Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)
1989-08-09 / 218. szám
1989. augusztus 9., szerda Dunántúlt napló 3 ifi Holland fiatalok a majdani narkósfalúban A harang újra megszólalt A Szolgáló szeretet nevű világmozgalom 'harminc fiatal holland résztvevője dolgozik Zsibriken, a majdani narkós- ifaiu 'házain - ez volt a hír. melynek nyomán útnak indultam. Hogy Itt a fiatal hidasi leikész, Victor István és felesége, Erdős Eszter szervez re- haibMlitóolós lakó- és 'munkahelyet szenvedélybeteg fiataloknak - többször hírül adta a sajtó. Szándékunk szerint azonban ez a riport nemcsak a narkósfalurál szól. * Jó húsz esztendeje, diákkoromban jártaim először és utoljára Zsibriken: geodéták mellett voltam figuráns, 'kellett a nyári kenyérkereset. És most nem hagy nyugton a kérdés, vajon miért kellett húsz évvel ezelőtt ./méretet venni” Zsib- rikről, 'ha egyszer sorsára hagyták a 'falut. Akikor csendes volt, takaros, akár Ófalu vagy Óbánya - de nem kapott kövesutat, elvittek mindent, ami az emberi élet feltétele. A különbség ma katasztrofális. Ha két hétig rá sem nézek o kertemre, félméteresre nő a gaz, ha két hónapig, ember- magasságúra. Ha az ember visszavonul egy területről, nyomait mohón benövi a vegetáció. Zsibriken mintha Amazó- nia őserdeiben járnánk. A bokrok, fák falják, emésztik a falut, az egykori szántókat, kerteket, az udvarokat. Gaz virít a 'szoba közepén. A vályog, ° házak építőanyaga visszaol- vad a földbe, amelyből vétetett. Gyűrűfűből vajon mi 'maradt mára? Az Üj Idők 1942. évi lexikona szerint Zsibrik Baranyához tartori'k, lakóinak száma 275 'lélek. Utolsó postája Mőcsény. Zsibriken ma húszán sem élnek. Valamennyien idős emberek. És ha mentőt kell hívni...? 7 töprengek, amíg a terepjáró ötéviekéi a kideríthetetlen mélységű sáron. Buja növényzettel benőtt udvarok, egykor virágzó, most Pusztuló, enyésző parasztporták. A főutca 'Petőfi Sándor nevét viseli. Posta vajon ho- 9yan érkezik ide? A bolt he- Miért jöttek Zsibrikre? - ez a fő kérdésem. — Kíváncsiságból - feleli az egyik lány, Irma. — Olyan sok gyűjtést rendeznek nálunk a szegények javára, a harmadik világ számára. Látni akartam, hogyan és mire költik a pénzt. Hozzáteszem, ők a munkájukat adják most az ügyhöz - a költségeket egyelőre hazai pályázatokon elnyert pénzekből fedezik. Ami számomra egy magára hagyott völgység! falu 'pusztulását és majdani feltámadását jelenti, az a holland lánynak érdekes vállalkozás, romantikus nyári program - és cselekvő szolgálat. A helyet gyönyörűnek találja, szívesen lakna itt - társa, Johannes reménytelennek érzi ezt a környezetet, de arra a célra, amelyre Victor István, a hidasi lelkész szánja, vagyis szenvedélybetegek gondozására, Johannes szerint is megfelel majd. <v Egy ifjúsági építőtábor korosztálya dolgozik Zsibriken néhány felnőtt vezetésével. Köztük van a mindig mosolygó építész, Mersics Ildikó holland kollégája. A csoport javarésze az egykori iskolában építkezik, keményen, tempósan végzik a murikat: közfalakat emelnek, az iskola mellett a vizesblokkot húzzák fel - ez lesz a gondozottak első lakóhelye. És ha képesek lesznek már az önálló életre, külön költözhetnek - tudom meg Victor Istvántól. Ráckeresztűri lelkésztársa, Csákány Tünde, illetve az ő holland férje közvetített a World Servant szervezethez. A közösség igen fiatal, pár éve alakult Amerikában, két éve dolgoztak először hollandok az amerikaiakkal együtt a Dominikai Köztársaságban. Abból a csapatból itt 'is vannak néhányon. Egy éve Európában 'is önálló szervezetük van hollandiai 'központtal. Irma és Johannes közben egy faluból! idős asszonnyal, Schöffer Sebestyénnével beszélget - németül értik meg egymást.- Német falu volt ez — mondja kérdésemre Schöffer l9nte kétszer nyit ki. Már kö- “uzett úton megyünk Mersics "dikával, a PMMF adjunktusá- Va|' oki a 'rehabilitáció szádra megvásárolt házak heiy- reálli,tását tervezi. Az egyik Portánál mozgás. Élet. Beton- ®verö mellett ügyködik egy ''ekony szőke fiú, törékeny fia - 'lányok sürgölődnek, homo- °t. betont oipelnek. Tr'rkóju- felirat: Szolgáló szeretet - 0rld servant. Meg Domini- *0, Ecuador, Magyarország - helyek, ahol a szervezet dol- ozott: templomot, kórházat kitett. j 'holland csoport három venös^6 ~ a szervez°’ a m®r" ly és a lelkész közül az utób- j'1 Klaas-Wlllem de long káló?*0^’ Egy észák-hollandiai Q.yhan szolgál. Meséli, ők is húsz éve az elnépte- c ®dés veszélyét, mára azon- IfJ1 megállt ez a folyamat. .9y ne legyen olyan egyol- p a holland-magyar kap- te,. . h már ami a magyar pro- zQHQns ^készek több évszá- folyamatos kinti tanul- r i ^^Vűtjait illeti, évekkel ez- *ánt ^a°s-Willem jött el hoz- - * tanulni. Jól beszél mav?rul, ő a közvetítő, a toldes. néni —, nem is tudtunk magyarul, én ma sem beszélek jól. Gazdag, jó falu volt, de aztán jött a kitelepítés — mi azért maradhattunk, mert a férjem magyar... — aztán nem 'kaptunk kövesutat, elvitték az iskolát, elmentek a fiatalok, a mi gyerekeink is - és elszegényedtünk. Valamikor 35 ház volt a faluban - ma tizenöten élünk itt.- Mit szólnak ahhoz, hogy itt narkósokat szeretnének visszahozni a normális életbe? — Mit szólnánk? Talán éppen ezáltal fog fejlődni a falu. Atellenben a templom, kivert ablakokkal, kifosztva. Tíz éve nem tartottak benne istentiszteletet. A zsibrikiek evangélikus németek voltak — s azok az ittmaradottak is. Az oltár előtt nagy csokor mezei virág. Ott sorakoznak az elemózsiás- ikosarok is. A csapat a bonyhádi gimnázium kollégiumában lakik, kap ellátást. Délben hideget esznek. A templom előtt telepedik le a fiatal társaság a déli pihenőre, az ebédre. Én is kapok egy szendvicset és egy pohár gyömölcslevet. Amikor vége az ebédnek, valaki meakondítja a harangot. Mert az megmaradt. Nagyon szépen szól. Bemegyünk a templomba, a fiúk, lányok poros, piszkos munkaruhájukban ülnek a poros, piszkos padokba. Fölöttük fecske fészkel. Az oltár előtt valaki meggyújtott egy szál gyertyát. A harangszóra megjelenik Schöffer néni és egy másik idős asszony. Derű, a ■fitalok sustorgása tölti meg a 'romos templomot, majd egy lány elkezdi az éneket. Albert Kisjes, a csapat általános feladatokkal megbízott vezetője civilben főkönyvelő, felolvas egy részletet az evangéliumból. Újabb ének szól, aztán indulnak vissza a munkába. * Victor István is ott ült az egyik padban. Két hete ő tartott 'istentiszteletet, tíz év után először a magára hagyott templomban, a 'magára hagyott faluban:- ^Iz ®v titán újra megszólj* a harang, valamennyien eljöttek a falubéliek, és itt volt Derdák Tibor a tanítványaival. akkor ők dolgoztak Zsibriken. Meggyújtottunk egy gyertyát, és erről beszéltem a jelenlévőknek: az újra megszólaló harangról, a kigyulladó gyertyáról. Másodszorra ez oltárkép helyén tátongó ürességről, s arról, hogy az oltárképet mindenkinek magának •kell megfestenie, egy narkós- nak is — a lelkében.- Hogy mi adja az erőt az építőknek, az elesetteken segíteni akaró lelkésznek? - ¡mosolyog Klaas-Willem atya.- Az evangélium ereje, a feltámadás tanítása, amely mindenkit arra buzdít, hogy fel kell állni, el kell indulni, hozzá kell fogni valamihez, cselekedni kell.- Ezek a fiatalok elég hitelesen bizonyítják, mit jelent ma kereszténynek lenni - mondja Victor István. - Há-' rom-négy hónapon át gyűjtik a pénzt, autót mosnak, taka rítást vállalnak, karácsonyra süteményt sütnek és eladják- hogy a pénzből elmehesse- nek valamely távoli országba, ahol segíteni kell a másik emberen. Két magyar fiatallal is találkoztam a zsibriki munkán: egy állami gondozott kislánnyal, akinek betöltvén a tizennyolcadik életévét, nem volt hová mennie, és a hidasi íelkészék fogadták be. Meg egy hidasi fiúval, a matematika-technika szakos Lovász József fel.- Nagyon hiszek benne, hogy egy ilyen kis faluban,’ kisközösségben, a közös munka által lehet segíteni a narkós fiatalokon. A közösség és a h'4. erejével. - Szavait meggyőződés és szenvedély fűti. Ennyi hit, akarás, munka és mosoly láttán, pár óra elteltével másképp látom a falut. Táján nem veszett el teljesen. Talán feltámad ez a majd- nem-Gyűrűfű. Terepjáróval körbejárjuk búcsúzóul. Gyönyörű a fekvése, mint a többi völgy- ségi, baranyai falué, a falvai nké, amelyek évszázadokon át éltették lakóikat. És ha a imagyar falurombolás évtizedei mély sebeket ejtettek is rajta, testrészeit amputálták, talán mégis feltámad ismét hogy életre segítsen elveszettnek hitt embereket. Gállos Orsolya Szent Jobb- körmenet augusztus 20-án Negyven év után ismét lesz Szent Jobb-körmenet Budapesten augusztus 20-án. Mint ismeretes, a nemzeti ereklyét a Szent István Bazilikában, a sekrestye melletti kápolnában őrzik. Az üveghenger ereklyetartóban elhelyezett, pecsétekkel lezárt kézfejereklyét ott tekinthetik meg egész éven át az érdeklődők. Tavaly, Szent István halálának 950. évében a hívők és tisztelők százezrei köszönthették a Szent Jobbot országjárása során, s augusztus 20-án a Szent István téren,; a Bazilika előtt ünnepi misén is bemutatták. Az idei Szent István ünnepen o nemzeti ereklye ismét elhagyja a Bazilikát. A rendezvénysorozat már a reggeli órákban megkezdődik: 8 órakor plébániai szentmise keretében helyezik ki a Szén*, Jobbot tartalmazó ereklyét a székesegyház elé. Délelőtt 10 órakor Pataky Kornél győri megyés püspök emlékezik meg szentbeszédében az államalapító királyról, s 13 órától a.; zarándokok tiszteletadására nyílik lehetőség a Szent Jobb előtt. Paskai László bíboros, Magyarország prímása, esztergomi érsek pontifikálásával 17 órakor kezdődik az ünnepi mise; utána - várhatóan 18.15-kor - indul el a körmenet, amelyen részt vesznek a különböző egyházak, továbbá a Szuverén Máltai és a Johannita Lovagrend, a magyarországi Mária Szeretetszolgálat, a Magyar Cserkész Szövetség, a főszékesegyházi káptalan és a hivők közösségének képviselői, s meghívták az állam vezető személyiségeit is. A körmenet végén - 19.30- kor - rövid áhitatot tartanak. * Augusztus 20-át a kiegyezéstől — a második világháború végéig — nemzeti ünnepként tartották számon, s munkaszünettel, zászlódísszel, ünnepi misével és körmenettel emlékeztek az első magyar királyra. A mumifikált kézfej — a Szent Jobb - a felszabadulás utáni években is elindult körmenetére, 1949-től azonban zárt tabernákulumban őrizték, s évenként augusztus 20-án, a Bazilika szentélyében róhatták le előtte kegyeletüket a látogatók. Nyilvános tiszteletét Lékai László bíboros lendítette fel, az utóbbi évtizedekben a Szent Jobb a Bazilika kápolnájában rendszeresen megte- ' kinthető. Térségünk ma a lég- érdekesebb helye a világnak Marx-kutató amerikai professzor adott elő Pécsett Bevezetés az amerikai kultúrába címmel dr. lohn Sitton professzor a pennsylvaniai Indiana Egyetemről tartott előadássorozatot magyar hallgatók számára Pécsett. Arra a nemrég zárult hathetes nyári egyetemi programra kísért el egy amerikai csoportot, amelyet a Janus Pannonius Tudományegyetem szervezett, s amelyről korábban már beszámoltunk. A Marx Károly életművét kutató és arról könyvet is publikáló professzortól, aki politikaelmélettel foglalkozik, megtudjuk, hogy először jár Európában. Közép- Európa különösképpen érdekli, éppen az itt zajló változások okán.- Hogyan Ítéli meg ön e térség szerepét a mai világban?- Ma itt játszódnak le a világ legfontosabb politikai eseményei. Gondolok például a piacgazdaság és a szociális biztonság összeegyeztetésére tett kísérletekre. Lehetségesnek tartom, hogy éppen a közép-európai országok találnak rá egy harmadik útra, amely kitér mind a liberális kapitalizmus, mind az államilag irányított gazdaság hátrányai elől.- Nem látja-e veszélyeztetve a hazánkban és másutt zajló reformfolyamatokat?- Amerikában optimistább képem volt Közép-Eu- rópáról - most, közelebbről nézvést, több problémát észlelek: úgy érzem, a reformfolyamatok szorosan összefüggenek Gorbacsov személyével. Nem feledkezhetünk meg a Pekingben eldördült sortűzről, amely egyfajta válasz volt a reformra. Mégis optimista vagyok a közép-európai reformfolyamatokat illetően. Nem ez az első alkalom, hogy a világ szeme Magyarországra tapad, és ma nagyon sokan elemzik azt, ami önöknél történik. Az amerikai tudósok javarésze a piacról beszél, a piacinak a gazdasági problémák megoldásában elképzelhető szerepéről. Nekem fenntartásaim vannak a piac egyeduralmával kapcsolatban, hiszen az kedvezőtlenül befolyásolja a szociális biztonságot, hatásai tömeges méretekben kedvezőtlenek. Másik aggályom, hogy Magyarország a külföldi beruházások által ismét külföldi befolyás alá kerülhet. - Mindent összevetve mégis úgy érzem, hogy a szabadpiac bevezetése haladó lépés lesz Magyarországon, és akkor önöknek egyensúlyt kell találniuk a piaci, valamint a szociális érdekek között. Az átmenet azonban biztoson nem lesz fájdalommentes.- ön most magyar hallgatóknak ad elő. Milyen benyomást szerzett róluk?- Kilenc magyar hallgatóm van Pécsett, s úgy tapasztalom, igen jól ismerik az amerikai politikai rendszert, az amerikai történelmet. Ismereteik sokkal mélyebbek, mint amire számítottam.- Eddigi tapasztalatai alapján hová sorolná a pécsi tudományegyetemet?- A legjobb amerikai egyetemek után sorolnám be, de nem a középmezőnybe; a Chicago vagy a Stan- ford Egyetem színvonalával tartom egyenrangúnak azt, amit itt tapasztalok. Részt vettem pécsi kollégáim előadásán, és mély benyomást tett rám az itt töltött idő. G. O. Két jeles muzsikus mohácsi kapcsolatai Augusztus 27-én lesz hatvan éve, hogy lehunyta szemét Ker- ner István (1867—1929), az Operaház főzeneigazgatója, a maga korának Ferencsik Jánosa. Baranyai születése és itt ,é!ő családjához való bensőséges ragaszkodása méltányossá teszi, hogy az évforduló ürügyén felidézzük emlékét. A jeles dirigens Máriaké- ménden született, ahol édesapja — a mohácsi ferencesek algimnáziumában 'nevelődött Kerner János — kántortanító- ként kereste kenyerét. A korán .megözvegyült apa első házasságának gyümölcse, Kerner Róbert (1856-1931) Mohácson ilett tanitó és sikeres kóruskar- nagy. István - Júlia húgával együtt - már Kerner János második hitvesének gyermekei. Júlia (Loschert Lajos asztalos- mester nejeként) szintén Mohácsra költözött. így érthető, hogy a nagy dirigens több évtizeden át a csendes kisvárosba járt „haza”, .a szerető tesvérek megpihentető családi fészkébe. így találhatta meg vele a kapcsolatot a még csak első szárny- próbálgatásait végző komponista, Ábrahám Pál (1892- 1960). Ő Apati'nban született, de anyjának, a mohácsi Blau Flórának szülei minden alka'- mat megragadtak, hogy unokájuknak korán megnyilvánuló tehetsége ne maradjon véxa alatt. A zeneakadémiai tanulmányait Herzfeld Viktor osztályában, Reiner Frigyes, Siklós Albert és Kodály Zoltán növendékeként végző 22 éves Ábra- 'hám Pál nem is mulasztotta el a lehetőséget, hogy Brahms- és Debussy-művek bemutatása után improvizációjával is elkápráztassa a Korona-szálló emeleti termében egybesereg- lett mohácsi közönséget. Az akadémiai könyvtár évkönyveiben tallózva meglepődve jegyezhettem ki, hogy annak az ifjú zeneszerzőnek, aki később a hagyományos bécsi nagyoperett és a dzsesszes harmónia- és ritmusvilágot meghonosító musical közti hídépítőként vált a színpadok és a filmzene világnagyságává, 1915. október 22-én vonósnégyesét mutatták be akadémis- ta barátai. A Mohácson szövődött Kerner-Ábrahám kapcsolat leglátványosabb eredménye az a fővárosi koncert, amelyen a zeneszerző csellóversenyét — a Filharmóniai Társaság zenekara élén - 1916. május 29-én az együttes el- 'nök-karnagya dirigálta. Ezt a gordonkaművet — a komponista zongorakiséretével - hamarosan a mohácsiak is meghallgathatták a nyári színkörben annak a Kerpely Jenő (1885— 1954) professzornak előadásában, akit a zenetörténet a világhírű Waldbauer—Kerpe'.y vonósnégyes csellistájaként tart számon. Ki gondolta volna ebben az időben, hogy Ábrahám Pált később majd a könnyű múzsa csókja indítja el a világhír felé? Mohácshoz, a helyi rokonsághoz való kötődésének van még egy mozzanata, mely megérdemli a felijegyzést. 1917-ben bemutatott „Etelka szíve” című báboperá- Ijának szövegkönyvét Mohácsi Jenő (1886-1944) írta meg. Magyarázatul: a költő-müfor- ditó anyja Armuth Hermina, a zeneszerző nagybátyja Armuth Henrik. A felsorolt adalékok Kerner István és Ábrahám Pál pályafutásának csupán járulékos mozzanatai. A század első két évtizedének Mohácsa számára mindenesetre meghatározó jelentőségű élményforrásoknak bizonyultak. így talán kellőképpen motivált, ha kiemeljük őket a feledés süllyesztőibő'. Bojtár László
