Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)
1989-08-05 / 214. szám
1989. augusztus 5., szombat Dunantmt napló s „A korlátozó szabályozás további liberalizálásával várni indokolt” Egy leértékelődött bérezés Belátható időn belül nem lehet érdemleges bérreformra számítani Alig öt hónapja létezik és működik (működik?) a korábbihoz képest liberálisabb bér- szabályozás és máris elhangzottak az első figyelmeztetések: vigyázat, az év első hónapjaiban a bérek, úgymond „elszaladtak"! Mitöbb: a Gazdasági Reformbizottság három évre szóló programtervezete szerint ,,a bérszabályozás jogi liberalizálása" Is „viszonylagosan előreszaladt az ehhez szükséges feltételek . kialakulásához képest ... A még fennmaradt korlátozó szabályozás további 'liberalizálásával várni indokolt." Világos, egyértelmű állás- foglalás. Igaz, hogy semmi új nincs benne, mert a bérreform korábbi elhatározásakor felelősen gondolkodó szákembe- rek tucatjai figyelmeztették a Politikai és államigazgatási vezetőket, hogy a delklarólt bérreformnak a legelemibb feltételei is hiányoznak, az ezzel kapcsolatos ígérgetés tehát nem más, mint felelőtlenség. Későbbi elemzések feladata, hogy a bérreform-ígéreteknek mennyi közük van a mostanság elszaporodó bérkövetelésekhez. Jogosak a követelések A követelések persze jogosak! A legfrissebb statisztikai adatok szerint hazánkban a nettó átlagbér 6661 forint, az átlagkereset pedig 7015 forint. Ha a kétkeresős és kétgyermekes családot vesszük alapul, akkor az egy személy- jutó átlagkereset 3507 forint. Szó se róla, valamivel több mint 1000 forinttal meghaladja a létminimumot, s u9y félezer forinttal még a társadalmi minimumnál is magasabb ez az összeg. S az 'ménti számok egyúttal azt is jelentik, hogy a magyar németi munka leértékelődése magába foglalja az egész bérezési rendszer leértékelődését is. Ráadásul az elmúlt másfél évtizedben végzetesen ~ és úgy látszik visszavonhatatlanul - megbomlott a munkahelyi keresetek és a különböző juttatások közötti - korábban is csak viszonylagos - ■összhang. Amíg az állam úgy, ahogy feladatának tekintette bizo- nV°s szükségletek kollektív ‘ki- elégítését, miközben - egyre esökkenő mértékben, de mégiscsak részt vállalt a lakás- építkezésekből, próbálta fenntartani az ingyenes egészségei ellátás látszatát és anya- 9' hozzájárulásával a kulturó- lódás is sokkal inkább hozzáférhető volt, s az oktatási Költségek is elviselhetőbbek vpltak, addig volt valami racionális indoka a kereseti színvonalat olyan szinten tar- féni, ami a többi szükséglet Kielégítését nagyjából fedez- ;e' Am a pénzbení társadalmi futtatások reálértéke drasztikusan csőikként és a termé- szetbeni juttatások reálszínvo- f'ala is romlott. Mindent egybevéve tehát jó évtizede már, h°9y nemcsak a reálbérek, de 0 reáljövedelmek folyamatos i-sölckenésérő! van szó, méghozzá olyan mértékű csökkentéről, amely már nagyon s^kak számára nem kompenzálható a különmunkák vóllaösáva^ o mellékkeresetek hajszolásával. S ha netán "hégis, okkor ez a testet-lelket nyomorító családi törekvés is hiábavalóság, mert a többletet kíméletlenül elviszi az adó. Létfenntartási küszöb alatt A helyzet egyébként hosszú évek óta folyamatosan és - minden érdemleges ellenintézkedés híján - feltartóztathatatlanul romlik. Például: a társadalmilag elfogadható lét- fenntartási küszöb - a Szak- szervezetek Elméleti Kutató- intézetének megállapítása szerint — 1982-ben havi 2800 forint volt, 1983-ban 3000 és 1985-ben 3500 forint. Hét éve, az imént jelzett 2800 forintos egy főre jutó havi jövedelemnél (most csakis a munkahelyi jövedelmekről van szó) kevesebbje volt a népesség majdnem 30 százalékának. Ezen belül is majdnem 20 százalék a 2500 forint alatti sávban helyezkedett el. Már akkor is és persze azóta, a kemény bérrestrikció és a mindinkább felgyorsult infláció következtében semmit nem javultak az anyagi életfeltételek. Napjainkban eljutottunk oda, hogy több mint négymillió embernek nincs elég munkahelyi keresménye ahhoz, hogy a mai fogalmak szerint egészségesen táplálkozzék, hogy kulturált életfeltételekhez nélkülözhetetlen lakáskörülményék között éljen, hogy elegendő szabadideje legyen az általános regenerálódáshoz, hogy különösebb anyagi megfontolások nélkül kulturálódhasson és szórakozhasson, egyszóval, hogy itt és most ama társadalmilag elfogadhatónak ítélt életnívón éljen. Nos hát ezért sem halogatható a bérreform és legfőképpen nem halogatható - e reform megalapozásaként — a régóta elmeszesedett bérpolitika gyökeres átforgatása. Ám jobb megbékülni azzal a roppant kínos és lehangoló gondolattal, hogy a közvélemény reményeiben élő bérreformra éppúgy nincs lehetőség manapság, mint ahogy nem volt mód rá az adóreform elhatározásakor sem. Magyarán és egyszerűen: belátható időn belül Magyarországon nem léhet érdemleges bérreformra, a megélhetési gondokat valamennyire is ‘könnyítő béremelésre számítani. A számtalan ok közül most csak két tényezőt érdemes említeni: változatlanul tartja magát az a végtelenségig leegyszerűsített elmélet, miszerint élosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Következésképpen senki és sehol nem figyel a fordított irányú összefüggésre, hogy tudniillik a bérezés és általában a meglevő anyagiak elosztásának mindenkori rendje miként befolyásolja a gazdaság teljesítő - ‘képességét. A bérezés a maradékelv alapján történik, vagyis szó sem lehet annak megfontolásáról, hogy mi az a minimális bérnövekmény, amelynek ellenében kíméletlenül megkövetelhető a gazdasági teljesítmény. Persze nemcsak úgy, általában, hanem minden munkahelyen. minden munkavállalótól. S mert a bérrendszer esetleges reformjától tökéletesen független a juttatási — közkeletűbb néven: a szociálpolitikai - rendszer esetleges reformja is, ezért változatlanul csakis a ködös elképzelésekben, majdhogynem a vágyálmok között él a feleslegesen és értelmetlenül foglalkoztatott munka- válldlók számának radikális csökkentése és bérük szétosztása azok között, akik valóban értelmes, hasznos és főleg nyereséggel kecsegtető munkát végeznek. A belső piac vészesen összeszűkült A bérreform előkészítő munkálatai során voltak „korai" elképzelések, amelyek szerint a meglevő bértömeget - teljesítményarányosan - újra el kell osztani. Vagyis a gyengébb teljesítményűektől el kell venni ahhoz, hogy a jobbaknak és a legkiválóbbaknak többet adhassanak. Aztán villámgyorsan kiderült, hogy ez járhatatlan út. Az Ilyesfajta átcsoportosítás - a jelenlegi gazdaság- és főleg termék- szerkezetben — társa dalom- politikailag egyszerűen elfogadhatatlan és a munkavállalók felbecsülhetetlenül nagy hányadát állítaná a jelenleginél is súlyosabb megélhetési gondok elé. Pénzre persze mégiscsak szükség lenne, legfőképpen az agyontorzult kereseti arányok viszonylag gyors helyreállítása miatt. Ám ez is csak olyan ütemben mehet, ahogy - és éppen a bérreform hatására — növekszik a népgazdaság teljesítőképessége, egyszersmind emelkedik a bérekre is szétosztható jövedelme. Mindennek a végiggondolásával a figyelmeztetés máris elhangzott, hogy tudniillik vigyázat, mert az éppen hogy csak liberalizált bérszabályozás első öt hónapjában a bérek „elfutottak", sőt: a liberalizáció mértéke is mintha túlzott lenne. Az efféle további törekvések mindenesetre le- állítandók, de legalábbis nagyon komolyan megfontolan- dók. Vagyis ismétlendő: ne számítson itt senki érdemleges bérreformra, legalábbis egyelőre. Legfeljebb arra lehet — és főleg kell! — figyelni, hogy vajon miként alakul majd a ‘bérek további visszafogása esetén a hazai fizetőképes kereslet? És vajon mi lesz azzal a gazdasággal, amely a külpiacokon már hosszabb ideje csak nagyon nehezen boldogul, egyre inkább csak kínlódik, amely most legújabban - sajátságos okók miatt - a szocialista országokba irányuló exportját is kénytelen visszafogni, és közben már komolyan kell. számolnia azzal is, hogy számára a belső piac úgyszintén reménytelenül és veszélyesen összeszűkül? Lehetséges, hogy ez a gyengécske és egyre inkább piacképtelen gazdaság végül is a túltermelési válság miatt fog összeomlani? Vértes Csaba Százféle olasz csempe Olaszország legnagyobb, burkolólapokat gyártó cégével, az Iris-szel áll üzleti kapcsolatban a Baranyatrade Kft. Amikor az olaszok tudomást szereztek arról, hogy Pécsett ipari vásár lesz, azonnal útnak indítottak egy kamiont, hogy megmutassák gazdag kínálatukat. A városi sportcsarnokban százféle, gyönyörűbbnél gyönyörűbb csempét mutattak be. A vásár befejeztével a mintadarabok átkerültek a pécsi Domus Áruházba, ahol most igényfelmérést végeznek. Ettől függetlenül a Barahyatrade Kft. szeptemberben 100 000 dollár értékű szállításra kíván szerződést kötni az Iris-szel. Egy szép régi ház a bogdásai Kossuth Lajos utcában. A század elején készült épületet szorgos kezek kivül-belül felújítják. (A szerző felvételei) Szövetségben a vendégfogadók Formálódó falusi turizmus Panziót épít a takarékszövetkezet Vajszlón. Az új létesítmény tervek szerint még idén elkészül és a jövő évi szezonban már vendégeket is fogadhat. A sásdi elképzelések között Amióta a világ világ, mindig voltak olyan városi emberek, akik falura vágytak. A néhány éve tragikus hirtelenséggel elhunyt magyoregregyi tanácselnök, Márton lózseI is azért szorgalmazta a falusi üdülés lehetőségeinek újrateremtését, mert még jól emlékezett rá, hogy a két világháború között azon a vidéken az effajta Időtöltésnek megadták a módját. A völgy lakóinak szemében persze ez is csak egy volt az akkoriban divatos úri passziók közül, hiszen az állomásra érkező hölgyeket, urakat díszes fogatok várták és vitték tovább a házakhoz. A kocsis feladata volt ügyelni rá, nehogy a lovak túlságosan fölkavarják a port, így aztán megesett, hogy az utat föllocsolták.* Mindez persze rég volt, s talán nem is volt mind igaz, mindenesetre tény, hogy a pár évvel ezelőtt megjelent falusi üdülések című kis füzetben ismét szerepeit Ma- gyaregregy neve és mellette- mint országosan is bejegyzett falusi szálláshelyeké - ■még Magyarhertelendé és Bükkösdé Is. Hogy valójában milyen lehetőségek léteznek a falusi turizmus fellendítésére, erre vonatkozóan vannak már baranyai tapasztó .a tok, de talán még gazdagabbak az elképzelések. Megalakult a Magyar Falusi Vendégfogadók Szövetsége, amely nemrégiben Sásdon tartott tanácskozást. Dr. Csáky Csaba ezen az összejövetelen elmondta, hogy legfontosabb céljuk társadalmi összefogással összegyűjteni, közkinccsé tenni az addigi tapasztalatokat és megtanítani a falusi embereket, hogyan tehetne a turizmusból — mint egyfajta háztáji gazdaságból - pénzt csiholni. A tanácskozáson részt vevő Kroftné dr. Somogyi Gabriella- akit mint az MTA Dunántúli Tudományos Intézete mun- Ikotórsát mutattak be - elmondta, hogy az idegenforgalom távlati fejlesztése szempontjából rendkívül nagy értéket képviselő természeti adottság, a Mágocs és Varga környékén feltárt termál- vízkincs. A baranyai Zselic és (Hegyhát községei közül tíz mondhat magáénak olyan műemléket, műemlék jellegű létesítményt, vagy valamilyen kultúrtörténeti értéket, amely az idegenforgalom szempontjából lényeges lehet, vonzóerőt gyakorolhat a látogatókra. A helyi tanácsok Ibafán, Bükkösdön, Sásdon, Mágo- cson, Egyházaskozáron és Bikaion dédelgetnek Olyan tervéket, melyek . segítségével a települések idegenforgalmi vonzerejét szeretnék növelni, így például Ibafán az 1978 óta üresen álló iskola turista- szállóvá alakítását szeretnék megoldani. Az elképzelések szerint a vizesblokkal, meleg- Ikonyhával kiegészített létesítmény 7 millió forintba kerülne. Az egyedüli gond, hogy a tanácsnak jelenleg csak 1 milliója van erre a célra, így most támogatókat keres.- a meg ismeretlen összetételű termálvízkincs hasznosításával összefüggésben - az egyre inkább elnéptelenedő Varga község szerepel első helyen. Az idegenforgalmi központ kíaldkítására a Sásdi Sándor emlékház berendezésével, megnyitásával már megtették az első lépéseket. De cselekedtek az ugyancsak Sásához tartozó Oroszlán is, ahol a faluház tetőterében négy lakosztályt alakítottak ki. Alsómocsoládon a Húsipari Vállalat még az idén befejezi a volt SztankovánsZky nyári- lak átalakítását, amely a hírek szerint, harminc személy befogadására alkalmas oktatási és üdülési központ lenne. A vendégek fogadásában élenjáró Bükkösdöt Boldog- asszonyla követi, de az üdülőfaluvá válás egyik legújabb példája Gor/co, ahol a 24 lakóházból 21-et már üdülőként hasznosítanak. Kevésbé ismert a megyében, hogy nem csak a már említett területeken, de például az Ormánságban is vonnák komoly kezdeményezések, amelyek az idegenforgalom fogadóképességének fejlesztését célozzák. Ilyen például Vajszlón a Kodolányi Múzeummal szemben épülő panzió, amelynek megvalósítását a Megyei Idegenforgalmi Bizottság is támogatja 2 millió forinttal. A 12 szobás, többnyire 2—3 ágyas fürdőszobával felszerelt szálláshelyet a takarékszövetkezet építteti. A gépkocsivá!, busszal egyaránt megközelíthető új létesítmény bejárata, és a recepció a Kossuth Lajos utca felől nyílik. A legalsó szinten reggelizőhelyiséget, míg fent a tetőtérben társalgót is kialaki- ;toriak. Az idén nyíló takarékszövetkezeti panzió az első ilyen konstrukcióban készülő létesítmény a megyében. A takarék- szövetkezet vezetői egyébként azt tervezik, hogy nemcsak szállást, de bizonyos progia- mokkat is biztosítanak vendégeik számára és a múzeummal, a nemrég felavatott művelődési házzal kialakítandó kapcsolat mellett, a közeli horgásztó is számításba jöhet ebből a szempontból. Az Ormánságra egyébként is érdemes lenne a vállalkozó kedvű Idegenforgalmi szakemberek figyelmét felhívni. Annál is inkább mivel, azt tapasztaltuk, sok az errefelé elhanyagoltan álló régi ház, melyek közül néhány még biztosan hasznosítható lenne. Mint például az a bogdásai - 1903-ban épült - ház, amelynek felújítása, megmentése már elkezdődött, így öröm volt látni, hogy nem lebontották, hanem eredeti formájában megőrizték ezt a szép régi épületet. A Magyar Falusi Vendég- fogadók Szövetsége rövidesen pályázatot ír ki és terveikben szerepel különféle ösztönzők kialakítása, a jó kezdeményezések segítése. Jó lenne ha a Zselic—Hegyhát térségén kívül az Ormánságra is felfigyelné- inék, felkarolnák ezen a vidéken is a már létező vállalkozásokat, tanácsot adnának, kapcsolatot keresnének, hiszen hátrányos helyzetű térség ez a javából. Egy kicsit elhanyagolt, elfelejtett világ, aminek azért vannak értékei. Ferenci Demeter