Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)

1989-10-09 / 279. szám

Dunántúlt napló 1989. október 9., héttő Igazi szenzáció Budapestre figyel a világ Folytatás a 3. oldalról.) kell állítanunk, akár az em­berek egy köréről kimonda­nunk, hogy nincs helyük kö­zöttünk. Nyíltan, világosan kell vallanunk, hogy a baloldalon vagyunk, azokból táplálko­zunk, akik ebben az ország­ban ezen az oldalon kerestek választ a társadalom kérdé­seire. De egy valamit nem hagyhatunk figyelmen kívül: hagyni kell megváltozni a tisz­tességes embereket. Mi lett volna a reformációból, ha Luther Márton kijelenti, hogy volt katolikusokkal nem haj­landó együtt menni? Végezetül a közeljövő poli­tikai tetteinek három fő ele­mét emelte ki: - A reform­platformnak, Illetve a platfor­mok szövetségének közös programja alapján működő, homogén és együttműködni képes pártvezetést kell létre­hozni, egyidejűleg megőrizni azt a kormányt, amely 'még kormányzóképes állapotban tudja tartani az országot. S mint drága kincsre kell vi­gyáznunk az Országgyűlésre, hogy még meg tudja hozni a békés átmenethez szüksé­ges törvényeket, mert ha ez a parlament felmondja a szol­gálatot, akkor ex lex állapot és diktatúra lesz az ország­ban. A szünet után folytatódott a programnyilatkozat vitája. A felszólalásokban, ha nem is élesen, de bizonyos véle­ménykülönbségek felszínre ke­rültek. Éppen az igazi konfrontá­ciót hiányolta Huszár Tibor budapesti küldött, aki szerint azok az ellentétes nézetek, amelyek a korábbi vitákon ta­pasztalhatók voltak, a kong­resszusi eszmecserén eddig még nem kerültek felszínre. A párttagságon belül nagyon markáns törésvonalak alakul­tak ki olyan kérdésekben, mint a töbpártrendszer, a demok­ratikus centralizmus, az 1956- os események megítélése, a modellváltás vagy rendszer­váltás ügye. Az ország jelen­legi körülményei között azon­ban egyáltalán nem mindegy, hogy a párt kongresszusán létrejövő egység mennyire va­lóságos. A Kínában történtek arra figyelmeztetnek: olyan emberek, akik egyértelműen a reform híveinek vallották ma­gukat, kiélezett válsághelyzet­ben inkább a visszarendezést választották. Ezért nagy szük­ség lenne arra, hogy sikerül­jön tisztázni: ki milyen mér­tékben azonosul az új párt programjával. Huszár Tibor emlékeztetett arra is: néhány nappal ez­előtt egy felelős magyar párt­vezető a moszkvai televízió­ban a párt programtervezete olapján olyan képet alakított ki, hogy Magyarországon je­lentős jobbratolódás megy végbe. Ennek a vezetőnek mindenképpen kötelessége lett volna a kongresszuson meg­indokolni, miért alakult ki ilyen véleménye a pártprog­ramról. Egy másik felelős elv­társ, aki éveken keresztül irá­nyította a magyar ideológiai életet, szombaton a párt jel­legéről kialakított dokumen­tum vitája során több rövid felszólalásában egyebek kö­zött belebocsátkozott abba a vitába: ki a reformkommunis­ta. Mivel ebben a kérdésben az illetőnek igazán lenne mit tisztáznia, ezér Huszár Tibor azt várta, hogy vasárnap bő­vebben is kifejti: 1972—73-ban miért konfrontálódott a re­formmal. Hangsúlyozta: ha ezek az ügyek tisztázatlanok maradnak, a pártnek sem a választásokon, sem a kiélező­dő szociális harcok időszaká­ban nem lesz kellő hitele. Böjthe András Komárom megyei küldött azt vetette fel, hogy a programból nem ol­vadható ki egyértelműen, mi­vel és miért kíván szakítani a párt. A tagság így nem tudja hányadán is áll, a kívülálló számára pedig úgy tűnhet, hogy a párt igazi ar­cát most álarccal takarja el. Véleménye szerint a program nem kerülheti meg a marxizmussal való elszámolást; ki kell mondania, hogy azt a marxizmust, ami a köztudat­ban él, s amely az eredeti eltorzult, hamis változata, el­veti, de az igazi marxi filo­zófiát, dialektikus szemléletét ápolja, alkalmazza. A késő délutáni órákra lany­hult a vitaszellem: néhány kül­dött felszólalása nem igazán a programnyilatkozathoz kap- csoldóott; az előre megírt be­szédek hangvétele, tematikája korábbi kongresszusokra emlé­keztetett. Volt, aki a foglalkoz­tatási problémákról, más a társadalombiztosítás jövőjéről beszélt. A nyugdíjasok vélemé­nyét tolmácsoló küldött a so­kakat irritáló, meg nem érde­melt nagyságrendű nyugdíjak ellen lépett fel. Ezek mellett ugyanakkor többen gazdagították érdemi, új szempontokkal a program- tervezet vitáját. Egy fiatal bu­dapesti küldöttnő úgy fogal­mazott, hogy a pártnak még csak a lelkiismerete szólalt meg az ifjúsággal kapcsolat­ban. A párt akkor lesz hiteles, ha a fiatalok óhajának ele­get téve a dokumentumban — majd a gyakorlatban is — pri­oritást kap az oktatás. - Kül­dött-társai figyelmét arra hív­ta fel, hogy személyesen keres­sék s nyerjék meg tag társai­kat az új pártnak. Az esti órákban a XIII. ke­rület küldötteként felszólaló Barabás János véleménye sze­rint a programnyilatkozatban vázolt legfontosabb stratégiai kérdésekben egyértelmű állás­foglalásra van szükség. Az új párt létrehozásának pillanatá­ban világosabbá, konkrétab­bá, szellemi értelemben radi­kálisabbá kell tenni a prog­ramot, megfogalmazva, hogy az ország, a nemzet előrehala­dását egy baloldali szocialis­ta párt segítheti. Az általános programvitát az esti órákban zárták le. A kongresszusról tudósítottak: Kozma Ferenc, Mitzki Ervin és az MTI munkatársai Fényképezett: Läufer László (Folytatás az 1. oldalról) új pártot alakítanak. A kínai jelentés címben emeli ki, hogy a hatalmon levő magyar kom­munista párt szocialista párttá alakult át, illetve azt, hogy a kommunista párt feloszlatta önmagát. Moszkva Éles viták légkörében ült össze az MSZMP külsőségei­ben is hangsúlyozottan mun­kakongresszusa - összegzik benyomásaikat a Pravda és a Komszomolsz'kaja Pravda Bu­dapestről keltezett jelentései­nek szerzői. A két említett lap a „De­mokrácia, jogállam, szocializ­mus” jelszavát idézve mutat­ja be a kongresszus munká­jának megkezdését. Az ifjú­sági napilap elsősorban a pártkongresszus körüli politi­kai, társadalmi képet rajzolja föl, míg az SZKP KB központi lapja Nyers Rezső és Grósz Károly beszédeit ismerteti részletesebben. A szovjet rádió első prog­ramjának reggeli lapszemléje ismertette részletesen a fenti tudósításokat és a TASZSZ budapesti jelentéseit. A tele­vízióban a szombatonként je­lentkező „A szocializmus or­szágaiban” című műsor beve­zetőjében szólt arról, hogy nagy reményektől övezve kezd­te meg munkáját az MSZMP kongresszusa, amelyről rész­letes beszámolót a jövő szom­batra Ígértek a tévénézőknek. Prága „Demokrácia, jogállam, szocializmus”: ez a hármas jelszó fejezi ki a magyar át­alakítás céljait, amelyeknek az MSZMP, az ország valameny- nyi hazafias politikai erőivel összhangban, érvényt szerez — írta szombaton a Rudé Prá- vo. A CSKP lapja első olda­lon, majd folytatásként külpo­litikai rovatában számolt be a pártkongresszusról, igen részletesen ismertetve Nyers Rezső, Grósz Károly, Pozsgay Imre és Kovács Jenő beszé­dét. Az újság, amely a be- , szédekhez nem fűzött kom­mentárt, a vitával kapcsolat­ban megjegyezte: annak elő­terében a párton belüli radi­kális változások problémái áll­nak. Szófia Ilyen pártkongresszusról szocialista országból még nem tudósított bolgár újság­író - mondotta szombaton es­te a szófiai televízióban an­nak Budapestre küldött tudó­sítója, majd hozzátette: - Az MSZMP XIV. vogy talán már az MSZP I. kongresszusa tele van meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal ... Vasárnap reggeli lapszemléjében a rá­dió mindazonáltal említést sem tett róla, noha a két va­sárnap is megjelenő lap ez­úttal is foglalkozik vele, előb­bi az első oldalán induló, vi­szonylag részletes tudósítás­ban, amelynek címe: „Élénk vita - döntés született a Ma­gyar Szocialista Párt megala­kításáról”. A beszámolója tár­gyilagos hangú áttekintést ad a tanácskozás második nap­járól. Belgrád A szombati jugoszláv újsá­gok első oldalon, az egyik ve­zető nemzetközi témaként tu­dósítottak az MSZMP kong­resszusáról. „Az MSZMP betöltötte tör­ténelmi szerepét. Eljött az idő az új párt létrehozására, az állami helyett a demokratikus szocializmus megteremtésére” - emelte ki beszámolójának címében a Dnevnik. „Az MSZMP történelmi sze- nepének végére ért. Utódjá­nak a nép pártjának kell len­nie" - állapította meg az új­vidéki tv kommentárja. A belgrádi Politika három hasábos focimé így hangzott: „Megkezdődött az MSZMP XIV. kongresszusa - A kom­munisták erősen megosztottak- Fenyegetések érvek helyett- A KB nem fogadta el Grósz beszédét — A konzervatívok, a mérsékeltek, a dogmatikusok és a reformerek kompromisz- szumm nélkül forgatják kard­jukat - Nagy vágyak és kis lehetőségek". London Magyarország kormányzó pártja nagy lépést tett kom­munista elveinek teljes feladá­sa felé — jelentették egybe­hangzóan az MSZMP rendkí­vüli kongresszusának első napjáról a brit rádió- és tv- állomások. Stephen Milligan, a BBC munkatársa így vélekedett: „Történelmi pártkongresszus ez, amelyen eldöntik a ma­gyarországi reform jövőjét. Ügy tűnik, hogy a reformerek vannak felülkerekedőben, és ha pártszakadás következik be, .csaknem bizonyosan q reformerek' kezében marad a kormány fölötti ellenőrzés. Eb­ben az esetben hamarosan végéhez ér a kommunizmus negyvenéves korszaka Magyar- országon”. A konzervatív kormányhoz közelálló The Daily Telegraph ezzel szemben címében ki­emeli: „A pártreformerek visz- szaeséssel néznek szembe a budapesti tanácskozáson”. A The Independent munka­társa aláhúzta: „Grósz Ká­roly volt pénteken az egyet­len vezető politikus, akinek volt bátorsága egy ellenséges közönség előtt kiállni a kom­munizmus mellett. . . Mind­azonáltal Pozsgay Imre radi­kális programja nem látszott veszélyben forogni”. A brit hírügynökség tudósí­tója szerint azonban a „szkep­tikus magyarok" attól tarta­nak, hogy az új párt nem sokban különbözik majd előd­jétől, ha vezetőségében meg­maradnak a régről ismert ar­cok. A szavazásnál tapasztalt elsöprő győzelem azt is jelzi, hogy a radikálisok mellé sok olyan „centrista” is csatlako­zott, aki nem támogatja tiszta szívből a meghirdetett refor­mokat. Róma Igazi szenzációnak, történel­mi jelentőségű fordulatnak ér­tékeli az olasz sajtó vasárnap a Magyar Szocialista Párt megszületését. A lapok úgy látják: a re­formisták teljes győzelmet arattak a kongresszuson. A lap külön értékelésben mutat rá a magyar átalakulás és demokratizálódás teljes ere­detiségére: itt a reform fő erői a párton belül szerveződ­tek meg. Az eredmény egye­dülálló új formáció, amelyről még nem tudni, hol helyez­kedik majd el a skandináv szociáldemokrácia és az Olasz Kommunista Párt között, min­denképpen előzmények nélkü­li, teljesen új jelenség. —Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt E gyre több levelet és telefonhívást kapunk a rovatunk­ban megjelenő cikkekkel kapcsolatban is. Ezért úgy gondoltuk, hogy időközönként, a közérdeklődésre leg­inkább számottortó levelekből összeállítást készítünk. Tovább­ra is várjuk olvasóink észrevételeit és ötleteit. Terjesztés A Dunántúli Napló egyik szeptemberi számában foglal­kozott a postai hírlapárusítás, forgalmazás területén tapasz­talható anomáliákkal. Ez a tudósítás az egyik „legmé­lyebben fekvő területre” viszi el az olvasót. Pécs szégyen­foltja, nevetséges naivitása tükröződik e területen . .. Ez az a téma, amely nap mint nap érzékelhető közel­ségbe hozza számunkra a ri­deg valóságot: azt, hagy a szolgáltatósoknak, az alapve­tő együttélési normáknak, for­máknak, egyáltalán a városi élet lényegének hiánya oly nagy mértékeket öltött, hogy a fásult polgárok ezt a sivár állapotot már-már természe­tesnek érzik. Bár — való igaz — manap­ság kisebb bajunk is nagyobb annál, mint azzal foglalkoz­zunk, hogy milyenek az újság- árusítás körüli gondok, nem mehetünk el azonban szó nél­kül mellette egyszerűen a minden dolgok törvényszerű összefüggése orkán. Mert, hogy reggelente ne lehessen meg­vásárolni a kedvenc napilapot vagy hetente egyszer a kedvelt hetilapot stb. — azért ez nem megengedhető állapot! Itt nem hiánycikkről van szó, „csupán" a szervezettség, a pontosság, a korszerű felifogás, a lépés­váltás az, ami hibádzik. Lapterjesztési módszerünk hasonló volt az ország egyéb tevékenységéhez, bármily fur­csa, diktatórikus volt (és az, még ma isi). 'Lapterjesztési kultúráról meg nem is beszél­hetünk, miután az egyszerűen nem is létezett. A Postának ki kell lépnie ebből a szorításból, érdekeket kell szem előtt tar­tania, nem elveket! A Postán belül hozzanak létre egyéni érdekeltségen alapuló vállal­kozásokat. Váljon le az appa­rátus kötelékéből a hírlap­ügy, semmi máshoz ne kötőd­jön, csakis az olvasóhoz, a vevőhöz, aki — minden ellen­kező híreszteléssel ellentétben — veszi a lapot (ha van!). (Név és cím a szerkesztő­ségben) Nem lesz kitoloncolás ».A Dunántúli Napló 1989. szep­tember 30-i Például rovatában ol­vasom, hogy egy szovjet állam­polgár hazánkba érkezve politikai menedékjogot kért. A cikk végén derül csak ki, hogy Ukrajnából jött, és ráadásul' magyar nemzeM ségű. Meg tudom érteni ezt a magyart, hisz nem önként lettek a kárpát­aljai magyarok szovjet állampol­gárok. Sosem volt orosz terület az a föld, és az is az igazsághoz tartozik, hogy ott sem éppen köny- nyű magyarnak lenni és főleg an­nak is maradni. Kitűnik ebből a rövid cikkből, hogy a szovjet nagykövetséggel tár­gyaltak a magyar sorsáról és na­gyon úgy értendő, hogy vissza­adják, ami a megalázást és a börtönt jelenti számára?! Megdöbbent és gondolkodóba ejt: hát még mindig véleményt és engedélyt kell kérni? Hát nem a magyar vezetés dönt ez ügyben? Hány magyart hurcoltak már meg, börtönöztek be? Még mindig nem eleget? Még ebben segítenünk is kell? Miért? A legutóbbi Országgyűlés elfo­gadta a kivándorlási törvényt, ami a világ bármely részén élő ma­gyar hazatelepülését biztosítsa. Vagy ez a Szovjetunióra nem vo­natkozik? Vagy ehhez engedély kell, és még nem érkezett meg? Lehet, hogy sckan terü’r'i rev:- zionizmussal vádolnak, de attól függetlenül továbbra is állítom, hogy Kárpátalja sosem tartozott sem a cári Oroszországhoz, sem a Szovjetunióhoz mindaddig, amíg azt Sztál itvé'k el nsm vették. Sajnos, ha a történelmet nézzük, rá kell jönnünk arra, hogy népün­ket, a magyort, mennyi sok igaz­ságtalanság érte a múltban és je­lenben egyaránt, de főleg az anya­országtól elszakított területeken. Nagyon szeretném hinni, hogy a magyarok sorsát a magyarok dön­tik el, nem idegenek. Nem tudom elhinni, hogy e hazában akad egyetlen egy magyar is, aki ezt a szerencsétlen magyart visszadob­ná, azzal a tudattal, hogy ott rá nem éppen hízelgő sors vár. Ga­ranciát pedig arra, hogy vissza­térése esetén semmi bántódása nem esrk, ne adjon senkii, mert már abból bőven áll számunkra példa, nemigen hiszem, hogy éppen ezt tartanák be. Kérem, szeretném tudni, mi leti a sorsa ennek a magyarnak?" Farkas Pál Pécs, Nap u. 16. * A Belügyminisztérium Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hiva­talának vezetője, dr. Nagy Károly adja meg a választ: “* Mihalics Rudolfot nem tekint­hetjük politikai menekültnek, ezért azt tanácsoltuk neki, hogy a kijevi magyar főkonzulátuson kérjen be­vándorlási engedélyt, a Szovjetunió ugyanis az utóbbi időben minden kérelmet pozitívan bírál el. ö a SZU-ba visszamenni nem hajlandó — mondta, mire azt ajánlottuk ne­ki, hogy a szovjet nagykövetségen keresztül kérjen hivatalos letelepe­dési engedélyt. Ezt egyelőre nem tette meg, sajnos, újabb informá­cióink nincsenek róla. Egy ideig a csillebérci táborban lakott, de úgy tudom, onnan már elment, ezek után rajta múlik minden. Azt viszont nem tartom valószínűnek, hogy Magyarországról kitoloncolják belátható időn belül . . . Pontatlan csatlakozás A Dunántúli Napló 1989. szeptember 27-én Csatlakozás címmel cikket közölt, amelyben a Magyar Demokrata Fórum és a Keresztény Demokrata Néppárt csatlakozik a FKgP mohácsi szervezete felhívásá­hoz, amelyben elítéli a ha- talmükkcl visszaélő vezetődet. A cikk utal többek között egy mohácsi iskolára, ahol két „szókimondó” pedagógus került az utcára „a vezetői mindenhatóság megnyilvánulá­sa folytán”. A pontos tájékoztatás kedvé­ért: Az intézmény felügyeleti szer­ve által hozott fegyelmi hatá­rozat hét pedagógust egyértel­műen elmarasztal a „munka- viszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegése miatt." A Munkaügyi Bíróság ugyan­csak elmarasztaló ítélettel zár­ta le az ügyet 1989. március 21-gyei. Felmerül bennünk a kérdés, hogy a sajnálatos eset újbóli felbolygatása, politikai célokra történő felhasználása mennyit ártbat egy pedagógus közös­ségnek. amely már úgyis sok megpróbáltatáson ment ót az ügy kapcsán. Nagyon is sokat árthat, fő­képp akkor, ha a felhívás alá­írói a tények ismerete nélkül rosszindulatúan már-már be- csületsértóen minősih.- máso­kat behódolásra kész, -cldos- szerep lekötelezett (stb.) kérik a lakosság aktív támogatását — az általuk elítélendő veze­tői magatartások leleplezésé­re. Ezért is válaszoltunk a „Csatlakozás-ra”, és azért is, hogy megóvjuk az új pártokat attól, hogy az általuk oly so­kat bírált rossz beidegződése­ket és politikai gyakorlatot to­vább vigyék, feláldozva akár közösséget is néhány ember önös érdékének, vélt sérelmé­nek. őszinteségünket, nyíltságun­kat és tisztességünket bizonyí­tandó: az említett problémák megvitatására készek vagyunk találkozni a felhívást aláíró párták képviselőivel. „A zsoldosszerepre és behó­dolásra kárhoztatott” testület tagjai. * Megértjük a felháborodást, a döntőbíró szerepét ez üqv- ben sem vállaljuk, a témát lezártnak tekintjük. tehetek, hogy elnézést kérek mun­katársaim nevében is minden csalódott vásárlótól. A jövőben igyekszem elkerülni a hasonló ese­teket. Természetesen egy-két ember felelősségre vonása sem marad el- Merkl József, a Mecsek Áruház ügyvezető igazgatója". ☆ Köszönjük a választ, kollégáink .és a vásárlók nevében is. II olasz ,,L. Csépányi Katalinnak, a VDN- ben megjelent ..Felültettek" című cikkére a* alábbi választ tudom adni: több hete kapható áruhá­zunkban a Thonet-jellegű szék, de mivel nem volt komoly kereslet, csökkentettük az árát. Hibát kö­vettünk el, mert nem mértük fel kellően. hogy a raktáron lévő mennyiség nem alkalmas arra, hogy meghirdessük. A legkevesebb, amit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom