Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-15 / 193. szám
1989. július 15., sxombat Dunántúli napló A népfront nem kizárólagos letéteményese a nemzeti közmegegyezésnek Poraiból éledt főnix? Beszélgetés Dobos Lászlóval, a HNF Ügyvezető Elnökségének titkárával Aratók a Dráva partján A Hazafias Népfront is azon szervezetek, mozgalmak sorába tartozik, amelyek az új politikai szituációban új meghatározást kívánnak megfogalmazni önmagukról. Nem titkoltan ez lesz a legfőbb feladata az őszre meghirdetett népfrontkongresszusnak, amelyet lehet. hogy az eredeti — október 14-i - időpontnál néhány héttel korábban tartanak meg. A mozgalom alulról építkezésének elve szerint májusban és júniusban sorra zajlottak a megyei népfrontértekezletek, június 21—22-én pedig regionális tanácskozásokat tartottak a HNF Országos Tanácsa jelenlegi és már a következő ciklusra megválasztott tagjai a kongresszus előkészítésének jegyében. A délmagyarországi régiónak pécsi tanácskozásán részt vett Dobos László, a Hazafias Népfront ügyvezető elnökségének titkára is, akivel a mozgalom jelenének, feltételezhető jövőjének kérdéseiről beszélgettünk. — A megyei népfrontértekezletek, o régiós tanácskozások milyen tapasztalatokkal, értékelésekkel járultak hozzá a kongresszusuk előkészítéséhez?- Mindenekelőtt azzal a megfogalmazott szándékkal, hogy a népfront nem túlélésre rendezkedik be, hanem egy új helyzetre akar új válaszokat adni. Úgy gondolom, hogy poraiból éledt főnix a hazafias népfrontmozgalom. Azok az emberek, akik eddig megszokásból, vagy azért, mert ez volt az egyetlen lehetőségük, vettek részt mozgalmunkban, most az új helyzetben újra gondolták, hogy mellettünk és velünk vannak-e? Nemcsak ők jöttek közénk, hanem számosán olyanok is, akik most először tették le a voksukat mellettünk, mert szükségesnek ér- zik a népfront jelenlétét a helyi politikában. A megyékben is úgy vélik, hogy a népfront olyan politikai erő, amelyet pártokkal nem lehet pótolni. Hogy országosan mi lesz, azt nem tudom megjósolni. Szerintem azt senki sem tudja előre megmondani, hogy az ősz elején, a kongresszusunk időpontjában milyen politikai helyzet lesz az országban. Kétségkívül mutatkozik valamiféle kötélhúzás mozgalmunk iövőjét illetően. Mi olyan nép- bont'kongresszust szeretnénk, amelyben megjelennek mindazon politikai színképek, amelyeket a megyei népfrontértekezletek is felmutattak. Az Országos Tanács eddig megválasztott tagjai számomra azt bizonyítják, hogy ezek a színképek a kongresszusi küldöttekben, az Országos Tanács tagjaiban megtestesülve jelen is lesznek a kongresszuson. !9y a legbaloldalibb szervezetek képviselői is, s gondolom, hogy hallatni fogják a hangjukat is. Sokan úgy vélik, hogy nekik nem igen van helyük a népfrontmozgalomban. Az azonban csak a kongresszuson dőlhet el, hogy nekik és más szélsőségeknek milyen szerepük, hatásuk lehet az új népfrontarculat kialakításában. A népfrontmozgalomban tapasztalataim szerint a leghevesebb vitát az a téma váltotta ki, hogy vajon az őszi kongresszus a népfront soros kongresszusa legyen-e, vaQy űjrakeresztelő kongresszusként *9? más néven szereplő mozgalom alsó országos tanácskozása. On milyen álláspontot képvisel ebben a kérdésben? — Én mindig azt mondtam erről, hogy nem ez a központi kérdés. Úgy látom, hogy az éppen lezojlott, vagy folyamatban lévő események lényegesen megváltoztatják ebbéli véleményünket. Nagyon fontosnak érzem azt, hogy határozott cezúrát húzzunk, amelyben kimondjuk: mi nem az a népfrontmozgalom vagyunk, amilyen az egy évvel korábbi volt. Ha ezt nem mondjuk ki, akkor elsodor bennünket a történelem. Arra a korábbi népfrontmozgalomra szerintem semmi szükség. Az annyira hozzákötődött a korábbi politikai szisztémához, annyira az egypártrendszernek a gyermeke volt, hogy ha nem vagyunk képesek teljes határozottsággal elválasztani magunkat tőle, akkor utána hullunk a politikai süllyesztőbe. Ehhez a politikai önmeghatározáshoz elengedhetetlennek tartom a név megváltoztatá,- sát is, valamint, hogy kongresszusunk az új név alatt az első sorszámot viselje. — Milyen új név jöhet számításba?- Például a Magyar Népi Szövetség, amely nevében kifejezi ennek a mozgalomnak népi jellegét és történeti gyökerét is felmutatja. — A régiós tanácskozáson On a vitoinditá előadásában kitért azokra a kihívásokra, amelyek a népfrontmozgalmat érik most többek között az MSZMP, o pénzügyi kormányzat, az egyházak és az áj politikai szervezetek részéről. Az első a „már megtette a kötelességét, a mór mehet" alapon - viszonyul a népfrontmozgalomhoz, a másik a költségvetését kivánja megdobban lefaragni, a harmadik feltételeket szab az együttműködéshez, tagjainak a mozgalomban való részvételéhez, a negyedik kör a népfront létjogosultságát kérdőjelezi meg — mondotta az előadásában. Melyik kihívás vág leginkább a népfront elevenébe?- Megyénként, városonként, községenként más-más kihívás lehet az érzékenyebb. Én tapasztalatból a Belgrád-rakpar- ti észlelés következtetését mondhatom: az új szervezetek kihívása tűnik a legerőteljesebbnek. Mégpedig azért - s itt emberi mozzanatokat is óhatatlanul hozzákeverek, bár ez a politikában nem túl szerencsés — mert sokan, akik a népfrontban tevékenykedtek netán évtizedeken keresztül, máról holnapra leírták ezt a mozgalmat. De nemcsak leírták, de úgy vélik, hogy ha politikai céltáblának teszik meg, akkor ezzel saját cégérüket élénke'bb színekkel tudják megfesteni, s így talán elfo- gadhatóbbá tenni bizonyos körökben. Azokra gondolok, akik a népfrontban a honismeret, a környezetvédelem, a telepüiéspolitika területén dolgoztak, most pedig úgy vélik, hogy amit a népfront ezeken a területeken tett, az nem volt komoly és nem volt hiteles. De hát az ő munkájuk is benne volt, s nyilván erejük, képességük szerint mindent megtettek érte. Az új szervezetek közül nagyon sokan hátat fordítanak ezeknek a területeknek és általános politikai kérdésekkel kívánnak csak foglalkozni. Ez viszont a népfront számára nemcsak új kihívást, de új lehetőséget is jelent. Azt, hogy mi nagyon is konkrét helyi ügyeket intézünk, azokban közreműködni Tgyek- szünk, véleményem szerint előny. Az új szervezetek az ilyen típusú ügyek intézéséhez nem nagyon mutatkozik. — Tekinthető ex az álláspont a népfront platformjának ix? — Feltétlenül, de ide kívánkozik még a pártoktól való függetlenség szándéka is. — On ezzel kapcsolatban az ,,egyenlő távolságtartás" kifejezést használto, amit sokan megvalósíthatatlan elvként minősítettek. — Az egyenlő távolságtartást nem mértani értelemben képzelem, s főként nem úgy, hogy a népfront valamiféle centrumszerepet töltene be. omelynek minden más szervezet, mozgalom a holdja lenne. Erről szó sincs. Mi nem hirdethetjük magunkról, hogy kizárólagos letéteményesei vagyunk a nemzeti közmegegyezésnek. Akkor sem voltunk azok, amikor ezt állítottuk magunkról, illetve, amikor ezt állították rólunk. Még kevésbé lenne ez igaz a mostani helyzetben. Nekünk olyan saját arculatot kell kialakítanunk, amelyben nem lehet egyetlen pártnak sem prioritása, amely ideológiamentes, általános erkölcsi értékek mentén rendeződik el, amelyet a pártokon kívüliek, s bármely párt tagjai bátran elfogadhatnak, s amely konkrét ügyeik megoldásához segíti az embereket. Akár úgy is, hogy a politikai akaratot állítja szembe az államhatalmi. közigazgatási érdekekkel, tényezőkkel. — A választási esélyeket latolgatva rendszerint felvetik azt a kételyt, hogy vajon a népfrontmozgalomnak komoly szavazati arány eléréséhez lesz-e eléggé markáns, határozott irányvonala a politikai pártokhoz képest. — Természetesnek tartam, hogy a mindenkori népesség nagyobb hányada nem tagja, nem lesz tagja egyetlen pártnak sem, hiszen értékválasztásaikban elképzelhetők olyan elemek, amelyek egyetlen politikai párt programjához sem kötődnek. De ez nemcsak nálunk van így. Éppen ez az, amiről az előbb beszéltünk: az általános erkölcsi értékek és érdekek jelenthetnek olyan tényezőt, amely a választások idején is megnyilvánul. S az ebben a szakaszban, s csak ebben a szakaszban pártként is tevékenykedő népfront mint önmagát autonóm politikai erőnek nyilvánító mozgalom kellő támogatást kaphat mind a tanácstagi, mind az ország- gyűlési választásokon. — Végezetül milyén feladatokat tart a mozgalom jelenlegi legfontosabb teendőinek? — Elsőként azt, hogy a népfrontbizottságok legyenek kezdeményezői és katalizátorai a helyi kerékasztal-tárgyalásoknak, ahol pedig ezek a tárgyalások megkezdődtek, ott tegyenek meg mindent azért, hogy a legfontosabb, az érdemi kérdések kerüljenek napirendre. A másik kiemelkedően fontos feladat: folytatni kell a történelmi elégtételt és igazságtételt. Azt nem lehetett elvégezni június 16-án a Hősök terén. Különösen azért nem, a jelenlévő negyedmillió ember képes volt fegyelmezetten részt venni ezen az aktuson, a szónokok viszont — legalább is részben — nem voltak képesek erre a fegyelmezett magatartásra. Folytatni kell tehát ezt a munkát és helyben, a megyékben, minden településen meg kell találni azokat, akiket névtelenül temettek el. illetőleg akiket politikai értelemben temettek el, löktek 'ki a közéletből. Ez a népfrontnak is múlhatatlan feladata, noha a népfrontpolitikát már elég hosszú idő óta ez a felfogás és gyakorlat jellemezte. Mégis vannak még, akik ilyen-olyan helyi politikai akarat miatt stigmát viselnek. Valomennyrükről le kell venni a szégyenbélyeget. Dunai Imre Délelőtt még esőfelhők lógtak a Majláth-pusztai horgásztó felett, s a közelben hömpölygő, alaposan megáradt Dráva vizét is esőcseppek gyűrűzték. A Szentlőrinci Állami Gazdaság kombájnjai így csak dél körül indulhattak aratni a hajdani Cuni-puszta közelében fekvő 180 hektáros búzatáblára, az előző esti zápor ellenére sűrű porfelhővel borítva az útmenti fákat.- Sört nem hoztál? — kérdezte tőlem méltatlankodva Kiss Péter kombájnos, akinek 106-os Claas Dominótorára felkapaszkodva útitársa lehettem egy kör erejéig. Érdeklődésén nem lepődtem meg, a mondat ismerősen csengett a hetvenes évek elejéről. Akkor ugyanis — tízéves koromtól a tinédzser évekig — vízhordóként visszatérő vendég voltam vakációk idején az aratóbrigádnál. Miután vagy három biciklit — 'köztük egy bikaerős, vastag kerekű Toldit — elnyűt- tem a gazdaság kombájnosai mellett, a dolgok rendje szerint más mesterség után néztem. Péter bácsi viszont — bizonyára szintén a dolgok rendje szerint - most arról mesélhetett, 'hogy hányadik kombájn nyergében ül a háta mögött 24 éves kombájnos múlttal.- Özet, vagy fácánt még nem csaptak el?- Idén még egyet sem. Úgy látszik, a nagy meleg elől behúzódtak az erdőkbe. Nem voltál a Dráván?' Már visszavonulóban van, de még mindig hatalmas a víz. A Jend- rasiknál érdemes megnézni, tudod, mindig ott tört ki régen. Beszélgetésünk szemmel láthatóan nem zavarta a rutinos kombájnost munkájában. A nagy monstrum vagy öt méter szélességben vágta, falta magába a gabonát, mely szerencsére nem széltől rogyotton, földön fekve, hanem büszkén, lábon állva adta meg magát a zakatoló késeknek.- Nézd csak, ott jön az utódod! — intett egy biciklin közeledő legényke felé. Megnyugodtam, hisz sok helyütt a kombájnosok már hűtőtáskában viszik ki magukkal a földre az italt, és már kezdtem azt hinni, hogy kihalt a vízhordó-romantika. ~ Te is „hitvány vírhordó” vagy? — kérdeztem a barnára sült 13 év körüli fiútól, akinek a vízzel és teával teli kannák emelgetése szemmel láthatóan nem okozott gondot. —. Nem, én nem — nézett rám kissé bizalmatlanul, mig el nem magyaráztam neki, hogy engem annak idején többnyire ezzel az - egyébként büszkén viselt — állandó jelzővel tiszteltek meg az aratók. A kis „kollega" hideg citromos teával teleburította a kanna fedelét, miközben meg- tucfhattam, hogy majláthi, hogy Bőhm Jánosnak hívják, s hogy nem a szülei unszolására. hanem önként vállalta a nyári munkát. Ha pedig a 21.50-es órabéréből mégsem jönne össze a megálmodott kismotor, a Kárpáti óra, hát valószínűleg számíthat egy kis családi segítségre is. Három óra körül a nap és a felhők csatározása végleg eldőlt. Az erős sugarak felszippantották az égboltról még a felhőfoszlányokat is, aminek valószínűleg Fekete Miklós kombájnos, valamint a műhelykocsisok örültek a legkevésbé. A már többszörösen kiszolgált életkorú, 14. évében járó 105-ös Dominátor valahogy nem akar munkába lendülni ezen «a nyáron. Az aratás kezdete óta még alig üzemelt. most a tartály merevítő- rúdja mondta fel a szolgálatot. A két öreg Dominótorral bizony sok baj van, a másik háromhoz az ékszijcseréktől eltekintve nemigen kell hozzányúlni - mondta Varga Ervin, aki társaival a felforrósodott tartálytetőn látott hozzá a szereléshez. A tábla túloldalán lévő, árnyékkal csalogató bokrokhoz Fabi Sándor 114-es hegyi kombájnján jutottam vissza. Még jó, hogy nem töltőtollal dolgozom, a 48 fokos hőségben - melyet a pilótafülkében mértünk — biztosan beszáradt volna a tinta.- Mértem én itt már 60 fokot is, de ha kinyitom a jobboldali ablakot, akkor meg a betóduló portól kell megfulladni. Talán kapunk légkondicionáló berendezést, bár azt mondják, hogy több mint 100 000 forintba kerül. Azért majd kibírjuk valahogy .. . Hogy a gabona idei árbevétele alap lehet-e a légkondicionálók megvásárlásához, az mindenesetre kétséges. A fuzárium sok» kárt tett a kalászban, a búza árának megállapításánál pedig megint a termelők húzták a rövidebbet.- Árproblémáink továbbra is vannak a gabonaforgalmival - fejtegette Papp Attila növénytermesztési főágazat-veze- tő -, annak ellenére, hogy az ígért 20 forintos export-felárat végül is megadják. De nem mindegy, hogy a felárat július-augusztusban köpjük meg, vagy a decemberi végelszámolásnál. Információink szerint az államközi szerződések alapján borzasztóan alacsony áron szállítjuk a búzát a Szovjetunióba, és úgy néz ki, hogy a gabonaforgalmi többek között ezért nem tud nekünk megfelelően fizetni. Azt persze nem tudom, hogy export-árkiegészítésként mennyi támogatást kapnak mázsánként . . . Az emlitett betegség miatt nemcsak az árral, a várható termésátlagokkal is elégedetlenek az állami gazdaságban. Búzából körülbelül egy tonnával kevesebbet remélhetnek hektáronként a tavalyi szép eredménynél. Szerencsére - annak ellenére, hogy a legrosszabb területeiken vetették — az árpa bejött idén. Hektáronként 5,3 tonnás átlagot könyvelhettek el. És - szintén szerencsére - a búza vórha^ tóan szerényebb termésátlagai jó minőséggel párosulnak. Az eddig learatottnál 30 feletti nedves sikértartalmat és 80- at meghaladó hektolitersúlyt mértek. Egy ugrásnyira a Drávától és a halastótól igazán talán' csak a gólyák elégedettek. Vagy tizenegynéhány termetes példány sétálgatott a kombájnok közvetlen közelében, hogy könnyen hozzájuthassanak az eddig kalászok között megbújt zsákmányhoz, ügyet sem vetettek ró, amikor autómmal átvágtam a tarlón a halőr házikójának irányába. Meglepetésemre a „halászkunyhóban" a valamikori kombájnos brigád egyik tagja, Mester Pista bácsi fogadott. — Kiss Péter, a Csőmé János, a Fakó Albert, aztán az Erdősi Gyuri és a Nagy Sanyi bácsi - sorolta az akkori neveket. (Sajnos az utóbbi kettő már sohasem láthatja, amint aratni indulnak a kombájnok.) — Itt dolgoznak magáról párszáz méterre. Milyen érzés, hogy mór nem lehet közöttük? — Kicsit fáj, de talán jobb is, hogy nem kell szívnom azt a nagy port. Hát mindjárt hetven éves leszek. Búcsúzáskor Pista bácsi megkínált egy jéghideg üdítővel. Elmosolyodtam. Megfordult volna a világ? „Hiszen most a kombájnos itatja a vízihordót" .. . Balog Nándor
