Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-13 / 253. szám

A Karajan dosszié Vita az örökségről és a múltról Amíg élt, senki nem mert volna ilyenéket mondani ró­la - nyilatkozta a július közepén elhunyt Herbert von Karajon ügyvédje a „maest­ro" pénzsóvárságáról, hatal­mas örökségéről, adózási trükkjeiről és barna foltos múltjáról sorra megjelenő újságcikkek kapcsán. Az már régóta tudott, hogy Herbert von Karajon 1935-ben belépett a náci pártba, az NSDAP-be. Bár ő mindig azt állította, hogy kizárólag zenei pályafutásá­nak folytatása érdekében, a hitlerizmus idején befutott karrierje - több fontos ná­ci rendezvényen volt vezető karmester - ennél többre utal. De Karajan fénykorá­ban majdnem mindenki kész volt erről megfeledkez­ni. Alig két héttel a „maestro" temetése után kipattant a hír, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi időben alapos vizs­gálatnak vetették alá Kara­jon és Hermann Göring vi­szonyát és mérlegelték, hogy a világhíré kanmester is az úgynevezett ,,watch list"sre kerüljön. E listára náci múltjuk miatt felkerü­lök nemkívánatos személyek az Egyesült Állomokban. Ha az amerikaiak vállalták vol­na a botrányt és hoztak -volna ilyen döntést, Kara­jan egy másik nagy nevű osztrákkal osztozott volna sorsában: Kurt Waldheim szövetségi elnök a „watch list”-en szerepel, mert a tavalyi választási kampány 'ideién több „barna foltot” fedeztek fel múltjaiban. A „watch list"-ügy már irattárba került, a Karajan öröksége körüli vita azon­ban még csak most kezdő­dik. Az elhunyt tökéletes végrendeletet hagyott hátra, minden tisztázott — állítja az ügyvéd. Több osztrák lap viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy Karajan örökösei - özvegye és két lánya - ki akarják semmiz- •rri Ausztriát, azaz meg akarják fosztani az osztrák államkasszát a 3,6 milliárd schilling nagyságúra be­csült örökség után fizeten­dő örökösödési adótól. Mi­vel Ausztriában 15 százalé­kos, Svájcban viszont csak -négy százalékos adót kell leróni, a család most azt a látszatot akarja kelteni, hogy az egyébként liechten­steini állampolgárságú Ka­rajan elsősorban nem Auszt­riához, hanem Svájchoz kö­tődött, nagyrészt ott élt - a hatóságok ugyanis ezen ismérvek olopján döntik el, hol kell adórni. Ausztriában 450 millió, míg Svájcban csak 130 millió schilling összegű adót kellene fizet­niük az örökösöknek. Karajan életének nagy irészét valójában a Salzburg melletti Anifban töltötte, ott építtetett egy hatalmas stúdiót magának, és ott is halt meg július 16-án, éle­tének 82. évében. Anifban is temették el az általa ki­választott helyen. A svájci St. Moritzbon lévő villájá­ban csak a téli hónapokban töltött időnként néhány he­tet. Az örökösödési eljárás alátámasztása érdekében a család gyászjelentése azon­ban úgy fogalmazott: „szí­ve, amely oly sokat adott nekünk, külföldön szűnt meg tovább dobogni. Nagyon várta mór, hogy a fárasztó koncertezés után hazajöhes­sen St. Moritzba”. Karajan svájciként való elismerteté­se az adóhatóság előtt a jövő szempontjából is fon­tos a családnak. Mintegy negyven, közzétételre váró opera- és koncertfilm is szerepel az örökségben, s ezek bevételei után Svájc­ban 26,8, Ausztriában 50 százalékos adót kellene fi­zetni. Egy megkérdezett osztrák szakember szerint elképzelhető, hogy a két alpesi ország valamilyen módon osztozik a Karajan- birodalom után fizetendő örökösödési adón. Az ügy kapcsán sokan felvetik: miként tudott a „imaestro" ilyen hatalmas vagyont „összedirigálni"? Egyrészt sokan őt tartották a világ első számú karmes­terének, s rendkívül sokat dolgozott, másrészt legalább olyan üzleti érzéke volt, imint zenei. Hosszú évek óta ő volt a világ legdrágább 'karmestere. Amikor 1977- ben visszatért a bécsi ope­rába, minden estére 150 ezer schillinget kért és ka­pott. A Salzburgi ünnepi Játékok egy-egy előadásá­nál a rendező Karajannál csak egyvalaki keresett többet, a karmester Kara­jon. Saját hanglemezválla­latot alapított, valamint „Telamondial" nevű cége készítette és forgalmazta a film- és videófelvételeket koncertjeiről, operavezény­léseiről. A hetvenes évek eleje óta Salzburgban a nagy hagyományú, a Nyári Játékok kiegészítéséként Ka­rajan magánvállalkozásban húsvéti ünnepli játékokat és pünkösdi koncerteket is szervezett. A világhírű berli­ni filharmonikusok, akiket 1955 óta irányított, tavaly azért kénys?eritették ki a szakítást Kara-jannal, mert a dirigens mindig csak oda vitte koncertezni a zenekart, ohol más bevételi lehető­ség — lemez- vagy filmfel­vétel — is adódott. Minden egyet eladott lemez árá­nak tíz százalékát Karajan kapta, míg a zenekarnak csak mintegy 2,5 százalék jutott. A Karajan-birodalom .örö­köseinek a 3,6 milliárd schilling nagyságú vagyon részeként - az említett cé­geken, üzleti vállalkozáso­kon felül — négy villa (Bécs- ben, St. Trapézben, Anif­ban, St. Moritzban), egy - állítólag páratlan — ikon­gyűjtemény, számos parádés autó, s több repülőgép ke­rül c tulajdonába. .'Pach Ferenc világ legmagasabb emberei találkoztak egy bangkoki vidám­akban. A thaiföldi Sursak Sukprasert (2,2 m), a brit Chris reener (2,3 m) és a mozambiki Gabriel Monjae (2,4 m). Utób- ' o világ legmagasabb embere. A középen álló hölgy - akinek °gasságáról nem szól a hír - a brit Geener felesége. MTI-TELEFOTÓ Á herceg(nő)i idill vége.. Ügy kezdődött mint egy -álom . .., de milyen -köz­napion végződik! — sóhajtot­tak a palota-romantika hívei, amikor a napokban bejelen­tették: Anna hercegnő, Erzsé­bet királynő lánya hivatalo­san különválik a férjétől, a daliás Mark Phíllipstől - bár válási eljárás bíróság előtt nem indul. Amikor 1968-ban a mexikói olimpián megismerkedtek, An­na hercegnő 18 éves volt — karcsú, hűvös és szellemes, s Erzsébet királynő egyetlen leányaként a hetedik a trón várományosainak sorában. Mark Phil'Mpsszel a ilovak iránti olthatatlan lelkesedés hozta össze: az akkor 20 esz­tendős jóképű fiatalember, egy gyárigazgató fia, tagja volt az angol olimpiai lovas­csapatnak. Amikor Anna her­cegnő — .maga is szenvedélyes lovas - ellátogatott hazája olimpiai csapatához, egyetlen Jugoszláv repülőgépek kooperációban A jugoszláv repülőgépipar ^szállítóként szeretne e9yüttműködni a nagy nem- *«tközi repülőgépgyárakkal, P®9y a repülőgép-vásárláso- nagyrészt ily módon kompenzálhassa. A belgrádi gazdasági ka- rnara repülőgépipari szövet­jének közlése szerint ^erikái, francia, nyugatné­met. olasz és szovjet gyár- °kkal folytatnak tárgyaló­ikat arról, hogy Jugoszlá- V|? — a tervek szerint 45 ?"llö dollár erejéig — bi- Onyos alkatrészeket szállí­tana -leendő -partnereinek. A Szovjetunióval például -már két éve tárgyalnak ar­ról, hogy a Tu-204-es, az II—114-es, illetve az II—96-os modellek gyártásába be­kapcsolódnának a jugoszláv vállalatok is. Állítólag az együttműködési szerződés megkötésére hamarosan sor •kerül, és Jugoszlávia 1991 - ben 15 millió dollár érték­ben szállíthat majd alkatré­szeket a szovjet repülőgép- gyártás számára; 1995-re az alkatrészforgalom a duplá­jára nő, 1996-2005 között pedig további 20-25 száza­lékkal bővül. A jugoszláv repülőgép- gyártás jelenleg is erőtel­jesen importigényes, az alapanyagokat, az alkatré­szeket, illetve a berendezé­sék jó részét a -belföldi gyártók az országhatáron túlról szerzik be. Az ipar­ág gyártmányai között első­sorban a kis- és középkate­góriájú gépek, -mezőgazda- sági repülőgépek szerepel­nek, de készítenek Jugoszlá­viában vitorlázó- és öktató- géoeket is. pillanat elég volt a szerelem ' fellángolásához. A frigyet en­nek ellenére nem hamarkod- tók el: az emlékezetes eskü­vőt 1973. november 13-án tar­tották a Westminster apátság­ban, milliók, pontosabban 500 millió tévénéző legnagyobb örömére. A találgatás, hogy tudniillik mennyire mély az érzelmi kapocs a két ember között, csak jóval később in­dult meg. De akkoriban, 1973-ban a sajtó még lelkesülten írt ró­luk: ők voltak az „álompár". Az NSZK-bon a nevezetes esemény tiszteletére „Szere­lemben egyesülve" feliratú emlékbélyeget bocsátottak ki. Később, bizonyára ugyanazok, akik eleinte oly lelkesek vol­tak, felfedezték, hogy Annát és Markot inkább csak felüle­tes kapcsolat fűzte össze: a hercegnőt megszéditette az 1972-ben szerzett military aranyérem, Markot viszont a királyi pompa kápráztatta el. A hétköznapok az 530 hek­táros birtokon (Gatcombe- park) másként festettek, mint ahogyan az a nagykönyvben meg von írva. A bennfente­sek úgy mondják, hogy Mark Phillipsről hamar kiderült: igencsak unalmas figura, a lovakon kívül másról beszél­getni se lehet vele. A nad­rágot pedig Anna hordta, mindig éreztetve, ki hózta a vagyont és ki az úr a háznál. Ez még nem lett volna baj. Am egy idő után a házaspár már -nemcsak nem aludt együtt, de még külön is reg­gelizett. Világossá vált: az elhidegülést a két gyermek, a most 11 éves Peter és a nyolcéves Zára sem tudja megákadályozni. A férj, ahogyan az lenni szökött, hamarosan más hölgy karjaiban találta meg az ott­hon nélkülözött gyengédséget. Nem is lehetett másként: a barátnő egy lovászlány volt, a légyottok színhelye pedig az istálló. Anna homarosan revansot vett. Választása egyik testőré­re esett - de ezt már a ki­rálynő nem nézhette tétlenül. Különösen azért nem, mert éppen akkoriban okozott sok bosszúságot Margit húgának viszonya Peter Townsenddel. A korona tekintélyének védel­mében ezért elrendelte... a testőr,' Peter Cross elbocsátá­sát. (Anglia pedig sokáig ar­ról sugdalózott, hogy mindkét gyermékoek ő az apja . . .) Anna kelletlenül ugyan, de szakított, s aztán hamarosan talált másik kedvest - s akár­csak Mark. A lapok ettől kezdve rendszeresen közöltek Imegdönthetetlen bizonyítékot arról, melyikük hol. és kivel töltötte a hét végét. Legutóbb akkor robbant a bomba, ami­kor nyilvánosságra kerültek Anna szenvedélyes szerelmes levelei - pontosabban a tény, hogy ilyeneket irt Ti­mothy Laurence fregattkapi­tánynak, aki - igazán kínos — a királynő személyes adju­tánsa. 'Most bejelentették, a há­zasságnak vége. Ha törvénye­sen nem is válik el a herce­gi pár, külön költöznek. Ta­lán nemcsak azért, mert ele­gük van egymásból, hanem abban a reményben is, hogy ezután kevésbé lesz érdekes a pletyka, melyikük kivel csal­ja a másikat. Szászi Júlia Szoknyavadász politikusok Néhány órával a beiktatása után az új japán miniszterelnök aszta­lára letették a Nagoya Times az­napi számát, benne a szenzáció­val, amelyben az ország elé tár­ták Tasiki Kaifu, az új kormányfő titkos szerelmi viszonyát egy gésá­val. Elődje ugyancsak egy gésa- úgy révén kényszerült lemondani. Tosiki Kaifurál azt is megírta az újság, hogy az ifjúkori romantika ma már csak egy gyermek alak­jában él tovább, egy bizonyos I. asszonynál. A Nagoya Times azóta megcáfolta a saját hírét, sőt bo­csánatot is kért a miniszterelnök­től. Am amíg a japán sajtó nyo­mozott, a francia Nouvel Obser­vator megkérdezte olvasóit, hogy ők vajon hogyan fogadnák a flörtölő politikusok hírét. Nos, a válasz­adók 70 százaléka örül annak, hogy a francia sajté nem teregeti ki a politikusok magánügyeit. De talán ennél is fontosabb — kiváltképp az érintettek számára -, hogy M szá­zalék úgy vélte: akkor is megvá­lasztaná az elnökjelöltet, ha kide­rülne róla, hogy nagy szoknyava­dász. Japánban nyilván a nyúlok ol­daláról követik a vadászatot. T Ifj. John F. Kennedy, a meggyilkolt amerikai elnök, John F. Kennedy fia 1900 augusztusában foglalja el első állását egy manhattani ügyvédi irodában, ahol az állam­ügyész helyetteseként működik majd. A hírek szerint kezdő fizetése évi 30 000 dollár. (1909. augusztus.) (Te- lefoto - MTI Külföldi Képszerkesz- tőség.) b6 Kóma című nagy sikerű kerS sf ^er látomása a szerv- v^^delemről egyre inkább s?€°s°9gá válik. Az emberi .gátlástalan adás-vétele (jg .. érzett aggodalom hoz- 0^, 0Ss*e azt a 200 tudóst, a kanadai Ottawában a héten a szervátülteté- A tanácskoztok. Sz<5 vagyis a szegény or­mindinkább az Észak, ^llrn* ■ °. országok szerv­re óivá válnak - állapították Q konferencián. A nyö­gj Ákosok ugyanis anyá­ig e'vz«tük csekély javulásá- V), rernónyében nem riadnak länb" hogy eladják kü­.°z° szerveiket: elsősorban lte Mivel a vesék egyi­~ Páros szerv lévén — „nélkülözhető", s az átültetés kockázata is ennél a szervnél a legkisebb, így a kereskede­lem szempontjából a vese a „legkelendőbb” szerv. Keres­letét nagymértékben növelte 1985-től azoknak a hatékony gyógyszereknek a megjelené­se, amelyek a szervezet im- imunreakciáit elnyomva, meg­akadályozzák a beültetett szerv kilökődését. A tanácskozás néhány fel­szólalója hátborzongató ese­téket mesélt gyerekekről, aki­ket azért ölnek meg, hogy Iszerveik fejlett országokban, tehetős páciensek testébe „vándoroljanak”. A harmadik világ utcáin elrabolt kisgye­rekek nem csupán örökbefo­gadó szülőkhöz, rosszabb esetben lány- (vagy fiú-) ke­reskedőkhöz kerülnék, hanem sokak közülük a szervüzlet ál­dozatai tesznek. Gazdag európaiak, ameri­kaiak vagy akár kuvaitiak In­diába, vagy imás szegény ázsiai országokba látogatnak, hogy szükséges veseátülteté­süket elvégeztessék. A madra­si klinikán például a szerv- átültetések tíz százalékát kül­földieken végzik, természete­sen helyi donorokkal. Egy szervért akár 20 ezer dollárt is kaphat az „eladó". Az átültetésre várakozókat sokszor a szegényes higiéniai viszonyok, s az egyéb beteg­ségekkel való fertőződés ve­szélye sem rettenti el, így a borúlátóbbak szerint csupán idő kérdése, hogy a szervek igazi feketepiaca alakuljon ki, s a szervkereskedelem a ká­bítószerüzlethez váljék ha­sonlóvá. Ennek megakadályo­zására — vélték a konferen­ciám — a törvény ereje sem elegendő, sőt a szigorú jogi szabályozással csupán a szervüzlet feketepiacát élén­kítik. PAKISZTÁN: A pakisztáni főváros egyik legszebb műemléke, amelyet Vedat Datokaja török építész tervei alapján építet­tek. A mecset belsejében tízezer ember fér el. (MTI KÜL­FÖLDI KÉPSZERKESZTÖSÉG)

Next

/
Oldalképek
Tartalom