Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)

1989-11-25 / 326. szám

1989. november 25., szombat Dynäntmingpiö 9 Hozzászólás Változó művelődés­irányítás A Dunántúli Naplóban korábban közölt interjúsorozathoz Mezei József, a Pécsi Városi Tanács művelődési osztályának ve­zetője is elmondta véleményét. A különféle érdekek és más információs háttér miatt ter­mészetes, hogy a megnyilatko­zások eltérőek. Fontos, hogy képesek legyünk befogadni e másságot. A sorozat szintézis­hez segíthet. Bár a művelő­désügy problémáinak megol­dása túljutott ai 24. órán, mégis, miután új társadalmi viszonyok, másfajta feltételek alakulnak, most van esélyünk arra, hogy a plurális társada­lom és piacgazdaság viszonyai közt kijelöljük a művelődési in­tézmények szerepét. A rendbe­tételhez mindenekelőtt társa­dalmi méretű, valós „beruhá­zási program” szükséges, ami nemcsak azt jelenti, hogy több és igazságosabban el­osztott pénz kell. Nem hiszem, hogy a béremelések megoldot­ták a művelődésügy problé­máit. Ez szükséges, de csak egyetlen láncszem. Fontosabb e „beruházás kivitelezési prog­ramja", amely a ráfordítások leghatékonyabb felhasználását garantálja. A társadalom egé­szét átfogó művelődéspolitikai program hiányai ma nagyobb gond, mint a feltétele. A kul­turális irányítás centrális rend­szere változatlan, ezért - nem lehetetlen, de — igen nehéz a helyi társadalom szintjén el­mozdulni. Milyen helyzetben van a he­lyi művelődésirányitás? Nem arról van szó, jól vagy rosszul csináljuk. Az következ­mény. Szerintem arról, hogy az irányítás hierarchikus mo­dellje a mai társadalmi felté­telek között kimerítette lehető­ségeit. Következésképpen új modellre van szükség. Tartha­tatlan a régi formának pat­riarchális, 'kézi vezérléses jel­lege, továbbá, hogy az irá­nyítás szintjei nagyságrendjük szerint felelnek mindenért, tarthatatlan a rendszer felül­ről építkező szisztémája stb. Az irányitói funkció is kérdé­ses, mert hierarchizál, s mert azzal a látszattal működik, hogy az egyik okosság-foka nagyobb a másiknál. Az irá­nyító pozíció azért is anakro­nisztikus, mert az ún. irányító apparátus anyagi megbecsülé­se ma egyre jobban elmarad az irányított intézményben dol­gozókétól. Nem hiszem, hogy egy tanácsi művelődési osz­tálynak, az ágazat mindenért felelős gazdájának vagy a szakmai hierarchia csúcsának 'kell lennie. Viszont tapaszta­lom, ezt sokan elvárják. Az ál­lami ún. művelődési . szakigaz­gatási szerv ne az intézmé­nyek főnöke, inkább a városi önkormányzati testület szakmai kiszolgálója legyen. E minőse­gében a döntés — nem kizá­rólagos — előkészítője, a vég­rehajtás szervezője, lehetősége szerint gazdasági érdekképvi­selettel segíti az intézménye­ket. Ebből következően — ha­tásági feladatai mellett — az autonómiával rendelkező in­tézményeknek inkább partne­re. Ma a napi terhelés miatt fontos dolgokra nincs kapaci­tása. Pl. arra, hogy a város társadalmi, gazdasági folya­matainak művelődésre való ha­tását elemezze. Sokan — arm' kor a művelődésügy anyagi befolyásolására gondolnak — kizárólag a tanács művelődési osztályát értik alatta. Kevesen tudják, hogy egységes tanácsi pénzalap van, s e rendszer­ben nem a művelődési osz­tály a gazda. Ugyanakkor tár­sadalmi méretű a pénzhiány. Lehet-e új helyi művelődés­politika? Az új művelődéspolitika — Úgy vélem — a demokratizá­lás, az önkormányzat, az in­tézményi autonómia fejezet­címeiben fogalmazható meg. De ezt deklarálni természete­sen mór nem elég. A művelő­déspolitikában sem az lesz re­former, aki jelszószerű igazsá­gokat mond, hanem aki eze­ket cselekvési algoritmusokra képes lebontani. Ha a de­mokratizálást az önkormány­zat működésében komolyan vesszük, akkor — úgy vélem — az apparátusi dolgozót erről nem meggyőzni, hanem a struktúra átalakításával a szubjektív döntés lehetőségé­től kell megfosztani. Csak­hogy amíg az egyik oldalon átalakítunk, fontos, hogy köz­ben kiépítsük azt a legitim szervezetet, amely adott eset­ben dönteni tud, különben működési zavarok