Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-05 / 214. szám

1969. augusztus 5., szombat Dunanttili napló 3 Mindig a gyengék oldalára kell állni! Világos mondatok, okos gon­dolatok, tanítómester a javá­ból - összegzőm magamban a képet dr. Angyal Adómról jó egyórás beszélgetésünk vé­geztével. A Ganz Danubius- ról, amelynek vezérigazgatója, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemről, amely­nek docenséről alig esett szó, o politikust, az MSZMP bu­dapesti XIII. kerületi (angyal­földi) bizottságának első tit­kárát faggattam nézeteiről.- ön társadalmi munkában vállalta el az első titkárságot. Április óta akadtak követői, például Jánosi György, Tolna megyei első titkár.- Feladatom az. hogy a kerület tizenötezer párttagjá­nak gondolkodását megérez- zem, ráhangolódjak, képvisel­jem, és hát természetesen be­folyásoljam is. Nem érzek magamban különösebb fele­lősséget azért, hogy a Poli­tikai Bizottság bölcs döntése­it itt a legékesszólóbban ma­gyarázzam. Fordítva: én a kerület bölcs véleményét igyekszem továbbítani.- Mi a mai MSZMP-röl a véleménye?- A népmesék hasonlatával élve: harcol a jó és a rossz. A párt színültig van konzer­vatív nézetekkel, és gyakorla­tokkal. Mi viszont nem fog­lalkozunk lakásügyekkel, sze­mélyi, intérményvezetői kérdé­sekkel, és azt sem vesszük jó néven, ha idejönnek hozzánk, hogy ebben a kerületben a pórtmunkát így meg úgy kel­lene szervezni, vagy az irá­nyító pártszervek megjelen­nek azzal, hogy bizonyos de­mokratikus látszatok megte­remtése érdekében szerezzünk egy mandátumot valakinek itt a kerületben. Én akkor azt tudom mondani, hogy az a valaki menjen el azok közé, akik választanak, mutassa meg magát, és ha megtetszik nekik, meg fogják választani.- Itt a pártbizottsági szo­bája lalán Kádár-kép van, Pedig önről az a hir járja, hogy kifejezetten Kádár-elle­nes volt.- Soha nem voltam Kádár­ellenes és ma sem vagyok Rendkívül tiszteltem az öreget és tisztelem ma is.- Akkor hogyan terjedt ilyen hire?- Sok olyan kezdeménye­zést tettem, ami a 'korábbi Pártszokásoktól eltérő volt. Megfogalmaztam, hogy nem szabad akkora apparátust ^rtani, a pártfunkcionáriusok társadalmi munkások legye­nek. Lehet, hogy ezt úgy ér­telmezték, hogy kihívás a Kádár-korszak ellen. »■ Milyen anyagi juttatás­ban részesül, mint első titkár? . ~ Egy vasat sem kapok erte?- Tulajdonképpen ez a hobbija? ~ A szó nem pontos. De a Politizálás ilyen szinten nem ¡kötelező, Így lehet hobbi. Nyilván, ha valaki egy poli- tjkai mozgalomba úgy beleve- ti magát, mint én, akkor az e9y szabadidős program, n'ert sok szabadidőt igényel. Ma nem dicsőség i első titkárnak lenni mnBMHWBiHI Az MSZMP-nek ötletekkel kell előállnia, amelyek a kérdések kérdését9a népjólétet célozzák meg- Mik az MSZMP esélyei a választásokon? — Valószínűleg el fogjuk veszteni abban az. értelemben, hogy nem leszünk többség. Mindig a gyengék oldalára kell állni, ezért vagyok én itt. Most vesztésben van a párt, most kell visszavonulni, most kell szembenézni. Amíg a miénk volt a hatalom, a di­csőség, addig ez nem volt probléma, az első titkárság megbecsült állás volt. Ma nem az. Ha a magyarok job­- Egy politikai pártnak ezen nem kell túl sokat me­ditálnia. Ha tényleg bekövet­kezik, akkor az MSZMP-nek olyan ötletekkel kell előállnia, amelyek a kérdések kérdését, a népjólétet célozzák meg. Ha jól csinálja, akkor mellé fog állni a nép, ha nem, ha ideológiaszagú, Marx-igazoló téziseket fogunk hirdetni, ez­zel nincs mit kezdeni!- A különböző ellenzéki szervezetek, csoportok hivják önt a gyűléseikre? bán fognak élni attól, hogy olyan programokat hajtunk végre, amely az én pártom programja, akkor annak a pártnak van létalapja. Ha az én pártom klassz programo­kat csinál, de a magyarok egyre rosszabbul élnek, akkor ez a párt nem ér semmit!