Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-11 / 189. szám

IWt. július 11., tedd Dunántúli nopk) 3 Sztrájk és árviták után Értetik o buta o sióntóföldekről a pécsi gőtmalomba Plakátkiállítás a Kisgalériában Hozónkban elsőként Pécsett tekinthető meg ónnak a pia- kótbióllitósnok az anyaga, amit még lovásszal mulatlak be Párizs bon és a nagy I no ne io forradalom és az emberi és polgári jogok nyilatkozató megszületésének 200 éves év­fordulója olkaknából, és „Az emberi jogokért" címmel ren­deztek meg. A ma délutón 16 órokor nyíló tárlaton, a Pécsi Kisgalérióban 66 nemzetközi hírű, az ünnepségsorozat al­kalmából Franciaországba is meghívott művész - köztük a pécsi Pinczehefyi Sándor - egy-egy munkája, azaz a tel­jes kollekció látható lesz és a hónap végéig tekinthetik meg az érdeklődők. PinezeSe- lyi Sándor a kiállító művész jogán kapott anyagot felaján­lotta a Pécsi Colério számára. Megkezdődött a búzafelvásárlás A Gabonaipar „engedménye" Húsz forint export felér A termeié ismét alulmaradt Hívja a 09-et! Gyors, kényelmes, pontos — lehet, hogy ez a jövő útja? A kánikulai hétvégén nagy­üzem volt a gabonatáblákon, egész Baranyában megkezdő­dött a búzaaratás. A Gabona- íorgalmi és Malomipari Válla­lat átvevőhelyein kezdetét vet­te a szezon. A pécsi gőzma­lomba július 5-0*0, csütörtökön futott be az idei első búza- száílitmány Kővágószőlősről. Pénteken már a bogádi. a szalóntai. a sásdi, a felsőmind­szenti tsz és a Pécsi Állami Gazdaság is új búzát szállí­tott. A hétvége három napján napi ezer tonna búzát vettek ét csak ebben a körzetben.- Az új búza minősége jó, ° hektolitersúly magas, a víz­tartalma alacsony, 13 százalék. A beltartalmi érték megfelelő. Minőségi kifogást csak a zöld, ón. sarjszemek miatt emelhe­tünk, de ez jelentéktelen. Az üj búza minőségével elégedet­tek vagyunk — mondja Sóra Mihály, a GMV pécsi - és 't'ost már sásdi — körzeti üze­mének vezetője. De vajon a termelők is elé- 9edettek-e a búza árával? A Péter-Pól napi demonstráció és ° ..kemény” árviták hoztak-e v°lami eredményt? — kérdez­tük Révész Tivadartól, o Sa­tnya Megyei TESZOV titkár- l'elyettesétől. — Sajnos semmivel nem mentünk előbbre. Egyedül a mázsánkéni húsz forintos ex- POrtfelár érdemel említést, amit ° pécsi Gabona Vállalat elő­legként azonnal kifizet a ter­melőknek. A tsz-ek búzaterü­lete máris igen alacsony, *2 000 hektár, és ez ősztől még csökkenni fog. A nagy állat­tartó tsz-ek egyáltalán nem - ''agy csak minimális mennyi­ségben - adnak el búzát oz •Pornak, inkább feltakarmá- nVozzák. A hozom sem éri el a tavalyi, majd 6 tonnát. Ko­két, föld alatti elektro- m°> kábái rongálódott mag, oz •eylk vosárnap, a másik hétfán Mjnolbon. Emiatt Mászás és o bal JJéros agy résza mojdnom órom nél- maradt, da a DÉDASZ gyors jSovotkozásánok kászánhatöan oz •'Intett részakat, Iáként lakásokat más irányból látják al órommol. emig magtárténik a hiboalháritás. A műszaki zavor halyénak o mag. '•rasésa nam kis gonddol jár. hisz '*°k onnyit tudnak a szokambarak. "°9y a Józsof utca és a Zsolnoy »»ár, valamint Mászás és a Oáz- ma kásáit a fáld alotti kábái való- 7,*l»lk szokassa tánkramant. falta- ?*t*an aláragadés, baázás mifitt. »áld- ás egyéb munkagép arásza- *°* baavatkozása kizárt. A Zsolnoy- P»ét falé tartó kábalan a logsú- Jésobb a gond, ugyonis még hél- som találták a maghibásodás "•■Vét és o gyárat nahazan tud­moly felvásárlásra az idén nem számíthat a gabonoipar.- Ha a megkötött szerződé­seket vesszük alapul, akkor va­lóban nem — mondta ismét csak Sára Mihály, aki ettő* függetlenül nem borúlátó, mert ügy véli, „ha megterem, úgyis elhozzák”. Még váltóért is, mert az előzetes megállapo­dások alapján most is akad egy sor termelő, aki késrpénz helyett 90 napos lejáratú vál­tót is elfogad fizetségül. Az aratás csak most indul, hogy valóban „hozzók-e", ar­ra majd csak a következő he­tek fejleményei adják meg a választ. Persze lehet, hogy a változatlanul kiszolgáltatott helyzetben lévő termelők ezút­tal is beadják a derekukat. Egy mázsa első osztályú búza termelői alapára a tovolyi 435 forinttal szemben az idén 457 forint. A másodosztályú bú­záért már csők 43ó forintot fi­zet a gdbonoipar. (Csők záró­jelben jegyezzük meg, hogy a felvásárlás első négy napjá­ban. o pécsi körzetben mind­össze egyetlen tételt minősí­tettek első osztályúnak.) Még ha figyelembe vessrük a má­zsánként húsz forintos export- felár-előleget, az idei búzaár — a termelők minden igyeke­zete ellenére - is mélyen el­marad a világpioci ártól, és alig vagy egyáltalán nem fe­dezi a ráfordítási költségeket. A mostani kötélhúzásból te­hát megint az ipar és keres­kedelem került ki győztesen, s a termelők húzták a rövideb- bet. Kérdés csak az, meddig lehet még csökkenteni a búza termőterületét, melyik az a határ, ami a lakosság mostam já kenyérellátását még nem veszélyezteti?- Rné ­fák órommol «Hálni. Hojnoli 3 20 árától o Zsolnaybon egyóllolóban nem volt árom reggel 7 ®r*'9­Eri köveiden a gyár délután 2 óráig már több áromhor jutott, o teljes áramellátása ma reggel 6 órára les* megoldott. Jellemző, hogy o Zsolnoy nopi 1500-2000 kW-os teljesítményével siemben csők 1000 kW-tol tudott termelni. A hét- fá reggeli műsrok mintegy kétsiái dolgozóját horoengedték. délután is csők ar edénygyártásbon és o moss roma lombon álltak munkába. Mo reggel várhotóon már teljes lest o műsrok. A gyár történeté- ben Ilyen jellegű, vogyis a terme­lést ennyire megokosrtá elektromos rovar még nem történt. A kár or első becslések szerint néhány száz­ezer forint. A kényszerpihenőt* kül­dött munkátok megkapják o kieső nopro járó fizetésüket. Miközben odafent a fővá­rosban „komoly” sajtótájékoz­tató keretében bejelentették, omit amúgy mór mindenki tu­dott: szeptembertől hétszómje- gyűek lesznek a budapesti te- lefonszómok, idelent Pécsett is történt egy aprócska változás. Igaz minden különösebb fel­hajtás, 'kamerák, mikrofonok és zovarbbejtő vendéglátás nélkül, szépen, csendben el­kezdte működését a pécsi szá­mítógépes tudakozó. Tolnai Láuló, az Optimum Szervezési, Számítástechnikai és Innovációs Kisszövetkezet elnöke magyarázza az újdon­ság lényegét:- A berendezés segítségével a kezelők öt szempont szerint tudnak válaszolni a kérdezők­nek. Újdonság, hogy a számí­tógép programjába az előfi­zetők foglalkozását *is „beszer­kesztettük”, tehát ha valaki például arra kiváncsi, hány gyermekorvos van Pécsett, vagy hogy mi az orfűi fuvarosok te­lefonszáma, azt épp úgy képe­sék vagyunk megmondani, mint azt, hogy Komlón o Sailai ut­cában hány olyan villany- vagy tévészerelő lakik, akinek tele­fonja van. A számítógépen egyébként közel ötszáz különféle foglal­kozást tortának nyilván. Ter­mészetesen, okárcsak koráb­ban név és telefonszám olap- ján is lehet érdeklődni. A gé­pek kezelői - gyakorlattól füg­gően — szinte másodpercek alatt készek a pontos válasz- szol. Még a nagy tömegű számváltozás sem okoz a ko­rábbihoz hasonló gondokat, hi­szen a komputer menpóriója állandóan bővíthető. A pécsi számitógépes tuda­kozó egyelőre mintegy 35—40 ezer adatot ismer. De nem le­hetetlen, hogy az itteni rend­szert előbb-utóbb összekötik a mór működő más hasonló rend­szerekkel és ebből egy orszá­gos számítógépes tudakozóhá­lózat is kialakítható. Egy biz­tos, a mikrofilmes leolvasás, az úgynevezett Minox-gépes rendszer mindenképpen a múl­té. Ez persze nem jelenti azt, hogy o régi gépeket, berende­zéseket, nyilvántartásokat egy­ből kidobják, de tény, hogy a korábbi kartotékrendszer los- san-lossan eltűnik és átadja helyét egy sokkal gyorsabb, kényelmesebb és pontosabb postai szolgáltatásnak. Mindezt bizonyítandó végez­tünk egy kísérletet:- Halló! - tudakozó? - Sze­retném megtudni, hány Bush nevű előfizetőjük van Pécsett!- Kis türelmet kérek - hang­zik a vonal másik végéről a válos*> majd kis idő múlva a végeredmény is. — Mindössze 69Y ilyen szerepel a nyilván- tartásunkban, de oz illető sch- v°l írja a nevét, nem úgy mint az amerikai elnök. F. D. Bellii sziiletéseapit, Mária aíni! Akadozva indul a várva várt beszélgetés Külley Tivodarné- val, Mária nénivel, aki maga is nehezen hiszi, hogy igy el­repültek az évek és július 13- án immár a századik születés­napját ünnepli. „Mit is mond­hatnék? - próbál játékosan kibújni a válaszadás alól. - En egész életemben csak a munkámnak éltem, meg aztán nem emlékszem semmire” — lódítja hozzá, de aztán bele­kezd, és mesél. A gyerekkoráról, a régi ud­varukról, ahol a testvéreivel játszottak, hiszen akkoriban még nem voltak kiépített ját­szóterek . . . El-elakad a bong­ja, zsebkendőt keres. Máskor csak nehezen jönnek elő az emlékek. Talán még soha nem mesélte el az életét senkinek. 'Elég magába zárkózott volt, barátkozott, de nem beszélt sokat. A munkájával járt együtt. Meg kellett hogy nyer­je a munkatársak bizalmát, ha leküldték vidékre megnéz­ni, minden rendben megy-e. A négy elemi és polgári után ugyanis kereskedelmi felsőisko- lóbo járt és postai fóellenőr lett. Szerette o munkáját, be­járta a Dunántúl valamennyi apró települését. Mindig jó kapcsolata volt a helybeliek­kel, szerették. Annyi ismerőse volt, hogy még ma is összeta­lálkozik némelyikkel. Nem csoda, negyvenhat (!) évet dolgozott. Már 1949-ben nyugdíjba mehetett volna, de úgy látta, hasznos lehet az újaknak szakmai ismerete, sok­éves tapasztalata, maradt még tíz évet. „Én nyugodt szívvel mondhatom el aranyos, hogy soha az életben nem henyél­tem, nem hazudtam, nem csal­tam és nem csaptam be sen­kit." Az ünnep hangulatába szo­morúság is vegyül, amikor az árnyékos oldalakra tér, o szü­lei elvesztésére, az őt ért csa­lódásokra. újra bizalmatlanná válik egy kicsit, ^ mint a be­szélgetésünk legelején . . . Tizenegy éves volt az ezred­fordulón, átélte mindkét világ­háborút, az 50-es évek válsá­gos időszakát, a 80-as évek felgyorsuló változásait. Tétovázó válaszaiban, párás tekintetében, erőtlen, de me­legséget árasztó kezeiben, mozdulataiban ott érzem a technikai, kulturális fejlődés csodálatát, az emberiségre való rácsodálkozását, fiatalko­ri emlékeit, hivatásában szer­zett sikereit, olvasmányélmé­nyeit, a kézimunkázásban lelt örömeit csakúgy, mint a visz- sza-visszatért létbizonytalansá­got, az átélt válságok okozta felemás világot. A megpróbáltatások ellené­re még hetvenévesen is aktí­van dolgozott, egy gyereket felnevelt. Majd később foga­dott lányát is segítve, 99 éves koráig egyedül élt, önállóan fenntartva és ellátva magát. Csak egy éve, hogy egészsé­gét, szellemi frissességét meg­őrizve, de már némi segítség­re utalva itt él a pécsi Tüzér utcai Szociális Otthonban. Egy éve még eljárt az öre­gek napközi otthonába. Ott egész nap akadt elfoglaltság. Most már több pihenésre van szüksége, de a szeme még jó, sokat olvas. A történelmi re­gényeket szereti és különösen a magyar középkort. Minden­nap elolvassa az újságot. Ha ezentúl azt hallom egy idősebbtől, hogy „ő már feles­leges, csak nyűg mások nyo- kq/i", Mária néni példájával cáfolhatok. Vele. aki mosoly­gós arcával, szelíd hangjával a fák lombjain átszűrődő nyá­ri napsütésben olyan, mintha csak 50 éves volna. Ezüstösen csillogó haját divatos fésűvel szorítja hátra, szolidan csinos négerbarna szoknyájában, vaj­színű selyemblúzában, lila kar- digánjóban. . . Mi lett volna, ha már 10—20 évvel ezelőtt ő is bezárkózott volna, ahogyan azt sokan . . . Még most sem teszi. Kijár a városba sétálni, vásárolni. Busszal megy el a fodrászhoz, manikűröshöz. Amikor beszélgetésünk végén búcsúzóul megkérdezem, mi az a három legfontosabb do­log az életében, amit nekünk, az újabb generációknak min­dig szem előtt kell tartanunk, igy válaszol: a szülők és má­sok felé voló tisztelet, a tudás becsülete és az igazságért való kiállás bármilyen körülmények között is. Németh Anita Számítógépes Matazi Pécsett Fotó: Proksto László Kábelrongálódások

Next

/
Oldalképek
Tartalom