Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-19 / 228. szám

1989. augusztus 19., szombat Dunántúlt napló 3 CJJ Márciusi Front A magyar szellemi élet egy csoportja — írók, szociológu­sok, közgazdászok, történészek, újságírók - 1987 decemberé­ten megalakította az Új Már. clusi Frontot. 1988 márciusá­ban nyilatkozatot fogadtak el a magyar társadalom előtt álló feladatokról, az ÚMF céljairól. A front alapítótagja volt Nyers Rezső is, az MSZMP Politika! Bizottságának tagja — a PB okkor nem járult hozzá a fel­hívás nyilvánosságra hozásá­hoz. Erre csak 1988 szeptem­berében került sor. Azóta az ÚMF két tanácskozást tartott: 1988 novemberében és 1989 júniusában. Hogyan dolgozik az Új Már­ciusi Front, hogyan változott a szerepe, vállalása, mi a vi­szonya más társadalmi szerve, zetekhez? Erről beszélgettünk Budapesten Vitányi Ivánnal, az ÚMF ügyvezető titkárával. — Áz utóbbi időben keveset hallani az Új Márciusi Front­ról. Miért?- Sohasem szerepeltünk túl sokat, mert nem tartozunk azok közé, akik hetente adnak nyilatkozatot különböző ügyek­ben, utcanevektől elkezdve egyes tisztségviselők visszahí­vásáig. Már induláskor aztvól- lolta az ÚMF, hogy a demok­ráciába való átmenet és a re­form általános kérdéseivel fog. lolkozik, és ebben igyekszik olyan álláspontokat, vélemé­nyeket, megfogalmazásokat rögzíteni és nyilvánosságra hozni, amelyek segíthetik a folyamatot. Ezt a munkát foly­tatjuk, de be kell számítani természetesen a nyarat, amely Magyarországon még most is uborkaszezon. Nem szűnt meg °z ÚMF, hanem arra készül, hogy alapvető kérdésekben to­vábbra Is hallassa a szavát.- Mi valósult meg abból, °mit a megalakuláskor célul étűitek? ~ Az indító felhívásban, ornit 1988 márciusában fogal­maztunk meg, és szeptember­ben került nyilvánosságra, a ^agyar társadalom a politika újjászervezésének általános elveit próbáltuk megfogalmaz­ni- Januárban hoztuk nyilvá­nosságra második nyilatkoza­tunkat, amely az átmenet Megoldására nemzeti bizott- ságok alakítását helyezte köz­pontba. Ez indította el azt a folyamatot, amely végül is az egyeztető fórum megalakuló- tara vezetett, s egyben az ellenzéki Kerekasztal megala­kítását is magával hozta. — Ez az a közös nevező, °mit al ÚMF akart? ~ Én nem hiszem, hogy ez Már az. Mindenesetre akkor, 0 tanácstalanság állapotában mi történjék az új parla­ment megválasztásáig - tettük utt a javaslatot, hogy közve- 'tö megoldást kell találni: a)°kuljon egy nemzeti bizott- S°9- Javaslatunkra indultak me9 a tárgyalások az MSZMP m.s a különböző szervezetek °2ött, aztán megalakult az ellenzéki Kerekasztal. Az ed- '9i eredményt az ÚMF nem rtjo teljesen a szándéka stc- r,nt valónak. ~ Miért? ~ Az érdekegyeztető fórum ^érintünk túlságosan sok yon kérdést tárgyal, ami ^m voina feladata. Például gazdaság, a hadsereg, a ^oztvagyori kérdése. Szerintünk ° Nemzeti Bizottság- * csakis arra kellett volna Tartani magunkat a megismert igazsághoz Beszélgetés Vitányi Ivánnal a demokratikus átmenetről, a reformkörökről, az értelmiségi magatartásról összpontosítania, ami az ót menetet jelenti: hogyan lehet demokratikusan eljutni egy valóban szabad választáso­kig. Ebben benne vannak pénzkérdések, pl. a választás­sal kapcsolatban, de nincse­nek benne olyan végleges in­tézkedések, mint a pártva- gyonnok felosztása. Ez már a választások utáni parlament dolga lenne. S mert a fórum túlságosan széles kört ölel föl, ezért tárgyalásra képtelen­né válik: egyik fél sem en­ged. Holtpontra jutottak a tárgyalások, s erről igen ne­héz lesz elmozdulni. Az Ellen­zéki Kerekasztal egyik kvázi hatalmi szervvé vált anélkül, hogy a hatalmi szervnek kom­petenciáját megkapta volna. Hogy így jött létre, abban hibás az MSZMP, de hibás az ellenzék is. A jelenlegi álla­potban tisztázatlan a helyzet. Mi egyebek között ezért is maradtunk ki még abból is, hogy akár megfigyelőként, vagy a harmadik oldalon részt vegyünk. Az egésszel szem­ben ellenzéki álláspontot fog­lalunk el. Ami nem jelenti azt, hogy nem tartjuk fontos­nak ilyen formában is a tár­gyalásokat. — Amikor iaz ÚMF megala­kult, a mainál kevesebb, úgy­nevezett )afternaiiv /szervezet volt. A mai pártok, pártkezde­mények, csoportok lényében hogy érzi magát az ÚMF? Kellett-e yáltoztatnia maga­tartásán, kell-e új stratégia, új taktika? — Amikor megalakultunk, úgy 'látszott, hogy ml is egy alter­natív szervezet vagyunk. Az idők folyamán ez a kifejezés el kell, hogy tűnjön, mert az alternativok vagy pártokká alakulnak vagy társadalmi szervezetekké. Mi nem aka­runk párt lenni. Az UMF a társadalmi szervezetek sorába tartozik, azokat tömöríti, akik magas toleranciaszinten akar­nak a társadalom kérdéseivel foglalkozni, és véleményeket, nézeteket másokkal egyeztet­ni. Ilyen értelemben a Márciu­si- Frontot nem tekintjük alter­natív szervezetnek, noha meg­lehet, hogy állásfoglalásaink­kal, amelyekkel eddig kiáll­tunk, és ezután ki fogunk áll­ni, bizonyos alternatív megol­dásokat is fogunk javasolni. Mi továbbra is valljuk, hogy nemcsak az MSZMP-vel, ha­nem a megalakuló pártokkal szemben is egyfajta alternatí­vát jelentenek a mf nézete­ink, véleményünk. Mi sokkal inkább magára a civil társa­dalomra, a társadalom egé­szének problémáira akarunk ügyelni, tehát minket nem szű­kén a politika érdekel, hanem a politikum. Az UMF nem he­lyezkedik el a hatalom érdek­terében, vagyis az UMF nem akar magának semmiféle ha­talmat. Meglehet, hogy van­nak olyan tagjai, akik más szervezetekben is működnek, akár az MSZMP-ben, vagy a Szabad Demokraták Szövetsé­gében, amelyek a hatalomban is osztozkodni akarnak. Mint UMF, azonban ettől elhatáro'- juk magunkat. Ez bizonyos ér­telemben nehézség is, mert ma annyi embert mozgat a hatalom vágya. Ezt én termé­szetesnek tartom: amikor a hatolom oszthatóvá válik, ak­kor egy sereg ember minden társadalomban szükségképpen ebben az erőtérben helyezke­dik el és ennek1 megfelelően mozog'. Ezek az emberek ke­vésbé érdeklődnek az UMF iránt. A miénk inkább egy olyan értelmiségi magatartás, amely szélesebb értelemben fogja fel a politikumot.- Az MDF egyik vezetőjé­nek nyilatkozatában olvastam, hogy az Új Márciusi Front nem más, mint az MSZMP- nek más névre keresztelt, elő­retolt bástyája. Ezt vállalja az ÚMF? — Ezt soha nem vállalta, és nem is vállalhatja. Meg kell nézni történetünket. Az lehet az MSZMP előretolt bás­tyája, akinek a vezetőit az MSZMP jelöli ki, vagy hagyja jóvá, és aki az MSZMP által megfogalmazott elvekhez tart­ja magót. Mi egyiket sem tet­tük. Engedélyt nem kértünk, legfeljebb olykor bele- kellett nyugodnunk a hatalom tiltó rendelkezésébe. De ml nem kértünk engedélyt arra, hogy nézeteinket megfogalmazzuk, és mást fogalmaztunk meg, mint az MSZMP. A többpárt­rendszer mellett foglaltunk ál­lást akkor, amikor az MSZMP nem azt tette, mi a Bős- Nagymaros leállítása mellett lást akkor, amikor az MSZMP nem ezt tette. Tehát nem va­gyunk az MSZMP fiókvállaic- ta, mert ha az felvetődik, ak­kor sok más szervezettel kap­csolatban is felvethető ugyan­ez. Nem akarok akár neve­ket is sorolni, akik nemrég még az MSZMP színeiben je­leskedtek, most pedig az El­lenzéki Kerekasztal legkülön­bözőbb székeiben ülnek. Más­részt viszont a Márciusi Front nem ellenséges az MSZMP- vel. Nem kívánja, hogy az MSZMP vonuljon ki a hata­lomból, szűnjön meg, tűnjön el a po.ítikai porondról. Ml ezt nem kívánjuk, mint ahogy a szocializmus eszmei hagyo­mányainak folytatását is szük­ségesnek tartjuk. Értékelve mindazt, ami történt, elismer­ve mindazt a hibát, ami tör­tént, de megtartva azt, ami a szocialista mozgalmak esz­mei poggyászában nemes volt és előrevivő. Mi nem vagyunk szocialistaellenesek és kommu­nistaellenesek. Tagjaink sorá­ban sok MSZMP-tag is van. — Milyen az ÚMF viszonya az MSZMP relormszárnyához? — Hogy úgy mondjam, test­véri jó viszonyban vagyunk. Megvannak a sokoldalú kap­csolatok, sok esetben az elvi egyezés is, ugyanúgy, mint ahogy sok más szervezettel, párttal is. Például a szabad- demokraták közül sok veze­tőségi tagunk van, .számos pontban egyezünk a Demok­rata Fórummal, már csak azért is, mert a Márciusi Frontban a népi mozgalom hagyomá­nyai is megjelennek. A re­formkörök kecskeméti tanács­kozásán részt vettünk. De nem vagyunk azonosak, már csak azért sem, mert mi nem vala­mely párton belül kívánjuk ki­fejteni tevékenységünket.- Egy korábbi tanulmányá­ban arról irt: a marxistává, kommunistává válás lő forrá­sai kimerültek. E forrás: az értelmiség mélyen átélte an­nak a társadalomnak az igaz­ságtalanságát, amelyben élt..- Az elmúlt évtizedben azok kö­zül az értelmiségiek közül, akik átélték a magyar társa­dalom igazságtalanságait, egyesek ellenzékiek lettek. Mi­től függött, kikből lett mar­xista és kikből ellenzéki?- Az elmúlt évtizedben ki­alakult egy olyan értelmiségi réteg, amely bizonyos keretek között nagyjából egyformán gondolkodik. Ez még most is érvényes, mert pé.dául, ha az ember elemezni kezdi, akkor azt látja, a legkülönbözőbb pártok, csoportok állásfoglalá­saiknak tartalmában kevesebb a különbség, mint' amilyen lát­ványosan harcolnak egymás e.len. Ebben kommunisták és a marxizmussal teljesen szakí­tok egyaránt vannak. A kü­lönbséget köztük nyilvánvaló­an az okozta az elmúlt idő­szakban, hogy milyen perspek­tívát láttak maguk, illetve a társadalom számára. Hogy mennyire gondolták é.etképes- nek a Magyarországon mű­ködő rendszert, a külső és belső feltételek között. Volt olyan álláspont, amely szerint akárhogy is, itt élünk Magyar- országon, sőt: itt élned, és halnod keil, és azok számára, akik itt élnek, az adott kere­tek között, hogy úgy mond­jam, Bethlen Gábor-,i módon kell megtenni azt, amit lehet Ez volt az egyik taktika: ők harcoltak a kis eredménye­kért, a kultúráért és a gazda­ságért, a reformokért, hogy előre tudjunk menni. Mások úgy gondolták, hogy a rend­szer össze fog dőlni, ennek következtében az a felada­tunk, hogy készítsük elő a mi­hamarabbi összedőlését, és próbáljunk az utána jövő helyzetre orientálódni. Ez na­gyon éles különbség, de ugyanakkor az, amit akartak, olykor nem is annyira élesen különbözött egymástól. Eljutot­tunk oda, hogy a rendszer közel van az összedőléshez, és a taktika egymáshoz voió vi­szonyát tekintve a helyzetünk és szerepkörünk megváltozott. Arra volna szükség, hogy mindezt átlátva, meg lehessen teremteni az erkölcsi alapjait is annak, hogy a különböző felfogásokban ne csak a kü­lönbséget keressük, hanem a közöset is megtaláljuk.- Igaz, hogy a politizálás még mindig értelmiségi fog­lalkozás ma Magyarországon?- Azt hiszem, a nyilvános politizálás ma nagy egészé­ben értelmiségi politizálás. Szokás beszélni a hallgatag többségről, s talán ez nem más, mint a társadalom nagy többségének növekvő aggo­dalma a jövő iránt. Alulról nézve, a társadalom számára az, ami most középen törté­nik, még mindig túlságoson fent van, még mindig az urak játékának és titkos egyezsé­gének tűnik, ugyanakkor lent érzik a helyzet nehézségét és a változás szükségességét. Az ország politikai közéletében ma ez a legsúlyosabb kérdés.- Ebben az átmeneti kor­ban, amiben ma vagyunk, mi oz ideális értelmiségi maga­tartás, amely hozzá segítheti az egyént a személyes kitelje­sedéshez, de a társadalom számára is a leggazdaságo­sabb?- Ezzel kapcsolatban szíve­sen idézem Kónrád György egy gondolatát. A magyar történelemben eddig kétféle magatartást tudtunk tanúsíta­ni. Vagy szemlesütve eltűrni a hatalom önkényét és túlélésre berendezkedni, vagy hirtelen, egyetlen ökölcsapással, felke­léssel, forradalommal megpró­bálni érvényt szerezni magunk­nak. Ezzei szemben oz értel­miségi magatartás az: meg­gondolni, és makacsul tartani magunkat a megismert igaz­sághoz. Ez lehet az értelmi­ségi feladata: a minden irá­nyú egyoldalúsággal szemben az igazság türelmes keresése és türelmes, de határozott képviselése. Gárdonyi Tamás Nem párt alakult Törökkoppányban A Parasztszövetség platformja az összefogás Gerbovits Jenő főtitkár: „Felelősségteljes gondolkodással, szorgos munkával jut előbbre társadalmunk...” A jövőt egyeztető „három­szögletű" politikai kerekasztal megfigyelői között egy újabb arc: Gerbovits Jenő, az 1989. ougusztus 6-án Törökkoppány­ban alapított Parasztszövetség főtitkára. A Somogy megyei Zics község lakója a 65 esz­tendős parasztember - okleve­les kertészmérnök -, s bár nyugdíjas, zöldség-gyümölcs magánkereskedését nem adta föl. Sok kitérővel - vargabetű­vel — tarkított életében talán egyetlen stabil pont hitvallása, a parasztság iránti elkötele­zettsége. Környezetében min­denki szókimondó, egyenes em'bernek ismeri, s újjáalakí­tott - újraélesztett szövetsége a koalíciós időkben elsorvasz­tott Parasztszövetségben gyö­kerezik.- A környék parasztfiataljai között egy voltam, aki többre- jobbra törve a téli gazdasági iskolában a politikával is meg­ismerkedtem — mondja beveze­tőképpen. - Átvettem apám életfilozófiáját is, mely talán így hangzott: a módosabb pa­rasztokat nem irigyelni kell, s nem firtatni, miért van negy- ven-ötven holdjuk, miért mű­veltebbek, okosabbak? Inkább arra törekedni, hogy nyomuk­ba érjek. Akkoriban, 1946-ban Molits János kisgazdapárti képviselő fölfigyelt rám, s így kerültem a Parasztszövetség­be.. . Higgye el, annak a né­hány évnek a prosperitása, fejlődése ma is csodálnivaló; akkoriban a koalíciós időkben mindenki hitt abban, hogy az országért, magunkért dolgo­zunk. Sosem felejtem el, ál­munk a korszerű farmergazda­ság volt és az önkéntes szö­vetkezés, a Dán-minta. Faltuk Boldizsár Iván ,, Gazdag pa­rasztok országa — Dánia" cí­mű könyvét. . .- Az álmokat most újra éledni látja . . . ?- A többszöri padláslesöp- rések, a terrorral is vegyített többszöri tsz-szervezések hi­temben megingattak. S az a légkör, amelyben, ha a rosz- szat, az értelmetlen dolgokat szóvá tettem, demokráciaelle- nesnék, retrográdnak bélyegez­tek. De a föld szeretetében élő parasztság ezt is kiheverte, lassan talpra állt. Persze, ez még mindig nem az igazi. Sok a látszatdolog: híján van az igazi érdekeltség és az igazi termelői demokrácia.- Nyilván a mozgalmat ezért élesztették újiá. Mi a Parosztszövetség célja, hogy gondolkodnak önök?- A ' Parasztszövetség nem párt, hanem átfogó érdekvé­delmi szervezet, amely adott esetben a politika eszközeivel is él. Nemcsak a magángaz­dálkodók érdekeltek, hanem minden olyan ember, aki a földből él, így a termelőszö­vetkezetek dolgozói is. Kiáltvá­nyunkban megfogalmaztuk: napjainkban válságról, kataszt­rófákról beszél ország-világ, agrártörvények és új földtörvé­nyek körül sürög-forog ugyan­az az adminisztráció, amely ezeket az állapotokat produ­kálta. A legsajnálatosabb, hogy a hatalom a föld, az erdő és a falu kérdésében a legilletékesebbet - a paraszt­ságot — meg sem kérdezi. Ez tarthatatlan. — Ezek szerint a Paraszt szö­vetség például a földtörvény tervezetével sem éri egyet. . . — A közelmúltban éppen er­ről tárgyaltunk a mezőgazda- sági miniszterrel, s álláspon­tunk nem közelített. Számunkra alapvető földtulajdon a ma­gántulajdon. Ezek után ön megkérdezheti: akkor mi a szövetkezetek felosztását akar­juk? Nem! Közismert: nálunk a szövetkezés azonos volt a vagyonelkobzással! A tagok tu­lajdonosi helyzetének semmibe vételével, s ebből következően a szövetkezeti demokrácia ala­pos megcsúfolásával. A köz­gyűlés így lett formalitás. Az összevonások, a mamut-gaz­daságok létrehozása még 'to­vább csorbította a paraszt be­leszólásának jogát... Mi ma a szövetkezeti eszme tisztasá­gáért szállunk síkra.- Ez a rehabilitáció szüksé­ges ségét is lelveti.- Természetesen. Törvényte­lennek tartjuk a paraszt ki- semmizését, a kuláklistákat — s az attrocitásokat -, gyaláza­tosnak a sváb parasztok ellen elkövetett törvénytelenségeket. Ezért követeljük az összpa- rasztság erkölcsi, jogi és anya­gi rehabilitációját!- Úgy tudom, hogy prog­ramjuk még nem készült el. Mi ennek az oka? — A megalakulás idejét él­jük; nyitottak vagyunk minden állampolgár és jogi szervezet előtt, s szeretnénk, ha a fal­vakban sorra alakulnának zászlónk alatt az érdekvédel­mi csoportok. A jövő program­jait - a rövidesen formába ön­tendő központi program segít­ségével —, majd nekik kell megfogalmazniuk, hiszen rend­kívül sokszínűek, eltérőek a falusi viszonyok, a gazdálko­dás, az élet menete.- ön az alakuló ülésen ki­mondta: az aratósztrájkokkal nem ért egyet. S általában a sztrájk fegyverével sem. — Ezt vállalom ma is. A munka visz előre, nem a mun­ka megtagadása. Felelőtlen ki­nyilatkoztatásokból, évek óta hordozott sérelmek láncra fűzé­séből nem tudunk megélni. A fundamentum a szorgos mun­ka. Politikánkban fő szempont az összefogás, s ha kell, a kompromisszumok vállalása, s ebben - ha úgy tetszik - az MSZMP partnerei vagyunk. A kormányt nem szétzúzni,, ha­nem támogatni akarjuk; plat­formunk a nemzeti összefogás, amely nélkül nincs kibóntaxo- zás. Ebből eredően nem ér­tünk egyet a széthúzásra tö­rekvő erőkkel s éppen azért fordulunk kiáltványunkkal mind­azokhoz, akiket hasonló gon­dolatok vezérelnek Nem pár­tokért, mozgalmakért dolgo­zunk, hanem az országért, s stabilitásért. Kozma Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom