Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-19 / 197. szám
Leállították az örményországi atomerőművet Az idén, februárban a Szovjetunió Minisztertanácsának rendeletére leállították az örményországi atomerőmű első energiablokkját. Március közepén ugyanerre a sorsra jutott a második energiablokk is. A szovjet atomenergetika történetében először fordul elő. hogy bezárjanak egy működő, magas műszaki színvonalú atomerőművet. Az örmény atomrőmű Jereván közvetlen közelében fekszik, ahol több mint egy- millióan élnek. Jelentős a lakosság sűrűsége, az atomerőmű közvetlen környezetében is. Ezenkívül - s talán ez a legfontosabb - az atomerőmű földrengésveszélyes körzetben fekszik. Közelében található a köztársaság vízellátása szempontjából fontos ivóvízgyűjtő.-te- rület. E pszichológiai, erkölcsi és ökológiai érvek a csernobili erőmű katasztrófája után műszaki tényekkel bővültek. Az atomerőművek üzemeltetési szabályait megszigorították, s ekkor kiderült, hogy számos objektív ok következtében megoldhatatlan az atomerőmű olyan felújítása, rriely biztosítaná fokozott sugárvédelmét és további biztonságos üzemeltetését. A szovjet kormány ezért úgy döntött, hogy két éven belül beszünteti az atomerőmű működését. A katasztrofális örmény földrengés azonban előrehozta a már korábban elfogadott határozat megvalósítását. A dolgok kimenetele optimális, ám Örményország szempontjából nem könnyű. Az atomerőmű leállítása ugyanis energiaellátási gondokat okozott. Éppen ezért a raz- danyi vízierőművet gyorsított ütemben négy új energiablokkal bővítik, növelik a meglévő vízierőművek hatékonyságát, felújításuk és műszaki korszerűsítésük ütemét. Az örmény atomerőművet két év alatt hőerőművé alakítják. .. Bella Italia, te drága! Szemétgondok Ausztriában A FIAT újabb nagy üzletet tervez a Szovjetunióval A FIAT-cég arról tárgyal a Szovjetunióval, miként kapcsolódhatna be a szovjet személyautógyártás fejlesztésébe. A Szovjetunió jelenleg évi 1 millió személyautót gyárt, és a termelést rövid időn belül meg szeretné 1 kétszerezni. Nagy reményeket fűznek a Szovjetunióban a szovjet tervezésű, 1000 köbcentiméteres hengerűrtartalmú Oka típus gyártásához. Mint Romiti, a FIAT elnöke Milánóban közölte, a szovjetek enViek a típusnak a közös gyártásába szeretnék bevonni a FIAT-ot. Még nem tudni, mikor sikerül nyélbe ütni az üzletet. A Szovjetunió vegyes vállalat megalapítását indítványozza, 30-35 százalékos kisebbségi olasz részvétellel. A Pirelli-konszern a hét eleién szándéknyilatkozatot irt alá Moszkvában közös autó- gumiabroncs-gyártás megszervezéséről. Évi 10 millió darab autógumit gyártó üzemet akarnak létesíteni, 90 millió nyugatnémet márka értékben. A gumik nagy részét az Oka autókba építenék be. Az Oka 9yártása 1993-ban indulna be. évi 300 ezer autót állítanának elő. Az Oka-tervvel párhuzamosan további két új típus termelésének a beindítását is tervezik a Szovjetunióban. Vastagra tömött pénztárcára van szüksége annak, a"ki nekivág egy római vakációnak. Amikor egy liter tejért kereken egy dollárnak megfelelő lírát, két órai parkolásért még olykor annak dupláját fizeti ki szűkre szabott turistakeretéből a hétköznapi magyar turista, hajlamos arra gondolni, hogy ez csak az ő zsebének sok. Hiteles adatok bizonyítják azonban, hogy nem érzéki csalódás áldozata a sok idegen, aki kicsit szívja a fogót, miközben a Via Venetón háromezer lírás (két- dollóros) fagylaltját nyalogatja. Idén nyáron Rómánál már csak öt város drágább a világon: Tokió, New York és Sydney mellett két európai főváros, Stockholm és Koppenhága. Az olasz idegenforgalom nemcsak földközi-tengerparti konkurenseivel szemben került árhátrányba, hane i olyan országokat is maga mögé utasított drágaság dolgában, mint Svájc, az' NSZK, Franciaország vagy Anglia. Egy nemzetközi vizsgálat ugyanazt az ötnapos nyaralást mérte össze: középkategóriájú szállodát, napi kétszeri étkezést (!) és általában átlagos igényeket véve alapul. Arra a megállapításra jutott, hogy a turistának Brüsszelben két százalékkal, Párizsban öt százalékkal, Londonban nyolc százalékkal, Madridban pedig csaknem húsz százalékkal kevesebbet kell fizetnie, ha ugyanolyan jól akarja érezni magát, mint Rómában. Európában Koppenhága nem egészen két százalékkal, Stockholm viszont majdnem húsz százalékkal drágább. A miiá- nói Corriere della Sera a minap arra figyelmeztetett, hogy magas áraikkal és közepes színvonalú szolgáltatásaikkal az olasz szállodaipar könnyen kiszorulhat a nemzetközi idegenforgalmi piacról. A római vakációra költött összegnek általában a 63 százalékát a szállásköltség teszi ki, de a külföldiek nem veszik jónéven, hogy drágán mérik a reggelit, miközben másutt az bennfoglaltatik a szállásdíjban, és borsosán megfizettetnek olyan szolgáltatásokat, mint a szállodai mosatás, vagy akár a telefonhasználat, noha a skandináv országokban például a turista telefon- beszélgetéseket fél árú tarifával számolják el. Az olasz sajtóban egyre több vád éri a múzeumokat, amelyek az európai kultúra bölcsőjének számító Itáliában jószerivel egymást érik; mégsem mondható, hogy tárt kapukkal Járnák a látogatókat. A nyitvatartási idő ugyanis teljesen kiismerhetetlen - szinte úgy fest, mintha akkor lennének nyitva, amikor az alkalmazottaknak éppen kedve tartja. Miközben sok bírálat éri az idegenforgalom fogyatékosságait. az utazási1 irodák is ujjal mutogatnak egymásra. Egyebek között azt panaszolják, hogy mindhiába sürgetik évek óta az esti tömegközlekedés javítását, évek óta senki sem tett egyetlen lépést sem ebben az ügyben. Mert a külföldiek közérzete szempontjából egyebek mellett az sem mellékes, mennyit kell sötétedés után toporogniuk a megállókban, amikor esti programjuk után szállásukra igyekeznek. Ez is egy szempont lehet a sok közül, amiért egyre kevesebb idegen keresi fel azöröt várost és Itáliát - miközben az olaszok egyre nagyobb tömegben rajzanak szerte szét a világban. A következmény egyértelmű: szétnyílik az idegenforgalmi bevételek és kiadósok ollója, s ez már nem tréfa, márt kedvezőtlen a fizetési mérleg szempontjából. Amikor gazdasági fejlettség tekintetében Itália éppen maga mögé utasította Nagy-Britanniát és c tőkés világ ötödik ipari hatalmává lépett elő, kár lenne visszaesnie olyan területen, amely hagyományosan az ország erőssége volt eddig - figyelmeztetnek Rómában. Szűcs D. Gábor (Róma) A mérgező hulladékok nemzetközi kereskedelme nem mindig a ,,tisztességes kereskedelem” szabályai szerint bonyolódik le, amint azt a Greenpeace környezetvédő szervezet által készített tanulmány is jelzi. Nincs ez másként nyugati szomszédunk, Ausztria esetében sem. Ausztria például csak az idei év első negyedében 25 560 tonna veszélyes hulladékot exportált: jobban mondva ennyire adtak ki engedélyt az osztrák hatóságok. A bajok általában ott kezdődnek, ha a fogadó ország támaszt váratlanul nehézséget. Így aztán a hulladék néha sajátos útvonalat jár be, mint az a Petersberg nyugatnémet hajó esetében is történt. A hajó egy bécsi vegyiüzem lebontásából származó építési törmeléket és olajjal szennyezett földet szállított Törökországba, onnan Romániába, a szovjetunióbeli Uszty- Dunajszk (ideiglenes) végállomásig. , Sok probléma forrásaként a környezetvédők a kísérőlevelek körüli visszásságokat jelölik meg: néha ugyanis nem az áll a papíron, mint ami a valóságos szállítmány. Példa 3r re a bécsi Industrieabfallver- wertung cég zátonyra futott, veszélyes hulladékokat tartalmazó konténereinek esete. A „lakkot, illetve lakkmaradé- kot” tartalmazónak deklarált tartályokat először hajón Magyarországra, majd innen teherautóval a lengyelországi Strzelinben székelő LIMA céghez kellett volna szállítani - írja a nemzetközi veszélyes- hulladék-forgalomról készített Greenpeace-tanulmány. Az első nehézségek Magyarországon adódtak, ezért a hulladékot Wallsee-ből teherautóval, Linzből pedig vonattal közvetlenül Lengyelországba irányították. Az ottani hatóságok azonban rövidesen felfedezték, hogy a hordókban más van, mint amit feltüntettek rajtuk, s a szállítmányt visszafordították. Hogy pontosan mi is volt a hordókban, arra még mai napig sem derült fény. 1988-ban a bécsi Conva- laexius-testvérek szállítási vállalkozása ajánlatot tett, hogy 4500 hordó radioaktív hulladékot a bulgáriai Várna kikötőjén át Panamába szállít. Az ügyletből semmi sem lett, ugyanis az osztrák egészség- ügyi minisztérium nem adta ki a szükséges engedélyt, mivel Panama nem rendelkezik az OECD (Gazdasági Együttműködés* és Fejlesztési Szervezet) és az IAEO (Nemzetközi Atomenergia ügynökség) előírásainak megfelelő tórolóhe- lyekkel. Ugyanígy meghiúsult, mint ismeretes, 1986-ban az az ügylet is, melynek keretében Graz városának ipari és háztartási hulladékát helyezték volna el Mosonmagyaróvár közelében. A környékbeliek heves tiltakozására, akik a talajvíz elszeny- nyeződésétől tartottak, a magyar kormány leállította a szállítmányokat, miután 767 vagonnyi szemét már megérkezett. A Greenpeace-jelentés azonban egy másik Magyarországgal létrejött és meg is valósult üzletről is tud: eszerint 1986-ban és 1987-ben a bécsi földalatti építése során bizonyos mennyiségű vegyileg szennyezett kitermelt földet Magyarországra szállítottak és itt egy kiszáradt folyómederben helyezték el (információ- forrásként a szervezet magyar kormánykörök közleményére hivatkozik). Sajnos egyvalami biztosnak látszik az ilyen ügyletekkel kapcsolatban: a későbbiekben is találkozhatunk ezekhez hasonlókkal. Bognár Mária ■ A megtalált rqri síi- Kész vagyok bármilyen szakértői vizsgálatnak alávetni az általam feltárt temetési helyet, de csak akkor, ha engedélyezik az emberhez és keresztényhez méltó temetést —, mondta- Gelij Rjabov, a Moszkovszkije Novosztyinak annak kapcsán, hogy megtalálta az orosz cári család földi maradványait. Az író hosszú éveken át kutatta azt a történelmi drámát, amely során a Romanov cári családot 1918 nyarán Jeka- tyerinburgban - a mai Szverdlovszkban - ítélet nélkül kivégezték. A június 16-ról 17-re virradó éjszaka az Ipaty- jevszk ház kis szobájában az utolsó orosz cárral, II. Miklóssal együtt 11 embert, köztük egy 14 éves fiút és 6 nőt agyonlőtt a 11 tagú őrség. A történeti irodalomban elterjedt változat szerint a kivégzett embereket állítólag kivitték a városból és ott egy nyitott aknába dobták és kénsavval leöntötték. Az író korábban tapasztalt rendőr volt, szakszerű kutatást végzett, tanulmányozta az ösz- szes dokumentumot és tanú- vallomást. Csaknem 13 éves kutatás után találta meg azt a helyet, ahol a Romanovokat eltemették Rjabov szerint kutató elődeit az tévesztette meg, hogy a bánya térségében megtalálták a cári család ékszereit, az egyik cárleány kedvenc ölebének a tetemét és néhány gombot . . . Rjabov a kivégzést irányító Jakov lurovszkij titkos feljegyzéséből kiindulva kiderítette, hogy a kivégzetteket a bányánál csak levetkőztették, de másutt temették el, ott, ahol most feltárta a sírt. A Romanov család tagjainak földi maradványai, köztük II. Miklós koponyájának azonosítása teljes egybeesést mutat a halottakról rendelkezésre álló adatokkal. Az író szerint sokan már 1918-ban is tisztában voltak a cári család kivégzésének vitathatóságával. Ismeretes például, hogy Lenin a Központi Végrehajtó Bizottság ülésén arra figyelmeztetett: a gyermekek megölése árnyékot vet az orosz forradalomra és erősen kompromittálja azt a világ közvéleménye előtt. O A Romanov család Tobolszkban a háztetőn. Onnan vitték át őket 1918-ban Jekatyerinburgbo, kivégzésük helyére. (Baloldali kép). © Gelij Rjabov író Szverdlovszk közelében megtalálta és azonosította II. Miklós cár koponyáját.
