Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-16 / 347. szám
Dunántúli napló 1989. december 16., szombat U| utakon a lfolan-taxi „Szabadúszókkor* köt szerződést a kft. Hosszú-hosszú ideig egyeduralkodó volt a pécsi taxipiacon a Pannon Volán. Ám a 80-as évek közepén megjelentek a személyszállító kisiparosok, s megkezdődött a verseny. A Volán-taxi nem vette tel azt a tempót, ami szükségeltetett volna, és lemaradtak. A vállalat vezetői úgy látták, most mór nem igazán jó üzlet a taxizás, ezért elindították a fejlesztést: míg 1985-ben 67 taxi járta Pécs útjait, addig ez a szám erre az évre 30-ra csökkent. A Volán-taxi egyre mélyebb válságba került, tavaly például már négymillió forint veszteséget hozott. Kénytelenek voltaik valamilyen megoldást keresni. E veszteséggel kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy a taxisok sem akkor, sem most nem értik, Hogyan váltak a vállalat eltartottaivá, s art sem, hogy milyen elszámolás alapján hozták ezt ki. .. Úgy döntötték, hogy nem számolják fel a Volán-taxit, hanem kihasználva a szabad vállalkozás kínálta tág teret, korlátolt felelősségű társaságot hoznák létre. A Volán december elsejével megalakította az egyszemélyi jogi kft-t, melybe a Volán bevitte a taxival kapcsolatos vagyonát - aportként 2,8 millió forintot -, valamint M millió forint készpénzt. A Pannon Volán Taxi Kft. önálló jogi személy saját elszámolássá! és adózással, a vállalat „hagyja” dolgozni a társaságot, s evente némi hozadékot remél Molnár István, a kft. ügyvezető igazgatója szerint is jelenleg az a legnagyobb gondja a társaságnak, hogy a visszafejlesztés következményeként kevés a gépkocsijuk. A 30 autóból optimális esetben is csak 22 járja a várost, ugyanis a többinek a vezetője szabadnapos. Elsőrendű feladatnak tekintik a fejlesztést. Ennek első lépcsőjeként olyan „szabadúszó", egyik magántársasághoz sem kötődő taxisokkal szeretnének szerződést kötni, akik vállalják, hogy bizonyos összegért bekapcsolódnak a Volán-taxi URH-rendszerébe. A központon keresztül ők ugyanúgy kapnák munkát, mint a kft. tagjai, tehát biztos fuvarokkal r-nde'keznek, a társaság pedig nem kell, hogy kocsi híján visszautasítson rendeléseket, illetve hosszú várakozásra késztesse a hívókat. Természetesen bővíteni szeretnék saját járműparkjukat is és tipizálni — Lada 1300-as személygépkocsikat vásárolnak-, valamint nagyon gyorson lecserélni a taxizásra egyáltalán nem alkalmas Wartburgokat. Decembertől a taxivezetőik úgynevezett vezénylési rendszerben dolgoznak, ami azt jelenti, nem fordulhat elő, hogy például hajnali 3 és 4 óra között ne legyen kint az utcán Volán-taxi. Folytatják azt a bevált módszert, hogy telefonhívásra üzletekből házhoz szállítanak különféle árucikkeket. Megváltozott a gépkocsivezetők bérezése: az új rendszerben az előírt norma fölötti öszegből csak az áfát és az amortizációt kell a vezetőnek befizetniük a kft. részére, tehát érdemes minél többet az utcákat járni, Eldőlt egy sokáig nyitott kérdés, nevezetesen, hogy a taxisoknak megjár-e továbbra is a Volán által eddig nyújtott különféle juttatás. Azok a vezetők, akik 20 évnél régebben dolgozói a vállalatnak, megkapják az egész országra érvényes Volán szabadjegyet. A családtagjaik is. A többieknek Baranya megyére érvényes szabadjegyet biztosítanak, - a családtagjaiknak nem. A vállalati orvosi rendelőt • ugyancsak igénybe vehetik a gépkocsivezetők. A kft. élén egy menedzser típusú vezető áll, aki garancia arra, hogy helyre kerüljön a taxizás. Ahogy fogalmazott, most tényleg rajtunk múlik, Ihogy megélnet<-e ezen a piacon avagy sem. Roszprim Nándor Virágkiállítás és szobrász-szimpózium Három baranyai művész Japánban Együttélésünk kórképei Érkeznek a telefonok és a levelek szerkesztőségünkbe: segítsünk, mert képtelenek együttélni a szomszéddal, a rokonnal, a szülővel. Megkeseríti életüket zajos életmódjával, agresszív viselkedésével. S hiába mennek bárhova, senki nem segit. Miközben a Pénzügyminisztérium egyre eredményesebben dolgozik a magyar kultúra elsorvasztásán, a nemzetközi művészeti rendezvényeken egyre szívesebben látott vend ég ék alkotóink, művészeti produktumaink. Ennek egyik bizonyítéka, hogy ebben az évben három pécs-baranyai szobrász dolgozott Japánban. Pál Zoltán július—augusztus és szeptember első felében, Ben- esik István és Colin Foster, a Paikonyán élő angol-magyar szobrász szeptember—oktáber hónapokban faragtak követ egy-egy japán alkotótelepen. Bencsik másodszor tért meg Japánból, immár három köztéri szobra át! a szigetországban. Ha összefutunk, igyekszik meggyőzni: rengeteg ta- nulnivalónk von a Japánoktól, „hidd el, nagyon fontos lenne Magyarországnak a Japánnal való szorosabb kapcsolat. Erről beszélni kellene a tévében, írni az újságban...” Megbeszéltem hát egy találkozót a három művésszel a pécsi Művészetek Házában. Beszéljenek Japánról. Bencsik nem jött el: elfoglalt idehaza,- Sendai milliós város Tokiótól háromszáz kilométerre. Ipari, egyetemi, kulturális centrum — mondja Pál Zoltán. — Itt egy elképesztő méretű virágkiállítást rendeztek, de a virág és törpefacsodák rengetegében kiállítottak komoly ipari, híradástechnikai cégek is, látható vált többek körött a NASA mezőgazdasági űrprogramja vagy a legújabb egyvonalas képtelefon, szóval a virágkiállítás része volt a nemzetközi szobrászszimpózium is. Az egyik fő szponzora a szobrásztelepnek a virágkiállítás, a másik a Sendai Golf Club volt. Az amerikomizólódó Japán egyik jellemzője az elképesztő golfkultusz.- A virágkiállítást egyébként olyan területen rendezték, amerre a város terjeszkedni akar. így a kiállítás ürügyén elkészült a közművesítés, egy csomó beruházás, amely az infrastruktúra alapja lehet, középületek, sőt köztéri szobrok. .. tehát amilyen nagyvonalú volt az akció, olyon hasznos is.- Mi Bencsik Istvánnal teljesen más környezetben dolgoztunk - veszi át a szót Colin Foster. — Egy kis faluban voltunk, a nálunk is ismert szobrász, Issei Amemya szülőfalujában, Fujim! ban. Egy gyönyörű völgyben fekszik a falu, körös körül hatalmas hegyek, a falu körül kis panziók, gOlíporadicsam, sípályák, víkend- és üdülőtelep. Ennek a vonzóbbá tétele érdekében készült egy tízéves terv, a környező hegyoldalak szobrokkal való betelepítésére. Ebben az évben kezdték a munkát. A völgyben dolgoztunk, és a kész munkákat a hegyoldalban állítottuk föl. Mindent a helyi tanács fizetett.- Két-, két- és lél hónapot töltöttetek Japánban, a szoborfaragás mellett nyilván az emberekkel is találkoztatok.- Kicsit sokkal is — mondja Pál Zoltán. - A virágkiállítás része volt a munkahelyünk. Volt olyan nap, amikor 82 000 látogató fordult meg ott!- Nálunk két hónap alatt öt érdeklődő • volt - így Foster, - de ,mi sokat mentüpk emberek közé, családokhoz. — Mert szimpózium és nemcsak alkotótelep volt, hanem néhány kiegészítő rendezvény is. Az egyik legnagyobb japán építésszel, Isijamával beszélgettünk az építészet és a szobrászat együttműködésének lehetőségéről - mesél Pál Zoltán. - Építészetük mindent kipróbált már, rengeteg nemes anyagot használnak föl, kipróbálták minden méretet- és stílust, most abban látják az építészet megújulásának a lehetőségét, hogy építész és szobrász már a tervezés kezdetétől együtt dolgozna. Tehát a szobrász ne csak helyet kapjon az épületben vagy előtte, hanem a térforma kialakításának Is részese legyen. Nos, ilyenekről beszéltünk: Isijama és nyölc szobrász, - mindezt némán hallgatta ötszáz emlber! Foster: Az egyszerű emberek mindennapjaiban nincs jelen a művészet, de ők is tudják, hogy az nagyon fontos. Tudják, mert ezt sugallja minden, az Iskola, a televízió. Rólunk is komoly tévéműsor 'készült. Pál: Még azt Is fölvették, hogyan ébredünk reggel. Az iskoláról meg annyit: nagy tekintélye van a pedagógusnak. Nemcsak addig, amíg tanít. Egyik japán kollégám hajdani tanára meglátogatott bennünket, a már neves szobrász abban sem mondott ellent neki, amit másként gondolt. Amikor rákérdeztem, mi; ért nem mondtad, hogy „nem”? Értetlenül nézett rám. „Ö volt a professzorom" - mondta.- A tekintélyes pedagógusok kemény, kegyetlenül szigorú iskolákban oktatnak és nevelnek. A japán emberek udvariasak, szolgálatkészeik és hatalmas a tolerancialképessé- gük. Ott az adott szó szent, többet ér minden írásos szerződésnél. És legfontosabb szavuk a „köszönöm". De látod, hogy nemcsak szóban köszönik, hogy találkozhattak, beszélhettek veled, hanem a szívükben is. És hűségesek. Elsősorban a munkahelyükhöz. A fizetési különbségek az eltöltött évek alapján adódnak. Bármely munkakörben tekintélyes pénzre tehetsz szert nyug- d íjköze l'ben.- Nem a huszadik században élnek. Valahogy a középkor és a huszonhatodik század van jelen egyszerre. Szamuráj filozófiával élnek a fogyasztói társadalomiban. A tárgykultúrájukot identitászavar jellemzi, Európára lesnek, de amerikamizálódnak. A ma- gatartáskuItórójuk ezeréves hagyományaikat őriz. A férfiak más nyelvet beszélnek, mint a nők. Egy oda nősült kol légám feleségétől tanult meg japánul, ha megszólalt a férfiak mindig nagyon megmosolyogták, mert női nyelven szólt s ez komikus. Foster: Hagyományőrzők. Szeretnének hagyományos japán lakásban lakni, de én voltam olyan teaceremónián, ahol a japán nők nem tudták, mit keli tenniük, a cere- mániavezetőn kívül én voltam az egyedüli, aki már részt vettem ilyen szertartáson. A városok, a falvak tiszták, a metrón porszivós embereket látni, de az erdő szemétdomb. Tokióban szmog fojtogat. Ezt is el keli mondani. — Meg azt is, hogy Japán a legnagyobb műtárgyvásárló ország. Gondoljunk arra, hogy valaha Angliában 'jelentéktelen volt a képzőművészet, de a XIX. században a gazdag Angiia felhalmozta a világ antik műkincseit, s a XX. századra az ország képzőművészete a világ élvonalálba tört. Ennek is meglesz az eredménye, hogy a japánok ilyen intenzíven importálják a műtárgyakat. Pál: Most például épül a tudomány városa, mert nem nyugodtak bélé, hogy a világ második gazdasági nagyhatalma legyenek csak. Foster: Egy angol nyelvű japán lapban olvastam japán közgazdász tanulmányát arról, hogy öt év múlva összeomlik az USA gazdasága. Nagyon érdekes volt, de azt hiszem, a Japán múltból kellene nekünk tanulnunk, átvenni, ami jó volt, nem megismételni amit rosszul csináltak. (Megható, ahogy a magyart törő, idenősült Colin Foster, többes szám első személyben beszél rólunk.) — Japán a semmiből épí- • tette föl a II. világháború után gazdaságát. Kölcsönök nélkül. Saját szellemi tőkéjére támaszkodva. Pál: Japánban rangja van a polgárnak, minden ember megkapja a megfelelő tiszteletet, ezért is adja meg a másiknak, s ezért képes, hatalmas önfegyelemre, ami termelőerővé válik. Foster: Ugyanakkor tönkretették a levegőjüket, a vizeiket, a földet, mert az intenzív iparosítás mindent beszennyezett. Ezt meg kellene spórolni. Ezt nem szabad elkövetnünk. Pál: Ezért is lenne fontos, hogy egy technokrata-merkantilista szemlélet helyett egy kultúraközpontú gondolkodás termékenyítse meg a változások irányítását. Foster: És nem múlt századi romantikus demakráciaeszmé- nyeket kell kergetni, hanem a különbségek tiszteletben tartásával, pontoson, célszerűen, a célok és felelősségek megható rozásávol szervezni a társadalmat. A tenniakarást támogatni kell, nem rendeletekkel gúzsba . kötni. Csak a teljesítésből lesz társadalmi haszon, a szabályozásból nem. Hogy Japánban hogy van, nem tudom, de Angliában négyszáz éves törvényei« vannak életben, amelyek a gazdaságot szabályozzák. Ezekkel lehet számolni. A félévenkénti rendeletmódosítgatás csak megbénítja a kibontakozás lehetőségét. Bükkösdi László Meszesen K. L.