- Angyal Adóm hol tanult meg politizálni?- Itt élek, ebben a hazá­ban.- De a párt az utóbbi év­tizedekben éppen hogy nem serkentette az emberekben a politizáló hajlamot!- Jó iskola ám a nagy­üzem! A Ganz Danubiusnál megtanultam: ha azt akarom, hogy az emberek mondják ki nyíltan a véleményüket, akkor nem szabad utána betonba verni őket. Ez a tolerancia kultúrája, és a politikai tole­ranciát csakis a tapasztalat adja meg.- Hogyan képzeli el az MSZMP-t, mint választási vesztest? — Nem nagyon, mert rossz hírem van. Keményen vitatko­zom. Nem szoktam hagyni, hogy beleverjenek a földbe! De azért hívnak, és akkor mentem, például az SZDSZ- hez, az MDF-hez és mondtam a magamét. — A politikai életben ön ugyanolyan szépen ment lel­teié a ranglétrán, mint a Ganz Danubiusnál. Vannak tövábbi politikai vágyai is? — Eljutottam odáig, hogy abban a körben, ahol moz­gok, ott első ember vagyok: a politikában és a vállalatnál is. Politikai ambícióim nincse­nek. Ha arra gondol, hogy akarok-e KB-tag lenni, azt mondom, nem. Ahhoz, hogy a politikai véleményemet el­mondjam, nem kell KB-tag- ság. Csak arra kell vigyázni, hogy a véleményt mindig ér­telmesen fogalmazza meg az ember. Ahol éppen vagyok, ott adom elő az állásponto­mat: ha kell, három minisz­terelnök előtt, ha kell, a kerü­let öt nyugdíjas párttagja előtt vagy a kormány tanács­adó testületében, ha hívnak.- A párt nyitottságáról mi a véleménye?- A pártba nem felvétel kell. Aki be akar lépni, az lépjen, aki nem ért egyet, az lépjen ki. A szervezeti szabályzat tervezete ezeket korrektül kezeli. Viszont vita­tom a tervezet néhány ele­mét, például szerintem a tag­díjak felett a tagságnak kell rendelkeznie!- Mire lorditaná a bevé­telt?- Most például nagyon jó helye lenne: a saját választá­si propagandára menne. Ki kell állnunk a kommunista képviselők mellet, ehhez kell a választási propaganda, kampány, plakát, léggömb, ami csak szükséges. Nagygyű­lést kell szervezni, virslit ven­ni az embereknek. Ez pénz. Megcsináltuk már a válasz­tási kampányirodát, ennek az egyik feladata, hogy előte­remtse a pénzt. Már jelöltek­ben gondolkodunk, progra­mokban, megjelenítésben. Meghirdettem, hogy szeret­ném, ha Angyalföld vörös ke­rület lenne. Azt pedig na­gyon sajnálom, hogy a párt országosan le fog maradni! Azt szeretném, ha itt kommu­nista képviselők lennének többségben, és kommunista polgármestere lenne a ta­nácsnak.- Csak MSZMP-tagokban gondolkodnak?- Én azt mondom, nagyon fontos, hogy kommunista pol­gármestere legyen a kerület­nek, de még fontosabb, hogy jó polgármestere legyen! Ha nem találunk megfelelő kom­munista jelöltet, akkor sziv- vel-lélekkel fogok támogatni olyant, aki megfelelő.- A visszajelzések szerint elégedett a XIII. kerületi párt­tagság Önnel?- Nagyon tarka a kép. Nyílt bizalmatlansági helyzet­tel nem találkoztam. Az em­bereknek nagyon teszik az, hogy gyakran látják a saját pártvezetőjüket. A vitákban jónéven veszik, ha kifejtem nézeteimet, akár ellenük vagy mellettük.- Nem mondják azt, hogy ön szinészkedik?- Mindent mondanak. Men­nek a feljelentések is ... L. Cs. K. 31. hét Most már biztos, hogy jó néhány dolgot sohasem fogok megérteni. Mindent megteszek pedig. Nincs nagyobb öröm annál, miint embertársunkkal közölni: 'igen, meggyőztél. ¡Nyolcévnyi újságíró pályafu­tásom alatt többször találkoz­tam a bizalmatlansággal an­nál, .mint amire egyáltalán va­laha 'is gondoltaim volna. Ku­sza belső rendeletek mögé bújva próbáltak többször is elzárkózni emberek az infor­mációadás elől. Először. Az­tán, ahogy kialakult valamifé­le személyes kapcsolat, azonnal oldódni kezdett a gátlás. Csigalassú­sággal vagy szuperszónikuS sebességgel kiderült, mégis le­het. Hát persze, hogy meg le­het írni, nincs itt semmi titok, úgyis mindenki tudja, akit ér­dekel. A napokban furcsa esettel találkoztam. Miután közöltem, ki vagyok és hol dolgozom, visszakérdeztek, hogyan tud­nák mindezt ellenőrizni. Azaz kételkedtek abban, hogy tény­leg .egy újságtól érdeklődöm-e, hogy tényleg ... Szerencsére hangom meglehetősen rekedt, így inémemről külön nem fag- gatóztak. Nem bízunk egymásban, úgy látom. A vevő nem bízik a ke­reskedőben,' a kereskedő a vevőben, a rendőr a közleke­dőben, a közlekedő a rendőr szaktudásában. Ebben az or­szágban - egyre inkább erre a következtetésre jutok - az a legnagyobb baj, hogy na­gyon sokan úgy érzik, nem a számukra legmegfelelőbb he­lyen dolgoznak. Egyre több a sértett, a sértődött ember, be­osztása, fizetése miatt sirán­kozó. Ez a tény akkor is saj­nálatos, ha sokan joggal pa­naszkodnak, hiszen ebben az esetben, akinek panaszkodnak, az is sértett embernek vélheti magát. Van egy régi cinikus mon­dás: élete során szinte min­denki olyan pozíciót tölt be előbb-utóbb, amelynek elvég­zése meghaladja képességeit. Legyinthetnénk is az egészre, mélyen magunkba nézve. Ám inkább sírni lenne kedvem, igazát látva sokszor e mon­dásnak is. Akikor most mi a helyzet: az sem érzi magát széles e hazában a legmegfelelőbb helyen, tudása, képességei alapján, akire esetleg az elő­ző mondás érvényes vagy pe­dig ... Vagy pedig, úgy vélem, ne a mondásokkal törődjünk, hagyjuk a bölcsességeket, hagyjuk a kék égről felhőt le- seprő vagy odakergető felhő­jósokat. És persze, néha arra is rá kell jönnünk, hogy tanácsaink­ra sincs másnak semmi szük­sége . . . Segít a hobbi-világutazó Világjárás a legolcsóbban Akar ön olcsón világot jár­ni? A kérdésre határozott igen­nel válaszol a pécsi Illés Er­zsébet szabadalmi ügyvivő, oki pár évtized alatt 22 országot járt be eddig hazai pénztár­cához imérve a legolcsóbban. Most legutóbb 39 napot töltött Kínában, Mongóliában, Japán­ban, és ezalatt az útiköltsége 25 000 forintba került a hiva­talos 150 000-rel szemben. Eredményei az olcsóságot ille­tően akár a Legek könyvébe is bekerülhetnének, de ilyen rubrikát nem tartanak számon ebben a kiadványban. Egy imá'srk japánbeli öt hetét 35 000 forintból megoldotta, miközben 22 várost keresett fel és 4000 kilométert utazott. Szíriát 2500-ért nézte meg 9 napon át, ugyancsak 4000 ki­lométeres utat ímegtéve vízen, szárazon, gyalog, busszal, vo­nattal, repülővel. Az utazási vállalkozó hobby- bál, magánerőből valósította meg eddigi világjáró útjait, egyszer sem keresett támoga­tókat. Beszél angolul, németül, oroszul. Legtöbbször egyedül vág útnak, vagy 3—5 fős kis csapatban. Alszanak sátorban, váróteremben, peronon, min­dig a kevés pénzbe kerülő, de még tiszta helyeken. Bárkinek, aki érdeklődik, tanáccsal szol­gál szívességiből, telefonja otthon: 31-471. 'Elsősorban diá­koknak, fiataloknak, magányo­soknak ajánlja világutazásait, mert idegi, fizikai leterheltség­gel iis jár mindegyik. Cs. J. Szabó Gizella A lelki sebeket talán sose 'lehet begyógyítani egészen. S úgy eleve nem, ha a friss heget újra és újra fel- feltépik. Mert a gyermeki csúfolódáson megtanulta túltenni magát „Születési hiba" - legyint Szabó Gi­zella, s különleges orrhang­ján meséli élettörténetét. Élete tipikusnak mondha­tó, ám van egy olyan szá­la, melyben jócskán eltér a nagy átlagtól. S ez az el­esett emberek istápolása. — Szegényen éltünk, szü­léink öt gyereket és apám két hadiárva u noka öccsét nevelték. Testvéreim közül Márta és Péter már nem él, Matyi sofőr, Teri nyugdíjas akár csak én. - A szüleim is sajnos már elmentek. Két éve temettem élettársamat. Huszonhét éven át éltünk együtt. A másfél szobás uránvá­rosi tanácsi bérlakás tele könyvekkel, porcelán dísz­tárgyakkal, képekkel, fotók­kal, kézimunkákkal, virágok­kal... Ezernyi hála-tárgy és köszönetféle. „Ezt az öreg ta­nárnőtől kaptam, akit élete utolsó időszakában gondoz­tam. Ezt az idős bácsi gye­rekei adták emlékül, hálá­ból, ezt...” Lenyűgöz a memóriája, a legapróbb részletekre is képes emlé­kezni, pedig Pécsett jó né­hány százan igencsak hálá­saik lehetnek avagy lehettek azért a gondenyhítő, fájda­lomcsökkentő, elesettségü- ikön átsegítő gondozáson, gondoskodáson, melyet rö- videbb-hosszabb ideig ő nyújtott nekik. Tíz éve vál­lalt először mellékfoglalko­zásként házi szociális gon­dozást, s hetedik éve nyug­díjasként a szeretetszolgá­lat oldja magányát. S ha kéri segítségét a szociális gondozó, arra is ritkán mond nemet. Az egyházak lis igényt tartanának szolgá­lataira, hiszen mind több a rászoruló idős vagy maga­tehetetlen ember, s olyan ¡kevés még az, aki vállalja istápolásu kát.- A fizetsége? Bevallotta, hogy 2500 fo­rinttal került nyugdíjba, s ez az összeg azóta sem éri el a 3900 forintot.- Van, aki ad ezt-azt, ajándékot, vagy szerény ho­noráriumát ... Ha adnak, elfogadom, ha viszont ütni akarnak, elfutok - ezt már nevetve teszi hozzá. Lelki ereje abban is lemérhető, hogy a számára talán leg­kegyetlenebb emlékek fel­elevenítésekor is derűs mc- ¡rad, mintha csak önmagát ¡kinevetve készülne fel a következő lelki pofonokra ...- Már gyermekkoromban az orvosok keze-lába vol­tam a születési hibám miatt. Nyólc évesen műtöt­ték meg először, s összesen öt nagy műtéten estem át. Az önbizalmamat úgy-ahogy huszonöt évesen egy buda­pesti egyetemi tanár adta vissza: „Kislány, állj a tü­kör elé és nézd meg, hogy épkézláb ember vagy!” - mondta. Sebészorvos szeret­tem volna lenni. - Álmom végképp szertefoszlott, ami­kor ¡közölték velem, nem ér­tenék meg a betegek a be­szédhibája miatt. Most látom először szo­morúnak. Mégis csak önvé­delem lenne a bölcs irónia, a nevetés? 1942-ben a Disáhka utcai sebészeten kezdett dolgozni takarítónőként és segédápo­lóként a Mária-nővérek mel­lett, majd elvégezte az ápolónőit. S közben részt vett minden társadalmi dologban. Ez a hite azon­ban 1956-ban végképp ¡megtört. Ápolónőként dol­gozott klinikákon, kórházak­ban, szociális otthonokban, s a POTE mindenes kisegí­tőiéként ment nyugdíjba. A szeretetszolgálat kere­tében most két fix gondo­zottja van. A 78 éves bácsi­nál reggel ágyaz, reggelit ¡és vacsorát ad. A 63 éves ogyvérzéses nőt mosdatja, reggelit .készít, ebédet főz, sétáltatja - s ha elutazik a család, akkor teljesen „övé” a néni. Hívják, hív- mák sók más helyre is, idő­sekhez, gyerekek mellé. ¡Már nem győzi. Ö maga is érzi a kort, hogy fogy az ereje, hogy gyötrik a be­tegségek. Most ő vált témát. Bo'- dog-büszkén meséli, hogy aktív dolgozóként nagyon szeretett utazgatni: Lenin- grád, Moszkva, NDK Len­gyelország, Jugoszlávia, Bul­gária és Erdély - ahol ¡négyszer is megfordult - jelentették számára a fel­hőtlen boldogságot.- Legközelebb hová sze­retne eljutni? Rám néz, a szeme szo­morú :- Miből?- Álmodozni szokott? - kérdem. Erre viszont sokat sejtető mosoly a válasz.- Igazi nagy szerencsében nem részesült soha?- Még csők nem is ke­rülgetett.- Most még bírja erővel, még másokon is tud / segí­teni. S ha már végképp ön szorul másokra ?- Talán - sikerül bejutnom szociális otthonba. Murányi László Biza’ lom Dr. Angyal Adóm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom