Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-22 / 200. szám
A Dunántúli napló 1989. július 22.-, szombat Üj fejlesztési stratégia a Mecseki Szénbányáknál Halászat Bikaion Izraeli halászat magyar szemmel M Otven mázsa hal hektáronként Magyar halászati delegáció tagjaként Izraelben járt Wohlschein Ferenc, a Bikali Á. G. halászati főágazatveze- tője, hogy tanuhlmányozza a kibucokban folyó halászatot. Mennyiben különbözik az izraeli haltenyésztés az itthonitól? Látott-e olyasmit, amit Baranyában is érdemes megvalósítani? — Az izraeli kibucokban folyó haltermelés egészen más, mint az itthoni, s nem csak az éghajlati viszonyok miatt. Nekünk 900 hektárt tesznék ki a halastavaink, ott 2800 helo- táron tenyésztik a halakat, főként a pontyot és az ezüstkárászhoz hasonló tilápiát — kezdi élményeinek felelevenítését Wohlschein Ferenc. Vegyük sorra a másságot. Izraelben egészen más a klíma, így a hazainak majd duplája, évente 9-10 hónap a halak tenyészideje, ezért a magyarországi 3 éves helyett ott 2 éves ütemben forgatják a halakat. A roppant intenzív haltermelés következtében a kibucokban már elérik a hektáronkénti 50 mázsás termést, míg a bikaliak átlaga 12—15 mázsa közötti. Nemrég még 5000 hektáros területen halásztak a kibucokban, ám a roppant nagy kincsnek számító édesvíz — amit sosem engednek el, hanem azt kezelve egyik halastóból engedik a másikba — hasznosítás miatt fokozatosan áttértek a rendkí. vül intenzív zárt rendszerű gazdálkodásra. Hogy ez mit jelent? A víz a halaknak csak élettér. Nem alapoznak a tóban képződő fehérjékre, hanem fehérjedús takarmánnyal tartják a halakat. A technológiai felszereltségüket az automata etetők, elektrorhos szellőztető berendelések sora jelenti, csakis így tarthatnak annyi halat egy hektáron. A kibucokban 30 dekástól már piacra viszik a halat és nem törekednek a kilón felüli súly elérésére, ami viszont hazánkban bevett szokás. A szakmai háttér is egészen más, mint Magyarországon. Izraelben egy minisztérium irányítja a haltenyésztést, jól koordinálva négy kutatóintézet bevonásával az ingyenes egészségügyi, a genetikai ellátást, a táp és a biológiai kutatásokat, tehát mindent kézben tartanak, még a piacot és az árakat is. A központi elárusítóhelyen, akár a börzén, kikiáltási áron veszik meg a kis- eladók a jegelt halat. Van-e levonható tanulsága a szakmai tanulmányútnak? Van hát. Az etető automatájuk annyira megtetszett, hogy előbb-utóbb a bikaliak halastavain is meghonosítják. Ha itthon is olyan minőségű tápok lennének és ha olyan fejlett lenne a technikai hátterünk! Igaz, mindez roppant költséges és még nem indokolja idehaza a kereslet-kínálat. . A hazai kereslet-kínálati helyzet és a haltermelés gazdaságossági számításai szerint jelentős előrelépéssel nemigen tehet számolni. Magyar- országon újabban már minden kutatóintézeti szolgálat avagy szolgáltatás pénzbe kerül, lévén az intézetek önfenntartók. A hal, főleg a kánikulai időszakban nehezen tartható, elég gyorsan tönkremegy, így nem csoda, ha friss halat csak a hét néhány napján kínálnak. Van hal, s méasincs. A magyarázat kézenfekvő: nincs szinkronban a termelő és a kereskedő érdeke. A bikaliak is többre lennének képesek, ha a kereskedelem erre bátorítaná őket. Ez a felismerés sem egészen új. Csak az izraeli példák erősítették meg a magyar halászati szakemberekben azt, hogy a továbblépés egyik legbiztosabb lehetősége, ha a vállalkozói szellem idehaza mind nagyobb teret nyer. Murányi LA«;'* A Mecseki Szénbányák egészére jellemző, embert és gépet egyaránt próbára tevő geológiai viszonyok különösen nehéz feladat elé állítják a termelés gépesítésén dolgozó fejlesztő mérnököket. A vállalattal kapcsolatban többször is felrepültek — és néhány esetben teljességgel valósnak is bizonyultak - olyan hírek, hogy telepein szabad ég alatt rozsdásodnak a sokmilliós értéket képviselő gépi berendezések. Éppen ezért., vált elengedhetetlenül szükségessé, hogy oz amúgy sem könnyű helyzetben levő, szanált vállalat vezetősége átértékelje a fejlesztésre, gépesítésre vonatkozó terveit. , A vállalati igazgatótanács új fejlesztési koncepciót fogadott el, amelyről az elkészítésével megbízott műszaki fejlesztési osztály főmérnökét, Lafferton Győzőt kérdeztük. — Az új koncepció első számú ismérve, hogy a vállalat egyelőre nem vásárol újabb nagygépeket. A jövőben ki• sebb beruházásaink elsősorban a kisgépállomány, azok között is főleg a kiszolgálói folyamatokban résztvevő géppark fejlesztését célozzák. Ezzel párhuzamosan legfontosabb feladatunk a nagygépállomány felmérése és minősítése, az, hogy melyek a jövőben is hasznosítható berendezéseink, illetve melyek azok, amelyek qazdaságos felhasználására nincs remény a Mecsekben. — Eddig milyen eredményeket hozott a felmérés? — A vizsgálat során eddig egyértelműen bebizonyosodott, hogy az ESA jövesztővel ellátott DM 160-as pajzs — eddig félmillió tonnát termelt —.vagy a láncgyaluval felszerelt MVDD 120-as a mecseki geológiai viszonyok - között is jól alkalmazható a termelésben, a vógathajtók közül pedig a TEP-gépsor, valamint az EICKHOFF 110-es vizsgázott jól a vállalatnál. Néhánv berendezés — mint például a WEBSElőtérben a kisgépesítés adják a vágathajtó és fejtési nagyberendezéseket Komlón, a Központi Gépüzemben javítják a bányászatban használatos kis- és nagygépeket. Képünkön alkatrészeket gyártanak hazai alapanyagból és ezáltal tőkés importot váltanak ki. TÉR vágathajtó és az EIMCO- QDS széngyalu - esetében további kísérletekre, telepítésekre van szükség, hogy hatékonyságukról teljes mértékben meg tudjunk győződni. Néhány berendezésről azonban már most bebizonyosodott, hogy használhatatlanok a Mecsekben. Ilyen az MVDO—320-as szénomlasztásos berendezés és a PERARD vágathajtó.- Ez utóbbiak mekkora értéket képviselnek?- A PERARD gépek nettóértéke darabonként 15 millió forint, az MVDO—320-as bekerülési értéke 110 millió forint volt.- Mi lesz a használhatatlan Az egyik leajn^Sn Déváit kisgép a Mecseki Szénbányák üzeméiben a képen látható EIMKO hidraulikus rakodó gép. Mecsekben gépek sorsa? — Szeretnénk eladni őket, hiszen ezek a gépek más művelésű bányákban még jól hasznosíthatók. Az MVDO- 320-as után Jugoszláviából akadt már egy komoly érdeklődő, a továbbiakban esetleg magyar bányavállalatok jelentkezésére is számítunk. De ha nem sikerül értékesíteni őket, úgy marad a súlyra való eladás. " — A Mecseki Szénbányákban hány százalékos jelenleg a gépesítés, Illetve optimális esetben ez mennyire emelhető? — A föld alatti termelés gépesítettsége jelenleg 10 százalék körül mozog. Legkedvezőbb esetben a vágathajtás 25-30 százalékánál lehet az emberi munkaerőt gépekkel kiváltani, míg a fejtés esetében, ha a teljes szénvagyont és a' szigorú művelési szabályokat is figyelembe vesszük, 20-25 százaléknyi lehet ez a mutató. — Jelenleg hány nagygép dolgozik lent a termelésben? — Egyetlen egy sem, de ennek okai nem a hibás fejlesztési, gépesítési koncepcióra vezethetők vissza. Ha bárhol a világon körülnézünk, jól megfigyelhető a bányabeli nagygépek felértékelt helyzete. A magyar bányavállalatoknál viszont a bruttósítás ellenére ¡5 az alulé-tjfcju munkaerő jellemző. Ebből az ellentmondásból sokszor egyenesen következik, hogy a korszerű termelés telepítése a vállalat számára sokkal drágább. Az egyetlen megoldás az lenne, hogy ahol a geológiai viszonyok lehetővé teszik, az üzemek számára a belső használat korszerű ösztönző rendszerét kell kidolgozni.- A műszaki fejlesztési osztály dolgozott-e már ki valamilyen stratégiát a nagygépek hatékony alkalmazására?- Konkrét javaslataink még nincsenek, elképzeléseink vannak. Véleményünk szerint c vállalkozás természetesen 0 már említett ösztönző feltételek kíséretében itt is eredményhez vezethetne. Egy-egV célfeladatra üzemek, de kisebb önálló munkacsoportok is bérbe vehetnének gépeket. Ugyanez a lehetőség más bányavállalatok előtt is nyitva áll, a Mecsekben éppen nem használt gépeket számukra is bérbe adjuk. — A továbbiakban mi jelenti oz osztály számára a lég fontosabb feladatot? — A vállalat helyzetéből fa* kadóan a mi munkánk is tovább nehezült. Annak ellenére azonban, hogy a közeljövőben nem vásárolunk nagygépeket, a vállalat nem mondhat le a további fejlesztésről. Ez, most a megfelelő kisgépek kitelepítését jelenti, később valószínűleg újra előtérbe kerülnek majd a nagyobb berendezések is. A Mecsekbe viszont nem ayá'tcr.c!: iCmpiéx gépsorokat. Azok összeállítása — legyen az kis- vagy nagygép — továbbra is a mi feladatunk lesz. Kaszás E. Hulladéklerakó a siklósi városrész közvetlen szomszédságában. Fotó: Kórádi Gábor Szemetes ország vagyunk Szaporodnak az illegális lerakóhelyek Megérjük-e valaha, hogy az egyre gyűlő háztartási szemét, a kevésbé veszélyes és a kifejezetten veszélyes ipari hulladék ne veszélyeztesse és károsítsa a környezetünket, az életterünket? A kérdés a mai gazdasági helyzetet alapul véve költőinek tűnik. Pedig cseppet sem rózsás a helyzet — derült fény a valóságra a Somogy Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elmúlt héten megtartott ülésén. S ha még csak Somogybán sokasodnánok a szemétgondok, lennének szűkösek a megnyugtató megoldásra o szómba vehető pénzmagok, s ha csak ott nem kellene tartani attól, hogy elönt mindent a szemét és jóvátehetetlenül Károsodik a környezet. Hasonló gondok gyötrik a régió és az ország kisebb és nagyobb településeit és városait. A somogyi helyzet annyiban is lehangoló. mert a Balaton déli partja miatt a megye még inkább ország-világ szeme előtt van és külföldiek keserű tapasztalata számunkra lesújtó-. szemetes ország vagyunk. Igaz is, ennek megállapítására a hazai figyelem is elégséges. A testületi ülésen bemutatott színes diaképek sokkolták a végrehajtó bizottság tagjait és a téma megoldásában segítséget nyújtani akaró meghívón környezetvédelmi és vízügyi, köjálos, köztisztasági és más szakembereket. Láttunk gazdátlannak tűnő hivatalos és megszámlálhatatlan illegális szemétlerakó helyet, s a látvány a maga módján önmagunkról állított ki egyfajta bizonyítványt. Mert alapvetően pénzkérdés, hogy településeink mindegyikét bevonjuk a rendszeres szemétszállításba, s a szemetesjáratok végcélja mindenütt olyan szemétlerakóhely legyen, ahol a bekerített részen, a környezet különösebb károsítása nélkül az előírásoknak megfelelően lehet „kezelni" a szemetet. A „hivatalos" szeméttelepre és a szervezett szállításra előbb utóbb lehet találni valamilyen rövidebb-hosszabb távra szóló megoldást, mely lehet aránylag olcsó vagy méregdrága. De ml* legyen oz illegális szemétlerakó helyekkel, melyek úgy szaporodnak, mint esős tavaszi időben a gomba? Elcsúfítva patakot, tavacskát, és erdészéit, bűzlenek és szennyeznek, egyre csak híznak és pöffeszkednek bizonyítványául a kultúrálat- lanságunknak. A névtelen, arctalan és többnyire megfoghatatlan orv-szemetelők nem ismernek se Istent, se Máriát. Csak hordják-viszik a portájukon összegyűlt kocátokat, lomokat és szemetet. . . No nem a legközelebbi hivatalos szemétbányába. Nem. A lég' közelebbi dugihelyre. S alko" lom adtán talán ők a leghangosabb reklamálók, akik a sutyi szeméthalmok miatt megkérdőjelezik az adott település vezetésének rátermettségét- Ök a rövidebb, a számukra olcsóbb utat választják, hogy megszabaduljanak a szemetüktől. S, hogy az illegális szemétlerakók megszüntetése valójában mennyibe is kerül a lóvá tett településnek? 5 ha egyszer végre felszámolják, nemsokára 'kezdődik minden elölről. Az illegális szemétlerakó helyek többsége olyan, akár a hétfejű sárkány. Csak 0 mesébe i lehet végleg legyőzni. A valóságban mindig kinő a bűzokádó feje. M. L.