Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)

1989-11-06 / 307. szám

Dunöntűii napló 3 Or. líargho Karoly TS mumm G/újtatott lelkek víg mécsese Őszelő vagy télutó? A be­takarítás csendes, fegyelme­zetten magabiztos mozdulatai vagy a számvetés ideje? Nehezen megfejthető, ha a könyvei között látjuk, s a kép Qz ősz rezignált derűjével telt, csalókán szép, mint a novem­beri színeit szelíden vedlő, tél­be forduló Zselicség — a szü­lőföld, Szentlászló ígérete: a félben már ismét tavasz van. S ha már a számvetésé len- ne az idő, mi segítheti a tű­nődést hetvenöt év terhe és jussa fölött? A szívet a telő evekkel egyre gyorsabb dobo- 9ésra késztető barangolások emléke „rejtett kincsek nyo­mában"? A társszerzőként be- 9yűjtött baranyai mondák, bá­nyászmesék? Vagy a kettős örökség génekben elraktározott Parancsa, hiszen az apai nagyapa erdész, az anyai Sellyén tanító volt? Akinek az életideje itt Euró- Poban majdhogynem a szájra- clot íveli vagy ívelte át, nem köszönhet meg minden böl­csességre tanító tapasztalatot, nem köszönhet meg minden leckét, amit a történelem odott. S ne tapadjuk, szeren­cse is kell a túlélő helytállás­hoz, ahhoz, hogy a múltat az emlékezés valóban békévé o|dja. A békéhez pedig fő­ként jövőtudat, feladattudat kpll, amit az ember a legsa- lotabb fegyverével, az in­gyen nem kapható tudóssal és ^unkával szerezhet meg. És lehet, hogy még ez sem ér sokat — tanít a történelem — Qz érzéseknek, a szabadság­nak az ember méltóságához mért tudása nélkül. Talán ez o fajta erkölcs mentette meg jelennek, munkájában és ta. Oltványai hosszú sorában a lévőnek dr. Vargha Károlyt is. így, innen visszakeresve azt, ami elmúlt, már korántsem olyan töretlen a pláyaív. Igaz, o szentlászlói völgy még a három gyermekét istápoló édesanya, a kántortanító majd iskolaigazgató édesapa emlé­két idézi föl, a hat osztályos elemi — amit ő mellesleg öt év alatt végzett el — a né­met anyanyelvű Hiller Gizella tanítónőét, aki Jókainak vala­mennyi művét ismerte, és né­met nyelven is elragadó biz­tonsággal kalauzolta a gyere­keket a nagy magyar mese­mondó tágas birodalmában. Az ifjúkort alma materek Szi­getvár, majd Pécs óvárosi csendjével, Újszeged terebé­lyesedő platánfával, majd Berlin lüktetésével üzennek. A két hazai tanítóképző után a Berlini Collégium Hungari- cum ösztöndíjasa, hogy aztán végül mégis Szegeden, az Ap- ponyi Kollégiumban doktorál­jon német nyelvészetből és irodalomból, filozófiából és pedagógiából, mert a kinti diplomát igencsak költséges lett volna honosíttatnia. Nemcsak érdeklődésének, de életének és a történelemnek a vargabetűi is szükségesek vol­tak ahhoz, hogy 1949-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola tör­ténettudományi tanszékének katedráján találjuk a kiváló felkészültségű, közben az élet szigorúbb iskoláját is kijáró pedagógust, a tanárt, akinek a bajai, a pályakezdő éveit szeletelte föl a háború. Aki a keserű tapasztalatokkal ter­hes, idegroppantó évek után, 1956. szeptember elsejével, a tudományba vetett hittől elköl- csönzött, maradék illúzióval, s magyarként a német nemzeti­ségek iránt érzett elkötelezett­séggel