Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-28 / 298. szám
Halottak napjára ató Károly pám ilálhírére 0 Feladat állkapcsai közt 'deklödőn oldalt billent fejed: csukódó fogazatában, Hír ránk berregett. 1,1 halkult az ideg: hallózó vonal. °9yad pályaudvar ^ kattogó vonataival. “v*9csarnoka, dübörgő * lett koponyád: •hét óráidra nyitottad ' ludatod két bejáratát. henne felnagyítva *' lérjek, feleségek, én, ’‘úró óriás '"'kai feketén. •" "télyülö szemgödreidben: 1 visszhangzó pályaudvarok! "'enetrend szerint indultak belölünk elmükkel a gyorsuló napok. A színpad (közepén iveit, há- romosztatú templomhajójelzés. Fölötte kettényitható, ovális „égi" szint, mögöttük Csarrt- vóry felnagyított Magányos cédrusa. Kétoldalt Íves oszlop- elemek. Jószenével ennyi Húros Annamária díszletvilága. Ám a rendkívül gondosan alkalmazott fények, az előadás légköréhez kitűnően illeszkedő jelmezek (Húros), és a voltaképp állandóan a színen kavargó, éneklő, táncoló an- samblé együtthatásában egy nagyon szépen megcsinált színpadkép uralja a Godspell c. musical — alcíme szerint „Isteni játék” - pécsi előadásának alapképletét. Eligazítva bennünket: mit látunk, milyen közegben és elgondolás szerint. A két fiatal szerző, Michel Tebelak és Steven Schwartz New Yopk-i egyetemisták nevét 1971-ben kapta szárnyra a világhír, éppen e dorabjuk révén. Éveken át (Európába is eljutva) ez tükrözte a diákmozgalmakat követő évek eszménykeresését, főképp Jézus alakjában. Már ahogyan ezt a kor huszonévesei mívekák, az Írás passzusainak hol nyelv- öltögető, hol őszintén elmélyedő befogadása különös ele- gyében. Nálunk az utóbbi két évadban fedezték fel az Odry Színpadon, majd Debrecenben. Mindkét produkció a mű korabeli (tehát eredeti) értelmezésének lendületesen diá- kos és kedvesen pimasz rekonstrukciója lehetett, megannyi időszerű utalással; gégékkel, beszólásokkal. A pécsi Godspe//-bemutatón a vendégrendező Sándor lá- nos nem ezt az utat járja. Nyilván abból a megfontolásból, hogy a lefutott, szétvert diákmozgalmak, a hatvanas- hetvenes évtizedforduló lázadásai más élet- és világhelyzetet tükröztek, mint napjaink jelene. Hány és hány példabeszéd, hasonlat kapott vagy kap hetek, hónapok múlásával a darab szövegében más, erősebb, esetleg éppen ma különös ínyomatékot! És - hát volt azóta két temetés is... Ami egyébként az előadás második részében konkrét utalásként is lejátszódik előttünk, miközben a két részre szakadt, gyászoló menet leköp- dösi egymást... Volt kritikus, aki a debreceni előadásról azt irta, hogy, a darab lényege sikkadt volna el, ha nem a bibliai szöveg és a szituációs humor rögtönzéseire épül. Lehet. A rendezőnek viszont ezúttal választania kellett egy hálás, „népszerűbb" — vagy egy iga- zabb, mai előadás lehetőségei között. Sándor János ez utóbbit rendezte meg. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a pécsi előadás mindvégig komor színekben és Evangélium a színpadon Táncjelenet a Godspell c. musical I. részéből Proksza László felvétele A Godspell című musical Pécsett megrázó, drámai hatásokkal pereg előttünk. A darab meglehetősen laza, „mobil"-jellegű szövegkönyve Máté evangéliuma nyomán íródott. Textusait Sinke Erika fordításában halljuk, amikor egy csapat fiatal játszó és táncos összegyűlik, hogy diákszinpadi formák között eljátssza Máté tanításait, a maguk szerkesztette formában. Az elhangzó példabeszédek, hasonlatok és történetek természetesen szövődnek egybe a rendkívül dallamos, de nem túl nagyigényű muzsikával, és a többségében szép és látványos táncrészekkel (.koreográfus: Tóth Sándor). Közöttük volt' gyöngébb ,is (pl. az első pás de deux), és voltak nagyon szépen kidolgozott, újdonság hatását keltő elemek is. Az első részben példabeszédeket, történeteket játszanak el, gyakran groteszkbe hajló diákhumorral átitatva. Mértéktartóan, kissé visszafogotton, persze, nem visszanyelve egy-egy szellemes „benyö- gést” sem. Mindez a totális színházi játék egészében jut kifejezésre, kellő súllyal a pécsi műsicolhogyomány moz- gásszínhózi, táncszínházi ösz- szetevőin. Bekapcsolódik ebbe a komplex színházba a muzsika interpretálása is. Régi idők tánczenei (és tánc) részleteivel (pl. a quick-stepp); a dzsesszes slow, a „boogie", s a zenei humor egyéb stíluselemeivel átszőve a darab eredeti zenéjét, az oldalt elhelyezkedő hat-héttagú együttes stílusos, élvezetes megszólaltatásában. És tegyük hozzá: a zenei vezető Papp Zoltán hangulatos, nagyon szép zongorázásával. De szépek, hatásosak a musical elénekelt dalai, kettősei, kórusoi is. Hadd említsem itt: főképp Füsti Molnár Éva és Dévényi Ildikó előadásában. A műfaj énekstílusában és technikájában egyébként nem azonos szinten otthonos mindenki. Az * abszolút főszereplő ifj. Fillár István például a 2. részben, Jézus megkapó lírai dalában •nyújtott igazán élményszerűt. A második részben fokozatoson komorabbá válik, „föl- keményedik" a cselekmény. Egy-egy példabeszéd derűsebb pillanatai talán csak egyszer oldják a közeledő vég. a „Beteljesedett!" ortisztikus szépséggel megkomponált képsorait és előzményeit, az utolsó vacsora, az elárultatás jeleneteit; Jézus magányosságát az Olajfák hegyén; elitéltetése majd kínhalála képeit a kitáruló cédrus törzsén és ágoin a három stilizált 'keresztfával. A zárákép kórusa himnikus optimista kicsengésű, előrevetítve a harmadnap felszabadult örömét: „Mégis él oz Úr I Újra él, él oz Úr". Néhány kifogásom. Az első •rész jó első harmada szinte hideg; o népes szereplőgárda nem talál magára. Tiblá- téren a rémületes unalom kezd eluralkodni. Premier- láz? ... Alighanem. Azután, mint Sztanyiszlavszkij modellértékű Csehov-próbáján, egyszer csak „perceg a szú", és fokozatosan az egész játék megtelik volomi intuitív tartalommal, a játszó személyek és az egész játék élettel. De még valami: nem értem, miért „nevesíti” a címlap a szereplőket? A játékból a nevek hiányzanak; teljesen mindegy, kit hogyan hívnak ... A darab jellegéből adódóan a szereplőknek rögtönzésszerűen kell életre kelteniük, eljátszanak a bibliai történeteket. Ez a spontán hatás nem mindenkinél jelentkezik ugyanolyan természetességgel, ami viszont a második részben már alig érezhető. összhatásában korrekt csapatmunkáról von szó. Az említetteken kívül ifj. Fillár Istvánt szerepe nagyobb arányai révén említem ismét, megjegyezve. hogy alakítása kissé egyenetlen, de fokozatosan magára találva vonnak nagyon szép pillanatai. Németh János, Nádházy Péter, Bartus Gyula, Matoricz Józsel mellett Uhrik Dóra valamilyen karakterisztikus vonása, mozgása ; Moravetz Levente és Be- senczi Árpád pedig stílusparódiák. illetve spontánul ható egyéni humoruk villanásai révén említhető. Egészében véve nekem tetszett ez a Godspell. Egy jó ismerősöm a napokban mesélte: előadás után hazáig vitatkoztak feleségével, aki rajongott — ő maga unatkozott . . . Ezen magam is elgondolkodtam. Arra jutva, hogy vajon nem másképp Ítélnénk meg sok mindent e világbon, ha nemcsak akkor nyúlnánk a Bibliához (már akinek van), ha utána akarunk nézni valaminek? . .. Wallinger Endre Deák Mór A tél előérzete Kapkod a tél utánunk. Szivünk, mint a homokba dugott zöldség, elrohad, ha egymáshoz ér, s megfeketednek a gondolatok a rájuk rakódó sártól. Istent őrzi tőlünk a Nap, az ég olvadóbiztosítéka. Nekünk marad a Hold, a kisfeszültség az igazinak mindig csak a mása — — — Gyöngyök gyógyszerként peregnek szét, üveggolyóvá bárgyúinak a szemek, de tompulhat, megtörhet a fény, minden szín színesebb lehet, én meg fogom tanítani a gyerekeimnek azt a szót: HAZA; mert a fogam belecsikordul, ha kimondom, mert a szívem félredobban, ha kimondom, s nézem kifosztott, kútmélyi szemekkel a roncsot, akivé tett. Aranyi László gyászbeszéd elhúnyt. Vicsorító viaszpofa rothadás nedveiben aszalódik a vén lókötö özvegy nyüszít az özvegy zöldhátú húsköpő rozzant tricikli a szent mihaly lova hullamerev haptákban a gyásznép kit magához szólít az úr egy szóra a proszektúráról masiroz roportra szmeny kolok, annak rendje és módja szerint, földönfutó keleti vándor a békében izzadó nagyvilágban! Persze, a túlsó oldalon, az olasz közeg is alaposan megnézett: ilyen útlevelet talán nem is látott mostanában! — de ezzel már igazán nem törődtem, a csodálkozás személyi joga mindenkinek, ettől szép a világ, valamennyire legalább. ...Hanem aztán hazafelé! Mire kellett volna már az a bizonyos táskácska, mi értelme, mire jó?! Amikor nyolc (8!) tisztességgel kibélelt, fényes bőröndöt kellett célszerűen elhelyeznem odafönt, a csomaghálókban. Nyolcat, igen, ami azt jelezte, hogy a római hat hetemet nem pazaroltam üres játszadozással, s nemcsak sétáltam az ezeréves tárgyi emlékek között, és nem mindig botladoztam leszegett fővel. Semmi vész: elfért minden kényelmesen. Mondhatnám, bőven. Mert most se tolakodtunk nagyon: - ugyan miféle csillagtalan vándor tülekedett volna onnan „kintről" éppen ebbe a komor látványtalanságba?! - Lokdosodo igyekezetre semmi szükség, sőt, ahogy közeledtünk a határ felé, egyre csak fogytunk. . , Vagyis, röviden: Gyékényesen ezúttal is árván üldögéltem a fülkémben, szín- egyedül, pontosan úgy. mint hat héttel előtt, 'kifelé. , , Az összehasonlító emlekezes csak annyiban sántít, hogy ugyebár az a fényes nyolc bőrönd odafent!... Amit a benyitó vámtiszt az első hunyoritás- kor, a legelső lélegzetvétel pillanatában, csalhatatlan szakmai szimattal, késedelem nélkül fölfedezett - és nagy rutinnal sikerült azonnal megállapítania, hogy — sok. Igen. Ami azért jegyzendő fel külön, mert óriási szerencsémre (?) ugyanaz a nyílt arcú férfiú állt előttem, mint ama nevezetes hat héttel korábbi napon. Annyi különbséggel csupán, hogy most alkonyodon már. A kérdezősködés is ahhoz hasonlóan indult. De egy pici lelkesedés is, mint amikor régi ismerősök lelik föl egymást ismét. Tudniillik: — A!... Jó estét!- Jó estét. (Mondanom kellett volna, hogy: — örvendek?)----Csomagja? — Ennyi! — mondtam rá; hisz az én szókincsem se ekkor kezdett gazdagodni. Ö (azt hiszem, mímelte a csodálkozást) : — Mind?! — Hát... — mutattam, hogy egyedül vagyok, láthatja. — Ejha! A fölháborodást is csak mímelte (azt hiszem):- Mit képzel?! - tárta jelentőség- teljesen szélesre a karját. - Lehetetlen! Egész Olaszországot haza akarja vinni?!- Majdnem... - kényszerültem némi mosolyra.- Az egész világot?!- Nyolc... Ennyi csomagom van, nem több.- Tö-ö-öb'b?!... Mit tehet ilyenkor az ember? Vitatkozzam? A hazatérés első pillanatában? Magyar ember egy másik magyarral? .. . Vagy inkább nevessek? De hiszen fölöslegesen a hülye se tud nevetni! Képtelenség utólag megállapítani, miféle kisördög sugallatára, mintha ősrégi cimborával hozott volna össze a sors: épp csak vállon nem öleltem szegényt, akkora cinkoshejehujóval kaptam a dicsekvésbe, férfi a férfinak:- Nézze! Négy feleségem, három lányom, négy anyósom . . .- Mí-i-i???!- Bent találja őket a személyi igazolványomban!- Hallgasson! Csakhogy akkor már nem hagyhattam abba:- Számoljon! Ha mindegyiknek csak valamit!... A száját még nem csukta' be. azért futott ki rajta ennyire meggondolatlanul :- Mind nő?!- Ugye. S mihelyt a kérdés butaság-tartalmát fölfogta, elfojthatatlan jókedv öntötte el az arcát:- Négy anyós?! - pukkadt ki, s a combjára csapott volna. De inkább a hasához kapott, majd kipördült (vagy inkább kiugrott) a folyosóra, onnan intette vissza:- Szegény ember! Nem nézett meg semmit. Dehogy. Egyetlen bőröndöm zárát se kellett föl- csattintanom. Még a folyosó végéről is hallottam a rémületes nevetést: -Szegény ember!... Vigye nekik!... Makay Ida Majd begyógyul (Dücső Csilla halálára) Majd begyógyul a föld utánad is: mindünk után. A fű kisarjad, és másokért kárognak varjak holnap. A csillagok közönye ragyog tovább. S új ölelések, ölések robbanása rázza a reménytelen mindenséget. Vizek, áramok visznek téged, húsodból kelnek őszök, tavaszok. És az emlék üvegén mégis halálod gyémántkorca vérzik, a szivben-agyban kinyiiá sebek. 1989. október 19-én mate »oval nyomán (Tóm László felvétele) L8tt a tekinget az üres kj '9 mór-.ti ár L|.ni° magát f az ülé|^° levéibori (jJ ?s«bkendő, i mekpálinka, ^tarvdék gyo helV az út- L?*® bemben, iós °ban két l ' egy gyöL'5, a papírhalódás köI« e i hV gyönge 1 '^ét a vál| ... I I . rám húzM V°lna öid o*. pi' *t fóltan-
