Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)
1989-11-04 / 305. szám
A Dunántúli napló 1989. november 4., szombat! ■— ' ■ Ezek a Ladák Pécsett, a Garancia Szövetkezet Megyeri úti telepén még az NSZK-ból érkeztek A kocsik ne utazzák körbe Európát Ladákat importál a Garancia a Szovjetunióból? Zastava összeszerelő üzemet szeretnének Pécsett Áruhiány, romló vásárlási körülmények A kereskedelem csődje? A hír .figyelemre méltó: a Pécsi Garancia Szállító és Szolgáltató Szövetkezet a közeljövőben megállapodást ír aló a szovjet Lada gyárral, amelynek értelmében jövőre 3000 személygépkocsit vásárolnak konvertibilis valutáért. Kérdezhetné bárki, mi obiban a csoda, hogy a Szovjetunióból hozzák be a szovjet autókat? Hiszen annyira természetes, mint ahogy a nappalokat éjszakák követik! No igen, logikus, hogy ne egy harmadik országon keresztül kerüljenek hozzánk - legalábbis ilyen formáiban — személygépkocsiik, de eddig az ottani gazdasági-üzleti viszonyok nem tették lehetővé a közvetlen kapcsolatfelvételt. Azt, hogy a szovjet gazdaságban is új szellők fújdogálnak, bizonyítja, a minap Pécsett járt a Togliatti Autógyár kereskedelmi igazgatója, s tárgyalhatott Komáromi Istvánnal, a Garancia elnökével Lada típusú autók eladásáról. Kinek jó ez? Mindenekelőtt azoknak a magyar vásárlóknak, akik rendelkeznek konvertibilis valutával, s Ladát szeretnének venni. A szövetkezet ugyanis eddig is árusított Ladáikat - 1988-ban 100, 1989-ben eddig 500 darabot értékesítették —, azonban ezek beszerzése többlépcsős volt, amit az árban kénytelenek voltak érvényesíteni. Nevezetesen arról volt szó, hogy egy szovjet-NSZK vegyesvállalat a Szovjetunióból a szövetségi köztársaságba szállította a kocsikat: a Garanciának, s más magyar cégeknek azonban nem volt lehetőségük ettől a vegyesvállalattól vásárolni, ezért az üzletbe közbeékelődött egy kiskereskedő, aki természetesen a tranzakciót nem emberbaráti szeretettől vezérelve vállalta. Az autók tehát körbeutazva Európát, s a szükséges áttételekkel kerültek a szövetbezethez. Az más kérdés, hogy ezek a kocsik még így is lényegesen olcsóbbak voltak, mint az NSZK-ban, de ez - ahogy Komáromi István fogalmazott — „nem altatta el őket", s keresték azokat a lehetőségeket, hogy a járművekhez minél olcsóbban jussanak hozzá, s Így mérsékeltebb áron értékesíthessék. E törekvésük jegyében kerültek kapcsolatba a nyáron egy svéd-szovjet vegyesvállalattal - ebben az AVTOEX- PORT is érdekelt —, melynek eredményeként augusztustól már a korábbi értékesítési árnál 10 százalékkal olcsóbban adják el a kocsikat. Az AVTO- EXPORT-on keresztül viszont kapcsolatba kerültek a Lada gyárral, s létrejöhetett a már említett tárgyalás, amely várhatóan novemberben szerződéskötéssel zárul. Amennyiben létrejön az üzlet, akkor minden eddiginél olcsóbban tudják adni a Ladákat, még okkor is, ha egy kereskedőt közbeiktatnának. A tervek szerint 3000 személygépkocsit importálnak három típusból: a Lada Toscanáiból, valamint az 1300-as és 1500-as, ötajtós, ötsebességes Lada Samarából, amelyeket a jelenlegi eladási árnál átlagban 1000 DM-val kevesebbért árusítanak. A Garancia célja, hogy az autógyárakkal közvetlen kapcsolatot építsenek ki, s vezérképviseleti jogot szerezzenek. Előrehaladott tárgyalásokat folytatnak például a kragujeváci Zastava művekkel Rival típusú kisteherautók és mikrobuszok pécsi összeszereléséről. Elképzeléseiket a felszámolandó uránbányára alapozzák, s ha az üzlet létrejön, terveik szerint, 8-10 0Ó0 ember foglalkoztatását tudnák biztosítani. A részletes javaslatot a minap küldték el az ipari miniszternek, a választ várják .. . Szóbeszéd tárgya, hogy jövőre megváltozik a nyugatról behozott járművek vámja, illetve adója. Döntésről természetesen senki nem tud, de fontolgatják a szövetkezetnél, hogy amennyiben a vám vagy az áfa emelkedne, úgy a náluk vásárolt outó plusz költségeiből bizonyos részt átvállalnak. Ami viszont már valóság: a korábbi gyakorlattól eltérően most már rendszámmal adják át az autót a vevőknek. R. N. Baranyában ynár hónapok óta (tart és egyre nagyobb méreteket ölt a vásárlási láz. A vevők nagy része - kemény valutával a zsebében — a szomszédos Jugoszláviából érkezik, ahol hihetetlen méreteket öltött az infláció. Déli szomszédaink lezért mindent felvásárolnak, tucatszámra viszik a vajat, a sajtot, a vajkrémet, a füstölt árut, a tőkehúst, de még a műtrágyát és a könnyebben szállítható iparcikkeket is. Mindez nem lenne baj, ha a hazai fogyasztó sem szenvedne semmiben hiányt. A helyzet azonban egészen más: a baranyai üzletek egy része nem képes megbirkózni az egyre |növekvő forgalommal, gyakori az áruhiány és vészesen romlanak a vásárlási körülmények, emiatt a helyi lakosság már nem jut áruhoz, nincs lehetősége a szokásos napi bevásárlások lebonyolítására. Október végére megdől minden eddigi rekord és a zsúfoltság mór nemcsak Pécs belvárosában jellemző. Mohács, Harkány és Siklós boltjait is felfedezik, naponta „kifosztják" a jugoszláv vásárlók. A fő célpontok továbbra is az élelmiszerüzletek, ahol a szokásos forgalom sokszorosát bonyolítják le nap mint nap. A mohácsi és a harkányi boltok 50 százalékkal, a siklósi ABC mintegy 80-90 százalékkal több árut ad el. De a legjelentősebb a növekedés Pécs belvárosában. Például a Kanzum Áruházban, vagy átellenben, a Zöldért boltjában, ahol a szokásos 200 000 -.300 000 forintos forgalommal szemben 6,5 milliós bevételt könyvelhetnek el. Az olvasó véleménye A lakosság egyre elégedetlenebb a kialakult helyzettel, Harkányból tizenhét aláirással levél érkezik szerkesztőségünkhöz: „Szeretnértk tudni, meddig kell elszenvednie az alapvető élelmiszerek (a cukor, az étolaj, a felvágottak, a füstölt áru, a hús) hiányát a helyi lakosságnak, a nem bevásárló, csak pihenni vágyó turistáknak? Meddig engedélyezik a külföldi bevásárló turistáknak az állítólag dotált tőkehús kivitelét? Miért a lengyel feketepiacra vándorol a bevásárló turisták valutája?" Hasonlóképpen fogalmaz pécsi olvasónk is, aki azt írja: „Tulajdonképpen nem bosz- szantott addig, hogy a jugo- szlávok mázsaszám viszik a cukrot, kartonszám az olajat, amíg én a családomnak a reggeli teába cukrot tudtam tenni, s a bundáskenyeret hétfőn (a szombati maradék kenyérből) olajban megsüthettem. Most azonban már kifejezetten irritál, hogy ném kapóm meg a cukrot és az olajat sem. (Pénteken, miután az előttem kemény valutát beváltó jugoszláv házaspár 30 kiló tőkehúst vásárolt, én szégyenkezve kértem egy kiló lapockát családom hétvégi ellátására. Ezt most már bajnak érzem, hogy miután nekem' forintom van - két pedagógusfizetésből nem is sok - hovatovább szégyellnem kell, hogy csak egy kiló húst akarok venni, vagy 10 deka sonkát, vagy egy vajat. Margaret - a közönséges Ligát és Rámát — már nem is tudom, mikor láttam utoljára, akkor is úgy, hogy tömegével pakolták egy OS-sel kezdődő rendszámú gépkocsi csomagtartójába. Belátom, hogy nekünk, az országnak kell a valuta, de ne ilyen áron! Igazán nem szeretem azt az ilyenkor szokásos választ, hogy mi is ezt tesszük, mikor Nyugatra megyünk. Igen, vásárolunk, de nem okozunk ezzel áruhiányt. Tévedések elkerülése végett: nincs szereplési vágyam, egyszerűen csak megfogalmaztam azt, amit ma itt Pécsett nagyon sokan éreznek, ami miatt sokan bosszankodnak.” De mit szólnak mindehhez a pécsi kereskedők, akikkel több mint egy órát beszélgettünk a kialakult helyzetről. Nos, a tényeket, az áruhiányt, a tumultust a boltokban, senki sem tagadja, gyors változásra viszont mégis kevés a remény. Hogy miért? Elsősorban azért, mert elosztani csak azt lehet, ami van! A pécsi, baranyai kereskedők már hetek, hónapok óta levelekkel bombázzák a Kereskedelmi Minisztériumot, hogy biztosítsa a szükséges kereteket. Ma ugyanis még nincs igazi piac- gazdaság - állítják a szakemberek - ezért hiába a növekvő kereslet, nincs miből kielégíteni azt! Napjainkban ugyanis az a helyzet, hogy a „kereskedő nem máról holnapra él, hanem előre megtervezi beszerzéseit". Baj csak akkor van, ha a kereslet-kínálat előre megtervezett egyensúlya valamilyen előre nem látható ok miatt - például: világútlevél, vagy jugoszláviai infláció - felborul. A hazai gyakorlat szerint ilyenkor hónapokig tartó vesszőfutás kezdődik, mire végül valamilyen megoldás születik. Ez a helyzet esetünkben is, hiszen a helyi kereskedelmi vállalatoknak nincs pénzük olyan gyors beruházás megvalósítására, ami lehetővé tenné a gyors beavatkozást. Pedig csak addig kellene valahogy kihúzni, amíg a Fell- bach Áruház, valamint a CentVasúti alagutak, viaduktok építésére, megerősítésére alkalmas gépsorokat szállít Angliába a Dorogi Szénbányák Vállalat. Nemrégiben ugyanis a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat eladta az angol állami vasúti igazgatóságnak a dorogiak úgynevezett lőttbetonos technológiájának licencét. A dorogi szakemberek eredetileg a föld alatti bányavágatok, folyosók biztosításárum és az Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat közös üzlete fel nem épül. Az viszont nem mostanában lesz, míg az idei karácsonnyal és az év végi bevásárlási csúccsal mindenképpen számolni kell. Mi a megoldás? Mi tehát a megoldás? Például az, amivel dr. Koronics Károly, a Zöldért igazgatója próbálkozik, szerinte ugyanis árubeszerzéssel és az értéke- sítésiterület-bővítéssel lehet változtatni a helyzeten. Így arra készülnek, hogy a Baj- csy-Zsilinszky utca 6. szám alatti boltjukat átalakítják erre a célra. Feltéve, hogy a hatóságoktól engedélyt kapnak rá. A tanács, a Köjál és az állategészségügyi hatóság hozzájárulása nélkül ugyanis ez a kérdés nem oldható meg. A városi tanács már korábban is tett lépéseket. Október 9-én Szabó Nándor elnökhelyettes a következő levelet írta Beck Tamás kereskedelmi miniszternek: „Tisztelt Miniszter Úr! Pécsett és térségében az utóbbi időszakban a vásárlási turizmus rendkívüli mértékben megélénkült. Az év eddigi időszakában az egy napra hozzánk érkező jugoszláv látogatók száma az elmúlt évihez mérten 80 százalékkal növekedett. A Jugoszláviából érkező turisták nagy mennyiségben vásárolnak cukrot, étolajat, margarint, sajtot, vajat és füstölt árut. A határon, a vásárolt, és az általuk beváltott devizával fedezett árut vihetik magukkal. Az utóbbi hónapokban a Vám- és Pénzügyőrség szigorította intézkedéseit, Pécsett és térségében mégis ellátási zavarok keletkeztek cukorból, étolajból és margarinból. Ezen alapvető élelmezési cikkek hiánya a lakosság nagy felháborodását váltotta ki, és hangot adtak a kereskedelemmel, az ellátásszervezéssel, valamint a bevásárló turizmussal szembeni elégedetlenségüknek. bennünket és a kormányzatot is bírálják, mert korábban Ígéretek hangzottak el arra, hogy a bevásárló turizmus nem megy, illetve nem mehet a belső ellátás rovására. ra dolgozták ki az új eljárást, s csak később tették alkalmassá külszíni létesítményei«, például alagutak, hűtőtornyok, csatornák, várfalak, vasúti hidak, régi háztömbök megerősítésére is. Angliában az ottani vasút megbízásából egy alagutat építettek a magyar szakemberek. Ennek során a gyakorlatban igazolódott mindaz, amit a dorogiak ajánlatukban garantáltak. Az angol partner 1,2 millió dolláMost az megtörtént, és gyors intézkedéseket sürgetnek. A hiánycikkekből az év hátralevő részében, a bevásárló turizmussal együttesen várható igényeknek 20—30% -óra nincs fedezet. A város és környéke 'lakosságának megfelelő ellátása érdekében kérem Miniszter Úr közvetlen és személyes intézkedését a jelzett hiánycikkek más térségből történő átcsoportosításához, vagy az országos központi árukészletből való szállításához. Ha erre mód nincs, úgy kérem a hiánycikkek határainkon való kivitelének megtiltását, illetve szigorúbb korlátozását." Hasonló tartalmú levelet a Baranya Megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Tóth Sándor is útnak indított október 17-én, dr. Spilák Ferenc kereskedelmi miniszterhelyettesnek címezve: „...augusztus közepétől néhány alapvető élelmiszer vonatkozásában erős lakossági felvásárlás indult meg. Szeptember hónapra ez a példátlan kereslet - párosulva az erősödő jugoszláv bevásárló turizmussal - a cukor, margarin és étolaj esetében tényleges hiányhoz vezetett. A kialakult helyzetet előidéző okok közül további kiemelést érdemel a várható áremelés hiedelme, a kedvező gyümölcstermés, az országosan is lecsökkent készletek, a gyártók szállitásiképtelensé- ge. Megyénkben további zavarokat okoztak a kijelentések, amelyek szerint ezen hiányok megyei sajátosságként, kizzárólag a bevásárló turizmus „eredményeként" alakultak ki. Segítséget kérünk A lakossági ellátás színvonalának további romlását elkerülendő, kérjük a segítségét és konkrét intézkedését, hogy megyénk a megnövekedett igényeknek megfelelően részesedjen az ország rendelkezésére álló árualapokból, illetve az importlshetőségek- ből. Kérjük, továbbá, hogy a megyénkben kialakult feszültségeket ne csupán helyben megoldható és megoldandó kérdésként vegyék figyelembe, ■hiszen mind a probléma, mind annak eredményes kezelése túlmutatva a térség keretein, hathatós központi intézkedéseket is igényel." Mindehhez csupán annyi* tehet hozzátenni: október 25- én a Baranya Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága is tárgyalt a kialakult helyzetről, 0 tennivalókról. Bár az ülésre a minisztérium illetékeseit is meghivták, nem jelent meg senki. Nyilván ezért döntött úgy a testület, hogy egV újabb levélben kérnek segítséget. A sors iróniája, hogV az újságíró ugyanezen a napon Pécsett, a Szálai András úti parkolóban húsz jugoszláviai buszt számolt meg .. . Az osztrákoknak hasonló esetben eszükbe sem jutott, hogy lezárják a határt. Sőt, mindent megtettek azért, hogV honfitársaink minél több pénz' költhessenek. Lehet, hogy nekünk is ezt kellene tenni? F. D. rért 10 éves időtartamra megvásárolta a magyar módszer licencét, megrendelte a különleges technológiához szükséges gépsorokat, berendezéseket. Az építkezéseknél dorogi szaktanácsadókat is alkalmaznak. Kutatási-fejlesztési együttműködés kialakítását i5 tervezi az angol és a magyar vállalat. Anglián kívül más országokban is érdeklődnek a magyar lőttbetonos eljárás iránt. Élelmiszercsomagok, gyerekbicikli, szemetesedény mind a jugoszláv rendszámú személyautókba és buszokba kerülnek Läufer László felvételei Dorogi szabadalmat vásároltak Angliában