-ék tartják rettegésben az egyik Fekete Gyémánt téri többszintes ház lakóit. Az alkoholista házaspár sehol sem dolgozik. Szinte már mindennapos, hogy 'rugdalják a szomszéd lakásának ajtaját. A sajátjukat, amit a tanács utalt ki számukra, teljesen tönkretették. A lakók már több alkalom-mai is kihívták a rendőrséget. Amíg ott voltak, béke honolt, de utána kezdődött minden elölről. Az utóbbi időben már nemcsak a lakásban, hanem a lépcsőházban is ütik-verik egymást. Három kiskorú gyermekük ennek állandó szem- és fültanúja. Már az is megtörtént, hogy az apa a kislányt a földhöz vágta, meg- rúgdosta. A szomszédok félnek, mikor kerül rájuk á sor. * Hozzánk fordultak a MAV- bérház szomszédságában élők is. Pécsi belvárosi lakásukat egy csendesebb környéken lévőre cserélték. Akikor nem gondolták, hogy az életük „mozgalmasabb" lesz, mint eddig volt. A négyszintes társaslháZban lakik ugyanis egy nyolcgyerekes csalód is, ami tulajdonképpen még nem lenne baj. A gyerekekkel azonban nem igazán törődik senki. Édesapjuk meghalt, az anya nem dolgozik. Az árvaellátásból és a családi pótlékból tartja fenn a családot. A gyerekeik csavarognak. Nem egy esetben a rendőr hozta haza őket késő éjszaka. Az elhanyagolt lakásból árad a bűz. Nyáron a nagy hőségben elviselhetetlen a szag. A lakók már minden fórumot megjártak. Évek óta semmi nem történik. Sajnálják az asszonyt, hiszen tudják, nem könnyű egyedül a nyolc gyerekkel, de azt nem értik miért nem tartja tisztéletben a házban élőket. A nagyobbak nem egyszer részegen molesztálják az idősebb embereiket, azok már félnék tőlük. A kicsik meg naphosszat rohangálnak emeletre föl, emeletről le. * Pogányöól egy idős ember már ötödik levelében kér segítséget. Szerinte szomszédai rá akarják dönteni a házát. Három esztendeje vízzel locsolják a házának oldalát, most már a kéménybe is öntötték. Többször kért segítséget, de úgy érzi mindenhol csak elutasítják, kinevetik. Már csak a nyilvánosságban bízik. * Sellyén is kitaszítottnak érzi magát egy idős asszony. Szerinte őt a faluban mindenki bolondnak nézi. Kórházba is utaltatták, ahonnan csak segítséggel tudott kiszabadulni. Amíg a kórházban tartózkodott, tönkretették a házát, amit nem tud megcsináltatni. Bármit tesz, a falu rossz szemmel nézi. •Úgy véli, nem hagyják nyugodtan élni. * Egy idős férfi a házába fogadta a fiát, látszólagos adásvételi szerződést kötött vele jóhiszeműen, Így a fia lett a tulajdonos. Ezt követően a fiatal férfi teljesen megváltozott. Nem egyszer kizárta a házból saját apját. Az idős embert bántalmazta, összetörte a ház berendezését. Végül az apa elmenekült a saját otthonából . . . * A következő történet jól indult. A megözvegyült apa vett egy falusj házat, és kertészkedett. Egy évig minden rendben is ment, amíg nem kerítette be a saját tulajdonát képező kerti részt. A szomszéd, aki rokoni kapcsolatban áll az idős emberrel ezen megfogadta, hogy elüldözi. Azóta áll a harc — a szomszéddal és a saját gyerekével. Tart a bírósági per, de az idős ember kilátásai nem a legjobbak. Eddig elképzelhetetlennek tartotta, hogy a jóhisze- n»űség és a szeretet valakit földönfutóvá tehet. Ma már tudja, semmi sem lehetetlen. Már csak a halálra tud gondolni. úgy érzi ebből a helyzetből nincs más kiút. * Van, aki azért emel szót, mert rendszeresen levágják a szárítókötelét az udvaron, a frissen mosott ruhával. Más azért, mert tönkreteszik a háztetőkön az antennákat, levágják a fák kérgét, mosogatólevet öntenek a virágokra. Kórkép ez, az együttélés kórképe. Soíkan sajnos képtelenek egymással nyugodt hangnemben megbeszélni a dolgaikat. Az idős, a fogyatékos, a beteg embereket nyűgnek érzik. Egyre több gyerek és felnőtt él veszélyeztetett helyzetben. A szociális háló, meg inkábbsza- kad, minthogy működne, a rendeletek, jogszabályok kuszasága áttekinthetetlenné teszi a dolgökat, béklyót köt a gyámüggyel foglalkozók kezére is. Sokszor a hozzáállással is baj van: könnyebb azt mondani, hogy nincs megoldás, mint utánanézni a lehetőségeknek . . . Szalai Kornélia Colin Foster félig kész szobra Fujimiben
