Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)

1989-11-18 / 319. szám

ősi László nceszer barátaimnak “nk Mélág erdeje, hatan a padokon. «húrban bor gyöngyözik hl hintett asztalon, tóvegü paprikák h>k tükrös halomba. 1 sonka s kolbász virít, ' a szalonna, h szeli a kenyeret, íük, eszünk; zsong az ég. '«hóiban bor gyöngyözik, 0 Ki, a messzeség. 1 mókázunk boldogan; 9 a zsíros kártyalap. 10 áll hat kobakon ^tadó szalmakalap. I!lk Mélág erdeje, **« rönk a nyári Nap. 0 bor, a karjaink ' még, nagy izmúak. 6rmekkor emlékei ty dongókként szállónak. !«t fénylik az ifjúság, Slí|ónsiórta ormokat. 0s°k futnak, torpanó s,r|ók bámulnak sután. 'hh kaffogva ront elő, 1 e9y tarka nyúl után. ' a 'ég, tágul a tüdőnk; ?n röppen föl a dal. ' tornyok intenek, J®r mindent kitakar. 7 íöldjén a kék szirom . *f dajkál, csöpp anya. # rózsa kacérkodik, »et vérvörös haja. Í!|k Mélág erdeje, .Présházat, dombokat; * szőlőt nyújt felénk, l' csattog a kártyalap. „s°sem uszítja ránk '*ornyeit, nem vénülünk. ’.n,á csillagok közé "»ént kering énekünk. ? o Hold, hogy vigadunk; ^ 9yémánt szekerén. 9 ragyog. Soká mulat j* ,0pva a hat legény. 9 ragyog Soká mulat '* 'opva a hat legény. ’Qbriella napköziseknek s „kulcsos” kerekeknek °lna Silvia Plath, ^ Pécsi Gabriella « hófútta nyuszi-lábnyom 9tem a lét peremén ^ könyörtelenek voltak ,nött lettem én szegény tj**óyol röptétek pokolba 0*kút rossz nevelőt ' kusza tüskebokor . sátor lesz ha a kél szülőt irts 1 9yermekeim f°tok örökbe Qmit. . .), hanem azért, mert ha . .. konstruktív variáció. (Eh- még hozzátehetjük: mivel ez összesség szellemében rejlik, a könyv idealista, analitikus, olkalmasint szintetikus.) Nem szatíra, hanem pozitív konstrukció. Nem hitvallás, hanem szatíra. Nem pszichológus-ember köny­ve. Nem gondolkodó-ember könyve (mivel a gondolati elemeket olyan rendben szedi, amely) Nem dalnok könyve, aki... Nem sikerszerző könyve, nem fc. Jrkertelen szerző könyve. Nem könnyű és nem nehéz könyv, mert ez teljességgel az ol- r ''ásótól függ. , Azt hiszem, nem is kell folytat­om, máris közölhetem: aki tud- . fi óhajtja, mi ez a könyv, a leg­i i°bban teszi, ha maga olvassa e' (nem hagyatkozik sem az én, Jem mások ítéletére, hanem ma- i 9o olvassa el). ■ r\ É,t egyszer egy író, mago is Olvasó.” Elbúcsúzóban egy kiváló bábművész Kos Lajos - nyugdíjban Kós Lajos januártól nyugdí­jas. A Bóbita Bábszínház ta­gozat, illetve művészeti veze­tője, négy évtizedes bábművé­szeti pálya után úgy döntött, nyugállományba „vonul" — és folytatja alkotó munkáját, csak mast az „üzemmenet” s más hivatalos vezetői teendők nél­kül. Az első, ami, gondolom, mindannyiunkban fölmerül — akik szeretjük mindig újat ke­reső egyéniségét, fanyar-derűs emberi vonásait —, hogy miért? — Valóban beteg voltam nyár elején, de a kettő nincs össze­függésben - válaszolta. — 65 éves vagyok. Még tudnám csi­nálni, de valamikor itt is kell egy generációváltás. A tárgya­lások az utódlás kérdésében nagyon Ígéretesek: a Bóbita „rendszerváltása" egyfajta klasszikus irodalmi arculat for­málódását ígéri. Kós Lajost évtizedek óta is­merem. Többé-kevésbé közel­ről is figyelemmel kísérhettem a Bóbita lassan három évtize­des fejlődését, lelkes amatőr koruktól a Ki mit tud?-okon át — a pécsi nemzetközi fel­nőttbábfesztiválok megalapítá­sával és házigazdájaként — az (amatőrként!) európai élme­zőnybe jutásukig. Az együttes nemzetközi elismeréséig, szó­mon tartásáig. Mind emögött persze, na­gyon tudatos művészi kísérle­tezés, majd (stílusók, techni­kák kimunkálása révén) a rész- eredmények szintézise, a na­gyabb összefoglaló művek be­mutatása húzódik meg. Párhu­zamosan természetesen a szín­házra nevelés, az óvodáskorú kicsiknék, a kis- és nagyob­bacska diákoknak szóló mese­játékok rendszeres szerdai és vasárnapi előadásaival. És nemcsak az utóbbi 7 évben, mióta „állami" bóbtagozat- ként működnek a Pécsi Nem­zeti Színház kebelében. A hatvanas évék elejétől 1-3 perces zenékre építkező, na­gyon szellemes tévé-show-mű- sorokka! váltak országosan is­mertté. De kísérleteztek a bábjáték szinte valamennyi technikájával (árnyjáték, ma­rionett, botsik- és eszközbá­bok stb.); s alkottak több újat is Kós ötleteiből és irányí­tásával. Például a nevükhöz fűződő kesztyűbábozást. A sok kis etűdből és kísér­letből a nagyobb lélegzetű, fel­nőtteknek szóló művek szület­tek a vásári bábjáték, árnybá­bozás, a faragott bábok meg­jelenítésében s a zeneiroda­lom nagy műveivel. Nemegy­szer a szüzséíró Balázs Béla alkotásaiból. De volt „Bartók- korszaka" Kós Lajosnak (Fából faragott királyfi, Cantata pro­fana, A kékszakállú herceg vára); s ébbe a vonulatba tar­tozik Sztravinszkij (Pulcinella) és Muszorgszkij több műve is. Muszorgszkij Egy kiállítás ké­pei c. jeles alkotását három változatban is bemutatták egy nyári színház műsorában a 80- as évek derekán. (Sz. Rlhter előadásálban; Emerson-Lake- Palmer popzenei, majd Isao Tomita szintetizátoros feldolgo­zásában.) 'Mindez egy-egy önálló stí­lusösszegzésnek is felfogha­tó. Ám, lehetett bármilyen me­rész avantgárd próbálkozás egy-egy mű bemutatása, Kós Lajosnak egy alapvető vonása, úpy gondolom, mindenütt je­len volt, jelen van: a huma­nizmusa. Az emberért, az, „em­berke" sorsáért való aggódó szeretete. Rendezőelv ez a fél­tés nála, mely megálmodja, megalkotja, csoportosítja, moz­gatja bábjai színpadi életét. Akár árnyjátékkal, marionettel, kézpantomimmel, nagyméretű faragott bábokkal vagy netán különböző anyagokból készült marionett-figurókal dolgozik, mint a Pink Floyd zenéjével megjelenített Kalevalában. Vagy a Prokofjev-zenére szüle­tett Rómeó és Júliában, kesz- tyűbóibokkal. Kós Lajos messziről, nehéz években indult a pályán. Volt szabósegéd, főiskolai hallgató, illusztrátor, grafikus, miközben mindent megtanult, ami a bábjátszásban a mesterségbeli tudás fogalomkörébe tartozik. Kós egyéni hangvételű alkotó- művészeuvere-je sajátos szín ma is a hazai bábművészet palettáján. S neve fémjel szak­mai berkekben, Európa bárme­lyik jelentős városában. Most nyugdíjba megy. Vajon mi változik az életében? „Nem leszek ,nyugdíjas'... Se horgász, se más. Az utód­lásom megoldásával sok-sok időm felszabadul. S mivel az alkotómunkát nem lehet nem folytatni, nekiláthatok néhány kikristályosodott elképzelésem megvalósításának. Mindenek­előtt szeretném bábszinpadra állítani a Petruskát és A ka­tona történetét, majd újra elő­venni Puskin Szaltán cár c. mesejátékát, amelyet 1966-ban már játszottunk, tévéleltétel is készült róla ..." Sikeres, szép alkotómunkái kívánunk a Bóbita leköszönt vezetőjének nyugdíjas éveiben. Addig is, amíg december 29- én a Bóbita búcsúelőadásán ismét láthatjuk a Kalevala és Emerson zenéjével az Egy ki­állítás képei c. bábdarabjait. W. E. Tanulmány a nőkről Pályafutásának fontos médöid­7 kövéhez érkezett Bognár József november 4-én, Budapesten bemutatott önálló koreográfusi estjével. Az utóbbi években táncosként és alkotóként egy­aránt mind többen és többen ismerték meg a nevét, nemcsak szőkébb pátriájában, ha­nem