Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-29 / 269. szám

1989. szeptember 29., péntek Dunántúlt napló 3 Befejeződött az őszi plenum első szakasza (Folytatás o 2. oldalról) Fodor István «rután kérte a törvényhozókat: az alkotmány- bíróság tagijainak megválasz­tó sóhoz szükséges jelölőbizott­ságról októberiben döntsenek. A parlamenti ülésszak utolsó MJpirendjeként egyéb kérdése­ket, bejelentésóket vitattak m_eg. A még az idén 'bátraié* v° ülésszakok elé kerülő tör­vényjavaslatokkal, illetve be­számolókkal kapcsolatban kér­dést tett fel: Tornai Endre (Veszprém m., 11. vk.); Bödó- flé Rózsa Edit (Csöng rád m„ 3- vk.); Fiiló Pál (Budapest, 18. vk.); Sasvári József (Komá- tam m., 8.); Takács Imréné (Csöngrád m„ 4. vk.); Simon Féter Pál (Borsod-Aboúj-Zemp­lén m„ 23. vk.); Vass József né (Békés im., 15. vk.): Bánffy György (Budapest, 4. vk.); Vossné Nyéki Ilona (Pest m., 1. vk.): A programsorozatot érintő felvetésekre Németh Miklós válaszolt. A kormány által be­terjesztett programot az Or- szóggyűlés elfogadta. Az Országgyűlés tagjai ez­után nyilatkozatot fogadtak el o képviselők jóhírének, becsü­letének védelmében. Ugyan­csak elfogadták azt a nyilatko­zatot is, amelyben az Or­szággyűlés elítélte az 1968-as csehszlovákiai intervencióban való magyar részvételt. A nyilatkozatok elfogadása után dr. Tallóssy Frigyes (Bu­dapest, 24. vk.) javaslatára a képviselők úgy határoztak, hogy az Országgyűlés kifejezi elismerését az NDK állampol­gárainak az NSZK-ba való tá­vozásával kapcsolatos magyar kormánydöntésről. A képviselők ezután úgy döntötték, hogy Király Zoltán­nak, az Európában állomásozó idegen csapatok teljes kivoná­sára vonatkozó javaslatát az ülésszak októberi szakaszában tűzik napirendre. A testület Szirtesné dr. Tomsits Erika indítványára tá­mogatta, hogy állandó jelleg­gel működő ügyrendi bizott­ság jöjjön létre. M oravcsik Ferencné (Bócs- Kiskun m., 19. vk.) a véradó mozgalomhoz való csatlakozást kérte a képviselőktől. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bi'har m., 13. vk.) indítványozta, hogy az Országgyűlés határo­zatban nyilvánítson köszönetét azoknak, akik az ülésterem felújításában részt vettek. Az indítványt a képviselők közfel­kiáltással szavazták meg. Ezután Fodor István tájékoz­tatott arról, hogy az Ország­gyűlés miként járult hozzá a háromoldalú politikai egyezte­tő tárgyalásokhoz, s egyúttal kérte a képviselőket, hatalmaz­zák fel az Országgyűlés elnö­két a tárgyaló felek további támogatására. Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) a képviselői munká­hoz szükséges néhány feltétel hiányát tette szóvá. A soros elnök végül beje­lentette: október 17-én foly­tatódik az ülésszak az úgyne­vezett sarkalatos törvényekre vonatkozó javaslatok megvi­tatásával. Addig október 6. és 13. között a különböző bizott­ságok, képviselőcsoportok ülé­seznek, s e tanácskozásokra a politikai egyeztető tárgyaláso­kon született megállapodást aláíró szervezetek szóvivői is meghívást kopnak. Az elnök ezután berekesz- lette az ülést, s ezzel befeje­ződött az őszi plénum első szakasza, amelyen Szűrös Má­tyás, Jakab Róbertné, Fodor István és Horváth Lajos fel­váltva elnökölt. Á fegyveres erők napját ünnepük (Folytatás az 1. oldalról) megemlékezést. Mint ‘kiemelte, a pákozdi ütközet nem sorol­ható a forradalom és szabad­ságharc nagy csatái, hadmű­veletei közé. Felvetődik, okkor 'miért lett szeptember 29-e a fegyveres erők napja? Azért, mert ezt a napot politikai ha­tása avatta nemzeti jelképpé. A csata eredményeként ugyan­is Jellasics és serege ikényte- len volt kivonulni hazánk terü­letéről, így ott és akkor meg­valósult hazánk sérthetetlen­sége és szuverenitása. Míg Európa forradalmait leverték, a magyar polgári forradalom szabadságharcba csapott át; ezért válhatott szeptember 29-e a fegyveres erők emléknapjá­vá, örökül hagyva okkori hon­védőink hazaszeretetét, erköl­csi meggyőződését. A beszédet követően a hon­védelmi miniszter, a belügymi­niszter és a munkásőrség or­szágos parancsnokának ünnepi paroncsát olvasták fel, majd kitüntetések átadására került sor. Az ünnepség a Szózattal fejeződött be. (A fegyveres erők és testületek 'kitüntetett­jeinek névsorát szombati szá­munkban közöljük.) Számvetés és programalkotás előtt A megyei pártértekezletet és 01 MSZMP közelgő kongresz- Wusót nogy érdeklődés kíséri. A „kimenetel” csaknem min- denkit foglalkoztat: szimpati- tönst és ellenfelet, a politikai 'özélet aktív szereplőit és a ••hallgató csendes többséget" ®9yaránt. A vélemények skó­tója a józan mérlegeléstől a hátor jóslatokon át a kétér­telmű megjegyzésekig terjed. Hosszabb ideje létező és erő- tödő viszont a felismerés ár­tól, hogy a társadalmi, a Uozdasógi és a politikai élet folyamatai olyan pontra jutot­tók, omikor radikális változó­ikra, gyökeres fordulatra, Mo deli-, vagy (és) rendszer- váltásra van szükség. A kisebb 'orrekciók, az apró lépések ér­telmüket vesztették. A válság Menedzselése és a kiút to­vábbra is a posztsztálini mo­dell keretei között vergődve Megvalósíthatatlanok. Átfogó, Mély, a struktúrákat is érintő, következetesen megvalósítan­dó reformok kellenek. _ Ehhez az önvizsgálat és az öntisztulás egyaránt elenged, hetetlen: a társadalom egé­rében, az MSZMP-ben nem kevésbé. Mérlegre kell tenni T" lehetőleg nem érzelmek és 'ndulatok által motiválton — 0 múltat. El kell tudni dönte­ni, hogy a társadalmi, gazda­sági, politikai válság kialűku- tösában milyen szerepet ját- Jzott a bürokratikus politikai tendszer, a centralizált dönté- Sl mechanizmus, a központi okarat diktatúrája, a korlóto- *°»t problémaérzékenység, a konfliktusokat lefojtó- és ke- tölő gyakorlat, a valóságtól elszakadt szocializmus-felfo. ?ós visszahúzó hatása, az 'deológiai dogmák, a politikai [endszer megcsontosodása, a Jelentős változásoktól való óva­toskodó félelem. Az is tisztá- tásra vár, hogy vajon meny­nyiben „felelős" mindebben a Múltbéli konzervatív modell és 0 struktúra maga, illetve Mennyiben azok, akik az el- tóúlt évtizedekben a „készen tóiéit viszonyok közepette ma­suk csinálták történelmüket", °kik részesei, vagy kívülrekesz. tettjei, netán áldozatai voltak 0 korábbi óltamszocialista Rendszernek? S bár mindez fájdalmas, s következmények­kel járó művelet, az MSZMP entisztulásának szükséglete, O Párttagok kollektív bűntudat Plóf; mentesítése ezt elenged­hetetlenné teszi. A politikai önértékelés, o hibákkal való szembenézés és 'S konzekvenciák levonást» Minden önmagát komoly po- 'likai erőnek tekintő partéié­tól kötelessége. „A múlt 'bevallásának" jó- 1se(attifai parancsánál persze *tóm állhatunk meg. A múlt és jelen kritikus vizsgálatának '*9yonis a jövő adja meg ér­elmét A kommunista és mun­kásmozgalom nemes tradíciói­nak egyike pedig — talán ma is még sokak által vallotton —, a jövőre orientáltság. Re­mélem, a megyei pártértekez­let és a kongresszus e hagyo­mányt nem megkérdőjelezni, hanem igazolni fogja. Az út- tévesztés és az útvesztés fi­gyelmeztető tanulságait hasz­nosító, a jelen realitásaival és korlátozott, ám nem lebecsü­lendő lehetőségeivel egyaránt számoló programnyilatkozattal. illetve a vitára kerülő .negyei programtézisekkel egyaránt. Mindkét dokumentum-ter­vezet egyértelmű viszonyt fe­jez ki az MSZMP-ben hosz- szabb ideje érvényesülő folya­matokhoz és társadalmi éle­tünk új jelenségeihez. Kifeje­zik a párt előtt álló politikai alternatívákhoz való viszonyu­lást is", sugallva a fordulat, a modellváltás szükségességét. A kettő közti szemléleti és gondolati azonosság alapján mindkettő így hozzájárulhat a párt identitásának, önazonos­ságának tisztázásához, enne* határozott karakterű megfogal. mazásához. Olyan dokumentu­mok ezek tehát, amelyek vitát kivóltóak, állósfoglolásra kész- tetőek, talán vízválasztót je- lentőek is lesznek, mint ame­lyek alapján - elfogadásuk esetén - az MSZMP tagjai újra­gondolhatják viszonyukat a párthoz, ismételten definiálhat­ják helyüket és szerepüket a politikai színtéren. Amelyek alapján tehát újra tisztázni szükséges és lehetséges majd viszonyunkat a különböző szer­vezett politikai erőkhöz, régi és új pártokhoz, törekvéseik­hez, jövőképükhöz. A program nyilatkozat és a megyei program tézisek terveze­te is a társadalmi- és a párt­modellváltást elengedhetetlen, nek ítéli. Emögött ott húzódik a felismerés arról, hogy az MSZMP az áramlatok és a platformok szabad és a párt egésze számára kedvező mű­ködése előtt álló gátakat csak későn és következetlenül épí­tette te. Ott von mögötte a kövekeztetés arról, hogy a döntést hozó testületekben az egymást kölcsönösen ...k'olto áramlatok milyen jelentős mértékben gátolták a gyors es hatékony alkaímazkodast, hogy a szükeséges kezdemenyeze- sek qyokori elmaradásáról ne is szóljunk. Ott található az a felismerés is. hogy, a cselek- vő- és akciókepesseg ><adatai enétküt aligha sromolhatok fet. Nem kevésbe tükrözik azt a tapasztalatot is. hogy az idejétmúlt hagyományokhoz « túlhaladottá volt értekekhez történt ragaszkodás, ° konzervativizmusnak tett elv to­ten engedmények m'fy«n je­lentős mértékben járulhatnak hozzá egy.c megújulást kép­viselő erő törekvejének hitet- vesztéséhez, És végezetül azt a felismerést is magukban foglalják, hogy a Poli‘i!t°' folyás erősítésének előfeltéte­le a pártnak és tagjainak az olyan terhektől való se. amelyeket előidéző hibák és bűnök keletkezéseben köz­vetlen felelősséggel nem tar­toznak. Vagy azért, mert ele­ve kívülrekesztettjei, netán ál­dozatai is voltak a korábbi bürokratikus, diktatórikus in­tézkedéseknek; vagy azért, mert életkoruk alapjan meg csak tanúi sem lehettek az ezekkel leginkább terhelt idő­szakoknak; vagy egyszerűen azért, mert - életkoruktól füg­getlenül - felfogásuktól, men­talitásuktól mindez nem ke­vésbé idegen, mint az ez nagy hangon a társadalom tudomásáro hozó erőké. Milyen programra van tehat szükségünk az MSZMP-ben. Mit kíván meg belső helyze­tünk? Mi jelenthet valódi hoz­zájárulást ahhoz, hogy elkerül­hessük a feszültségek és a politikai dezintegráció fokozó­dását, tragikus végkifejletkent a robbanást? Nem „felülről” követelmé­nyeket előíró és feladatokat meghatározó programra van most szükség. Lejárt ennek ideje. A jelen helyzetben olyan viszonyok megteremtését célul tűző programot kellene országosan és Baranyában egyaránt közösen megformálni, amely magában foglalja a párttagság *-* és masok által kezdeményezett és hitelesítet jobbító szándékokat és törek­véseket. Nem csodavaras kell. nem folytathatunk illúzioker- getést. Nem követhetünk szép. olykor tapsra ingerlő, am megvalósíthatatlan célokat. Nem adhatunk ki ilyen jelsza­vakat sem. Dinamikus, _ am reális lépésekre ösztönző. a konfliktusokat is vállaló es a jelen mostoha feltételrendsze­rébe illeszkedő programot kép­viselhetünk csak. Olyat, amely a civil társadalom alkotása­ként valósítható meg. a tata tehető hitelessé, így heti az eredményes válságke­zelést, a tényleges kiutat. Stratégiai nézőpontú prog­ramra van szükség és nem a rövidtávú látásmód által mo­tivált. pirruszi győzelmeket ugyan eredményező, de való­di megoldásokat nem jelentő­re Ne a különböző politikai erőktől és a társadalmi vál­tozások fő sodrától elzáró tö­rekvések vállalása motiváljon bennünket, még akkor sem, ha az ortodoxiához hűségesen ragaszkodva ez sokak azonos­ságtudatának erősödéséhez kétségkívül hozzájárulást je­lentene. Egy az ország és a megye — számos vonatkozás­ban közös - sorsáért viselt felelősségérzettől áthatott, a többi politikai erő figyelmét is méltán felkeltő, velük a ta­lálkozási pontokat is megta­láló program szükségeltetik. Olyan, amely egy leendő. baloldali színezetű koalíció fe­lé előre mutat, valószínű lét­rejöttét gondolatilag előkészíti és elősegíti. Olyan program formálódá­sa és erősödése lenne tehát kívánatos, amely a népre és a nemzetre egyszerre és egy­idejűleg oly sok oldalról hi­vatkozó erők okozta hangza­varban is tisztán hangzik. Amely tehát nem csupán a nép nevében beszél, hanem valóban neki és általa szól, amely az állampolgárok, a munkavállalók és a fogyasz­tók érdekeit és érzéseit, el­képzeléseit és törekvéseit tes­tesíti meg. Nem illúzió-e mindezt köve­telni? Talán nem, ha nem propagandisztikus jelszónak, vagy választási fogósnak te­kintjük annak hirdetését és képviseletét - amelyben bizo­nyára számos politikai erő egyetért —, hogy a „nép ér­dekében" modell helyébe a „nép által" modellnek kell lépnie. A társadalom bizal­máért és a politikai befolyá­sért csatába szálló pártunk­nak olyan programot kellene a leendő vitákban alkotnia, amely nem veszíti szem elől az egyes társadalmi csoportok és a társadalom egészének valóságos napi és távlati ér­dekeit. Ugyanakkor nem is áldozza fel ezeket az érzelmek és indulatok fűtötte, feszültségek­kel és jogos elégedetlenség­gel teli jelen oltárán. Olyan programot tehát, amely tükrö­zi, hogy a válsághelyzet el­mélyülését megakadályozni, a kiutat megtalálni, országunkat és megyénket erre „rávezetni" aligha lehet képes egyetlen pórt, aligha lehetnek kéjjé se k o pártok maguk, ehhez több­re van szükség. Arra, hogy a központilag irányított tár­sadalmi modell helyébe az önkormányzatiságra épülő, az állampolgárok szabad mozgás­terét megteremtő, tulajdonos­sá válásuk lehetőségeit bizto­sító viszonyok lépjenek. Meg­teremtve o civil társadalom kibontakozó forradalmaként az önigazgatási, önszerveződési formák társadalomalkotó- és -építő létezését. Csakis ez le­het biztosítéka a társadolom organikus, szerves fejlődésének épp úgy, mint a diktatórikus­sal szemben értelmet kapó demokratikus szocializmus jö­vőbeni megteremtésének. Az irányok, a vállalt régi és új értékek, a célok fogla­lata a két említett dokumen­tum. Tovább tökéletesíteni, valamint feladatrendszerré és akcióprogrammá formálnia vi­szont lehetőség szerint már a párttagságnak és a .párt új testületéinek kell majd. Az új pártstruktúra és pártműködés ehhez kedvező feltételeket, az mtegráció irányába mutató társadalmi szükségletek predig egyértelmű igényeket jeleznek ®s politikai kötelezettséget je­lentenek ptártunk. számára. Dr. Szirtes Gábor megyei titkár Tab! demokrácia, ftiyelmezellebb talonét A hadseregnek a népet, a nemzetet kell szolgálnia! Beszélgetés Róka Ferenc alezredessel, a pécsi magasabb egység parancsnokával Az elmúlt években sokat változott a Magyar Néphad­sereg: emberközpontubb és nyitottabb lett. ugyanakkor az sem hallgatható el, hogy ez­zel együtt sem élvezi a társa­dalom egy részének szimpá­tiáját.^ Vajon manapság mi­lyen katonának lenni Magyar- or”°9on, elképzelhető-e nem politizáló honvéd és hivatásos tiszt, a költségvetési támoga­tás csökkenése mit jelent, a liberális intézkedések hogyan hatnak a fegyelemre? Egyebek közt ezekről a kérdésekről be­szélgettem egy csapattiszttel. Foka Ferenc honvéd alezre­dessel, a pécsi magasabb egység parancsnokával,, hely­őrség parancsnokkal. I- Aleiredei „rí Elsőként egy személy«, kérdést Lnnék t.l: mint katonának és parancsnoknak milyen a közérzete? — A munka, a politikai és a 'magánélet szempontjából is jó. Ez nyilván összefügg az- zal, hogy optimista embernek tartom magam, s hogy az az alakulat, melynél szolgálok, maradéktalanul végrehajtotta az elénk állított feladatokat. Í- Az országban eluralkodott gazdasog.-politikai válság hogyan , a pécsi magasabb egységnél szolgalatot teljesítő sorállományú és hivatásos katonákra? — Nyugodt lelkiismerettel ki­jelenthetem, hogy a sorállo­mányú katonáink a laktanyán belül egyelőre nem érzik az ország gazdasági helyzetének romlását. Élet- és munkakö­rülményeiket sikerült az elért szinten tartani. A hivatásos tiszteknél és tiszthelyetteseknél azonban mór nem ilyen pozi­V.v ° k®P- Például a polgári eletben átlagban 20 százalék volt az idei béremelés, o had­seregben, a hivatásos állo­mánynál mindössze 6, a pol­gári alkalmazottaknál pedig csak 4 százalék. A kezemben v?n ° hadsereg felső vezeté­sének intézkedési terve, mely­nek értelmében még az idén , ^ v.5,^20^05 emelésben részesülőnk, de ezzel együtt is elme rád un k az országos át- tagtól. Gond például, hogy a nos, egygyermekes fiatal ka­tonatisztnek, gyesen levő fele­séggel egzisztenciális probjé- mói vonnak, hisz a csalódnak - tehát 'hármuknak - 8-13 000 forintos jövedelemből kell megélni. Ennek ellenére szél­sőséges ^ megnyilvánulással nem találkoztam, úgy ítélem meg, hogy hajlandók áldoza­tot 'hozni, de szeretnék végre látni a gazdasági kibontako­zás kezdetét.- Eiek sierint at, hogy a költ- légvételből kevesebb pent jut a hadseregre, a hivatásos katonák anyagi megbecsülésében már megmutatkozik. A magosabb egy­ség gazdálkodásában is kénytele­nek „behúzni a fékeket"?- A romló feltételek mellett a fenntartásra úgy elegendő o pénzünk, ihogy valóban rop­pant racionálisan költjük el. 'Mór a Jtora nyáron megvettük a tüzelőt, mert egyrészt nem tudjuk, hogy felemelik-e ősz­szel, másrészt az inflációval is számolunk. De ugyanígy betá­roltunk burgonyából, zöldség- és gyümölcsfélékből, savanyú­ságból, sertéseket hizlalunk... Takarékos, előrelátó gazdál­kodásra kényszerülünk, de bi­zonyos hatásokat — például a villanyáram díjának emelését - nem tudjuk kivédeni. A gya­korlatok száma és időtartama is csökkent oly mértékben, hogy elértük azt a szintet, ha ezt tovább mérsékeljük, az már a kiképzés minőségében is jelentkezik. I - A műszaki eszközök, fegyver- Izetek terén is „spárolás" von?- Az alapfegyverzeti techni­kában az utóbbi években nem volt lényeges fejlesztés. A hadvezetési eszközöknél - hír- adóberendezések, 'számítógé­pek - kisméretű korszerűsítést végrehajtottunk. Most ott tar­tunk, hogy az adott esetben ránk bizott feladatokat még képesek vagyunk megoldani. 1- Milyen az alakulat fegyelmi helyzet«?- Erről o .közelmúltban szó- moltunk be elöljáróinknak, akiknek számszaki eredmények­kel bebizonyítottuk, hogy idén, az elmúlt évekhez viszonyítva javult a fegyelem. Pedig libe­rálisabb lett a 'hadsereg, hadd utaljak csak arra, hogy a katonák autóstoppolhatnak, ha hazomennek polgári ruhába bújhatnak, a helyőrségben tá­rolhatják saiját személygépko­csijukat, egyenruháiban is le­hetőségük von vallásuk gya­korlására, bevezették az alter­natív katonai szolgálatot... Te­hát a demokrácia • szélesítése nem hogy ártott, inkább hasz­nált! Nálunk néhány fegyelem- sértés, így például laktanya önkéntes elhagyása, szabad­ságról késve visszaérkezés for­dult elő. 1 — A néphadsereg legutóbbi pártértekezletén hangzott el: ,,a csapatoknál a tisztek szellemi és fizikai kizsákmányolása .folyik". Egyetért ezzel? — Szerintem ez szélsőséges 'megfogalmazás. Tény, hogy vannak olyan időszakok, ami­kor a hivatásos állomány és a sorkatonák’ leterheltsége fo­kozottabb, például gyakorla­tokon, vagy az államányváltá- sökkor. De kizsákmányolásról akkor sem 'beszélhetünk. I- Aleiredei úri Mi a vélemé­nye a depóiitiiáit hadseregről?- A hadseregben mi eddig sem politizáltunk annyit, mint amennyit a polgári életben fel­tételeztek rólunk. A fő hang­súly a kiképzésen volt... 1- Ennek ellenőre komoly politi­kai munka, agitócié folyt, valljuk meg ösiintén, meglehetősen egy­oldalú beállításban. — Ez nézőpont kérdése, de bitem szerint a hadseregnek a népet, a nemzetet kell szolgál­nia, s ennek a felfogásnak az eddigi politikai munka sem mondott ellent. Ezzel együtt egyetértek azzal, hogy a plu­ralista társadalomban o had­sereg ne legyen színhelye a pártok csatározásának. Az. hogy a tiszt vagy a sorkatona melyik pártnak a togja. a magánügye; logikusnak tartam, hogy laktanyán belül senki ne folytathasson ogitóciós tevé­kenységet. I- Kaptak tájékoilatást a »érvé­iért haderörafarmrál?- Szervezeti korszerűsítés évek óta folyik, erről annyit tudok,' amennyi a 'beosztásom­hoz szükséges. Úgy érzem, több információra lenne szük­ségem! I- Mit jelentene, ha létrejönne a kormányunk állal javoialt tá- madáfegyverektöl reiilegeien men­tet öveiét - et Péciet ii érinte­né - létrehaiáia?- A támadófegyverek közé a rakéta-, a csapásmérő légi­erő és a harckocsi csapatokat sorolják, a 'mi mogasabb egy­ségünk ilyen eszközökkel nem rendelkezik. A helyröség szem­pontjából más a helyzet, de meg kel! hogy mondjam, a csökkentés konkrét kiviteleze- nek a terve nem ismeretes előttem. I- Várhaté, hagy mepnunnek a pécii laktanyák? _- Nem tartom valószínűnek Rosiprim Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom