Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)

1989-11-26 / 327. szám

Panoráma Monica, te drága! Mónica Pertellini pálya­kezdő milánói táncdal- énekesnő (képünkön) első önálló fellépéséért 36 ezer forintnak megfelelő hono­ráriumot 'kért. Nem kapta meg. Gerard Philipe szelleme A párizsi Gerard Phi­lipe Színház több éves sta­tisztikája szerint a francia főváros legtöbb szerelmes tárgyú darabját náluk ját­szották. Hát csoda? Elvis Presley­fesztivál Moszkvában A moszkvai Elvis Pres­ley Klub kávéházat nyit, melyet a híres énekes szü­lővárosáról, Memphis-ről neveznek el. Január 8-án pedig éjszakai emlékfesz­tivált rendeznek a téli Moszkvában. ígérik, olyan hangulat lesz, hogy a gi- tárhúrok a nagy orosz télben sem húzódnak ösz- sze a fagytól. Caballe Las Palmasban Monserrat Caballe, a világhírű operaénekesnő szabadtéri ária-estet éne­kelt a Kanári-szigetek fő­városában, Las Paímas- bon. Nem akarjuk idege­síteni olvasóinkat, de az olcsóbb áru 'helyeken a fiatal nézők fürdőruhában ültek. A magyar klasszikus zene nem hivatalos nagyköveteként: Pécsett járt ifj. Bartók Béla Régi kedves ismerősként, mégis igencsak ritka vendég­ként üdvözölhette Pécs zene­szerető közönsége ifj. Bartók Bélát, a nagy zeneszerző fiát, aki a napokban látogatott a városba. Szerdán este a Mű­vészetek Házában üdvözölhet­tük szeretettel, ahová a pécsi Liszt Ferenc Társaság meghí­vására érkezett, hogy Liszt és Bartók címmel tartson elő­adást. Az a közhely, amely a nagy szellemek találkozását - hol némi gúnnyal, hol komolyan emlegetve - szükségszerűnek tekinti, szellemi kézfogójukat pedig nemegyszer példaérté­kűnek, az beigazolódott Liszt Ferenc és Bartók Béla kap­csolatában is.- Apám hat és félszáz hangversenyt adott életében - mondja ifjú Bartók Béla, akivel előadásának kezdete előtt váltottunk szót, s akit foglalkozására és idős korá­ra való tekintettel szólítottunk mérnök úrnak. - A nagy ze­neszerzőktől választott művek száma, kedveltsége alapján is előkelő helye van Liszt Ferenc művészetének édesapám elő­adóművészi repertoárjában, hiszen a kétségtelenül első Beethoven, majd Kodály, De­bussy, Scarlatti után tulajdon­képpen ötödik a sorban. — M ennyire tartották szá­mon Bartók Bélát az Egyesült Államokban? — 1960-ban sikerült először kijutnom Chicagótja -és New Yorkba is. Chicagóban egy portásnak, New Yorkban egy fináncnak tűnt fel a nevem, édesapám híre egyre gyorsab­ban terjedt világszerte. Nagy szerepet játszottak ebben ta­nítványai, hívei, például Sán­dor György, aki a III. Zongo­raversenyét bemutatta, az­után Reiner Frigyes, Doráti Antal, a kiváló Yehudi Menu- hinról nem is szólva. Floridá­ban élő öcsémnél, Bartók Pé­ternél pedig vannak még szá­moson olyan kevéssé ismert kéziratok, amelyek odaát, il­letve még Magyarországon születtek. Egyébként édesapám nagyon büszke volt arra, hogy Liszt a zenéje révén tette vi­lághírűvé ezt a kis országot. A még 1893-ban megalakított Liszt-társaság 1973-ban Sza­bolcsi Bence ösztönzésére ala. kult újjá, nevükben üdvözöl­hetem most a társaság pécsi tagjait is. B. R. Kévés lett a Révai! Könyvsiker Babits Mihály városában Újabb győzelem született a pénz és a kultúra birkózásá­ban, a kultúra javára: elké­szült a szekszárdi Babits Ki­adó által újronyomtatott Ré­vai Lexikon első kötete, s mint a hétvégén megtudtuk, a drága sorozat példányszá­ma még kicsi is lett! Igen jó hír ez, a ponyvairodalom tér­hódítása korában, amikor rá­adásul a vásárlók csappanó erszénye is egyre ritkábban nyílik ki a kultúra számára. Dr. Károly István, a Kiadó igazgatója mondta a VDN- nek:- Alapitó szándékunk: ér­téket kiadni! Ebbe igen be- leiilett a magyar szellemi élet és a magyar átlagember egyik legnagyobb kulturális értékének, a Révai Lexikon­nak az újranyomása. Igaz, néhány évvel ezelőtt már el­kezdték, előleget is vettek fel rá a könyvesboltokban. De ekkor, többek között politikai okok miatt, abba kellett hagyni, s az előleget vissza­fizetni. Amikor a Babits Ki­adó megalakult, érdeklődtünk, s megtudtuk, hogy a Szép­irodalmi Kiadó fenntartja ugyan a szándékát, de meg­oldani nem tudja, ezért meg­egyeztünk velük, hogy újra­nyomtatjuk mi. Ehhez igen jó alapot jelentett a naptár­kiadóssal mindig színvonala­san vizsgázó és rangot szer­zett szekszárdi nyomda, s mi ragaszkodtunk is, hogy itt ké­szüljön a Révai.- Minden simán ment?- Csak a terjesztőkkel volt kezdeti vitánk. Előbb 30-32 százalék részesedést akartak, végül sok tárgyalás után 20 százalékban állapodtunk meg. A mi hasznunk ugyancsak 20 százalék. Az érdeklődés rend­kívüli. 47 000 példányt ter­veztünk, ezt újabb 5000-rel növeltük, de még legalább 5000-res növelés kellene, mert a rendelés eléri a 60 000 pél­dányt. Az Egyesült Államok­ba mintegy 1000-t kell majd küldenünk, de még Ausztrá­liából is sorra érkeznek a csekkek.- Mégiscsak drága soro­zati Nyilván elsősorban könyv­tárak rendelik?- Nem! Elsősorban magán­emberek. A megrendelők 90 százalékát ők jelentik. Ne fe­ledje, még ha jó fél évszá­zad el is múlt a sorozat ki­adása ótc, s nagyon sok az új tudnivaló, a nagy Révai akkor is maga a teljesség. A kiadó ugyan nem növeli a hasznát, de a papír- és a nyomdaköltségek nyilvánvaló emelkedése miatt a teljes so­rozat ára meghaladhatja a 20 000 forintot. Ezt azonban mégis csak több év alatt kell «Tzetni.- A /elenlegi 52 000 pél­dánnyal hogyan elégítik ki a majd 60 000-es igényt? — Ezúton is elnézést ké­rünk a kisebb könyvterjesztők­től, de előbb c nagy válla­latokkal, az AKV-val, a TÉ- KÁ-val, mejd a Művelt Nép­pel kötött megállapodásunk­nak kell eleget tennünk, örömmel továbbítom a Szek­szárdi Nyomda ígéretét: a sorozat első kötetének leg­utolsó példányát is kinyom­ják, bekötik december 4-ig. Sőt, lehetséges, hogy több olvasó már a második kötetet is megkapja karácsonyig. Földessy Dénes Cini újabb könyvvel rukkolt ki mm „Ok sem szerzetesek” Intimitások Antal Imre, Nádas György, Sugár András, Szilágyi János és még tucatnyi híres férfiú életéből „ ... fontosnak tartom, hogy a maga könyvében megjelen­jek. És tudja miért? Mert Za- latnayt lehet az egekbe emel­ni, lehet lekurvázni, lehet rá mondani, hogy pénzt csinál az ógymozgásból, de Zalatnayt, ha különböző megközelitésbő' is, de olvassak." — mindezt dr. Veres Pál szexológus mondta Zalatnay Saroltának, amikor a művésznő (írónő) azt kérdez­te tőle, hogy miért mondott egyből igent az interjúra való 'felkérésre. Valószínűleg igaza volt. Ugyanis az olvasóknak (legalábbis nem csekély tá­borunknak) valahogy igényük van az intimitásokat sem nél­külöző írásokra, könyvekre. Zalatnay új könyve pedig (hűen eddigi hagyományaihoz) természetesen ilyen. Az ,,Ök sem szerzetesek" cí­mű, közelmúltban megjelent rnterjúkötet azoknak ajánlha­tó, akik Antal Imre, Béri Ary, Demjén Ferenc, Friderikusz Sándor, Joe Halmai, Horváth Pista, Jancsó Miklós, Hernádi Gyula, Kesjár Csaba, Nádas György, Anthony Perkins, Som Lajos, Sugár András, Szilágyi János, Tasnádi Péter, Verebes István és a mór említett dr. Veres Pál magánéletébe sze­retnének bepillantani. Cini ugyanis a felsorolt, igencsak népszerű urakat tudta meg­győzni arra, hogy vállalják az esetenként szemtelen, s döntő többségében a mikrofon elé ültetett férfiúk magánéletét fir­tató kérdéseit. S hogy eközben viszonylag nagy terjedelemben esik szó szakmáról, hivatásról, értelmes vagy értelmetlen életcélokról, tanúságos törté­netekről, azzal csak jól jár az olvasó. Bizonyára sok fiatalt meglep, hogy a népszerű filmsztár, a „Szerelem az első vérig" című if.ilmből megismert Béri Ary csapnivalóan rossznak tartja magát az ágyban. Megismer­kedhetünk a könyvben Dem­jén Ferenc (Rózsi) bölcseletéi­vel is, aki többek között azt vallja, hogy: „Szerintem min­denkiben van valami szeretni­való és csak a létünk rövid­sége nem engedi meg, hogy mindenki mindenkit szeressen. Nagyon sok szeretnivaló van az emberekben, és akik még­sem szeretnek, az — pontosan a szeretet hiánya miatt — meg­változik, és olyan lesz, hogy már nem is lehet szeretni." Ezért aztán Rózsi nem is fu­karkodott szeretetével, amit barátnőinek nagy szórna is igazol. A könyvből megtudhatjuk, miként és mennyi ideig élhet együtt békében férj-feleség és a férj szeretője, legalábbis Joe Halmai, Zalatnay egykori menedzsere tapasztalatai alap­ján. Együtt örülhetünk annak, hogy a jó ideig igencsak nagy szélhámosként nyilvántartott Nádas Gyuri végre megtalál­ta az igazit, s mosolyogha­tunk azon, miként idétlenkedi el az interjút Hernádi Gyula és Jancsó Miklós az írónővel. Az bizton elmondható, hogy Cini legújabb könyvével szó­rakoztató olvasmányt vehetünk kezünkbe. Még akkor is, ha a megelőző Zalatnay-könyvek okozta botrányokhoz hasonlót nem fog kelteni az „ök sem szerzetesek". Balog N. Radio mellett, .. . úgy értve, hogy csak ma nem, tekintettel a népsza­vazásra: nehogy valaki meg­vádoljon valamelyik párt iránti rákon szén vemmel, bár evégett sem tehetnek szem­rehányást, elvégre magán­ügy. Na, szóval, hallgatom a rádiót — a politikát elen­gedem a fülem mellett —, és igkább odafigyelek a Fő­olajra, aki még mindig nem érti, miért hiánycikk szépha- zómban — immár hónapok óta — az étolaj. „Foglalkoz­zunk azzal a gondolattal, hogy importálunk étolajat, vagy hóromszázötven tonná­nyit...” lAztán megjegyzi, hogy az esetleges importét- olaj literje: kábé: 70 forint lesz, s meg kell hagyni, efö­lött sajnálkozik is. Mi is. Én is. Mert kedvenc boltomban ugyan van étolaj — mind­össze félliteres „kicsomago­lásban” — kukoricából ké­szült, nagyon finom portéka és ötven forint üvegenként. Vagyis egy liter —, száz fo­rint Hát akkor a hetven forint import-olaj nem is drága. Igaz? De hát hol van az idei napraforgó-ter­mésből származó zsiradék, amely a nyár végén — szin­tén a Főolaj elmondása sze­rint — csal< pillanatnyilag került fel a hiánycikk listá­ra, mert néhány héten be­lül már várható a folyama­tos ellátás. Azóta hónapok teltek el, és sehol semmi. Csak magyarázat: hogy ha egy-egy szállítmány ki is ke­rül a „hálózatba”, a lakos­ság felvásárolja, mindenki nagyobb mennyiséget visz haza a megszokottnál. Meg hogy a turisták elhordják — a külföldiek! — akiknek otthon még ennyi sincs, vagy ha van, otthon drá­gább —, például Ausztriá­iban. így mondják. Nem sza­badna hiányoznia az étolaj­nak, mint alapvető élelmi­szernek, de talán jobb, ha ezt nem nagyon firtatom. íMert a hús is alapvető élel­miszer és vészesen közeledik az az idő, amikor hús sem csapnivaló csomagolási tech­nikánk miatt. A kamera rá­pillantott a kiállítás polcaira, láttam a magyar borokat, a hagyományos és gyatra üve­gekben, rég megúnt címkékkel ellátva. Milyen lehetett a minőség? A hazai fogyasz­ihetne az ember a hajdani jó kis Mecseki Rizlingről, ami olcsó is volt, jó is volt, de úgy el tűnt az utóbbi tizen- valahány év során, hogy ■mór a cimkéjére sem emlé­kezik az ember. Lehet, vala­kik duzzognak e kis dolgo­Nem politizálok... lesz. A magántermelők sor­ra fölhagynak a tenyésztés­sel, a már nevetségesen csekély tiszta haszon végett. A ródióból tudom, hogy a pápai húsgyár idei termelé­se aligha éri el a 80 száza­lékot, kevfés a sertés, pedig ez az üzem az USA-ba szál­lított kitűnő termékeket, ko­moly dollárforgalom fejében. A Szöulban megrendezett magyar kiállítás vezetője a napokban a tévénék nyilat­kozott: termékeink egyálta­lán nem arattak osztatlan sikert, részben a kifogásol­ható minőség, részben a tót persze, nem nagyon ér­dekli a szöuli kiállítás. Ta­pasztalhatja itthon is, hogy a „bori por" néha miket pro­dukál. Még a legamatőrebb gazda — akinek mindössze tíz tőke szőlője van — is tudja, hogy a rizling, ppnto- sobban olyasz rizling soha nem adott édeskés bort és éppen ezért élvezte a bor­ikedvelők nagy-nagy tisztele­tét. Az olasz rizling manap­ság édeskés ital, mert ke­verik, — talán hárslevelűvel — vagy akármivel. A lényeg, hogy elvesztette' korábbi za­matot, jellegét. Vagy mesél­zat olvasása közben: ug/an Imit siránkozik ez itt a bo­rok nem kielégítő minősé­gén, éppen ma, amikor fon­tos politikai esemény lázá­ban él az ország . . . Hmmm. De hát mikor, ha nem ép­pen ma, hiszen volt idő, amikor szavazóikor (válasz­táskor) még a szeszkimérést is tiltották, mondván, ,a ma­gyar dolgozó nép józanul vonuljon az urnák elé. Vonult is, és_ meg is lett az ered­ménye: 99,8 százalék azo- mos szavazat. Olvasom egyik újságban, hogy látogatóban hazatért az egykori neves(?) táncdaléne- kes, a „nők bálványa!”. A mellékelt fényképen látható is a „művész”, alig ismer­tem rá. rendben van, meg­öregedett, hiába, elszaladt az idő. Mielőtt külföldre tá­vozott, azt megelőzően — vagy huszonöt éve lehet — láttam utoljára Haikányban. Anna bál lévén deszkából mólót építetek a víz fölé, volt fürdőruha-bemutató, szép lányokkal, szépségver­seny még szebb lányokkal és persze, műsor, ahol a Iművész is fellépett. Jó sor­som odavitt az öltözőnek és pihenőnek kinevezett sátor­ba. Egy táncdal szám után a művész arcáról lehervadt a műmosoly, amint belépett és felsóhajtott: „Istenem, ez a sok büdös paraszt itt a vízben... Kibírhatatlan!” Aztán felvette a nagy gázsit és elvonult. Most hazaláto­gatott, fogadtatásán sokan megjelentek, akik csak szá­mítottak, kivéve a büdös parasztokat . . . vasárnapi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom