Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-23 / 201. szám
A Teknyökaparótól a jővendőmondóig Eg* néprajzi film forgatása közben, balástyai asszonyok között Fotó: Enyedi Zoltán Néprajzkutató, költő, librettista Bemutatjuk a Csongrád Megyei Hírlap kulturális rovatvezetőjét A Szegedi Szabadtéri Játékok soron következő bemutatója a nemzetközi néptáncfesztivál gálaműsora a Dóm tér színpadán. A műsorban tíz ország néptáncegyütteseinek a produkcióit tematikus keretjáték fogja össze. A jövendömon- dó címmel. A keretjátékba épülő táncképek történetté kerekednek. A történet, pontosabban a szövegkönyv szerzője: Polner Zoltán néprajzkutató, költő és - nem mellesleg - kollégánk: a Csong/ád Megyei Hírlap kulturális rovatvezetője. Néhány szóra fölkerestem. Sokat valóban nem kellett beszélnünk, hisz régóta ismerjük egymást. Évfolyamtársak is voltunk, nem is egyszer. így jól tudom, hogy eddigi pályaképe legalább annyira sokrétű, mint amilyen színes és változatos. A diákévekben sok minden érdekelte. Afféle kedves, jó humorú bohém fickó volt. Irt akkortájt néhány jobb (?) verset; írt kabarékat és szuper- vidám úttörőoperettlibrettót „á la" ötvenes évek eleje . . . De főleg dalszövegeket írt a könnyű műfajban. Néhány slágere népszerűvé vált, a rádió rendszeresen adta ezeket a táncda Iműsorokban. Amikor végeztünk, ő Pitvaroson lett magyartanár. Aztán Csanádpalotán, Ferenc- szálláson, Kiszomboron. Tíz évig falun tanított. „Sülturbó- nus" indíttatását e Makó környéki falvakban életre- szóló hatások érték - ellenkező előjellel. Hogyan?- Egyszer szociológiai felmérést ¡készítettem. Hatvan kérdéssel jártam végig a falut. Aztán - közben - kibukott belőlem valami teljesen spontán néprajzi érdeklődés: mondjanak már valamilyen régi népi babonákat - kértem. Mondtak. A kérdőivek hátsó oldala üresen állt, arra je- gyezgettem. Azután mondtak mást is. Ráolvasókat, hiedelmeket, népmeséket, imádságot, pajzán verseket, mondákat és sok egyebet. Én meg elkezdtem módszeresen gyűjteni Csongrád megye több mint 60 községében. Kölcsön- magnóval... És csinálom ma is. A népköltészet ihletésére született 10 versét akkor közölte az Új Írás. Ö maga időközben mélyen érző-gondolkodó ¡költővé érett. (Megjelent kötetei 1962-1988 között: Szigorú vallómat, A szivetekre bízom, Egyetlen egyszer, Varázsolások, Táncoltató, A csönd árnyéka.) Néprajzi gyűjtéseiből eddig 9 tévéfilm készült, körtük több jelentős dijakat nyert a miskolci rövidfilmfesztiválon. (A Teknyökoparó, Ördöngösök, Koronával koronázzák.) Gyűjtéseinek anyagát tanulmányokban és önálló néprajzi kötetekben adta közre. Újabb és újobb publikációi kezdettől feltűnést keltettek mind a szakmában, mind az előadóművészek között. Eredeti gyűjtései hatására változatlanul számos népi ihletésű verset ír ma is. Ilyen versek alkotják a gerincét A jövendömondó c. néptáncgála szövegkönyvének is, a játék keretszövege mellett. A jövendőmondó voltaképp a Teknyőkaparó, aki száz-százötven éve valóságos személy volt, s jövendöléseivel (magatartásformákban, morális téren vagy a történelem alakulására nézvést egyaránt) rendkívüli hatást gyakorolt az emberekre a Makó környéki falvakban. Máig hatóan . . . A műsort a hazaszeretet, a nemzettudat, nemzeti hovatartozás eszmeisége hatja ót. Mindemellett kollégánk végzi a megújult Csongrád Megyei Hírlapnál az újságírás napi tennivalóit. Mozgalmas, szép, művészi és tudományos értékeket fölmutató több, mint három évtized után - reméljük, még nagyon sokáig. W. E. Kulcs a muzsika Hője, 9. A vígoperáról, Pornódé királyról kulcs a muzsikához Szeptemberig megjelenik a 15 részes sorozat valamennyi lemeze Pécsi- Géza Kulcs a muzsikához. c. 15 részes (Hungaroton) hanglemezsorozatának újabb, a 9. darabja jelent meg a napokban A vígoperáról, Ránki: Pornódé király új ruhája címmel. A lemez „A"-oldalán a középkori, majd a barokk színpadi játékokban, illetve operákban a szünetek idején alkalmazott vidám, zenés, táncos jelenetek: az intermezzo lényegéről; a vígopera kialakulásáról, szerkezetéről, fejlődéséről, stílusjegyeiről és eszközeiről esik szó, megfelelő zenei illusztrációkkal. A narrátorszöveg (Sinkovits Imre) rávilágít Ránki György folklórihletésű zenei humorának sajátos vonásaira is. A ,,B”-oldalon a vígopera hangversenytermi változata csendül fel. A lemezsorozat további 6 része, vagyis A hangszerekről és a zenekarokról (10-11.); Programzene szóval és zenével (12.); Táncok a zenében (13-14.); s a W. A. Mozart (15.) c. részek szeptemberig sorra megjelennek. Remélhető, hogy a 15 részes lemezsorozathoz kapcsolódó azonos című könyv - a Pécsi Szikra Nyomda ígérete szerint - a Tankönyvkiadó gondozásában augusztus végéig ugyancsak napvilágot lát, így a sorozat teljes egészében a könyvvel együtt tanévkezdésig eljuthat az iskolákba. a vígoperáról RÁNKI: POMÁDÉ KIRÁLY ÚJ RUHÁJA Jövőre a közönség elölt Aranyszál a kehelyben Értékes üveggyűjtemény a pécsi múzeumban „Éles anyaÉrtékes üveggyüjtemény feldolgozása folyik o pécsi Janus Pannonius Múzeumban. Hagyatékból került a kollekció a múzeum birtokába. Szalay Imre, a neves pécsi műgyűjtő gyűjteményében bútorok, szőnyegek, becses fajansz tárgyak, ötvösművek,- ékszerek voltak, valamint festmények és egy üveggyűjtemény. Szalay Imre több végrendeletet készített, 1987 januárjában bekövetkezett halála és a hosszadalmas hagyatéki eljárás után az önmagában zárt egységet képező üvegkollekció, valamint két Rudnay- és egy Csók István festmény a JPM tulajdonába került; az üvegtárgyakat a múzeum már korábban védetté nyilváníttatta. Az üveg mint alkotás, gyűjtésre alkalmas műtárgy, az utóbbi években reneszánszát éli: nem véletlen, hogy például a pécsi múzeumban rendezett üvegvásórok egyre népszerűbbek, és megszületett már Pécsen .az első üvegszimpózium is, amely a régi technológiák felelevenítésével, tanulmányozásával foglalkozott. Az üveget népszerűvé teszi a gyűjtők körében viszonylag könnyű kezelhetősége, esztétikai értéke, bizonyos időtlensége; stíluskorokon átívelő állandósága amellett, hogy más időszakokban nagyon is együtt tudott haladni a többi művészeti ágnak d kort jellemző törekvéseivel. Mindez izgalmassá teszi nemcsak a műgyűjtő, hanem a feldolgozórendszerező tudományos szakember számára is. A 130 darabból álló Szalay- gyűjtemény koncepciózusán, fejlesztett anyag történeti és technológiai szempontból egyaránt: jól áttekinthető és egységes. S bár egyes tárgyak kormeghatározása körül még folyik a szakemberek vitája, annyi bizonyos, hogy a római kortól századunk fordulójáig számos szép példány képvise- I' a spanyol, német, cseh és magyar üvegművességet: művészi kivitelű (főúri és polgári), valamint népi használatra készült serlegek, tányérok, poharak, palackok. Két kis illatszeres üveg látható a római korból, valószínűleg a második századból; spanyol mesterek kezenyömát őrzik a 18. századi betegitató üvegek. Valószínűleg a 17— 18. században Csehországban készültek a gyűjteménynek azok a kiemelkedő darabjai, amelyek velencei hatást mutatnak, de láthatók itt pincébe való pálinkáspalackok is. A pozsonyi irgalmas rend patikájából származó üvegekre újszövetségi jelelnetek vannak festve; a cseh gyártmányú kelyhek szárába rubin- és aranyszálakat csavartak. Más edények féldrágaköveket, márványt utánoznak. A gyűjtök előtt különösek az emlékpoharak. A Szalay-gyüjtemény érdekessége az a Scitovszky János esztergomi érsek — korábban pécsi püspök — monogramjával díszített, 1856-os évszámot viselő kehely, amelyen az esztergomi székesegyház képe látható. Várkonyi György, a JPM igazgatóhelyettesének tájékoztatása szerint Szalay Imre végakaratának megfelelően az anyag együtt marad; a feldolgozás folyik, a tudományos publikációk után jövőre kerül az anyag kiállításon a közönség elé. G. T. nyelvünk y> Olykor nem annyira a találat fontos, hanem a célzás. Sok családnak csak azért van feje, hogy legyen mit hajtani. A hibádat elnézik, a bajodat ellátják. • Többeknek kenyere a beszéd, de csak egynek a beszéde kenyér. Szemérmes kagyló, mely gyöngyszemét becsukja. Egyesekkel azért lehetne madarat fogatni, mert bogaruk már van elég. Jóllehet a hangot ütjük, ám mindig a csend törik meg. Ahol" a sapkákat dobálják, gyakran a fejek is hullnak. Attól még nem szellemkép, hogy kísértetiesen hasonlít. A királyokat időben, a kiskirályokat helyben jegyzi a történelem. Kerekes László Rádió mellett, A húsipar és a húskereskedelem képviselői találkoztak a rádió stúdiójában, közben bejátszottak néhány rövidke riportot is, hogy szót kapjanak a fogyasztók, ebben a nagyjából életfontosságú témában. Az egész állattenyésztés, illetve húsfeldolgozás és forgalmazás nemcsak hogy bonyolult, hanem aggodalomra is bőven ad okot. Az év elején - pontosabban az első negyedévben sok-sok ezer mázsa hússal kevesebbet vásároltunk a korábbi évekhez viszonyítva. Leszámítva a vegetáriánus étkeket, még mindig a hús az az élelmiszer, amely jó beosztással . . . Majdnem azt mondtam, hogy ......a legolcsóbb ...” Volt. Me rt mór rég nem oz. A beszélgetők néhány húsipari termék hajdani és mai árát sorolják, azt hiszem pusztán nosztalgiából. Már szinte hihetetlen, hogy a parizer valamikor - - talán igaz sem volt(!) - kilója mindössze harminchat forint volt. ma kereken száz. De hát egyálta-- Ián: száz forint alatt jóformán nincs is áru. Még néhány esztendeje is érvényesült az a rendelet, amely előírta, hogy az alacsonyabb árfekvésű hústerméket is tartson a kereskedelem, tekintettel a kispénzűekre. főleg nyugdíjasokra. Nos, - tapasztalhatjuk - a kispénzűek . száma csak növekedett. A társalgó szakemberek nem tudtak kiszabadulni abból a bizonyos „ördögi körből”. A fogyasztó drágállja a húst, az állattenyésztő kevesli a felvásárlói árat, a húsipar viszont sokallja. Érthető, hogy mindegyik a saját érdekéhez alakítja álláspontját. De a fogyasztó, a tulojdon- képpeni tömeg jár legrosszabbul. A riportokból kiderül - a húskereskedők elmondása alapján - hogy ma már inkább szeletenként vásárolják a húst az emberek, egy nagy réteg pedig a csirkeaprólékot keresi, mert talán az a legolcsóbb, bár nem sokat érő, ha a csontokat leszámítjuk. A pacal — amelyet valamikor csak halkan kért a fogyasztó a hentestől, mert szégyell- te, hogy ilyen semmirevaló Disznó belsőséget vásárol - ma olyan rangra emelkedett, hogy szinte elképesztő. Pacal a boltokban — szinte alig kapható, pedig nem olcsó: kilója már százötven forint... Egy hallgató betelefonál, hogy ő Pest peremvárosában 190 forintot fizetett, tehát becsapták. Nem csapták be. Egy főhúsos azt mondta, a pacal szabadáras, tehát ony- nyit kér érte a kereskedő, amennyit akar. Vagy amenynyit nem szégyell. Azt is mondták, hogy a pacait a hazai vendéglátás vásárolja fel, s ebben van is valami, mert többnyire szerepel az étlapokon, csak az árát nem szabad megnézni, tekintettel arra, hogy a vendéglős ráteszi még a szokásos százalékot. Csak az a gond, hogy a Mátyás-pince vezetője is nyilatkozott, (a Mátyás-pince pedig nem is a legolcsóbb étterem) hogy hiába igényel pacalt, továbbá belsőséget, egyszerűen nem kapja meg. Sőt. Legutóbb a mintegy nyolcvan ki lányi karajnak is csak a felét szállították le neki, a szokásos szállítási napon. És ez a baj. Ez már figyelmeztet. Egyre több'- éppenséggel nem hivatalos - forrásból származik a hír, hogy az őszön számíthatunk a kínálat szűkülésével. Amit tavaly vagy tavalyelőtt megjósoltak a szakemberek, most beválik: csökken az állattenyésztési kedv. Egy vidéki kis húsüzem vezetője elmondotta, hogy felvásárlási terültükön évente nyolc-tízezer sertés volt, ma alig van háromezer. A rádióban már tavaly ősszel is nyilatkoztak a magántenyésztők. Abbahagyják a munkát. A jó tenyésztő egész évben pontosan jegy*' és figyelemmel kíséri a kiadásokat: takarmány, táp, felhasználandó energia, vízkölt" ségek . . . egyebek. Aztán kiderül, hogy egyetlen sertésen mindössze négy-, öt- esetleg hatszáz forint tiszta haszn0 van. Képzeljük el - mi városiak — hogy ha egy magántenyésztő tíz darab sertést nevel mondjuk 10 hónapon át, a felvásárlásnál kapott összegből leszámítja az általa megelőlegezett költségeket, 5—6 ezer forintot vághat zsebre tiszta haszonként. Végezetül ennyi megjegyzést: akárhányszor emelték a hús árát, a Hivatal mindig azzal érvelt, hogy meg kell adni a gazdának, vagV nagyüzemnek a tenyésztés1 kedvet. De elment a kedvük- Mert nem kaptak az emel fogyasztói árból egy árva Pe‘ tákot sem. Itt tartunk mos • vasárnapi
