Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-15 / 193. szám

1989. július 15., sxombat Dunántúli napló A népfront nem kizárólagos letéteményese a nemzeti közmegegyezésnek Poraiból éledt főnix? Beszélgetés Dobos Lászlóval, a HNF Ügyvezető Elnökségének titkárával Aratók a Dráva partján A Hazafias Népfront is azon szervezetek, mozgal­mak sorába tartozik, ame­lyek az új politikai szituá­cióban új meghatározást kí­vánnak megfogalmazni ön­magukról. Nem titkoltan ez lesz a legfőbb feladata az őszre meghirdetett népfront­kongresszusnak, amelyet le­het. hogy az eredeti — ok­tóber 14-i - időpontnál né­hány héttel korábban tarta­nak meg. A mozgalom alul­ról építkezésének elve sze­rint májusban és júniusban sorra zajlottak a megyei népfrontértekezletek, június 21—22-én pedig regionális tanácskozásokat tartottak a HNF Országos Tanácsa je­lenlegi és már a következő ciklusra megválasztott tag­jai a kongresszus előkészí­tésének jegyében. A dél­magyarországi régiónak pé­csi tanácskozásán részt vett Dobos László, a Hazafias Népfront ügyvezető elnöksé­gének titkára is, akivel a mozgalom jelenének, felté­telezhető jövőjének kérdé­seiről beszélgettünk. — A megyei népfrontértekezletek, o régiós tanácskozások milyen ta­pasztalatokkal, értékelésekkel járul­tak hozzá a kongresszusuk előké­szítéséhez?- Mindenekelőtt azzal a megfogalmazott szándékkal, hogy a népfront nem túlélés­re rendezkedik be, hanem egy új helyzetre akar új válaszo­kat adni. Úgy gondolom, hogy poraiból éledt főnix a haza­fias népfrontmozgalom. Azok az emberek, akik eddig meg­szokásból, vagy azért, mert ez volt az egyetlen lehetőségük, vettek részt mozgalmunkban, most az új helyzetben újra gondolták, hogy mellettünk és velünk vannak-e? Nemcsak ők jöttek közénk, hanem számo­sán olyanok is, akik most elő­ször tették le a voksukat mel­lettünk, mert szükségesnek ér- zik a népfront jelenlétét a he­lyi politikában. A megyékben is úgy vélik, hogy a népfront olyan politikai erő, amelyet pártokkal nem lehet pótolni. Hogy országosan mi lesz, azt nem tudom megjósolni. Sze­rintem azt senki sem tudja előre megmondani, hogy az ősz elején, a kongresszusunk időpontjában milyen politikai helyzet lesz az országban. Kétségkívül mutatkozik vala­miféle kötélhúzás mozgalmunk iövőjét illetően. Mi olyan nép- bont'kongresszust szeretnénk, amelyben megjelennek mind­azon politikai színképek, ame­lyeket a megyei népfrontérte­kezletek is felmutattak. Az Or­szágos Tanács eddig megvá­lasztott tagjai számomra azt bizonyítják, hogy ezek a szín­képek a kongresszusi küldöt­tekben, az Országos Tanács tagjaiban megtestesülve jelen is lesznek a kongresszuson. !9y a legbaloldalibb szerveze­tek képviselői is, s gondolom, hogy hallatni fogják a hang­jukat is. Sokan úgy vélik, hogy nekik nem igen van helyük a népfrontmozgalomban. Az azonban csak a kongresszu­son dőlhet el, hogy nekik és más szélsőségeknek milyen szerepük, hatásuk lehet az új népfrontarculat kialakításában. A népfrontmozgalomban ta­pasztalataim szerint a leghevesebb vitát az a téma váltotta ki, hogy vajon az őszi kongresszus a nép­front soros kongresszusa legyen-e, vaQy űjrakeresztelő kongresszusként *9? más néven szereplő mozgalom alsó országos tanácskozása. On mi­lyen álláspontot képvisel ebben a kérdésben? — Én mindig azt mondtam erről, hogy nem ez a közpon­ti kérdés. Úgy látom, hogy az éppen lezojlott, vagy fo­lyamatban lévő események lé­nyegesen megváltoztatják eb­béli véleményünket. Nagyon fontosnak érzem azt, hogy ha­tározott cezúrát húzzunk, amelyben kimondjuk: mi nem az a népfrontmozgalom va­gyunk, amilyen az egy évvel korábbi volt. Ha ezt nem mondjuk ki, akkor elsodor bennünket a történelem. Arra a korábbi népfrontmozgalomra szerintem semmi szükség. Az annyira hozzákötődött a ko­rábbi politikai szisztémához, annyira az egypártrendszernek a gyermeke volt, hogy ha nem vagyunk képesek teljes hatá­rozottsággal elválasztani ma­gunkat tőle, akkor utána hul­lunk a politikai süllyesztőbe. Ehhez a politikai önmeghatá­rozáshoz elengedhetetlennek tartom a név megváltoztatá,- sát is, valamint, hogy kong­resszusunk az új név alatt az első sorszámot viselje. — Milyen új név jöhet számítás­ba?- Például a Magyar Népi Szövetség, amely nevében ki­fejezi ennek a mozgalomnak népi jellegét és történeti gyö­kerét is felmutatja. — A régiós tanácskozáson On a vitoinditá előadásában kitért azok­ra a kihívásokra, amelyek a nép­frontmozgalmat érik most többek között az MSZMP, o pénzügyi kor­mányzat, az egyházak és az áj politikai szervezetek részéről. Az első a „már megtette a köteles­ségét, a mór mehet" alapon - vi­szonyul a népfrontmozgalomhoz, a másik a költségvetését kivánja meg­dobban lefaragni, a harmadik fel­tételeket szab az együttműködés­hez, tagjainak a mozgalomban va­ló részvételéhez, a negyedik kör a népfront létjogosultságát kérdője­lezi meg — mondotta az előadásá­ban. Melyik kihívás vág leginkább a népfront elevenébe?- Megyénként, városonként, községenként más-más kihívás lehet az érzékenyebb. Én ta­pasztalatból a Belgrád-rakpar- ti észlelés következtetését mondhatom: az új szerveze­tek kihívása tűnik a legerőtel­jesebbnek. Mégpedig azért - s itt emberi mozzanatokat is óhatatlanul hozzákeverek, bár ez a politikában nem túl sze­rencsés — mert sokan, akik a népfrontban tevékenykedtek netán évtizedeken keresztül, máról holnapra leírták ezt a mozgalmat. De nemcsak leír­ták, de úgy vélik, hogy ha po­litikai céltáblának teszik meg, akkor ezzel saját cégérüket élénke'bb színekkel tudják megfesteni, s így talán elfo- gadhatóbbá tenni bizonyos körökben. Azokra gondolok, akik a népfrontban a honis­meret, a környezetvédelem, a telepüiéspolitika területén dol­goztak, most pedig úgy vélik, hogy amit a népfront ezeken a területeken tett, az nem volt komoly és nem volt hiteles. De hát az ő munkájuk is ben­ne volt, s nyilván erejük, ké­pességük szerint mindent meg­tettek érte. Az új szervezetek közül nagyon sokan hátat for­dítanak ezeknek a területek­nek és általános politikai kér­désekkel kívánnak csak fog­lalkozni. Ez viszont a népfront számára nemcsak új kihívást, de új lehetőséget is jelent. Azt, hogy mi nagyon is konk­rét helyi ügyeket intézünk, azokban közreműködni Tgyek- szünk, véleményem szerint előny. Az új szervezetek az ilyen típusú ügyek intézéséhez nem nagyon mutatkozik. — Tekinthető ex az álláspont a népfront platformjának ix? — Feltétlenül, de ide kíván­kozik még a pártoktól való függetlenség szándéka is. — On ezzel kapcsolatban az ,,egyenlő távolságtartás" kifejezést használto, amit sokan megvalósít­hatatlan elvként minősítettek. — Az egyenlő távolságtar­tást nem mértani értelemben képzelem, s főként nem úgy, hogy a népfront valamiféle centrumszerepet töltene be. omelynek minden más szer­vezet, mozgalom a holdja lenne. Erről szó sincs. Mi nem hirdethetjük magunkról, hogy kizárólagos letéteményesei va­gyunk a nemzeti közmegegye­zésnek. Akkor sem voltunk azok, amikor ezt állítottuk ma­gunkról, illetve, amikor ezt ál­lították rólunk. Még kevésbé lenne ez igaz a mostani hely­zetben. Nekünk olyan saját arculatot kell kialakítanunk, amelyben nem lehet egyetlen pártnak sem prioritása, amely ideológiamentes, általános er­kölcsi értékek mentén rende­ződik el, amelyet a pártokon kívüliek, s bármely párt tagjai bátran elfogadhatnak, s amely konkrét ügyeik megoldásához segíti az embereket. Akár úgy is, hogy a politikai akaratot állítja szembe az államhatal­mi. közigazgatási érdekekkel, tényezőkkel. — A választási esélyeket latol­gatva rendszerint felvetik azt a ké­telyt, hogy vajon a népfrontmozga­lomnak komoly szavazati arány el­éréséhez lesz-e eléggé markáns, határozott irányvonala a politikai pártokhoz képest. — Természetesnek tartam, hogy a mindenkori népesség nagyobb hányada nem tagja, nem lesz tagja egyetlen párt­nak sem, hiszen értékválasztá­saikban elképzelhetők olyan elemek, amelyek egyetlen po­litikai párt programjához sem kötődnek. De ez nemcsak ná­lunk van így. Éppen ez az, amiről az előbb beszéltünk: az általános erkölcsi értékek és érdekek jelenthetnek olyan tényezőt, amely a választások idején is megnyilvánul. S az ebben a szakaszban, s csak ebben a szakaszban pártként is tevékenykedő népfront mint önmagát autonóm politikai erőnek nyilvánító mozgalom kellő támogatást kaphat mind a tanácstagi, mind az ország- gyűlési választásokon. — Végezetül milyén feladatokat tart a mozgalom jelenlegi legfon­tosabb teendőinek? — Elsőként azt, hogy a nép­frontbizottságok legyenek kez­deményezői és katalizátorai a helyi kerékasztal-tárgyalások­nak, ahol pedig ezek a tár­gyalások megkezdődtek, ott tegyenek meg mindent azért, hogy a legfontosabb, az ér­demi kérdések kerüljenek na­pirendre. A másik kiemelkedő­en fontos feladat: folytatni kell a történelmi elégtételt és igazságtételt. Azt nem lehe­tett elvégezni június 16-án a Hősök terén. Különösen azért nem, a jelenlévő negyedmillió ember képes volt fegyelmezet­ten részt venni ezen az aktu­son, a szónokok viszont — leg­alább is részben — nem vol­tak képesek erre a fegyelme­zett magatartásra. Folytatni kell tehát ezt a munkát és helyben, a megyékben, min­den településen meg kell ta­lálni azokat, akiket névtelenül temettek el. illetőleg akiket politikai értelemben temettek el, löktek 'ki a közéletből. Ez a népfrontnak is múlhatatlan feladata, noha a népfrontpo­litikát már elég hosszú idő óta ez a felfogás és gyakor­lat jellemezte. Mégis vannak még, akik ilyen-olyan helyi po­litikai akarat miatt stigmát vi­selnek. Valomennyrükről le kell venni a szégyenbélyeget. Dunai Imre Délelőtt még esőfelhők lóg­tak a Majláth-pusztai hor­gásztó felett, s a közelben hömpölygő, alaposan meg­áradt Dráva vizét is esőcsep­pek gyűrűzték. A Szentlőrinci Állami Gazdaság kombájnjai így csak dél körül indulhattak aratni a hajdani Cuni-puszta közelében fekvő 180 hektáros búzatáblára, az előző esti zá­por ellenére sűrű porfelhővel borítva az útmenti fákat.- Sört nem hoztál? — kér­dezte tőlem méltatlankodva Kiss Péter kombájnos, akinek 106-os Claas Dominótorára felkapaszkodva útitársa lehet­tem egy kör erejéig. Érdeklő­désén nem lepődtem meg, a mondat ismerősen csengett a hetvenes évek elejéről. Akkor ugyanis — tízéves koromtól a tinédzser évekig — vízhordó­ként visszatérő vendég voltam vakációk idején az aratóbri­gádnál. Miután vagy három biciklit — 'köztük egy bikaerős, vastag kerekű Toldit — elnyűt- tem a gazdaság kombájnosai mellett, a dolgok rendje sze­rint más mesterség után néz­tem. Péter bácsi viszont — bi­zonyára szintén a dolgok rendje szerint - most arról mesélhetett, 'hogy hányadik kombájn nyergében ül a háta mögött 24 éves kombájnos múlttal.- Özet, vagy fácánt még nem csaptak el?- Idén még egyet sem. Úgy látszik, a nagy meleg elől be­húzódtak az erdőkbe. Nem voltál a Dráván?' Már vissza­vonulóban van, de még min­dig hatalmas a víz. A Jend- rasiknál érdemes megnézni, tudod, mindig ott tört ki ré­gen. Beszélgetésünk szemmel lát­hatóan nem zavarta a rutinos kombájnost munkájában. A nagy monstrum vagy öt mé­ter szélességben vágta, falta magába a gabonát, mely sze­rencsére nem széltől rogyot­ton, földön fekve, hanem büsz­kén, lábon állva adta meg magát a zakatoló késeknek.- Nézd csak, ott jön az utódod! — intett egy biciklin közeledő legényke felé. Meg­nyugodtam, hisz sok helyütt a kombájnosok már hűtőtáská­ban viszik ki magukkal a földre az italt, és már kezd­tem azt hinni, hogy kihalt a vízhordó-romantika. ~ Te is „hitvány vírhordó” vagy? — kérdeztem a barnára sült 13 év körüli fiútól, aki­nek a vízzel és teával teli kannák emelgetése szemmel láthatóan nem okozott gondot. —. Nem, én nem — nézett rám kissé bizalmatlanul, mig el nem magyaráztam neki, hogy engem annak idején többnyire ezzel az - egyéb­ként büszkén viselt — állandó jelzővel tiszteltek meg az ara­tók. A kis „kollega" hideg cit­romos teával teleburította a kanna fedelét, miközben meg- tucfhattam, hogy majláthi, hogy Bőhm Jánosnak hívják, s hogy nem a szülei unszolásá­ra. hanem önként vállalta a nyári munkát. Ha pedig a 21.50-es órabéréből mégsem jönne össze a megálmodott kismotor, a Kárpáti óra, hát valószínűleg számíthat egy kis családi segítségre is. Három óra körül a nap és a felhők csatározása végleg eldőlt. Az erős sugarak fel­szippantották az égboltról még a felhőfoszlányokat is, aminek valószínűleg Fekete Miklós kombájnos, valamint a mű­helykocsisok örültek a legke­vésbé. A már többszörösen ki­szolgált életkorú, 14. évében járó 105-ös Dominátor vala­hogy nem akar munkába len­dülni ezen «a nyáron. Az ara­tás kezdete óta még alig üze­melt. most a tartály merevítő- rúdja mondta fel a szolgála­tot. A két öreg Dominótorral bi­zony sok baj van, a másik háromhoz az ékszijcseréktől eltekintve nemigen kell hoz­zányúlni - mondta Varga Er­vin, aki társaival a felforróso­dott tartálytetőn látott hozzá a szereléshez. A tábla túloldalán lévő, ár­nyékkal csalogató bokrokhoz Fabi Sándor 114-es hegyi kombájnján jutottam vissza. Még jó, hogy nem töltőtollal dolgozom, a 48 fokos hőség­ben - melyet a pilótafülké­ben mértünk — biztosan be­száradt volna a tinta.- Mértem én itt már 60 fo­kot is, de ha kinyitom a jobb­oldali ablakot, akkor meg a betóduló portól kell megful­ladni. Talán kapunk légkon­dicionáló berendezést, bár azt mondják, hogy több mint 100 000 forintba kerül. Azért majd kibírjuk valahogy .. . Hogy a gabona idei árbe­vétele alap lehet-e a légkon­dicionálók megvásárlásához, az mindenesetre kétséges. A fuzárium sok» kárt tett a ka­lászban, a búza árának meg­állapításánál pedig megint a termelők húzták a rövidebbet.- Árproblémáink továbbra is vannak a gabonaforgalmival - fejtegette Papp Attila nö­vénytermesztési főágazat-veze- tő -, annak ellenére, hogy az ígért 20 forintos export-felárat végül is megadják. De nem mindegy, hogy a felárat júli­us-augusztusban köpjük meg, vagy a decemberi végelszá­molásnál. Információink sze­rint az államközi szerződések alapján borzasztóan alacsony áron szállítjuk a búzát a Szovjetunióba, és úgy néz ki, hogy a gabonaforgalmi töb­bek között ezért nem tud ne­künk megfelelően fizetni. Azt persze nem tudom, hogy ex­port-árkiegészítésként mennyi támogatást kapnak mázsán­ként . . . Az emlitett betegség miatt nemcsak az árral, a várható termésátlagokkal is elégedet­lenek az állami gazdaságban. Búzából körülbelül egy ton­nával kevesebbet remélhetnek hektáronként a tavalyi szép eredménynél. Szerencsére - annak ellenére, hogy a leg­rosszabb területeiken vetették — az árpa bejött idén. Hektá­ronként 5,3 tonnás átlagot könyvelhettek el. És - szintén szerencsére - a búza vórha^ tóan szerényebb termésátlagai jó minőséggel párosulnak. Az eddig learatottnál 30 feletti nedves sikértartalmat és 80- at meghaladó hektolitersúlyt mértek. Egy ugrásnyira a Drávától és a halastótól igazán talán' csak a gólyák elégedettek. Vagy tizenegynéhány termetes példány sétálgatott a kombáj­nok közvetlen közelében, hogy könnyen hozzájuthassanak az eddig kalászok között meg­bújt zsákmányhoz, ügyet sem vetettek ró, amikor autómmal átvágtam a tarlón a halőr há­zikójának irányába. Meglepe­tésemre a „halászkunyhóban" a valamikori kombájnos bri­gád egyik tagja, Mester Pista bácsi fogadott. — Kiss Péter, a Csőmé Já­nos, a Fakó Albert, aztán az Erdősi Gyuri és a Nagy Sa­nyi bácsi - sorolta az akkori neveket. (Sajnos az utóbbi kettő már sohasem láthatja, amint aratni indulnak a kom­bájnok.) — Itt dolgoznak magáról párszáz méterre. Milyen érzés, hogy mór nem lehet közöt­tük? — Kicsit fáj, de talán jobb is, hogy nem kell szívnom azt a nagy port. Hát mindjárt hetven éves leszek. Búcsúzáskor Pista bácsi megkínált egy jéghideg üdí­tővel. Elmosolyodtam. Megfor­dult volna a világ? „Hiszen most a kombájnos itatja a vízihordót" .. . Balog Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom