Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)
1989-09-02 / 242. szám
1989. szeptember 2., szombat Dunántúlt napló v.v,v.v.;.v.v.;.v.v.v.v.v.v.;.v.;.v.v.v.v,v.v.v.;.v.;.;.v.v,;.v.v.v.v.v.;.v^ Nindex már régóta nemcsak a közgazdászokra tartozik Országos bányászdemonstrá. ció Pécsett — Nem csak a bányászok, a kormány is elveszített valamit, örökre .. .- Hazudsz! - harsogta egy eltorzult hang a zsúfolásig megtelt pécsi sportcsarnok ■egyik erkély-üléséről, s ez volt az a pillanat, amikor Horváth Ferenc ipari miniszter végleg megértette: egyelőre nincs esély a higgadt párbeszédre. A politikai arénává alakult sportcsarnok küzdőterén bányászok ezreivel szemben állt a magányos miniszter, és bár más funkcionáriusok is voltak a közelében, ők valamennyien a véletlenül betévedt elegáns vendég pozíciójába merevedtek . .. Betelt a pohár. A bányászok már nem kíváncsiak az érvekre. A bizalmatlansági válság 1989. augusztus 30-án Pécsett tetőzött. Hát semmi sem igaz? Az előzmények a Lázár-kormány energiapolitikai cikcakkjaiig vezetnek vissza, a mostani bomba gyújtózsinórját azonban maga Horváth Ferenc — akkor még mint államtitkár —, gyújtotta meg, ami- koris ez év április 30-án a Tv- hiradóban, gyakorlatilag minden előzmény nélkül, bejelentette: az uránbányákat márpedig be kell zárni. . . A közel 8000 uránbányász mellett a közvélemény na- ' Uyobbik része is döbbenten állt a bejelentés hallatán, hisz a magyar urán milliók számára egyet jelentett a Darius kincsével. Hát ez sem lenne igaz? Vagy éppen fordítva: immár ezzel is manipulálnak . . .? A bejelentést mindenesetre valami olyan követte, amire az elmúlt 40 évben még nem volt példa. A döbbenet és hitetlenkedés néhány hete után a Mecseki Ércbányászati Vállalat MSZMP-bizottsága szólalt meg. először, határozottan leszögez- ve: ,,A vállalat létét megkérdőjelező nyilatkozatok ‘hibás koncepción alapulnak, szakszerűtlenek, félreinformálódik és Politikai érzéketlenségről tesznek tanúbizonyságot." A vállalat vezetése sem hallgatott. Az uránbányászok nagypéldányszámú üzemi lapjában június 1-jén nyílt levelet intézett a dolgozókhoz. íme, Egy gondolat! „Valamennyi vizsgálat megállapította, hogy a vállalatunknál kialakult pénzügyi-gazdálkodási helyzet nem hanyag, felelőtlen munkavégzés következménye, hanem azt nagy súllyal a vállalattól füg- ' getlen külső tényezők okoz- lók .. És ez volt az a pont, ahol ~°z uránbányászok önvédelmi harca valamennyi magyar bányavállalat véleményével és Erőfeszítéseivel találkozott. A forró masszába beleereszkedett egy cérnaszál, amelyen kikristályosodott a szolidaritás ... »Elhagytak minket...!” Az augusztus 30-ára meghirdetett pécsi bányászde- rnonstnációhoz mintegy hatvan vállalat, intézmény, szakszer- vezet, politikai szervezet csatlakozott. Természetesen köztük valamennyi bányavállalat! Amikor az egykor oly mutatósnak számító pécsi lakótelep, Uránváros utcáit ellepték a demonstrációra gyülekező bá- nyászok, a zászlók és tiltako- z° táblák alatt ott volt szinte egész magyar kitermelőipar. Nehéz emberek ezrei! Amióta szocialistának nevezik ezt az országot, ennyi haragos em- hor még nem gyülekezett békeidőben. ilyen fenyegető mél- |oSággal. Az utóbbi 20-30 év- "ben ez a szó is kiüresedett: it harag napja Fejtésbiztositós a MÉV V. üzemében szolidaritás. Augusztus 30-ón azonban valami történt. Egy esőre álló, súlyos fellegektől sötétlő szerda délután ezrek és ezrek jöttek rá: felelősek vagyunk egymásért. A városi sportcsarnok felé menetelő bányászok tömött soraiban ott voltak a közlekedés, a vendéglátás, a bőr- és kesztyűipar, valamint a szolgáltatás különböző területeinek képviselői is. A bányászat nemcsak a bányászok számára biztosit kenyeret...! De a kenyerüket féltő munkások mellett jelen voltak a pozíciókért küzdő politikai erők vezetői is. Az MSZMP funkcionáriusai — akarva, akaratlanul —, egy menetben haladtak a szociáldemokraták, szabaddemokraták képviselői, vei, a trockistákról nem is beszélve! Igen, a trockisták is alkalmasnak érezték a pillanatot arra, hogy a nagy nyilvánosság elé lépjenek. Röpcédulákat osztogató aktivistáik a legkisebb meglepetést sem okozták a tömegben. A „Negyedik Internacionálé" című lap sok száz példányban került a zsebekbe. Ez a lap - Ifejléce szerint —, a „Forradalmi Szocialisták Szövetsége, a IV. Internacionálé Újjáépítéséért Küzdő Magyar Trockisták lapja.” íme, egy idézet a „Többieknek" című cikkből: „A vörös zászló o munkás- osztály nemzetközi forradalmi küzdelmének a zászlaja, amit a bürokrácia csak bemocSkol- ni tudott. Ahhoz az ötágú csillaghoz sincs köze, mely az öt világrész dolgozóinak a reménységét fejezi ki. Felemeljük és magasra tartjuk hát az Ady üdvözölte vörös csillagot és vörös zászlót. így nemesül a bürokrácia által elkoptatott és lejáratott elvtárs megszólítás is a József Attila értelmezésű elvtárssá . . ." Lobogtak a zászlók, a jelszavak, az indulatok. Az embereknek összeért a válluk, arcukba csapott a szél, s miközben reumás, vibrációs ártalmaktól tönkretett karjaikat egymásba fonták, valamennyien úgy érezték: elhagyták őket. . . Jövőd nincs — a múltad semmit sem ér Szép, megrendítő és perspektíváit illetően' tragikus nap volt ez a nap. Mert nemcsak a bányászoknak, de a miniszternek is igazo volt. A számok kegyetlenek. A Mecseki Ércbányászati Vállalat évi 2,5 milliárd forint állami támogatásra szorul. Ez az összeg az elkövetkezendő években csak növekedne, hisz a kitermelés körülményei egyre nehezebbek. ‘Nem sokkal más a helyzet a szénbányákkal sem. De hát elég-e mindezt tudnií ha a jövőről beszélünk?! El képzelhető-e olyan ország, ahol minden ásványi anyagot energia- hordozót importálni kell...? Amikor a tömeg betöltötte a sportcsarnokot, és amikor a szónokok megjelentek a puritán dobogón, feltehetően már a rendezők is tudták: ettől kezdve nem urai a helyzetnek .. . A kenyérről, a családról, a jövőről beszéltek a szónokok, de a jelenlévő, hurrogó, fütyülő, tapsoló — vagy éppen beharapott szájjal hallgatóezrek —, egészen biztos, hogy legalább annyit gondoltak múltjukra és az iljúságukra, mint a jövőre. Valamikor fontosak voltak. És az emberek a halálukig fontosak akarnak lenni . . . Túlcsordult a pohár Amikor a miniszter o mikrofonok elé lépett, mór túlcsordult a pohár. Az iszonyatos méretű csarnok megtelt keserűséggel, hisz mindenki belátta — bármit is kiabáltak a szájak —, hogy a múlt többé nem jöhet vissza soha. Nemcsak fiatalok, egészségesek, hiszékenyek és lelkesek nem lesznek soha - de fontosak se. Nincs rájuk szükség. Lesz átképzés, lesz áttelepítés és — ez egészen biztos! —, holnap és holnapután is lesz kenyér. De nem lesz többé az a valami, ami képessé tette őket a legszörnyűbb körülmények, a legsúlyosabb terhek elviselésére is. — Lesznek, de nem lesznek fontosak. A miniszter higgadt volt, talán meg is értette őket. Amit mondani akart, azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha soha sem hallgatják meg. De a miniszer itt nem érhette el a célját, hisz azokat képviselte, akik évtizedeken át becsapták, kihasználták ezeket az embereket. Azokat képviselte, akik még három évvel ezelőtt rs új bányákat, aknákat telepítettek. És ezzel együtt azokat, akik később azt mondták: rossz bányák ezek, zárjuk be őket. . .! És azokat, akik szocializmust ígértek, jogegyenlőséget garantált munkát és fáradhatatlanul éltették azt a hitet, hoqy különbek vagyunk másoknál, bár — egyelőre szegényebbek .. . A miniszter egyedül állt szemben az ezrekkel, és senki sem gondolt arra: milyen fiatal ...I Nem volt részese a széncsatáknak, nem ígérte, hogy az olajválság ide sohasem gyűrűzik majd be, nem nyittatott új bányát - és sohasem mondta azt, hogy „mindennek ellenére mi vagyunk a különbek . ..” Nem mondhatta el á beszédét, nem érvelhetett, nem tehetett ígéreteket. Kifütyülték, lehurrogták. A szeretet, a ragaszkodás, a hűség és a félelem saját ellentétébe csapott át. A csarnokot fokozatosan betöltötte a harag és a gyűlölet. És amikor megszólalt a Bányászhimnusz, amikor véget ért a gyűlés, a miniszter éppen azt érezhette, amit az őt kifütyülő ezrek: valami olyasmiért ' kell szenvednünk, amit nem mi követtünk el... Békés Sándor 35. he« Látványos Tanügyi és publicisztikai közhelygyűjteménvünk egyik szép darabja, amely ilyenkor a tanév elején szokott el- hangzani-megjelenni: „az idén nem lesznek látványos változások". Ezzel bocsátottuk útjára tanulók, tanárok, szülők százezreit az oktatási reform óta évről évre, mintegy megnyugtatva a társadalmat, hogy izgalomra semmi ok: nagy újdonságok nem lesznek, pusztán a korszerűsítésnek nevezett folyamat egy-egy állomása következik. S közben lassan és kitartóan romlott az iskoláztatás eredménye a helyenként javuló tárgyi és személyi feltételek ellenére is. Nem függetlenül az egész társadalom helyzetének romlásától. Ha ma a magyar oktatásra nézünk, azt látjuk, alig van olyan terület, ahonnan ne vészjelek érkeznének. Az általános iskola nem tud megfelelni annak a feladatának, hogy szolid, de megbízható szinten elsajátíttassa a nélkülözhetetlen alapismereteket azokkal "is, akik nem tanulnak tovább - a hiányos alapok nehezítik a középiskola munkáját is. Középfokon a szakmai képzést adó intézetek nem készítenek fel elég alaposan sem egyes szakmákra, sem nem adnak a több szakma, iránti érdeklődéshez elegendő műveltséget. Az egyetemre előkészítő gimnáziumok pedig csak diákok, szülők, tanárok szellemi és anyagi megerőltetése árán tudják teljesíteni feladatukat úgy, ahogy. Az egyetemek, ha ki is bocsátanak szakmailag megfelelő diplomásokat, gyakran éppen azzal a többlettel maradnak □ dósak, amely a diplomást értelmiségivé teszi - hivatás- érzet, ügyszeretet, közéleti érdeklődés és etikai tartás -, holott erre a többletre olyannyira szükség lenne manapság. S akkor még nem beszéltünk a minden oktatási szinten meglévő általános pénzhiányról, a zsúfoltságról, az alulfizetett pedagógusokról, a túlterhelt gyerekekről és a szo- ciáhs-egzisztenciális feszültségüket az iskolával akarva- akaratlan éreztető szülőkről. Ebben a légkörben kezdődik tehát az idei tanév, és nem mondhatjuk, hogy látványos változások nélkül. A változások a társadalomban zajlanak le, s aligho hagyják é-.ntetlenül az iskolát. Abban reménykedünk, hogy jó irányú lesz ez. Nem pusztán arról van szó, hogy ne hiányozzon tíz-húsz tankönyv, legyen minden iskolának pénze WC- papírra és a tanterem festésére. Hanem arról: átfogó stratégiára van szükség, hogyan lehet a nemzet tudását, műveltségét emelni. De legfőképpen. olyan államra van szükség, amely nemcsak koncepciót ad, hanem pénzt, szakértelmet és akaratot mindehhez. A várható politikai változásokra sandítva a társadalom egyik-másik rétege lazít, nem vállal, kivár. Ezt sokan megtehetik. Az iskola nem - sem a pedagógusod, sem a szülők. Mert, ha megteszik, a gyermekeinket szoktatják kivárásra. Ennél nagyobb bűnt pedig aligha követhetnének el az ő jövőjük, a nemzet jövője ellen. Akárhogy is fordul az ország sorsa: tanult emberekre lesz szükség, mert egy majdani. igazi kibontakozás - ha tetszik: látványos kibontakozó' - nélkülük elképzelhetetlen. Egységes devizaszámla Nem kell igazolni a pénz eredetét Szeptember 18-tól már nem kezelik külön a belföldiek devizaszámláit és utazási számláit, hanem belföldiek devizaszámlája néven egységesítik. Ezentúl az OTP és az IBUSZ mellett valamennyi kereskedelmi bank is bekapcsolódik a számlavezetésbe. Továbbra sem lehet - a jogszabály szerint - feketepiacon konvertibilis valutát vásárolni. Az új devizaszámlára csak a külfölditől ajándékként kapott, illetve már a lakosság tulajdonában levő konvertibilis deviza fizethető be. Ám a pénzintézeteknél a befizetéskor nem kell igazolni a valuta eredetét. Továbbra is elhelyezhetők ezeken a számlákon azok az összegek, amelyeket belföldiek részére küldenek külföldről. Lényeges változás, hogy teljes egészében devizában írják jóvá ezután a külföldről származó örökséget, tartásdíjat, nyugdíjat, járadékot, külföldi ingatlanok bérjövedelmét, műgyűjtők műtárgy értékesítéséből származó nettó bevételét. Kivételt egyedül a magánszemélyek áru- és szolgáltatásexportból származó bevétele jelent. • A devizaszámlán tartott pénzből a Magyarországon működő mintegy háromszáz, valutáért árusító boltban vásárolhatnak a számlatulajdonosok. Áruvásárlási célból a devizát külföldre is át lehet utalni. Korlátozott körben továbbra is fennmarad a vásárlási lehetőség a diplomataboltokban, ám az erre jogosultak köre változatlan. A sajtótájékoztatón elmondották, hogy a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank egyaránt javasolta a magyar állampolgárok egy részét érintő privilégium megszüntetését. A devizaszámlán elhelyezett pénzre a kereskedelmi bankok - akkor is, ha azt nem kötik le meghatározott időre - kamatot fizetnek. A kamatfeltételeknél igazodnak a nemzetközi pénzpiacokon érvényesülő ügyfélkamatókhoz. Az ezzel kapcsolatos iránykamatokat a Magyar Nemzeti Bank bocsátja rendelkezésükre. Ugyanakkor a számlavezetés költségeit ezután devizában fogják felszámítani. A pénzintézetek a számlák összevonásával kapcsolatos teendőket automatikusan elvégzik, ezért a számlatulajdonosoknak nem kell felkeresniük a bankokat. Október 1-jétőla külföldi egyéni munkavállalók jövedelmüket - a jelenlegi 80 ■százalék helyett - teljes egészében átutalhatják a deviza- számlára. A devizaszámlák titkosak, az azokon levő összegek kifizetését az állam szavatolja. Változnak a vámjogszabályok is, e téren bizonyos szigorításra kerül sor. Szeptember 1-jétől a magánforgalomban, eladási céllal behozott termékeknél megszűnik az 5 ezer forintos vámmentesség.
