Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-30 / 270. szám

'ary Dénes:

MA

^»bunk, csak a rang *9 siói az a harang *9 »alaki eltemet hasíthatok ai istenek Hett a testiség "’int rég a pestis és ^•nkit nincs ellene oltás iánkon alig látszó toldás ® 11 kézben már romantika 0 kilencedik szimfónia ,**9 elérnénk célunk "lakban sorba elalélunk *9fszer, hiába módszer dugott, elhasznált óvszer ^rcünk minden igényünk

* "’ár nem, hát magunktól félünk

* r*9gel, altató este kalandregény feleségünk teste ^nk, mert nincs hova betérni i’azágon a szebb jövőt igézni *tlkók megnyitják a tárcát dáktól nem kérjük a bárcát k*zünk, parlag a hátunk

alrontva, utcasarkon hányunk

|bt ’

61 lett már az is hogy élünk >(,ánk, de nincs hozzá mellényünk '"'It, ezer a visszhang

* bűnözünk. Célunk egy kis rang.

Maratkő László: J

■*alyadíjam

István:

tei reggel

ezüstös »erőér,

, o kerítésoszlopok, emberek az utakon,

P'rkad, ködöt hintáztat I nem vehető el ez a reggel, éjszakát eltemettük, ír°ngolja be szívemet; t, Csupán a megszokások pH lel bennünk, mikor Iparai bearanyozzák ? ‘zernét, s vérünkben Peregni a megtisztulások egykedvű minden,

S'0 nyírt fák, a kihűlt ilMi $ a vizpárát ^Önések.

^ —--------Sz

árai, hűvös helyen tartandó. Minőségét korlátlan ideig megőrzi.

Az előcsarnokban álldogáltam, és unalmamban a kezemet bámultam. Aznap volt műhelygyakorlatunk az iskolában, s hideg viz nem vitte le az olajpiszkot a bőrredőkből, a körmök alól.

Aztán bemehettünk a nagyteremnek nevezett hodólyba, amelyben egyéb, szürke napokon filmvetítéseket, néhány lézengőre számító műszaki előadásokat, kiállításokat,

meg holmi nagygyűléseket tartottak. Most viszont ünnep volt: a MEGYEI irodalmi pályázat díj>ki osztása, amelynek eredményét, valamint a pályamunkákat, majd a MEGYEI lap is közli. A díjazottakkal, a zsűri tagjaival, valamint a hozzátartozókkal együtt lehettünk vagy húszán az ötszáz fős teremben. (Ma már minek szépíteni: talán tucatnyian.)

A díjakat - azt hiszem - a Tanár úr adta át. Én a ragyogó első díjat vehettem át, volt még egy előkelő második és egy megbecsült harmadik 'helyezés is. Továbbá néhány reményteljes dicséret. A hozzám képest idősnek számító, de még harminc alatti harmadik helyezett jeges tekintetére jól emlékszem. Lírikus önérzettel, gyilkos pillantásokat lövellt a neki tak- nyosnak számító versfaragó felé —, felém.

Ma már felidézhetetlen de biztosan magvas, mi több: magas röptű beszélgetésbe elegyedve sodródtunk a kijárat felé. A Tanár úr közelében lépdeltem; őt atyai jóakarómnak tekinthettem, írásaim méltánylásának és pártfogójának.

Az előcsarnokban észrevettem, hogy elkésve bár, apám is ott áll. A Tanár úr lyoniban hozzálépett, s bár nem nekem szánta, hallottam, amint felém bökve a fejével, azt mondja: „Költő".

A Tanár úr - visszafogottságukban is keserű beszámolóimból - tudhatta, hogy apám némileg másképp ítéli meg e ténykedést. Egyszer a gyárból hazaérve, azt mondta: „Csak ne legyél te író, azokat mind becsukják. Vagy felakasztják."

Hangjából nem is annyira aggodalom, mint történelmi megfellebbezhetetlenség csengett ki. Ama íróhiányos időszakot későbbi olvasmányaim alapján is úgy ítélhetem meg, hogy apám kijelentésének legfeljebb az első része állta meg a helyét. De az elhivatottságtól eltéríteni szándékozó véleményét — nem jogszolgáltatási alapon —, akkori eszemmel nem fogadhattam el. Sőt, az írói sors veszélye csak még jobban megerősítette eltökéltségemet a költészet hatalmáról.

Az ebhez hasonló nézeteltérések miatt viszont apámmal nemigen hánytam-vetettem meg az alkotás különleges belső rezdüléseit.

Immár költőnek nemcsak érezve magam, de kineveztetve is, másnap az örömtől elfúlva olvastam a MEGYEI lapban az eredményhirdetést, meg röpke, de veretes művemet. Az utcán lépdelve, bizonyos voltam benne, hogy mindenki olvasta a hírt, ha a szembejövők nem ismernek is, de elég annyi, hogy én tudom: köztük járok, és ha az ismeretlenek tudnák, hogy én vagyok az, biztosan rajonga- nánok értem. Lebegtető volt ez az ismeretlen ismertség. Az ismerten ismeretlenség. A nagyság mámora.

Kéjes elégtételt éreztem az egyik, az irodalmi finomságokra érzéketlen tanárom gonoszkodása felett: egyszer majd ő is megtudja, kivel volt igazságtalon, de akkor már késő lesz. Mi tagadás, én előre megbocsátok neki. de vajon

megbocsát-e neki az utókor? És sajnáltam őt.

Az újsághírt természetesen kivágtam, egy noteszbe ragasztottam. Mire measárgult a silány rotációs papír, a pályázat többi résztvevője te! jességgel kihullott a világirodalomból. A második díjas nyomtalanul eltűnt, a harmadik díjas becsületes pedagógus lett. Az eavik dicséretben részesített pályázó fiatalon meghalt. Évtizedre rá a Tanár úr is.

Az újságpapír előbb eltöredezett, s ha hozzáértem, peregni kezdett, mint az ősi pergamen. Aztán elporladt.

Én élek, ami nem mondható túl nagy dicsőségnek.

S noha azóta jártak jobb idők az írókra, mi több azok is hazajárnak, akik valaha világgá mentek, a valamikori fiúi fölény beismeréssé ért. Akár a felköttettetést is vállalnám, hoav úira hallhassam apám mondatát, mely előhívná azt a lebeqést, amitől má- morító íze lesz a hétköznapok nők. De okárhonv szeretném is, a falak nem hajolnak el élőlem, mint a sás, s nem rajong körül a napfény, a dol- aok nem fordulnák ki önmagukból, mint valaha, csők itt vannak, taprnthatón és érzé- kelhetőn, mint a beteliesedő idő: a be nem teljesedés.

A magyar bábtörténet

Kiállítás Kecskeméten

Sok más művészeti ághoz hasonlóan, a bábjáték is kultikus eredetű. Népszokásokból, maszkos, termékenységi és va. rázsjátékokból táplálkozott a hazai bábozás is. A ma is élő, rontást, betegséget elűző kisze- kihordás, a búsájárás, vagy a legismertebb, a betlehemes játék elevenen őrzi ezt a hagyományt.

Hogy milyen áttételekkel szü. ■ letett meg, s szerzett később világhírt a hazai bábozás, arról ad nagyon látványos áttekintést A magyar bábtörténet című kiállítás a Kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeumban. A bemutatót a Magyar Színházi Intézet rendezte.

Megtudjuk e fotókat, írásos dokumentumokat, rajzokat, plakátokat, bábterveket, és szebbnél szebb bábokat felsorakoztató kiállításon, hogy már a 18. században járták az orszá. got vándorbábosok, szórakoztatván felnőttet és gyereket. Ugyanekkor született meg a művészi bábjáték is; Eszter- házy Miklós udvari bábszínháza számára Haydn is írt kis operákat.

Paprika Jancsi, Vitéz László évtizedeken keresztül népszerű figurája volt a vásári bábjátékoknak. Az előbbi az 1820- as években született, Vitéz László pedig Korngut Sándor vásározó csizmadia teremtménye voit. Korngut fia, az a Kemény Henrik, aki Amerikát is megpróbálta meghódítani bábművészetével, s aki 1912- ben megalapította a Columbia Magyar Mechanikai Bábszínházát, s a Népligetben, a Mutatványos téren építette fel máig álló bábszínházát. Fia,

if). Kemény Henrik, (ma az

Állami Bábszínház Jószai-díjas művésze), akkor vette át a népligeti színház vezetését, amikor apja munkaszolgálatosként eltűnt a háborúban.