lesznek. A közoktatás-irányítás vál­toztatására országos törekvés van. Milyen új struktúra kép­zelhető el a közművelödés- irányitásban? Úgy gondolom, a pluralista társadalomban a többféle ér­dek alapján kifejeződő szak­maiság érvényesítésének egyez, tetési mezőjét is meg kell te­remteni. Ez megvalósulhat — az önkormányzati szerv törvé­nyességi felügyelete alatt mű­ködő - városi szabad művelő­dési (közművelődési) tanács keretében, művelődéstörténeti példa van működésére, amely lehet érdekegyeztetési fórum, az önkormányzati képviselő testület felé szakmai javas- lattevő szerv, illetve döntési jogosítvánnyal bíró testület, egy létesítendő városi közmű- vedődési alap felhasználását illetően. A konfliktushelyzetek elkerü­lése érdekében azonban meg kell határozni, mi tartozik a szabad művelődési tanácsra, mi az osztályra, mi az önkor­ma nyzatokro, mi az intézmé­nyekre és mi az, ami országos érvényű döntés. Tapasztaltuk, hogy az ön- kormányzati képviselőtestület (ma tanácstestület) szakmai kérdésekben is vállal döntése­ket. Szociológiai tény, hogy az állampolgárok társadalmi hát­rányai a hotalomhoz, a tulaj­donhoz, illetve a tudáshoz való viszonyukból származnak. Ki milyen mértékben részese­dik ezekből, olyan mértékben kerül előnyös vagy hátrányos helyzetbe. Úgy gondolom, a jövőt az dönti el, hogy a ha­talom és a tudás birtoklása mennyire közelít egymáshoz. A helyi önkormányzatok minő­ségét ezért a helyi szellemiség mértéke határozza meg. Ez az a pont, ahol a helyi társada­lom számára fontossá válik a helyi egyetem, a helyi értel­miség. Az önkormányzat min­dig a saját értékítélete szerint fog értékeket preferálni. Eb­ben benne van az a lehető­ség is, hogy őbjektív értékeket kidob. Tehát a különféle érdek- csoportoknak a szabad műve­lődési tanácsban nyílik lehető­sége a szakmai érdekegyezte­tésre? Remélem. Kizártnak tartom, hogy a tanácsi dolgozók ma­gatartását majd pártállásuk határozza meg. A pártérdekek a testületek munkájában feje­ződhetnek ki. Az apparátus­nak szakmainak kell lennie. 'Nem hiszem, hogy a pluraliz­mus az állam és a más szer­vezetek közötti viszony. Sokkal inkább a különféle érdekű és eszmeiségű csoportok közötti viszonyról van szó, amely cél­programmal tölti meg magát az államot. Az állam tehát nem egy a sok közül, hanem éppen az a mechanizmus, amely az érdekegyeztetés szá­mára platformot tud és akar biztosítani. Mit jelent az, hogy e szer­vezet dönt egy létesítendő vá­rosi közművelődési alap fel- használásáról? Létrehozását éppen az in­dokolja, hogy legyen forrás a szakmai törekvések preferálá­sára. Ez az alap nyitott, nyil­vános pályázati rendszerben bárkinek hozzáférhető. Bizto­síthatja, hogy az állami, de az intézményhálózaton kívüli formák is részesülhessenek ál­lami forrásból, ha az alapfel­adatokból vállalnak. Ugyan­akkor versenyhelyzetet teremt. Egyúttal művelődési értékpre­ferenciát is megvalósíthat. Az alapból nem az intézmény, hanem a tevékenység finan­szírozható. A mai intézményi finanszi- rizási rendszer tarthatatlan. A vezetőt arra ösztönzi, hogy meglévő lehetőségeit a leg­nagyobb hatásfokkal használ­ja, hiszen a ráfordítás hoza­mát a rendszer mérni is kép­telen. Nem érdekelt abban sem, hogy a cél elérése, ér­dekében adott lehetőségeivel gazdálkodva, saját problémá­ját esetleg önátalakítással, cél- és feladatmódosítással, struktúraváltozással pró­bálja megoldani. Miből teremthető meg a városi közművelődési alap? Nyilván tanácsi forrásokat is át kell csoportosítani. De növelhető szponzorok támo­gatásából, alapítványokból is. Nagy tartalék — a közművelő­dési tevékenység szűkítése nélkül - a felduzzasztott, -ön­magáért való szervezetek bü­rokráciájának elhagyása. Vá­rosunkban az extenzív fejlesz­tés eredményeként kiépített hatalmas művelődési intéz­ményrendszer — ha csak a véges állami támogatásban bízunk — működésképtelenné válik. Számolnunk kell azzal, hogy ágazaton belül is racio­nalizálásra kényszerülünk. £ változásnak milyen esé­lyei vannak? Elkezdtük vitatni különféle érdekcsoportok képviselőivel. Bátorít, hogy a létező ' pártok egy része támogatja. A sza­bad művelődési tanács élet­re hívásáról végül a tanács­testület dönthet. Nincs többről szó, mint az irányítás demokratizálásáról, jóllehet, ez részprobléma. Ez a modell átértelmezi a mű­velődési osztály közművelődési csoportjának szerepét, hat az intézmények helyzetére. Sok részkérdést éppen a szabad művelődési tanácsnak kell ki­munkálnia. r Az „Ev zenekari művésze” Ai illán az "Év legjobb Hfc lUull zenekari művé­sze" kitüntetést Zseni Nándor, a Pécsi Szim­fonikus Zenekar fagott-szó­lamvezetője kapta meg.- Minden díjnál többre becsülöm e kitüntetést — mondja Zseni Nándor -, mert a zenekar titkos sza­vazással, spontán döntött. Ezt a módszert korrektnek és demokratikusnak tartom.- ön hogyan lett fagot­tos?- Véletlenül. Ugyanis kezdetben zongorázni ta­nultam. Amikor elkezdtem fagottozni, szinte egycsa- pásra a hangszer megszál­lottja lettem. Idestova 23 éve játszom a zenekarban. • Körülbelül 20 fagottversenyt tartok a repertoáromban. Ennek ellenére nagybérleti koncerten szólistaként még nem kaptam feladatot. — Véleménye szerint mi­lyen változtatásokra lenne szükség a pécsi zenei élet­ben? — Én úgy látom, hogy az úgynevezett vidéki zeneka­rok lehetőségei jóval beha- tároltabbak, mint az amúgy is túlterhelt budapesti ze­nekaroké. A különbségeket kellene valamilyen módon csökkenteni. A másik: váro­sunknak helyi televíziója, és rádiója van. Sokkal több pécsi vonatkozású kulturá­lis eseményt kellene rögzí­teni és sugározni. Gondolok itt teljes hangversenyfelvé­telekre és más kulturális rendezvények részletes be­mutatására. Netán még arra is, hogy például a helyi könnyűzenei együtte­sek is nagyobb teret kapja­nak a városi tömegkommu­nikációban.- Ősszel Fagottparádé címmel rendhagyó, szóra­koztató koncertműsorban hallottuk játszani. Most mi­re készül, melyek a közel­jövő feladatai?- A főiskolán, ahol fa­gottot és kamarazenét ta­nítok, igyekszem továbbra is nagy felelősséggel dol­gozni. A zenekarral a hazai koncerteken kívül hamaro­san az NSZK-ba és Auszt­riába utazunk. T. Zs. Zalaegerszegi új magyar dráma A Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház miniatűr házi színpadán új magyar tragikus komédiát mutattak be: Lezsá'k Sándor „80 vödör levegő" című drámáját. Új, mondjuk, mert nagyszínházban még nem játszották o darabot, pedig az már hét éve íródott. A da­rab „lerázta" magáról az elmúlt esztendőket, s valóban újként köszönt ránk a színpadról Merő Béla rendezésében. Különös a téma; egy eldugotí tanyán élő idős házaspár bunkert épít magának és csa­ládjának a kút oldalába, több méterrel a fel­szín alatt. Készülődnek az atomcsapósra, o háború túlélésére. Az ellenség ismeretlen, de maga a fenye­getettség nem: ekkortájt - az ötvenes évek­ben — az egész szocialista tábor a III. világ­háborúra készül. Az öregembernek pedig megvannak a maga tapasztalatai, e század történelmi fényeiről ... A bunkerben hat évre való élelem és ital halmozódik fel, 'különle­ges biztonsági rendszert is kiépít az öreg­ember, s e hallatlan feladathoz szinte csak asszisztál felesége. Rendszeresen riadókat tar­tanak — testileg-lelkileg készülnek a túlélés­re. Gyakorlatilag készen állnak már minden kívülről érkező váratlan eseményre, csupán ar­ra nem, hogy a bunkerben valamelyikük jó­voltából vófik életveszélyessé a-z oly biztonsá­gosnak hitt lét. A veszély a darab végeztével sem távozik - köztünk marad. S bizonyos értelemben mi, nézők is foglyok vagyunk, mert ezt a világot nem lehet szeretni, csuprán elszenvedni: a bennünk rejlő kiszámíthatatlanságot a Merő Béla rendezte Lezsák-mű ellenünk is fordít­hatja, hiszen követhetetlen reagálásaikkal ön- és közveszélyesek lehetünk, A bunkernek s lakóinak a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színpadán pusztulnia kell. összeomlik a túlélés mesterségesen ki­épített fészke, mert lakhatatlannak bizonyul. Mint minden „menedék" (menedék?). Mert képtelenek vagyunk a túlélésre? Talán mert a veszélyt, a kiszolgáltatottságot éppúgy ma­gunkban hordjuk, mint a külvilágot? Az elő­adás megpróbálkozik a válasszal. A házas- prár: öregember — Borhy Gergely és öreg­asszony — Csák Zsuzsa kiváló alakításán ke­resztül. S válasz, ha születik — maradjon köz­tünk. H. K. Az első nagylemez Valamennyi eredményesen működő kórus szívé-vágya a hanglemezfelvétel. Ez a régi óhaja teljesült nemrégiben a komlói Pedagógus Kama­rakórusnak és karnagyának, dr. Szabó Szabolcsnak. Első önálló nagylemezüket jelen­tették meg a Baranya Me­gyei Művelődési Központ ki­adásában és több szponzor anyagi támogotásával. A le­mezborítót a kórus színes fo­tója illusztrálja, a hátsó bo­rítón pedig rövid magyar és angol nyelvű ismertető ol­vasható a fiatal együttes ed­digi pályájáról. A repertoárból tizenöt művet válogattak a lemez anyagául. (Hangmérnök: ilj. Dobos László.) Színes a pa­letta, hiszen a reneszánsztól napjainkig az európai és magyar komponisták szerze­ményei egyaránt hallhatók. Aorólékos, mindenre kiterje­dő. igényes műhelymunka tükröződik a felvételeken. A biztos intonáción túl a hang­zás hajlékonysága, az érthe­tő szövegkiejtés példamuta­tó. Ez utóbbi erény nem­csak a magyar nyelvű dara­bok előadására jellemző. E; tekintetben kiemelhetjük Bruckner: Locus iste című latin nyelvű vagy Azzaiolo: Giá cantai allegramente cí­mű olasz nyelvű műveit. Há­rom Kodóly-kompozíció: az öregek, a Szép könyörgés és Sík Sándor Te Deuma feszültségekkel teli, megrázó erejű, kiegyenlített szólam- arányokat sejtető előadás­ban hallható. Szólóhangra és kórusra írt darabok kö­zül kettő szerepel a leme­zen. Nevezetesen fabrez: Boleros Sevillanas című mű­ve Guzmics Imre, Pászi Miklós Lamentoja pedia Bo- ronyai Orsolya szólójával igénvesen, 1 stílusosan. A 'komlói bányászok iránti tisz­telet jeleként Hollós Laios feldolgozásában a Bányász Himnusz zárja a B-oldalt. E hanglemez a komlói Peda­gógus Kamarakórus tevé­kenységének fontos állomá­sa, jó szívvel ajánljuk a kó­rusmuzsikát "kedvelők szá­mára. T. Zs. "1 1 ............ * ■" fi puding próbája Hegyi Lorándnak, az Alexandria érzékeny tollú, a művészetekben oly avatott írójának már ai vállalkozása is heroikus, amikor Avant­garde és tronszavantgarde címen megjelente­tett könyvében a modern művészet terminoló- giailag teljes körré záruló esztétikai tablóját kívánja felvázolni. S nemcsak a vállalkozás kivételes, de a szellemtörténeti iveket, fogal­mi iránytűket, irányzatokat meghatározó in­tellektuális produkció is. A gondolati manő­vereit tekintve is jellegzetesen a formák felől inspirált, a művészet önelvű fejlődésének ti­pológiáját adó szellemtörténeti építmény hiá­nyos történeti-szociológiai alapozására, s eb­ből következően a gondolatrendszer sokhe­lyütt elvont-szervetlen, némelykor csak a kül­sődleges analógiákból építkező jellegére György Péter hívta fel a figyelmet. Ezért is izgalmas most az elmélet, a „puding" pró­báját szemügyre venni. Hegyi Loránd a Je­lenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó gondozá­sában megjelentetett új könyve, az „Utak az avantgárdból” kortárs képzőművészekről — köztük Pinczehelyi Sándor, Keserű Ilona, Nád­iét István, Záborszky Gábor, Hencze Tamás, Csáji Attila, Fehér László művészetéről - írott tanulmányok gyűjteménye. Most olvashatunk talán hazai szerzőtől magyar nyelven először Malcolm Morley, Willem de Kooning, Sandro Chia alkotásairól is. Ezek az úttörő jelentő­ségű tanulmányok a mű, a forma testies kö­zegéből indulva adnak ragyogó elemzéseket egy-egy ouvre korszakos jelentőségű változá­sairól, a függelék előzékenyen igazít el a szakkifejezések dzsungelében - mégis, társa­dalmi-történelmi háttér, s az ehhez tartozó motívumok hiányában vagy utalásszerű elna­gyoltsága miatt az olvasóban is hiányérzet marad: hogyan töltse meg vérrel, elfogultsá­gaival a csereszabatosnak tetsző, sokfélekép­pen egymásba illeszthető terminusok rideg rendszerét? B. R.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom