Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)

1989-11-06 / 307. szám

1989. november 6., hétfő Dunántúlt napló 5 „En a lesnvomat nem enqedném” Gésák magyar módra A fejlesztések ellentmondásai Realitások a JPTE Tanárképző Karának Kémiai Tanszékén Ez lenne a demokrácia, a peresztrojka? Konzumrrő: az Idegen sza­vak és kifejezéseik szótára stí- lusminősítése szerint bizalmas szó. Éjszakai szórakozóhelyen a vendéget minél több ital fogyasztására rávevő, e sze­rint is javadalmaztatott női al­kalmazottat jelöl. E Magyarországon nem túl ismert szórakoztatási forma eddig csak egy helyen, a Mai Magazin egy korábbi számá­ban említett Majki Fogadó­ban dívott, szinte kizárólag csa knyugati üzletemberek kö­rében. Most azonban Pécsett is megjelentek a pletylkaára- datot elindító plakátok: „Lá­nyok, figyelem! iBudapesti kft. keres csinos lányogat nyugati üzletemberek kulturált szóra­koztatására Magyarországra és (Nyugatra. Jelentkezés le­vélben a pécsi képviseleten. Luxusfizetés!” Hát jelentkez­tem! ... mint újságíró. A „pécsi képviselet" (aki - nek a nevét szándékosan nem írom ki) előre megmondta, hogy csak annyit mond el, mennyit akar, és a kollégáját ajánlja. Annyit megtudhatok, hogy ők ketten egész más jel­legű dologgal foglalkoznak, ezt csak szívességből teszik, és nem szeretnék ha a két üzlet keresztezné egymást. — Sóik negatívum ért min­ket így is. Névtelen levelek ér­keztek, melyekben tiltakoznak az e fajta pénzkereset és a „leánykereskedelem" ellen, pe­dig erről szó sincs. Nem ér­tem miért van ennek ekkora jelentősége, az egészet felfúj­ják és más jelleget adnak ne­ki. A konzumálás egy normá­lis dolog, nincs benne semmi kivetnivaló. Nyugaton abszolút bevett és természetes, és Bu­dapesten is jobbak a viszo­nyok. Ez kisváros, de mi fel­vállaltuk, ami szerintem egy pozitív hozzáállás, aki ennek ellenére is negatívan veszi, ott már nem bennünk van a hiba. Ez egy új tevékenység, na­gyon félreérthető, kemény vo­nal. Ennek ellenére más vá­rosokban is próbálunk sezrvez­ni, pl. Győrben, Miskolcon és Sopronban. Hogy az emberek kiről mit mondanak, a mi szempontunkból nincs jelentő­sége, ez egyéni érdekeket vesz figyelembe. A kollégát talán jobban nyugtalanította, (hogy újságíró vagyok, nem akart semmit magnóra mondani. Mint mond­ta, sok mindent tapasztalt már, amikből adódóan gyanakvó. — Amit mi szervezünk, egy­ikét éve engedélyezett tevé­kenység, távol áll a kurválko- dástál. A lányok így magas fizetéshez juthatnak (ez havi 50 ezer körül mozog), az er­kölcsi romlás pedig nem fel­tétlen velejárója, egyénenként változik. A Majki Fogadó hir­detésére 500-an jelentkeztek, nálunk csak érdeklődőik voltak eddig körülbelül tízen. A pla­káton hirdetett magyarorszá­gi lehetőség tehát ezt a foga­dót jelenti, a Nyugati pedig egy kezdődő osztrák vegyes­vállalatot. — Van-e erre igény Ma­gyarországon? — Ilyen helyekre nyugati üzletemberek járnak, mint egyfajta zártkörű, exkluzív fér­fiklubba. A magyar üzletem­berek igényeiről nem tudok (biztosat mondani. — Ha most mint jelentkező jövök, hogy fogadott volna? — Rendszerint megmutatom ezt a cikket a Mai Magazin­ban, ami a Majki Fogadóról szól. Nem fontos, hogy hozzá­fűzzek valamit is, kiszűrik a lányok maguknak amit érde­kesnek tartanak. Azonban megkértek minket, hogy egy szűrésfélét csináljunk, megfi­gyelve kik, hogy tudnak visel­kedni. így a „rossz lányok" eleve kiesnek, hiszen a kultu­rált szórakoztatás az ülzetem- berek igényét takarja. Elkép­zelhetőnek tartom, hogy tíz év múlva itt is egyfajta rangjuk lesz az ilyen lányoknak, mint a gésáknak, hiszen nyújtaniuk kell valamit szellemi szinten is. Pénzkeresetnek nem rossz, de hogy ranefjuk lesz vagy el­ismerik őket, ez nem csak az én kételyem. Bizonyítja ezt a két fiatalember utolsó kérdé­semre adott válasza is, mely­ben az iránt érdeklődtem, hogy állnának hozzá, ha a sa­ját barátnőjük, vagy lányuk jelentkezne az egyébként en­gedély nélkül kitett plakáthir­detésükre : A „pécsi képviselet": — Biztos, hogy semmi olyan dologba ‘ nem engedném bo­csátkozni, aminek ilyen színe­zete van. Hogy ki kit szeret, ez érzelmi dolog, de idege­nekhez semmi közöm sincs. Demokrácia van, peresztrojka, új szelek fújdogálnak. És a kolléga: — Ebbe én nem élhetem bele magom, de a lányomat nem engedném. Pataki Veronika Amatőr művészek tárlata Kaposvárott Somogy megyei amatőr képző- és iparművészeti kiállítás nyílt Kaposváron, a Kilián György Művelődé­si Központ emeleti galé­riájában. A több mint fél­száz, alkotót és csaknem kétszáz alkotást — fest­ményeket, szobrokat, szőt­tesekét — felvonultató tárlatot a Somogy Megyei Művelődési Központ ren­dezte. A jövő évi, Kecs­keméten sorra kerülő or­szágos seregszemlén, az itt kiválasztott és tegnap díjakkal is elismert művek szerepelnek majd. A tizen­két kiemelt alkotó közül Mezei Magdolna (Nagy­atád), Aleksic Márta, Tóth József, Kovács Kata­lin, Dóka Pál (valameny- nyien kaposváriak) és Tar Anriett (Kaposvári 512. Szakmunkásképző) része­sültek külön elismerésben. A tárlat november 25-ig vasárnap kivételével nyit­vatartási időben látogat­ható. M o] D u rP 14-536 VÁSÁR VÁSÁR VÁSÁR TERRANOVA HŐSZIGETELŐ ALAPVAKOLAT fehércement HUNGAROCELL 2-3-5cm TÁBLÁK MODUL VÁSÁR MODUL „A művészet a futuristák manifesztumával kezdett meghalni” Patthelyzet egy presszósa rokba n Melltájékon kigombolt csí­kos ing, a gallér alól induló, az ingre hosszan lecsüngő, füstbarna golyócskákból ra­kott gyöngysor, a kedélyes mosolyra húzódó szájban szip­kára tűzött szivar. Ez a hat­vanas éveibe lépő, köpcös úr lenije László Károly, avagy Carl László báseli műkeres­kedő, akinek a társaságá­ban Várkonyi Györggyel, a Janus Pannonius Múzeum igaz­gatóhelyettesével hármasban ülünk a Fehér Elefánt presz- szóasztalánál. Ő az a pécsi születésű, 1945 óta Svájcban élő szakember, aki a nevét viselő gyűjteményt létesítene szülővárosában, egy olyan házban, amely időszakos ki­állításoknak, irodalmi és ze­nei eseményeknek is helyet adhatna. Akinek minden őse, baranyai, s „elkracholt egzisz­tencia" ugyan a saját beval­lása szerint, ám de elégedett ember? Első, s mint kiderült némi­képp máris szakállas kérdés az lehetne, sikeresek voltak-e tárgyalásai dédelgetett tervét illetően, de azonnal int, hogy nem tud újabb, az eddigi patthelyzetet meghaladó fej­leményről beszámolni. Kérdezi mit fogyasztok, ezzel is jelez­ve, a témával nem kíván rész­letesebben foglalkozni. Azután az auschwitzi élményeket fel­dolgozó, egy miskolci kiadó segítségével nálurík is megje­lenő könyvéről érdeklődőim, miért ítélték antiszemitának gondolatait -, „mert próbál­tam az üldözöttek és üldözők helyzetét objektiven megítél­ni, és voltak üldözöttek, akik nem viselkedtek szerepükhöz méltóan - válaszolja rögtön. De kéri, faz általánosítástól tekintsek el. Voltak, okik el­lenálltak, voltak, akik nem: mégis elvitték valamennyit. Miért ne választotta volna az ellenállást? Lehetőségei sze­rint? József Attila híres két sora az újságíróban vissza­cseng: „Miért legyek tisztes­séges? Kiterítenek úgyis / Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis."- ... és a képek, mi a kap­csolata velük - teszem fel bi­zonytalanul a kérdést a mű­gyűjtőnek, de ezúttal a pszi­chológus, a Zürichben élt Szondy Lipót tanítvá.nya vála­szol rá.- Döntse el milyen képek­re gondol. Az álomnak, a lá­tomásnak, és általában a ké­peknek igen nagy szerepük van az ember életében. Ha a beszéd helyettesíthetné, nem volna szükségünk rájuk...- Én nem a kereskedőt, ha­nem a magánembert kérde­zem, hogy a saját gyűjtemé­nyében lévő képekhez milyen viszony lűzi?- Én nem vagyok magán­ember. Ha nyilatkozom, nem magánemberként nyilatkozom. A kép a művészetben kultúr­történeti szempontból érdekel elsősorban, csak másodsorban esztétikaiból. Az érdekel, hogy a stílus mennyire fejezi ki a korát. így az a stílus is, ami­nek egyébként az ellenfele vagyok.- Neveket, korszakokat so­rolna . . .?- Neveket? Minek sorolnék neveket? Mint mindenkinek, így nekem is vannak gyen­géim, de engem a képekhez nem az érzelmi világom kap­csol, hanem én szellemi vi­szonyt alakítottam ki velük. Egyébként a húszas-harmin­cas évek művészetéből, azután a szecesszióból, a szimboliz­mus korából vannak képeim. Nekem a tárgyakkal van em­beri kapcsolatom, az a jó, ha miríél jobban el tudom ke­rülni a művészt, az igazat úgy is a mű mondja, ha mondja. A hozzá tartozó szöveg nem számit.- önnek, mint aki Kassák képzőművészetét támogatta, leifedezte, most, elutazása előtt az egyetemen beszél nyugati fogadtatásáról, mi a vélemé­nye a ma művészetéről?- A művészet a század ele­jén a futuristák monifesztu- móval kezdett meghalni, érde­kes, hogy akik épp támadták, azok csináltak igazi művésze­tet. De a maiban nem látom a jövőt. Csak technikáikat lá­tok, technikákat pedig miért gyűjtsék? B. R. Köztudomású, hogy a Janus Pannonius Tudományegyetem 1983 óta rendszeresen fejlesz­ti az egykori „pedfős" tanszé­ket annak : érdekében, hogy egyetemi szintű képzést és an­nak megfelelő tudományos te­vékenységet fejthessenek ki. Már a kezdet kezdetén nyil­vánvaló volt, hogy ez a fo­lyamat nem mehet végbe ne­hézségek, súrlódások, belső ellentétek és félreértések nél­kül. Az egyetem számos, ebből eredő konfliktust élt már túl, de maradt belőlük a jelenre és — véjhetően — a jövőre is. Manapság a természettudo­mányi tanszékek átalakítása és felfejlesztése van napirenden. •Egyúttal ez a legnehezebb feladat, mert anyagigényessé­ge mellett személyi feltételei is csak kevéssé voltak meg­alapozva a mi régiónkban. Ennek ellenére sikeresen el­indult az egyetemi képzés út­ján a fizika-, a földrajzi tan­szék, és úton van az állatta­ni és növénytani tanszék is. Kétségtelen viszont, hogy ba­jok vannak a kémián. Ezek a bajok több mint két éve • tartanak. A kari és az egye­temi vezetés 1985-ben nagy reményeket fűzött Marek Nán­dor kandidátus, docens meg­hívásához, akit a kari és az egyetemi tanács véleményezé­se alapján 1986-ban a műve­lődési miniszter tanszékvezető­vé nevezett ki. Kezdeti eredmények után azonban felbolydult a tan­szék. Sőt a tanszéket szinte az ág is húzta. Marek Nán­dor egyik munkatársa öngyil­kos lett, egy másik feltűnő gyorsasággal hótat fordított a tanszéknek. Egymást követték a belső viharok, feljelentések és ellenfeljelentések, amelyek hatására a Művelődési Mi­nisztérium 1987. július 20-án vizsgálatot rendelt el. (Megalakult egy öttagú bi­zottság három minisztériumi és két egyetemi személy részvé­telével. A bizottság először a tanszékvezetővel, majd az ok­tatók kérésére a tanszék min­den oktatójával és segédmun­katársával egyéni beszélgeté­seket folytatott. Akkor e be­szélgetések során a tanszék tíz munkatársa közül kilenc bí­rálattal illette a tanszékveze­tő vezetési módszereit. Volt, oki személyes diktatúráról tett említést, és felsorolt eseteket, amelyek során a tanszékveze­tő súlyosan vétett a kollegiá­lis etika ellen. Többen jelez­ték ugyanakkor, hogy a ki­alakult, feszült légkör miatt kifejezettén félnek e kérdé­sekről beszélni, mert úgy ér­zik, hogy súlyos következmé­nyektől kell tartaniuk a tan­széken. A bizottság már csak erre való tekintettel is a lehető legnagyobb diszkrécióval vé­gezte munkáját, és összegzé­sében is tartózkodott minden személyes motívum felemlité- sétől. A vizsgálat eredményé­ről a bizottság kizárólag az érdekelt Marék Nándor do­censt, az illetékes dékánt és a tanszék munkatársait tájé­koztatta. összegzésében meg­állapította, hogy a tanszékve­zető munkamódszere és veze­tési stílusa valóban problema­tikus, és ajánlotta, hogy a tanszékvezetői megbízatásnál ezt a körülményt az arra il­letékesek vegyék figyelembe. Ez is szerepet játszott abban, hogy a kar vezetése Marek Nándor megbízatását 1988. fo­lyamán nem terjesztette elő meghosszabbításra. Ehelyett a tanszék vezetését átmenetileg Kozma László dékán szemé­lyes felügyelete alá vonta, és a rektorral való egyetértésben megbízta Marék Nándort, mint tanszékvezető-helyettest az ál­tala addig vezetett tudomá­nyos tervmunka további veze­tésével. Egyidejűleg megbízást kapott Szűcs Imre főiskolai docens a tanszék oktatási munkájának szervezésére, szin­tén tanszékvezető-helyettesként. Marak Nándor azonban nem nyugodott bele az új helyzet­be. Továbbra is fenntartotta magánok a tanszékvezetői jo­gok gyakorlását. Ezért a mun­ka ugyan folyt tovább, de a béke nem állt helyre. Mi több, a belső feszültségek nőttek, újra elszaporodtak az álhírek, és a zavar most .már a kémia­szakos hallgatókra is átter­jedt. Az 1989-ben hivatalba lé­pett dékán, Borhidi Attila töb­bek között azt a feladatot örökölte, hogy igyekezzen megoldani a tanszéken felme­rült problémákat, és biztosí­tani a személyi feltételeket a kémia, mint tárgy, egyetemi szintre emeléséhez. Ezért min­denekelőtt ismertette elképze­léseit a tanszék oktatóival, kérve egyúttal támogatósukat. Azt javasolta, hogy egyéves időtartamra olyan tanszékve­zető megbízására kerüljön sor, aki biztosítja a tanszék zavartalan oktatómunkáját, ga­rantálja Marek Nándor és kutatócsoportja tudományos tevékenységét, és elősegíti a tonszékre meghívandó, új ve­zető beilleszkedését. Ehhez az előterjesztéshez a két tanszék- vezető közül Szűcs Imre, va­lamint öt oktató támogatólag csatlakozott, egy személy, Ma­rek Nándorné dr. Szabó Kló­ra ellene szavazott. Marek Nándor pedig tartózkodott. A megbeszélésről az a hír ter­jedt el a hallgatók között, hogy az egy tanszéki tanács­ülés lett volna, amelyből a dékán az illetékes hallgató­kat és a tanszéki kutatókat „jogellenesen" kirekesztette. Az álhír hatására elindult egy aláírásgyűjtő akció bizonyos hallgatócsoportok között, amely azonban végül a mai napig nem jutott el a dékán­hoz. Ehelyett a kari önkor­mányzati bizottság titkára for­dult írásban magyarázatért a dékánhoz, aki a dékáni ta­nács 1989. október 16-i ülé­sén az ügyet a KÖB képvise­lőjével tisztázta, és az utóbbi a beadványt visszavonta. Közben a hallgatók a ké­miatanszéken egy úgynevezett tanszéki fórumot szerveztek, amelyre a dékánt és egy új­ságírót is meghívtak. Borhidi Attila dékán a jelenlévő ok­tatókat és hallgatókat tájé­koztatta a tanszék fejlesztése ügyében addig tett lépéseiről, és nehezményezte, hogy a tanszéki oktatók nem tudták személyi ellentéteiktől a hall­gatókat megkímélni. A hall­gatókat türelemre kérte, és arra, hogy a tanszék oktató­munkájával kapcsolatos prob­lémáikkal a dékánhoz fordul­janak, mert erre mindenféle aláírásgyűjtő mozgalom nélkül szabad és közvetlen útjuk van. Egyszersmind kérte az oktató­kat és hallgatókat egyaránt, hogy a kölcsönös presztízs- veszteségek elkerülése érdeké­ben igyekezzenek az ügy megoldását az intézmény fa­lai között tartani. Sajnos, nem ez történt. November 1-jén a kémia­tanszék tanszéki tanács­ülést tartott, valameny- nyi tanszéki dolgozó és tanácstag hallgató részvételé­vel. Ezen a tanács javaslatot tett az egyetem vezetésének arra, hogy az átmenet idejé­re ismét a dékán vegye át a tanszék felügyeletét. Ezt a javaslatot a kari tanács még ugyanazon a napon megjegy­zés nélkül tudomásul vette. A munka tehát megy to­vább, de a tanszéken béke még mindig nem honol. Ma­rad a feladat. Miként számos más tanszék esetében a kar és az egyetem ezt már sike­resen megtette, a kémiatan­széken is meg kell oldania a biztonságos, elfogulatlan, és — mindenékelőtt - magas színvonalú vezetést. Dr. Iváncsics Imre, a JPTE rektorhelyettese

Next

/
Oldalképek
Tartalom