A vándor bábjáték legkorábbi emlékei a Hincz család hagyatékából maradtak fenn. Négy nemzedékük őrizte a hagyományt. Ők a század elején a Városligetben nyitották meg az 1950-es évekig fennálló bábszínházukat.

Századunk elejétől festők, írók, színházi szakemberek csatlakoztak a bábművészethez. Divéky József Brüsszelben, Blattner Géza Budapest után Párizsban alapított sok évtizedig fennálló marionett- és bábszínházát. Blattner avantgárd színháza az 1937-es

párizsi világkiállításon, Az ember tragédiája előadásával- aranyérmet nyert. Itthon Rónai Dénes, Németh Antal (a Nemzeti Színház igazgatója), Jas- sik Álmos grafikus, Biai Fög- lein István, Pekáry István, A. Tóth Sándor festőművészek, valamint Balázs Béla, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Karinthy frigyes kapcsolódott a bábszínjátszáshoz.

A felszabadulás után megalakult Magyar Bábjátékos Szövetség és az Állami Bábszínház, s az ország számos hivatásos és amatőr együttese meg a televízió bábműhelye virágOztatta fel a műfajt.

(kádár)

Bartók Béla „Fából faragott királyfi" című táncjátéka, ax „Auróra" marionett művészegyüttes előadásában. Jelenet a darabból.

bbb ember *

I ^unka volt. „Megy ez Hj* ágybaszarás" - mond- mentegetőzne e tu- a miott. Nem szeretett

r!atni.

C°st újra oz én cipőm! ^ »elem van baj. De Ja- apám oda se hede- i ' játszottak nyugodtan to- (Ij/lQ túl nagy lett a csönd, g Jani bá törte meg:

!. ' havaz, s úgy 'lesz ta<•

előttünk volt a tel, I * a szeptemberi nap, 1 rég kezdődött az isii '•h ilyeneket nem hallot- (i'ljsza, Duna, Dráva, Szákion el a lábad szára! i|^9cim próbálkoztam az i ??n ilyesmivel, hiába várit 1 a megfelelő alkalmat, Ikí tanító a füzetembe: fei? NE MONDJON A ti*. A SZAVA NEM MA- v FOLYÓ!"

Hh’hír, nem magyar, nut : jj** én azt. Nekem Jani bá jj. .'nagyar, ízességei, bölcs miatt. Anyám faluja- c az ország legtávolab- ücskéből. Egyszer anyám- Oe9látogattuk őket otthon, 1^*9 rossz ruhát cipeltünk, nekik jó lesz még valamire, legalább a kertben, a földön. Egész éjjel utaztunk, másnap délelőtt érkeztünk meg, pedig a rövidebb úton gyalogoltunk Janiék házáig az állomástól, végig a töltésoldalon. Soha annyit inem cipekedtem, soha úgy el nem fáradtam, mint akkor. Ott, a töltésolda- i|on hallottam anyám találós kérdését: „Ha nem volna, elpusztulnánk, ha sok volna, megfulladnánk, mi az?” - „Hát a viz!" - mondta anyám, de nem nevetett, talán gyermekkorának árvizei juthattak eszébe. Sok folyó járt errefelé, s mind a Tiszába folyt. A Száva? Bántom is én. ...............

Jani bátyám talalos kérdéséi huncutabbak, nevetősebbek voltak. Ha mór sötétedett, azt szerette kérdezni, míg szeme a sakktáblán őgyelgett, hogy „Két fillér az ára, mégse fér a házba. mi az?" - „Hát a 'lámpavilág”, kacagott rám, mikor elsőre nem tudtam, később meg mór nem is akartam kérdésére megfelelni. Anyám persze értette a mondás velejét, "oda is ■morrant a férfiakhoz:- Láttok még! Ha meg nem, hát beszélgessenek. Azt lehet sötétben is.

Apám most se szólt vissza, ahogy máskor se. Volt, hogy a vacsorát is sötétben ettük, hisz a száját sötétben is megtalálja az ember. De Jani bá nem állhatta meg szó nélkül:- Ahol kettő elégséges, a harmadik nem szükséges.- Nem azért mondom én, fiam. Dehogyis küldelek. Csak minden olyan drága . . . Oszt nem vagyok én Mórjás huncut.. .

Azért mindig valami jobbat ettünk, ha Jani bá nálunk járt. Máskor bab, krumpli, ilyenkor meg jutott egy kis lókolbász is. Kenyérrel, hagymával ettük, én -nagyon szerettem, ritkán került felvágott az asztalra.- Van még idő vacsoráig. Megtoldhatná a gyerek cipőjét.

A cipő az bakancs volt, a toldás foltot jelentett.- Nincs akkora foltom.- Hát keressen. Egy suszternek ne volna?

Apám nem volt suszter, de anyám nagyon vágyott rá, hogy mesterember legyen az ő ura, s nem holmi üzemi munkás, egy kártológép mellett. Leginkábba falusi rokonsáq előtt szerette monda-ni: „Az én uramnak

arany keze van. Csak kézbe kap egy cipőt, s már meg is van vele. Ugye, opukám?” Mit lehetett erre mondani. Semmit. Apám naphosszat a gép mellett dolgozott, de anyám lelkesítő szózatai közepette már esztendőkkel ezelőtt kitanulta a ci- pészséget. Papírja nem volt róla, de ügyes keze, az igen. Honnan lettek szerszámai? Sose tudtam meg.

A sufnibon szinte világosabb volt még, mint benn a szobában. Apám föltúrt mindent, de nem találta a flekknek valót.- Az nem lesz jó? - kérdezte Jani bá, aki persze kijött a sufniba is velünk. A sarok- 'ba bökött, oda, ahol egy kilyukasztott keskeny bőrcsík lógott lefelé bánatosan egy szögről.- Lyukas.

Apám is, Jani bá is hallgattak. Ök tudták, miért. A mon- dott bőr tényleg lyukas volt, a gyárban ilyenek futottak a transzmissziókon. Hát persze, lopott holmi I Nem egyszerű lopás volt ez akkoriban, hanem si°b°tázs. Ha a gépről leke- rült a szíj, a gép megállt, leönt a termelés.- Énmiaftam nem kell... - mondta Jani bá, kis szünet után.

Apám rám nézett. Nézte, biz- hot-e bennem. Pirosodtak a füleim.- Na, jó lesz? kérdezett ram, mintha tudná, miket gondolok.- Jó. - Nagyon hallgattam, nagyon szégyenkeztem. - De u9ye nem fog látszani?

Apám a gépszrj kis darabját forgatgattoazénklnőhetetlen bakancsomon, Jani bá hangját hallottam: „Nem hát...”- Verek rá jancsiszögeket is. Csúszkálhatsz majd ...

„Szikrázni fog!” - gondoltam. „Mint a csillagok!" Mit bántam én mór a bőrt! A jan- csiszegek! Hogy fognok irigyelni !

Apám egy rongyba burkolt késsel megfelelő nagyságúra kanyorította a bőrt, formáját a bakancsomhoz igazítva. Kitömte a száját faszögekkel, sebesen dolgozott az árral, meg a kalapáccsal.

Estére kész is lett. Csak egy lyukasztás látszott a talpon, azt nem tudta mégse eltüntetni. Nem bántam azt se.

De a jancsiszögezésre csak télen került sor. Akkorra már nem élt Jani bá. Mint átállt kiskatonát itt Pesten, a Népligetben ölték meg. Egy tank végzett vele, Így mesélte bajtársa, aki tavaszon vetődött el hozzánk, addig bujkálnia kellett. Címünket Jani bá iratai közt találta meg, mégiscsak közelebb voltunk, mint az a Tlsza- vidéki falu, ahonnan Jani bá örökre elszármazott.

Csak azt nem értettem, mi az, hogy kisRatona. Egy ilyen nagy ember?

Amúgy a holál már ismerős volt. Tudtuk mindannyian, mi az.

Zenei világnap

Lehet-e a zene mindenkié?

A zene, miként a művészetek többi ága, befogadásra és önkifejezésre született.

A zene - s ezt ki ne tudná - nyelv. Elsajátítható nyelv. Elsajátítható befogadásra és önkifejezésre. Éspedig attól függően, hogy kinek milyen a hallása, a hangja, illetőleg a zenei adottsága.

A zenei önkifejezéshez, a zenei alkotó- és előadóművészét műveléséhez jó hallás, illetőleg bizonyos zenei képesség kell. Kedvező zenei adottságok nélkül elfogadhatóan muzsikálni, énekelni vagy hangszeren játszani nem lehet.

A zenei befogadásra azonban mindenkinek megvan az odottsága, másszóval: az érzéke.

A zene befogadásának érzéke az emberi érzésyilágban rejlik. Érzelemvilága mindenkinek van. Ennek dacára, sok embernek mégsem mond semmit, vagy csők alig valamit a komolynak elnevezett zene.

Beletörőd he tünk-e a komolyzenével kapcsolatos ilyen kijelentésekbe, hogy „nem értem én azt, nincs hallásom, nem az én világom". Aligha!

Azt a tévhitet kell elsősorban elosrlatni, amely azt állítja, hogy az összetettebb zene megértése, befogadása csak a zenét művelők számára „adatott meg”.

Vitathatatlan, hogy a hangszertanulás, az aktív muzsikálás felemelő zenei élményt képes nyújtani. Sajnos, az emberek ítéletalkotásában károsan kapcsolódik össze a zene művelése és hallgatása. A zene műveléséhez szükséges képességek hiánya a zene befogadásától is távol tartja őket, sőt: gátlást vált ki bennük a zenei nyelv megismerésében is.

Merjük már bátran kimondani, hogy a komolyzene befogadása, élvezete nem attól függ, hogy tudunk-e énekelni, vagy valamilyen hangszeren játszani, hogy elég fejlett-e a zenei hallásunk, hanem attól, milyen hozzá az akaratunk.

Az akarat fejleszthető és kiterjeszthető a zenei megértés területére is.

Az akaraterő abban mutatkozik meg igazán, ha az ember képessé válik kitartó cselekvések végzésére. A komolyzene megismerése kitartó akaratot kíván, de nem többet, mint más értékes megismerni- való.

A zenét „fejjel" megérteni azonban nem elég, szív is kell a befogadásához. Furcsán hangzik, de nagy igazság rejlik óbban a mondásban, hogy nem a fülünkkel kell hallgatnunk a zenét, hanem a szívünkkel! „Botszíve" senkinek sincs.

Vannak olyan emberek, akik nem tudnak énekelni és hangszeren sem játszanak, ám mégis igen kedvelik a komolyzenét, mert nem törődnek a „fülükkel”, azaz a szívükkel hallgatnak muzsikát. Tehetik persze ezt azért, mert szívük- lelkük tele van emlékekkel és érzelmekkel.

Szoros szálak kötik össze az embert a zenével. Régtől fogva hűséges társa a zene az embereknek.

Utak, járható utak vezetnek az örök értékű zenéhez. A zenei utakra vezető lépéseket akarattal nem nehéz meglépnünk. Lépéseink megtételében segítségül hívhatjuk értelmünket is.

Az igazság oldalához tartozik az is, hogy az értékes zene bizonyos részének befogadásához, élvezetéhez nem szükséges a zene nyelvének tökéletes ismerete, az ún. „tudatos zenehallgatás” készsége. A zene kiválthat bárkiből - csak ösztöneire hallgatva is — gazdagító érzéseket és gondolatokat. De érdemes-e meditálni azon, hogy mi a jobb, ha egy-egy zeneművet a tudatunkkal, illetőleg megszerzett ismereteinkkel vesszük birtokunkba vagy anélkül?!

Senki sem kételkedik abban, hogy a látvány is okkor gazdagabb, ha tudjuk^ hogy mii kell látnunk, amikor nézünk.

Dr. Várnai Ferenc