Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)
1989-09-13 / 253. szám
1989. szeptember 13., szerda Dunántúlt napló 3 Túllépve a képzelet határain A túl sokat tanuló gyermek A fő veszély: a megértés hiánya Az olvasó nem hisz a szemének: ez lenne a gond: túl sokat ...? Inkább az ellenkezője! De figyeljünk csak kicsit a gyerekekre! Általános tapasztalat, hogy némely tanuló túl sok időt fordít a tanulásra, hosszú órákat tölt el a lecke 'mellett. Ebben nemeseik az iskola, a túl sok feladott tómul ni való a hibás, hanem más ok is közrejátszik. Az is, hogy mi, szülök és pedagógusok serkentjük gyermekeinket a minél hosszabb időn át történő tanulásra. Pedig ma is érvényes a neves pszichológus, Radnai Béla véleménye erről. A „hány óráig tanultad o leckét?” kérdésre egyik gyerek négy órát, 'másik kettőt mondott. Általában kit dicsér meg kettejük közül a tanár, a szülő? Azt, aki hosszabb ideig tanult, azzal az érvvel: szorgalmas, kitartó voltál. Pedig inkább illetné meg a dicséret o rövidebb ideig tanuló gyermeket, aki bizonyos lejlödés után jutott el oda, hogy már kevesebb időt lordithat a tanulásra. A nagyon kevés számú zseniális emlékezettel bíró tanulón kívül a legtöbb gyermeknél a jó vagy helytelen tanulási módszer, szokás dönti el, hogy kevesebb vagy több időt ikelí-e a leckék feldolgozására fordítania. Az otthon túl hosszú ideig tanulásra kényszerülő gyermek „kálváriája" már többnyire az órán kezdődik, ahol a gyermek nem kellő figyelemmel kiséri a közös feldolgozó munkát. Több okból: rossz szokásból, mely más tevékenységre készteti (izeg-mozog, mást nézeget stb.). Lehet érdeklődés- hiányból, amely az előző órákon kapott rossz jegyekből vagy az előző anyag nem értéséből eredhet. Pedig az órák anyagai, az ismeretek agymásra épülnek, .nem lehet a mait érteni a tegnapi 'nélkül. De eredhet a figyelem- hiány az otthoni túl sokat tanulásból is. A késő estébe nyúló leckekészítósből, amely után a gyermek llefekvés után sem tud sokáig elaludni, mivel hat a iperszeveráoió törvénye, még lefekvés után is kavarognak a fejében a tanult dolgok. A túl kései elaivás vezet azután az alváshiányhoz, és másnap a gyermek álmos, fáradt az órákon, ezért nem tud akkor sem kielégítően figyelni az órán, ha akarja ezt. Az eredményesen tanuló már az órán eljut az anyag megértéséig, imár egyszer rögzül benne a lecke. Néha az is előfordul, hogy az iskolából 4-6 tanóra után hazatérő gyermek épphogy „bekapja" az ebédet, máris ül le a könyve mellé, tanul. Pedig a hosszabb ideig végzett szellemi munka kifáradáshoz vezet, amelyet szükséges bizonyos ideig tartó más tevékenységgel csökkenteni. Játékkal, mozgással, de (semmiképpen nem regény- vagy fo- 'lyóiratolvasássai, azaz ugyanolyan jellegű elfoglaltsággal, 'mint az iskolai volt. Persze, ■nem az egész délután folytatandó játékra szeretnénk buzdítani ! Látszólag nem tűnik jelentősnek az, hogy a tanulás helye milyen, elég meleg van-e, jól kiszeUőztefett szobában ta- 'nul-e gyermekünk. 'Megfelelő csend segíti vajon a tanulását, vagy a felnőttek beszélgetése, zenélése hosszú időn ót tartó figyelem megosztásra kényszeríti a gyermeket. Igaz, lehet így is tanulni, csak előbb elfárad a gyermek, és sóikkal hosszabb idő szükséges ilyen körülmények 'között a tanuláshoz, a megértéshez, 'rögzítéshez. Az is csak növeli a tanuláshoz szükséges időt, ha a szülő nem hagyja a gyermeket közben pihenni, ha nem enged szünetet a délutáni tanulás körben. Évszázados tapasztalat, de a pszichológiai vizsgálatók is bizonyítják, hogy a tevékenység közben végzett más jellegű munka, foglalkozás még nagyobb teljesítményt biztosít a munkában, tanulásban. Ezért van a japán gyárakban a munka szünetében közös torna. Ezért van világszerte szünet az iskolákban az órák között, még az egyetemeken is. Legyen hát az otthoni tanulás közben is! A hogyan kezdje el a tanulást a gyermek? kérdésre olykor a pedagógusök is vitatható választ adnak. Egyik nemrég megjelent szakmai anyag (amit ezrek használnak fel) azt tanácsolja a tanulónak: hogy otthon vagy a napköziben a lecke elolvasása nélkül próbálja azt felmondani emlékezetből. S utána nézze meg, mit nem tud, miben tévedett. A kiváló emlékezettel rendelkező tanulóknál ez többnyire jól szolgálja az eredményes felkészülést. Nem így a gyengébb emlékezettel, figyelemmel bíró gyermekeknél! Ugyanis ezek emlékezetből általában tévesen, hibáson képesek elmondani a ta- nulnivalót. És ez miért baj? Azért, mert az így „bevésett”, elmondott szöveget felváltani a jóval nem olyan könnyű dolog, mint azt elképzeljük. 'Éppen a tudományos vizsgálatok, de a mindennapi tapasztalat igazolja, hogy valamit „áttanulni", a tossz mozdulatot, gondolatot, dallamot kicserélni a 'jóra, még nehezebb feladat, mint egyből a helyeset, a jót tanulni meg. Ezért tanácsunk: olvassa csak el a gyerek (kis és nagy diák) a leckét, szöveget a könyvből. Utána nézze meg az egyes nem értett szavakat, fogalmaikat a tankönyvben, az Ablak- Zsiráfban, az Értelmező szótárban, az idegen szavak szótárában, a lexikonban, melyiket hol. És utána olvassa el figyelmesen a leckét. Majd ezek után mondja fel könyv nélkül, idézze fel önállóan. Sokszor szóba kerül a gyermekek tanulásával kapcsolatiban az ún. magolás, a magoló típusú tanuló. A mindennapi szóhasználatban általá- iban ikét dolgot értenek magoláson. Az egyik: a szó szerinti tanulás, a másik: a mechanikus tanulás, a megértés nélküli ismétlés, szövegolvasás és -felmondás. Nagyobb veszély a megértés nélküli tanulás, a mechanikus 'ismétlés. Már óvodás képes a törvényt elmondani, ha többször elmondjuk előtte: minden vízibe mártott •test annyit veszít a súlyából, amennyi az általa 'kiszorított víz súlya. Felmondja szó szerint, csak nem érti az egészet. De még a inagyobb •diáik, olykor a főiskolás is olykor elmondja a szöveget, csőik nem tudja azt megmagyarázni, nem érti a lényeget, az összefüggéseket. Viszont a- jól tanuló, az ún. éles eszű kis és nagy diákoknál az is előfordul, hogy már az órán érti az anyagot, otthon esetleg egyszer elolvassa és félreteszi „már tudom” jelszóval. És másnap az órán vagy hetek múlva az 'Ismétléskor vagy a vizsgán nem képes azt felmondani, felidézni. Mert elfelejtette, mert nem volt elegendő a bevésés, ismétlés, ami a későbbi felmondáshoz meg a különböző felhasználáshoz (feladatok megoldása, új 'helyzetben való alkalmazáshoz) szükséges. Hogy hány bevésés, újraol- vasós szükséges? Ezt gyermeke válogatja, de á'ltalóban 2—3 újraolvasás kell ás ezek után a felmondás, könyv nélkül. Ezt néha meghallgathatja a szülő, vagy felveheti a tanuló 'magnóra, és utána saját maga visszahallgatja, így teszi eredményesebbé a tanulást, ■meg fejleszti megfigyelőképességét és beszédkultúráját. Ami a magolást mint szó szerinti tanulást illeti: általános elv legyen, hogy ezt előzze meg a szöveg megértése, mint ahogy erről mór fent szóltunk. Ha kisebb gyermek vagy a kevés szakszókinccsel rendelkező tanuló egy részt, bizonyos szakkifejezéseket, szabályokat, a törvényeket szó szerint is megtanul, ez nem baj, feltéve, ha előtte megértette azt. Tehát a lő veszély: a megértés hiánya. 'Közös erőfeszítéssel törekedjünk arra, hogy a tanulásra túl sok időt fordító kisgyerek vagy nagyobb diák képes legyen rövidebb idő alatti ismeretszerzésre, ugyanolyan eiedmények elérésére. Ehhez kívánnak fenti gondolatok szerény segítséget adni. Dr. Szeléndi Gábor Carl Loeffler a video jövőjéről A múlt héten a Zrinyi-ün- nepék idején megrendezett és vasárnap gálaműsorral véget érő szigetvári, nemzetközi film- és videoszemlére a világnak szinte minden tájáról érkeztek vendégek. A seregszemle a legfrissebb audiovizuális kutatások művészi eredményeit is tükrözte. Itt volt Jugoszláviából L. Caleta, a Zágrábi Filmművészeti Főiskola tanára, Yoshio Fukuma Japánból, Lux Antal Nyugat-Berlin- ből, Mauer Dóra, aki az osztrák avantgárd műhelyt vezeti. A San Franciscoból érke. zett Carl Loelfler összeállítását a közönség visszatapsolta. A negyvenes éveiben járó professzort, a műfaj elméleti szakemberét a video sajátosságairól, jövőjéről kérdeztük. — A videónak mi a kapcsolata a képzőművészettel? — Ez maga is képzőművészet. Maga a video mint önkifejezési mód, mint művészet az ötvenes évek elején jelent meg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. A többi művészeti ág elemeit felhasználva vált önállóvá és fejlesztette, alakította ki a saját nyelvét. Magam is külön speciális szakágként tanítom a videót, ahogyan ez több nagyváros egyetemein - például Los Angelesben, New Yorkban, San Franciscóban is választható szak. De a hallgatóknak meg kell ismerkedniük a szobrászattal, a festészettel, a képzőművészet alapjaival, hiszen ‘mindenfajta vizuális nyelv ezekre az alapokra épül, és ez nélkülözhetetlenül szükséges a művészi önfejlődéshez, a kitartás, a türelem elsajátításához is. A fiatalok rendkívül türelmetlenek. — A néma Mm is szimbólumteremtő erejű lehet, ezután ott van Eisenstein, Bunuel és A Baranya is ott volt Néptánc világfesztivál Olaszországban Erba. A művészetekben, főleg a tánc- és előadóművészetekben jártas ember számára azonnal egy szó ugrik be, mely egyet jelent a névvel: fesztiválváros. Ez az Alpok déli lábánál, Comótól mintegy 20 kilométerre fekvő, elbűvölő szépségű kisváros rangos európai művészeti találkozók mellett olyan nagyszabású rendezvényeknek is otthont ad, mint a Néptánc világfesztivál. A 'kezdetben évente, majd 1981-től kétévente 'megrendezésre kerülő, ez évben 9. világrendezvénynek idén magyar résztvevője is volt, nagy hírű együttesünk, a Baranya Táncegyüttes. A fesztiválra valóban a világ minden részéről érkeztek táncosok, most nyáron Skóciából, Izraelből, Spanyolországból, Lengyelországból, Törökországból, de még Kaliforniából is. Az első napokban a Como környéki városokban tartottak önálló esteket a részt vevő együttesek, ízelítőt adva hazájuk néptáncvilágából, majd az augusztus 25-ei látványos megnyitó ünnepség után 26-án és 27-én a Fesztivál' Központ Kultúrpalotájának 3500 fős közönsége előtt léptek fel. A szebbnél szebb és 'látványos, igen hatásos előadások után mégis bizonyos kétkedő gondolatök fogalmazódnak meg a fesztiválokat látogató emberben. Nevezetesen az a szabadság, amellyel a „főik" szó fogalmát kezelik szerte a világon. Olyannyira,'hogy nemegyszer azt látja az ember, hogy a nagyszerű, de inkább, show-szerű előadásokat sokszor már csak egy valami; köti ahhoz, amit egyáltalán „népi"-nek nevezhetünk, a népviselet vagy talán még - néha — a zene. A remek, közönségszórakoztató produkciók sokszor revühangu- latát most nem az ortodox, autenti'kusságot szerető és féltő ember ítéli meg, de lassan ez általános véleménnyé válik, s ezt érzi a világon minden néptánccal foglalkozó szakember is, nyíltan hangoztatva, hogy a látvány- és tapsvágy nem fojthatja el azt ami ősi, eredeti, és sokszor évszázadok távlatában gyökerezően népi. 'Ezért is értékes és felemelő az a siker, amelyet Európa-hirű együttesünk, a Baranya Táncegyüttes fesztiválról fesztiválra, évről évre megér szerte a világon. Nagyszerű táncaik, kalocsai, dunántúli, dél-dunántúli, baranyai táncok és hosszan sorolhatnám, miközben fergeteges sikereket aratnak Európa színpadain látványukkal, lendületükkel teret ölelő 'koreográfiáival, művésztökély- lyel szervezett színpadformációival, a percnek törtrésznyi idejére sem szakad el attól a világtól, amelyből ténylegesen ered, amelyből született, a természetes, népi, ős- elemű-gyökerű múlttól. Ezt a két világot ötvözi remek eggyé Vidákovics Antal koreográfiája, létrehozva a „színpadi-autentika" egyedi, lenyűgözően látványos, mégis bensőkig 'hatolóan eredeti tóncvilágát. Ezzel ad újat, hatásost, a többiektől olyannyira eltérőt, s ez az, ami magyarázza a sikert, a ■szűnni irrem akaró, újabb és újabb ismétlést követelő Tapsot szerte a világon, idén, nyár elején Portugáliában, S most, néhány nappal ezelőtt, Olaszországban is. Sárosi István sorolhatnánk: az európai tradíciók mennyire fontosak a mai amerikai video számára? — A video művészetének oktatásában ez a tradíció is r-élkülözhetet’len. A video is egy bizonyos „image"-t, jelképet, továbbgondolandó benyomást ad a világról — és meggyőződésem, hogy a művészettörténetet igenis be kell verni a tanulók fejébe' — ilyen jellegű úttöréseivel együtt. — Nem gondolja, hogy befogadóképességünk biológiai határai - most a szociológiai határokról ne is beszéljünk - természetes korlátokat szabnak a kísérleti film, a video lehetőségeinek is? — Két éve magam is úgy éreztem, a határokig jutottunk. De ma már ismét számtalan felderítetlen lehetőséget látok a mű és a közönség 'kapcsolatában. A technika nemcsak naqyobb szabadságot, de az eszközök segítségével kondíciót is adhat ehhez. Egyrészt egy-egy gomb benyomásával mi magunk is irányítani, manipulálni tudjuk az élményt, de az eszközök révén a szubjektív korlátok közé szorított világ is kitágul körülöttünk — megelőzve a képzeletet is. Bóka R. Erdély története Egy kötetben, idegen nyelven Decemberben jelenik meg az Erdély története című háromkötetes összefoglaló mű rövidített változata. A mintegy 2 ezer oldalnyi kiadványt egy kötetbe tömörítve — magyarul és német nyelven — teszi közre az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat. Tervei szerint a következő évben a terjedelmes mű összefoglalóját angol és francia nyelven adják ki. A kötet szerzői — neves történészek, akik a Magyar Tudományos Akadémia Történet- tudományi Intézetének megbízásából megírták Erdély történetét — úgy vélték, szükséges, hogy külföldön is megismerjék azokat a történelmi tényeket, amelyeket a magyar kutatók Erdély múltjáról feltártak, feltárhattak — mondotta Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese. A Köpeczi Béla fő- szerkesztésével készült három- kötetes mű megjelenése után Romániában számos publikációban kifogásolták, hogy az meghamisítja a történelmi valóságot, elferdíti a román nép múltját, szándékosan torz képet ad az erdélyi fejlődésről. A kialakult vita is hozzájárult ahhoz, hogy több országban növekedett az érdeklődés Erdély története iránt. Mindez alátámasztotta azt az álláspontot: lehetővé kell tenni, hogy a határainkon túl élők is hiteles, szakszerű információt szerezhessenek Erdélyről, az ott élő népek eredetéről, életéről. Erdély, az erdélyiek helyzetének, sorsának objektív megítélését segíthetik elő azáltal, hogy a határainkon túli érdeklődőket is tájékoztatják azokról a gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális folyamatokról, amelyek az erdélyi magyarok, románok és szászok életének alakulását meghatározták, illetve időnként közöttük feszültségeket idéztek e'lő. A szerzők, miként a három- kötetes mű előszavában évekkel ezelőtt jelezték, most is örömmel üdvözölnék annak lehetőségét is, ha e változás nyomán a román, a szász és a magyar történetírók mondanák el azt, ami közös és eltérő e népek, nemzetiségek fejlődésében és annak megítélésében. Szülőidnek — nevelésről
