Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-19 / 197. szám

Leállították az örményországi atomerőművet Az idén, februárban a Szovjetunió Minisztertaná­csának rendeletére leállítot­ták az örményországi atom­erőmű első energiablokkját. Március közepén ugyanerre a sorsra jutott a második energiablokk is. A szovjet atomenergetika történetében először fordul elő. hogy be­zárjanak egy működő, ma­gas műszaki színvonalú atomerőművet. Az örmény atomrőmű Je­reván közvetlen közelében fekszik, ahol több mint egy- millióan élnek. Jelentős a lakosság sűrűsége, az atom­erőmű közvetlen környezeté­ben is. Ezenkívül - s talán ez a legfontosabb - az atomerőmű földrengésve­szélyes körzetben fekszik. Kö­zelében található a köztár­saság vízellátása szempont­jából fontos ivóvízgyűjtő.-te- rület. E pszichológiai, erköl­csi és ökológiai érvek a cser­nobili erőmű katasztrófája után műszaki tényekkel bő­vültek. Az atomerőművek üzemeltetési szabályait meg­szigorították, s ekkor kide­rült, hogy számos objektív ok következtében megoldha­tatlan az atomerőmű olyan felújítása, rriely biztosítaná fokozott sugárvédelmét és további biztonságos üzemel­tetését. A szovjet kormány ezért úgy döntött, hogy két éven belül beszünteti az atomerőmű működését. A katasztrofális örmény föld­rengés azonban előrehozta a már korábban elfogadott határozat megvalósítását. A dolgok kimenetele optimális, ám Örményország szempont­jából nem könnyű. Az atom­erőmű leállítása ugyanis energiaellátási gondokat okozott. Éppen ezért a raz- danyi vízierőművet gyorsított ütemben négy új energia­blokkal bővítik, növelik a meglévő vízierőművek haté­konyságát, felújításuk és mű­szaki korszerűsítésük ütemét. Az örmény atomerőművet két év alatt hőerőművé alakít­ják. .. Bella Italia, te drága! Szemétgondok Ausztriában A FIAT újabb nagy üzletet tervez a Szovjet­unióval A FIAT-cég arról tárgyal a Szovjetunióval, miként kap­csolódhatna be a szovjet sze­mélyautógyártás fejlesztésé­be. A Szovjetunió jelenleg évi 1 millió személyautót gyárt, és a termelést rövid időn be­lül meg szeretné 1 kétszerezni. Nagy reményeket fűznek a Szovjetunióban a szovjet ter­vezésű, 1000 köbcentiméteres hengerűrtartalmú Oka típus gyártásához. Mint Romiti, a FIAT elnöke Milánóban közöl­te, a szovjetek enViek a típus­nak a közös gyártásába sze­retnék bevonni a FIAT-ot. Még nem tudni, mikor sikerül nyél­be ütni az üzletet. A Szovjet­unió vegyes vállalat megala­pítását indítványozza, 30-35 százalékos kisebbségi olasz részvétellel. A Pirelli-konszern a hét ele­ién szándéknyilatkozatot irt alá Moszkvában közös autó- gumiabroncs-gyártás megszer­vezéséről. Évi 10 millió darab autógumit gyártó üzemet akarnak létesíteni, 90 millió nyugatnémet márka értékben. A gumik nagy részét az Oka autókba építenék be. Az Oka 9yártása 1993-ban indulna be. évi 300 ezer autót állítanának elő. Az Oka-tervvel párhuza­mosan további két új típus termelésének a beindítását is tervezik a Szovjetunióban. Vastagra tömött pénztárcá­ra van szüksége annak, a"ki nekivág egy római vakáció­nak. Amikor egy liter tejért kereken egy dollárnak megfe­lelő lírát, két órai parkolásért még olykor annak dupláját fi­zeti ki szűkre szabott turista­keretéből a hétköznapi ma­gyar turista, hajlamos arra gondolni, hogy ez csak az ő zsebének sok. Hiteles adatok bizonyítják azonban, hogy nem érzéki csalódás áldozata a sok idegen, aki kicsit szív­ja a fogót, miközben a Via Venetón háromezer lírás (két- dollóros) fagylaltját nyalogat­ja. Idén nyáron Rómánál már csak öt város drágább a vi­lágon: Tokió, New York és Sydney mellett két európai fő­város, Stockholm és Koppen­hága. Az olasz idegenforga­lom nemcsak földközi-tenger­parti konkurenseivel szemben került árhátrányba, hane i olyan országokat is maga mö­gé utasított drágaság dolgá­ban, mint Svájc, az' NSZK, Franciaország vagy Anglia. Egy nemzetközi vizsgálat ugyanazt az ötnapos nyara­lást mérte össze: középkate­góriájú szállodát, napi kétsze­ri étkezést (!) és általában át­lagos igényeket véve alapul. Arra a megállapításra jutott, hogy a turistának Brüsszelben két százalékkal, Párizsban öt százalékkal, Londonban nyolc százalékkal, Madridban pedig csaknem húsz százalékkal ke­vesebbet kell fizetnie, ha ugyanolyan jól akarja érezni magát, mint Rómában. Euró­pában Koppenhága nem egé­szen két százalékkal, Stock­holm viszont majdnem húsz százalékkal drágább. A miiá- nói Corriere della Sera a mi­nap arra figyelmeztetett, hogy magas áraikkal és közepes színvonalú szolgáltatásaikkal az olasz szállodaipar könnyen kiszorulhat a nemzetközi ide­genforgalmi piacról. A római vakációra költött összegnek általában a 63 szá­zalékát a szállásköltség teszi ki, de a külföldiek nem ve­szik jónéven, hogy drágán mé­rik a reggelit, miközben má­sutt az bennfoglaltatik a szál­lásdíjban, és borsosán megfi­zettetnek olyan szolgáltatáso­kat, mint a szállodai mosatás, vagy akár a telefonhasználat, noha a skandináv országok­ban például a turista telefon- beszélgetéseket fél árú tarifá­val számolják el. Az olasz sajtóban egyre több vád éri a múzeumokat, amelyek az európai kultúra bölcsőjének számító Itáliában jószerivel egymást érik; még­sem mondható, hogy tárt ka­pukkal Járnák a látogatókat. A nyitvatartási idő ugyanis tel­jesen kiismerhetetlen - szinte úgy fest, mintha akkor lenné­nek nyitva, amikor az alkal­mazottaknak éppen kedve tartja. Miközben sok bírálat éri az idegenforgalom fogyatékossá­gait. az utazási1 irodák is uj­jal mutogatnak egymásra. Egyebek között azt panaszol­ják, hogy mindhiába sürgetik évek óta az esti tömegközle­kedés javítását, évek óta sen­ki sem tett egyetlen lépést sem ebben az ügyben. Mert a külföldiek közérzete szem­pontjából egyebek mellett az sem mellékes, mennyit kell sö­tétedés után toporogniuk a megállókban, amikor esti programjuk után szállásukra igyekeznek. Ez is egy szempont lehet a sok közül, amiért egyre keve­sebb idegen keresi fel azöröt várost és Itáliát - miközben az olaszok egyre nagyobb tö­megben rajzanak szerte szét a világban. A következmény egyértelmű: szétnyílik az idegenforgalmi bevételek és kiadósok ollója, s ez már nem tréfa, márt kedvezőtlen a fizetési mérleg szempontjából. Amikor gazda­sági fejlettség tekintetében Itália éppen maga mögé uta­sította Nagy-Britanniát és c tőkés világ ötödik ipari hatal­mává lépett elő, kár lenne visszaesnie olyan területen, amely hagyományosan az or­szág erőssége volt eddig - figyelmeztetnek Rómában. Szűcs D. Gábor (Róma) A mérgező hulladékok nem­zetközi kereskedelme nem mindig a ,,tisztességes keres­kedelem” szabályai szerint bo­nyolódik le, amint azt a Greenpeace környezetvédő szervezet által készített tanul­mány is jelzi. Nincs ez más­ként nyugati szomszédunk, Ausztria esetében sem. Auszt­ria például csak az idei év első negyedében 25 560 tonna veszélyes hulladékot exportált: jobban mondva ennyire adtak ki engedélyt az osztrák ható­ságok. A bajok általában ott kezdődnek, ha a fogadó or­szág támaszt váratlanul ne­hézséget. Így aztán a hulla­dék néha sajátos útvonalat jár be, mint az a Petersberg nyugatnémet hajó esetében is történt. A hajó egy bécsi ve­gyiüzem lebontásából szárma­zó építési törmeléket és olaj­jal szennyezett földet szállított Törökországba, onnan Romá­niába, a szovjetunióbeli Uszty- Dunajszk (ideiglenes) végállo­másig. , Sok probléma forrásaként a környezetvédők a kísérőlevelek körüli visszásságokat jelölik meg: néha ugyanis nem az áll a papíron, mint ami a va­lóságos szállítmány. Példa 3r re a bécsi Industrieabfallver- wertung cég zátonyra futott, veszélyes hulladékokat tartal­mazó konténereinek esete. A „lakkot, illetve lakkmaradé- kot” tartalmazónak deklarált tartályokat először hajón Ma­gyarországra, majd innen te­herautóval a lengyelországi Strzelinben székelő LIMA cég­hez kellett volna szállítani - írja a nemzetközi veszélyes- hulladék-forgalomról készített Greenpeace-tanulmány. Az el­ső nehézségek Magyarorszá­gon adódtak, ezért a hulla­dékot Wallsee-ből teherautó­val, Linzből pedig vonattal közvetlenül Lengyelországba irányították. Az ottani hatósá­gok azonban rövidesen felfe­dezték, hogy a hordókban más van, mint amit feltüntet­tek rajtuk, s a szállítmányt visszafordították. Hogy ponto­san mi is volt a hordókban, arra még mai napig sem derült fény. 1988-ban a bécsi Conva- laexius-testvérek szállítási vál­lalkozása ajánlatot tett, hogy 4500 hordó radioaktív hulladé­kot a bulgáriai Várna kikötő­jén át Panamába szállít. Az ügyletből semmi sem lett, ugyanis az osztrák egészség- ügyi minisztérium nem adta ki a szükséges engedélyt, mivel Panama nem rendelkezik az OECD (Gazdasági Együttmű­ködés* és Fejlesztési Szerve­zet) és az IAEO (Nemzetközi Atomenergia ügynökség) elő­írásainak megfelelő tórolóhe- lyekkel. Ugyanígy meghiúsult, mint ismeretes, 1986-ban az az ügy­let is, melynek keretében Graz városának ipari és háztartási hulladékát helyezték volna el Mosonmagyaróvár közelében. A környékbeliek heves tiltako­zására, akik a talajvíz elszeny- nyeződésétől tartottak, a ma­gyar kormány leállította a szállítmányokat, miután 767 vagonnyi szemét már megér­kezett. A Greenpeace-jelentés azonban egy másik Magyaror­szággal létrejött és meg is va­lósult üzletről is tud: eszerint 1986-ban és 1987-ben a bécsi földalatti építése során bizo­nyos mennyiségű vegyileg szennyezett kitermelt földet Magyarországra szállítottak és itt egy kiszáradt folyómeder­ben helyezték el (információ- forrásként a szervezet magyar kormánykörök közleményére hivatkozik). Sajnos egyvalami biztosnak látszik az ilyen ügyletekkel kapcsolatban: a későbbiekben is találkozhatunk ezekhez ha­sonlókkal. Bognár Mária ■ A megtalált rqri síi- Kész vagyok bármilyen szakértői vizsgálatnak alávet­ni az általam feltárt temetési helyet, de csak akkor, ha en­gedélyezik az emberhez és keresztényhez méltó temetést —, mondta- Gelij Rjabov, a Moszkovszkije Novosztyinak annak kapcsán, hogy megta­lálta az orosz cári család föl­di maradványait. Az író hosszú éveken át ku­tatta azt a történelmi drámát, amely során a Romanov cári családot 1918 nyarán Jeka- tyerinburgban - a mai Szverdlovszkban - ítélet nél­kül kivégezték. A június 16-ról 17-re virradó éjszaka az Ipaty- jevszk ház kis szobájában az utolsó orosz cárral, II. Miklós­sal együtt 11 embert, köztük egy 14 éves fiút és 6 nőt agyonlőtt a 11 tagú őrség. A történeti irodalomban elter­jedt változat szerint a kivég­zett embereket állítólag kivit­ték a városból és ott egy nyi­tott aknába dobták és kén­savval leöntötték. Az író korábban tapasztalt rendőr volt, szakszerű kutatást végzett, tanulmányozta az ösz- szes dokumentumot és tanú- vallomást. Csaknem 13 éves kutatás után találta meg azt a helyet, ahol a Romanovokat eltemették Rjabov szerint ku­tató elődeit az tévesztette meg, hogy a bánya térségé­ben megtalálták a cári csa­lád ékszereit, az egyik cár­leány kedvenc ölebének a te­temét és néhány gombot . . . Rjabov a kivégzést irányító Jakov lurovszkij titkos feljegy­zéséből kiindulva kiderítette, hogy a kivégzetteket a bányá­nál csak levetkőztették, de másutt temették el, ott, ahol most feltárta a sírt. A Roma­nov család tagjainak földi maradványai, köztük II. Mik­lós koponyájának azonosítása teljes egybeesést mutat a ha­lottakról rendelkezésre álló adatokkal. Az író szerint sokan már 1918-ban is tisztában voltak a cári család kivégzésének vitathatóságával. Ismeretes például, hogy Lenin a Köz­ponti Végrehajtó Bizottság ülésén arra figyelmeztetett: a gyermekek megölése árnyékot vet az orosz forradalomra és erősen kompromittálja azt a világ közvéleménye előtt. O A Romanov család Tobolszkban a háztetőn. Onnan vitték át őket 1918-ban Jekatyerinburgbo, kivégzésük helyére. (Balol­dali kép). © Gelij Rjabov író Szverdlovszk közelében megtalálta és azo­nosította II. Miklós cár koponyáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom