Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-08 / 186. szám

6 Dunántúli napló 1989. július 8., szombat A gólyák nagy útra készülnek- ¡Menjen csak - mondja a kapott ruhás, lógó bajuszé ember egészen addig, amíg nem lát egy ¡házat. Geren­dákkal van az utcára néző fala megtámasztva ... — Bot­jával int a mondott irányba, s inkább magának dörmögi hozzá:- Csak aztán magára ne dőljön! Á keresett épület a Nagy- peterdi Községi ' Közös Ta­nács. Az elnökasszony — dr. Tornai Zsoltné - mindjárt vissza is hív a ház elé:- .Nézze csak meg - mu­tatja az omladozó kőlábaza­tot -, rossz alapokat készí­tettek neki. .. * Nagypeterdnek hét társköz­sége van, közöttük Szentdé- rves. Ebbe az apró kis faluba jószerével nyílegyenes út sza­lad a 6-os felől, csak a vas­útvonal keresztezi és egy- helyütt tábla jelzi, jobbra: ,,A termelőszövetkezet köz­ponti irodája".- A szentdénesiek önállóak akarnak lenni - mondja Tar- nainé, olyan kézmozdulattal ■kísérve, amit akár belenyug­vásnak, akár az érthetetlen- ség kísérőjének is vélhetek.- Miért?- Semmi esetre sem azért, mert - amit magának is bi­zonyára elmondtak a válás in­dokai között -, hogy semmit sem kapnának vissza a tehó- ból ...- Az egyébként mennyi?- Ott? Ott évente 600 fo­rint. Külön kezeljük minden községét, s csak arra a célra fordítható, amire a befizetők kérik.- Na, de mint haliam, a nagypeterdi tornacsarnok . . .- Minden faluban megsza­vazták, hogy közös létesít­ményként felépüljön a szék- belyközségben. De Szentdé- nest most már figyelmen kí­vül 'hagyjuk, mármint a pén­züket.- Miért, mennyi pénzük van?- Nekik? A tanácsi szám­lán - az idei tehóval együtt - 190 000 forintjuk. * Szentdénes mintha a végén kezdődne. Úgy értem: a fa­luba érő útnál. Jóllehet, a frissen tatarozottnak tűnő ka­tolikus templom a község kö­zepén nyújtja magasra tor­nyát - körülötte rendezett kis parkocska van —, s közeli szomszédságában néhány, a hajdani jobblétről valló épü­let - óm a jelen és a jövő az Szentdénes „felső” végén van: a ma gazdáinak új és készülő házai. A kocsmában tizenéves le­gényke tölt a termoszból ép- penhogy langyos kávét, arcán felhőtlen mosolyt futtat át a kétforintos borovaló. Szólni nem . szól az idegen meg­hökkenésére. A korcsmahivatal egyik polcán ugyanis néhány kitömött állat: ki tudja, hon­nan kerülhetett ide a tengeri teknős és egy kobrával vias­kodó monguz... *- Tényleg megkerestek-ben­nünket - mondja a nagyvátyi elöljáró, Kis Tóth Kálmán. — Pontosabban egy kérdőivet osztottunk ki a faluban: akarják-e a nagyvátyiak, hogy közös tanácsuk legyen a szentdénesiekkel? De nem akarták. Mi több, azt is csak nagyon kevesen húzták alá, hogy a mi községünk önálló legyen, és ugyancsak elsza­kadjon Nagypeterdtől.- Mivel magyarázza ezt, hiszen újabban mind több he­lyen és Baranyában is gyak­rabban hallani a települések önállósodási törekvéseiről.- Nem is tudom... Az bi­zonyos: régebben mór voltunk együtt Szentdénessel, s az az időszak nem nyerte el az it­teniek tetszését.- És az ottaniak kezdemé­nyezéséről mi a véleményei- ők tudják, mit akar­nak . .. Bizonyára jól megfon­tolták, de hogy nem lesz könnyű dolguk, oz bizonyos! Bár szerintem elsősorban a helyi „'Egyetértés" Termelő- szövetkezet támogató ígéreté­re alapozva „szálltak be a ringbe”. * Tarnainé hangjában nem érzek sértődöttséget. A maga­tartása inkább azé az embe­ré, aki tudomásul vette: vala­mit anélkül döntöttek el, hogy megkérdezték volna - és ez esetben nem kell azzal fog­lalkozni, tetszik-e, szimpa­tikus-e. Ám egyszer éleseb­ben reagál:- Nem is tudom, maga már a hányadik, aki azt kér­di, hogy presztízsveszteséget jelent-e Szentdénes elszaka­dási törekvése a tanácsnak nem döntött Szentdénes ké­relméről. A zavarmentes mű­ködéshez ugyanis, a kétmillión túl - a megyei tanács szá­mításai szerint — további 700 000 forintra lenne szük­ség. Egyébként