Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-23 / 263. szám

1989. szeptember 23., szombat Dunántúli napló 5 Forintfelértékelés a rubellel szemben Tovább csökken a szovjet export Kevesebb pécsi kesztyűt és Carbon-konfekciót szállítanak A Sopiana Gépgyár barter üzletekkel próbálkozik nek viszont van hatóra, ve­szélybe kerülhet a vállalat munkaellátottsága. Megpróbál- 'koznak barter üzletekkel is a szovjetekkel, az ilyen árucsere az adózás szempontjából szá­mukra kedvezőbb. Óriási nagyságrendű és vé­szesen növekvő az a többlet, °mi a magyar—szovjet keres­kedelemben a javunkra mu­tatkozik. Mindez roppant előnytelen számunkra, hiszen lényegében azt jelenti, hitéle­tünk a Szovjetuniónak. Kiszál­lítottunk egy csomó árut, de ennek ellentételét nem kaptux meg, legalá'bbis időben nem. Hiába tehát a nagy aktívum, azt a Szovjetunióban nem tudjuk levásárolni. Mindennek urnyékában igazán nem volt meglepetés a forint közelmúlt­am felértékelése a rubellel szemben. Ami annyit tesz, a magyar szállító most ugyan­annyi rubelért kevesebb forin- *°t kap, vagyis a felértékelé- sen veszített. A kormány szavahihetősége Mondanunk sem kell, ez az újabb srófolós érzékenyen érintette a baranyai exportő- téket is, főként a szovjet pi­acra hosszú-'hosszú évek óta szállító könnyű- és élelmiszer- ipari vállalatokat.- A kormány szavahihetősé- 9® erősen megingott a sze­ntünkben — fakadt ki Szűcs István, a komlói Carbon Köny- ayűipari Vállalat vezérigazga­tója. - Július végén megkap­tuk az idei évre szóló végle- 9®s szabályozást, arra építet­tünk, derűlátóak voltunk. A szeptemberi forintfelértékelés ^~8 millió forintot vitt el tő­lünk, ennyi lett volna a Car­bon idei nyeresége. És ezt a nyereséget óriási dolognak tar­tottuk volna, hiszen vállalatunk tavaly — éppen a szovjet ex­porttámogatás csökkenése kö- Vetkeztében - veszteséges volt. H'incs más választásunk, a jö- vő évben tovább csökkentjük a szovjet exportot. A forintfelértékelés hasonló­an érzékenyen érintette a Hu­nor Pécsi Kesztyű- és Bőrru- bázati Vállalatot is. Náluk ez az éves nyereségből 4 millió forint kiesést jelent, azért nem többet, mert az első félévben az időarányoshoz képest na- 9yobb mennyiségben szállítot­tak kesztyűt a Szovjetunióba. Ellenkező esetben a fel értéke­lás 8 milliót vitt volna el, még tovább zsugorítva az idei évre tervezett 13 millió forintos nye- feséget. A Hunor már tavaly 's csökkentette szovjet ex­portját, amin csak vesztesége VQn, s az idén sem töltötte ki az államközi szerződésben rög- *'tett 650 ezer párás szállítási Jeretet. A támogatások továb­bi mérséklésére számítanak, ®nnek megfelelően jövőre to- vább csökkentik a szovjet ex­portot. Mindez kényszerűen piacki- esést is jelent, márpedig a Maglévő termelési kapacitá­sokkal valamit kezdeni kell. A Hunornál keresik a kiutat, amit jelek szerint az eddig is jó *ö_késexport-jövedelmet hozóci- Úöfelsőrész-készítés bővítésé­ben találnak meg. Ezzel kap- Csolatban nyugatnémet és ha­té; cégekkel tárgyalnak, s ter­eik szerint dombóvári kesz­tyűgyárukat cipófelsőrész-ké- Sl/tésre állítják át. Az ótkép- *®st még ebben az évben sze­dnék megkezdeni. Az élelmiszer­szállítás folyamatos A Szigetvári Konzervgyár emelésének nagyabb része a ’^ocialísta országaikban talál piacra, főként a Szovjetunió­ban, ahová speciális, szovjet receptúra alapján készült kon- zerveket szállítanak. A forint­felértékelés az év hátralévő időszakában 7 millió forintos kiesést jelent, ami Bernáth Bé­la igazgató szerint az évi 1,3 Meddig lehet így egyensúlyozni? Nem tudni, meddig lehet el­menni a szocialistaexport-tá- mogatások csökkentésében, miután legnagyobb partnerünk, A Szigetvári Konzervgyárban bizonyos savanyúságok a szovjet Ízlésnek megfelelő recept szerint készülnek. Fotó: Läufer László milliárd forint termelésükhöz képest nem számottevő. Most inkább az okoz feszültséget, hogy kevés és drága a feldol­gozandó mezőgazdasági alap­anyag. Ennek ellenére az ál­lamközi szerződéseknek megfe­lelően folyamatos az élelmi­szer-szállítás. Amennyiben azonban az exporttámogatás tovább csökkenne, csődbe vin­né a szocialista exportra be­rendezkedett Szigetvári Kon­zervgyárat. Rendkívül kellemetlennek ne­vezte a forintfelértékelést Vi- czencz Ottó, a pécsi Sopiana Gépgyár igazgatója is, s nem­csak azért, mert az idei árbe­vételükből és nyereségükből 5 millió forintot elvisz - ami az éves nyereség 10 százaléka de mert megint olyan évközi, zavaró húzásról van szó, ami­re nem volt semmi előrelátá­suk. Tovább fogják csökken­teni a szovjet exportot, ami­a Szovjetunió éppen a magyar könnyű- és élelmiszeripari szál­lításokat szorgalmazza, számó­ra ez most „kemény" árucikk, ami érthető, gondoljunk csak a szovjetunióbeli sztrájkokra, melyeknek fő követelése a jobb élelmiszer- és fogyasztó- sicikk-ellótás. Ha itt mi vissza­kozunk, számolhatunk azzal, el­lenlépésként elzárják a csa­pot, de legalábbis kevesebb villamosenergiát, benzint, kok­szot, ipari fát, vasércet és más létfontosságú alapanyagot ka­punk. Kormányunk tehát hara­pófogóiban van, a maga szem­pontjából egyensúlyban kíván­ja tartani a magyar—szovjet kereskedelmet, amibe viszont kényszerűen az exporttámoga­tások csökkentése, a forintfel­értékelés is beletartozik. A vál­lalatok viszont magától értető­dően a saját egyensúlyukkal törődnek, érdekeiknek megfe­lelően cselekszenek: ha nincs kellő ösztönzés, csökkentik szo­cialista exportjukat. Vajon meddig lehet így egyensúlyoz­ni? Miklósvári Zoltán Vállalkozó gyermek­orvos Az új szolgáltatás előnyei Megindult az egészségügyi reform kidolgozása, amely a mai magyar egészségügy ed­digi finanszírozási, működési rendszerét megváltoztatja. A reform kidolgozói a változások egyik alapkövét a társadalom- biztosítási rendszer megrefor­málásában látják, továbbá a különböző orvosi vállalkozások ösztönzésében engedélyezésé­ben. * Az egészségügy reformelkép­zeléseit hallgatva sok orvos még vár, még nem tudja, mer­re és hogyan lesz érdemes lépni és egyáltalán mire lesz lehetősége. Pécsett elsőként egy gyermekorvos döntött úgy: megpróbálja. Dr. Örkényi Ru­dolf gyermekorvos, a Rókus utcai rendelőben dolgozik. Ö az első próbálkozó. Vele be­szélgettünk erről. — Azóta foglalkoztatott a gondolat, amióta először 'hal­lottam arról, hogy az egész­ségügyi minisztériumnak van­nak ilyen elképzelései. Gondo­latban pontosan megterveztem, mit hogyan kellene csinálni, eztán elindultam, hogy a hoz­zájárulásokat, engedélyeket és mindent, ami kell, beszerezzek. — Sokat kellett kilincselni? Hiszen köztudott, hogy a sok vállalkozónak már menetköz­ben kedvét szegi az ügyet hát­ráltató bürokratikus ügyintézés. Ráadásul ha valaki az első valamibe, mint ön . .. — Nekem szerencsém volt. Mind a városi tanács egész­ségügyi osztályának vezetője, mind az Egyesített Egészség- ügyi Intézmények (ahová ez a rendelő tartozik) igazgató-fő- orvosasszonya — annak ellené­re, hogy hivatalosan még nincs deklarálva — nem csak hogy nem gördített akadályt, de pártfogolták az elgondoláso­mat. Olyannyira, hogy igazán méltányos bérleti cfíjban álla­podtunk meg. — Tehát ön bérel egy ren­delőt . . . — Igen. Úgy képzeltem el, hogy a hivatalos rendelési idő után hetente kétszer (kedden és csütörtökön) rendelnék, és vasárnap délelőtti üqyeletet is tartanék. A házhoz hívásoknak is természetesen eleget szeret­nék tenni. Az állami egész­ségügy rendelésein ugyanis az orvosnak kevés lehetősége van arra, 'hogy a rendelőben meg­jelentek ellátásán túl házhoz is menjen. Ennek a szolgálta­Or. Örkényi Rudolf vizsgálat közben tásnak pedig akkor lesz külö­nösen jelentősége, amikor egy járványos időszakban zsúfoltak a rendelők és az amúgy is beteg gyermekek ki van­nak téve a rófertőződésnek. Úgy gondolom a szülő szíve­sen áldoz azért, hogy ne kell­jen a lázas kicsivel esetleg egy óráig is a rendelőben vá­rakozni. Ezen túl: ha én a magánrendelésen ellátok egy bizonyos számú beteget, ezzel csökken az állami rendelési idő alatti zsúfoltság, az orvo­sok leterheltsége. Abban is előnyt érzek, hogy az általam magánrendelésen ellátott gyer­meknél én kísérhetem figyelem­mel a betegség lefolyását, alakulását. Jelenleg, ha pél­dául egy anya pénteken hoz­za be valamilyen problémá­val a kis beteget, és úgy lá­tom, hogy további orvosi el­lenőrzés szükséaes, akkor azt tudom tanácsolni, menjen el a hétvégi központi ügyeletre. De más ügyel szombaton és megint más vasárnap, én leg­közelebb csak hétfőn találko­zom vele újra. Pedig a kórle- folyásnól jó, ha ugyanaz az orvos figyeli végig. Azt is el­terveztem, ezen a magánren­delésen lehetőséget biztosítok arra, hogy amennyiben szüksé­ges, egy-'két órás megfigyelés­re benntartom a pácienst, ez­után könnyebb eldönteni, szük­séges-e kórházba utalni, vagy sem. — Nem minden vizsgálatot tud elvégezni ott a rendelő­ben: Mi van akkor, ha szak- rendelésre kell beutalni a be­teget? Akkor önnek, mint pri­vát orvosnak fizet a szülő, az állami egészségügyi vizsgálat pedig ingyenes? — Nem. Aki úgy dönt, hogy ezt az ellátást választja, an­nak azzal is számolnia kell, hogy a vizsgálatok is pénzbe kerülnek. Az Egészségügyi Mi­nisztérium által megállapított árlista szerinti összeget kell fizetnie. Ezt nekem fizeti, én pedig az Egyesített Egészség­ügyi Intézetnek. Tehát ebben az esetben az EEI-nek nemcsak a rendelő bérbeadásából lesz némi plusz pénze, hanem ezek­ből a privát vizsgálatokból is. — Túl ezen, az a vélemé­nyem, hogy az egészségügyi szolgáltatásban sem baj, ha többféle lehetőség közül vá­laszthat a beteg, ha a kon­kurencia is betör az egész­ségügybe. Bízom abban, hogy ez a fejlődést szolgálja, ami­nek haszonélvezője az állam­polgár kell, hogy legyen. Per­sze ahhoz, hogy mindenki szá­mára elérhető legyen ez a faj­ta szolgáltatás, ehhez a tár­sadalombiztosítás komplex re­formja szükséges. Ez az orvos számára is megnyugtató biz­tonságot adhat a működésé­hez. — Addig is, amíg ez a be­tegbiztosítási reform nem kö­vetkezik be, sokan tartanak attól, hogy a privát szolgálta­tást csak szűk réteg engedheti meg magának, önnél mennyi lesz a tarifa? — Őszintén megmondom, még fogalmam sincs, hiszen én előtte soha nem foglalkoztam ilyesmivel. Mindenképp méltá­nyos árat szeretnék, olyant, ami sokak számára még elfo­gadható, és az adó, a bérleti­díj, és rezsiköltségek kifizeté­se utón szerény haszon ne­kem is maradna. Szükségem van pluszjövedelemre, két fel­nőtt, de még nem kereső — egyik egyetemista, másik je- lenlea katona — fiam van. — Elárulná mennyi a fizeté­se? — Miért ne? Harmincéves orvosi praxissal keresek bruttó 10 750 forintot. (A nettó 9000 körüli) erre mindennel együtt 2600 forint plusz 'jöhet ró. (Bruttóban!) Ez a plusz az ügyeletekből adódik. lEgy ügye. let 500 forint, hétköznap is, de ugyanennyi vasárnap is, amikor reggel 7-től este 7-ig tart, s ugyanennyi akkor is ha járványos időben, egy ügyele­ti rendelésen 100 körüli 'bete­get lát el az orvos. A felesé­gem pedagógus, az ő fizetése 7—8000 (bruttó) között mo­zog. Ezt ossza el néggyel, mert ennyien vagyunk a csa­ládban. Sarok Zsuzsa Szakemberek állítják: vál­ságban van a honi vendéglá­tóipar, oly mély válságban, hogy szinte már ki sem látnak a gödörből. Nem véletlen, hogy ennek következtében minden elképzelhetőt megpró­bálnak. hogy valamiképpen változtassanak a lehetetlen helyzeten. Ám akták tömege, egyre jobban szoporodó papí­rok halmaza jelzi, hogy a szo­rult helyzetben lévő szakma egyre nagyobb ellenállásra ta­lál. mert hol a hatóságokkal, hol a lókossággal gyűlik meg a bajbk. Ez történt Pécsett, a Tak­sonyi utca 8. szám alatti OTP- társasházbon is, ahol a lakók nemmel szavaztak egy új ven- déglótóipari egység létesítésé­re. Ami tulajdonképpen érthe­tő is, hiszen a városban ke­ringő számos rossz példa alapján, a nyugalmukat féltik. A tapasztalatok szerint ugyan­is bálból, ahol eddig egy ilyen „szofid egység" megve­tette a lábát, abból előbb­Kocsma az alagsorban? A lakók nemmel szavaztak utóbb - attól függően, ki lett az üzemeltető, vagy a bérlő és mennyire törekedett a be­vételre, a minél nagyobb nye­reségre - kocsma lett. Ezért tiltakoznak a Taksonyi utcai társasház lakói is, hogy a földszinten a korábban üre­sen, kihasználatlanul álló 68 négyzetméteres helyiségben a Baranya Megyei Vendéglátó Vál­lalat - úgymond egy szolid III. osztályú presszót hozzon létre. Persze a lakókat nem pusz­tán csak ez a tény hábo­rította fel, hanem a módszer is. ahogy mindezt meg kíván­ták valósítani. A véleményüket előzetesen ugyanis senki sem kérte ki, holott mint állítják: „mivel társtulajdonosi jogvi­szonyról van szó, a társasház- tulajdont alapító okirat ren­delkezései érvényesek vala­mennyi tulajdonosra. Eszerint a tulajdonostárs a társasház­ban olyan változtatást nem eszközölhet, amely a többi tu­lajdonostárs jogos érdekeit sérti.” A lakók állítják, hogy a ven­déglátó vállalat szándékairól csak véletlenül szereztek tudo­mást. Az ügyben összehívott lakógyűlés pedig egyértelmű- en elutasította az elképzelést. Sőt, a társasház lakói, kikér­ték o környékbeliek vétetné- nyét is, akik aláírásukkal is hajlandók igazolni, hogy sem presszót, sem más vendéglátó- egységet nem akarnak, hisz a szomszédságban már működik a Vadászkürt és a nem éppen magyaros hangzású „Kitty” sö­röző is. A lakók nem kérnek sem a szolid, sem a még szolidabb vendéglátósból, hiszen mint állítják, az esti órákban a ház előtti sétányon és a mellette lévő parkban is mindennapo­sak a hangoskodások, ve­szekedések. Az ügyben a döntőbíró sze­repére természetesen nem vál­lalkozhatunk. A történetet mégis azért adjuk közre, mert egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy emberek megkérdezése nélkül döntenek őket is érintő kérdésekben. A kisember pa­naszait „a hivatal” még min­dig nem fogja fel. S bár köl­tői kérdésnek hat, de mégsem az, amit a társasház lakói fel­tesznek: valójában ki dönti el, hogy a lakosságnak mire van szüksége? Nem inkább egy gyógyszertárra, vagy kulturált ellátást biztosító üzletre volna szükség az adott térségben? A Taksonyi utcai presszó ügyében - remélhetőleg - még nem mondták ki az utol­só szót. és remélhetőleg ezt a lakók véleményének, jkara- tának figyelembevétele nélkül nem is teszik. Bármennyire is gondokkal küzd a vendéglátó­ipar, hiba lenne megfontolat­lanul, kellő körültekintés nél­kül eljárni, mint ahogy tör­tént ez a belvárosban is, ahol más, magasabb érdekre való hivatkozással semmibe vették a lakosság érdekeit és meg­szüntették Pécs legolcsóbb ét- kezöhelyét, a Jókai téri tej­bisztrót, omit a városban élő kispénzű emberek, nyugdíja­sok, aligha fognak valaha is megbocsátani! Ferenci Demeter Privétrendelés munkaidő után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom