Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-05 / 183. szám
1989. július 5., szerda Dunúntmi napló 3 A lemondás követelését nem tudom elfogadni! Áczél György nyílt válasza az MDF pécs—baranyai szervezetének BARANYA MEGYE VÁLASZTÁSI ELNÖKSÉGÉNEK, PÉCS. Tisztelt Választási Elnökség! A Magyar Demokrata Fórum pécsi szervezete a tömegkommunikáció részére is postázott nyílt levélben szólított lel, hogy mondjak le képviselői mandátumomról. Álláspontomat az megbízatásom most egy tudományos póriintézet vezetése: örülök, hogy az MDF pó;;i szervezete ilyen jól ismeri ezen intézetet, s benne az én tevékenységemet. Az MDF pécsi szervezete szóbahozta levelében felelősségemet is a közreműködésemmel hozott „végzetes” kultúrpolitikai döntésekben. A közeljövőben nyilvánosan fejtem ki véleményem erről. Ezt képviselői mandátumomtól függetlenül is kötelességemnek tartom, hiszen az elmúlt harminc év művelődéspolitikájának alakulásáért alapvetően felelős vagyok. Ezen az sem változtat, hogy ezt a felelősséget természetesen nem egyedül kell viselnem: a kultúrpolitika sohasem volt függetleníthető a politika fordulatainak hatásától, sőt gyakran terepe volt nálunk Is a hatolom szintjén folyó harcoknak. Ebben a levélben nincs módom teljes súlyának megfelelően reagálni erre a bírálatra. Azt mindenesetre szükségesnek tartom leszögezni, hogy a legnehezebb időszakokban is az a meggyőződésem vezérelt, hogy nem szabón ellenállás nélkül átengedni a terepet az agresszív indulatoktól fűtött, politikai elnyomást szülő szektás törekvéseknek, amelyek a további fejlődés magvait is kiirthatják. Amig, kompromisszumok árán ugyan, de alkalom nyilt megteremteni és megőrizni azokat a lehetőségeket, amelyek közt például a mai fiatalok is felnőttek — a szellemi elzárkózás megszüntetését, a nemzetközi kitekintést, a dogmák béklyóit fokozatosan lerázó alkotás 'feltételeit - vállalni kellett a cselekvő és felelős szerepet. Iróasztalfióknak is nehéz dolgozni, 'ha valakinek nincs háttere, vagy olyan körülmények közt él, ahogy az egyes más országokban jellegzetes volt, vagy ahol ma is ez tapasztalható. Szerénytelenség nélkül mondhatom: én legalább any- nyira tisztáiban vagyok fejlődésünk nehézségeivel, korlátáival, mint a levél írói, de azzal is, hogy az értékelés során nem túl hosszú időn belül helyére kerül minden nehézségeivel és korlátáival, de eredményeivel együtt is az a magyar kulturális politika, amelynek alakítói, bírálói, vitázói, résztvevői, továbbfejlesztői voltak, hogy a már eltávozottak közül említsek néhányat: Kodály Zoltán, Lukács György, Illyés Gyula, Déry Tibor, Verés Péter, Örkény István, Németh László, Bernáth Aurél, Kerényi Jenő, Domanovszky Endre. Ezek a halhatatlan alkotók nehezen illethetők azzal a sommás és igaztalan váddal, hogy mindannyian egy sztálinista, a nemzeti fejlődéstől idegen, kultúraellenes vezetés kiszolgálói lettek volna. El kell gondolkodniuk azoknak a fiatal és kevésbé fiatal választópolgároknak, akik most a gorbacsovi korszak, a világfejlődés kedvező külpolitikai körülményei között és az 'MSZMP korábbi, részben ma is élő reformnemzedéke küzdelmeinek eredményeként egy nagyszabású politikai megújulás felelős részesei lesznek, lehetnek. Fenyeget bennünket ismét a veszély, hogy nem tanulunk a történelemből. Azután, hogy a magyar történelem túl bőséges tényanyaggal járult hozzá a „forradalom felfalja saját gyermekeit" keserű történelmi tapasztalatához — vigyázzunk, néhogy alapot adjunk ennek iparafázisaként egy új tétel felállításához: „a reform felfalja szülőit". Több évtizedes személyes kapcsolatunk alapján ismert, hogy sem általában az országban, sem szőkébb hazámban, Pécsett és Baranyában nemig“.'1 beszélek magamról. Most mégsem Mulaszhatom el, bog,v megemlítsem: Ku.Pn ••SZIV' Az 1905. évi választások során nem járultam hozzá, hogy az országos lajstromon indítsanak, mint az MSZMP PB tagját — ami akkor általánosnak volt tekinthető -, hanem ragaszkodtam ahhoz, hogy változatlanul Pécsett, egyéni választókerületben indulhassak. Kérésemre nem belvárosi választókerületemben jelöltek, ahol pedig nagyobb mértékben ismerhették Pécs és Baranya kulturális intézményeinek és más területeinek fejlesztése érdekében végzett szerény tevékenységemet. Ehelyett olyan körzetet kértem, amelyben sűrűbben jelen voltak az ország nehéz helyzetéből fakadó feszültségek, így nagyobb megmérettetést jelenthetett számomra a választás, egy indokoltan népszerű, komoly jelölttel szemben. A szavazatoknak mintegy 70 százalékával kaptam meg a mandátumot. A lemondás jogi formuláját nem tudom elfogadni, hiszen az meghátrálás volna részemről, megtagadása azoknak az elveknek, amelyeket egyébként is képviseltem, és amelyekre a választók szavaztak - megtagadása választóimnak is. A lemondás elmaradása esetén az MDF visszahívási eljárást helyez kilátásba. Ennek megindításához mintegy 2800- 3000 aláírás összegyűjtésére volna szükség. Ez természetesen nem nehéz feladat, köny- ayíti ezt az 1985-ben bevezetett, demokratikusabb kettős jelölés rendszere. Hiszen ennek keretében pl. a választók 30 százaléka - tehát az eljárás megindításához szükséges 10 százalék háromszorosa — nem rám szavazott. Ily módon bárki ellen kezdeményezni lehet a visszahívási eljárást, aki nem kopott 90 százaléknál több szavazatot. Aki tehát - régebben - ellenjelölt nélkül, mintegy automatikusan elnyerte a szavazatok 90 százalékát, erinthetetlen marad, de a tisztes küzdelemben többséget [•yert képviselő bármikor kikezdhető, választói szavahihetősége megkérdőjelezhető. Csakhogy vajon az-e a Vsszahívás intézményének értelme, arra szolgál-e ez a jog, hogy a szavazatok többségéül megválasztott jelölt által képviselt elveket a politikai $zélkaloosok, másrészről a politikai indulatok sugallatára Megtagadhassák? A többpártrendszerre épülő Parlamentekben a képviselőkön éppen azt ’szokták szádon kérni, hogy a megválasz- •osuk idején hirdetett elvekhez hoek maradtak-e. E jogot, amelyet majd a többpártrendszerben nálunk is az ellenzékkel folytatott vita, a 'képviselő nyilvános bírálata jórészt helyettesíteni fog, nem léhet alkalmazni olyan képviselő ellen, aki a megválasztásakor val- °tt politikai alapelveihez hű Maradt, nem tévesztette meg »uiCSIÍÍii. Itt pedig, miként az iN?DF szervezete leveléből ki- tuniií, pontosan erről van szó: soha véka a iá "?m rejtett nézeteim miatt akarnak visszahí- 'í*atni. Más célja ennek a kez- deme,'>vez®snek nern 's 'ehet, 'hiszen ' en.?“k a parlamentnek ? választásokig csak néhány hónapja van Nem a magam ügye miau Mondom, de kimondom azok helyett is, akik erről nem mer- nek, nem akarnak 'beszélni: az ? véleményem, hogy a vissza- h'vás intézménye felett eljárt idő, megváltoztak azok a Politikai struktúrák, amelyek °zt megalapozták. Amíg csak Budapest, 1989. július 3. Üdvözlettel: Aczél György A pedagógusok 'bérezésében ez év szeptembe révei Ikövefke- zik be változás, azaz az októberi fizetésekben lesz érzékelhető bizonyos emelkedés. Mint azt a művelődési miniszter már előrebocsátotta, nem arról a radikális 'béremelésről van szó ezúttal, amely a termelőágazatokban dolgozó értelmiségiek bérével hozná egy szintre a közoktatásban dolgozó pedagógusok bérét. A végcél ez, most azonban csak egy éhhez vezető állomásról beszélhetünk. Baranya megye számára összesen 164 248 000 forintot juttatott a kormányzat, mely összeget a megye 4 500 000 forinttal kiegészítette. Ez azt jelenti, hogy a béremelés így 3 százalékkal meghaladja Baranyában a biztosított központi lehetőséget, és összesen 16,18 százalékkal emeli a pedagógusbéreket. E kiegészítő ösz- szegből kívánják biztosítani, hogy emelkedjen az alsó bér- határ, és évi több mint egymillió forintot szentel a megye az aprófalvak kisintérményei- ben dolgozó pedagógusok bérének kiemelt fejlesztésére. Ez az összeg évente és fejenként 6000 forintot tesz ki. A megye 1 684 000 forintot 'különített el a béremelési keret kiegészítésére és 566 000 forintot az előre nem látható feladatok fedezésére. Benkő Gyula, a Pedagógusok Szakszervezete Baranya Megyei Bizottságának titkára elmondta, azt kívánták elérni, hogy Baranya ne a bértömeg, hanem a pedagóguslétszám arányában részesüljön a központi támogatásban — Baranyában ugyanis alacsonyabbak a pedaaáqusbérek az országos átlagnál. Végül e két összeg számtani közepét vették, és eszerint juttatták az említett központi összeget. A pedagógus szakszervezet arra nézve is erőfeszítéseket tett, hogy ne növekedjék tovább a különbség, ne romoljon tovább az arány az óvodai doiaozók és a közoktatás más szintjein dolgozó pedagógusok bére között. Az óvónők bére ugyanis nagy mértékben elmarad a többiekétől, pedig ha a kulcsszámokat nézzük, besorolásuk megegyezik a tanítónőkével. Ha a mostani béremeléseknél a puszta százalékokat nézik azok, akik szétosztják a kereteket, az aránytalanság tovább fog nőni. A pécsi óvodai dolgozók bérének emelését ráadásul augusztus végén kívánják tárgyalni, ami az^ jelentené, hogy hozzájuk nem az októberi fizetéssel, hanem csak novemberiben jutna el a béremelés. Alapszervezetük bizalmi testületé előbbre kívánja hozni a béremelési tárgyalások időpontját. Baranya Megye Tanácsánok művelődési osztálya, valamint a Pedagógusok Szakszervezetének Baranya Megyei Bizottsága is úgy nyilatkozik, hogy e most formálódó bérintézkedés nem elégíti ki a pedagógusokat. A tervezett fejlesztés ugyanis nemcsak a várakozásoknak, a követelt 40 százaléknak marad alatta, hanem az ígéreteknek is. Ha arra gondolunk, hogy az idei áremelkedés máris 17 százalékos, akkor látnunk kell, hogy a 16 százalékot alia meghaladó emelés nem nevezhető bérintézkedésnek, hanem csak az áremelkedés szerény ellentételezésének. Annak sem igazán, hisz az év utolsó negyedére az áremelkedés bizonyára meg fogja haladni a mostani 17 százalékot. A szakszervezet - halottuk Benkő Gyulától, — azt kívánja elérni, hogy 1990-ze a pedagógusok bére elérje a termelőágazatokban dolgozó értelmiségiek bérét. Fischer János Baranya Megye Tanácsa művelődési osztályának vezetője azoknak a felelősségére figyelmeztet, akik e mégoly szerény, ám igen fontos összegeket most tovább osztják, intézményekre, személyekre bontják. Vaavis a helvi tanácsoknak, a szdkigazgatási szerveknek felelősségén múlik azután, hogy arányosan, iaazságosan, további feszültségeket nem szítva gazdálkodnak-e a rendelkezésre álló összeqekkel. Hogy döntéseik meg tudiák-e valósítani a kormányzat és a megye szándékát, valóra váltjá'f-e ezek erőfeszítéseit. G. O. Pécsi kutatócsoport részvételével Nemzetközi Makarenko- szimpozion az NSZK-ban egyetlen politikai centrum és ennek megfelelően egyetlen jelölt volt (esetenként 99 százalékos szavazattal), addig ez a jog az állampolgár ellenőrzési jogát biztosította volna. Más kérdés, hogy az egypárt- rendszerben lehetett-e vele ténylegesen élni. Az új struktúrák, a politikai pluralizmus mellett szinte állandóan meg lehetne kérdőjelezni minden képviselő támogatottságának mértékét, akár minden országgyűlési ülésszak után is. Nem véletlen, hogy a több pártra épülő parlamenti rendszerekben sehol sem ismerik a visszahívási jogot. A mai feltételek mellett ez a jog rendszeridegen képződménnyé vált, omely csak a választók állandó izgalomban tartását, politikai bizonytalanság teremtését szolgálhatja. Mindezekért visz- szásnak tartom, hogy a demokratikus választások hívei a korábbi, ezt a parlamentet megválasztó, s nagy előrelépést jelentő választási rendszer egy rendelkezésébe kapaszkodnak, úgymond a demokrácia erősítése érdekében. Nem tartom helyesnek, hogy aláírás gyűjtésével az egész választókerületben zaklassák választóimat. Egy ilyen kampány a választások előtt néhány hónappal senkinek sem jó, csak az amúgy is meglevő, súlyosbodó, az ország helyzetét tovább nehezítő bizalmatlanság légkörét erősíti. A nyilt levélben több vádponttal illetnek. Ezek egy része politikai természetű és arra irányul, hogy a múlt valóságos és vélt hibáit személyemre hárítsák. Lelkiismeretem tiszta, mert 1985-ig, amíg „aktív" voltam az adott belső és külső politikai viszonyok figyelem- bevételével mindenkor az emberre szabott, humánus szocializmus megvalósulásáért küzdöttem, azokat a reformtörekvéseket támogattam, amelyek részeivé és kiinduló pontjává váltak a mai változásoknak. A lemondásra felszólító levél fogalmazói .úgy Ítélik meg, hogy eddigi magatartásom nem szolgálta o „külföldi megbecsülés" erősítését. Szívesen venném, ha ezt a „vádpontot" egy erre a célra meghívott tárgyilagos külföldi fórum elé tárnák. Meggyőződésem, hogy a levél írói meglepődnének az eredményen, akárkit hívnának meg azok közül, akiket a nemzetközi közvélemény a szocialista országokon belüli reformtörekvések híveként tart számon. Bátran állíthatom, hogy amióta orra lehetőségem nyílt, azaz kiszabadultaim Rákosiék börtönéből, mindig hozzájárultam mind Keleten, mind Nyugaton a magyar reformpolitika külföldi elfogadtatásához. Könyveim 13 nyelven, többnyire nyugati országokban jelentek meg, és nemcsak kommunista kiadók gondozásában, olyan példányszámokkal, amelyek ebben a műfajban nem túl gyakoriak. »w az érvre, hogy passzív vagyok, nem kívánok válaszolni. Álláspontom nyilvános rendezvényeken, az 1988-as pártkonferencián elhangzottakból, a sajtóban is közölt KB-fel- szólalásaimból is ismert. Választókerületemért és Pécs városáért, egyetemi és kulturális centrummá válásáért igye- ' -tem mindent megtenni, ami ke*-", -■•őmiből tellett. Ennek szerény »•- város vezetői- értékelese Pécs . -«ágának nek és egesz lakos— _ joga. A nyílt levél fogalmazói ,Je' lenlegi megbízatásaim" ellátását is kritikailag említik. Fő A Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának Neveléstudományi Tanszékén 1985-ben alakult meg Gáspár László egyetemi tanár vezetésével az a kutató- .csoport, amely elsősorban a Makarenko-hatás magyarországi történetének vizsgálatával foglalkozik. A szűkebb kutatócsoport — tagjai Bakó Gyöngyi (a Bajai Tanítóképző Főiskola docense), Bárdossy Ildikó (a JPTE Tanárképző Karónak adjunktusa) és Gáspár László (a Sarkadi Ady Érdre Kísérleti Gimnázium és Szak- középiskola igazgatója) — munkájában folyamatosan bekapcsolódnak külső szakemberek (közöttük: Pataki Ferenc, az MTA Pszichológiai Intézetének igazgatója), valamint gyakorló pedagógusok és egyetemi, főiskolai hallgatók. A kutatócsoport eddigi munkájának eredményeként 1988-ban jelent meg a Mű- v Minisztérium kiadásában ,,A Makarenko-ha- tas ^ magyarországi történetéhez című monográfia. 1989- ben indult útjára a JPTE Makarenko-kutató csoportjának kiadványsorozata. A sorozat első számában Egy szuverén gondolkodó és kitűnő tollú esszéiró: Földes Margit nyugszlovákiában (Olmützben) megrendezett konferenciákon igény merült fel arra. hogy a különböző társadalmi berendezkedésű országok kutatói rendszeresen találkozhassanak, egymás eredményeivel megismerkedhessenek. Az ez évben Ranischholz- hausenben (Marburg közelében) megtartott szímpozion témája a Makarenko-kutatás jelenlegi állapotának bemutatása és az együttműködés perspektíváinak felvázolása volt. Tizenkét ország képviseltette magát, s mintegy félszáz tájékoztató előadás hangzott el. Hazánkból Pataki Ferenc, az MTA Pszichológiai Intézetének igazgatója, Petrikás Árpád, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára, Bakó Gyöngyi' és Bárdossy Ildikó a Janus Pannonius Tudományegyetem Makarenko-kutatócsoportjának tagjai a hazai kutatások irányait vázolták fel. A ranischholzhauseni tanácskozás elkezdte egy - a Makarenko-kutatókat összefogó — nemzetközi társaság létrehozásának előkészületi munkált. A tervek szerint a társaság 1990-ben vagy 1991-ben alakulna meg Moszkvában. díjas tanárnő legfrissebb tanulmányait, cikkeit adjuk közre. A kutatócsoport, szerveződésével szinte egy időben ala kította ki nemzetközi kapcsolatait: cseh, lengyel, nemei (NDK-beli és NSZK-beli) Ma- karenko-kutatókkal és kutató- intézetekkel. Több mint két évtizede működik az NSZK-beli Marburg Philipps Egyetemének összehasonlító pedagógiai intézetében a Makarenko-'kutatás világviszonylatban is egyedülálló jelentőségű laboratóriuma. Ez a kutatóhely mindig is nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a Ma- karertko-kutaták között konstruktív nemzetközi kooperáció jöjjön létre. 198b májusában Gáspár László a Marburgban megrendezett tanácskozáson már tájékoztathatta a résztvevőket a pécsi kutatócsoport megalakulásáról, terveiről, lehetőségeiről. A közelmúltban Ismét nemzetközi szimpoziont szervezett az egyetem. A tudományos tanácskozásra többek között azért került sor, mert Makarenko születésének 100. évfor dulója alkalmából Magyarországon (Zónkán), a Szovjetunióban (Poltavában é: Moszkvában), valamint Cseh melengető” számomra, hogy visszahívásomra azt az időpontot tartották legalkalmasabbnak - jó stílusérzékről téve tanúbizonyságot -, amikor pontosan 40 éve, 1949. július 6-án reggel negyed 8-kor, 6 héttel képviselővé történt választásom után, Rákosi Mátyás három „embere" bilincsbe verve vitt el Pécsről. József Attilával mondom: nemcsak -a kínok, hanem a módszerek is finomulnak. Negyven évvel ezelőtt vallató szobákban, börtönökben, magánzárkában eltöltött 1868 nap utón sem tagadtam meg szocialista, kommunista elveimet - ma sem vagyok hallandó megtagadni sem múltamat, sem emberi, társadalmi, világnézeti hitvallásomat. Ugyanúgy, ahogy nem tagadtam és nem tagadom meg mindazt, ami Kádár János történelmi szerepéről 13 hónappal ezelőtt, a főtitkárságáról való lemondásakor is mondtam. És azt sem, ami itt Pécsett, nyilvános vitán néhány hete az értelmiségi klubban hangsúlyoztam: egyetlen népnek, nemzetnek se tesz jót, ha 20- 30 évenként dermedten áll múltja előtt. Kádár János történelmi szerepét, azt, amit tett ezért az országért, hitem szerint, történelmileg belátható időn belül önök is el lógják ismerni, mert gyötrelmes, kínzó és önkinzó körülmények között, korszakot teremtő munkával, néha hibás döntéseivel együtt is, életét a nép, a nemzet emelkedésének szentelte. Mindezek miatt elfogadhatatlan számomra a meghátrálás. Összefoglalva: a lemondást a nem egészen „jóhiszemű” szándékok előli menekülésnek, elvtelen engedménynek minősíteném, amire nem vállalkozom. A visszahívási eljárásnak csak szenvedő alanya lehetek, amit nincs módomban megakadályozni. Mivel nem óhajtom a választók aláírásgyűjtéssel történő zaklatását, ha a visszahívást szükségesnek tartják, rendeljék el az eljárás ettől független kiírását. Magam csak egyet tehetek, az új feltételek közt igyekszem mandátumomat megvédeni. I megye bárom százalékot tett rá Béremelés vagy árkempenzálás? Az októberi fizetésekkel kapják kézhez
