Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-17 / 195. szám
1989. Július 17., hétfő Dunántúli napló 5 A héten még kaisziakció Ne tördeljék a fák ágait-! Szedd, fizess, vidd Daititzrói Bízvást állíthatom, a befőttbe, lekvárba, dzsembe való kajszit nem nagy kunszt összegyűjteni a Pécsi Állami Gazdaság Danitz-pusztai gyümölcsösében: feleségemmel és gyermekemmel röpke fél óra alatt öt kilót szedtünk le, s igazán nem úgy, hogy agyonhajszoltuk magunkat. A fák roskadoztak a pirosas-sárgás gyümölcsösöktől, nem mondom, egy létra elkelt volna, de a fatörzsekre állva, az ágakba kapaszkodva kényelmesen lehetett gyűjtögetni. A gazdaság pénteken nyitotta meg barackosát a lakosság előtt, akik élnek is a lehetőséggel. Az immáron hagyományossá vált Szedd, fizess, vidd akció ezúttal is népszerű. Kanizsai Csillától, az egyik mérleget kezelő hölgytől tudom, hogy az elmúlt napokban 600 000 forintot fizettek a kasszákba a szedők-vevők, ami azt jelenti, hogy 352 tonna sárgabarackkal lettek könnyebbek a fák. Pénteken és szombaton ezrek serénykedtek, tegnap némileg kevesebben voltak, de ottjártunkkor — legalább is Sulyok lános rendészeti vezető szerint — száznál is több autó volt a gyümölcsösben. Miért kell rendészet? Az indok: akadnak olyanok, akik telepakolják a kocsijukat, s csupán néhány kilogrammot méretnek le, s fizetik ki a kilónkénti 17 forintot. A terület elhagyásakor éppen ezért ellenőrzik a számlát, amit összehasonlítanak — no nem méréssel, csupán szemrevételezéssel — az autóban kosarakban, zacskókban, ládákban lévő barack mennyiségével. Meddig tart a kajszi-akció? A hét közepéig egészen biztosan. Ami elszomorító tény: sok fa úgy néz ki, mintha tornádó söpört volna keresztül rajtuk, vaskos ágak letörve hajlanak a földre, rajtuk a barackok fonnyadoznak, fatörzsek kettéhasítva száradnak , . . Úgy tűnik, szedés közben néhány emberből kiveszik a kímélet. Pedig sokan jövőre is szeretnének visszajönni. R. N. Halál a tóban A Vasas és Somogy kö- ‘ zelében lévő 25-ös bányató felszíne mozdulatlan. A környezet idilli. Egy házaspár közelít a tó felé. Alig 100 méter hosszú a zugfürdőhely, a csendes szemlélődő szépnek találja. S miért is ne? Honnan tudná, hogy a tó nyugalmas tükre 30-40 méteres mélységet takar, víz rendkívül hideg. A fürdést tiltó tábla Időről időre eltűnik, talán most is hiányzik. Először a feleség megy be. A férj utánaindul. Régebben külszíni fejtés volt. Úgy hírlik, hamarosan betemetik a tavat, s újból megnyitják a Rücker külfejtési bányát. Még egy-két karcsapás . . . Hirtelen hűvös lesz a szél, fodros a víz, viharos az ég. Az asszony eltűnt. , . A férj, a barátok hiába keresik. Csend van, halotti csend. * A Rücker-tó. minden évben megszedi áldozatait. A közelmúltban egy fiatalasszony lelte halálát az alig 5-6 fokos vízben. A búvárok négy nap múltán hozták a felszínre. Gyura Barbara Márévári vigasságok A büfénél még a zsíros kenyér is elfogyott... Iparművészek árulták portékájukat, Moravetz Levente és Dévényi Ildikó, nézők egy csoportja a Márévári vigasságon. Fotó: Kóródi Gábor Nívós, könnyed irodalmi műsorok gyerekeknek és felnőtteknek Kegyesnek bizonyult az időjárás tegnap a kirándulókhoz Baranyában: nagyobbára, főleg délután, szép, fényes napsütés fogadta a szabadba vágyókat. Móré váránál pedig egész nopos program is mindazokat, akiket a fölújított Máré-vári vigasságok hívogatták a középkori várrom környezetébe, ahol a friss erdei levegőn és a festői kilátáson túl nívós műsorok és a szokásos vásári kínálat részesei lehettek. Két éve próbálták meg először az egész napos vigasságokat itt. Ám akkor hiába fáradoztak vele a rendezők, a programot elmosta az eső; tavaly meg beomlott a várfal, azért maradt el. Az idén azonban végre sikerült ösz- szehozni. S akik tudtak róla, és ide kirándultak, nem bánták meg. Általában családokat láttam, s a vár alatt 8-10 vásározót: cserepes, faesztergályos, vattacukros, pecsenyesütő, meg gyümölcsárusok sátrai, standjai álltak ott még délután is kitartóan. Tetszetős árukkal, de a lacikonyhós kivételével nem túl nagy kereslettel. A jó, friss levegő megtette a magáét: délidőben minden sültféle, virsli, hurka, kolbász elfogyott, kora délutánra még a zsíros kenyér is . . . A, gyerekeket és öregeket egy kis vórbusz hozta fel, így a műsorokhoz idejében összegyűlhetett a közönség. Dé'- előtt a Komlói Bányász Koncert-fúvószenekar adott hangulatos térzenét a várudvaron, majd Regélő cimmel az ismert szekszárdi Holló együttes dalolt, mesélt a gyerekeknek. Ebéd után pedig a felnőtteknek szólt Adjon Isten! című irodalmi műsoruk. Négy óio felé megérkezett a prog-- ram két színművésze, Dévényi Ildikó és Moravetz Levente, a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Könnyed, kellemes hangulatú, vidám, zenés összeállítással szórakoztatták a jelenlevőket. Sikerük volt, a közönség jól érezte magát. Kár, hogy valószínűleg kevesen tudhattak erről az eseményről. A program és a hely nagyobb érdeklődést is elbírna. Talán jövőre. Megéri! W. E. Falusi turizmus Vágyak és realitások A falusi turizmus nem újkeletű szó, hanem ismeretlen fogalom Magyarországon. Hogy most mégis ejy- re gyakrabban szóba került, annak az a legfőbb oka, hogy a vidéki lakosság is egyre inkább szeretne valamilyen vállalkozásba kezdeni, pótolni, amit a közös gazdaság, a sovány föld, vagy a hiányzó infrastruktúra nem tud nyújtani. A közös fellépés érdekében nemrég egy szervezetet is létrehoztak Magyar Falusi Vendégfogadók Szövetsége néven. Programjuk, elképzelésük és némi kis tapasztalatuk is van, de a döntő mégis az optimizmus, amivel munkához láttak. Nem vitatom: a szövetség jót akar, csakhát - szerintem — még mindig kevésbé számol a realitásokkal. Ezt látszik igazolni a sásdi tanácskozás is, ahol számos lelkes hozzászólás, vélemény, javaslat hangzott el, mit kellene tenni, hogy kellene tenni, hogy a hazai falvak is úgy fogadhassák a csendre, nyugalomra és a sajátos kikapcsolódásra váró idegent, mint például azt nálunk nyugatabbra lévő országok mór hosszú ideje teszik. Mégis úgy vélem, a vágy és a realitás két külön dolog. Jómagam a tanácskozás kezdése előtt tettem egy kis sétát a sásdiak által a falusi turizmus egyik jövőbeni nagy lehetőségeként emlegetett Varga községben. Már a felsőegerszegi bejáró után meglepő látvány fogadott: az út jobb oldalán gomolygó fekete füsttel égett a szeméttelep. A falusi boltos arról panaszkodott, hogy nem szállítja« rendesen az üdítőt, ettől eltekintve a kocsma mellett három úr éppen sörözött. Falusi turizmusról már évtizedek óta sokan és sokat beszélnek. Tenni azonban elég keveset tettek nemcsak a falusi vendégfogadásért, de magáért a faluért sem. A falvak többségéből elköltözött az értelmiség, elvitte: az iskolát, sok helyen megszűnt a vasút, a termény- daráló, a közigazgatási és a szövetkezeti központ. Nincs szolgáltatás, orvos is csa; hetente egyszer-kétszer, és ez ' nemcsak a hátrányom helyzetű kistelepüléseken van így. Tavaly öttagú családommal mi magunk is kipróbáltuk a falusi turizmus egyik változatát. A végeredmény tizenegy éves kisfiamnak - agyhártyagyulladása lett, és, hogy a betegség nem ért tragikus véget, az a pécsi Gyermekkórház, a bajban rögtön cselekvésre kész orvosainak és segítőinek köszönhető. A testet, lelket megedző bajok után én mégis hiszek a falusi turizmusban. Hiszek benne, de tudom: másként kell csinálni, mint eddig! Józanabbul, kevesebb lelkesedéssel és talán kicsit több előrelátással, türelemmel! Csak ott fogadni vendéget, ahol annak meg lehet teremteni az alapvető feltételeit, lehet tartani az elemi higiéniai szabályokat, van út, bolt, ellátás és mindenekelőtt egészséges ivóvíz. Rendszeresen megfordulok olyan országban, ahol soha sem iszom csapvizet. Csakhogy a legkisebb faluban is lehet innivalót vásárolni, akár késő éjszaka is. Nálunk mi van? Háromszá’ baranyai településből 160 nak nincs egészséges ivóvize és csak 130-ba szállítanak a kisgyerekeknek, a terhes anyáknak a budafai tasakosból. A falusi vendégfogadók szövetségének talán éppen ezer az áldatlan állapoton kellene legelőször változtatni, vagy a változást kieszközölni. Igaz, a szövetségnek nemigen van szüksége az újságíró tanácsaira, hisz a sásdi tanácskozáson többé-ke- vésbé körvonalazódott: tisztában vonnak a nehézségekkel. Éppen ezért felkarolják a szobáikat kiadni szándékozó falusi háztulajdonosokat, segítik, támogatják a jó kezdeményezéseket, pályázatot írnak ki, tanfolyamokat rendeznek, továbbképzéseket tartanak. A falusi vendégfogadós nem haszontalan dolog, és a mai világban különös aktualitása is van. Igaza van annak a szakembernek, aki kiszámolta, hogy egy nyolcágyas falusi panzió éves jövedelme megfelel 8-10 hektár termőföld művelése során keletkező tiszta bevételnek. Csakhogy, ez a példa még nincs honosítva - külföldről származik. Ferenci Demeter El Mohácson, csaknem ismeretlenül, egy tehetséges zeneszerző. Bojtár Lászlónak hív- jók. Néhány éve nyugdíjas. Addig meg római katolikus kántorként kereste négytagú családja nem túl vaskos karaj kenyerét. Pályája nem egészen ebbe az irányban indult el. Valamikor az ötvenes évek elején, munka mellett a pécsi egyeMiskolcon a nyertes művel orgonát avattak Mohácsi zeneszerző első díja tem jogi karán végzett. Ám a záró szigorlatok előtt — „mezei" jogász lévén - behívták katonának . . . Később pedig bizony - 1951-et írtunk! - neki se maradt sok kedve hozzá. Meg akkor már igencsak vonzotta a zenei pálya. Egyelőre az egyházi zene. Régóta ismerem. Azóta, hogy egyszer - évtizedek távolából fölrémlik —, arra járva orgonaszót hallottam a Gólya utcai kis templomocskából. Valaki Bachot játszott, nem is akárhogyan egy novemberi estén, bele a ködös, sötét nagy magyar „éjszakába", úgy 1957 táján. . . Fölmentem, ott ismerkedtünk meg. Azután hosz- szabb ideig nem, majd sók érdekes dolgot halottam felőle. Tíz-egynéhány éve, miután kisebbik, mozgásképtelen fiúgyereke -, akit feleségével fölváltva gondozott, ápolt 26 éven ót -, elhunyt, szabadidejében, a komponálás mellett, helytörténeti kutatásokra adta a fejét. Mohács zenei múltját cédulázta. Tanulmányaival pályadíjakat nyert. Miközben kórusműveket és sokféle kamarazenét komponált. A Magyar Rádió több művét műsorán tartja ma is. És persze egyházzenei és orgona- műveket is alkotott, ám akkor még minden publicitás nélkül. Nemrég megtört a jég. A miskolci Szent Anna templom hangszerének a felavatására országos orgonamű-pályázatot írtak ki. Több darabját beküldte erre, s az egyiknek, a Gyászinduló Kodály emlékére c. kompozíciójának odaítélték oz első díjat, amely bizonyos pénzösszeggel - és nem elhanyagolható szakmai tekintéllyel jár. Bekopogtatva hozzájuk, a mű születése felől érdeklődtem.- Kodály halála után hat évvel jutott eszembe a darab ötlete. Miután nagyjából mo- tívumonyagában és formailag is összeállt bennem, akkor vetettem papírra. Orgonán utána szólaltattam meg, hogy ellenőrizzem magamat, miközben számomra is meglepően sok jó zenei ötlettel sikerült kiegészíteni. A mű egyébként református korálvariációkból építkezik. A miskolci orgona felavatásakor Koloss István mutatta be - mesélte.- Jelenleg min dolgozol?- Az Újvidéki Rádió magyar adáso zenei főszerkesztősége megrendelésére, kamarazenekarnak népdalfeldolgozásokat készítek. A mohácsi vegyeskarnak pedig egy kíséret nélküli népdalcsokrot fogok írni - mondta. Bojtár László megközelítően 200 művet alkotott eddig. Orgonadarabjai egy részét neves művészek, Pécsi Sebestyén, Gergely Ferenc, Halász Béla és mások szólaltatták meg először. írt színpadi zenét, oboa- és kórusdarabokat, népdalfeldolgozásokat. Legismertebb müve a Mohácsi bokréta amelyet 16 éven át eddig évente több mint 30 alkalommal sugárzott a Magyar Rádió az Állami Népi Együttes kórusának előadásában. Milyen szép lenne, ha egyszer Pécsett is hallhatnánk a most első díjat nyert - Kodály emlékének szentelt - or- aonaművét! W. E.
