Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-18 / 196. szám
1989. július 18., kedd Dunántúlt napló 3 Több a lejárt szavatosságú termék az üzletekben Laposabb lett a pénztárca, ezért kevesebb élelmiszer fogy az üzletekben, a polcokon felhalmozódnak a lejárt szavatossági idejű termékek, s ráadásul minden negyedik-ötödik vevőt becsapnak a közértekben - így som mázható az Országos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőség irányításával elvégzett vizsgálat, amelyet a közelmúltban Budapest és 14 megye több mint 1200 élelmiszerüzletében folytattak. Az QKPF jelentése megállapítja: az áruk minőségénél a legtöbb hiányosságot az okozza, (hogy a nagykereskedelmi vállalatoknál a kereslet visszaesése miatt felhalmozódtak a készletek, egyre több olyan áru kerül a boltokba, amelynek már lejárt, vagy a lejárathoz közeli a fogyaszthatósági, illetve a minőségmegőrzési ideje. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a tej és tejtermékek szállítása során gyakran megszakad a hűtőlánc. A húsforgalmazásban továbbra is gondot jelent, hogy egyrészt a húsipar az olcsóbb termékék iránt meg növekedett keresl etet 'nem képes jó minőségű áruval folyamatosan kielégíteni, másrészt a húst az iparban és a kereskedelemiben is változatlanul sok hibával bontják. Mind a sertéshús, mind a marhahús bontásánál az esetek egyharmadáíban tapasztaltak szabálytalanságot az ellenőrök. így az olcsóbb részeket is drágábban árulják az üzletekben. A hentesboltökban több eseten tapasztalták a hűtési és tárolási előírások megszegését. Az ellenőrök a vizsgálat idején mintegy ezer próbavásárlást végeztek. Ezek 21 százalékánál regisztrálhatták, hogy a vásárlókat becsapják, míg az eseték 9 százalékában a vevőik javára tévedték a pénztárosok. A kereskedelmi felügyelőségek a szabálytalanságok miatt 421 esetben szabtak ki pénzbírságot, összesen 966 ezer forint összegben. Kilencvennyolc i'ereskedelmi dolgozót figyelmeztettek és 9 ellen ibezdeményeztek fegyelmi eljárást. Az OKPF a vizsgálatok tapasztalatai alapján szükségesnek tartja, hogy a nagykereskedelmi vállalatok jobban alkalmazkodjanak a kiskereskedelem igényeihez, bontsák meg oz egységcsomagokat, s gondoskodjanak a megmaradt termékek visszaszállításáról. Reprivatizálási program a kereskedelemben A Mecsek Aruház divatáruosztályán Fotó: Kóródi Gábor Csináljuk vissza az egészet? Élnek még jócskán, akik emlékeznek a háború utáni időkre, az államosításokra, s most e meglett korú emberek kicsit furcsán néznek rám, amikor azt kérdezem: mit szálnak hozzá, hogy négy évtized múltán ismét magánkézbe kerülnek üzletek, hogy szakképzett eladók magánkereskedői igazolványért és ki tudja, hányféle, a majdan végzendő munkához szükséges papírért, igazolásért kilincselnek a hivataloknál? Látom rajtuk, nem nagyon hiszik, nem nagyon értik, komoly-e a kérdés, és talán el is küldenének a melegebb éghajlatra, ha nem lenne nálam éppen a Mérleg című újság, a KPVDSZ lapja, amelyben a szakszervezet és a szakminisztérium két első embere épp arról nyilatkozik, hogy megbeszéléseiken „a reprivatizálás különös hangsúllyal került szóba ..." Merkl Józseffel, a pécsi Mecsek A ruház igazgató jóval eredetileg, arról szerettem volna beszélgetni, hogy idén éppen húsz éve nyitotta meg kapuit ez az ötszintes bevásárlócentrum, hogy az épületet annak idején az Uránbányától vették. Több kereskedelmi vállalatnak is kínólgatták, de állítólag egyedül csak a Bara- nyaker látott benne fantáziát. Hogy megbánták-e, kik és hányszor? — azt nem tudom, mindenesetre az igazgatókelég gyakran cserélgették egymást, és maga a ház is átélt többtucat átrendezést az elmúlt két évtized alatt. Az első év végéig 83 millió forintot forgalmaztak — nem kis pénz volt az akkoriban —, igaz, a következő évben viszont már 163 milliót könyvelhettek el, tavaly pedig 421 milliós bevétellel zárták az évet. Egyenletes, szép fejlődés volt, amit tulajdonképpen meg az sem nagyon befolyásolt, hogy 1976-ban megnyitotta kapuit a másik nagy áruház, a Konzum. — A régi vásárlók még bizonyára ¡ál emlekszenek, hogy a konfekciórészleg eredetileg a földszinten volt, a harmadik és a negyedik emeleten meg raktárakat rendeztek be, a műszaki osztályt pedig a második emeleten találhatták — magyarázza Merkl József. - A ház jelenlegi beosztása 1970- ben alakult ki, akkor került a negyedik emeletre a bútorosz. tálv, eggyel leijebb meg a műszaki, azalatt pedig a ruházati részleg kapott helyet. Uj dolgok persze azóta is mindig történtek, így például 1986 őszén új berendezést kapott és átrendeztük a földszintet. Ide került a Tisza-shop, ami nemcsak itt, de vállalati viszonylatban is újdonság volt. Mindig igyekeztünk valamit változtatni a munkakörülményeken is. Ennek eredménye az idén be. szerelt új automata lift is. A mostani igazgató húsz év alatt az ötödik a sorban és 1986 szeptemberétől dolgozik az áruház élén. Az üzleti sikereket, az eredményeket ismerve cseppet sem számít rá az ember, hogy mindez Merkl József számára kevés, mástakar! Vállalkozni, önállósulni! — Valóban szeretnénk önállósulni, hiszen a ház elég komoly forgalmat bonyolít le, és ehhez rendelkezünk a megfelelő szakmai gárdával is. Belekalkulálva azt, hogy a jövőben esetleg nem csupán kiskereskedelemmel foglalkozunk, nemcsak a bolti értékesítést fogjuk erőltetni, de más elképzeléseink is vannak, a legfontosabb, hogy a köztudatban, a vásárlók szemében egy ¡ól ellátott, udvarias eladókkal dolgozó áruház maradjunk. Persze, tisztában vagyunk azzal, hogy az önállóság nagyobb felelősséggel jár és a vállalat központjával is megváltozik a viszonyunk, mégis úgy gondolom, vállalnunk kell. Münszter András, a Baranya Kereskedelmi Vállalat igazgatója egy múlt év őszén Pécsett lezajlott szakmai tanácskozástól számítja a változásokat. Először történt meg az iparcikk kereskedelemmel foglalkozó vállalatok történetében, hogy a szakma képviselői egyértelműen állást foglaltak: valamit tenni kell! ‘Elsőként azt cselekedték, hogy valamennyi igazgató aláírásával levelet írtak Beck Tamás kereskedelmi miniszternek, ezt követően* a vállalatok külön-külön is megtették a lépéseket. — Eldöntöttük a legfontosabb elveket, mindent megkonzultáltunk és a javaslatot bevittük a vállalati tanács elé — mondja Münszter András. — Döntenünk kellett, hogy a száz üzletünk közül melyiket hogyan működtetjük tovább, hogy mi legyen a követendő sorrend. Hisz az önállósuló egységekben nem elég csupán kereskedőknek lenni, de pénzügyi, közgazdasági, számviteli ismeretekkel is rendelkezni kell. Az elvek még mindig csiszolódnak, de már vannak önálló egységeink. Február 1-jé- től működik a Baranya—Trade Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Május elejétől megkezdte a működést a kertvárosi Diana Aruház is, mint Diana Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Az áruházi önálló szervezetek mellett lehetséges, hogy a Baranyakernél egy idő után különféle területi és szakmai szervezetek is kialakulnak. De mi ¡esz akkor a központtal, szükség lesz-e annyi emberre? S vajon a vállalat központjának szolgáltatásait veszik-e iqénybe az önállósult üzletek? Mi lesz azokkal, akik most már magánkereskedőként dolgoznak egy-egy áruházban, hogyan végzik feladatukat? * Nem lenne teljes a híradás a Baranyakernél folyó változásokról, ha kifelejtenénk: a céqbírósógi bejegyzés után, július 1-jétől az idén két évtizedes múltját ünneplő Mecsek Áruház is önálló lett és a jövőben mint kft. működik tovább. Ferenci Demeter Tapasztalatok és lapok cseréje DN Panorámával a szabad sajtó napján A Munkás főszerkesztője rikkancsként árulta folyóiratát Talán nem véletlen, hogy éppen a francia forradalom 200. évfordulójának előestéjén rendezték meg a szabad sajtó ünnepét Nyíregyházán, a megyei művelődési központban. A július 13-ára szervezett program kezdeményezője az ELTE felsőoktatási, művelődési-közéleti tanácsadó szolgálata volt, s ötletüket dicsérendő több résztvevő arról beszélt, hogy hasonló bemutatkozási lehetőséget más településeken is biztosítani kellene a közelmúltban megszületett új lapok számára. Márt csak az olvasók miatt is, akik bizony kapkodják a fejüket a nap mint nap megjelenő új sajtótermékek láttán. A lapiadítássol és terjesztéssel kapcsolatos tengernyi gond megvitatása mellett igazi műhelytalálkozának bizonyult az összejövetel, melyen központi kérdés volt, hogy hal húzhatók meg a tájékoztatás szabadságának politikai, erkölcsi, technikai határai. Mindehhez a kérdésikörhöz hozzászólhattak a 12. művelődéstörténeti nyári egyetem résztvevői is, akik Tiszadabról érkeztek az ünnepségre. Szabad száj, Munkás, Dátum, ma holnap, Határszél, Sorsak - mindez csak egy csokor azon közelmúltban alapított napilapok, folyóiratok közül, amelyek éltek a szabad sajtó ünnepe által biztosított bemutatkozási lehetőséggel. De kaphattak az egybegyűltek a nemrégiben életre hívott katolikus ifjúsági lap, az Igen, vagy például a piciny község, Tápió- szele lapjának, a Szele Élete legújabb példányaiból is. Mi magunk a Dunántúli Napló Panoráma című politikai magazinunkkal nyertük el a részvétel jogát. Élve az alkalommal, arról adhattunk tájékoztatást, hogy miként lehet új lapot életre hívni anélkül, hogy a szerkesztőség néhány tagja elhagyva régi .munkahelyét, úttörő vállalkozásba kezdene. Az olvasók nagyobb tömegeivel való találkozásra Nyíregyházán, :a Zrínyi Ilona utcáiban felállított pavilonoknál nyílt módunk. A járókelők némiképp meglepődtek, hogy a sajnos egyre drágább lapok zöméhez most kivételesen ingyen juthattak hozzá. Különös színfoltja volt a sajtóutcának, hogy Bottyán Kiss Mihály, a Munkás című független politikai és művészeti folyóirat főszerkesztője rikkancsként árulta saját lapját. „Magad uram, ha szolgád nincsen" - mondhatnánk. Ám azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mostanság igen nagy verseny alakult ki a sajtótermékek piacán. Éppen ezért minden alkalmat ki kell ¡használni, hogy vegyék a lapot... Balog N. Az ünnep sajtóutcája — előtérben a „rikkancs főszerkesztő' Éjféli beszélgetés Zoránnal Koncert után Bandó nyaralójában Kellemes nyárest az orfűi sporttábor melletti szigeten. Kis szabadtéri színpad, a most újra megnyílt Eldorádó bár, Zorán és Nagy Bandó (mint házigazda), ez volt a kínálat az „Orfűi Nyár" legutóbbi rendezvényén. Az előadást követően Zorán Nagy Bandó nyaralójában adott lapunknak interjút. — A Szép Holnap című nagylemezen szerepel a „Hé 68! is. Ugyan ma este ez a szám Kern András távollétében nem hangozhatott el, a műsor hallgatása közben mégis eszembe jutott: a ’68-as reformfolyamatot többek közt a hazai rockélet robbanása kísérte. Állítása ma is a reform jellemzi hétköznapjainkat. . . Vajon a rock most miért szorul ki a közéletből? — Nem szabad a két időszakot összehasonlítani. Húsz évvel ezelőtt egész Európa forrongott, a rock pedig generációs lázadások jelképe lett. Ma egeszen más a helyzet. De meg kell mondjam: a mai reformra még nemcsak a rock nem válaszolt, de a többi művészeti ág sem. Persze ilyen felfordulásban az nem is csoda. Meg hát attól tartok: legtöbbünk azt qondolja, hiába talál ki valamit májusban, ha az a kiadás miatt csak októberben juthat el a közönséghez. hisz addigra naqy valószínűséggel aktualitását veszti. A kérdést persze úgy is fel lehet tenni, hogy ma miért nem annyira fontos a rock, mint húsz évvel ezelőtt? Erre a válasz ugyanaz: a mai rohanásban az alkotóművészet mindenképpen háttérbe szorul. — A beat nemzedék ma már a negyvenévesek táborát jelenti. A hajdani lázadók egy része manapság a hatalom csúcsain, a politikában, a bankszférában szorított magának helvet, míg van ki csendes belenyugvással éli kispolgári ¿letét... — És miért rossz ez? A világon mindenütt a negyvenes a legmunkabíróbb korosztály, úgvhogv abban, hogy a beat- nemzedék a „h.atalom átvételén" munkálkodik, nem látok semmi különöset és kivetni valót. Kispolgári életmód? Mit kell érteni ezen? Azt, hoqy nevelem a gyerekem és örülök a családomnak? Ha igen, akkor vállalom, hogy kispolgár lettem; Mitöbb, örömöm telik benne. — Ha már a hatalomról eseti szó: Zorán kikre szavaz? — Sajnálatos, de a jelenlegi palettán egyetlen olyan szín sem található, melyben ráismernék az általam ideálisnak tartott, a humanizmust mindenek fölé helyező irányzatra. — A könnyűzenei szakszervezet alakulásakor téged választott vezetőjének. Most mintha túl nagy lenne a csend... — Nemrég alakultunk újjá, cirka ötszázan vagyunk. Próbálgatunk ezt-azt, de hogy eredményt ériünk el, ahhoz időre lesz szükség. — Új műsorod miről szól majd? Vagy ez teljesen a Presser-Dusán szerzőpárostól lűgg? — Továbbra is ők írják a dalaimat, de most hiába mondanék bármit. Lehet, hoqy úgy alakul: két hónap múlva az egész megváltozik. Pauska Zsolt