lett a német tanszék alapítója, egyszersmind veze­tője is. S, hogy azonmód — az ő szavaival — rápasszírozták az ország levelezőn tanítandó ál. talános iskolai német tanára­it? Hogy éjt nappallá téve mégis megszületett és 1973- ban meg is jelent az a német nemzetiségi nyelv tanításának módszertana, amely még az Alma-Atai milliós németség tapasztalataira is épít, de író­gépet és ehhez „létszámot” csak 1974-ben, nyugdíjba vo­nulása előtt egy évvel kapott? Hogy az NDK egyetemeivel szorgalmazott kapcsolatok a „főhatóság” miatt sem alakul­hattak igazán az ő elképzelé­sei szerint? Most, köszöntve őt születésnapján, hagyjuk per­sze az elhamarkodott ítélke­zést: Mester János, Sik Sándor, Sáhmidt Henrik, a berlini Pe­tersen professzor tanítványa, a baranyai honismeret nagy alakja, aki szinte mindent ta- ntíott élete során, soha nem lett véglegesen „az Élet alá- gyűrtje", ahogyan Ady fogol- maz. Az általa szívesen és gyak­ran idézett Ady vers „A ma­gyar tanítókhoz” persze ma is sokhelyütt „tespedt tavat” za­varna föl fenékig. Ám bizo­nyos, hogy dr. Vargha Károly tanárúrra ma is derűvel teljes szigorából, célba találó szel­lemes hasonlataiból ismernek rá tanítványai, s inkább tart­ják gyújtatott lelkek víg mé­csesének, mint a legrababb magyarnak. Bóka Róbert Elégtelen Kik kapnak pénzt karácsonyig? Á Szabána Betéti Társaság- ^ a húsos szakmát még ta­enia kell - ez derül ki ?9Vebek mellett a Baranya í^gyei Állategészségügyi és E'elrniszer Ellenőrző Állomás f*okásos havi gyorsjelentésé- .'■ melyből közreadják taná­csunkat. Nogy szóróssal töltik zacs- oba a Negró cukorkát a Töri Keksz- és Ostyagyár já- Jí0ssomorjai gyáregységében. * egyik zacs/kában például egy másikban 127 gramm porkát találtak, holott az oírás 150 gramm. A gyártót 'Syelmeztették. v gondatlan munkavégzés kö- .^keztében ugyancsag átlag- ^eg hiányt mutatott a Ba- l"ya Megyei Sütőipari Vál- i.af szentlőrinci üzemében ^zült fehér kenyér. Figyel- k?*fetés. A pécsváradi üzem- nen a negyedkilós, finom, fo- Jl^tjlács kapott rossz osz- Vcotot, mert kis térfogatú, t ru, tömör bélzetű volt, zsír- ffalma is kisebb az előírt- g Az ok: a technológiai fe­li« em me9sértése. A gyártót Syelmeztették. . Szabána Betéti Társaság ^'tményei közül több is Z£ na'<odt a minőségellenőr- l;.?, rostáján. A füstölt, száraz rö a jellegzetestől élté­ig .Sz°3a ős ize, továbbá töl- i^1 hiba miatt kifogásolták, a jjüs°s hurka nagyon puha, tf,j"*°tata alatt - csakúgy, lyP a májas hurkánál - h| 97 zsírzsákokat tartalmaz, qi^vánvalóan nem megfelelő . Panyagot használtak fel, értették a technológiai ^6t lmet‘ A gyártó ellen sza- Tsértési feljelentést tettek. M. Z. Az Országgyűlés szociális és egészségügyi, valamint terv- és költségvetési bizottságának együttes javaslatát elfogadva a képviselők — az Ország- gyűlés október 31-i ülésén — egyetértettek azzal, hogy a nyugdíjban, nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásban, családi pótlékban, gyermek- gondozási segélyben részesü­lök egyszeri kiegészítést kapja­nak. A végrehajtást úgy kell megszervezni, hogy az egysze­ri kiegészítés december köze­péig, még karácsony előtt el­jusson az érintettekhez. Az egyszeri kiegészítés folyósítása hivatalból történik, azt igényel­ni, kérni nem kell. A lakosság pontos és hiteles tájékoztatá­sa érdekében az Országos Társadalombiztosítási Főigaz­gatóság az intézkedésről a következő tájékoztatást adja: 1. Kétezer forint egyszeri nyugdíjkiegészítést kap, aki 1989. november 1-jén a kő­vetkezőkben felsorolt ellátások valamelyikében részesül, és ez az ellátás havi 6 ezer forint­nál nem magasabb: — öregségi nyugdíj, (szol­gálati nyugdíj), — III. csoportbeli rokkant­ság alapján járó rokkantsági nyugdíj, — III. csoportbeli rokkantság alapján járó baleseti rokkant­sági nyugdíj, — öregségi járadék, — munkaképtelenségi jára­dék, — növelt összegű munka­képtelenségi járadék, — özvegyi nyugdíj, — özvegyi járadék, — növelt összegű özvegyi járadék, — árvaellátás, — szülői nyugdíj, — átmeneti járadék, — rendszeres szociális jára­dék, — hadi gondozási pénzellá­tás, — vakok személyi járadéka, — vakok rendszeres szociá­lis segélye, — a nyugdíjfolyósító szerv által segély címén folyósított egyéb nyugdíjszerű ellátás, — sorkatona hozzátartozói­nak családi segélye. 2. Ezet forint egyszeri nyug­díjkiegészítést kapnak az 1. pontban felsorolt ellátások valamelyikében 1989. novem­ber 1-jén részesülők, ha ez az ellátás havi hétezer forint­nál nem magasabb. 3. Kétezer forint egyszeri nyugdíjkiegészítést kap az I—II. csoportbeli rokkantság alapján nyugellátásban, bal­eseti nyugellátásban, illetőleg rokkantsági járadékban 1989. november 1-jén már részesülő függetlenül az ellátása ősz- szegétől. 4. Az előzőekben felsorolt összegeken túlmenően további kétezer forint egyszeri kiegé­szítést kap, aki — 1989. november 1-jén há­zastársi pótlékban részesül, — 1989. november 1-jén há­zastársa után jövedelempótlék­ban részesül és nyugdíja 7 ezer forintnál nem magasabb. 5. Egyszeri nyugdíjkiegészí­tés nem jár annak, aki kizáró­lag baleseti járadékban vagy kártérítési járadékban része­sül. A hatezer, illetőleg a hét­ezer forint határösszegbe nem számít be a házastársi pótlék, a családi pótlék, a házastárs és a gyermek utón járó jöve­delempótlék, a rendszeres szo­ciális járódéban részesülő el­tartott hozzátartozójának folyó­sított növelés és a nyugdíj mellett folyósított nem társa- dalombiztostíási ellátás. Az egyszeri kiegészítés az emlí­tett nyugdíjakhoz, nyugdíjszerű egyéb ellátásokhoz jár, és nem segélyként kerül kiutalás­ra. 6. Gyermekenként ezer forint egyszeri kiegészítést kap az, aki 1989. november hónapra családi pótlékban vagy gyer- ímek után járó jövedelempót­lékban részesül. 7. A gyermekek számától függetlenül kétezer forint egy­szeri kiegészítést kap, aki 1989. november 1-jén gyermekgon­dozási segélyben részesül. 8. A nyugdíjfolyósító szervek az 1—4. pontban felsorolt ellá­tások alapján járó egyszeri nyugdíjkiegészítést, továbbá az egyébként általuk folyósított családi pótlék gyermek utáni jövedelempótlék alapján járó egyszeri kiegészítést december­ben — még karácsony előtt — a nyugdíj, síb. egyébkénti folyósításától függetlenül kü­lön utalják ki. Ha az ellátást OTP-átutalási betétszámlára folyósítják, az egyszeri kiegé­szítést is oda utalja a nyug­díjfolyósító szerv. 9. Ha a családi pótlékot, gyermek utáni jövedelempót­lékot, gyermekgondozási se­gély társadalombiztosítási kifi­zetőhely folyósítja, az érintet­tek az egyszeri kiegészítést a decemte'ri bérfizetéskor kapják meg. Azok részére' pedig, akiknek az említett ellátást társadalom- biztosítási igazgatóság, kiren­deltség állapította meg, az egyszeri kiegészíés kifizetése — még karácsony előtt — megtörténik. —Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt K edves olvasóink, ez­úton is köszönjük ro­vatunkhoz címzett le­veleiket. Annak ellenére, hogy a Például kimondottan napi eseményekkel és azok rö- videbb-hosszabb kommentár­jaival kiván a továbbiakban is foglalkozni, ezután is vár­juk észrevételeiket. Levele­ikből rendszeresen kívánunk közölni önálló összeállítást. A több tucat levélből ezút­tal a kimondottan politikai jellegűeket válogattuk ki, ezúttal megjegyzések nélkül. SZAPORÍTSUNK? Nem akarom a jelenleg túl­tengő politikai vitát szaporíta­ni azzal, hogy az MSZMP ma. radásáért lelkesen tapsoló sztálinistákat figyelmeztessem arra, hogy még e század ele­jén is kibékíthetetlennek tűnő tőkés-munkás ellentétet mára még a közepesen fejlett tőkés államokban is feloldotta a jó­léti-fogyasztói társadalom! Ha­tékony termeléssel magas élet- színvonalat biztosítanak, míg az egész szocialsita tábor a viszonylag különböző gazda­ságpolitika ellenére kivétel nélkül csődbe jutott! Márpedig a becsületes emberek többsé­ge nem azért él, hogy dolgoz­zon, hanem azért dolgozik, hogy éljen! Sarkalatos viszont a címer, mert rövidesen szavazni kell! A szent koronának feltétlen rajta kell lennie, jelképezve az 1100 éves európai állami­ságunkat, a Kossuth-címer pe­dig a köztársaságot, mint ha­ladószellemű demokratikus jogállamot, (melyért dédapá­inktól generációnkig annyian áldozták életüket — vérüket!). így egyaránt kifejezné a hagyományokat és a jelen (és remélhetőleg jövő) valóságát is. Hegedűs István 'nyugdíjas, István-aknai vájár ÚJABB TÉGLA A FALBAN ... A Napló 09. 27-i számának „Például" rovatában közölték az MDF és a Keresztényde- mőknata Néppárt mohácsi szer­vezeteinek „Csatlakozás" című felhívását. Abban én, hatal­mával. visszaélő vezetőként va­gyok feltüntetve. Felháborod­va olvastam a cikket, és sért­ve érzem magam. Akkor úgy gondoltam, hogy a legilleté­kesebbekkel kell tisztáznom a ott leírtakat. Egy-egy levélben fordultam az' említett szerve­zetekhez, illetve ezen szerve­zetek vezetőihez, akik a fel­hívást fogalmazták, hogy mi­lyen információk alapján ítél­nek el engem. Ezzel együtt úgy gondolom, ha létrejön egy szervezet, an­nak van felelős vezetője is, aki képes tagsága véleményét képviselni, netalán a pecsét­jükkel ellátott leveleiket alá­írni. NEM VÁRT VÁLASZT Megdöbbenéssel olvasom a Dunántúli Naplóban Deák Lászlónak, a Mecseki Szénbá­nyák volt párttitkárának, va­lamint az MSZMP KB volt tag­jának fölényes, magabiztos nyilatkozatát: „Ugyanis, ha más pártok szervezkedni kez­denek a bányánál, van esz­közünk arra, hogy a megfele­lő intézkedéséket megtegyük az MSZP részéről”. (Majdnem MSZMP-t írtam.) S itt a kö­vetkező: „Azzal, hogy nem va­gyok a KB tagja, semmilyen előnytől sem estem el". Én viszont nagyon soktól, hogy soha nem voltam az MSZMP és most az MSZP tagja sem. Meg aztán a bányászok? Gondolkodásra késztetnek a fentiek: Hát semmi sem válto­zott a fejekben. Mintha egy­néhány évvel ezelőtt nyilatko­zó pártttitkár szavait halla­nám. Most vagy hiányos, felü­letes, vagy kétértelmű az és most. . . című cikk. Vagy pe­dig tévedésből egy régebbi kéziratot vettek elő. Ha már az írógép nem szé­MAGA BIZTOS? A szerveződő MSZMP új­donsült vezetőinek magabiztos 'nyilatkozata a 120 ezres tag­ságukról szerintem blöff. Egy­szerűen ilyen adat ennyire rö­vid idő alatt, jól működő in­formációs csatornák híján nem is állhat ‘ a rendelkezésükre. Céljuk nyilvánvaló, az úgyne­vezett „nyájeffektus" kihasz­nálása. (Az ^átlagemberek a többséghez csapódnak.) NEM! Tiltakozunk a pécsi Plane­tárium Munkásátképző iskolává való átalakítása miatt! Tiltakozunk, hogy a Mecsek- oldalban újabb monstrum épü­letet építsenek! Az átképző iskolára szerin­tünk is szükség van, de nem a meredek Szőlő utca men­tén, amit télén hetekig még Elítélendő a hatalmával visz- szaélő vezetői magatartás, de úgy gondglom, hogy nem megengedhető a sajtószabad­sággal való visszaélés sem. A sajtószabadság kapcsán úgy vélem, nem szabad elfe­lejteni azt az íratlan szabályt, hogy az bíráljon a nyilvános­ság előtt, aki önmaga fedd­hetetlen, és a'bírálatában le­írtak igazak legyenek. Ez nem 'játék, és nem hiszem, hogy eszköze lehet egy - az orszá­got megmentem akaró - szer­vezetnek. A Kereszténydemok­rata Néppárttól akik a megje­lent levelet fogalmazták, vá­laszt sem koptam. Kérem, le­gyenek segítségemre levelem közlésével. Till János, a mohácsi téglagyár igazgatója gyellte lekopogni a fentieket, akkor még egy: Ugyancsak á Dunántúli Napló Október 23-i számában Felhívás című cikk­ben olvasom: „Az MSZMP megszűnésével és az MSZP megalakításával megteremtő­dött a lehetősége a sokunk által várt és kívánt gyökeres változásoknak”. Az egyszeri kétkezi kommunistának és nem kommunistának semmiféle po­zitív változást nem hozott a rövidebb pártnév. Helyzetük kilátástalanabbá vált, élet- színvonaluk csökkent, megél­hetésük egyre nehezebb, és még az új névből is kima­radtak. Akik viszont 33 év alatt piros könyvvel a zsebük­ben, de nem „vörös” legezet­tel jól feltöltöttek éléskamrái­kat, s állnak még palotáik, azok egyáltalán nem kívánták ezt a számukra kínos változást. Választ nem várok. Leköz- lést szintén nem. Ugyan's tu­dom már régről: A kimondott, igaz szó a papírkosárba kerül. Szabó Lajos, Pécs, Berek u. 3., fszt. 1. Az a kommunista etika, amely mindent megengedhe­tőnek tart, ami a mozgalmuk érdekét szolgálja, ami annak a sok szörnyűség nek a meg­történtéhez is elvezetett, úgy látszik, a mai kommunista ve­zetők fejében még mindig lé­tezik. Dr. Sütő László (MDF) gyalog sem lebet megközelí­teni ! Kérjük Pécs város pártjait, szervezeteit, építészeit, peda­gógusait és a város lakossá­gát, döntsünk közösen erről a beruházásról, mielőtt a milliók beépítésre kerülnek! (51 aláírás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom