Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)
1989-11-25 / 326. szám
e Dunántúli napló 1989. november 25., szombat Tisztán! Környezetünk piszkossága egyre tisztább. Úgy értem: ha teljes rálátással mindenki nem is rendelkezik, ha a különböző, a levegő, a víz, a föld, az élővilág szennyezettségét, veszélyeztetettségét jelző adatokhoz mindenki nem is fér hozzá — mert például a meghirdetett nyíltság ellenére ezeket az adatokat, vagy azoknak ikulcsrangú részét elhallgatják a nyilvánosság elől —, a környezetvédelem azért már közügy. Ennek pedig az is eredménye, hogy egyre tisztábban látható környezetünk már-már katasztrofális rombolása, s mind egyértelműbben derül ki: a folyamat irreverzibilis. Jó, ha a jelenlegi állapotot ezen a ma sem vigasztaló szinten meg tudják őrizni. És akkor is még csak a határokon belül gondolkodunk. Úgy vélem azonban, hogy ez senkit sem ment lel a lépéskényszer alól. Nem felelősöket keresek, itt és most. Valóban mindenkire gondolok. Ám mi köze lehet egy , adóhivatali' dolgozónak mondjuk a Pécsi-víz szeny- i nyezettségéhez? Nekem, a í toliforgatónak a komlói hő- . erőmű vagy éppen a Bőr- ; gyár por- és bűzkibocsátá- • sóhoz? Egy múzeumi restaurátornak az erőltetett melio- I rizációhoz? A műhelyben ci- I pótalpakon 'kopácsoló mes. I térnék a már-már haldokló Szársomlyóhoz? A mozigé- I pésznék a baranyai ivóvizek katasztrofális nitrátosodósó- I hoz? A grafikusnak a garé- bostai ' veszélyeshulladéktárolóhoz? Látszólag semmi. Gyanítom azonban, hogy az előbbi kérdéssor legalább egy következtetés levonására alkalmas: annak kimondására, hogy túl a környezetszennyezés számos, eddig emlegetett „formáin”, mindenképpen számolnunk kell a társadalmi környezetszennyezéssel is. De talán pontosabb így fogalmazni: környezetszennyeződéssel. Ennek jelei-stigmái egyértelműek. Jól láthatóak, tapasztalhatóak, különösebb magyarázatot talán nem is igényelnek. Néhány példát azonban megemlítek, pusztán azért, hogy megpróbáljam érzékeltetni: igazán nagy gondot — legalábbis nekem — a kezdetek, az okok megtalálása jelenti. Nem annyira a mai állapodtok. A morális romlás ugyanis valaminek a helyébe lépett. Valaminek csökkennie kell, mi több: eltűnnie, hogy helyet adjon másnak. Jelen esetben a társadalmi környezetszennyeződésnek. Az, hogy egy termelőszövetkezet évi mérlegének nyereségességét - látva a számok rosszat ígérő alakulását — oly módon biztosítja, hogy gyorsan túlad szarvasmarha- törzsállományán — nem csak „financiális ügylet". Etikai is. Az, hogy egy tervező az általa megálmodott létesítmény bizonyos oldalú ellenőrzésekor olyan szakemberrel találja magát . „szemben”, akinek korábban más munkákért jó pénzt fizetett — természetesen legálisan, megbízás alapján, így nem is a saját zsebéből —, ez kifejezetten morális kérdés. Az, hogy egy üzletkötő néha koránt sem apró ajándékok ellenében hajlandó a belföldi kereskedelemre „szabadítani” határozottan felesleges vagy rossz árut, nem egyszerűen erkölcstelen, hanem akár büntetőügy is — lehetne. Az, hogy másfélszázezer forintos csúszópénz pottyanhat annak zsebébe, aki nehezen fellelhető apró üzlethelyiségek némelyike felett diszponál, s ez a summa el is dönti a kérdést, majd bizonyos idő után mégiscsak kirúgja-kirúgatja a boltot bérlőt, ez sem csak morális ügy. Az, hogy jogosan megbüntetnek cégeket, vagy az egyszemélyi felelősség alapján vezetőiket, például — hogy szorosabb témánknál maradjunk — környezetszennyezés miatt, majd ezeket a szankciókat ki tudja miért, visszavonják, viruló példája a társadalmi környezetszennyeződésnek. Az, hogy felújítás miatt szép és régóta lakott belvárosi lakásukból kiköltöztetetteknek nem akarják visszaadni otthonukat, elképesztő mélypontja a moralitásnak. Az, hogy a tiszta lapot teremteni ígért pártközi alkudozások a közvélemény, a bizakodva várakozó emberek szemében homályos foltokat, szúró szálkákat is szültek, erkölcsi hiba —, hogy erőtlen fogalmazást használjunk. Na de mennyivel kevésbé feltűnő, ha egy fiatalember fütyül átadni a helyét a buszon egy idős hölgynek? Vagy éppen ott dobja el a csikket, ahol elszívta a cigarettáját? A szervizbe javításra beadott gépkocsiból eltűnő „tartozék"? A gyerekét az utcán ordítva „nevelő” szülő? ‘(Lehet, a szülőt kellett volna idézőjelbe tenni ...) A vendéglői túlszámlázás? A telefonfülkék esztelen rombolása? A szobrok, a szökőkutak, a dísznövények tönkretétele? A gyári szarkák sikeres szorgalma? A szülőotthonban . , elcserélt csecsemő? A Ifélrekezelt beteg? A lépcsőháznélkü- lire tervezett több emeletes épület? Itt közeledünk valameny- nyiünkhöz. Az • adóhivatali dolgozóhoz, a tollforgató- hoz, a restaurátorhoz, a cipészmesterhez, a mozígé- pészhez, a grafikushoz. Mert mindannyian - felháborodunk a 150 000 forintos csúszópénzen. A tudomásunkra jutott mérnöki és orvosi műhibákon. A korrupción. A kéz kezet mos kiterjedt gyakorlatán. A tisztességtelenül haszonhoz jutókon. A bőrünkre menő erkölcstelen „bizniszeken”. Vagyis mindazon, amit mások csinálnak. Szó se róla: oka van ennék a felháborodásnak, jogos. S különösen indokolt ezek ellen keményen és közösen fellépni, amikor egy új társadalmi berendezkedés. megteremtésének hónapjait éljük. Amikor mindannyian érezzük, hogy az erkölcstelenségekkel átszőtt korábbi gyakorlatot meg kell változtatni, sóját nyugalmunk, jó közérzetünk, jobb jövőt remélő hitünk életben tartása érdekében. Ám az átalakulás, a változás valahol a buszon, az utcán, az íróasztal és a műhelypad mellett is kezdődik. A közvetlen környezetünkben. Még szorosabban: bennünk, a gon-' dől kodásunkban. Nem kellenek klasszikusok idézetei, — mit ér a nemzet erkölcs nélkül? — ahhoz, hogy tudjuk: új morális rendre is szükségünk van. Ha ezt az egyház nyújtja, hallgassuk meg. Ha egy párt hirdeti meg az etikai forradalom szükségességét, figyeljünk erre is. Ha az oktatás vállalja fel e hiány pótlását, köszönjük meg. De kezdhetjük magunk is. Végül is mindegy, mitől tisztul meg -, most erkölcsi értelemben - társadalmunk. Sürgetőbben szükség van erre, mint — pedig az is nagyon fontos lenne! — a vizeink, a levegő megtisztítására. Mert egyértelmű: csak tiszta gondolkodással és cselekvéssel lehet tisztaságot teremteni. Mészáros Attila Itt sok ezren haltak meg... Megemlékezésül a kiskőszegi átkelés 45. évfordulóján A Duna felett, falu felett karcsú obeliszk áll, karcsú nőalakkal a tetején. Itt, ezen a ponton emberek ezrei haltak meg azért, hogy a sztálinizmussal nem kevésbé rokon fasizmussal —, ami 1944—45-ben lét-nemlét kérdése volt —, a szovjet és szövetséges hatalmak leszámolhassanak. A történelem a „nagy csatákat" tartja számon. Bezdán—Kiskőszeg (Batina) hídfőharcai 1944 novemberében — apró epizód ... Magyarország szenvedéseit illetően azonban kulcsfontosságú hadművelet. Ha nem sikerül, a fülsiketítő csatazaj elültével a fülsiketítő csönd, a béke örömét aligha élvezhette volna a magyar nép 1945 tavaszán. Hídfő. „Hídfőállás: vízi átkelés biztosítására az ellenséges parton elfoglalt terület". (Magyar Értelmező Szótár.) A hídfőt általában néhány harcos vagy kisebb alakulat kezdi kialakítani egy folyó túlsó oldalán. Ha átkelésük harcfeladatuk — sikeres, akkor fedezni tudják a mögöttük átkelő mind nagyobb és nagyobb létszámú csapattestek és haditechnika érkezését, szénbonto'kozását. A (harcászati) hídfő igy mind szélesebb és mélyebb lesz. S képes mogasább egységek, gépesített alakulatok befogadására is, amelyekkel támadó hadművelet is előkészíthető. Ekkor válik az elfoglalt partszakasz „hadműveleti hídfővé." * Eszék utón letérve, kanyargós út vezet a Duna felé. Kettős feliratú, csupa magyar nevű falvakkal: Hercegszöllös, Laskó, Vörösmart. Kiíkőszegnél szép, gondozott szőlőkön át, kiépített úton érjük el a „batinai domb", a hatalmas löszfal 'legmagasabb pontját, ahol felépült a tájból messze 'kiemelkedő, karcsú mórvány- obeliszkSzép, rendezett a környezete is. Pázsit és díszcserjék övezik az üvegfalú épületet, amelyet a több, mint két hétig tartó kiskőszegi csata emlékére emeltek. Az emlékmúzeum az idegennek nem sokat mond. Korabeli fényképek: takaros házak, templom, középületek a meredek löszhát alján hömpölygő folyóparton, kiskőszegi faluképek a csata előtt. Azután feliratok, csatafotók és arcok: parancsnokok, komisszárok, hősök, partizánok. A vitrinekben szovjet és német kézi fegyverek. Azután ismét feliratok, egy térkép, s újabb fényképek: segélyhely, utcai harcok, támadó Stukák s újabb portrék. Kísérőm, az eszéki magyar képes hetilap főszerkesztője, helyenként a fontosabb szövegrészeket fordítja. Ám a képekből és a dátumokból valahogy még így sem áll össze a kiskőszegi hídfőcsata kimenetele egy nagy egész részeként: itt éppen az egés/ből emelték ki önálló harci eseményként. Valóban csupán a megemlékezés céljával. Apafin—Kiskőszeg hídfő harcainak lényegéhez a hadtudományt kellett segitségül hívni. Duna túlsó partjáról, Bez- dónból indult ki, 1944. november 9-én, hajnalban. Megelőzően pedig Apatinnál. De miért épp itt? Budapest ostroma frontálisan nem volt lehetséges. Bevételéhez bekerítő hadműveletre volt szükség. A főparancsnokság ezért átcsoportosította a 3. Ukrán front két 'hadseregét Baja- Mohácsi-sziget—Apa ti n^Bezdán térségébe.' A feladathoz hadműveleti hidfő kialakítása vált szükségessé a Duna jobb partszakaszán. Ez a manőver Szerencsére van ilyen kiadvány. (Veress D. Csaba: A Dunántúl hadi krónikája 1944 -1945. Zrínyi, 1984. 19-28.) * — Én, idevalósi lévén, még gyerekfejjel itt átéltem mindent —, meséli eszéki kollégám. - Minket október végén kilakoltattak, hátra, a löszfalon túli pincesorba. Azután tovább, a hegy túlsó oldalára. Itt éltük meg a november 11-1 ütközetet, amely voltoképp már azért a magaslatért folyt, ahol most állunk. .. A piros tetők, a füstölgő kémények, a toronyból a déli harangszó idillikus hangulatot árasztanak. Lent a Dunán toláhojó berreg, a víz felett békésen megülnek a páracsomók. Jólesik a csönd, a mesz- sze belátható táj panorámája. Valahonnan vonatfüttyöt hoz a szél. Szemben velünk Bezdán, talán arról. Béke van. Negyvenöt éve viszont ez a táj, ez a 3—4 km^-nyi terület maga volt a pokol. Ez a pokol, a kiskőszegi hidfő kialakítása és mélyítése a a Sarohin tábornok vezette 57. hadsereg feladata lett. A seregből egy század, valamint a jugoszláv 12. dandár egyik zászlóalja a november 6-ról 7-re forduló éjszaka Apatintól 4 km-nyire ÉNY-ra átkelt a Dunán és hídfőállást foglalt el Kutska közelében. A németek ezt csak reggel, azaz világosodás után észlelték. Még aznap — újabb átkelő zászlóaljak támogatásával -, a hídfő kb. 3 km-nyire szélesedett ki, mojd fokozatosan tovább bővült. A német hadvezetés félrevezető manővernek vélte az apatini csapatmozgást —, a főcsapást Zágráb irányából vá rták. Ezt követően — 1944. november 9-én, hajnalban - a szovjet—jugoszláv erők új hídfő kialakítását kezdték meg Apatintól É-ra, kb. 18 km-re, Bezdánból, Kiskőszeg irányában. A rákövetkező napokban e két harcászati hídfőben példátlanul elkeseredett küzdelem bontakozott ki, amely szünet nélkül, egyvégtében tombolt november 23-ig. Az első napon a hátráló fasiszta csopatok november 9—10—11- én, (mintegy 30 páncélos támogatásával) eJlenlökése'k egész sorozatát hajtották végre. A legsúlyosabb harcok a 169-es magaslatért dúltak —, ahol most állunk, s ahol a táj valószínűtlen csendjében átgondolom mindazt, ami itt, ezekben a napokban történt. * A harc ezért a magaslatért november 11-én, hajnalban kezdődött, mint az emlékkiállítás Is jelzi, egyik föliratában. Ezen a napon, de. 9 órakor harcba vetették a jugoszláv 12. dandár (szó szerinti fordításban: á „12. vajdasági rohambrigád”) mind a négy zászlóalját, majd a jugoszláv 7. dandárt is. „A jugoszláv 12. dandár parancsnokának jelentése szerint a német katonák a végsőkig kitartottak, senki nem adta meg magát, és a harc példátlanul elkeseredett jelleget öltött" —, olvasom Veress D. Csaba hadtörténész jelzett könyvében (i. m. 23.) Az ádáz küzdelem este 10 óra után és másnap ugyanilyen erővel folytatódott, s csőik harmadnap dőlt el Amikor éjszaka felváltották az itt harcoló szovjet hadosztály ezredeit. A kiskőszegi hídfő ezen a napon már 3,5 km széles és 2,5 km mélységű volt. A harcok később is változatlan elkeseredettséggel folytak a két hídfő egyesítéséért. November 23-án, hajnalban a szovjet 57. hadsereg (pk.: Sarohin) támadása nyomán tudták egyesíteni a kiskőszegi és az apatini hídfőt. A Dályok (Dubosevica) és Laskó (Bres- tovac) vonalon, egy egységes - 50 km széles és 14—17 km mély — hadműveleti hidfő alakult ki. Egyidejűleg a november 24-re virradó .hajnalban pedig egy újabb harcászati hídfő keletkezett Mohácstól D-re, a Duna jobb partján („Kölkedi hídfő"). Mi ennek a jelentősége? Az Apatintól kb. Udvarig húzódó ún. „mohácsi hídfő”- 'ből indult meg a budapesti támadó hadműveletnek a fővárost Ny-ról átkaroló támadása. Ebben az 57. hadsereg és a jugoszláv 12. dandár a budapesti hadművelet D-i szárnyát biztosította a Dráván túli német „F" hadseregcsoport ellencsapásai ellen. * A bezdán—kiskőszegi átkelés, majd hidfőharcok öldöklő jellegét mutatja a veszteséglista is a kiskőszegi emlékmúzeum adatai szerint: A németeknek mintegy 2500 emberük elesett, s mindössze 140-en estek fogságba. 1121 a jugoszlávok embervesztesége; az oroszoké 1237 katona ébben a térségben. A 32 m magas márvány- obeliszk alatt 1270 jugoszláv harcos alussza örök álmát, érckoporsóban. Az egykori 169-es magaslaton, a táj legmagasabb pontján. W. E. Az áruforgalom alakulása Az év eddig eltelt tíz hónapjában a kiskereskedelem 651,3 milliárd forint értékű forgalmat bonyolított le, ez folyó áron 17,1 százalékkal több, mint egy évvel korábban, összehasonlítható árakon azonban annál. 0,4 százalékkal kevesebb. Tíz hónap alatt az élelmiszerek értékesítése 15,8 százalékkal, a ruházati cikkeké 3,2 százalékkal, a ve- gyesipar-cikkeké 23,3 százalékkal növekedett — folyó áron, —, a vendéglátás árbevétele pedig 4,5 százalékkal. A vegyesiparcikk-forgalom ténylegesen tehát mennyiségében is emelkedett, igaz, mindössze 3,2 százalékkal. A Kereskedelmi Minisztérium jelentése szerint a lakosság mind jobban visszafogja az élelmiszervásárlást, s a kereslet egyre inkább növekszik a viszonylag olcsóbb cikkek iránt. Ruházati cikkekből, a magas árok miatt, a vevők csak a legszükségesebbeket vásárolják, a vegyesiparcikkek viszonylag nagy forgalma azonban azt jelzi, hogy bizonyos tartós fogyasztási cikkekre — különböző okokból — még mindig viszonylag sokat költenek. Továbbra is jellemző, hogy az importáruk mennyisége és választéka bővül a legnagyobb mértékben —. 26,8 százalékkal —, míg a belföldi cikkekből mindössze 6,4 százalékkal szerzett be többet a kereskedelem az első tíz hónapban, mint egy évvel korábban. A behozatal gyors ütemű növekedése minden árucsoportra jellemző; műszaki árukból például 72,f százalékkal, építőanyagokból 42,2 százalékkal többet importált a kereskedelem. A fogyasztásicikk-kereskedelem készletei október 31 -éo megközelítették a 150 milliárd forintot. A készlet értéke 34,7 milliárd forinttal, folyó áron 30 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban. Ezen belül a bolt' kiskereskedelem készletei 20,ó százalékkal, a nagykereskedelemé 42,3 százalékkal növekedtek.
