Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-29 / 207. szám

■**.c e . ‘ * Dunántúlt napló 1989. július 29., szombat Vadregényes tájakon Piispikszentlászló Felejthetetlen túra a Zengőre Évről évre növekszik őzök­nek száma, akik a Kelet- Mecsek vadregényes tájait járva felkeresik ■ a Zengő északi tövében meghúzódó üdülőfalut, Püspökszentlász- lót. A szájhagyomány szerint Szent László királyunk egy alkalonynal ezen a vidé­ken vadászott, amikor a hir­telen kitört vihar elől ebben a völgyben talált menedé­ket. Az itt élő remete-szerze­tesek kápolnát emeltek a ki­rály parancsára, és ettől kezdve Szent László-beliek- nek kezdték vallani magu­kat. Ebben az időben már ál­lott Waradon (Pécsvórad korabeli megnevezése) a Szent István által alapított bencés monostor. A szerze­tesek még Vashegy-tövinek tartották magukat, ugyanis csak jóval későbbi időtől nevezik a Pécsvórad felett magasodó hegytömböt Zen- gőnek. Egy 1235-ből származó odománylevélben már szere­pel Szent-László, mint tele­pülés megnevezése. II. End­re király adományozta ezt a birtokterületet a pécsi püspöknek. Az adománylevél körülírja az adományozott terület határait is, mely sze­rint délen a váradi ország­út, míg keleten a „Terra Britanorum", azaz a ..brittele földje” -, amely a mai Me- cseknádasd határában ta­lálható - képezte a telepü­lés határát. Bonifác pápa mór 1392- ben búcsút engedélyezett mindazoknak, akik Szent- lászlót felkeresik és alamizs­nát adnak. A jelenleg egyházi szociá­lis otthonként szolgáló egy­kori püspöki nyaraló-kastélyt 1797-ben építtette Eszterházy László Pál pécsi püspök copf stílusban. Egyes véle­mények szerint a kastély nem nyaralónak, hanem pá­los rendháznak épült a vi­lágtól elzárt, nehezen meg­közelíthető erdőség közepén. Erre utal a belső kiképzés, mivel az épület cellaszerü, kisméretű sz.bák sokaságá­ból áll, nagyobb fogadó-, tárgyalóterem ekkor még nem épült. Történt mindez az után, hogy II. József a szerzetes rendeket feloszlat­ta, így a Mecsek környékén élő pálosok is gyakorlatilag hajlék nélkül maradtak. A kastély főbejáratát és a felette levő homlokzatot mór Hettyey Sámuel püspök építtette át klasszicista stí­lusban, és három pirográ- nitból készült püspöki címert helyeztetett a homlokzatra, amelyek a Zsolncy-gyárban készültek. A középső Eszter­házy László Pálé, felette a grófi címer, a bal oldali Hettyey Sámuelé, benne o püspök jelmondata: „Lobo- rare", míg a jobb oldalon Zichy Gyula püspöki címere látható ugyancsak grófi ko­ronával. Az egykori nyaralóhoz 6 kh kiterjedésű park tarto­zott, amelyet Hettyey püspök különleges fenyőfélé'kkel, díszfákkal és bokrokkal ül- tettetett be. Ez képezte a: mai arborétum alapját, amelyet a 70-es évek elején nyitottak meg. Említettük, hogy az első kápolnát Szent László kiró-, lyunk emeltette. Ez a török idők alatt rommá vált. Ma­radványaiból a környéken élt szerzetesek 1725-ben újabb kápolnát építettek. Ennek emlékét őrzi a jelen­legi templom déli oldalába helyezett homokkő tábla. A neobarokk, zsindellyel borí­tott, ovális 'kupolájú temp­lomot 1797-ben emeltette Eszterházy László Pál. Főol­tárát Hettyey Sámuel 1803- ban átépíttette. Oltárké­pe Szent László hódolatát fejezi ki a Magyarok Nagy­asszonya iránt. A település németajkú la­kosai a 18. sz. közepén ke­rültek ide. Állattenyésztéssel, fakitermeléssel és háziipar­ral foglalkoztak. Az egykor virágzó 'kis település a 60-as években fokpzatosan elnép­telenedett. Az elhagyott pa­raszti portákat a 70-es évektől kezdték a városla­kók megvásárolni hétvégi házak, nyaralók céljára. A Püspökszentlászlón több napot tölteni szándékozók a Pécsi Vörös Meteor termé­szetjáró szakosztálya kezelé­sében lévő „BAZSARÓZSA" kulcsos turistaházban foglal­hatnak férőhelyet. A tele­pülés jó kiindulópont lehet a Kelet-Mecsek vadregényes völgyeibe, vagy egy felejt­hetetlen túra fel a 682 m magas Zengőre, ahonnét szép kilátás nyílik a Mecsek vonulataira. A látogatók fi­gyelmébe ajánljuk Deák Zsuzsa grafikusművész ma­gángalériájának megtekinté­sét is. Szászi Tibor Mindezeket abban a tudat­ban ajánlom a T. Olvasó gyeimébe, hogy megtörténte* a kezdeményező lépések P°c? és Graz között a testvérvára51 kapcsolatok felvételére. úgy számítják: ősszel meg 'f történik az erre vonatkoz0 szerződés aláírása. Egy régi dal motoszkál ben­nem: „Elmentem Stájerba I Megnézni, mit csinál / Megnézni, mit csinál a három lány, / Az egyik mosogat, / a másik varrogat, / A harmadik meg engem csókolgat..." Hát kérem, elmentünk Stá­jerba, Grazba, s a három lány .. . Nos, Christa küldte a szép meghívó leve léket, foga­dott és búcsúztatott, Barbara csodás gyümölcstálat helye­zett el mindannyiunk szállodai szobájában, Elisabeth pedig — magyar Tévén — 'három napig szorgosan tolmácskodott, se­gített, hogy szép emlékekkel jöjjünk vissza Stájerból. Tizenhárom magyar újság­írók voltunk a meghívottak. Mi célból? Hadd idézzek Christa Cammer meghívóleveléből, ami az idegenforgalmi jeliaével — ..Graz. . . hat's" - Graznak van... - ‘kezdődött: „... és ezt szeretnénk önnek bebizo­nyítani. A grazi Kaszinó és a Grazi Idegenforgalmi Hivatal mór most örül annak, hogy bemutathatja önnek Grazot, mint kulturális és bevásárló várost, és megismertetheti önt a város kulturális és gazdasá­gi különlegességeivel... Láto­gatásának előre is örül Ruth Feldqrill-Zankel városi idegen­forgalmi tanácsos (I), Hubert Kosek, a grazi Kaszinó igaz­gatója . .." Ugye világos a meghívás célja: eladni Stájert magyar újságírók révén ma­avar turistáknak. Nem muszáj Bécset ostromolni, Graz áru­kínálata sem alóbbva ló, s emellett látnivalókban is rop­pant gazdag. Persze minderről egy szó sem esett a Bush-i méretű látogatás alatt, de az, hoav a neves kulturális látni­valókon kívül — mór a város határában láthattuk a köszön­tő táblán, hogy „Graz a kul­túra városa" — eqv jelenté­keny méretű és kínálaté áru­házét, s a Casino Austria it­teni „üzemét" is bemutatták, félreérthetetlenné tette a szán­dékot. Ezért aztán ió szívvel aiánlhatom honfitársainknak Grazot. Járva a várost, melyet az ii' harsogva rohanó Mura sze' ketté, lépten-nyomon a sok- évszázados múlt emlékeibe boriik az ember, s ez némi meditációra késztet. Rábaíü- zestől 78 kilométerre van az először 1128-ban említett vá­ros. Nem nagy a távolság, s mégis óriási, ha azt látom az ódon emlékekben, hogy azok háborítatlanul élték meg azo­kat a századokat, amelyek nálunk ilyen-olyan dúlásak ré­vén szép romokon kívül alig hagytok valamit nekünk. Pél­dát mondjak? Egy csodálatos faragása, sötétbarna faportá- lú ma is működő, árusító pék­ség büszkén viseli az alapí­tás 1569-es évszámát; Pécs ekkoriban éppen kezdett hoz­zászokni a berendezkedő tö­rök uralma alatti élethez. És itt a kezemben egy zacskó — hallatlanul finom rozscipó C ráz... ## Elmentem Stájerba utazott át benne a határon ami a Sorger-pékség 300 esztendejével dicsekszik: ala­pították 1688-ban, két évvel azután, hogy Pécs végre fel­szabadult a török alól. Kell ennél többet 'magyarázni?... * És most a legljelenebb je­lenbe ugorjunk át. A Kaszinó­ba. Két éve, amikor megnyílt, lem a kezét, ahogy meg per­díti a rulett kerekét, s még ugyanazzal a mozdulattal lö­ki ellenirányba a golyót. Hosz- szú másodpercekig tart az a kétirányú mozgás, ezalatt még rakosgatják a zsetonokat, az­tán a golyó letér külső pá­lyájáról. Léiegzetállítók a pil­lanatok: melyik számon, szí­nen áll meg a golyó?... A szerintem legegyszerűbb meg. oldást választottam: egy zse­II. Ferdinánd ¿sászár mauzóleuma az óvárosban a hévízi kaszinót — a Casino Austria egyik hazai „műhe­lyét" — mutattam be. Dél­előtti volt a látogatás, mentes ■minden misztikumtól, s tudo­másul véve a közlést, hogy magyar állampolgárnak bi­zony coki ... A grazi este, üzem köziben „tapasztalhattuk ímeg". Előzékeny vendéglátó­ink kis tasakban négy darab 50 schilling értékű zsetonnal kedveskedtek, amivel — sze­rencsés esetben — akár bankot is lőhetett volna robbantani. Sejtelmes félhomályban úszó, kígyózva kanyargó terem. Egyik végében a sok-sok já­tékautomata, amik sok-sok tíz- schillingesért óriási nyeremény- ■nyel kecsegtetnek (mindegyi­ken leolvasható a pillanatnyi­lag nyerhető legnagyobb ösz- szeg). A másik oldalon a ha­gyományos kaszinó: francia és amerikai rulett, Black Jack, szerencsekerék... Az egyik amerikai rulettasztalhoz sze­gődtem, telve vérmes remé­nyekkel, előbb csak figyelve a krupiét, a játékosakat. Az előbbi elegáns, szmokingos fiatalember, aki boszorkányos ügyességgel söpri be a zseto­nókat — egy-egy játszmában több ezer schilling értékben is — és hasonló gyorsan számol­ja le többnyire jóval szeré­nyebb nyereményeket. Figye­iton a pirosra, egy a feke­tére, az egyik mindenképpen bejön. így játszadoztam egy kis ideig ... schillingjeim egy darabig szaporodtak, aztán egy-kettőre elment minden . .. Vége, tettem, nincs tovább, a kedveskedő ajándékot visz- szavette a kaszinó, s közben szórakoztam is. Utána gond­talanul figyelhettem minden­felé a játékokat, miközben az a cinikus gondolat fordult meg a fejemben: vajon nem lett volna jobb a szja helyett ka­szinókat nyitni; oda önként és dalolva vitte volna a nyere­mény reményében a pénzét. .. akinek van. Van Graznak . . . sok egyéb mellett — egy fölöttébb külön­leges és egyedülálló látvá­nyossága, a Landeszeughaus, vagyis az állami fegyvertár, aminek a megtekintését sem­miképpen sem szabad elmu­lasztani. Sietek előrebocsáta­ni: ez nem múzeum, hanem az, amit a neve is mond, fegyvertár, pontosabban fegy­verraktár. Egy ittmaradt rész­lete’ a 16-17. századnak, ami valomi rejtélyes módon ép­ségben és érintetlenül tudta átvészelni a következő száza­dokat. Tehát egy, a szó igazi érteimében vett raktárt tessék elképzelni, ahol négy tágas emeleten, szabályos raktári állványzaton hihetetlenül sok fegyverzet, katonai felszere­lés helyeztetett el — sisakok, mellvértek, teljes vosöltözetek, kardok, lándzsák, pisztolyok, puskák, lőporszaruk és minden egyéb, ami a korabeli hadvi­seléshez szükségeltetett; köz­tük főembereknek való dísze­sek, és egyszerűek, dísztele­nek közembereknek. És mind­ez olyan mennyiségben, hogy abból egy sokezer fős sereget fel lehet szerelni. Fel is sze­reltek háborús időben, béké­ben Dedig raktározták, tiszto­gatták, zsírozták, hogy bár­mikor iól használhatók legye­nek. Ma is gondozzák, ápol­ják a töméntelen hadieszközt, persze nem a használhatósá­gért, hanem a látványosságért. Ejtenék most pár szót egy­két, számunkra is tanulságos és használható tapasztalatról. Pl. arról, hogy egyik este - kettő volt mindössze - a Graz határában lévő Eggertberg kastélyban rendezett hangver­seny vendégei voltunk. Ez — a müncheni filharmonikusok szólistáinak a kamarakoncert-, j® — az idei Styriarte Graz elnevezésű, 19 napos, Mozart­nak szentelt hangversenysoro­zat egyik eseménye volt. A rendezvénysorozat részletes • prospektusát a szállodában elhelyezett csomagban talál­tam. De hol itt a fanulsáq? - kérdezheti a T. Olvasó. Hát ott, hogy a kastély bcnqver- senvteremmé avanzsált bálter­mében a székemen ott talál­tam a iövő évi - június 23-tól iulius 11-ig tartó — Styriarte Graz ugyanilyen, napra, órá­ra és közreműködőre pontos, Beethovennek szentelt prog­ramiát. Tanulságos volt egy ebéd távol Graztól és főútvo­nalaktól, mondhatnám az Is­ten háta mögött, egy egysze­rű vendéqfoqadóban — Gosf- hol Wassermann, Sommere- ben 8. —, ahol olyan színvo­nalú kiszolgálásban részesítet­tek, mint amilyennél különbet itthon talán a Palatínus sem produkálna. A magyarázat igen kézenfekvő: itt, több ha­sonló fogadót is láthattunk, tehát a verseny kényszere munkált itt mindenben — a vendégért. Aztán tanulság volt az is, amit a grazi üzletekben tapasztaltam. Nem tudtom bemenni nézelődni egybe sem úgy, hogy fél perc múlva ne szegődött volna mellém egy szívélyes eladó azzal az óha­jával, hogy a segítségemre le­hessen. Ez néha má.r kifejezet­ten kellemetlen volt — jóllehet alapiában azért jólesett o gondoskodás — hiszen itthon évtizedeken át sulykolták be­lém azt a képtelen nézetet, miszerint én vaavok a ’keres­kedelemért, s nem az énér­tem. A programunkban különben két nagy áruház bemutatása is szerepelt, a Kastner & öh- leré és a Harod's-é, az idő­ből viszont csak az előbbire futotta (alig). Itt hat áruházi szinten kínálnak nagy bő­ségben az égvilágon mindent. Ebben a labirintusban magyar- nyelvű tájékoztató segít el­igazodni, ebből idéznék ked­vet kapó honfitársaimnak egyetlen mondatot: „Nyelvi nehézségeknél kérjenek tolmá­csot, néhány magyarul besze­lő alkalmazottunk szívesen 0 rendelkezésükre áll." Grazi látkép — a Schlossberg a harangtoronnyal Hársfai István A szerző felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom