Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-01 / 179. szám
-—-----------------------------)v ács István lost valóban i A hegy most valóban kék, "'int összesodranó térképen 0 lölcsapódó tenger, mielőtt egy katonás mozdulatra újból kiterülne. II Az égbolt kisimíthatóan befejezett — ®rök szürkehályog ... “lóknak is, okik az ideát bizonyosságáért o túlról visszanéznek. Ili fi a hosszúság- *s szélesség-körökkel osztott ablak olyon, akár a lélek: BENN-rácsozott, hogy tartása legyen, ®Erácsozó, hogy tartásával lehessen az ember: ^edendöen bűnös és szabad. A Baranya Táncegyüttes a színpadon Fotó: Tóth László Főszeref^ll a Baranya IV ! Az önzés — ön-védőrizet. I V , ^ bünhödés o szeretet széthulló vonalainak herámázott metszete, ,0gy csak egy bekeretezett ( ujjlenyomat —, “melynek hegyrajzolatán lörömbölö lódarázs °i éjszakába görnyedő nap. Benedek Zápor alá égen álltam *ópor alá régen álltam, '«me bágyadó szemembe; e»etkőzve meztelenre >erie fejem, mellem, vállam. *ópor alatt sokat álltam, ^olltam csattogó szelekkel; oogom csattant mennykövekkel, 0csák vizén tapicskáltam. Hornok itta az ég könnyét, ‘lölőlevelek suhogtak — n*m terem sehol maholnap °'yan borulatú friss ég! ^vetkőznék meztelenre, *rje eső mellem, vállam. *ópor alá régen álltam, *rne bágyadó szemembe. fptok-e még záporokban, karom kitárva szárnyként? felekkel csattogva szállnék — az én nyaram már hol von? f'am röpköd szemem rétjén, csattog füttyös szelekkel. Pfiszon már ő mennykövekkel, Qhjon ő záporba, mint énl Táncegyüttes Kiemelkedő szerepet játszik Pécs kulturális életében a Vidákovics Antal vezette Baranya Táncegyüttes. Sajátos küldetést teljesít, amikor jugoszláviai együtteseknél is csak a legjobbaktól tapasztalt színvonalon műsoron tartja a magyarországi délszláv népcsoportok zenei, népdal- és néptánckincsét. A néptáncantológia, amely Vidákovics legfőbb ambíciója, misz- sziót teljesít, hisz olyasmit tart életben, ami hovatovább eltűnik a nemzetiségek életéből (is). Pécs nevét reklámozzák a boranyások, amikor külföldön szerepéinek, sok ilyen meghívást kapnak, mint a most lezárult portugáliai turné alkalmával is. Ezekre a szereplésekre tartják műsoron a magyar néptáncokat, melyeknek előadása épp oly hiteles, mint az eredeti profilhoz tartozó horvát és szerb táncoké. Hosszabb időn ót figyelve a Baranya tevékenységét, láthatjuk, hogy vezetői, Hepp Mihály titkárt is beleértve, tudnak valamit, ami hosszú időn át képes életben tartani és megújítani egy folyton cserélődő, fiatalodó együttest. Jelenlétük hazai pályán éppoly nyilvánvaló, mint külföldön. Kohéziós erejüket bizonyítja a régi tagok jelenléte a mindenkori közönség körében, s a mindig megújulni képes tánckar és zenekar. Az együttes akkor a legmeggyőzőbb, amikor a hazai délszláv népcsoportok táncait viszi színre. Erejük, színpadi jelenlétük, ami nemcsa'k a táncot jelenti, ilyenkor a legkarakteresebb. Folklórműsorukon ismét magával ragadták közönségüket a szerb kóló eleganciájával, a horvát kólók, a sokác-bosnyák néptáncok elementáris paraszti erejével. Számomra meglepetést szereztek a horvát, osztrák, szlovén, magyar zenei és táncelemeket ötvöző Mura menti táncképpel. A horvá- tokkal, szerbekkel szomszédos népek zenei és gesztusvilága eleve mindig ott őrződik táncaikban. Valamennyi koreográfusa, ennek előtte pedig összegyűjtője Vidákovics Antal, aki szépen megkomponált műsort állít mindig színpadra. Estjeiket felkonferálás vagy szünet nélkül népdal- és hangszeres betétek kötik át. Itt kell kiemelnünk Csányi Csaba furulyajátékát és az énekestrió produkcióit. A közöí táncokban szinte eltűnnek a csoport szólistái. Alázatuk, részvételük a karban igen rokonszenves. Pedig ilyenkor is figyelni kell Bálint Évára,' Farkas Valéria jelenlétére, Sárosácz György erőteljes karakterére. Ők azon az esten mutatták be szólistaként is tudásukat, amellyel az együttes mesterének, Kricsko- vics Antal érdemes művésznek és Vidákovics Antalnak koreográfiáit tűzte műsorra. Kettejük gyökereit a rendkívül kecses, „úrias" bunyevác táncok mutatták fel, Vidákovics koreográfiájával. Ezt követték a „tematikus” táncok, egy-egy hangulat, érzés, érzelmi folyamat, erők összecsapásának bemutatásával. Vidákovics Antal, mint azt jó néhány produkciónál már tapasztalhattuk, az általa és együttese által birtokolt tánc- nyelv lehetőségeit gondolja tovább. így állította táncszínpadra Sárosi István dramaturgi közreműködésével a Mach- beth-motivumokból szőtt táncjátékot. Indulatok, hangulatok, érzelmek jelentek meg a színen, akárcsak a mester, Kricskovics Antal kompozícióinál. Kricskovics már radikálisan továbblép eredeti - néptáncnyelvétől. Merészen választ zenét, szinte mór-már szentségtörést követve el, amikor Liszt Koronázási miséjére komponál katonabúcsút (Bálint Éva és Sólymos Pál, a Pécsi Balett Liszt-díjas tagja táncolták). Vagy Pergolesi Stábot Materére, egy ettől ismét csak radikálisan különböző, Daróczi B. Tamás által szerzett közzenére. Koreográfiáit nehezen zabolázható indulatok, titokzatos, mélyről fakadó szenvedélyek fűtik - s ezekkel szemben mutatja fel a magány, a humánum, a nőiség törékeny, óm mégis megtartó erejét. E tematikus műsornál, mint az elején említettem, mégis meggyőzőbb, hitetőbb szá- mcmra erő és gyengédség, in- dula'ok és érzelmek azon ütköztetése, amely a néptánckompozíciókban jelenik meg. Végül technikai dolgokról kell szólnunk: a tettyei színpadnak a trópusi esőzések után, a fülledt párában fel- szcríthatatlan színpadáról, amely igencsak próbára tette a táncosokat, valamint a Tety- tye vendéglő diszkójáról és részegeiről, akik természetesen mindig a legmeghittebb pillanatokat bömbölték szét a két est folyamán. Meddig fognak még bömbölni Nyári Sziniiáz ideién? G. O. ' bonne, még a sza- de ehhez tartsd .'dejc juhokkal fogyóm. Addig se volt ^iiogú a ház, amíg *ecskéi voltak, de ' .Okit háromszor is • ,'s elhagyta, és ő *Qt, hát alig lehe- °dabenn. Az egyik .’’’«gpróbálta magasította a szobában, ^ban legalább le- j.Pia, gyapjú, fagy- lo. mi minden sza. az orrom ele az “Wl megrázkódtam, .ol fölfele a gyom- kérek, löktem el Róttam is, hogy kidben, de belerúg- ‘ elbotlottam egy «ive a bűzös birka|ltotta meg a petrót anyád szentségit, 'heglátta, mit csináltam, a bőröm, hogy adom el a bőrömet, ütni kezdte a fejemet, lemosom, sivalkodtam, lemosom, nem volt rossz ember a nagybátyám, jámbor volt és béketűrő, de tudtam azt is, amit a felesége nem, hogyha ütni kezd, nehezen hagyja abba; amikor arra fordultunk, hirtelen kiugrottam az ajtón, fogjon meg. ha tud, és elbújtam a sötétben. Láttam az ablakon át, hogy meghúzza az üveget, ettől megnyugodott, kijött, na, hol vagy, gyere elő, hívogatott, eszem ágában sem volt, ha megver, azzal vége, le már nem mosom azt a bőrt, ültem a kútkáva mögött, a nagybátyám el is unta a hiába való ácsorgást, legyintett egyet és bement. A holdfény megvilágította az udvart, s ahogy körülnéztem, ott volt a legnagyobb kos rövidre kötve az almafánál. Na mi van, Tóni, suttogtam oda neki, téged is megagyalt? A kos odakapta a fejét, dobbantott egyet, tudtam, hogy a nagybátyám fél tőle, mint a tűztől, mert részegen jó néhányszor fölöklelte és megtaposta a Tóni. Kikötött?, kérdeztem, a kos újra dobbantott, fölálltam, odamentem hozzá, a kos remegni kezdett, vigyáztam nagyon, nehogy elérjen, dobbantottam, dobbantott ő is, hányni-vetni kezdte a fejét, megfogtam a szarvát, na, most megkapod a magadét, mondtam neki, a fogam megcsikor- dult, ahogy rángatni kezdtem, a kos ■vadul kapált a lábával, teljes súlyommal ránehezedtem, nyomtam lefele a földre a fejét, hirtelen kirántotta a kezemből a szarvát, meg is rándult a csuklóm, dühében ugrott egyet, a pányva elszakadt, ott állt ‘szemben ívelem, leszegte a fejét, futni kezdtem, hátrafelé, hogy lássam, mit csinál, hogy szemmel tarthassam, nehogy mögém kerüljön, elbotlottam egy edényben, hanyatt estem, Tóni, üvöltöztem, a kos felém vágtatott, Pityu, a nagybátyám is rohant, egyszerre értek oda hozzám, a kos öklelt, és a nagybátyámat úgy oldalba találta hogy az vagy négy métert repült szegény. Futás!, ordította, amikor sikerült végre fölállma, a kos, pedig már nagyon méregetett engem, a hangjára odakapta a fejét, támadni készült; megvártam, míg megindul, akkor rákiáltottam: Tónii, megtorpant, a nagybátyám addig elszaladt, a házba nem tudott bemenni, pont előtte volt a Tóni, a kos elindult felém, fölmásztam az almafára, dühösen öklelgette a fát, már attól féltem, kitöri vagy leesek róla, akkor szerencsére arra jött a sarokról a Rontó bácsi, és a Tóni otthagyott engem a kedvéért. Pszl, pszl, pisszegte valaki a bokrok közül, elment?; el, azt hiszem, ugrottam le az almafáról, a nagybátyám is előjött, átölelt, kicsit sántított, nem baj, úgyis le akartam vágni, kit kergetett meg?, a Rontó bácsit, feleltem, röhögni kezdtünk, az jó, mondta a nagybátyám, az nagyon jó, ő se szerette a Rontó bácsit, erre iszunk. Te, Pityu, már folyt a nyálam és folyton leestem a székről, minek neked ennyi lábas?, a nagybátyám gur- gulázott egyet a pálinkával, talán válaszolt is, de másra nem emlékszem, csak arra, hogy a mama vitt, vitt magához szorítva a sötétben, nagy volt a hold, és bár mindig magáznom kellett a mamát, azt suttogtam, karommal át- fonva a nyakát: de jó, hogy eljöttél értem. Kultúra, politika, kultúrpolitika Milyen szerep jut a pártoknak? örvendetes, hogy mind jobbon kibontakozik hazánkban a politikai sokszínűség. Az MSZMP mellett új (és új-régi) pártok, pártszerű képződmények, mozgalmak fogalmazzák meg céljaikat - vagy legalábbis körvonalaznak ilyeneket. Egységre jutni Egyetlen dologban máris jó volna egységre jutni: mégpedig abban, hogy a kultúra, a művelődés, a tudomány, a művészet az egész nemzet, az egész társadalom ügye. E területen bármely pórt legfeljebb csupán a művészi s a tudományos tevékenység, az alkotó munka szabadságát deklarálhatja, valamint a művelődéshez való emberi jogot a társadalom valamennyi tagja számára. (Ami eleve cáfolata a kultúrát úgyszólván teljes egészében áruvá minősítő folyamatok létjogosultságának.) Nem mai keletű a fölismerés, amely a kultúrának bizonyos értelemben kitüntetett, sajátos helyet jelöl ki a társadalom szerkezetében; vonzó formában, meggyőzően már a romantika megfogalmazta ezt. Schiller a XVIII. század végén — az ember esztétikai neveléséről írqtt leveleiben — a művészetet s a tudományt kivonta a hétköznapi praktikum, a külső .beavatkozás — a politikai irányítás — hatálya alól. „A politikai törvényhozó elzárhatja területüket - irta Schiller, rossz eshetőségeket kockáztatva meg, és korábbi tapasztalatok alapján is -, de nem uralkodhatik rajta.” Mindez persze, korántsem jelenti azt — jól látta Schiller is -, hogy a művészet s a tudomány független a kor gondolkodásának, nézeteinek áramlataitól, így a politikai fölfogásoktól, hiszen ezek „termelésében" éppen, hogy oroszlánrészt vállal. A politizáló művész s a politizáló tudós nem tekinthető abszurdumnak; mindkét terület eszköze lehet politikai célok megvalósításának: gondoljunk Petőfi szabadságért, világszabadságért kiáltó verseire, vagy a marxi elmélet politikai következményeire. Csakhogy az elmúlt negyven évben - többek között — épp azért születtek súlyos hibák, mert a kultúra politikai jelentősége túlzott hangsúlyt kapott. A művésztől a közéletiséget, a milliókhoz való közvetlen szólás „demokratikus" igényét várta el a magát mindenben illetékesnek tekintő politikai vezetés, amely aztán meglepődött, amikor némelyek éltek is ezzel a fölhatalmazással, és valóban elkezdtek politizálni. Válaszul erre — a hetvenes évek közepétől - egyszeriben műveket, művészi alkotásokat kezdett követelni a politikai vezetés, de a szellemet akkor mór nem lehetett visszaparancsolni a palackba. És csődöt mondott a művészetkritika rendfenntartó, néha rendőri szerepére alapozott irányítási metódus is. Most tehát újra kell gombolnunk a kabátot. A Jpártok ne tervezzék, hogy irányítani fogják a kultúrát vagy legalább annak valamilyen területét. Nincs tehát szüjtség kulturális poTitikára? De van. Ez tartalmazhatná azt, hogy milyen eszközökkel kívánja segíteni az illető párt a kultúrához, művelődéshez szükséges feltételek, pénz meg- és előteremtését. Tartalmazhatná azt, hogy az egységes és oszthatatlan nemzeti kultúra fejlődésén ■belül milyen ¡hangsúlyokat lót fontosnak a imaga szemszögéből. Tartalmazhatná, hogy mely rétegek művelődési helyzetéért érez az illető párt közvetlenebb felelősséget. Azt is, hogy a szabadon kialakított nézetek, eszmék terjesztésében mely áramlatoknak tulajdonít különös jelentőséget. Lesz párt, amely a filozófiai materializmus talajáról szemléli a kultúra, a művelődés kérdéseit is, míg egy másik — mondjuk - a vallásos nevelés pozícióit erősíti mojd. Lesznek politikai alakzatok, amelyek a művelődés közösségi, s lesznek, amelyek annak egyéni formációiért szállnak «ikra. (Szeretném remélni azonban, hogy egy ¡közösségi elvű magyar társadalom tervrajza bontakozik majd ki a kulturális elképzelések mérnök- asztalain is.) Legyen a kultúra, a művelődés a társadalmi türel- messég, a másság elfogadásának, a toleranciának a terepe. S a nyitottságé, ami mindezzel egyet jelent. Engedjük be hozzánk, engedjük ki tőlünk, ami alkotmányos elgondolásainkkal ösz- szeegyeztethető, s mindenekelőtt: ami érték, egy széles merítésű viszonyítás alapján; Ám ez nem vezethet önfeladáshoz. Máris szinte jóvátehetetlen károsodást szén-, vedtünk az angol nyelvű tömegkultúra termékeinek gát; lástalan beáramlásától, be- áramoltatásától (popzene videoklipek, akció- és hor rorfilmek stb.). Az a nem zeti kultúra, amelynek gya^ rapitása ¡közös feladatkén, hárul valamennyi pártra, egészséges azonosságtuda tót feltételez, s mi hovato’ vóbb mór köszönni sem tu’ dunk magyarul (miközber az európai ENSZ-világnyel: vek tömeges ismeretével, né hány esztendővel a — móri' sokat vitatott — világkióllíl tás előtt, aligha büszkéi kedhetünk). A tudás, a képesség szerint S hátra van még eg alapkérdés. Addig, amig a kultúra, i művelődés — látszólag merő cifraság az ország, < nemzet építményén, amíg a iskolázatlanság, szakképzet lenség nem akadálya lótvá nyos, tekintélyképző, után zásra serkentő anyagi é társadalmi sikereknek, íro'i malaszt marod ez az eszme futtatás. Mert a boldogulás; nők, a boldogulás mértékéi nek valós teljesitményeke kell alapulnia, és valós tei jesitmények csakis tanul képzett, művelt embertöme gektől várhatók. Ebben i egységre kell jutnia a ma gyarországi pártoknak, poli ti kai szervezeteknek. Társa dalműnk esélyegyenlőségé - mely immár nem műve lődési, hanem általános po | litikai kérdés - éppen a tu dós, a képesség, a képzett ség szerinti kiválasztódó szavatolhatná, s ehhez a ki választódáshoz teremthetn bázist az egységes és oszt hatatlan nemzeti kultúra. Kőháti Zsolt Két eate a Tettye színpadán