országszerte is, hiszen szinte mindig szerepelt egy-egy műve a különböző néptánc­fesztiválokon, dolgozott a Dunaújvárosi Va­sas Táncegyüttessel és legutóbb a Népszínház Táncegyüttesből újjáalakult Közép-Európa Táncszínházzal. A két említett együttes táncolt önálló est­jén is, amely az újabb keletű alkotásokról, a Tanulmány a nőkről összefoglaló címet kapta. A címválasztás nem tűnt szerencsés­nek, mert csak a középső műsorharmad rö­vidke darabjait fedte. Ezek szóltak a nőkről, a női .félek rejtelmeiről és jellemzőiről, afféle - már mondhatjuk — „bognári stílusban", kritikusan, elnézően, ironikusan, leleplezően, megannyi találékony ötlettel, friss humorral. Mindehhez Bognár koreográfusi eszköztárában a néptánc napjainkhoz szóló, ábrázoló képes­ségét éppúgy kiaknázza, mint ahogyan fel­használja a modern táncelemeket, a balett formavilágát, de hétköznapi gesztusokat és mozdulatokat is. Nőkről szóló táncminiatűr­jeinek többsége élesen karikírozó lOveg es­té ne, Lédererné, mi van a kosárban?, A to­ronyóra lakói, A nagymama napernyőié, Good night, Woodv Alien!), de mellettük megjelennek filözófíkusabb hangvételű (Sí­nen vaavunk), szürrealisztíkus látásmódú (Fe­kete, móaikus asszony), sőt eaészen drámai­vá mélvüiő (Záróra után) alkotások is. Bognár korábbi koreográfiái terméséből a szinte ars poeticát megfogalmazó Don Quijo­te, az Örkényien abszurd humorú Kibontako­zás és a Stabilizáció, illetve a tánccal és zenével egyaránt hangulatot és karaktereket festő Svejk és a Tisztelet Rejtő Jenőnek cí­mű darabok kerültek az önálló est műsorá­ba. Ezek a művek is lényegretörőek és ép­pen szűkszavúságukkal rendkívül beszédesek, asszociációk egész sorát indítják el a néző­ben. Világosan megfogalmazódik bennük az újat teremtés alkotói szándéka, a táncfolklór újszerű, de a tradíciókat sem megtagadó és elvető felhasználása a világ és önmagunk abszurditásainak, ellentmondásainak bemuta­tására. Az utolsó műsorharmad nagyobb lélegzet­vételű darabjai sem szólnak másról, csak ta­lán ezekben a koreográfus jobban „befelé", vagyis magára a táncra tekintett. Különösen a Sziszifusz-Boleróban (Ravel zenéjének és a néptáncnak jól sikerült párosításával), ahol jellegzetes tánctípusok és motívumok színes kaleidoszkópja jelenik meg a színpadon, vi­tathatatlanul kritikus és kesernyésen ironikus bemutatásban. A Tudatalatti táncokban pedig egy szólista mélyebb tudatrétegeinek homá­lyosan és kissé bonyolultan megjelenített, furcsa, látomásos kivetüléseit követhetjük vé­gip­Bognár József olyan koreográfus —, és ezt most önálló estiével is bizonyította —, aki önállóan gondolkodik, sajátos nyelvezetet, zenei és szcenikai közeget akar kialakítani, hoqy a máról, a mai közönséghez szóló mű­veket alkosson. Az pedig külön érdeme, hoqy mindezzel kellemes szórakozást is nyújt, hi­szen igazán já, humoros alkotásokban a táncszínpad sem bővelkedik. H. Major Rita (Bognár Jóiioi «tjét megismétlik a Pécsi Nemseti Színházban, november 20-án, este 7 árakor.) * A tejesember: Helyei László 1975-ben a Színművészeti Főiskola után érkezett Kapos­várra Helyei László, azzal a hatalmas ambícióval, amely azoknak az embereknek a sajátja, akik mindenáron bi­zonyítani akarnak. A nézők hamar megkedvelték a jó orgánumé, magabiztos fel­lépésű fiatalembert. Feltűnő és sikeres bemutatkozása volt a Liliomfiiban és a Cy- ranaban, de a rendezők fantáziáját szinte valameny- nyi műfajban megindította, •így nem volt meglepetés, amikor 1978-ban, a nagy színházi robbanás idején ő is azok között volt, akiket Zsámbéki Gábor magával vitt Budapestre. A Nemzeti, majd a Katona József Szín­iház tagja lett. Akik figye­lemmel kísérték a pályáját, szomorúan konstatálták, hogy szinte eltűnt a sok pá­lyatársa 'között. Bár egy-egy filmben, szinkronban lóttuk- hallottuk, az igazi megmé­retés elmaradt. 1984 őszén ismét Kapos­várra hozták a vágyai, em­lékei. Ez a találkozás rövid­re sikerült, mindössze két évig tartott. Valószínű, csa­lódást okozott számára, hogy a kaposvári társulat is változott, és amíg ő távol volt, új csapat szerveződött, melyben a régi helyét már nem foglalhatta el. 1983- ban a Pécsi Nyári Színház­ban játszotta nagy sikerrel Don Quijote da La Man- chát. A közönség ebből az időszakból a Tom Jones cí­mű zenés játékban nyújtott alakítására is emlékezhet. Sértődése, türelmetlensé­ge a pécsi, majd a szolno­ki színházhoz vitte. Ismét csak rövid távra szerződött, a szakmában pedig fagyos csend vette körül. Ekkor nyilatkozta; az is megfor­dult a fejében, hogy abba­hagyja a pályát. De aztán ősztől ismét a kaposvári színház tagja lett. Az évad egyik jelentős produkciójá­ban Helyei László alakítja Tevjét, a tejesembert. A He­gedűs a háztetőn című mu­sical máris siker. H. I. Az év zenekari müve helyett Bródy-koncert Szekszárdon Hangulatos Bródy János- koncert színhelye volt a szekszárdi Babits Mihály I Művelődési Központ. Az elő­adás, melyen Bródy János [ Hang nélkül című új nagy- I lemezének anyagát adta j elő. telt ház előtt zajlott le. | Az előadd — a rá jellemző I aktualitás érzékkel — sokol­dalúan közelítette meg nap­jaink társadalmi átalakulá­sait. Dalai — akárcsak az eddigiek — magukon viseli« a művészi szimbólumrend­szer, a jelbeszéd bélyegét. Miről -is szólnak ezek a da­lok? Látszólag egyszerű, hét­köznapi dolgokról, a kis ka­csáról, a nagy folyóról, a zártosztályról, a lányokról ... Mégsem ilyen egyszerű slá­gerek. A kiskacsából, mint tud­juk, ha eléggé semmitmbn- dóan hápog, előbb-utóbb nagykacsa lesz. A nagy le­csókat viszont levágják. A ■ ' * .........——— zó rtosztóly olyan hely, ahol „itt élünk mindannyian" (és jelenleg éppen béke van), s aki csendes és jól visel­kedik, s pénze is van, „né­ha kiengedik". Ez a zárt­osztály nekem egy kicsit is­merős. Ahogy ismerős a Bródy-dalok egész világa is. Ez a látszatra banális, va­lójában művészi finomságú jelképrendszerre épülő világ tulajdonképpen az, amely­ben élünk. Lehet-e ennél több? D. E. Nemzetiségi pedagógiai folyóiratok Kis kék füzeteket jelen­tetett meg a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet I a közelmúltban: Unsere Schule, illetve Nasa skola címmel. A két módszertani folyóirat a német, illetve a szerbhorvát nemzetiségi ok­tatók továbbképzését kívánja szolgálni. Mind­I két első szám tartalmában és műfajában is változatos, érdekes, az írások igyekeznek át- I fogni a nemzetiségi oldatás-nevelés egészét i az óvodától a főiskoláig. A pedagógusok beszámolnak gondjaikról, hazai és külföldi L tapasztalataikról, közreadják javaslataikat. Az ősök nyelvének megtanításán túl, a gyerekek nemzetiségi öntudatát is fejleszteni kell — hangsúlyozza több szerző is. A nemzetiségi pedagógusok feladata ma megsokszorozódott, felelősségük még jobban megnőtt. Szükségük van szakmájukon belül is a nagyobb tájékozottságra, az egymással való szorosabb kapcsolattartósra. A szorosan vett módszertanon túl, ebben is segítség le­het, az évente kétszer megjelenő saját folyó­iratuk. .. _ M. Zs. KRÓNIKA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom