Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-23 / 293. szám
1989. október 23., hétfő Dunántúlt napló 3 Kettétört életek Zsemberi Miklós és ifj. Vérségi Jenő nem volt forradalmár, sem ellenforradalmár. Köznapi emberként élték a technikumi, egyetemi éveket. A labdarúgás szerelmesei talán még emlékeznek, amikor az orvosegyetemista Zsemberi Miklós vezette a pályán a labdát. Több mint öt évet játszott a PEAC csopatában. Szinte az élete volt a labda... Aztán 1956. november első napjaiban több diáktársával együtt fegyvert szereztek a 48-as téren, és elindultak a környező falvakba élelemért. A város határában szovjet katonák lefegyverezték o diákokat, és bevitték őket 02 ,,Áper" laktanyába. Üssék professzornak, az egyetem rektorának közbenjárására szabadulhattak. Egy katonai dzsip közeledett velük a vá- 'Os felé. Az újhegyi fut- bollpályánál a terepjáró felborult. |Zsemberi Miklós volt az egyetlen sé- 'blt. A sors kegyetlen játéka, éppen az annyira szeretett pálya mellett vált egy életre nyomorékká • Tolókocsiban veszte el az egyetemet, csodálatos önuralomról és akaraterőről téve tanúbizonyságot. Orvosként nem dolgozhatott, ezért a a nagyreményű ifjú fut- balltehetségből egyetemi könyvtáros lett. Régi szerelmével, a labdarúgással a PEAC támogatójaként tartotta a kapcsolatot... e9észen haláláig. Felborult terepjáró, amit egy figyelmetlen katona vezeti ■ • Testes fiú ült az ölében, ezért nem tudott kirepülni az autóból — a fobbiekhez hasonlóan — bukfencezés közben . . . Ráesett a kocsi. , ffj- Vérségi Jenő 1956. |éniUSQ(3an érettségizett a Pécsi gépipari technikum- bQn. Szorgalmas, csendes diáknak ismerték tanárai es diáktársai egyaránt. Az 'skolában nem foglalkozott Politikával, őt nem érte el ® fiatalok „lázadó" dühe. ozékesfehéivárra a köny- Hyűfémgyárba került tech- oikusnak. Édesapja Pé- ^sett, a Szikra Nyomdában dolgozott, innen követte ®ltő tekintettel fia útját, f’irtelen felgyorsultak az események, és rengeteg embert ragadtak magukkal- Október 24-én, szerdán este egyre sűrűsödött d tömeg Székesfehérvár drein. Tüntető, nézelődő, y^Sy a téren ótsiető em- bar egy csoporttá torló- ^ ott össze. Tömegoszlatás, ovöldözés, pánik, megva- olt rohanás. Egy lövedék Vérségi Jenőt találta . Az október 30-i Dunántúli Naplóból értesülhettek a rokonok és az is- merősök a 19 éves fiú diáiéról. Temetésén volt esztályfőnöke mondta a Syászbeszédet. H. Zs. Emléktöredékek, dokumentumok 1956-ból Egy pécsi szemtanú Emléktöredékeket és dokumentumokat idézünk 1956 egyik közvetlen pécsi szemtanújával készült hosszabb beszélgetés és a Pécsi Egyetem című lap 1956. október 24-i rendkívüli kiadásának részlete alapján. Célunk elsősorban a tények pontosabb feltárása. Dr. Péter Károly jelenleg Pécsett, az Országos Orvosszakértői Intézet megyei főorvosa. 1956-bcn, harmadéves orvos tanhallgatóként a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesült Szervezetének (MEFESZ) egyik megyei elnökségi tagja. Monológja egy hosszabb beszélgetés részlete. — Az október 22-i pécsi diákparlamenten közfelkiáltással megszüntettük a DISZ-t, amelynek egyébként én is funkcionáriusa voltam, és megalakítottuk a MEFESZ-t. Vártuk a budapesti fejleményeket, az egyetemen pedig oktatási szünetet rendeltek el, és a pártbizottság akkori titkára behívatott bennünket. Próbált velünk beszélgetést folytatni, de ez a kezdeményezése végül is majdhogynem a felelősségre vonásig fajult. Ezt a módszert kikértük magunknak és eltávoztunk a pártbizottsági ülésről... A Gerő-beszéd után hajnalig tartó összejövetel volt az akkori pedagógiai főiskolán. Megállapodtunk abban, hogy 24-én elmegyünk üzemekbe is, mert olyan hírek is szárnyra keltek, hogy mi mindenkitől függetlenül kapitalista restaurációt akarunk végrehajtani. Igen, így mondták . . . A diákparlamenten örültünk annak, hogy végre az egyetemisták is igazán szót kaphattak. Követelhettük, hogy az akkori helyi pártvezetők közül váltsanak le jó néhány embert. Sok minden mást is kértünk. Békítő felszólalások nem voltak, nem akart minket — legalábbis a diákparlamenten - senki befolyásolni. Október 25-én elterjdt, hogy a Sopiana gépgyárban megjelent egy munkásküldöttség egy olyan listával, amelyen MEFESZ-vezetők nevei is szerepeltek. Olyanoké, akiket elvisznek. Kacsának bizonyult ez a hír, csak azt nem tudom, szándékosan terjesztették-e . .. Tudja, én Rókosi-ösztöndíjas voltam, a mai Népköztársasági ösztöndíjnak megfelelő dolog volt ez, havi nyolcszáz forintot kaptunk akkoriban jó tanulmányi és mozgalmi munkánkért. Égy szakmunkás fizetését. Nem is gondolták ezek után, hogy én is tevékenyen részt veszek az eseményekben . . . 28-án aztán megalakultak a megyei munkástanácsok. Kiderült, hogy a nagyüzemekhez és a karhatalmi szervekhez ellenőrző bizottságokat szerveznek. A másnapi újságból értesültem, hogy engem ai megyei pártbizottsághoz osztottak be ellenőrnek. Még szerencse, hogy akkortájt éppen az egyetemen akadt munkám, mert különben nem úsztam volna meg hathónapos kistarcsai kitelepítéssel ... Az egyetemen? Engem elfogadtak. Ügy gondoltam, munkám túlnyomó részét arra fogom felhasználni, hogy megakadályozzam a szélsőségeket, az utcára rohanást, az egyéni akciókat. A dolog bonyolódott azzal, hogy 28-tól az egyetemisták kaptak fegyvereket is. Kijelentettem, hogy senki kezébe addig fegyver •nem kerül, amíg két ember által aláírt engedély nincs hozzá, ötven fegyvertartási engedélyt én is aláírtam, aztán ebből is volt gondom, mondták, hogy ezekkel a fegyverekkel gyilkolni is lehet. Egy biztos, november 4-ig alig-alig dördült puskalövés Pécsett, legfeljebb az október 25. körüli statárium idején, de akkor is csak sebesülések voltak. A 48-as téri kollégium november 3-án üres volt. Az egyetemista alakulatokat kivit- ték valahova, hogy várják az orosz csapatokat, fegyverrel természetesen. Sajnálatos kalandorakcióba akarták belevinni őket. Egyébként különösebben nem volt összehangolva semmi. Első világháborús karabélyaink voltak. Fáradtan lefeküdtem. November negyedikén hajnalban felráztak, hogy itt vannak a szovjetek, menjek ki, tárgyalni akarnak. Közben már a kollégisták és más egyetemisták is benn tartózkodtak a kollégiumban és a környéken. A szovjet alakulat parancsnoka rövid előadást tartott, hogy minket az imperialista és horthysta tisztek félrevezettek és ahelyett, hogy tanultunk volna, fegyvert fogtunk a néphatalom ellen. Úgyhogy hordjunk ki minden nálunk lévő fegyvert a kollégium elé, és ha közben egyetlen puska is elsül, vagy bármi lesz, ezerszeresen fogják viszonozni. Persze, hogy féltem. Először akkor, amikor félálomban •megláttam a tankot a kollégium előtt, oztán azért, hogy nehogy valaki valami hülyeséget csináljon. Lehordtuk a fegyvereket, hatalmas gúla volt: puskák, robbanószer, kézigránátok. Aztán szólt, hogy mindenki mehet, amerre akar. Dr. Péter Károly Ha jól emlékszem, január közepén megkezdődött az oktatás. Egyenként vitték el akkoriban a résztvevőket. Engem is letartóztattak. Először a pécsi fogdában voltam. Fizikailag nem bántottak, de március 15-én hallottam többek jajgatását a fogda fölötti részeken. Kistarcsára kerültem egy áprilisi napon, hat hónapig internáltak, aztán elvégeztem az egyetemet — közben közgazdasági és szakmunkásiskolákat is — most itt vagyok, de ez már egy másik történet." * Idézetek a Pécsi Egyetem című lap október 24-i rendkívüli kiadásából: A pécsi felsőiskolások egyebek mellett követelik: a szabad demokratikus választásokat, Nagy Imrét, a pártvezetésbe és a kormányba, o politikai perek felülvizsgálatát. Tegyék lehetővé a szabad külföldi utazásokat, az egyetemi autonómia visszaállítását, az egyéves katonaidőt, azt, hogy a jogászok is kapjanak doktori címet, azt, hogy csak a szaktárgyak eredménye számítson az általános tanulmányi eredménybe. Adjanak klubhelyiséget az egyetemi ifjúságnak! A fiatal orvosok és pedagógusok fizetését emeljék fel (1400-1600 forint). Végezetül még egy dokumentum a Pécsi Egyetem említett számából: „Diáktársak! Forró a fejünk, mindenütt zűr. zavar, egyesek azt ellenünk, beugratásunkra akarják felhasználni. Ne üljünk fel nekik, a fegyelem a forradalom harcaira is vonatkozik. Egységesen lépjünk fel. Parlament vagyunk és nem felelőtlen csőcselék." Bozsik László A szabadság véres zászlói (Folytatás az 1. oldalról) elmúlt néhány évtized legórtalmasobb vétkeinak egyike, hogy ötvenhatról nem lehetett nyíltan beszélni. Vagy hallgatni kellett róla, iskolában és munkahelyen, vagy egy utólag szerkesztett, részleteiben talán igaz, de összvaló- ságában félrevezető, hamis történetet kellett tudomásul venni. A nemzet azonban emlékezett, és tudta, mi oz igazság. Nagy tanulság, hogy nem szabad egy súlyos traumát, bárkinek lett légyen is igaza, elfojtani, kibeszéletle- nül hagyni. Nem hiábavaló a keresztény egyház nagy lé-lek - könnyítő találmánya a gyónás és az ezt követő bűnbánat. Meg a lelkiösmeret vizsgálata. Elfogadom, hogy aki bármely oldalról halottját siratja, az az ő halottja és joga van elsiratni, akár a rádiónál elesett katona, akár egy eltévedt lövedék által halálra sebzett járókelő, akár a Kossuth téri mészárlás áldozata. De a lelkünk egészsége érdekében mindezt ki kell (kellett volna) beszélni. A történelem egyetlen eseményét sem lehet azzal elfojtani, ha a szőnyeg alá söpörjük. Viszont, ha a dolgokat kibeszéltük, MEGBESZÉLTÜK, megismertük, ha a gyerekek értelmesen megtanulhatják az iskolában, mi történt és miért történt — akkor a lelkünket rendbe tettük. De ennél tovább kell lépni. Ha a dolgok feltárása semmi másra nem vezetne, mint újabb bosszúra, haragra, gyűlölködésre: akkor a nemzet nem jut előbbre egy tapodtat sem. Tisztán kell látnunk, ámde nem csak a múltat: a jövőt is! Ez a mi nagy felelősségünk ma, 1989 őszén. M ilyen érdekes, hegy a magyar nemzet nagy eseményeit évszámokkal jelöli és az évszám puszta kimondása egyszersmind állásfoglalás. Figyeljük csak: ho azt mondom: „negyvennyolc” — mindenki 1848-ra gondol. „Nem enged a negyvennyolcból" — ilyen közmondás született annak jelzéséül, hogy volaki szilárdan hű az elveihez. Ilyen szó o tizenkilenc is. „Tizenkilences": a tanácsköztársaság híve. Sem 1945. előtt, de még utána sem jelentett jót ez annak, akire rámondták. És most itt van a mi ötvenhatunk. Nekem ez az évszám mond a legtöbbet, éppúgy mint ahogyan negyvennyolc. Negyvennyolc se volt hiábavaló, még ha elbukott is Világosnál negyvenkilencben. A kiegyezés s az ezt követő fellendülés negyvennyolc közvetett eredménye. Tizennyolc év telt el 1849-től a kiegyezésig. Kívánjuk magunknak, hogy az 1956. óta eltelt harminchárom esztendő után nálunk is fellendülés következzék be. A „nagy béke” korszakára —» 1867-től 1914-ig —■ az voit jellemző, hogy miközben a nemzet tudta, tanította, kibeszélte magából negyvennyolcat és Világost és az aradi vértanúkat és Batthyány gróf halálát és Széchenyi pusztulásának okait: nem állt bosszút, nem hirdetett megtorlást, hanem együtt építette az országot azokkal, akik ellen véres zászlók alatt fegyverrel küzdött, beleértve a királyt, Ferenc Józsefet. H elyezzük el a sírokon az emlékezés koszorúit, tisztelegjünk a véres zászlók előtt, de nézzünk előre és tegyünk valamit a hazáért, saját jövőnkért. A halottak, az áldozatok üzenete is ez, hiszen az evangéliumban olvashatjuk: „senkinek sincsen nagyobb áldozata, mint aki életét adja övéiért" — oki pedig meghalt, az, mint az elvetett búzoszem, szellemében feltámad. Nemeskürty István Nincs jele egy esetleges provokációnak Hogy kell-e provokációtól tartani az országban a ma esti megemlékezéseken, egyelőre nem tudni. Az viszont biztos, hogy a napokban egy Veszprém megyei bánya robbanóanyag-raktárából nagy mennyiségű robbanógyutacsot loptak el, s ez Horváth József vezérőrnagy, a BM belső biztonsági osztályának vezetője szerint is aggasttó. Felhívtuk vas'map délután Szőke Attilát, a pécsi Városi Rendőrkapitányság helyettes vezetőjét, hogy megtudjuk, miként biztosítják a pécsi felvonulást a mai estén.- A padragkuti robbanóanyag-lopást is figyelembe véve, aszerint készülünk, ahogyan ezt a rendező szerv kérte tőlünk, tömeges rendőri jelenlét tehát nem. lesz. Semmiféle jelét nem tapasztaltuk egy esetleges provokációnak, meggyőződésem, hogy normális mederben fog lezajlani a rendezvény. Egyébként a Hunyadi utót a felvonulás időtartamára, az Aradi vértanúk útját pedig a koszorúzás ideje alatt, ahogyan azt kérték tőlünk, lezárjuk a forgalom elől. Az útlezárás körülbelül 19 óráig fog tartani. Személy szerint biztos vagyok abban, hogy semmi gond nem les- a rendezvény körül. (pauska) anyanyelvűnk tr\(m1S^.rnaP o Sótoraljaújhely ljncett' Széphalmon, a Ka- riy .^.'^ouzóleumnál; a nagy ?!riánoktÓ' K,alinCZy . Fere?C kihi . K megkoszorúzása után Wink az Édes anyanyel' CrSj. nyelvhasználati verseny hyéta9os döntőjének eredméA ko|^s 9/rnnazisták, szakközépis- i^té? ■ ®s szakmunkásképző hir,j ® 1 tanulók számára meg- $env eZt nyelvhasználati verriß- 0rszágos döntőjén a 19 ZéntY?. ®.s Budapest 120 kö- ]q v Jj1 'stólájának 120 diákié , ‘ részt. A zsűri dönté- aPÍán közülük 20 diák 'Járó 0 a legjobbaknak 8qq ^mlékplakettet és a 800— Wirs °rint pénzjutalmat. A An^0,Y baranyai győztesei: tp|Ucj Mónika (Mohács, Kis- 4)q; Y Gimnázium) és Nider- szql ' ^vo (Komló, 501. sz. ^okásképző). A délelőtti program oltárképszentelö ünnepi misével kezdődött. Fotó: Läufer László Vendel-napi búcsú Magyarlukafán Ollárképszenlelő ünnepi mise, kézművesvásár, népi lánc Magyarlukafa, a százhúsz lakosnak otthont adó zselici kisközség tegnapra benépesült. Alig akadt ház, ahová ne jött volna vendég, jóbarát, hogy vasárnap együtt lehessenek a falubeliekkel a Vendel-napi búcsún. Érkeztek olyanok is, akik életükben először jártak e tájon. Mint például a pécsi székhelyű Ifjúságért egyesület erdélyi fiatalok klubjának, valamint a baranyai faluklubjának tagjai. Ez utóbbiak között akad bólyi, szigetvári, újpetrei. pécsi, budapesti, sósvertikei fiatal. Feltett szándékuk, hogy a megye fölvált megismerjék. A búcsúnap délelőttjén Magyarlukafa védőszentjét, Szent Vendelt ábrázoló oltárképét avattak. Az oltórkép-szentelö ünnepi misét Révai József főesperes kanonok tartotta. Az elöljáróság épülete előtti istentiszteletet ki az alkalmi széksorokból, ki az úton állva, ki autóban ülve hallgatta. Pető Jánosné csertői lokost az unokája hozta el Magyarluko- fára, s a nyolcvankét éves néni inkább maradt a Trabantban, mondván, onnan is jól hallani a kanonok szavait. A szabadtéri miséhez a Nap szolgáltatta a ragyogást. Délben vásári nyüzsgés kezdődött: kézművesek kínálták portékáikat, mutatták be mesterségüket. Sórdi János kékfestőmester, Vincze László pa- pírkészítő, Kis Sándor bőrmü- ves visszatérő vendéaei a Janus Pannonius Múzeum ma- gyarlukafai néprajzi műhelyének. Jött még fafaragó, gyöngykészítő, mézeskalácsos. Délután a hosszúhetényi népi együttes tagjai, esztergomi és helyi színjátszók, pécsi népi táncosok, bohócok szórakoztatták a több száz érdeklődőt. Kékes Tóbiás, a község elöljárója, a néprajzi műhely vezetője igencsak elégedett lehetett a tegnapi nappal: igazi búcsú volt Magyarlukafán! Eljövőben egy fafaragó mellett álltam meg. A faragásrói a pásztorok jutottak eszembe, akiknek Vendel a védőszentje. Megkérdeztem a fafaragó nevét. Hujder Vendel, Pécsvárad- ról - mondta egyszerűen. L. Cs. K.
