Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)

1989-10-05 / 275. szám

1989. október 5., csütörtök Dunántúli napló 3 Új dékán a JPTE Tanárképző Karán Dr. Borhidi Attila A természettudomány egyetemi oktatásának fontossága- Azan csodálkozik, hogy or­ra kértem a kori tanácsot, őrizzék meg a humorérzékü­ket? A bölcs és felszabadító nevetés, az egészséges humor­érzék már több konfliktuson átsegített, s gondolom, más­nak is hasznára lehet - dr, Borhidi Attila, a Janus Pan­nonius Tudományegyetem Ta­nárképző Karának növénytani tanszékének vezetője nyár óta a kar dékáni tisztét is betölti. A tanszéket egy év óta veze­ti, az egyetemre az MTA öko­lógiai és Botanikai Kutatóin­tézetének, a vácrátóti arboré­tumnak igazgatóhelyettesi szé­kéből „csábították el".- Miért hajlott a hivó szó­ra?- Az egyetem rektora el­mondta elképzeléseit a bioló­giai oktatást illetően. A jövő tanévtől szeretnénk indítani egyetemi szintű biológuskép­zést, a dékánságot is ezért vállaltam el. Szeretem az iga­zi ügyeket, amelyek, ha nagy szavakat akarok mondani, az egész ország hasznára válhat­nak. Nagy szavak, de igazak. A biológia rohamos fejlődése és a megoldásra váró felada­tok igazolják az egyetemi kép. zés létjogosultságát. Az állat­tani és a növénytani tanszéke­ken a személyi feltételek adot­tak a magasabb szintű kép­zéshez. A tárgyiakat természe­tesen bővíteni kell, de egy ideig szerényebb körülmények között is megoldhatók például a gyakorlatok, kísérletek.- Meddig nem megy az ok­tatás színvonalának rovására a gyenge anyagi háttér?- A tudományos kutatás és oktatás felszerelése természe­tesen a végtetekig nem ha­lasztható, de Nyugaton már azt is tudják, hogy a szürke- állomány a drágább és nem az eszköz! A tudás magyaror­szági devalvációját mielőbb meg kell állítani. E téren lévő elmaradottságunkat az is ki­válóan jellemzi, hogy míg — ismét Nyugatra kell hivatkoz­nom — másutt már nem a számítógépek, hanem az okos programok a drágák, nálunk még mindig fordított a hely­zet ... És még valamiért fel­keltette érdeklődésemet a pé­csi meghívás. Olyan ez kicsit, mint amikor az ifjúkori betel­jesületlen szerelem az életkor delén mégis megadatik az em­bernek . . . Egyetemista korom­ban gyakran megfordultunk Pécsen terepgyakorlatokon, s már akkor, is úgy éreztem, - hogy ezt a történelmi hangu­latot sugárzó várost el tud­nám képzelni otthonomul.- Milyen az összefüggés az án dékánsága és a kar ter­mészettudományos fejlesztése között?- A kar természettudomá­nyos fejlesztése is elengedhe­tetlen ahhoz, hogy „igazi" egyetemi karrá váljon. Jó úton menetelünk, hiszen a földrajz a fizika egyetemi képzése ntár elkezdődött, s továbbiak­ban a többi szakot, például a kémiát, a matematikát, tech­nikát is szeretnénk fejleszteni. Ezt természetesen a dékáni Pozícióból eredményesebben le­het csinálni.- Visszatérve az ön életraj­zához. Szakbiológusi diplomát 1955-ben szerzett, és van bio­lógia-kémia szakos tanári képzettsége is. Vácrátót előtt huszonkét évig az ELTE-n ta­nított, noha gyermekkorában előbb Írónak, majd vegyész­nek készült. . . ~ Az akkori felvételi, beis­kolázási rendszer vitt a bioló­gusi pálya felé, de nem kény­szerpálya ez számomra, mert nagyon megszerettem. Kitűnő oktatóimnak, Andreánszky Gá­bornak és Soó Rezsőnek kö­szönhetően, mindig is egy szé­lesebb alapozású növénytan érdekelt. Ma is három terü­letével foglalkozom, a növény, taxonómiával, ai növényföld­rajzzal és a növényökológiá­val. Az írásról pedig nem mondtam le, négy természet- tudományos ismeretterjesztő könyvem még nívódíjat is ka­pott. Az ismeretterjesztés fon­tos és iól kell csinálni! Nálunk viszont sokszor nem jól csinál­ják. Nem elegendő — közért­hető és főleg élvezetes fogal­mazás hiányában — a fogal­makhoz kicsinyítőképzőket ra­gasztani és úgy ráömlesztem a szegény hallgatóságra. Ne­kem az angol típusú ismeret- terjesztés az ideálom. Angliá­ban tudniillik, a tudományt év. századok óta laikus pénzem­berek finanszírozzák, akik a pénzükért szeretnék tudni, mi­- ről is van szó, mit támogat­nak, és ezért a Nobel-dija- sok is el tudják mondani fel­fedezéseik lényegét mindenki számára érthetően. Az egye­temi oktatás, az ismeretterjesz­tés és a tudományos kutatás között valahol félúton talál­ható.- Oktatás, ön azt mondta, Kubában több a saját tanit- ványa, mint Magyarországon. Hogyan értendő ez a kijelen­tés? , K- A Kubai Tudományos Aka­démia meghívására 1969-től hat évig voltam Kubában. Részt vettem az ottani botanikai ku­tatóintézet megszervezésében és a tudósképzésben. Egy ideig együtt dolgozhattam a kubai botanika- kiemelkedő személyi­ségével, Julián Acunoval, aki­től rengeteget tanultam. Halá­la után tudásának kicsit örö­köse lettem, és ezért tudtam annyi fiatalt elindítani, a pá­lyán. Ott specializáltam ma­gam a trópusi botanikára is és ez lehetővé tette, hogy a nyolcvanas évek elején bekap, csolódhattam egy afrikai ter­mészetvédelmi kutatási prog­ramba is.- Különböző kutatásait most is folytatja?- A kutatásaimat nem tud­nám feladni, nélkülük keve­sebbnek érezném magamat. Véleményem szerint jó egye­temi oktató senki sem lehet saját kutatások nélkül, mert aki kikerül a tudományos mun­ka mindennapjaiból, az . óha­tatlanul elmarad az oktatás­ban is a tudomány fejlődésé­től. Az önálló tudományos gondolkodás hiánya ellaposít- ja az oktatást. De mór azért sem hagynám abba a kutatá­saimat, mert a biológia és a környezettudományok területén mindnyájunkat sürget az idő, hiszen az élővilág jelentős ré­- sze pusztulóban van, noha még fel sem fedeztük! Az új módszerek, technikák beépíté­sével (génsebészet, molekulá­ris biológia, elektronmikroszkó­pia) korábbi ismereteinket szinte teljesen át kell tekin­tenünk, meg kell újítani.- A korszerű ismeretek el­sajátításához, a tudományos gondolkodás kialakításához el­engedhetetlen, ‘hocfy az új ge­neráció már ebben a szellem­ben tanuljon. A kar egyetemi biológusképzése kapcsolódik ehhez a célkitűzéshez?- Igen. Meggyőződésem, hogy elsősorban a megfelelő szemléletet kell kialakítani és ráébreszteni arra, hogy először egy széles alapozású, általá­nos tudásra kell szert tenni, és csak azután lehet, szabad specializálódni. Nálunk sokan gondolják, hogy ennek az el­lenkezője a korszerű. A másik lényeges dolog: a nyelvtudás. Egy nemzetközi porondon is versenyképes szakembernek nemcsak egy, hanem legalább két-három nyelvet kell beszél­nie. En háiom nyelven beszé­lek jól, és másik hármon meg­értetem magam. Ennek is tu­lajdonítom, hogy megválasztot. tak a Botanikus Kertek Világ- szövetsége európai szekciója elnökének. Egyetemi képzé­sünkben ezt az igényt úgy akarjuk megvalósítani, hogy az országban először biológia- angol szakos képzést is kívá­nunk beindítani. Barlahidai A. Hol van a lőtábla közepe? A fenti cím egy televíziós vitát hallgatva jutott eszem­be. Néhány pórt képviselője a baloldaliság-jobboldaliság ismérveit sorolva próbált vol na közös nevezőre jutni e fo galmak hozzávetőleges meg határozásával. Ezeknek a tár sadalom mozgásirányát is be folyásoló és egyúttal tükröző elképzeléseknek a társadalom ban élő, munkáját végző, ele ven emberhez kell eljutniuk azt kell szolgálniuk, bármi lyen irányból érkeznek Is . el hozzá. Ső* úgy fogalmaznék, — némiképp betegesen, a korparancs szerint túl fokozott érzékenységgel, kerülve o pa­ternalista hangsúlyokat -, hogy onnan, a sokféleségükben egy Népművelők Harkányban A pártok most még csak programjaikat deklarálták mást kiegészítő individiuumok felől kell kiindulniuk. Ezt majd minden program, és majd minden pártok fölött a megbékélés jegyében lebe­gő szándék előzékenyen dek- lerálja. A kulcsszavak ugyan a könyökünkön jönnek ki -, önszerveződés, autonómia -, de a hozzánk méltó szabad ság térképét szeretnék meg­szerkeszteni. Ehhez egyfelől az Jelenet az I. felvonásból. (Jónás Judit, Barkó György, Vincze Gábor Péter, Héjjá Sándor és Szegvári Menyhért.) Proksza László felvételei- Nekünk még úgy tanítot­ták, hogy el kell Ítélnünk Ba­zarov nézeteit és magatartá­sát, de Íme, megadatott, hogy szerethessük Bazarovot. - A főpróba előtti röpke interjú' bevezetőjeként mintegy mot­tóul mondta ezt Lengyel György, a Pécsi Nemzeti Szín­ház igazgatója, az Apák és fiúk című színmű rendezője (a bemutató pénteken este lesz). Bazarov ugyanis „nihilista", s ez rosszul csengett az „apák" számára a múlt század vége felé, de még rosszabbul csen­gett o Szovjetunióban és Ma­gyarországon az ötvenes évek­ben. Holott csak arról van szó, hogy a „fiúk" nemzedéke más eszményeket vallott a művé­szetről, tudományról, szerelem­ről és politikáról, mint az „apák"-é, s evéqből folytak hosszadalmas viták az orosz szalonokban és vidéki udvar­házakban. Bazarov képviselte legjellegzetesebben ezt a ma­gatartást, s ma - ellentétben az apák uralmára berende­zett korábbi társadalommal — éppen generációs vita zajlik. Szerelhetjük tehát Bazarovot: életkortól, teinpe romén tu intól, Ízléstől függően.- Tutgenyevnek és a kor­társaknak is sok gondot oko­zott ez a kérdés — mondja Lengyel Gyöigy -, erről ta­núskodnak a korabeli cikkek, levelek, feljegyzések, En tragi­kus hősnek tartom Bazarovot, mert sorsa arra mutat, hogy a mindent tagadás, a minden­áron való ragaszkodás az el­vekhez. szomorú véget érhet, s adódhatnak helyzetek, korok, amikor éppen úgy valósíthat­juk meg önmagunkat, hogy hűtlenné válunk nézeteinkhez. Ez korokon átívelő tanulsága Turgenyev regényének.- Néhány mondat, ami a színpadról elhangzik: olyan, mintha napi aktualitásként lo- galmazódott volna meg.- Ez a regény időszerűsé­gét bizonyítja: igazolható, Turgenyev: Apák és fiúk hogy ezek a mondatok szó szerinti átvételek a regényből.- A plakátokon a cim fö­lött Szakonyi Károly neve áll. s csak alatta Turgenyevé.- Szakonyi Károly nem dra­matizálta a regényt, hanem drámát irt a regényből Aprily Lajos fordításának felhaszná­lásával. Szellemében hűséges hozzá, minden részletében ter­mészetesen nem. Szakonyi a veszprémi színház számára ir­ta a drámát, de aztán nekünk adta. Négy darobját rendez­tem eddig Szakonyinak, más­részt az orosz klasszikusok iránti vonzódásom is régtől való: különösen kedves hát számomra az Apák és fiúk.- Romantikus dráma az Apák és fiúk?- Nem romantikus, inkább lírai. Csehovhoz tudnám ha­sonlítani - legjobban a Si­rályhoz. Szép, szomorú, érde­kes történet. így jellemezhet­ném. A magyor színpadon is nagy hagyományai vannak az orosz klasszikusok játszásának, a lassú tempójú, széles áro- dású, de erőteljes, szélsősége­sebb hangulatú előadásoknak. Szándékom szerint ez az elő­adás bonyolult karakterek vib­ráló találkozása némi humor­ral, de visszafogotton. Az Apák és fiúk szereposz­tásából: Arkagyij: Vincze Gá­bor Péter, Nyikoláj, az apja: Héjjá Sándor, Pavel, a nagy­bátyja: Barkó György, Baza­rov: Szegvári Menyhért. A többi szerepben: Labancz Bor­bála, Paál László, Jónás Judit, Oláh Zsuzsa, Töreky Éva, Vári Éva, Füsti Molnár Éva, Nagy Sva m. v., Pilinczes József és Szivler Józsel. Díszlet és jel­mez: Csik György m. v. Zene: Herczeg László és Papp Zol­tán. G. T. Oláh Zsuzsa és Szegvári Menyhért individuum, a képességei sze­rint önmagát megsokszorozó és az önzés logikája szerint önmagát szétosztó szubjektum, a tulajdonlás, a birtoklás jo­ga, a személytelen munkaerő­piac, másfelől a hit körébe utalt ideáink, együttérzésünk, jótékonykodásunk, a szeretet - a társadalom erkölcsi tar­talékai tartoznak. Az önnön megnemesülésére, szabadsó gára vágyó célpont továbbra is maga az ember, tehát mi magunk vagyunk, valahol a lőtábla közepén, de a lőtáb- lát a történelem során oly­annyira át- és átlyuggatták a jelszavak altatólövedékei, oly­annyira szétroncsolta egy-egy fennhéjázó, korizmatikus esz­me kartácstüze, hogy félő, manapság is el-eltünedezünk rajto. Érkezzenek ezek a ta­lálatok bármilyen irányból is. Ebben a szórásképben hogyne volnánk kiváncsiak a pártok véleményére a kultúrá- | rál, a művelődésről. Többet vártam, s azt hiszem, jó ok­kal és joggal attól a délután­tól, amely a pártok vélemé­nyét ígérte a főhivatású nép­művelők idei. elméleti tovább­képzésén Harkányban, szep­tember 28-án. A négynapos program har­madik napján a résztvevők először Say Istvánt, a szek­szárdi Babits Mihály Művelő­dési Központ igazgatóját hall­gathatták, aki a Magyar Nép­párt képviseletében, főként a falusi önkormányzat szerepét, jelentőségét hangsúlyozva, tu­lajdonképpen programbeszé­det mondott, a művelődés ügyének is reményt adó ja­vaslatokkal és gondolatokkal. A Magyarországi Szociálde mokrata Párt történelmi szár­nyának képviseletében Bara­nyai Tibor programbeszédé­nek érzelmi tanulságai voltak, hiszen a szó szoros értelmé­ben és látható módon elérzé- kenyült, hogy huszonhét év után, ismét szabadon beszél­het Ugyanígy programbeszé­det tartott az MTA Történet- tudományi Intézetének kutató­ja, a Szabad Demokraták Szö­vetségét képviselő' Szabó Mik­lós és a Független Kisgazda , Földmunkás- és Polgári Párt elnöke, Vörös Vince is. Az MDF képviselője lemondta szereplését e fórumon Kultú­ráról, az állam kivonulásával, kommercializálódó könyvki­adásról, a piac devalváló sze­repérői csak az MSZMP kép­viseletében véleményt tolmá­csoló Andics lenö, a KB tár­sadalmi osztályának vezetője beszélt hosszabban, de a je­lenlévők sokkal inkább voltok kíváncsiak arra, hogy a ha talmon lévő párt miért bizony­gatja és mivel indokolja ra­gaszkodását a munkásőrség­hez. Magyarán: az előadók a néoművelökkel való talál­kozást nem arra használták fel és nem arra készültek, mint amit az összejövetel eredeti célja és a meghívó is meghirdetett. Emiatt persze nem érheti vád az egyébként elegánsra sikeredett találkozó rendező­jét, a Megyei Művelődési Központot, hiszen ez a dél­után csak egy volt az esemé­nyek sorában, hiszen emléke­zetes előadást tartottak Vere- bél y Imre belügyi miniszter- helyettes, Kovalcsik József mű­velődéskutató és mások is. Es az is kétségtelen, hogy en­nek a lőtáblának a közepét egyre nehezebb lesz megtalál­ni, ha a demokratizálódás ré­vén nem válik sokak számára választhatóvá éj működtethe- tővé akár a legszélesebben értelmezett, a munka világát is átható kultúra, hanem va­gyoni, és/vagy hatalmi érde­kek monopóliuma marad a piac fétisével felbiztatott jö­vőben is. Bóka R. Szerethetjük-e Bazarovot? Bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom