Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-09 / 187. szám

Szentkereszti István tf, arany„-eve Nem gyakori, hogy valaki túl a negyvenen belekezd va­lamibe - mondjuk a fafara­gásba - és aztán nem egé­szen egy év munkájával el­nyeri e nemes, népi iparmű­vészeti ág két országos pá­lyázatának a legszebb dijait. Szentkereszti István fafaragó (gépészmérnök) még véget nem ért arany-éve ez volt: múlt vasárnap vette át Ba- latonlellén az id. Kapoli Antal országos fafaragó-pályázat nagydíját, néhány nap múlva pedig értesítették, hogy o IX. országos népművészeti kiállí­tás pályázatának aranyérmét is megkapta. Szentkereszti nem minden­napi ember. A faragás, a né­pi iparművészet megszállottja. Ennek rendelte alá az életét. Műhelye a hálószobája is egy­ben, ha rövid időre leteszi a szerszámot, tovább farag - fejben. Ezt csinálja talán ál­mában is, bár keveset alszik, sajnálja rá az időt. Minden időt elfecsérelnek tart, ami nem függ össze a faragással. Ehhez képest meghökkentően későn kezdte.- 1985-ben, 41 évesen fa­ragtam meg az első tálamat — mondja. Ezen még nagyon érződött a műszaki előéletem. Túlzottan szabályos volt. A második már teljesen magán viselte azökat a jegyeket, amelyek ma is jellemzik a tárgyaimat. Ez a második tál a Kapoli-pályózatra küldött vadászétkészlet fő darabja. 1985—86-ban még kölcsön szerszámokkal dolgoztam, köz­ben folyamatosan készítettem a saját vésőimet, faragó­késeimet. Két évig ez volt o fő tevékenységem a napi nyolc órai munkám mellett. Igen sokat köszönhetek mun­kahelyemnek, a Sopiana Gép­gyárnak. (- Ma már a legfontosabb kéziszerszámaim megvannak, úgy érzem, hogy a szer­számkészítés életem végéig el fog kísérni. En igazából csak 1988-89-ben kezdtem el a fa­faragást és most már tudom, hogy soha nem fogom abba­hagyni. Munkám java részét garzonlakásom szobájának a sarkában kialakított műhe­lyemben végzem. A kezdetekről szólva:- Furcsa, de nincsenek kü­lönösebb „kezdetek". Harminc fölött jártam jóval, amikorsa­ját kerthez jutottam és ott hihetetlenül primitív körülmé­nyek között olyan tevékeny­ségbe foghattam, aminek már volt némi köze a famegmun­káláshoz. A kertemben egy gerendavázas faházat kezd­tem el bontott és hulladék­anyagból építeni. A kisbaltán kívül alig volt némi szerszá­mom. A ház még ma sincs kész egészen.- Aztán következett Szatyor Győző. Vele a Guzsalyas kör­ben, a népi bútorokkal kap­csolatos előadás, illetve be­mutató alkalmával ismerked­tem meg. Barátok lettünk, ö a maga módján elindított en­gem. Biztatott, amikor még én sem bíztam magamban.- És jött az orfűi fafaragó műhely... Ez faragott belő­lem igazán fafaragót. Meg kell ' említenem, hogy minde­nekelőtt az alapító Kerényi Gáboron kívül jelentős hatás­sal volt rám Hajdú Gy. Zsig- mond, Szatmári László és Tóth Árpád fafa ragó-társaim szel­leme, de akár a műhely tag­jainak egész névsorát elsorol­hatnám, mert mindenkitől ta­nultam valamit.- Faragóvá válásom törté­netét azért sem tudnám meg­fogalmazni, mert azt sem tu­dom elmondani, hogy egy tárgy étiként lesz olyan, ami­lyen. Miközben én rajta dol­gozom, „ő” engem vesz mun­kába. ilyenkor felfokozott lel­kiállapotban vagyok, nem ér­zek se fáradtságot, se éhsé­get, se fájdalmat. Másnap rá­csodálkozom arra, amit fa­ragtam és az az érzésem, hogy többet ilyent nem tu­dok csinálni. Végül:- Érdekes, hogy az orfűi közösség amilyen nagylelkűen befogadott annak idején, mint embert, olyan nehezen és ké­sőn fogadott el, mint teljes­értékű fafaragót. 1988 szep­temberében nagysikerű közös kiállításunk volt Pécsen. A kö­zösség is, én is akkor léptem először a nyilvánosság elé a faragásokkal. Akkor ismertek el először fafaragónak. Ez tíz hónappal a Kapolí-emlékdíj elnyerése előtt volt. Én már évek óta hittem magamban, de ekkora sikerre nem számí­tottam. Még hosszú időnek kell eltelnie, hogy feldolgoz­zam ezt. — Bebesi Károly — Rádió melle«« Minden héten földobnak egy nevet az ellenzékiek (ez alatt nem okvetlenül az ösz- szes ellenzéki szervezetet’, csoportosulást értem per­sze ...), szávai bedobnak egy nevet, gyerünk, lehet sértegetni, közéleti szereplé­sét meg lehet kérdőjelezni, nem okos érveléssel, hanem földhöz ragadt hőzöngéssel, ami „fémjelzi" is a vitát provokáló értelmi színvona­lát. Most például valakik kitalálták, hogy Berecz Já­nosnak-a Parlament kül­ügyi bizottsága elnöké­nek - kinevezése helytelen döntés volt. Nem tudtak — új munkakörével kapcsolato­san - semmiféle érveléssel előállni, nem is csoda, hiszen még ideje sem volt bizonyí­tani. Csupán nem szeretik. Többnyire azért nem, mert ez így divatos manapság. Pedig nyíltan is megmond­hatnák: azért nem szeretik, mert kommunista. Ez ilyen egyszerű. De nem, inkább A büszke Párizs ünnepre készül: július 14-én egy jó­kedvű nép, — a sajtójelzések szerint például 1,6 millió üveg pezsgővel ünnepli, hogy a vi­lágtörténelem legfontosabb forradalma, á kitörése óta el­telt kereken 200 év alatt, megvalósította alapvető cél­jait. Hisz a Bastille ostromától keltezzük, hogy ma már vala­mennyi jogállamban általános, egyenlő és titkos választások­kal született parlament kor­mányozza a népet, 's Magyar- ország is, nehéz de kényszerű közéleti küzdelemmel, újból visszaszerzi ezeket a jogokat. Az ünnepély nem egynapos, hanem sokkal hosszabb. Ra­gyogó, ötletes és tartalmas előkészítő rendezvények előzik meg. Ezek közül a külföldiek számára elsősorban a törté­nész konferenciák a fontosak. Magyarországról 12 történet­kutató érkezett Párizsba, kö­zöttük Kosári Domokos és Francia vélemény a trianoni békeszerződésről Az idén Párizsban lesz legszebb a nyár Három pécsi kislány képviseli hazánkat a világkórusban Ha azt mondom, nem min­dennapi megtiszteltetés a vi­lágkórus tagjaként Párizsba látogatni, keveset mondok. Ke­veset, mert a nagy francia for­radalom 200 éves évforduló­jára, a világ művészeinek leg­jobbjait is mozgósító ünnepek­re elutazni — ez már valóban csak százévenkérrt előforduló, ritka alkalmak egyike. Pedig nem kisebb szerencsé­ben és megtiszteltetésben le­het része három pécsi kisdiák­nak, akik a negyvenfős nem­zetközi gyermekkórus - a vi­lágkórus! - tagjaiként kaptak meghívást Franciaországba, és mire ezeket a sorokat itthon olvashatják, már a „világot látott" híres Párizsi Opera szuggesztív atmoszférájával is­merkednek. A sokszínű, a föld minden tájáról összeválogatott kórus­ban tehát pécsiek képviselik a magyar színeket. A három kis­lány közül kétten jelenleg is a Mátyás király Úti Ének-zene Tagozatos Iskola tanulói, de a Leőwey Klára Gimnázium el­sőéves diákja, Fülöp Linda is ebből az iskolából indult. Lin­da kárusvezető szaktanára volt még Kunváriné Okos Ilona :s, de amint a meghívás is pél­dázza, a hetedik osztályos Horváth Tímea és a negyedi­kes Szabó Gabriella is a leg­jobb ének-zenei képzést kap­ták Molnár Jánosné, illetőleg Izsáfiné Meggyesi Katalin szak­tanároktól. A mezzoszopránt képviselő Linda és a legkisebb Gabriel­la hangszere a zongora, a szoprán Tímea gordonkán ját­szik tehetségesen. A három hangszín illeszkedő hármassá­ga sikeres kamaraelőadást ígér, merthogy minden nemzet képviselője, illetve képviselői saját műsorral is bemutatkoz­nak. A világnyelvekkel is ba­rátkozó lányokat dr. Szabó Szabolcsné, a pécsi Leőwey Klára Gimnázium ének-zene tanára kalauzolja, aki eluta­zásuk előtt felsorolta a rend­kívül gazdag program legfon­tosabb állomásait.- Az önálló bemutatkozá­sunkhoz készített nagyon szép nemzeti viselet Fülöp László­dénak, Linda édesanyjának a munkája, az összeszoktató mű­helymunkára az Europa Cantat alkalmával tavaly nálunk járt zenei szervezőnek, Comeloup úrnak a szülőfalujában, St. Lé­gedben lesz mód, július 12-én utazunk Párizsba, ahol az operaház vendégei leszünk. Az ünnepi napokon a Chamo Elysèe-n, a Concorde téren és a Bastille mellett lévő új ope­raházban lesz hangverseny. Az eseményeknek természetesen Francois Mitterrand is a vendége lesz, aki az elkövet­kező napokban az elnöki pa­lotában is fogadja a nemzet­közi kórust. Július 25-e után utazunk haza, az ünnepi ren­dezvénysorozat „második fél­idejében" turistaprogramok és újabb hangversenyek várnak ránk. Többek közt meglátogat­juk Bordeaux-t, Touluse-t és fellépünk a Francia Riviérán is. Bóka R. nyilatkoznak és a demokrá­cia örve alatt jogot formál­nak ahhoz, hogy egy vá­lasztott testület döntését pocskondiázzák. Hogy med­dig mennek el a zavarkeltés­ben, álljon itt egy példa. Né­hány hete egy riporter Be­recz János fiát kérte mikro­fon elé, aki mellesleg egy pesti focicsapat játékosa. „Mi a véleményed arról, hogy korábban egy nagy ember fia voltál, most pedig a bukott Berecz fia vagy...?" A fiú okos, intelligens vá­laszt adott, amelyet gondo­lom a riporter föl sem fog­hatott, az ö, illetve a Be- recz-fiú közötti értelmi há­nyados közötti különbség miatt, már eleve. Különben eszébe sem jutott volna, hogy a már tartalmában is sértő kérdést föltegye a fiú­nak, apjára vonatkozóan. Mert még a bíróságon is megkérdezik a közvetlen hoz­zátartozót, kíván e vallomást tenni, mert ha nem, elte­kintenek tőle. Ez egy emberi gesztus. Olyan gesztus, ame­lyet manapság egyesek ugyancsak gyakorta megté­páznak . . . Természetesen nem taga­dom a riporter abbéli jogát, hogy azt kérdez beszélgető- partneréről, amit akar. Sajtó­alternatív párok, szervezetek egyike sem sértegette eddig az M'SZM'P-1, s ez fordítva sem történt meg. Más dolog a józan, megfontolt vita az elhivatottság szellemében, és megint más dolog az útszéli, lapos gúnyolódás. De hát, ilyen világot élünk. és szólásszabadság van. Ezért szólok én is. Találkoz­tam a héten — a rádiót hall­gatva — egyéb furcsaságok­kal is. Valamilyen reform­szervezet (nem tudom me­lyik, mert örökké recseg-krá- kog a rádióm) — azt java­solta, hogy az MSZMP vál­toztassa meg a nevét, vala­hogy így, Magyar Szocialista RT., vagy Magyar Szocialista Szövetkezet, esetleg Szövet­ség ... stb. Ha ez viccből mondták, a vicc fölöttébb idétlen. Ha pedig komolyan gondolták, akkor az a „re­form szárnya”, vagy csopor­tosulás a jövőben még el- képesztőbb butaságra is hajlandó lesz. Az Iten óvja meg tőlük a közéletet... Az Annak idején — már nem is tudom melyik évtizedben -, hogy értesültem a szemé­lyi igazolványok kötelezővété- teléről, eléggé felháborodtam, úgy éreztem, személyiségem­ben sértenek meg, saját élet­adataim kiszolgáltatásával. Emlékszerrt rá, a Hivatal mi­mindennel nem érvelt: hogy mindenféle más okmányt, ira­tot helyettesít az igazolvány, sőt, még olyant is kilátásba helyeztek, hogy a SZIG, majd útlevélként is jó lesz. Meg ez, meg az. A középiskolák­ban ünnepséget is rendez­tek, amelynek keretében az ifjak megkapják az igazol­ványt, megerősítve őket jövőbeni állampolgári jo­gaikban. Aztán évek elmúltá­val elveszítette nemlétező rangját a SZIG, amelyet a pincértől kezdve a háztömb­megbízottig, vagy a zálog­házi alkalmazottig mindenki elkérhetett, mindenki belela­pozhatott, kíváncsiskodhatott, ám egy rossebes anyakönyvi kivonatot már nem helyettesit, betett. . . Ennyit ért csak a SZIG. Tavaly kitalálták hogy a határt átlépő magyar tu­rista a sok okmány mellé köteles kitölteni és átadni a határszerveknek egy sta­tisztikai lapot is. Jómagam fásult dühvei vettem tudo­másul, hgy megint életbe lép a magyar bürokrácia legújabb csodabogara. Senki nem tudta, miért van erre szükség. Most megszűnt. Egy­szerűen bejelentették, • hogy július első napjától már nem kell a papír, sőt, akinek birtokában van ilyen lap, 2 forintért vissza is veszik. Mit mondjak? Ez a sta­tisztikai lapügy is olyan nevetséges és megalázó volt, mint az utóbbi évek egyiké­nek felháborító döntése: megemelték a nugdíjakat, egységesen negyven fo­rinttal. Arcpirító. Panoráma Szókrafészf is leleplezik? I. F. Stone 81 éves ameri­kai író tovább írta Szókratész két évezreddel ezelőtti védőbe­szédet, mert szerinte a nagy görög filozófus elérhette volna a felmentését, de ő el akarta veszejteni saját magát. A működő fér A New York-i Modern Mű­vészetek Múzeumában kiállítót­ták Frank Stella’ festett re­liefjeit. Stella szerint a modern absztrakt irányzat ihletet merít­het a 17. századi barokk fes­tészet „működő terétől". Ez iff Marie-Ciaud Szépségverseny is lesz rizsben ,a francia forradalom 200. évfordulóján. Képünk elő­zetes a versenyről: a’21 éves Marie-CIoud Richaud, Rouen- ból. Fesztivál Keszthelyen Szombaton délután kezdődött vi' deóbemutatóval, ismerkedéssel Készt' helyen a művészeti főiskolások hó' romnapos fesztiválja. Vasárnap mór kora reggeltől a színház, a Goló' mark Károly Művelődési Központ. ö múzeumok, a Balaton-part, úgyszól' ván az egész város a színhelye 0 különböző bemutatóknak. kiállító' soknak. hangversenyeknek. Hétfón reggeltől a Hullám Szállóban ói' vatbemutató. délután a Balaton' parti zenepavilonban könnyűzene1 koncert szórakoztatja a hét köze' pétől hirtelen mintegy 50 eze(fe nőtt város vendégeit, lakóit. A nemzetközi Helikon Zenei He' tek keretében három hangverseny lesz jövő héten Keszthelyen. Hétfő/1 este a Festetich-kastély tükörterm®* ben Kincses Veronika ária- ®5 dalestjére kerül sor. Műsorán bér-, Cherubini-, Schubert-műv®* csendülnek fel. Szerdán a karmelita templombon Lehotka Gábor orgonaestjével k«*' dődik az Országos Filharmónia nyó' ri orgona-hangversenysorozata, aff1®' lyen Nagymajor Zsolt trombitám^' vész is szerepel. Szombaton, i^m®1 a Festetich-kastély ad otthont f Filharmónia trióestjének. Közrend' ködik Tátrai Vilmos hegedű^ Mez®* Erzsébet gordonkaművészek, zonö rán kísér Krunyi Ilona. Valamenny* esemény este 8 órakor kezdődik. Szabó Csaba 4 vasárnapi Köpeczi Béla. A tanacskozoso kon ismételten hangot kapót az egyik új francia szemléié is, mely a forradalmak szere pét történelmileg enyhén szól va nem értékeli túl, — a busz ke francia polgárok nagy el lenszenvétől kísérve. A fran cia történettudomány önkriti­kus tisztessége mutatkozot meg azon a már lezajlót konferencián, melyen Jear Nouzille nyugalmazott ezredes hadtörténész — a strasbourg egyetem professzora — tartót előadást. Először fordult elő hogy francia történész állás1 foglalt a trianoni békeszerző­déssel szemben, mondván: az ral nemcsak a más népessé­gen belül nyelvi szigetkénl élő magyarokat, hanem egy­séges zárt tömbben élő sok- millió magyart - rendelt ideger uralom alá, s ez ellentétes c rrancia rorraaaiom eszmeivel. Bírálta a kisantantot, amiért e Iháram ország becsapta a Magyar Tanácsköztársaságot, de Kun Bélát is, aki hadvezéri képessége hiányát marxizmus­sal akarta pótolni. A francia forradalom a vi­lág forradalma is, ezért ün­nepli az egész világ. Az ün­nepléseket a földgolyó szinte valamennyi országában műkö­dő francia intézetek hálózata szervezi, így Magyarországon is. A francia kultúrának Dél- iDunántúlon a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem francia — pontosabban fran- kofon.tanszéke a legfontosabb bázisa. A mohácsi Kisfaludy Gimnázium francia tagozatos osztályaiban a közismereti tárgyakat is ezen a nyelven oktatják. Tanáraikat rendsze­resen Franciaországban képe­zik tovább, s nemcsak e nyelv szaktanárait, hanem például matematika vagy más szakos tanárokat is. A Magyarorszá­gi Francia Intézet szervezésé­ben a Franciaországban már sikert aratott Kaposvári Csiky Gergely Színház Marivaux a francia forradalomról szóló két egyfelvonásosát mutatja be szeptemberben, francia rende­ző, díszlet- és jelmeztervező részvételével. Budapest lesz az első város, ahol az Avig- noni Fesztiválon jövő héten bemutatandó, forradalmi té­májú táncdrámát külföldön előadják, ugyancsak szeptem­berben. Az egész országból lá­togatják a budapesti Képző- művészeti Főiskolán megnyí­lott remek plakátkiállítást, melynek címe: „Emberi és po­litikai jogok", Földessy Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom