Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)
1989-09-13 / 253. szám
A Karajan dosszié Vita az örökségről és a múltról Amíg élt, senki nem mert volna ilyenéket mondani róla - nyilatkozta a július közepén elhunyt Herbert von Karajon ügyvédje a „maestro" pénzsóvárságáról, hatalmas örökségéről, adózási trükkjeiről és barna foltos múltjáról sorra megjelenő újságcikkek kapcsán. Az már régóta tudott, hogy Herbert von Karajon 1935-ben belépett a náci pártba, az NSDAP-be. Bár ő mindig azt állította, hogy kizárólag zenei pályafutásának folytatása érdekében, a hitlerizmus idején befutott karrierje - több fontos náci rendezvényen volt vezető karmester - ennél többre utal. De Karajan fénykorában majdnem mindenki kész volt erről megfeledkezni. Alig két héttel a „maestro" temetése után kipattant a hír, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi időben alapos vizsgálatnak vetették alá Karajon és Hermann Göring viszonyát és mérlegelték, hogy a világhíré kanmester is az úgynevezett ,,watch list"sre kerüljön. E listára náci múltjuk miatt felkerülök nemkívánatos személyek az Egyesült Állomokban. Ha az amerikaiak vállalták volna a botrányt és hoztak -volna ilyen döntést, Karajan egy másik nagy nevű osztrákkal osztozott volna sorsában: Kurt Waldheim szövetségi elnök a „watch list”-en szerepel, mert a tavalyi választási kampány 'ideién több „barna foltot” fedeztek fel múltjaiban. A „watch list"-ügy már irattárba került, a Karajan öröksége körüli vita azonban még csak most kezdődik. Az elhunyt tökéletes végrendeletet hagyott hátra, minden tisztázott — állítja az ügyvéd. Több osztrák lap viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy Karajan örökösei - özvegye és két lánya - ki akarják semmiz- •rri Ausztriát, azaz meg akarják fosztani az osztrák államkasszát a 3,6 milliárd schilling nagyságúra becsült örökség után fizetendő örökösödési adótól. Mivel Ausztriában 15 százalékos, Svájcban viszont csak -négy százalékos adót kell leróni, a család most azt a látszatot akarja kelteni, hogy az egyébként liechtensteini állampolgárságú Karajan elsősorban nem Ausztriához, hanem Svájchoz kötődött, nagyrészt ott élt - a hatóságok ugyanis ezen ismérvek olopján döntik el, hol kell adórni. Ausztriában 450 millió, míg Svájcban csak 130 millió schilling összegű adót kellene fizetniük az örökösöknek. Karajan életének nagy irészét valójában a Salzburg melletti Anifban töltötte, ott építtetett egy hatalmas stúdiót magának, és ott is halt meg július 16-án, életének 82. évében. Anifban is temették el az általa kiválasztott helyen. A svájci St. Moritzbon lévő villájában csak a téli hónapokban töltött időnként néhány hetet. Az örökösödési eljárás alátámasztása érdekében a család gyászjelentése azonban úgy fogalmazott: „szíve, amely oly sokat adott nekünk, külföldön szűnt meg tovább dobogni. Nagyon várta mór, hogy a fárasztó koncertezés után hazajöhessen St. Moritzba”. Karajan svájciként való elismertetése az adóhatóság előtt a jövő szempontjából is fontos a családnak. Mintegy negyven, közzétételre váró opera- és koncertfilm is szerepel az örökségben, s ezek bevételei után Svájcban 26,8, Ausztriában 50 százalékos adót kellene fizetni. Egy megkérdezett osztrák szakember szerint elképzelhető, hogy a két alpesi ország valamilyen módon osztozik a Karajan- birodalom után fizetendő örökösödési adón. Az ügy kapcsán sokan felvetik: miként tudott a „imaestro" ilyen hatalmas vagyont „összedirigálni"? Egyrészt sokan őt tartották a világ első számú karmesterének, s rendkívül sokat dolgozott, másrészt legalább olyan üzleti érzéke volt, imint zenei. Hosszú évek óta ő volt a világ legdrágább 'karmestere. Amikor 1977- ben visszatért a bécsi operába, minden estére 150 ezer schillinget kért és kapott. A Salzburgi ünnepi Játékok egy-egy előadásánál a rendező Karajannál csak egyvalaki keresett többet, a karmester Karajon. Saját hanglemezvállalatot alapított, valamint „Telamondial" nevű cége készítette és forgalmazta a film- és videófelvételeket koncertjeiről, operavezényléseiről. A hetvenes évek eleje óta Salzburgban a nagy hagyományú, a Nyári Játékok kiegészítéséként Karajan magánvállalkozásban húsvéti ünnepli játékokat és pünkösdi koncerteket is szervezett. A világhírű berlini filharmonikusok, akiket 1955 óta irányított, tavaly azért kénys?eritették ki a szakítást Kara-jannal, mert a dirigens mindig csak oda vitte koncertezni a zenekart, ohol más bevételi lehetőség — lemez- vagy filmfelvétel — is adódott. Minden egyet eladott lemez árának tíz százalékát Karajan kapta, míg a zenekarnak csak mintegy 2,5 százalék jutott. A Karajan-birodalom .örököseinek a 3,6 milliárd schilling nagyságú vagyon részeként - az említett cégeken, üzleti vállalkozásokon felül — négy villa (Bécs- ben, St. Trapézben, Anifban, St. Moritzban), egy - állítólag páratlan — ikongyűjtemény, számos parádés autó, s több repülőgép kerül c tulajdonába. .'Pach Ferenc világ legmagasabb emberei találkoztak egy bangkoki vidámakban. A thaiföldi Sursak Sukprasert (2,2 m), a brit Chris reener (2,3 m) és a mozambiki Gabriel Monjae (2,4 m). Utób- ' o világ legmagasabb embere. A középen álló hölgy - akinek °gasságáról nem szól a hír - a brit Geener felesége. MTI-TELEFOTÓ Á herceg(nő)i idill vége.. Ügy kezdődött mint egy -álom . .., de milyen -köznapion végződik! — sóhajtottak a palota-romantika hívei, amikor a napokban bejelentették: Anna hercegnő, Erzsébet királynő lánya hivatalosan különválik a férjétől, a daliás Mark Phíllipstől - bár válási eljárás bíróság előtt nem indul. Amikor 1968-ban a mexikói olimpián megismerkedtek, Anna hercegnő 18 éves volt — karcsú, hűvös és szellemes, s Erzsébet királynő egyetlen leányaként a hetedik a trón várományosainak sorában. Mark Phil'Mpsszel a ilovak iránti olthatatlan lelkesedés hozta össze: az akkor 20 esztendős jóképű fiatalember, egy gyárigazgató fia, tagja volt az angol olimpiai lovascsapatnak. Amikor Anna hercegnő — .maga is szenvedélyes lovas - ellátogatott hazája olimpiai csapatához, egyetlen Jugoszláv repülőgépek kooperációban A jugoszláv repülőgépipar ^szállítóként szeretne e9yüttműködni a nagy nem- *«tközi repülőgépgyárakkal, P®9y a repülőgép-vásárláso- nagyrészt ily módon kompenzálhassa. A belgrádi gazdasági ka- rnara repülőgépipari szövetjének közlése szerint ^erikái, francia, nyugatnémet. olasz és szovjet gyár- °kkal folytatnak tárgyalóikat arról, hogy Jugoszlá- V|? — a tervek szerint 45 ?"llö dollár erejéig — bi- Onyos alkatrészeket szállítana -leendő -partnereinek. A Szovjetunióval például -már két éve tárgyalnak arról, hogy a Tu-204-es, az II—114-es, illetve az II—96-os modellek gyártásába bekapcsolódnának a jugoszláv vállalatok is. Állítólag az együttműködési szerződés megkötésére hamarosan sor •kerül, és Jugoszlávia 1991 - ben 15 millió dollár értékben szállíthat majd alkatrészeket a szovjet repülőgép- gyártás számára; 1995-re az alkatrészforgalom a duplájára nő, 1996-2005 között pedig további 20-25 százalékkal bővül. A jugoszláv repülőgép- gyártás jelenleg is erőteljesen importigényes, az alapanyagokat, az alkatrészeket, illetve a berendezésék jó részét a -belföldi gyártók az országhatáron túlról szerzik be. Az iparág gyártmányai között elsősorban a kis- és középkategóriájú gépek, -mezőgazda- sági repülőgépek szerepelnek, de készítenek Jugoszláviában vitorlázó- és öktató- géoeket is. pillanat elég volt a szerelem ' fellángolásához. A frigyet ennek ellenére nem hamarkod- tók el: az emlékezetes esküvőt 1973. november 13-án tartották a Westminster apátságban, milliók, pontosabban 500 millió tévénéző legnagyobb örömére. A találgatás, hogy tudniillik mennyire mély az érzelmi kapocs a két ember között, csak jóval később indult meg. De akkoriban, 1973-ban a sajtó még lelkesülten írt róluk: ők voltak az „álompár". Az NSZK-bon a nevezetes esemény tiszteletére „Szerelemben egyesülve" feliratú emlékbélyeget bocsátottak ki. Később, bizonyára ugyanazok, akik eleinte oly lelkesek voltak, felfedezték, hogy Annát és Markot inkább csak felületes kapcsolat fűzte össze: a hercegnőt megszéditette az 1972-ben szerzett military aranyérem, Markot viszont a királyi pompa kápráztatta el. A hétköznapok az 530 hektáros birtokon (Gatcombe- park) másként festettek, mint ahogyan az a nagykönyvben meg von írva. A bennfentesek úgy mondják, hogy Mark Phillipsről hamar kiderült: igencsak unalmas figura, a lovakon kívül másról beszélgetni se lehet vele. A nadrágot pedig Anna hordta, mindig éreztetve, ki hózta a vagyont és ki az úr a háznál. Ez még nem lett volna baj. Am egy idő után a házaspár már -nemcsak nem aludt együtt, de még külön is reggelizett. Világossá vált: az elhidegülést a két gyermek, a most 11 éves Peter és a nyolcéves Zára sem tudja megákadályozni. A férj, ahogyan az lenni szökött, hamarosan más hölgy karjaiban találta meg az otthon nélkülözött gyengédséget. Nem is lehetett másként: a barátnő egy lovászlány volt, a légyottok színhelye pedig az istálló. Anna homarosan revansot vett. Választása egyik testőrére esett - de ezt már a királynő nem nézhette tétlenül. Különösen azért nem, mert éppen akkoriban okozott sok bosszúságot Margit húgának viszonya Peter Townsenddel. A korona tekintélyének védelmében ezért elrendelte... a testőr,' Peter Cross elbocsátását. (Anglia pedig sokáig arról sugdalózott, hogy mindkét gyermékoek ő az apja . . .) Anna kelletlenül ugyan, de szakított, s aztán hamarosan talált másik kedvest - s akárcsak Mark. A lapok ettől kezdve rendszeresen közöltek Imegdönthetetlen bizonyítékot arról, melyikük hol. és kivel töltötte a hét végét. Legutóbb akkor robbant a bomba, amikor nyilvánosságra kerültek Anna szenvedélyes szerelmes levelei - pontosabban a tény, hogy ilyeneket irt Timothy Laurence fregattkapitánynak, aki - igazán kínos — a királynő személyes adjutánsa. 'Most bejelentették, a házasságnak vége. Ha törvényesen nem is válik el a hercegi pár, külön költöznek. Talán nemcsak azért, mert elegük van egymásból, hanem abban a reményben is, hogy ezután kevésbé lesz érdekes a pletyka, melyikük kivel csalja a másikat. Szászi Júlia Szoknyavadász politikusok Néhány órával a beiktatása után az új japán miniszterelnök asztalára letették a Nagoya Times aznapi számát, benne a szenzációval, amelyben az ország elé tárták Tasiki Kaifu, az új kormányfő titkos szerelmi viszonyát egy gésával. Elődje ugyancsak egy gésa- úgy révén kényszerült lemondani. Tosiki Kaifurál azt is megírta az újság, hogy az ifjúkori romantika ma már csak egy gyermek alakjában él tovább, egy bizonyos I. asszonynál. A Nagoya Times azóta megcáfolta a saját hírét, sőt bocsánatot is kért a miniszterelnöktől. Am amíg a japán sajtó nyomozott, a francia Nouvel Observator megkérdezte olvasóit, hogy ők vajon hogyan fogadnák a flörtölő politikusok hírét. Nos, a válaszadók 70 százaléka örül annak, hogy a francia sajté nem teregeti ki a politikusok magánügyeit. De talán ennél is fontosabb — kiváltképp az érintettek számára -, hogy M százalék úgy vélte: akkor is megválasztaná az elnökjelöltet, ha kiderülne róla, hogy nagy szoknyavadász. Japánban nyilván a nyúlok oldaláról követik a vadászatot. T Ifj. John F. Kennedy, a meggyilkolt amerikai elnök, John F. Kennedy fia 1900 augusztusában foglalja el első állását egy manhattani ügyvédi irodában, ahol az államügyész helyetteseként működik majd. A hírek szerint kezdő fizetése évi 30 000 dollár. (1909. augusztus.) (Te- lefoto - MTI Külföldi Képszerkesz- tőség.) b6 Kóma című nagy sikerű kerS sf ^er látomása a szerv- v^^delemről egyre inkább s?€°s°9gá válik. Az emberi .gátlástalan adás-vétele (jg .. érzett aggodalom hoz- 0^, 0Ss*e azt a 200 tudóst, a kanadai Ottawában a héten a szervátülteté- A tanácskoztok. Sz<5 vagyis a szegény ormindinkább az Észak, ^llrn* ■ °. országok szervre óivá válnak - állapították Q konferencián. A nyögj Ákosok ugyanis anyáig e'vz«tük csekély javulásá- V), rernónyében nem riadnak länb" hogy eladják kü.°z° szerveiket: elsősorban lte Mivel a vesék egyi~ Páros szerv lévén — „nélkülözhető", s az átültetés kockázata is ennél a szervnél a legkisebb, így a kereskedelem szempontjából a vese a „legkelendőbb” szerv. Keresletét nagymértékben növelte 1985-től azoknak a hatékony gyógyszereknek a megjelenése, amelyek a szervezet im- imunreakciáit elnyomva, megakadályozzák a beültetett szerv kilökődését. A tanácskozás néhány felszólalója hátborzongató esetéket mesélt gyerekekről, akiket azért ölnek meg, hogy Iszerveik fejlett országokban, tehetős páciensek testébe „vándoroljanak”. A harmadik világ utcáin elrabolt kisgyerekek nem csupán örökbefogadó szülőkhöz, rosszabb esetben lány- (vagy fiú-) kereskedőkhöz kerülnék, hanem sokak közülük a szervüzlet áldozatai tesznek. Gazdag európaiak, amerikaiak vagy akár kuvaitiak Indiába, vagy imás szegény ázsiai országokba látogatnak, hogy szükséges veseátültetésüket elvégeztessék. A madrasi klinikán például a szerv- átültetések tíz százalékát külföldieken végzik, természetesen helyi donorokkal. Egy szervért akár 20 ezer dollárt is kaphat az „eladó". Az átültetésre várakozókat sokszor a szegényes higiéniai viszonyok, s az egyéb betegségekkel való fertőződés veszélye sem rettenti el, így a borúlátóbbak szerint csupán idő kérdése, hogy a szervek igazi feketepiaca alakuljon ki, s a szervkereskedelem a kábítószerüzlethez váljék hasonlóvá. Ennek megakadályozására — vélték a konferenciám — a törvény ereje sem elegendő, sőt a szigorú jogi szabályozással csupán a szervüzlet feketepiacát élénkítik. PAKISZTÁN: A pakisztáni főváros egyik legszebb műemléke, amelyet Vedat Datokaja török építész tervei alapján építettek. A mecset belsejében tízezer ember fér el. (MTI KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTÖSÉG)
