Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-30 / 239. szám

1989. augusztus 30., szerda Dunántúlt napló 3 H képviselő älStta maradi uálosxtői ell»«t A komlói városi újság szer­vezésében majd félesztendős sajtócsata egyik (véleményem szerint döntő) ütközetére ke­rült sor hétfőn este a komlói Városi Sportcsarnokban. Mó­réi Emil országgyűlési képvise­lő népképviseleti munkáját, a Mecseki Szénbányáknál vég­zett munkásságát (csilléstől a vezérigazgató beosztásig va­lamennyi lépcsőfokot végig­járta) támadta meg Pintér Jó­zsef választópolgár, a Mecse­ki Szénbányák nyugdíjas sze­mélyzeti és oktatási főelőadó­ja. Harci eszközeiben nem vá­logatott. Évtizedes „bűnöket", szabálytalanságokat, bánya, katasztrófákat sorolt fel a kép­viselő rovására. Amikor a csaknem három órás küzde­lemben utoljára szót kapott, talán megsejtette: a tettek és a tények hazánkban, Baranyá­ban és Komlón ma is erőseb­bek legyőzték őt. Eddig azonban hihetetlenül szenvedélyes, néha a politikai kultúra minimumát is nélkülö­ző áldatlan vita alakult ki az érzékelhetően többségben le­vő Mérei-hírvek, és az érthetetle­nül agresszív Pintér-pártiak kö­zött. Az elkövetkezendő válasz­tási küzdelmekre gondolva a tu­dósító csupán abban bízhat, hogy sokan lesznek majd, olyanok, mint Belénessy Csa­ba, a Magyar Rádió dél-du­nántúli tudósítója, a vita ve­zetője, aki a helyzet magasla­tára emelkedve, mederben tudta tartani az indulatokat. Mérei Emil országgyűlési képviselő, a Mecseki Szénbá­nyák nyugdíjas vezérigazgatója a sajtóközleményekből alapo­san felkészült mi várhat rá — ügyvédet hozott magával. Belénessy Csaba ugyancsak felkészülve a várható penge­váltásra, jóelőre figyelmeztette a szembenállókat, hogy ameny- nyíben Pintér Józsefnek igaza van, az országgyűlési képvi­selő lehetetlenné válik (tegyük hozzá, aligha élhetne tovább ősei szülőhelyén), ha viszont a felhozott vádak bizonyít­hatatlanok, valótlanok, becsü­letsértést követ el Pintér Jó­zsef. No hát a figyelmeztetés a csata nyilvánvaló kimenete­léig bizonyos mértékig a szem­benálló felekre, híveikre is jóté­kony hatással volt. Mondom, bizonyos mértékig! A tudósí­tó ezúttal kénytelen kiemelni a „képviselői ¡fogadóórák" legjellegzetesebb megnyilvánu­lásait — elnézést, ha a hang­orkánban levő nevek néha el­sikkadnak, pontatlanok. Először a fővádló — Pintér József expozéja: - A harminc aláiró egyike vagyok, egysze- mélyben vállalom a felelős­séget.t Én már 1985-ben sem tartottam Mérei urat képvise­lőnek alkalmasnak. Nekem soha személyes ellentétem ve­le nem volt. En 1982-ben, 1983-ban, 1988-ban többször Is, több fórumon bejelentést tettem a képviselő, a vezér- igazgató viselt dolgairól, az 1985-ös választások alkalmá­val történt visszásságokról. Mérei, mint vezérigazgató, töb­bet tudott tenni a városért, mint bárki más, ezért sem tartom, mint képviselőt sokra, különben is olyan dolgokat is magának tulajdonit, amit elő­dei, vagy a szocialista brigá­dok csináltak meg. Ezt követően neveket, sza­vazati számokat, összeszómlá- lási változatokat sorol fel Mérei kontra a ..Harmincak" Szokatlan, durvaságokkal tarkított párviadal a komlói sportcsarnokban - nyolcszáz választópol­gár közül hétfőn este csupán 24-en írták alá a Mérei Emil országgyűlési képviselőt visszahívó in­dítványt Pintér József, helyszíneket em­lítve, ahol másak helyett sza­vaztak .. . Belénessy Csaba kérdése szakítja félbe: mivel tudja ezt bizonyítani?- Én bizonyítani nem tu­dom - mondja Pintér József, de Rajnai Rudolf, a választási bizottság elnöke is említette, hogy tud ilyenről, de amikor vizsgálat kezdődött, betegál­lományba ment.. . Belénessy Csaba: Mérei úr? — Példaértékűnek tartom ezt a lehetőséget, találkozót, ha Valóban nem, mert az abban leírtakat néhány hónappal előbb Mérei Emiltől számon- kértem, válaszait csak akkor fogadtam el, amikor a Népi Ellenőrzési Bizottság, az ügyészség, az Országos Bánya­műszaki Felügyelőség és ki tudja milyen szervek írásos és valódi bizonyítékait láttam. Jó­magam felmentettem a képvi­selőt. A DN Pamonámában ez év februárjában, amikor még a magyar sajtóban csak a második nyilvánosságban je­indulatok nélkül tudunk itt a nagy nyilvánosság előtt kép­viselői munkámról értékítéletet alkotni, akkor érdemes ezt a megmérettetést vállalni. Ami a választás tisztaságát illeti: a választási elnökség feleskü­dött, az eredményeket jegyző­könyvezték, aláírták — ez a válaszom ... Nos, ezután olykor hangza­varba vesző vita kezdődött a választások tisztaságát néhá­nyon a hallomások, mások vélt bizonyítékok alapján. A Me­cseki Szénbányák Földi József nevű dolgozója bizonyos vá­lasztási listákat is előhozva, tévé kamerákat követelve tár hangzatoson a nyilvánosság elé. Megvallom, a listákat, a Mérei Emil elleni vádakat tar­talmazó dossziét néhány hó­napja nekem is. megmutatta, ezen a szokatlan, durvaságok­kal tarkított párviadalon erre az esetre úgy emlékezve több­ször is hangsúlyozva, hogy a hivatalos sajtó nem volt haj­landó közölni az országgyűlé­si keDviselő elleni periratát. lenhettek meg hasonló írások, amikor a képviselői visszahívá­sokról még szó sem esett, mégis megjelent a számonké- rő írás — természetesen igaz­ság tisztességével. A tudósító nem tud alig újságoldalnyi helyen kronológiai sorrendet tartani, hiszen a választási lista csak akkor került elő, amikor Belénessy Csaba a vita ezen szakaszát már rég lezárta, és melynek utolsó számadata, ha csupán né­hány szavazattal is, de Mérei Emil győzelmét bizonyítja, mint arra visszaemlékezem és mint azt a Dunántúli Napló szer­kesztőségében Földi József is elismerte. Ö akkor, csupán a választási helyeken elért rész- eredményekkel kívánta igazát nekem bizonyítani. Hogy ke­rült hozzá a lista — talán a tisztességet, a törvénysértést itt is kellene keresni! Eddig azonban órákon keresztül a képviselő vezérigazgatói mű­ködését, képviselői munkáját, o választások során elkövetett kortesfogásait kifogásolták ­egyre jobban közelítve a be­csületsértés határát. Szűcs István pótképviselő, a Curoon Könnyűipari Vállalat igazgatója mellett ültem, mint ismeretes a választási csata második fordulójában ő volt Mérei ellenfele. — 'Elhiszed — kérdeztem tő­le —, hogy ha győztes vagy, most te ülsz a vádlottak pad­ján? — Hát persze - legyintett szomorúan. Azt hiszem, hogy a három esztendővel ezelőtti választás óta most döbbent rá először, hogy az akkor megnyitott kis szelepen csor­dogáló demokráciát még na­gyon tanulnunk kell! Belénessy Csaba pedig vég­ső erejét is bevetette, hogy Mérei Emil és Pintér József, illetve a mögöttük álló erők harca a tisztesség határain belül maradjon. Minden erő­feszítése ellenére sem vált ez az esemény a választópolgárok és a képviselő párbeszédévé. A Méreit ért, a képviselői te­vékenységéhez alig köthető (ugyanis ezt tudták a legke­vésbé támadni) vádak sokasá­gára hívei Pintér József vál­lalati és komlói tevékenységét kezdték sokat sejtetően tá­madni - Belénessy Csabának köszönhetőén azonban a tri­bünön maradtak a vádak. — Uraim — mentette a ren­dezvény jellegét a nádióripor- ter — Pintér úr választópol­gár, neki nem kell elszámol­nia, itt Mérei úrnak kell vá­lasztói szemébe néznie. Ez hétfőn este nem volt könnyű, különösen a párviadal végén, amikor a játékszabá­lyok szerint a választók már nem szólhattak a vitához, nem védhettek és nem vádolhat­tak. Pintér József megismétel­te és újakkal toldotta meg ''orábbi vádjait. A tudósítóban az az érzés alakult ki, hogy kár volt ennyi időt eltölteni itt, hiszen a komlói választó- polgárok három óra alatt a népképviseleti demokrácia sa­lakját ismerték csupán meg. — Mérei Emil az utolsó szó jogán a vádakra annyit mon­dott; úgy érzem, szükségtelen védekeznem. Aztán teljesen váratlanul idézett abból a le­vélből, amelyet augusztus 24- én Németh Miklós miniszter- elnöknek írt a mecseki bá­nyászat visszafejlesztésének hi­hetetlen veszélyeiről, amely nem csak az energiaellátás­ban okozhat hihetetlen zava­rokat, de a lakosság, válasz­tói körében is munkanélküli­séget, életszínvonal-csökke­nést, az infrastruktúra, az összkomfortos városi lét gyors összeomlását veszélyeztetheti... A képviselő tovább dolgo­zott . . . Kifele menet megnéz­tem, hogy a résztvevők közül a helyszínen hányán írták alá a visszahívást szorgalmazó lis­tát: a nyolcszázból huszonné­gyen, mint azt Földi Józseffel mindketten alaposan átszám- fáltuk . . . Lombosi Jenő A „színpadon” Mérei Emil, Ttér Józséf és a műsorve­tő mellett egy csinos hölgy helyet foglalt. Mint a pviselő bevezető szövegé- I kiderült, dr. Miskolczi ira, a komlói ügyvédi mkaközösség tagja, Mérei iil jogi tanácsadójaként ít jelen. A vita után rövid szélgetésre kértük az yvédnőt.- Az emberek nagy részé kapta a fejét, amikor a pviselő önnel „fenyegette :g őket... Mérei úr fél­tő a jelenlévők figyelmét, gy tartózkodjanak a nágal- izástól, és a becsületser- kategóriájába tartozoki- lentésektől, mert ügyvedet Az ügyvédnő hozott magával. Ezt előre megbeszélték? — Nem, nem ... Sokmin­dent megbeszéltünk, hiszen Mérei úr elég kényes szituá­cióban van, s mindenképpen szüksége volt valakire, aki járatos a jogban, de ezt amit kérdez, nem beszéltük meg előre. _ Mi volt az ön szerepe a színpadon? Mert úgy lát­szott nemigen kell instrukci­ókkal ellátnia a képviselő árat.■ ■- Úgy állapodtunk meg, hogy a vita közben csak akkor konzultálunk, ha olyan kérdés jön elő, amely­nek megválaszolásához el­engedhetetlenek a tanácsa­im.- Ritkán szóltak egymás­hoz, úgy, hogy azt kell gon­dolnom: az Önök szempont­jából alig volt rázós téma, vagy pedig a képviselőt ki­tünően felkészítette. ..- Személy szerint tényleg komolyabb vitára számítot­tam. Például arra, hogy a iMérei Emilt támadó csoport előjön azokkal a bizonyíté­kokkal, amelyeket már rég­óta beígértek. Azt kell gon­dolnom ezek után, hogy ezek a bizonyítékok nem lé­teznek. Szóba került, hagy hang- felvételt készítenek a vitáról, s ha a felszólalók közül va­laki elragadtatja magát, be­csületsértésért eljárást kez­deményeznek. Most. hogy a mai mérkőzés befejeződött, hogyan látja: fognak jelen­teni valakit? — Nem, azt hiszem, erre nem lesz szükség. Pauska Zsolt Választási fórum Lvov-Kertváros bán Három kérdés a küldöttjelöltekhez Immár az ötödik pécsi vá­lasztási fórum színhelye volt hétfőn este négy órán át Lvov->Kertvárosban, a Né­meth László utcai mozgalmi ház. Az ott elhangzott 12 rá­zós kérdés és a 23 jelenlévő jelölt közül 22-nek a hozzá­szólása is tanúsította: forr még minden. Terjedelmi okok­ból igyekszünk tömören össze­gezni a fórumon elhangzotta­kat a jelöltek és a kérdezők megnevezése nélkül. Ez a meg­oldás azért tűnik kézenfekvő­nek, mert két jelölt és egy velük egyetértő harmadik is amellett szállt síkra, ezek a fórumok nem alkalmasak arra, hogy a jelöltek kifejthessék saját véleményüket. Arra sem, hogy az eddigi fórumokon megjelenő párttagság megis­merhesse a jelölteket, politikai ambícióikat és céljaikat. A hétfő délután 5 órakor kezdődő fórumon zsúfolásig megtelt a mozgalmi ház nagy. terme, illetve a hallgatóság helye, sokan álltak, akiknek nem jutott ülőhely. Száznál is többen voltak a kezdéskor, vi­szont a jelölteknek kitett szé­kek jelentős része üres ma­radt. A fórum megkezdése előtt hozzá lehetett jutni 33 küldöttjelöltnek feltett 3 kér­dés írásban megadott vála­szaihoz is. A 3 kérdés önma­gában is izgalmas: O Híve-e egy demokratikus többpárt­rendszernek? Q Szükséges­nek tartja-e a demokratikus centralizmust? Q Ha egy mondatot mondhatna a kong­resszuson, mi volna az? A vá­laszok jól tükrözik a megkér­dezettek világnézetét és egyé­niségét, magyarán eltérőek, de fő vonalaikban mégis egyezőek. A 2. kérdésre adott válaszok szinte kivétel nélkül elutasítóak. Az MSZMP tehát már nem a közel, s régmúlt pártja. Tagjai egyéni véleménnyel rendelkeznek, s ha különféle platformokhoz, illetve gondo­latkörökhöz tömörülnek is, ab­ban egyetértenek: gyökeres változásra van szükség. A je­löltek szavaiban ott érződött a bizonytalanság, hogy vissza tudják-e szerezni a párt meg­rendült bizalmát, s valóban a nemzet pártjává képes-e vál­ni a párt. Egyikük így fogal­mazott: „Alapvetően nem hét­százezrünkről, hanem több mint tíz és fél millió magyar­ról van szó." Való igaz. A közelgő választásokra célozva kérdezte egy fiatalember: „A jelöltek tudnak-e röviden és frappánsan beszélve lényege­set mondani?" Az egyik kül­döttjelölt erre válaszol: „Ha nem tudunk konkrétan, tárgy­szerűen és lényegre törően fogalmazni, akkor..." Mon­datának befejezése magától adódik. „A fiatalság sajnos a sorainkból, a tagságunkból is hiányzik” — mondta a városi választási bizottság vezetője­ként elnöklő Radnóti János, a fórum végeztével. Kongresszusi küldöttek meg­választása és az őszi párt- kongresszus előtt állunk. Egy sorsdöntő, sok mindent tisztá­zó és a jövőnket is meghatá­rozó kongresszus előtt. M. I. Nyugdíjas fórum az Ifjúsági Házban A nyugdíjasok helyzetének javításával foglalkozó fórumot rendezett az MDF hétfőn es­te az Ifjúsági Házban. A több órás megbeszélésen dr. And- rásfalvi Bertalan elmondotta, Magyarországon a nyugdíja­sok helyzete ma a legméltány­talanabb. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, a nyug­díjasok életét nem kívülről kell szemlélni, hanem az ő taná­csaik alapján elindulni. Hely­zetük javításának egyik mód­ja lehetne az egyéni munka, a kistermelés felé fordulás. A rövid beszéd után egy statisztikai és orvosi jellegű előadás következett, mely leg­inkább a társadalomnak a nyugdíjasokkal szemben tanú­sított magatartásával foglal­kozott. A nyugdíjasok több mint kétmillióan vannak, a társadalom fele inaktív, vagyis eltartott. A nyugdíjasok jelen­tős része 5000 forint alatti pénzből tengeti életét, mert ennyiből csak tengetni lehet. Súlyos probléma a családok szétesése, ami az idősek ma­gukra maradását is eredménye­zi. A társadalom változása szükséges ahhoz, hogy a nyug­díjasok megtalálják a helyüket benne. Ennek talán legegy­szerűbb módja, hogy megta­lálják az elfoglaltságukat, amivel hasznossá tehetik ma­gukat. Ezután Térjék Tibor fejtette ki nézeteit. Kijelentette, hogy a társadalom mellett a politi­ka juttatta ide a nyugdíjaso­kat. Szerinte velük bármit le­hét _ csinálni, mert ők nem sztrájkolnak, békésen követelik a jogaikat, ami ki tudja, elég-e. Egy öt pontból álló javaslatot terjesztett elő 1. Az állami jogon nyert nyugdíj összege ne legyen több a minimális nyugdíj szeresénél. 3-4­2. A nyugdíj évi emelkedése érje el a kiáramló bértömeg százalékos emelkedésének arányát. 3. Az inflálódással együtt emelni kell az adóalap hatá­rát. 4. A nagycsaládosoknál, több generációs együttélőknél az eltartó tevékenységet az ál­lam dotálja. Aki kondoskodik az idősekről, azt orvosi javas­lat alapján táppénzre lehes­sen venni. 5. A nyugdíjasok is tudná­nak segíteni saját gondjukon,-ha a tanács az igénylőknek jelképes összegért zártkerti mezőgazdasági telkeket aján­lana fel. Telektársulás formá­jában az érdekvédelmet is megoldanák és a földmunká­kat gépekkel meg lehetne ol­dani. Az MDF országos szinten kívánja folytatni a vitát és előterjeszteni javaslatait ta­nácsoknál, a nyugdíjintézetnél és az Országgyűlésen is. Pataki Veronika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom