Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-28 / 237. szám

1M9. augusztus 28., hétfő-DSRSa 3 Telefonok a pécsi belvárosban: (balról) a Széchenyi téren az új fülke faboritását rongál­ták meg; a Jókai utcában a Posta előtt a te lefonkönyvet tépték össze. Bakos Magdolna felvételei Nyilvános távbeszélő-készülékek Gyufaszállal nem lehel- telefonálni A politika nem választható el a városvédő mozgalomtól Európa Nostra Gödöllő a jövő évi házigazda Hymen dudái Új módi „jövel" divat­ba Pécsett. A lakodalmas kutyák csaholásót, öklendezését fölváltotta a kivirágozott, fölpántlrkázott lakodalmas személygépkocsik tülkölé­se, hosszmenetsleppjük teljes kivagyiságában, ön­teltségében és kulturálot- lonságával. „Tü-tü-tü!” — „Tá-tü-tü!" ... - vala­mennyi forgalmasabb út­kereszteződéshez köze­ledvén. Hogy elsőbbségük van-e, vagy ellenkezőleg? Ez ne­kik tökmindegy, csakhogy o 8—10—18, vagy ki tud­ja hány csicsás gépkocsi­ba gyömöszölt násznép le ne szakadjon egymástól. Hymen diszkrét hárfa- hongzotoi helyében fül­sértő kakofónia, itt, az ab­lakom alatt, a szűkre sza­bott Hunyadi úton, immár ólig egy órán belül har­madszor. Kanyarodik vagy éppen teljes gázzal dübörög föl­felé a végeláthatatlan konvoj, és tülkölnek, du­dálnak, aztán megint, zeng a kis utcácska, tül­köl a kocsisor — hisz ezt muszáj közreadni: figyel­jetek emberek!: „Most vi­szik, most viszik Danikáné lányát.. Hát, csak vigyék! Hol­lóm a rádióban, nyilatko­zik a boldogságos ház főigazgatója, minő kere­sett intézmény mindkét há­zasságkötő termük. Ezen a hét végén ' félóránként mondják ki a boldogító igent, nyitástól zárásig, lélegzetnyi szünet nélkül, omi belefér... Valahogy nem tudok meghatódni. S nemcsak azért, mert zavar a tül­kölés. Nemcsak azért, mert o tülkölő kocsisorok hang- zovara nyomán — hogy „közegül” fejezzem ki ma­gam - a közcsendhábo- ritás esete látszik fenn­forogni . .. Nem ezért. Gondolom, nemcsak ne­kem jutott eszembe, hogy ennek a dühödt lakodal­mi hajszának csak a vá­lóperes ügyvédek örülnek igazás... S lám, mintegy válaszként csöndes medi­tációmra két nászmenet között, hallom a szocioló­gust a rádióban. Adatai szerint minden második házasság felbomlik. „Tajt- ra megy”. rövid időn belül... Hovatovább a boldog­ságos házakból közvetle­nül a házasságförö terem­be vágtatnak? Na, de ekkora ricsaj­jal!?... W. E. Nem unalmas még a téma? - 'kérdezett vissza egyébként igen udvarias hangnemben a Posta Pécsi Távközlési Özemé­nek helyettes ve-etője, amikor segítségét kértem annak kide­rítéséhez. miért olyan romlan- dóak a nyilvános telefonké­szülékek a városban. @lyas- mit válaszoltam, hogy amíg ilyen gyakran rosszak, addig nem. Nem rejtettem véka aló közelmúltbeli tapasztalataimat Lvov-Kertvárosbál, amikor is három egymás közelében lévő fülkéből sem sikerült telefo­nálnom — ezzel is jelezve, hogy a nyilvános távbeszélő állomások üzemképessége te­kintetében elfogult vagyok. Ennék ismeretében is készsé­gesen segített a találkozót összehozni a nyilvános készü­lékek javítását, karbantartását végző műszerész csoport veze­tőjével Kádár Lászlóval. Remélhetőleg nem veszi majd illetlen minősítésnek: szakmájáért szenvedélyesen lelkesedő és elégedett fiatal­ember. A minősítés első részé­nek igazáról meggyőztek azok a történetek, omelyeket a pé­csi telefonrongólák lefülelé­séért folytatott harcának epi­zódjaiként mesélt el. Az ered­ményeket tekintve ez a küz­delem a túlerő ellen folyik s elég reménytelenül. Azt, hogy elégedett, ő maga mondta. A körülményekhez képest elége­dett azzal, hogy a pécsi nyil­vános telefonkészülékek „jó­ságfoka’' a követelményként megszabott 90 százalék helyett 97-98 százalékos. A 330 nyil­vános telefonállomást számítva tehát hat-tíz készülék rossz egy időben. Az egy időben azonban értelmezésre szorul. Minden készüléket kétna­ponta kellene ellenőrizniük az általa vezetett műsze­részeknek. Az gyakorlatban azonban vannak olyan frek­ventált helyen lévő állomások, omelyeket naponta kétszer is, míg másokat hetente egyszer ha ellenőriznek. Az idei nyá­ron 5 ilyen ellenőrző műsze­rész dolgozott a csoportban, egyébként nyolcon vannak. Egy műszerész egy műszak alatt akár 30 készüléket is meg tud vizsgálni, de előfor­dulhat, hogy ha komoly hibá­kat is kell javítani, háromnál többre nem jut idő. Vagyis előfordulhat, hogy egy-egy ut­cai készülék akár több napon keresztül is rossz, mert nem érkezik hibabejelentés, a köz­pontból viszont csak jobbára a vonalszakadást lehet kide­ríteni. Egynémely állomásnál állan­dó őr lenne csak igazán biz­tosíték, annyiszor megrongál­ják őket. Ilyen a sétatérí, ilyen a kertvárosi és a meszesi nyil­vános telefonállomások több­sége. A megrongált, kiszerelt tárcsák, kézibeszélők, mikrofo­nok, hallgatók kárösszegét nem számítva tavaly 151 000 forintnyi kárral jártak a ké­szülékfeltörések. Idén idáig nagyobb szabású készülékfel­törési sorozat nem volt, viszont a gyerekek, tinédzserek válto­zatlan előszeretettel rongál­nak a telefonfülkékben. Más­részt igen gyakran a persely­be dobott oda nem való tár­gyak, a telefonáláshoz telje­sen alkalmatlan eszközök — például gyufaszál -, valamint elgörbült, elgörbített érmék okozzák a hibát. A nyilvános­telefonállomások meghibáso­dásának háromnegyede ron­gálásból származik. Jellemző, hogy az épületeken belüli ké­szülékekkel negyedannyi hiba sincs, mint az utcaiakkal. A csoportvezető szerint a nyilvános készülékek megfele­lő sőt javuló üzembiztosságát jelzi az az adat is, hogy amíg három éve 11 millió forint ér­tékben telefonáltak Pécsett nyilvános állomásról, addig ta­valy már 16 millióért. Idén en­nél is magasabb lesz ez az összeg, mert az első félévben a forgalom meghaladta a 8 milliós értéket. Sorozatosan sokszor rossz készülékekkel ezt nem lőhetett volna produkál­ni. Mindebből két következtetés adódik: aki rossz nyilvános ké­szülékre bukkan, az különösen peches ember — mindig sej­tettem magamról —, másrészt nem ártana alaposan ráverni a telefonrongáló betyárkák kezére, fenékére. D. I. A hazai városszépitő moz­galom képviselői jócskán meg­fogyatkozott szántóban vettek részt a 8. országos konferen­cia zárónapján ö plenáris ülésen, melynek első nopirendi pontjaiként a pénteki szekció­üléseken történtekről számol­tok be a szekcióvezetők. Több helyen is hangot adtaik ama nézetnek: mennyire fontos, hogy az ifjúságot minél na­gyobb számban vonják be a városszépitő-vórosvédő munká­ba. A gazdasági szekció be­számolója kapcsán vita kere­kedett arról, hogyan értelme- zendök egyes adózási előírá­sok az egyesületeket illetően, ezért döntés született arról, hogy illetékes adóügyi szak­emberek részvételével konzul­tációt kell szervezni az egye­sületek gazdasági vezetői 'é- szére. A faluvédelmi szekció­ban konkrét ajánlásokat fo­galmaztak meg. így pl. kérje az országos szövetség a kor­mányzati szervektől a falvakat sújtó diszkriminatív intézkedé­sek — fejkvóta, magasabb óramdij, stb. — megszünteté­sét, létesítsenek falusi főépíté­szi és főkertészi státusokat, díjalapítással ismerjék el a kultúrált falusi környezetért tett intézkedéseket, gondos­kodjanak a környezetépitészeti értékek helyi védelméről stb. A hozzászólások sorában ki­merítő tájékoztatást kaphattak a konferencia résztvevői a tíz­ezernél több tagot számláló Világkiállítás Egyesület részé­ről a Budapest—Bécs világki­állítás hazai előkészületeinek az állásáról, s ehhez kapcso­lódóan a gyöngyösi egyesület elnöke bejelentette, hogy az . időszak őriként megrendezésre kerülő „Mátrai szüret” rendez­vényüket a világkiállításhoz igazítják. Gallusz József, a komlói egyesület elnöke a ci- mervitákhoz szólva azon me­ditált, hogy az ő tanácselnök- <sége alatt elfogadott komlói címerből ma mit hagyna el, „A csillagot - jelentette ki —, mert az nem a város jelké­pe". Figyelmeztetett arra is, nehogy pártharcok színtereivé Vasárnap a Miskolc melletti csanyiki ifjúsági oktatási köz­pontban a Budapesti Műsza­ki Egyetem Management Szakkollégiuma és a 4M (Mű­egyetemi Mozgalom a Modern Magyarországért) rendezésé­ben, az ország minden részé­ből összesereglett fiatal veze­tő és reménybeli menedzser részvételével megnyílt a fia­váljonak a városszépitő egye­sületek. Ráday Mihály ezt az­zal egészítette ki, hogy a po­litikai változások a városkép­ben is elöbb-utóbb megjelen­nek, tehát a politika sem vá­lasztható el a városvédő-város- szépitő tevékenységtől. Ennek a jegyében kérte: figyeljünk a politikumot hordozó képzőmű­vészeti alkotásokra, elsősorban köztéri szobrokra, nehogy megismétlődjék az a hiba. ami a háborút követően történt: kitűnő szobrászok remekmívű alkotásait semmisítették meg vélt vagy valós ideológiai okok miatt. Másik időszerű gond: az utcanevek vissza- és átkeresztelése körül már meg­kezdődött mozgolódás, itt is kerülni kell az elhamarkodott megoldásokat. És még egy gondolat: a korábbi, a „la­kosságtól semmit meg nem kérdezni" gyakorlat reakciója­ként manapság egyre jobban elharapózik a minden ellen mindenáron voló tiltakozás di­vatja, melynek helyes meder­be tereléséért rendkívül sokat tehet a városszépitők mozgal­ma. Ezt követően S. Hegedűs László, a Város-Községvédő és Szépítő Egyesületek Országos Szövetségének az elnöke je­lentette be, hogy az Európa Nostra nemzetközi környezet­és műemlékvédelmi szervezet elnöksége legutóbb olyannak ítélte a magyar szövetséget, mint ami megfelel az ő nor­máiknak, így hozzájárult, hogy a soronkövetkező cambridgei kongresszuson tárgyaljanak Magyarország felvételéről. A‘ konferencia nagy szavazat- többséggel egyetértett azzal, hogy a magyar szövetség kér­je a felvételét. Szavazott arról 'is a konferencia, hogy a szö­vetség levélben kérje Németh Miklós miniszterelnököt: miha­marabb döntsön a kormányzat a nagymarosi vízlépcső építé­sének a végleges leállításáról. Végezetül a pécsi konferencia egyetértett azzal, hogy ez 1990. évi konferencia házigaz­dája a gödöllői egyesület le­tolok nyári vezetési akadé­miája. Az egyhetes programmal a rendezők az önképzéshez és a továbbképzés formáinak ki­alakításához kívánnak segít-/ séget nyújtani. A vasárnapi plenáris ülést módszertani fog­lalkozások követték: a követ­kező napokban politikai kör­nyezetelemző vitaesteket, cso­portos konzultációkat tartanak. gyen. H. I. Fiatalok nyári vezetési akadémiája Miskolcon .Termetes alakját gyakran Jaltám felbukkanni különböző ^ríénész konferenciákon. Fől- 5*®blósolt előadásait minden- ' «ívesen hallgatta, hiszen a **^raznok tűnő adatok, té- összefüggéseiben mindig ^dllantotta az élet, a kora- ^^^vo lóság színeit, érdekes­területe a középkor. A "*3*0 és a Dráván túli részek történeti kutatása. Eddig mint­egy 20 nagyobb lélegzetű ta­nulmányát publikálta évköny­vekben, szakfolyóiratokban. El­ső önálló műve pedig a na­pokban, 0 Baranya törökkori forrásai, c. sorozat első köte­teként Királyi Sziget (Szigetvár várgazdaságának iratai 1546- 1565) címmel a Baranya Me­gyei Levéltár kiadásában. A nagy formátumú kötet a füg­| _______Szigetvár Horváth Márk és Zrínyi Miklós idején________| Fenn maradt okmányok rejtelmei gelékkel (személynév- illetve földrojznév-mutatókkal) együtt csaknem 500 oldal. Jó másfél évtizedes kutatómunkája ered­ményeként. A vaskos műben a szerző egy hosszabb, alapos tanul­mánya vezeti be a voltaképp a kötet egészét odó forrás- közléseket, amelyek Sziget várának, a „Királyi Sziget­inek 1546 és 1565 közötti éle­téről, mindennapjairól valla­nak eredeti, nagyobbára la­tin nyelvű okiratok alapján. Arra kérve Tímár György történészt, hogy mindenekelőtt ezekről a hétköznapokról szól­jon olvasóinknak, elmondta, hogy Szigetvár szerencsés hely­zetben van a megye, a régió többi várához képest. Ugyanis, amíg Siklás, Pécs, Pécsvárad, Má révár stb. földesúri várak, s magánlevéltárként irataik is elpusztultak a töröktől, addig Sziget királyi vár lett nem sokkal azután, hogy a megye többi várát a török elfoglalta. Innen a büszke elnevezés: Ki­rályi Sziget. II. Szulejmán, Bécs felé me­net — többszöri próbálkozás után — csak 1566. szeptember 7-én tudta bevenni Szigetvárt. A várvédök, Zrínyiék hősi ha­lála árán — ez eléggé közis­mert. Az előtte eltelt két évtized­ről viszont sok mindent innen, ebből a kötetből tudunk meg o királyi biztosok látogatásai, vizsgálati jegyzőkönyvei s egyéb okiratok alapján. Egye­bek közt a vár belső és külső életéről, a fegyvernemek ará­nyairól; o korabeli gazdálko­dásról, adószedésről, dézsmá- ról, a várvédők nemzetiségéről. (Jelentős számú horvát és szerb közkatonák mellett dön­tő többségük magyar ember volt). A forrásközlés egyik kü­lönösen érdekes fejezete pél­dául Zrínyi Miklós főkapitány hivatalba lépésének napjáról is hitelesen tudósít — a vár konyhájának kiadási jegyzéke alapiján ... Óriási mű - fölbecsülhetet- len értékű és mennyiségű hi­teles történelmi adat, leírás, a kor vizsgálatához nélkülöz­hetetlen forrásanyag. (Egy ré­sze, a dézsmatémakör nem is fért bele. Ezt egy 2. kötet köz­li majd.) Vajon hogyan sike­rült mindezt összegyűjteni, „ki- cédulázni", és a sok ezer ko­rabeli okmányt lefordítania? — Szerencsére a latint jól birom. A Királyi Sziget ok­mányanyaga Bécsbe, a csá­szári levéltárba, onnan a múlt században az Országos levél­tárba került. Innen mikrofilmen megkaptam, és ahogy olvas­tam, rögtön fordítottam és dik­táltam is a nővéremnek, aki a gépeléssel sokat segített .. . — válaszolta. Mindehhez hozzá kell ten­nünk: Tímár György, a Ma­gyar Történelmi Társulat tag­ja már régóta profi törté­nésznek számít — de nem ez a főhivatása. Lelkipásztor. 1956-ban szentelték pappá. Ibofón, majd mostani helyén, Kővágószőlősöp- római koto- liuks plébános. Wallinger E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom