Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)
1989-11-06 / 307. szám
1989. november 6., hétfő Dunántúlt napló 5 „En a lesnvomat nem enqedném” Gésák magyar módra A fejlesztések ellentmondásai Realitások a JPTE Tanárképző Karának Kémiai Tanszékén Ez lenne a demokrácia, a peresztrojka? Konzumrrő: az Idegen szavak és kifejezéseik szótára stí- lusminősítése szerint bizalmas szó. Éjszakai szórakozóhelyen a vendéget minél több ital fogyasztására rávevő, e szerint is javadalmaztatott női alkalmazottat jelöl. E Magyarországon nem túl ismert szórakoztatási forma eddig csak egy helyen, a Mai Magazin egy korábbi számában említett Majki Fogadóban dívott, szinte kizárólag csa knyugati üzletemberek körében. Most azonban Pécsett is megjelentek a pletylkaára- datot elindító plakátok: „Lányok, figyelem! iBudapesti kft. keres csinos lányogat nyugati üzletemberek kulturált szórakoztatására Magyarországra és (Nyugatra. Jelentkezés levélben a pécsi képviseleten. Luxusfizetés!” Hát jelentkeztem! ... mint újságíró. A „pécsi képviselet" (aki - nek a nevét szándékosan nem írom ki) előre megmondta, hogy csak annyit mond el, mennyit akar, és a kollégáját ajánlja. Annyit megtudhatok, hogy ők ketten egész más jellegű dologgal foglalkoznak, ezt csak szívességből teszik, és nem szeretnék ha a két üzlet keresztezné egymást. — Sóik negatívum ért minket így is. Névtelen levelek érkeztek, melyekben tiltakoznak az e fajta pénzkereset és a „leánykereskedelem" ellen, pedig erről szó sincs. Nem értem miért van ennek ekkora jelentősége, az egészet felfújják és más jelleget adnak neki. A konzumálás egy normális dolog, nincs benne semmi kivetnivaló. Nyugaton abszolút bevett és természetes, és Budapesten is jobbak a viszonyok. Ez kisváros, de mi felvállaltuk, ami szerintem egy pozitív hozzáállás, aki ennek ellenére is negatívan veszi, ott már nem bennünk van a hiba. Ez egy új tevékenység, nagyon félreérthető, kemény vonal. Ennek ellenére más városokban is próbálunk sezrvezni, pl. Győrben, Miskolcon és Sopronban. Hogy az emberek kiről mit mondanak, a mi szempontunkból nincs jelentősége, ez egyéni érdekeket vesz figyelembe. A kollégát talán jobban nyugtalanította, (hogy újságíró vagyok, nem akart semmit magnóra mondani. Mint mondta, sok mindent tapasztalt már, amikből adódóan gyanakvó. — Amit mi szervezünk, egyikét éve engedélyezett tevékenység, távol áll a kurválko- dástál. A lányok így magas fizetéshez juthatnak (ez havi 50 ezer körül mozog), az erkölcsi romlás pedig nem feltétlen velejárója, egyénenként változik. A Majki Fogadó hirdetésére 500-an jelentkeztek, nálunk csak érdeklődőik voltak eddig körülbelül tízen. A plakáton hirdetett magyarországi lehetőség tehát ezt a fogadót jelenti, a Nyugati pedig egy kezdődő osztrák vegyesvállalatot. — Van-e erre igény Magyarországon? — Ilyen helyekre nyugati üzletemberek járnak, mint egyfajta zártkörű, exkluzív férfiklubba. A magyar üzletemberek igényeiről nem tudok (biztosat mondani. — Ha most mint jelentkező jövök, hogy fogadott volna? — Rendszerint megmutatom ezt a cikket a Mai Magazinban, ami a Majki Fogadóról szól. Nem fontos, hogy hozzáfűzzek valamit is, kiszűrik a lányok maguknak amit érdekesnek tartanak. Azonban megkértek minket, hogy egy szűrésfélét csináljunk, megfigyelve kik, hogy tudnak viselkedni. így a „rossz lányok" eleve kiesnek, hiszen a kulturált szórakoztatás az ülzetem- berek igényét takarja. Elképzelhetőnek tartom, hogy tíz év múlva itt is egyfajta rangjuk lesz az ilyen lányoknak, mint a gésáknak, hiszen nyújtaniuk kell valamit szellemi szinten is. Pénzkeresetnek nem rossz, de hogy ranefjuk lesz vagy elismerik őket, ez nem csak az én kételyem. Bizonyítja ezt a két fiatalember utolsó kérdésemre adott válasza is, melyben az iránt érdeklődtem, hogy állnának hozzá, ha a saját barátnőjük, vagy lányuk jelentkezne az egyébként engedély nélkül kitett plakáthirdetésükre : A „pécsi képviselet": — Biztos, hogy semmi olyan dologba ‘ nem engedném bocsátkozni, aminek ilyen színezete van. Hogy ki kit szeret, ez érzelmi dolog, de idegenekhez semmi közöm sincs. Demokrácia van, peresztrojka, új szelek fújdogálnak. És a kolléga: — Ebbe én nem élhetem bele magom, de a lányomat nem engedném. Pataki Veronika Amatőr művészek tárlata Kaposvárott Somogy megyei amatőr képző- és iparművészeti kiállítás nyílt Kaposváron, a Kilián György Művelődési Központ emeleti galériájában. A több mint félszáz, alkotót és csaknem kétszáz alkotást — festményeket, szobrokat, szőttesekét — felvonultató tárlatot a Somogy Megyei Művelődési Központ rendezte. A jövő évi, Kecskeméten sorra kerülő országos seregszemlén, az itt kiválasztott és tegnap díjakkal is elismert művek szerepelnek majd. A tizenkét kiemelt alkotó közül Mezei Magdolna (Nagyatád), Aleksic Márta, Tóth József, Kovács Katalin, Dóka Pál (valameny- nyien kaposváriak) és Tar Anriett (Kaposvári 512. Szakmunkásképző) részesültek külön elismerésben. A tárlat november 25-ig vasárnap kivételével nyitvatartási időben látogatható. M o] D u rP 14-536 VÁSÁR VÁSÁR VÁSÁR TERRANOVA HŐSZIGETELŐ ALAPVAKOLAT fehércement HUNGAROCELL 2-3-5cm TÁBLÁK MODUL VÁSÁR MODUL „A művészet a futuristák manifesztumával kezdett meghalni” Patthelyzet egy presszósa rokba n Melltájékon kigombolt csíkos ing, a gallér alól induló, az ingre hosszan lecsüngő, füstbarna golyócskákból rakott gyöngysor, a kedélyes mosolyra húzódó szájban szipkára tűzött szivar. Ez a hatvanas éveibe lépő, köpcös úr lenije László Károly, avagy Carl László báseli műkereskedő, akinek a társaságában Várkonyi Györggyel, a Janus Pannonius Múzeum igazgatóhelyettesével hármasban ülünk a Fehér Elefánt presz- szóasztalánál. Ő az a pécsi születésű, 1945 óta Svájcban élő szakember, aki a nevét viselő gyűjteményt létesítene szülővárosában, egy olyan házban, amely időszakos kiállításoknak, irodalmi és zenei eseményeknek is helyet adhatna. Akinek minden őse, baranyai, s „elkracholt egzisztencia" ugyan a saját bevallása szerint, ám de elégedett ember? Első, s mint kiderült némiképp máris szakállas kérdés az lehetne, sikeresek voltak-e tárgyalásai dédelgetett tervét illetően, de azonnal int, hogy nem tud újabb, az eddigi patthelyzetet meghaladó fejleményről beszámolni. Kérdezi mit fogyasztok, ezzel is jelezve, a témával nem kíván részletesebben foglalkozni. Azután az auschwitzi élményeket feldolgozó, egy miskolci kiadó segítségével nálurík is megjelenő könyvéről érdeklődőim, miért ítélték antiszemitának gondolatait -, „mert próbáltam az üldözöttek és üldözők helyzetét objektiven megítélni, és voltak üldözöttek, akik nem viselkedtek szerepükhöz méltóan - válaszolja rögtön. De kéri, faz általánosítástól tekintsek el. Voltak, okik ellenálltak, voltak, akik nem: mégis elvitték valamennyit. Miért ne választotta volna az ellenállást? Lehetőségei szerint? József Attila híres két sora az újságíróban visszacseng: „Miért legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis / Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis."- ... és a képek, mi a kapcsolata velük - teszem fel bizonytalanul a kérdést a műgyűjtőnek, de ezúttal a pszichológus, a Zürichben élt Szondy Lipót tanítvá.nya válaszol rá.- Döntse el milyen képekre gondol. Az álomnak, a látomásnak, és általában a képeknek igen nagy szerepük van az ember életében. Ha a beszéd helyettesíthetné, nem volna szükségünk rájuk...- Én nem a kereskedőt, hanem a magánembert kérdezem, hogy a saját gyűjteményében lévő képekhez milyen viszony lűzi?- Én nem vagyok magánember. Ha nyilatkozom, nem magánemberként nyilatkozom. A kép a művészetben kultúrtörténeti szempontból érdekel elsősorban, csak másodsorban esztétikaiból. Az érdekel, hogy a stílus mennyire fejezi ki a korát. így az a stílus is, aminek egyébként az ellenfele vagyok.- Neveket, korszakokat sorolna . . .?- Neveket? Minek sorolnék neveket? Mint mindenkinek, így nekem is vannak gyengéim, de engem a képekhez nem az érzelmi világom kapcsol, hanem én szellemi viszonyt alakítottam ki velük. Egyébként a húszas-harmincas évek művészetéből, azután a szecesszióból, a szimbolizmus korából vannak képeim. Nekem a tárgyakkal van emberi kapcsolatom, az a jó, ha miríél jobban el tudom kerülni a művészt, az igazat úgy is a mű mondja, ha mondja. A hozzá tartozó szöveg nem számit.- önnek, mint aki Kassák képzőművészetét támogatta, leifedezte, most, elutazása előtt az egyetemen beszél nyugati fogadtatásáról, mi a véleménye a ma művészetéről?- A művészet a század elején a futuristák monifesztu- móval kezdett meghalni, érdekes, hogy akik épp támadták, azok csináltak igazi művészetet. De a maiban nem látom a jövőt. Csak technikáikat látok, technikákat pedig miért gyűjtsék? B. R. Köztudomású, hogy a Janus Pannonius Tudományegyetem 1983 óta rendszeresen fejleszti az egykori „pedfős" tanszéket annak : érdekében, hogy egyetemi szintű képzést és annak megfelelő tudományos tevékenységet fejthessenek ki. Már a kezdet kezdetén nyilvánvaló volt, hogy ez a folyamat nem mehet végbe nehézségek, súrlódások, belső ellentétek és félreértések nélkül. Az egyetem számos, ebből eredő konfliktust élt már túl, de maradt belőlük a jelenre és — véjhetően — a jövőre is. Manapság a természettudományi tanszékek átalakítása és felfejlesztése van napirenden. •Egyúttal ez a legnehezebb feladat, mert anyagigényessége mellett személyi feltételei is csak kevéssé voltak megalapozva a mi régiónkban. Ennek ellenére sikeresen elindult az egyetemi képzés útján a fizika-, a földrajzi tanszék, és úton van az állattani és növénytani tanszék is. Kétségtelen viszont, hogy bajok vannak a kémián. Ezek a bajok több mint két éve • tartanak. A kari és az egyetemi vezetés 1985-ben nagy reményeket fűzött Marek Nándor kandidátus, docens meghívásához, akit a kari és az egyetemi tanács véleményezése alapján 1986-ban a művelődési miniszter tanszékvezetővé nevezett ki. Kezdeti eredmények után azonban felbolydult a tanszék. Sőt a tanszéket szinte az ág is húzta. Marek Nándor egyik munkatársa öngyilkos lett, egy másik feltűnő gyorsasággal hótat fordított a tanszéknek. Egymást követték a belső viharok, feljelentések és ellenfeljelentések, amelyek hatására a Művelődési Minisztérium 1987. július 20-án vizsgálatot rendelt el. (Megalakult egy öttagú bizottság három minisztériumi és két egyetemi személy részvételével. A bizottság először a tanszékvezetővel, majd az oktatók kérésére a tanszék minden oktatójával és segédmunkatársával egyéni beszélgetéseket folytatott. Akkor e beszélgetések során a tanszék tíz munkatársa közül kilenc bírálattal illette a tanszékvezető vezetési módszereit. Volt, oki személyes diktatúráról tett említést, és felsorolt eseteket, amelyek során a tanszékvezető súlyosan vétett a kollegiális etika ellen. Többen jelezték ugyanakkor, hogy a kialakult, feszült légkör miatt kifejezettén félnek e kérdésekről beszélni, mert úgy érzik, hogy súlyos következményektől kell tartaniuk a tanszéken. A bizottság már csak erre való tekintettel is a lehető legnagyobb diszkrécióval végezte munkáját, és összegzésében is tartózkodott minden személyes motívum felemlité- sétől. A vizsgálat eredményéről a bizottság kizárólag az érdekelt Marék Nándor docenst, az illetékes dékánt és a tanszék munkatársait tájékoztatta. összegzésében megállapította, hogy a tanszékvezető munkamódszere és vezetési stílusa valóban problematikus, és ajánlotta, hogy a tanszékvezetői megbízatásnál ezt a körülményt az arra illetékesek vegyék figyelembe. Ez is szerepet játszott abban, hogy a kar vezetése Marek Nándor megbízatását 1988. folyamán nem terjesztette elő meghosszabbításra. Ehelyett a tanszék vezetését átmenetileg Kozma László dékán személyes felügyelete alá vonta, és a rektorral való egyetértésben megbízta Marék Nándort, mint tanszékvezető-helyettest az általa addig vezetett tudományos tervmunka további vezetésével. Egyidejűleg megbízást kapott Szűcs Imre főiskolai docens a tanszék oktatási munkájának szervezésére, szintén tanszékvezető-helyettesként. Marak Nándor azonban nem nyugodott bele az új helyzetbe. Továbbra is fenntartotta magánok a tanszékvezetői jogok gyakorlását. Ezért a munka ugyan folyt tovább, de a béke nem állt helyre. Mi több, a belső feszültségek nőttek, újra elszaporodtak az álhírek, és a zavar most .már a kémiaszakos hallgatókra is átterjedt. Az 1989-ben hivatalba lépett dékán, Borhidi Attila többek között azt a feladatot örökölte, hogy igyekezzen megoldani a tanszéken felmerült problémákat, és biztosítani a személyi feltételeket a kémia, mint tárgy, egyetemi szintre emeléséhez. Ezért mindenekelőtt ismertette elképzeléseit a tanszék oktatóival, kérve egyúttal támogatósukat. Azt javasolta, hogy egyéves időtartamra olyan tanszékvezető megbízására kerüljön sor, aki biztosítja a tanszék zavartalan oktatómunkáját, garantálja Marek Nándor és kutatócsoportja tudományos tevékenységét, és elősegíti a tonszékre meghívandó, új vezető beilleszkedését. Ehhez az előterjesztéshez a két tanszék- vezető közül Szűcs Imre, valamint öt oktató támogatólag csatlakozott, egy személy, Marek Nándorné dr. Szabó Klóra ellene szavazott. Marek Nándor pedig tartózkodott. A megbeszélésről az a hír terjedt el a hallgatók között, hogy az egy tanszéki tanácsülés lett volna, amelyből a dékán az illetékes hallgatókat és a tanszéki kutatókat „jogellenesen" kirekesztette. Az álhír hatására elindult egy aláírásgyűjtő akció bizonyos hallgatócsoportok között, amely azonban végül a mai napig nem jutott el a dékánhoz. Ehelyett a kari önkormányzati bizottság titkára fordult írásban magyarázatért a dékánhoz, aki a dékáni tanács 1989. október 16-i ülésén az ügyet a KÖB képviselőjével tisztázta, és az utóbbi a beadványt visszavonta. Közben a hallgatók a kémiatanszéken egy úgynevezett tanszéki fórumot szerveztek, amelyre a dékánt és egy újságírót is meghívtak. Borhidi Attila dékán a jelenlévő oktatókat és hallgatókat tájékoztatta a tanszék fejlesztése ügyében addig tett lépéseiről, és nehezményezte, hogy a tanszéki oktatók nem tudták személyi ellentéteiktől a hallgatókat megkímélni. A hallgatókat türelemre kérte, és arra, hogy a tanszék oktatómunkájával kapcsolatos problémáikkal a dékánhoz forduljanak, mert erre mindenféle aláírásgyűjtő mozgalom nélkül szabad és közvetlen útjuk van. Egyszersmind kérte az oktatókat és hallgatókat egyaránt, hogy a kölcsönös presztízs- veszteségek elkerülése érdekében igyekezzenek az ügy megoldását az intézmény falai között tartani. Sajnos, nem ez történt. November 1-jén a kémiatanszék tanszéki tanácsülést tartott, valameny- nyi tanszéki dolgozó és tanácstag hallgató részvételével. Ezen a tanács javaslatot tett az egyetem vezetésének arra, hogy az átmenet idejére ismét a dékán vegye át a tanszék felügyeletét. Ezt a javaslatot a kari tanács még ugyanazon a napon megjegyzés nélkül tudomásul vette. A munka tehát megy tovább, de a tanszéken béke még mindig nem honol. Marad a feladat. Miként számos más tanszék esetében a kar és az egyetem ezt már sikeresen megtette, a kémiatanszéken is meg kell oldania a biztonságos, elfogulatlan, és — mindenékelőtt - magas színvonalú vezetést. Dr. Iváncsics Imre, a JPTE rektorhelyettese
