Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)
1989-09-24 / 264. szám
Nemzetközi kórusfesztivál Spanyolországban A Pannon Volán kórusa sikert aratott Panoráma ezt a hírt nem KOMMENTÁLJUK Mórié Heideger copni német salckversenyzőnő (fotónkon) eddig minden női versenytársót legyőzte, de valamennyi férfiversenyző őnek'i adta be a mattot. CS Ml VAN AFRIKÁBAN? Alvin Ailey a világhírű amerikai koreográfus és balettmester 1990—91-ben két évig ősi afrikai táncokat kutat. ROSSZ HÍR szadista NYOMOZÓKNAK Könnyű a nyugotnéme- teknek, ők mór korrektül beszélhetnek a német származású egykori hóhérokról. Most Marcel Ophils rendez filmet Klauss Bar- bie-ról, a gestapó francia Touloun városbeli szadista prancsnokáról. Tanulság: a szabadságot elnyomó kopóknak még a saját népük sem bocsát meg, 40 év után sem. INGYEN DUDA NEM SZOL Az UNESCO Hagyományos Zenei Gyűjtemény című sorozatban megjelentette a közép-franciaországi dudazenéről szerzett hanglemezt, a francia állam anyagi támogatásával. Most mór értjük, miért ritka a skót dudalemez. A spanyolországi Torrevie- jában rendezték meg a XXXV. HABANERAS Y POLIFÓNIA nemzetközi kórusfesztivált, melyen a Pannon Volán Bartók Béla férfikara is fellépett. A fesztivál előtt Valencia környékén három hangversenyen is bemutatkozott a pécsi kórus. Koncertjeiken a kórus tagjaiból alakult népzenei együttesünk kíséretével ízelítőt nyújtottunk a magyar népzenéből is. A népdalfeldolgozások a humoros, szokatlan produkciók (pl. Zacskó-kantáta, Taps- rondó) és a népzenei összeállítás nagy sikert arattak. A fesztivál színhelye a csodálatos tengerparti üdülőhely, Torrevieja volt. A versenyt habanera és polifónia 'kategóriában hirdették meg. Ismertebb európai versenyekÜvegmöves „négykezes” Kaposvárról Nem elég, hogy jól néz ki voloki, a tükör csak akkor mond szépet arról, aki belenéz, ha felülete hibátlan és mentes mindenféle torzítástól. Márpedig a magára valamit is adó üvegműves — ha beszerezni mégoly nehéz is - csak ilyen alapanyaggal dolgozik. Molnár Ferenc, mint szakmabéli, betartja az arany- szabályt, a kaposvári Vár utca 6-8. alatti kis udvari műhely falain sorakozó tükrök legalábbis erről tanúskodnak. Magyarországon .ma mór nagyon kevesen foglalkoznak az üveggel, Molnár Ferenc esetében a mesterség apai örökség.- Apáimnak annak idején még egy több embert foglalkoztató, jól működő üvegcsiszoló, tükörkészítő üzeme volt. Annak ellenére, hogy őt követve én is üvegművesnék tanultam ki, a sors úgy hozta, hogy örökségül csak apám szellemi hagyatéka, a szinte minden részletre kiterjedő szakirodalom és a még azt is kiegészítő számos szakmai jegyzet maradt rám. Bizony, sokáig csak emlékként, ugyanis korábban mással kerestem o kenyeremet. Azután a '80-as évek elején határoztuk el a feleségemmel, hogy megpróbálunk üvegművességből megélni. Döntésünket több dolog is befolyásolta. Egyrészt, az kel ellentétben, nem sorolták be kórusfajtánként az együtteseket. A fesztivált első ízben bővítették nemzetközivé, melyre számos európai és amerikai kórus érkezett. Az egyhetes versenyt a nagy hőség miatt szabadtéren, a késő éjszakai órákban tartották. Esténként kétezer ember töltötte meg a nézőteret. A spanyol televízión kívül dél-amerikai tévéállomások is közvetítették az eseményt. Mindez a hobanera népszerűségét mutatja, mely Lo Haaddigra már tövéről hegyére áttanulmányozott apai hagyaték kihívásként volt jelen életünkben, másrészt pedig mindkettőnkben egyre erősebben murfkált a függetlenség iránti vágy — beszélt Molnár Ferenc az előzményékről. A döntés pedig úgy tűnik, helyesnek bizonyult. A műhely falát borító, szép kivitelű szecessziós tükrök egyaránt díszei lehetnek antik és modern berendezésű lakásoknak. A tükörkészítés azonban csak az egyik profilját adja a családi vállaíkozású, kaposvári üvegműves „négykezesnek". A másikot a feleség, iMolnárné Sámson Valéria mutatta be. — A századelő Magyarországán még nagyon híres volt az üvegművesség. azon belül is a .színes üvegablakká - szítés. Az egyházi hagyomábanáról, Kuba fővárosáról elnevezett, a tangóhoz hasonló, mérsékelt tempójú tánc. Európába spanyol hajósok hozták a XIX. század végén. Kották, lemezek és kazetták hiányában elég keveset tudtunk erről a zenéről, és ezért a többi külföldi kórussal együtt, csak a polifónia kategóriában indultunk. Egy klasszikus spanyol szerző művét és egy nemzeti népdalfeldolgozást kellett előadnunk. Sajnálatos, hogy csupán a helyszínen derült ki. nyok mellett ennek a munkának kialakult egy igen szép polgári változata is. Nyugaton a kézművesség, ezen beliül az üvegművesség ma is reneszánszát éli, itthon, sajnos, nem mondható el ugyanez. Ezért is különös öröm számunkra, ha színes üvegablak elkészítésével bíznak meg bennünket. A közelmúltban készítettük el a hidasi evangélikus templom oltár feletti üvegablakát, de a mi munkánk látható majd a POTE megújuló kollégiumának néhány ablakán is. Az üvegablakokihoz hasonlóan nagy kedvvel fogtunk neki az úgynevezett Tiffany-lámpák készítéséhez is. Az esetükben szükséges szakmai fogásokat szintén a férjem apjáról ránk maradt szakiirodalomból merítettük. A fémmel egymáshoz kötött, színes Tiffany-üveglapocSkák a térmivel a habanera kategóriában nem indultunk, csak versenyen kívül énekelhetünk. A közönség hangos tetszésnyilvánítása azonban valamelyest kárpótolt minket. A fesztivál ideje alatt igazolva éreztük a régi megfogalmazást; „a zene összeköt”. Hamar szereztünk barátokat az angol együttesből, a Kanári-szigeteki kórusból. A bikafuttatás, a különleges ételek, a pálmafák, a tenger, mind-mind felejthetetlen élmény marad. vező- és a kézimunka korlátlan lehetőségeit teremtik meg. A házaspár rendszeres résztvevője a Pécsett évente megrendezett üvegműves találkozónak, üvegvó sárnak, Kaposváron, a sétálóutcában a Kereskedelmi és Hitelbank egyik ablakában berendezett kirakat od ízelítőt munkáikból, amelyeket rendszeresen zsűriztet- nek a Képző- és Iparművészeti Lektorátussal. Ezen túl természetesen az érdeklődőkre von bízva, hogy eldöntsék, az üvegműves házaspár munkája mihez áll közelebb, az iparostevékenységhez, vagy az liparművészethez. A családban egyelőre nincs követője a szülőknek, de még nincs kizárva az sem, hogy a két fiú közül valamelyik - az apához hasonlóan - csak később adja a fejét a családi hagyomány folytatására. Kaszás Endre Tovább tart az utószezon Ősz a Balatonnál Az időjárás kiváló, és nem különben a gondolat sem, amely azt célozza, hogy minél tovább tartson a balatoni turistaszezon. A Balaton ősz '89 elnevezésű programsorozat még a jövő héten is látogatható, de van más érdekesség is, tudtuk meg a Siótour, a Somogy Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának sajtófőnökétől Hamvas Pétertől.- Aki a szeptemberi és ko- . ra októberi napokat a Balaton-parti nyaralótelepeinken tölti, extra árengedményekre számíthat. Akik pedig még az idén lefoglalják és kifizetik helyüket a Vadvirág nyaralótelepen töltendő jövő évi nyaralásra, azok egy Bonus Breax- ot kapnak ajándékba, amely- lyel három napot tölthetnek ingyen egy, az utazási csekk listáján szereplő nyugat-európai szállodában, ahol csak oz étkezésükért kell fizetniük.- Mi a Bonus Break?- Nem más, mint az Alféria Turistik Á. G. szabadidő csekkje, amely egész Európában 200 szállodát sorol fel, ahol az utazók eltölthetik a hét végé- iüket, az Alféria vezérképviseletét egyébként nemrég nyitotta meg irodánk, Budapesten, a Klauzál téren.- Milyen más ajánlatuk van a Balaton-partra?- Nagy kedvezménnyel számolhatnak, akik a siófoki Csepel üdülőszálló, valaminta balatonszabadi Atheneum üdülő és a TOT-üdülő kétágyas, fürdőszobás szobáiban töltik az őszi napokot. A Siótour plusz ajánlata, hogy o jelentkezők között 20 darab mór említett nyugat-európai szállást biztosító utazási csekket sorsolunk ki. F. D. „Éles anyanyelvűnk” Akinek minden a kisujjában van, semmire se teszi rá a kezét. Mindig több a prédikáció, mint a szó'szék. Hiába adsz teret annak, aki nem érti meg az idők szavát. Egy faarcot csak kérges tenyérrel lehet simogatni. Aki nem csodálkozással kezdi, bizonyosan azzal fejezi be. Egy villám önmagának is csapás. Kerekes László Lakner Tamás karnagy "VUhtíiwft* tilkrttm vtiimdlifl wiecp iiAkdfi«*« Radio mellett... Egy nyugatnémet állampolgár egy NDK-beli állampolgárt akart a kocsi csomagtartójában ótcsempészni Csehszlovákiából Magyarországra Somoskőnél. A kocsi már elindult útjára, amikor a cseh vámosok újra feltartóztatták az NSZK rendszámú autót -, a rádióhíradás szerint fegyverrel és mór magyar területen. A hír alapján a rádió riportere beszélgetést folytatott egy magyar határőr-ezredessel, érdeklődve, hogyan történhetett meg az eset? A riporter — mintegy summázva az ügyet - ezt kérdezte az ezredestől: „Nem úgy néz ki, hogy Csehszlovákia kezd úgy viselkedni, mint Románia?" Ez a tudálékos és egyben nagy- képű kérdés mindenképpen közvélemény-romboló hatással bír, főként most, hogy éppen elég komoly vitánk van a Dunán épülendő vízierőmű miatt, a szomszédos országgal. Ettől függetlenül mindkét ország vezető kormányai igyekszenek szót érteni, diplomáciai tapintattal, • valamilyen megegyezésre törekedve. A riportert ez nem érdekli, sőt, még kihívóbb kérdéssel fordul az ezredeshez: „A magyar határőrség használhatta volna-e fegyverét a határt átlépő Cseh vámosok ellen?" Az ezredes ezt mondta: „De igen. Elvileg. ’Csak nem tette, mert ezt más úton-módon is el lehet intézni ..." A riporter az interjúhoz fűzött véleményében már kormányjegyzéket követéit. A kibicnek semmi sem drága. Pedig tudhatná, hogy egy jegyzék megfogalmazását alapos vizsgálat előz meg a tisztességes eljárás jegyében, és ehhez idő kell. De a riporter a józan megfontolás helyett inkább uszított - ez könnyebb megoldás és talán népszerűbb is de már akkor megtette ezt. amikor külkopcsolataink mérlegének egyik serpenyőjébe dobta együtt Romániát és Csehszlovákiát. A mértéktartásról aztán egyáltalán nem híres riporter ismét elkönyvelhet magának egy „bátor" —, és milyen olcsó! — sikert. Hátha még lőttek is volna a határon ... ki nem mondott kívánsága szerint. Miskolcon egyik ellenzéki párt bejelentette, nem tart többé igényt arra, hogy a város, illetve megye két pártlapja bármit is leközöljön tőlük. Az ok: oz Észak-Magyarország című Borsod megyei MSZMP-lap a közelmúltban Miskolcon megrendezett nagy egyházi ünnepségről mindössze öt és fél sornyi tudósítást közölt le. Az ünnepségen több ezres tömeg vett részt, következésképpen komolyabb híradást érdemelt volna. Lehet, hogy igazuk van abban, hogy terjedelmesebb cikket érdemelt volna a megmozdulás, tekintettel arra, hogy az MSZMP két lapján kívül más helyi napilap nincs a városban. De az is igaz, hogy a pártlap szerkesztő- bizottságának joga eldönteni, mit akar és mit nem akar megjelentetni. A katolikus egyháznak is vannak lapjai — országos lapjai -, amelyek nem arról híresek, hogy mondjuk MSZMP-megmozdu- lásokról fél vagy egész oldalakat közöljenek. Ezt az MSZMP nem is várja el. Manapság különösen nem. A végre-valahára megerősödő sajtószabadságnak ilyen oldala is van: a lapok arról és olyan terjedelemben adnak hírt az eseményekről, amely profiljukba, politikai állásfoglalásukba belefér. De hát nem is az egyház, tiltakozott. Hanem egyik ellenzéki párt. Persze, ehhez joguk van, ezt vitatni sem érdemes. Mint ahogy azt sem, hogy az MSZMP lapja hogyan gazdálkodik az újság hasábjaival. Pénteken reggel a Béres- cseppekkel kapcsolatosan, a ródióriporter a Herbária Gyógynövény Vállalat egyik vezetőjével készít interjút. Nem először. Akár napi négyszáz- ezer üveg Béres-cseppet is eladhatnának az országban, át is tértek a három műszakos gyártásra, de még ez sem elegendő, részben azért, mert nincs üveg. Október elején már javul az ellátás — ígérte meg az illetékes. Erre a riporter ezt mondotta: „önöknek komoly hasznot hoz a Béres-csepp iránt megnyilvánuló óriási kereslet." A Herbária képviselője válasza: „Tévedés, nem sok hasznot hoz a termék, de nem 's ez a célunk. Mi nem akarunk ezen nyerészkedni, főleg, úgy, hogy emeljük az árát.. •' A riporter: „Miért lenne at baj?" - kérdi méltatlankodva- Én megmondom a kollégának: erkölcstelen intézkedés lenne megemelni a termék árát. Lehet, hogy a riporterkollégának életében talán még a feje sem fájt - lekopogom: maradjon is egészséges egész életében -, de ne tetézze 0 gyógyszerfogyasztók gondját még egy újabb szer órának emelésével. Sok száz és százezer beteg reménye fűződik 0 ,Béres-cseppek hatását illetően, különösen a tévében bemutatott dokumentumfilm alapján. Hitük a gyógyszerben akár reális, akár illúzió, ezt egy nyegle riporteri okoskodással lerombolni - több mint bűn. Erkölcstelenség. Riporterek... vasamapi
