Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-02 / 242. szám

Jrt - De győzni fog, észrevétlenül, bennem és ‘benned. Majd, e ha mind műveltebbek, tehát emberebbek leszünk, ha mind tájékozottabbak, tehát jobbak - leszünk, türelmesebbek, tehát férfiasabbak leszünk —, mert az

I önkény mindig idegbajos és nőies -, majd akkor győz a demokrácia. Mikor? Kedden? Vagy szombaton? Nem hiszem. A végső győzelmeket nem adjak ilyen olcsón és pontosan.

■

'«Műhely, szerkezeiu Aki nem látott szülést, nem rfud az életről valamit, nem tud [(Valami biztosat és „alapvetőt”, hmint az iskolában mondanák, jj~ bizonyos, hogy alti nem látott szülést, nem látott bele a szerkezetbe, nem ismeri a műhelyt, azt a rejtélyes és félelmes műhelyt, ohol az élet készül. Az erők, amelyek szülés körben megmozdulnak, az élet és a halál erői: az anya és a gyermek állandóan élet és halál között tapogatódznak ez órákban, vak sötétben, süket ösztönnel. Olyan erők mozdulnak meg e pillanatokban, olyan erők feszítik az anyatestet, mint földrengéskor. A néző nem csodálkozna, ha vér és placenta helyett láva és hamu ömlene ki füstölögve az anyaméhből. Igen, láttam a szerkezetet. Az ember csendes lesz, egészen csendes. Később, mikor a gyerek sírni kezd, a néző kisompolyog a szobából, s úgy érzi, Michelangelo kontár volt és Newton, minden számításával, műkedvelő.

I

"Ő

iv®s vizem se I

i

l*m a birtokomban líilt

Valerij Zubarjov:

Titkok

Ünnepnapi társalgásaink zűrzavarából, hol erről, s arról is követte szó a szót, asszonyarcok ragyogtak fel ránk, nem evilágból, hanem a Tejúton túli csillagországból valók.

Ami volt, szétzúztuk, ám magunkból építettünk fel egy új mindenséget, s mily édes méreg csordult a szavunkból, és mi csak kortyoltuk ezt a mérget.

Am ekkor gyengéd erők vonzására földünkre tértünk meg, de itt levert és belénk hasított a madarak sirása, kedveseink, kik délre szálltak el...

és taknyot

Kedves társam is, ki tenyeremből még szomorúan nézte az eget, miként a napsütés alatt az erdő, úgy árnyaskodott és fényesedett.

Majd lassan ráuntunk a társalgásra, kedvünk is és erőnk is elfogyott, és a madárraj nagy körforgása zagyvaságunkra is fényt hozott.

Konczek József fordítása-ást

Törő Isf-vőn

"tét nyirkos éj *9orad közepén

'"'em

is miképp

irtokkal csupán

3receni emlék >1

* 'éttel e"<ezik

iába

sem való

’'ennek

r°dák országot

'fevedik

■utó

^ölteni

él

0 •topcsolatok »ok

'ásikig

Körök

Táguló horizontunkat lassan befedi tavaszi este, megpaskolt lovakkal ki száguldoz mégis az égen? hozzád is szénaszagú nyár vitt, most tulipánok égnek mindenütt, és betakarja egy felhő utcánkat — napjaim magasabbra tettem, mert velem élsz, egyetlen virágillat az este, szemed kék takarója alá bújunk, hogy ne ~ fázzunk, látod? e zúgó cserebogár tanyát keres egy szilvafa-levélen, éjjeli menedéket, semmi sem jelzi moccanását, mi értelemmel élünk, bezúzott ösztönökkel, panelfalak döngölnek belénk józanságot — űrbe táguló körök, mint füstölgő szivarvégek, távoli gyárkémények, egyetlen ölelés a táj, végtelenből frontbetörésnyi idő megüli a szivünk felé hajózó csendet, mint rakoncátlan kölyköt megtanit egymást őrizni még e négyfalnyi létben.

Deák Mór:

fi kriminovella

Talán túlbecsültem magam.

Botos az ágya szélén ült, szeme kóprázott a sötétben. A másik szobából áthallatszott felesége nehéz, egyenetlen lélegzése. Botosnak ökölbe szorult a keze. Igen, ezekből a lefojtott indulatokból, visszanyelt düHkitörésekből születtek Botos novellái. De most nem jutott eszébe semmi. Már két hete, pedig lásson lejár a határidő.

Talán túlbecsültem magam.

Ilyen mondatokat az ember sötétben mond, amikor fél egy kicsit. Amikor jólesik önmagát marcangolnia. De talán mindenki túlbecsüli magát. Mindenki, aki ember módjára próbál meg élni.

Az asszony felthorkantott, Botos összerezzent. Nem ismerte ezt a horkolást, s nem ismerte fel benne azt a puha, finom léleazést, ami mindig megindította egykor. Hova lett az az alvó lány? Hova a hang, ami ilyen gyűlöletessé, parancsolóvá durvult?

Túlbecsültem magam, bólintott Botos. Házat ákartam, ko- "csit. S mert munkával akartam, túl sokba került. Mint minden. Minden többe . kerül, mint amennyit ér. A feleségem belerokkant ebbe, és gyűlöl, mert tanúja vagyok a megrokkanásának. És én gyűlölöm a feleségemet, mert gyűlöl. És mert semmirekellőnek tart. Mert későn jutottunk végre ehhez a házhoz. Túl későn. Későn ahhoz is, hogy gyerekünk lehessen.

Az első Botos-novella arról szólt, hogyan öli vízbe egy középkorú férfi a feleségét. A történet nem volt túlságoson eredeti, a stílus sem ütött el az átlagostól, a mondatokból sütő gyűlölet azonban olyan átható volt, hogy mindenkit megijesztett. A már- már perverz befejezésben a férfi a csónakban ülve végignézi, sőt, közvetíti felesége haláltusáját a feleségénék.

Botos nem merte otthon megmutatni az újságot, amiben írása megjelent. Szomszédaival nem volt beszélő viszonyban, barátait elmarta rég az asszony, Így, bár büszke volt rájuk nagyon, novelláit titokban írta, titokban tartotta, titokban költötte el az értük kapott pénzt. S mert az asszonyt képzeletében vízbe ölte, megfojtotta, árammal agyonütötte, felakasztotta, iránta érzett dühe lossan- lassan csillapodott.

Pedig még legalább egy kéne, mondta a szerkesztő, ahhoz, hogy kötet lehessen belőle, még egy nyolcflékkes novella kéne minimum. Botos bájintott. Futja a megkeserített évekből. A felesége pokoli sivársáqú életével pokollá tett életéből. Az asszony abbahagyta a horkolást. Botos megmerevedett. Fölébredt volna?

Hogy miért nem volta<c mégsem igazán jók Botos novellái, nem lehetett pontosan tudni. Élete koncentrikus körökből állt, közepén a gyűlölet fékete pontjával, amiből lehetetlen kilépni, nem arról beszélni, mert akkor nincs találat. Egy kis senki, egy öregedő autószerelő, aki semmire se vitte, akit gyűlölete tart életben, gyűlölete a felesége iránt, a világ iránt, s aki novellákat ír, hogy ezt lepárolja, mint az undorító, rothadó gyümölcsből, a cefréből a pálinkát.

Fönn, nyelnie kellett egyet, úgy kiszáradt a szájpadlása, fönn vagy?

Az asszony nem felelt, de ahogy odébbdobta magát at ágyon, Botos tudta, hogy nem alszik.- Fönn vagy? - kérdezte ismét.

Az asszony rikácsolni kezdett, de olyan hangosan és hirtelen, hogy Botosnak erős vizelhetnékje támadt.

— Hogyne lennék? - üvöltötte. — Hogy az istenbe ne lennék, amikor nem hagysz aludni?! Amikor ebben a robtját házban már éjszaka sincs nyugta az embernék?

Botos lehúzta a vécét, kezet mosott, s úgy nézte magát a tükörben, mintha először vagy utoljára látná. Vigyázott ró, hogy a novellák férfiszereplőit ne lehessen azonosítani vele, de néha kétségbeesett vágyat érzett arra, hogy

az általa leírt módok valamelyikén megölje az asszonyt. És félt. Rettenetesen félt.- Most nVit csináls’? - felesége mögötte állt, szűk szemeivel megvetően méregette. - Egy szarjankóban gyönyörködsz?

Vannak pontok, amiket elérve nincs visszaút. Botos tud- tq ezt, és tudta, hogy házasságuk helyrehorhatatlan.' Bele is nyugodott, úgy, ahogyan az ember belenyugszik az éhezésbe vagy a kisujja elvesztésébe. A novelláitól azonban félt. Azok vitték, vitték egyre közelebb valamihez, amiről nem tudta, micsoda, csak azt, hogy létezik, és hogy fél tőle. Utolsó írásában a férj autószerelő volt, és úgy ölte meg a feleségét, hogy tönkretette az asszony kocsiján a fékeket. Ezt a novellát nem adta ki a kezéből.

Hirtelen ördögi ötlete támadt.

— Ha meg ókornál ölni — kezdte, s látta a tükörben, hogy az asszony borzas feje megrezzen —, ha el akarnál tenni láb alól, hogyan tennéd?

Erősen figyelt, de a felesége hátat fordított neki.- Nem gondolkoztál még ezen? — kérdezte Botos.- De - bólintott az asz- szony, hangját gyalulni lehetett volna. — De. Mint ahogy azon is gondolkodtam már, milyen lenne gazdagnak lenni. Vagy más férfival élni.

Botos nem hagyta.- És? Mire jutottól?

Felesége szembefordult vele.

— Miben? Hogy milyen lenne gazdagnak lenni?

Botos torka kiszáradt az asszony közönyös hangjától. Megrázta a fejét.

— Nem. Abban, hogy hogyan ölnél meg.

A^nő fölnevetett, úgy nevetett, ahogy csak azok a nők tudnak, akik mindenen túl vannak. Akiknek nyolc gyerekük van, vagy egy sincs.

— S gondolod, hogy elmondanám?

Botos bólintott.- Mondd el.

— Hát sokat ne várj tőlem — mondta a nő. — Olyan fantáziám nincs, mint egy Botos András nevű írónak, aki vízbo öli, megfojtja, felakasztja a feleségét, és még ki tudja, mi mindent művel vele. Nekem csak ennyi akadt a kezembe. Ennyit mutatott meg oz egyik szomszéd. Rajtam röhög az egész utca.

Botosnak elgyöngült a láoa, le kellett ülnie a fürdőkád szélére. Az asszony zavartalanul folytatta.

~ Csak nem elfogytak az ötleteid? Még nem daraboltál f°l. nem etettél meg hangyákkal, nem löktél le a padlásról, nem rontottad el a fékeket a kocs imon.

Botosnök elzsibbadt a nyel- ve. alig lehetett érteni, mit mond. «- Hagyd abbo - inkább a hangsúly mutatta a mondat értelmét -, hagyd abba, kérlek.- És mért adjak én ötleteket? Hiszen csak a férfi ölheti meg a feleségét, fordítva nem fordulhat elő, nem igaz?

Botos fölállt, elindult a szobája felé, de az asszony nem engedte.- Nem igaz?!- Mit akarsz tőlem?- Felelni - vágta ró a felesége. - Azt kérdezted, megfordít lit-e a fejemben. Persze, hogy megfordult.- És? - kérdezte Botos, amikor már nem bírta a csendet. Gyomra remegett.- Néked fantáziád van, ezért írsz, s nem velem csinálsz valamit. Nekem nincs fantáziám - mondta az asz- szony.- És?!- Én csók kirúgnám a kocsi alól o tortóbokot, ha meg akarnátok ölni.

Botos nézte az asszonyt, szerette volna elfordítani a fejét, félrekapni a tekintetét, de a sárgás szemekből sugárzó gyűlölet fogva tartotta.

Ilyen lehet, gondolta félig tréfásan, ilyen lehet egy nyúlnak szembenéznie a kígyóval, s hirtelen megérezte, egészen bizonyosan tudta, hogy az asszony nem csók képes volna megölni őt, de ha módja adódik, meg is teszi.

„'Néked fantáziád van",

visszhangoztak benne az asz- szony kinyilatkoztatáss’erű szavai, nem tudott elaludni, a jeges nyomás nem engedte a mellében, „nekem nincs fantáziám", a novelláiban kiélte magát, fölengedett kicsit, s lám, ami neki jót tett, az asszonyt végleg elvadította, „ezért írsz, s nem velem csinálsz valamit", rá kellett döbbennie, hogy nemcsak egy elrontott házasság tragikomikus szereplője, egy gyűlöletről és tehetetlenségről szóló suta darab egyik hőse, hanem leg- nagyöbb ellenségével kénytelen egy fedél alatt élni. Most már mindenre képesnek tartotta az asszonyt. „Nekem nincs fantáziám.” Miért nem folytatta?

A nyirfaág végigkaristolta az ereszcsatornát, Botost jeges viz öntötte el. Hirtelen meg- érzett valamit abból, hogy miért nem voltak jók eddigi írásai, miért nem igaz, miért sematikus figuráinak az ábrázolása, s miért nem egyenes az út a gyilkosságig. Hirtelen rájött, hogy nem lehet bátor, csak bárgyún vakmerő az, óki még nem rettegett, s hogy a gyilkosság nem old meg semmit, nem szabadit fel, csak áldozattá teszi a tettest. Szeretett volna odamenni a feleségéhez, gyónni neki,

megmagyarázni, jobb, hogy

kiírta magából a szenvedélyeit, s hogy eszébe se jutott volna valóban megtenni, amit írt, de tudta, hogy az asszonyt csak még jobban

felbőszítené. Olyan érzése támadt, mintha lőnének rá, nem tudni kik, honnan és miért, de az életére törnek, s míg álmában fel-felvinnyogott, a felesége után becsapódó ajtó dörrenése végre megkegyelmezett neki: felébresztette.

Nyolc flekk kéne, dörzsölte meg a halántékát, a feje zúgott, tompra és kábult volt, mintha ivott volna, maga elé tartotta a kezét, nem remegett, könmeit gyászkeretbe foglalta az olajt „ezúton tudatjuk”, röhögött föl minden átmenet nélkül, „hogy Botos András körmei életük negyvenkilencedik esztendejében olajba fulladtak." Már nem is mosta őket rendesen, mint még eleinte, amikor külön- 'külön vegyszerekkel, kefével sikálta valamennyit, dühösen és reménytelenül, pirosra dörzsölve a kézfejét, a körömágyakat, minek? Kinek? A feleségének?

És mennyit kapsz egy novelládért? Az asszony kérdése váratlanul érte, de ostobán föl- ógaskodott benne a büszkeség, egy kocsi szerelésének az árát, vágta rá kihivóan, és hol a pénz, Botos örült, hogy a sötétben nem látszik vörösödé arca, elköltöttem. Az asszony nem szólt semmit, pedig Botos várta, hogy nincs mélyhűtőjük, hogy rossz még a frizsider is, hogy a szomszédoknak már színes a tévéjük, s hogy az ócska kocsit is ki kéne cserélni. Az asszony azonban nem mondott semmit, s ez ijesztőbb volt, mintha mondott volna.

Kirúgnám a kocsi alól a tartóbakot, jutott eszébe Botosnak a nyomasztó éjszaka újabb részlete, nem nagyon tudta szétszálazni, mit álmodott, és mi a valóság, kirúgnám a tartóbakot, Botos elgondolkodott, meg is tenné, bólintott rá, képes és megtenné, nyolc flekk kéne, ötlött föl benne, gyorsan felöltözött, kiszaladt a sarokra, betelefonált a munkahelyére, beteget jelentett, majdnem elbotlott egy kőben, már annyira nem arra figyelt, amit csinál, mór any- nyira csak a novella érdekelte, érezte, hogy ez már élettelibb lesz, már átélte a félelem új dimenzióit is, már a feleség is megölheti a férjet, az egyetlen novella lesz, amelyikben a nő győz, az egyetlen, az utolsó és a legjobb — miért is bonyolította túl eddig az írásait, a pofonegyszerű megoldások a legjobbak, lehetetlen lebukni, szíve izgatottan kalapált, érezte, hogyan formálódik az anyag, hogyan válnak eqyre valóságosabbá a szereplők, „kirúqnám a kocsi alól a tartóbakot", mondja félig évőd- ve, félig komolyan a nő a férj. nek, s aztán meg is teszi, Botos remegő kézzel írta le az utolsó szavakat, főzött eqy kávét, nekiült, legépelte elbeszélését, rögtön borítékba is tette, s elszaladt vele a postára.

Otthon is vállalt néha egy- egy kocsit, ez is kéne, az is kéne, az asszony mindig hajtotta, mégse volt elég soha a pénz, a kuplungon is kellett állítani az öreg, felbakolt Volkswagenen, bemászott alá, lefékolajozta a rozsdás szár. nyasanyát, s már éppen meglazította, amikor nyílt a kapu. A kutya nem ugatott, Botos kinézett, a felesége cipőit látta közeledni, „már hazajöttél? Ilyen korán?", hangjában öröm bujkált, megpróbált kikászálódni, már amikor befejezte a novellát, tudta, hogy ezt meg fogja mutatni az asszonynak, nevetnek egyet, s megpróbálják újrakezdeni, kötete lesz, azért az már valami, a bal lába mór kint volt a kocsi alól, amikor azok a cipők rugdalni kezdték a tartóbakot.

Annyira meglepődött, kiáltani sem volt ideje. Csak egy nagy sóhajtás szakadt ki belőle.

Az asszony fölvette a balesetbiztosítósért járó pénzt, fogadta a részvétnyilvánításokat. Jó ember volt, bólogatott együtt a szomszédokkal, és csak amikor a novella megjelent, akkor vesztette el a fejét. Először nevetni kezdett, mint azok a nők, akik már mindenen túl vannak, akiknek nyolc gyerekük van, aztán meg sírni, mint azok, akiknek egy sincs.

Pandur József rajza