Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-02 / 211. szám

1989. augusztus 2., szerda Dunflntűit napló 3 v:':;S;:;:;$;X>:':‘:-:'w':';v:':?>:w:;tó;>Svíx:^^ Borotvaélen az egyetemi újságírás w : XxXvX;XxX-xVvX;X;XxXxXxX;^|(W!;Xx:xXxXxXxX;Xx-x-x-x-x-x­.......-A „-„.n .,„■■•■ i..*./..*.;..^ „ ••• ^--- "-.v:....-...:t.V..V*.^ XX..^.-.....X. I Gazdátlanul, vagy nagyon is röghörkötve, jólétben, de leginkább milliós adóságo'k- kal küszködve nyitnak szep­tembertől az egyetemi újsá­gok szerkesztőségei. De csak ott indul a munka, ahol hal­vány esélye van még a kiadói nagylelkűségnek, a miniszté­rium kegyének. Ahol a fel­sőoktatási intézményék veze­tőinek tudatát még nem mé- telyezte meg a mindenek feletti fiskális szemlélet. Mert lassan elpusztulnak ezek a lapok. Debrecenben és Veszprémben gyakorlatilag már nincs egyetemi újság, porosodnak az írógépék por­ladnák a haqyományok. A 'Magyar Újságírók Qr. szágos Szövetsége egyetemi lapók szakosztálya még már­ciusban megfogalmazta — nem először — állásfoglalá­sát halmozódó gondjairól. A négy pont többek között a pártbizottságok, a szerkesz­kutatásónál tart. Az elképze­lések a megújulásra több­nyire egy kérdéskörben mo­zognak: pénzt minden áron! Nemrég Budapesten újabb szakosztályi ülést tartottak, ahol ott volt a pécsi Uni­versitas felelős szerkesztője, Hodnik Ildikó is.- Igaz-e hogy az Univer­sitas az ország egyik legve­szélyeztetettebb helyzetben lévő egyetemi lapja? hol nem tudnak nyeresége­sek lenni, egyszerűen túl ki­csik ahhoz. De a világ egy pontján sem ez a cél. A helyzet mindenesetre ahhoz a fantasztikus filmekből is­mert jelenethez fogható, amikor a főhősök nélkülöz­hetetlen értékeiket mentve rohannak a rájuk zúduló el­söprő örvény elől . . . — Úgy hírlik, hogy a pécsi felsőoktatási intézmények, akik tulajdonképpen a lap­idők hajnalán, az alapítás­kor meghatározott miniszté­riumi támogatást kapja, s ezen felül azt, amit egy-egy intézmény nélkülözni tud er­re a célra. Több más egye­temi lapnál nem állandó összeg áll rendelkezésre, hanem az évente képződő hiány eltüntetéséhez szüksé­ges pénz is. Nálunk éves szinten a költségek fele van meg. A lopgazdák fontosnak tartják az újságot, és kell — Igfiz-e hogy az Univ. felszámolja önmagát, és a közel húsz év alatt terem­tett hagyományt? — Nem igaz. Ki követ el öngyilkosságot, ha nem mu­száj? Ámbár az Universitas megjelenése is veszélyben van. Nem akarunk, mert nem szabad lemondani arról a műhelyről, ami itt létre­jött, arról a szellemi erőről, ami a lapnál hétről hétre produktumot létrehozni ké­pes, arról az iskoláról, mely az elmúlt évek alatt számos, N ma már országosan ismert újságírót indított el a pá­lyán. Itt fiatal értelmiségi­ek vannak, főiskolások, egye­temisták, akik nemcsak be­szélnek arról, hogy kellene valamit létrehozni, hanem tesznek is érte. — A hallgatók közismert érdektelensége itt is vissza­tükröződik? — A szerzőink között nem. Egyébként nem feltélenül érdektelensége itt is vissza­von szó, talán csak arról, hogy régebben a szemmel láthatóbb dolgok iránt volt nagyobb a kíváncsiság, most pedig kevesebben, de inten­zívebben foglalkoznak az egyetemek, a mai valóság kérdéseivel. Mi nekik aka­runk írni ... És hinnünk kell óbban, hogy lesz erre pénzünk, lelkünk és erőnk. ' K. V. Meddig lehet ellátni a „Fehér Ház” teraszáról? A múltig tolón, legalábbis a falu közelmútlljálig feltétlenül, fgaz, a terasz csak utólagos, a címhez illő beceneve a mel­lékhelyiségekbe vezető és a kocsmaudvarra nyíló gongnak, ahol a fehér abrosszal terített, magáinyosan álldogáló asztal­nál Villuth András a szívélyes házigazda. Szája sarkában az érde­keink önző kicsinyességét is jói Ismerő és jól felmérő em­berek mosolya. Ez a mosoly, amivel fogad, majdhogynem tíz évvel fiatalítja az arcát. Egyébként ötvenöt éves. Hosz- szú évekig tanácstitkár, majd főkönyvelő volt, 1983 óta „ma­gánzó” - ahogyan ő fogal- maz —, egy 120 embert fog­lalkoztató építőipari gmk kép­viselője. — Besegítek a fiamnak — utal a rajta lévő fehér pin- cérfkalbótra. Könnyen visszata- lálunlk a múltba, amint a gazdálkodásról, az itt élők sorsáról kérdezem — bölcsel- kedve azon, hogy csók innen indulva beszélhetünk egyálta­lán kultúráról is. Mindjárt a téesz-szervezést említi, amiben maga is részt vett, aztán Ko­vács Pétert, az Egyetértés ala­pító tagját, Magyarszék ta­nácselnökét, aki „nyugdíjig ki­húzta a falu élén". Ö volt az, oki annyira ragaszkodott az állattartáshoz, elsősorban a szarvasmarhához, és közben fölfejlesztették a juhállományt ..Hering Nándornak és Schmeller Józsefnek még biz­tosan van otthon is tehene” — táncolja homlokát az egykori tanácstitkár. A felhalmozási adó különféle 'nemeit már együtt szidjuk, hogy egyszeri­ben egy sandán békéltető konklúzió közhelyébe ragad­junk: „Az emberek többsége ■megteremti a tisztességes élet­hez szükséges anyagiakat. A magyarszéki lakások jórészében színes tévé, videó vön ...” A kultúrház tévéit még ő csináltatta 1968-ban, aztán mi­re a ház 1976-ra felépült, már a sokszorosába került. Persze, nem újdonság ez f6.™; . °!n ezen, talán a po­hár szélén túlfutó sörhobon el- revedünlk egy pillanatra, eszembe jutnak Nagy József tanítónak a szavai, akinél alig félórája Zsálig Ákossal, a kör­zeti művelődési ház fiatal igazgatójával jártam. — Ha annyi ész lenne itt, amennyi pénz, dúskálhatnánk! — dohogott a fehéredő hajú, erek arcú idős cigánytanító, a megyei cigónybizottság alel- n° l'. 7 ^aPuaSkultúra van itt, szín azba jó, ha öt-hat család jár, kevesen viszik a könyvet. 9V kortalan pianínó vagy ongora mellől szórta jogos, karizmatikus indulattal hite'e­... - atkát, ahol a horgolt te- asz,°lt hármasban ültük 7 -V. ° nappali szobában. l Ákos ösztönös, a falu- - Ie védelmében tett tiltako- uf,yar's gesztussá halvá- J . .ebben a nem kevés ke- .avUSe?^e'n:„ Hagy József már ¿Z/ i Je.errtés előadássorozat sriít5 y a ^ei*?rrt°s sikeréről be- • , társközség, Liget ci­^rtYi k0SSágánok szervezett és •. előadásokat egészség- • emrőj, családtervezésről sóját példáján - a ci­gány értelmiségivé válásáról. „A legkoszosabb putrikból is tisztára mosakodva jöttek a ligetiek az előadásokra, de a legnagyobb örömöm az volt, hogy megköszönték, később pedig már hiányát érezték, ha nem volt előadás. Ősszel Kis­va szaron, Felsőmindszenten, később Sásdon, Komlón szeret­nénk hasonló előadássoroza­tokat indítani. Ákos nagyon sokat segített a propagandá­ban." Legyen bármilyen fájó a pa­pucskultúra, itt, Komló szom­szédságában. - ahonnan az aktív keresők nagy része eljár dolgozni - kultúrház, 1976 óta 200 személyes nagyterem, a régi épületszárnyban klubszo­ba, kis fotólabor, 5100 kötetes könyvtár várja a hazatérŐKuí. Van itt a régi szárnyban egy tágas mosó-tálaló helyiség is mennyegzői lakomákat kiszol­gálandó, és az udvar felől eh­hez a házfalhoz egy hullám­palával fedett, szárazáé járó­hoz hasolatos tér is kapcso'ó- diik. Alatta persze, most nem 'lakodalmas nép nyüzsög, csak egy láncra kötött kutya he ve­részik szomorúan, mintha a fö­dél alá húzódó Zsiguli és a néhány motorkerékpár elár- vultabb lenne őrizet nélkül. Zsól'ig Ákossal a könyvtár­iban ülünk le egy rövid pénz­ügyi számvetésre. Fölöttünk a víz szorgos munkájától kivi­rágzó mennyezet, foltokban hulló vakolattal. Ez az épület is lapostetős. A gazdaságnak jóllehet tragi'kusűbb réseket ikeíl befoltozni, egyelőre rész­iben csak reformretorikóval — de hót ez a kultúrház is a nagy egészhez tartozik. Néhány százezer forinttal többre és a forintok mellett sem nélkülöz­hető akaratra lenne szükség, hogy a kultúra háza küllemé­ben is emlékeztessen a céljá­ra. Egyelőre azortban minden viszonylagos nálunk - Zsólig Ákos nem panaszkodik. Az éves költségvetési keret 240 ezer fo­rint, omil.be az ő 4000-ről in­duló és április elsejétől 7300 forintra emelkedő havi kere­sete (azon belül az 1000 fo­rintos tiszteletdíj a könyvtár kezeléséért), a takarítónő bére és a működési-fenntartási költ­ségek is beletartoznak, csalóka nagyságú összeg ez, papíron 30 ezer forintos fűtési költség­gel, ami ugye, a valóságban 120 ezer egy évre. Műsorokra 60 ezer jut, amikor köztudott, hogy egynémely haknizó tár­sulat csak 30 ezer forint fölött válik tárgyalóképessé. Egy­mástól órás könnyen felejthető illúziónak manapság ez az ár­folyama.- Legalább 190 embert kell megnyernünk, aki meg is ve­szi a 80 forintos belépőt. Kell ehhez legálább ötven plaxát és ember, aki házalni fog- A gyerekműsorok még kifizetődők, a bálok jó, ha visszahozzák a pénzt. Viszont az évi hatvan imozielőadás 20 forintos je­gyekkel is 40 ezer forint tiszta ibevételt hozott tavaly. Ez csak úgy lehetséges, hogy én va- gyök a mozig'épész ¡is. Kétségtelen, tavaly a német nyelv és a társastánctanfolyam is nyereséges volt, a klubok eszközfejlesztésére - ide tar­tozik a magyarpölöskei és a ligeti is - 50 ezer forintot, fa­lunapok rendezésére 25 000 fo­rintot pályázattal nyertek. Min­dent egybevetve, 146 ezer fo­rinttal teljesítették túl szerény bevételi tervüket. És mindjárt el is költhettek százezret a színpad beszakadozó padló­zatának teljes cseréjére, majd a két levitézlett olajkályhának is búcsút mondtak - bevezet­ték a központi fűtést. Ezzel ta­lán újabb forintokat spórol­hatnak.- A falu szervezkedő borá­szai alakuló ülésükre előadót hívtak, vacsorát rendeltek, ze­nészt fizetnek. A ligetiek egy­szer csak kondicionálótermet csináltak magúknak. Ennek van jövője! - mondja a fia­tal népművelő. Igaza van. Zsebből is fizet, aki a maga, kultúrát (is) hor­dozó tevékenységének gazdája akar lenni. A bejegyzések sze­rint tavaly már hétezren vol­tak tagjai valamilyen önszer­veződő közösségnek Baranyá­ban. Itt, a Fehér Házbon nincs szükség effajta, a kulturális, humán értékeket így vagy úgy, de valamiképpen megalázó mérlegelésre. Az ivóhelyiség egy másik teremre nyílik, ahol televízió és zongora van — ide a fiatalok gyűlnék össze. A kultúrháznál összehasonlítha­tatlanul elegánsabb vendéglő­höz pincebár tartozik, kizáró­lag alkalmi vendégeknek. Az udvar felől, ahová már az új kerthelyiséget tervezik, idősebb férfi közeledik. Ujjával az ud­var félbevágott fatörzsekbő! rakott padjaira mutat.- Versenyeztünk, ki tud alatta átbújni, hát voltak, akiknek nem fért át alatta a hasuk! A megjegyzés nyomán, így utólag egy kis szomorúságfé­le is ébred bennem, ha nyűtt arcvonásaira, elnehezült kezére gondolok. Arra, hogy tulajdon­képpen haspá rtiok vagyunk most még valamennyien. Bóka Róbert Tiszta kommunikációt! Mottó: „Minden, ami nyilvánosság előtt játszódik, olyan, mint a színház, épp azért mindazokat, akiket a közéletbe küldünk, úgy kell nevelnünk, hogy a nyilvá­nosság próbáját elviseljék, s ott megállják a helyüket." (Comenius, 1756. Sárospatak) Sokan szívesen emlékszünk legalább egy tanárunkra, aki­nek az' órái színesek, érdeke­sek voltak. Aki úgy tudott me­sélni, mondjuk a forradalom­ról, boay mi is a barikádo­kon éreztük magunkat, vagy akinek magyarázata nyomán a táblára írott számok és áb­rák halmaza világos, megfejt­hető képletté rendeződött. Régi, nagyhírű iskolákban- mint azt olvasmányainkból tudjuk -, tucatjával tanítottak csodálatos, szuggesztív egyé­niségű tanárok. Manapság ál­lítólag kevesebb van belőlük, Nagy a forgalom a pécsi Idegen nyelvű könyvesboltban. A vásárlók nagy része ezekben a napokban külföldiek, akik főleg hazánk, megyénk, városunk életét bemutató fotóalbumokat vásárolnak, de szívesen válogatnak az itt kapható lemezek és kazetták között is. Tér és Társadalom Megjelent az MTA Regio­nális Kutatások Központja fo­lyóiratának legújdbb száma. A Tér és Társadalom első ötven oldalán három tanul­mány szerepel: Mészáros Re­zső: A térkapcsolatok értel­mezésének néhány összefüg­gése, Perger Éva: A gazdasá­gi és közigazgatási reformok hatása a terület fejlődésére, valamint A. Gergely András: Etnikum — hagyomány — civil társadalom. Ez utóbbi dolgo­zat arra az izgalmas kérdés­re keresi a választ, hogy „van-e nálunk is etnoregioná- lis identitáskeresés, újrapoliti- zálódik-e a tájegységi szub­kultúrák sokasága?” A folyóirat Fórum rovata társadalomföldrajzi kérdések körüli vitának ad helyet. A Nyílt tér rovatban dr. Csefkó Ferenc tollából beszélgetést olvashatunk dr. Adóm Antal­lal, a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem alkotmányjogász professzorával az alkotmány­reformról. A múltunkat Hajdú Zoltán írása idézi a folyóirat­ban, Az első „szocialista” te­lepüléshálózat-fejlesztési kon­cepció formálódása Magyar- országon (1949-1951) címmel. Két rövid cikk foglalkozik Ausztria regionális politikai stratégiájával, illetve az oszt­rák térszefkezeti terminológi- tisztázásával. Krónika cím­szó alatt Dévényi Zoltán be­számolóját találjuk az Euró­pai kampány a vidéki térsé­gért 1987-1988 elnevezésű rendezvénysorozatról, köze­lebbről a kampány részeként 1988 júniusában Passauban és Linzben megrendezett Terüle­ti fejlődés és környezetvéde­lem a dunai térségben című konferenciáról. A Tér és társadalom idei első számát három recenzió zárja, amely Erdei Aranka Bé­kés megye társadalma és gaz­dasága 1928-ban, illetve Ta­tai Zoltán Magyarország kör­nyezetvédelmi politikája című könyvét, valamint az Oxford- ban 1986-ban újra kiadott A humán geográfia szótárát mu­tatja be. A folyóiratot negyedéven­ként az MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézete adja ki, előfizethető bármely postahi­vatalnál, példányonként pe­dig az Akadémiai Kiadó bu­dapesti könyvesboltjaiban vá­sárolható meg. Drámapedagógia Pécsett pedig a személviséggel való nevelést egyre többet hangoz­tatják. S a személyiséggel va­ló nevelésnek elsajátítható technikája van — ez a drá­mapedagógia. Kérdés, hogy hol tanulható meg ez a módszer? A ma­gyar tanárképző főiskolákon, egyetemeken eleddig ugyanis nem tanítottak drámapedagó­giát. Idén megváltozott a helyzet: februárban beindult a pécsi drámapedagógiai program, melynek bázisa a JPTE. Szervezője és szakmai irányítója Gabnai Katalin ren­dező, író, a drámapedagógia nagyasszonya. Mit ígér a dráma eszköz­tárával való nevelés tanár és diák számára? „Tiszta kommunikációt, szó­ban és tettben való hiteles megnyilvánulást, ün- és em­berismeretet, egyfajta techni­kai biztonságot. A helyzet­meghatározási és a döntési készség növelését" — idézem Gabnai Katalint. A pécsi program többréte­gű. A már gyakorló pedagó­gusok számára áprilisban há­romnapos konferenciát tartot­tak, amely az erők felméré­sére szolgált. Ki az, akit ér­dekel a dráma, mint mód­szer? Sokan jelentkeztek az egész országból, s többségük nyelvtanár volt. Náluk való­ban letagadhatatlan a kom­munikációra való fölkészítés. A tanárok számára, most, au­gusztus második hetében kez­dődik egy egyhetes kurzus Szombathelyen. Ezt a nyári műhelyt az egyetem szeretné majd évente megrendezni. Az egyetemi és a főiskolai hallgatók ősztől választott szakjuk mellé felvehetnek egy ún. „C” szakot, amelynek ke­retében dráma- és színházel­méletet, dramaturgiát tanul­hatnak. A program produkciós része, mely a Magyar nézőjáték cí­met viseli a város, sőt az egész - megye érdeklődésére számot tart. (A nézőjáték, a színjáték legkorábbi magyar elnevezése volt.) A Nézőjáték a magyar színjátszás történe­tét kívánja feldolgozni a kez­detektől napjainkig. A munka végeredménye egy kétnapos színházi fesztivál lenne a ma­gyar színház 200. évforduló­ján. A szervezők, a JPTE Mű­vészettudományi Intézete " és a Megyei Művelődési Központ várják minden színjátszás iránt érdeklődő egyén vagy csoport jelentkezését. Külön számíta­nak a megye dramatikus nép­szokásait feldolgozó gyerek-, felnőtt- vagy nyugdíjas cso­portokra, hagyományőrző együttesekre, honismereti kö­rökre! M. Zs. nekik. Mégis olyan ez mintha fél tüdővel kellen« lélegezni, és ráadásul jegy­zett sporteredményeket is el­érni. — Nem egyedül! Kétségte­len, hogy ebben a „légy gazdaságos!” — lázban min­den erőfeszítésünk kevés. Az egyetemi lapok a világon se­gazdák, Igen szerény ősz- szeggel támogatják a lapot? — Az tény, hogy Pécsett, az Univ. a lapgazdák köz­vetítésével jórészt csak az tőbizottságok hatásköréről, a2 újságok korlátoktól mentes terjesztéséről egyértelműen fogalmaz. A megvalósulás azonban még a lehetőségek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom