Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)

1989-10-07 / 277. szám

1989. október 7., siombat Dunántúlt napló s Interjú dr. Kulcsár Kálmán Igazságügyi miniszterrel Úton a jog­állam fölé Szolgák vagyunk, hogy szabadok lehessünk Drasztikus iog- szabálycsökkentés Tilos lesz a bírák­nak a párttagság A hét közepén Pécsett tartózkodott dr. Kulcsár Kálmán esr*t*mi tanár, igazságügyi miniszter: a Janus Pannonius Tudományegyetem jogi karán - ahol korábban maga is ok­tató volt — avatták diszdoktorrá. Napjaink már-már törvényalkotási lázában — az Ország- gyűlés parlamenti üléseinek televíziós közvetítései révén - a megfontolt beszédű miniszter egyike a legismertebb politikusoknak. Alkotmánymódosítás, jogállam, sarkalatos törvények, a hatalmi ágak egyensúlya - e kifejezéseket elsősorban az Eötvös Loránd Tudományegye­tem tanszékvezető professzoraként jogszociológiát ma is előadó miniszter révén ismerte meg az ország érdeklődő polgársága. ■ i. ............ ii * - " — M iniszter Úri A lejlett Európához való felzárkózás, a minden oldalú moderni­záció szükségessége feltéte­lezi a jogállam megteremté­sét is. Ma ezt a fogalmat - jogállam - gjyakran és sokan használják, ön sze­rint mi ennek a tartalma, mit takar a jogállam kife­jezés, mikortól tekinthető egy állam jogállamnak? — A mai értelemben vett jogállam — mert a fogalom tartalma történetileg változott - alkotmányos a lap elvek re épülő állam, olyon elvekre, amelyek a jog évezredes fej­lődésében kikristályosodott humánus értékeket jelentenek. Ezekre az alkotmányos elvek­re épül az állam szervezete, ezek az elvek jelentik a jog­rend alapját, amely az ember és az állam viszonyát is sza­bályozza, s a jognak ezt az uralmát az állami szervek ha­tározataival szemben is füg­getlen bírói szervezet biztosít­ja. — Azt mondtam, hogy a jogállam fogalma tartalmá­ban változott a történelem során. Legfontosabb elemét, a ■jog uralmát azonban mór Ci­cero is igen kifejezően meg­fogalmazta: Omnes legum ser- ví sumus ut liberi esse pos- sumus. Vagyis: Valamennyien a törvények szolgái vagyunk, hogy szabadok lehessünk. A modern államban persze, már mindenütt törvények, jogsza­bályok élnek, s többnyire tö­rekednek is ezek betartására, illetőleg betartatására. Ez azonban még nem elég a jog­állam létéhez: a tartalmi elem a fontos, tehát az, hogy ezekben a jogszabályokban valóban az emberi értékeket kifejező, általánosan elfoga­dott elvek jussanak kifejezés­re, valóban az ember jogait biztosítsák mindenkivel, az állammal és szervezeteivel szem­ben is. Ilyen értelemben úton vagyunk a jogállam felé, szin­te minden parlamenti ülés­sel teszünk egy lépést ennek érdekében, legutóbb például az Országgyűlés által elfoga­dott törvényekkel: a ki- és be­vándorlásról és az útlevélről, a büntetőtörvény módosításá­ról, amely új felfogásban tar­talmazza az állam elleni bűn- cselekményeket, az alkot­mányt védve, végül a bünte­tőeljárási törvény módosításá­val, amely fokozottan biztosít­ja a gyanúsított és védője jo­gait az eljárás során.- A hatalmi ágak elvá­lasztása a demokratikus ál­lamberendezkedés egyik fő feltétele, ismérve. A jelenleg tervezett alkotmánymódosí­tás milyen módon, mérték­ben szolgálja ezt? Ezen be­lül: miként változik majd a bírói hatalom, megerősödé­se mire jelent garanciát? — Az alkotmánymódosítás már a készülő új alkotmány alapelveit fejezi ki, így a ha­talmi ágak elválasztásának és egyensúlyának megteremtésé­ben is előrelépés. Legfonto­sabb ebből a szempontból az Országgyűlés és a kormány viszonyának a köztársasági el. nők helyzetének és jogainak szabályozása, s különösen az alkotmánybíróság intézményé­nek kibontása. Ez utóbbiról egyébként külön törvényt is bejelentett a kormány, amely szintén most kerül az Ország­gyűlés elé, és amely lehetővé teszi ennek az intézménynek a megszervezését, tényleges mű­ködését. Ezzel az alkotmányos­ság elve valóban kiteljesedik, az emberek s polgárok - akiknek alapjogait az alkot­mánymódosítás egyébként új fejezetben rögzíti — védelme az alkotmányellenes jogszabá­lyok és eljárások ellen minő­ségileg más szinten valósul meg. — bírói hatalom erősítése egyébként folyamatoson halad előre az úgynevezett rendes bírósági szervezettel összefüg­gésben is. Ahogyan ezt az Or­szággyűlés legutóbbi ülésén egy felszólalásra válaszolva világosan megfogalmaztam: a bírói szervezetet a másik két hatalmi ágazat jelentősé­gének szintjére kell emelni. Lényegében ezt is kifejezik egyes olyan jogszabályok is, amelyek nem közvetlenül a bí­rói szervezetre vonatkoznak, de jogokat adnak nekik, mint pél­dául a most elfogadott módo­sítás a büntetőeljárásról. — Dolgoznak Miniszter Úr az alkotmány módosításán. A tervezet szerint nem változik az ügyészség helye, szerepe, feladatköre. Ez azt jelenti, hogy a parlament elé kerülő javaslat sem kíván ezen vál­toztatni? — Az új alkotmány tervezeté­ben az ügyészség helye bizo­nyosan megváltozik, most azonban — a jelenlegi alkot­mány módosítása során — csak a legszükségesebb mó­dosításokra kerülhet sor, ame­lyek alapjaiban még alig érin­tik az ügyészség feladatait és helyét az államszervezetben.- Többször esett szó a büntetőeljárás módositásá. tó!. Az új szabályozás az előzetes letartóztatás elren­delését a bíróságok hatás­körébe utaltak. Miniszter Úr szerint képes lesz-e az amúgy is leterhelt szervezet e feladatot hiánytalanul el­látni. időben megoldani? Lát-e ön lehetőséget arra, hogy a nyomozati, bírói szakban időben lerövidüljön az eljárás? Gondol-e az igazságügyi kormányzat pél. dóul létszámbővítésre? — A bíróság semmilyen új feladat ellátását nem vállal­hatja, amíg a kormányzat a feltételeket nem javítja. Ez mára a büntetőeljárási tör­vény módosításából fakadó új kötelezettségeinek megvalósí­tására is áll, s ezt elég világo­san elmondottam az Ország- gyűlés ülésén. Odóig menően, hogy kilátásba helyeztem: ha a szükséges pénz január el­sejére - amikor az új szabá­lyok életbe lépnek - nem áll rendelkezésre, törvénymódosítá­si javaslattal térek vissza az Országgyűlés elé, és a most elfogadott törvény hatályba lépése időpontjának elhalasz­tását fogom indítványozni. A feltételek természetesen a lét­számbővülést is 'magukban fog­lalják, nemkülönben a felsze­reltség és az elhelyezés javí­tását is. A bírósági, ügyész­ségi és a nyomozati szervek összesen 600—700 millió forint biztosításával oldhatják meg az új feladatokat, s ezt nem lesz egyszerű előteremteni, különösen, ha meggondoljuk, hogy a bíráskodás feltételei egyes helyeken - például Bu­dapesten vagy Baranyában - már most is kritikán aluliak. — Ami a nyomozati eljárás lerövidülését illeti, ezt szolgál­ják a büntetőeljárás módosí­tásával most bevezetett határ­idők. Ez azonban nem elég biztosíték. A nyomozó ható­ság személyi állományának, technikai felszereltségének fej­lesztése lenne az a megoldás, ami a jogi kereteket kitölthet- né.- Milyennek látja Minisz­ter Úr egy jogállamban a jog szerepét? Arra „használ­ják", amire racionálisan va­lóban használható? Tapasz­taltuk: korábban jelenthette óhajok törvénybe foglalását is. Ide tartozónak vélem a deregulációt is: mikorra és milyen eredmények várható­ak? — Európa keleti régiójában — itt is különösen Magyaror­szágon - történetileg igen nagy „bizalom" nyilvánul meg a jog, mint a társadalmi-gaz­dasági problémák megoldásá­nak eszköze iránt. Sokszor használták — és esetenként akár ma is használják - a jogot helyettesítő eszközként más, alkalmasabb eszközök hiányában. A hiánygazdaság egyébként is mindig a jogi szabályozás növekedésével jár, mert ha valami hiányzik, an­nak elosztását szabályozói kell, szervezet szükséges az el­osztási feladatok megvalósítá­sára, az azután szabályozza saját eljárását, a hiánycikkek­hez - példul lakáshoz —való hozzájutás feltételeit... A szabályozási áradat megállít­hatatlan.- Sajnos, a gazdaság irá­nyítását is a jogszabályok tö­megével végzik. Amidőn tehát jogállam kiépítésére, a jog uralmának biztosítására törek­szünk, két irányú feladataink vannak. Egyrészt törvényekben szabályozni azt, amit minden­képpen szabályozni kell, hogy az emberek, de a gazdálkodó és igazgató szervezetek is ki­számíthassák, akár hosszú táv­ra is, magatartásuk következ­ményeit, hiszen ez elengedhe­tetlenül szükséges a cselekvés biztonságához. Másrészt le kell bontani a szabályozási dzsun- qelt. hatályon kívül kell he­lyezni az évtizedek alatt fel­halmozódott jogszabálytömeget. Ez a dereguláció, amely.et a kormányzat most nagyon drasztikusan indított el. 1990. május 31-ig ugyanis hatályát veszti minden miniszteri rende­let vagy alacsonyabb szintű szabályozás, hacsak az ille­tékes miniszter az adott jog­szabály fenntartásának szük­séges voltáról nem „győzi meg" a Minisztertanácsot. De­regulációs kormánybiztos és deregulációs tanács működik az igazságügyi miniszter egyik helvettesének vezetésével és e tanács egyetértése szükséges ahhoz, hogy akár miniszteri rendelet is a hivatalos lap­ban megjelenhessen. Egyéb­ként a jogállom fogalmából következik, hogy a jog csak tulajdonságainak, a fejlődésé­ben kibontakozott értékei tisz­teletben tartásával, a jog lo­gikájának megfelelően hasz­nálható.- Korábban a veszprémi, a napokban a Baranya Me­gyei Bíróság testületileg ki­lépett az MSZMP-böl. Ez azt jelzi Miniszter Úr, hogy a pártonkivüliség jelenti a bírói szervezet pártatlansá­gát?- Más megyei bíróságokon is ez történt és várható ennek a folyamatnak a továbbvitele is, hiszen — ha az Ország­gyűlés elfogadja - október végére már jogszabály tiltja a birák számára, hogy politikai párt tagjai legyenek. Ez azon­ban minden pártot érint. Ter­mészetesen nemcsak a bírák pórtonkívülisége a bíróságok (járta tla n sógá n ak bi z to s i téka, sőt, talán nem is ez a leg­fontosabb, hiszen minden sze­mélyhez kötődő szubjektív elem. ígv a politikai nézetek hatásának a kiküszöbölésére is a bírósági szervezet maga eljárási, fellebbviteli szabá­lyaival elvileg alkalmas. A bírósági szervezetnek mint szervezetnek hatalmát és füg­getlenségét kell tovább erősí­teni, további eljárási és más biztosítékokat kell bevezetni, irányítását magukra a bírákra, illetőleg a bírák által válasz­tott tanácsra kell bízni. Gon­doskodni kell egzisztenciális függetenségükről, elmozdítha- tatlansógukról, és így tovább. Természetesen olyan anyagi feltételeket is kell teremteni a bíróságok és a bírák számára, hogy azok a függetlenség és pártatlanság szellemét erősít­sék, hogy a bíró ne rosszul fi­zetett kishivatalnok legyen, hanem az állam egyik hatalmi ágazatának a másik kettővel azonos súlyú és tekintélyű gyakorlója.- Miniszter Úr, köszönöm a beszélgetést! Mészáros Attila Cigányok Két kiállítás a Néprajzi Múzeumban Cigánysor - Aradi út (Tótkomlós, 1955; Vajkai Aurél felvétele) Közös a témája és közös a műfaja annak a két kiállítás­nak, amelynek a budapesti Néprajzi Múzeum adott he­lyet az év végéig. Több mint 200 fotó, némi tárgyi anyag és dokumentum tölti meg az első emeleti termeket. A leg­korábbi felvételek a század elejéről, az első világháború előtti évekből származnak. Ezek a különlegeset, a nem mindennapit örökítették meg. A későbbiek szociófotók, s csak a második világiháború után készült képek tanúskod­nak tudatos, feltáró, részletező kutató munkáról. Az Ausztriá­ból érkezett kiállítás pedig művészi, szubjektív töltetű. A két kiállítás, amelyet a Cigányok cím foglal egybe, kétféle megközelítésben fog­lalkozik a témával. Az egyik a (Kismartonban) élő osztrák­magyar) Hans Gustav Edöcs fotóművész tárlata. Csupa ci­gányportré. Harminc színes és ötven fekete-fehér arckép. Nyílt tekintetű, a kamerával szembenéző férfiak és nők arc­másai. Magyar, német, oszt­rák, szlovák, horvót cigányok. Bizonyára a művész szeretet­teljes érdeklődése, barátságos közeledése, beleérző képessé­ge hívta elő legtöbbjükből a mosolyt. Edőcs a kismartoni gimná­ziumban ismerkedett meg a fotózás alapjaival, és Sopron­ban egy idős portréfotósnál segédkezett, aki még Párizs­ban tanulta a mesterséget. Edőcs nem fényképezéssel ke­reste kenyerét. Polgári foglal­kozást választott, a Győr- Sopron-Ebenffurti Vasút Tár­saságnál helyezkedett el, ahol részlegigazgató lett. Közben sokat utazott és állandóan fényképezett. S a fotós sikerek sem kerülték el: 1981-ben az Osztrák Fotóművész Szövetség tiszteletbeli tagjául válasz­totta, 1982-ben a bécsi Künst­lerbaus rendkívüli tagja, és 1985-ben a Német Fotóművész Szövetség levelező tagja lett. A magyar állam 1988-ban Pro Cultura Hungorica kitüntetés­ben részesítette. A másik bemutató anyagát a Néprajzi Múzeum saját gyűj­teményéből válogatták. És a zömében fotókkal folytatódó kiállítás sorra kiegészült tárgyi anyaggal. Cigány mesterembe­rek szerszámaival, munkada­rabjaival, és oz életformára utaló más tárgyakkal. Teknő­vájó, szegkovács, vólyogvető, üstfoltozó, kolompár, rézműves, kosárfonó, madzagszövő, kö­szörűs munkaeszközeit és tár­gyait láthatjuk, hegedűk, bő­gők, citerák és más hangsze­rek társaságában. És ott van­nak a női öltözékek kiegészí­tői, tarka virágos vállkendők, gyöngyök, fém ruhadíszek, fül­bevalók. Meg a vándorélet kellékei; a szekér vagy a ko­csiderék. Az életformáról — régmúltról és közelmúltbeliről - mór új­ból a fotók tudósítanak. A vándorló-kóborló, kéregető ci­gányokat kapja lencsevégre az alkalmi fotográfus. De meg­örökítenek hagyományos fog­lalkozást űző mesterembereket, kártyavető asszonyokat, ci­gánytelepüléseket, játszadozó gyerekeket, ünnepeket, hétköz­napokat. Egy esküvőt, egy gyerekravatalt, szabad tűzön az ebédfőzést, mulatságokat. Készülnek családi képek né­pes gyereksereggel, s katoná­nak állt cigánylegényről, vaj­dáról, zenészekről, táncoló lá­nyokról felvételek. Rövid kísérőszövegek, tárgy­magyarázat és egy rendkívül érdekes statisztika egészíti ki a bemutatót. Felidézi ugyanis a kiállítás oz 1893-as cigány- összeírás adatait (lakóhely, la- kósforma, foglalkozás, iskolá­zottság, vallás, nemzetiség, be­szélt nyelv, stb.). Kár, hogy nagyjából a 60-as évekig terjed csak a történet, nem közelít jobban napjaink­hoz. K. M. Kolompár család (Zalaegerszeg, 1922 előtt, Madarassy László gyűjtése)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom