyomtatott énekes­könyvet is említ, amelyek azonban elkallódtak. A XVII. századból már hét kéziratos és számos nyomta­tott énekeskönyv maradt ránk karácsonyi énekekkel. A nyomtatott énekesköny­vek szakadatlan sorát Hajnal Mátyásé nyitja meg 1629-ben. Ezt követi 1651-ben a Régi és új deák és magyar ájtatos egyházi énekek és litániák, azaz a Cantus Catholici. Ki­adását Kisdi Benedek egri püspök fizette, s a jezsuita P. Szőlősy Benedek szerkesztette. Ez a kiadvány mérföldkő, mert ez az első nyomtatott hang­jegyes énekeskönyv az egész magyar zenetörténetben. Dal­lamai ősrégi magyar meló­diák. A számos kiadást meg­ért mű jelzi a hazai egyházi ének virágzását. A ma is ked­veltek közül a Kisdi-féléből származik, de korábban is énekelték mór a Csordapász­torok, a Szülte a Szűz szent Fját, Az angyal énekel kezde­tűeket és másokat. A Menny­ből az angyal az 1797-ben, Egerben kiadott Egyházi éne- keskönyv-ben jelent meg elő­ször. 1855-ben ugyancsak Egerben adta ki Tórkányi Bé­la papköltő, kanonok, Zsass- kovszky Ferenc és Endre test­vérpárral a Katolikus Egyház énektárát. Legismertebb éne­kei : Pásztorok, pásztorok ör­vendezve, Az Ige megtestesült és Dicsőség mennyben az Is­tennek kezdetűek. £z az ének­gyűjtemény az alapja a Har­mat Artúr-Sí-k Sándor-féle Szent vagy, Uraml-nak és a Hozsa-nna-nak, amelyből ma -is éneklik a hívők ősi kará­csonyi énekeinket. Csonkaréti Károly Juhász Gyula Betlehemes ének Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este A jászol almán, kis hajléktalan, Szelid barmok közt, kedves bambino. Ó, emberek, gondoljatok ma rá: Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény S az istállóban várt födél reájuk. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden várak s kastélyok fölött Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek) Ó, emberek, gondoljatok ma rá I Apáti Miklós Néhány fenyő ” ««««cstoi uostaronak uiss»xa az epuietei

Next

/
Oldalképek
Tartalom