megmutatom magának a megyei vb má­jus 31 -i üléséről készült jegy­zőkönyvet, olvasson bele! „A Végrehajtó Bizottság tudomásul veszi a szentdéne- si önálló tanácsalakitási kez­deményezést, de nem látja biztosítottnak a helyi közös­ség önálló tanácsi működésé­nek leltételeit, részben a né­pességszám, részben az anyagi erőforrások hiánya miatt, Ja­vasolja, hogy a Nagypeterdi Községi Közös Tanács még lenleg is pénze a szükséges berendezések beszerzésére, te­hát a kis hivatalt beindíthat­ja. Ez mellett is a termelő- -,iövetkezet a sokszorosítót, a lénymásolót és más technikai eszközeit szükség szerint ren­delkezésre bocsátja. Ezt is ter­mészetesen valamennyi közsé­günkre értjük. Szentdénes ezt kéri, Szentdénesnek ez Így elég. Úgyszintén Szentdénp- sen és azon túl mindén köz­ségünkre kiterjedően szakem­bereink• díjtalanul segítenek a feladatok elvégzésével, konk­rét munkával, ha kell, az ügyintézés szintjéig." A dá­tum: 1989. május 26. Határozott a tsz vezetősé­ge is: „Azért..., mert ebből vagy éppen személy szerint nekem ... Meg kell mondjam, hogy nem! Akár úgy is fel­foghatnám - folytatja immár egyes szám első személy-* ben —, hogy a ¡székhelyközség apparátusa mentesül egy fel­adatcsokor alól.- Mikor ,jutott a tudomá­sára, hogy a szentdénesiek önálló tanácsot szeretnének?- Nekem úgy tűnik, hogy a tsz-elnök kezdeményezése volt március elején. A februári fa­lugyűlésen ugyanis még fel sem vetődött. ür- Tudja, mi volt itt? - bök a mellemre a borostás arcú, nyúzott ember. *— Itt szavazás volt! — Fel is- emeli mutató­ujját, láthatóan vár egy ki­csit, hogy „lecsengjen" ben­nem, nem akármi történt Szentdénesen. Akkor már a reggel látott lógó bajuszé is melléje állt:- 88 százalék! Úgy ám! Annyian mondták: nem kell közö? tanács, megállunk a sa­ját lábunkon!- A sajáton?- Hát! i- Na, de pénz, meg a fa­luért dolgozó emberek is kel­lenek az önállósághoz.- ilde figyeljen... - fogja meg a karom a borostás, má­sik kezében ügyesen egyen­súlyozva a söröskancsót —, most elmegy visszafele, majd­nem az utolsó házig. Meg­ismeri, igen szép ház. Ott la­kik a Csokona Andor. Az elöljáró. Az majd elmondja magának, mit, meg hogyan. És ne felejtse megkérdezni — szól utánam -, hogy vannak a lovai. Mert versenylovai vannak óm! *- Nézze - mondja Tornai Zsoltné —, mi csak azzal tudjuk segíteni a szentdéne- sieket, ami amúgy is a ren­delkezésükre állna: a költ­ségvetésből nekik járó pénz­zel. Kiszámoltuk, ez kétmillió forint. Mást adni nem tudunk.- Ezt úgy mondja, mintha kétkedne a törekvésük sike­rében.- A pénz meghatározó! Ezt annak tudatában mondom, hogy az Elnöki Tanács még egyszer tekintse át a működés feltételrendszerét és nyilat­kozzon, hogy a közös tanács költségvetésének újraosztásá­val a működés leltételeit mi­ként tudja biztositani."- Tanácsülésünk határozata szerint — folytatja Tarnainé — nem tudjuk biztosítani Szent­dénesnek a hiányzó 700 000 forintot. Ráadásul az indulá­sukhoz szükséges eszközökre további félmillió kellene ...- Mégis: a május 27-én tartott szentdénesi szavazás aránya - 88,2 százalék vok­solt az önállóság mellett .- azt sejteti, hogy nagyon erős az elhatározás.- Egyáltalán nem meglepő ez. Szerintem bármelyik társ­községben ilyen arányban sza­vaznák meg a kiválást...- És Nagyváty? Ott más volt az emberek véleménye.- Az a falu tényleg más eset. Nekik egyszer már ele­gük volt Szentdérvesből, azért nem csatlakoztak. S ott van egy egészen kiváló elöljáró, mindent megcsinál a falunak. * •- Számos indoka van az önállóságnak - mondja Cso- kona Andor. — A falu fel- emelkedését az autonómia je­lenti, mégpedig azon az ala­pon, hogy a helyi közösség azonnal és közvetlenül kont­rollálhatja a vezetést. A má­sik: a község napi gondjait csak itt lehet megoldani, Nagypeterdről nehezebb.- Mekkora esélyt ad ma­guknak?- Nem nagyot - az érvé­nyes előírások miatt. Hogy csak egyet mondjak: elvileg 1500 lakos kellene - a jelen­legi 396-tal szemben. Hiányzik pénz is, de hiányzik, a megyei vezetés részéről a megfelelő szemlélet is. A megyei tonács szerint 700 000 + félmillió forint kellene, szerintünk - a termelőszövetkezet felajánlá­sát figyelembe véve - van elég pénzünk. Papp Zoltánnak, a nagype­terdi „Egyetértés" Termelőszö­vetkezet elnökének a megyei tanács vb-titkárához, dr. Ha­zafi Józsefhez irt leveléből idézem: „A falunak van je­a termelőszövetkezetnek is elő­nye származik, mert egyrészt ebben is látja, hogy kisközsé­gei ne pusztuljanak tovább, másrészt az itt lévő földön és nagyértékű technikával céljait az itt élő emberekkel valósítja meg."- Mit szól ezekhez? - kér­dez most Csokona Andor. A fiatalember kinézetre is azok közé tartozik, akiknek mozdu­latai, arckifejezései egyértel­művé teszik: piszlicsári ügyek­kel nem foglalkozik, ami ettől fajsúlyosabb, azt viszont min­den körülmények között meg akarja valósítani. Mint most Szentdénes önállósulását, ir­galmatlanul sok papírral „fel­szerelve": levelekkel, határo­zatokkal, beadványokkal, vála­szokkal, vitára, munkára, küz­delemre készen.- Miért? Ez már elég len­ne?- Szó sincs róla! - vála­szolja. — Hiszen még óbban sem bírhattunk, hogy az El­nöki Tanácshoz a megyétől küldött felterjesztés jóindula­túiig támogató — és nem tud­juk, miért nem az ... De for­dítsunk egyet a dolgon: ha azt érzik az itt élő emberek, hogy megváltozik az eddigi gyakorlat, hogy tudniillik a távoli Íróasztalnál helyettük, valójában nélkülük döntenek őket közvetlenül érintő kérdé­sekben, akkor egy eddig nem ¡gazán érzett erőre is tá­maszkodhatunk, ez pedig a szentdénesieknek a lakóhe­lyükért tenni akaró energiája. * Kifele menet a faluból me­gint csak a borostás emberrel találkozom. Szükségét érezheti megmagyarázni, miért látom mindig az utcán, mert séta közben elmondja, mi mindent csinált már mama. Odaérünk az egyik villanyoszlophoz, te­tején gólyafészek.- Nézze csak - mutat fel micsoda maradék-fióka! A többi fészekben már mind na­gyobbak. De várja meg □ vé­gét: lefogadom, mikor eljön az ideje, ez a madár is ép­pen úgy elrepül a nagy útra, mint a többiek! Mészáros Attila Elismerés Gyurkó Istvánnak és kollektívájának Az emberi kürnyezetért Világszínvonalú környezetvédelmi találmányok a Mecseki Szénbányák kutatási központjából A Környezetvédelmi Világ­nap magyarországi ünnep­ségén Gyurkó István, a Me­cseki Szénbányák Vállalat Kutatási Központja Környe­zetvédelmi Szakosztályának vezetője szakterületén vég­zett tevékenységéért Az em­beri környezetért elnevezésű magas elismerésiben ré­szesült. Amikor e hir balatán felkerestük, a kitüntetett kü­lön kérte, hogy ne csak az ő munkáját, hanem az egész szakosztály tevékeny­ségét mutassuk be, ¡hiszen e kettő az egység megalaku­lása óta összefonódik, Így az elismerés is részben a teljes kollektíva érdeme. A szakosztály idestova már 15 éve, az elsők között kez­dett el foglalkozni a környe­zetvédelemmel, és a koráb­ban munkavédelmi profilú egység — a Mecseki Szénbá­nyák környezetvédelmi mun­kájának irányítása mellett - hamar az egész bányászati iparág hazai bázis kutató­helyévé nőtte ki magát. Mi­vei! még mostanában is gyakran felkeresik őket bá­nyászati környezetvédelmi problémákkal, túlzás nélkül állítható, hogy ezt a pozí­ciót máig tartják. Annál is inkább, mivel másfél évtize­des fennállása alatt a szak­osztály munkáját számos nagy jelentőségű találmány fémjelzi. íme közülük néhány. A sziliterm különleges tu­lajdonságú, tűzálló habarcs égő meddőhányók, salak- hónyók és szeméttárolók lo­kalizálására. Ezek a diffúz légszennyezők a terepszint­ből nem kiemelkedő elhe­lyezkedésük miatt különlege­sen veszélyes környezetszeny- nyező forrósok, az általuk kibocsátott gázok mennyisé­ge ezer tonnákban kifejez­hető. A szakosztály munka­társainak az intenzív labo­ratóriumi és félüzemi kísér­letezés során olyan tűz- és saválló habarcsot sikerült előállítaniuk, amely több ré­tegben egyenletes fedést ké­pez a veszélyes felületen. A találmány szintű szabadal­maztatott eljárást a habarcs kötésének szabó lyortatá sóra alkalmazzák. A találmány alkalmazásának köszönhe­tően a Mecseki Szénbányák vonzáskörzetében ma már nincs füstöt, mérges gázokat okádó égő meddőhányó, az eljárást az országban több helyen alkalmazzák még. Több magyar bányaválla­latnál is nagy örömmel fo­gadták a PULVFIX porlekötő szer születését, amely a ter­melés és a szállítás során keletkező por lekötésére al­kalmas, ez a szer szintén szolgálati találmányként lett levédve. Csakúgy, mint az új, bőrgyártási hulladékból (csi- szolási bőrpor) és műgyan­tából előállított megszilárdít­ható és változó pórusszerke­zetű, hang- és hőszigetelő kompozíció, amely üzemcsar­nokok zajelnyelő burkolatá­nak kialakítására, kipufogó zajok csökkentésére alkal­mazható többek között. Az említettekhez hasonlóan a szakosztály több más ta­lálmánya iránt is igen élénk az érdeklődés mind idehaza, mind pedig külföldön. A fel­sorolás ¡helyett azonban Gyurkó István segítségével inkább ismerkedjünk ¡meg kö­zelebbről az egység felépí­tésével, munkájával.- Laboratóriumainkban, műhelyeinkben három mér­nök és négy technikus fog­lalkozik az alkalmazott ku­tatással. Profilunknak meg­felelően változó a kollégák szakképesítése, van közöt­tünk vegyész, vegyi-gépész és gépész, időnként villamos­mérnökök közreműködnek munkánkban. Nincs drága műszerparkunk, állóeszköz­állományunk minimális, pro­duktumaink többsége komoly szellemi ¡munka eredménye. Csekély létszámunk ellenére így alakulhatott ki, hogy az egy főre jutó nyereség te­kintetében sokáig elsők vol­tunk a vállalatnál, az el­múlt évet is jól, a második helyen zártuk. Ezekben a napokban Zo- bák-bányo külső zajforrá­sainak felderítése, majd a zajszint csökkentése ad mun­kát a szakosztály kollektívá­jának. E?zel párhuzamosan folynak azok a laboratóriumi kísérletek, amelyek a pécsi szénből aktív szén előállítá­sának lehetőségeit kutatják. Ugyancsak izgalmasnak ígér­kezik az újfajta brikett ki­alakítását célzó kutatómun­kájuk. Akad tehát tennivaló­ja a szakosztály hét munka­társának, akik a munkájuk mellett időről időre hazai és külföldi tudományos fórumo­kon szómolnok be munkájuk legfrissebb eredményeiről. Kaszás E. Magyar alumíniumipari technológia Dél-Koreának 1,3 millió dollár értékű szer­ződést kötött az ALUTERV— FKI, vagyis a Magyar Alumi- niumipari Tröszt Kutató-Fej­lesztő Intézete a dél-koreai OEAIIM Refining Co'. Ltd.-del timföldhidrót üzem technoló­giájának átadására és előter- veinek elkészítésére. Az érté­kesítésben kiemelkedő magyar szabadalmak is szerepelnek. A szerződés a maga nemében páratlan, mivel Magyarország első ízben adott el tisztán szel­lemi terméket ezen a piacon. A szerződés egyébként nem tartalmaz áruszállítási kötele­zettséget. A szerződéskötést versenytárgyalás előzte meg, ahol a magyar vállalkozók ja­pán, ausztrál és amerikai, cé­geket előztek meg. A technológiai terveket a magyar cég hét hónapon be­lül szállítja. A szerződés lehe­tővé teszi, hogy a későbbiek­ben üzemi berendezéseket, to­vábbi ismeretanyagot, sőt kü­lönleges alumíniumipari gyárt­mányokat is értékesítsenek az igényes kelet-ázsiai piacon. A Koreai Köztársaságban az idén mintegy 600 ezer dollár értékű magyar alumíniumter­mák talál gazdára. Az ALUTERV—'FKI ugyan­csak az elmúlt napokban 650 ezer dollár értékű szerződést is elnyert az UKlIDO-nál, vagyis az ENSZ iparfejlesztési szervezeténél, ugyancsak pá­lyázat keretében, mégpedig az iráni bauxitvagyon feldolgozá­sának megalapozását szolgáló megvalósíthatósági tanulmány készítésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom