Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)
1989-06-17 / 165. szám
Dunántúlt napló 1989. június 17., siombat Végtisztesség Nagy Imre és mártírtársai előtt a nemzeti gyász napján (Folytatás az 1. oldalról) hívásának eleget téve — egyperces néma gyásszal emlékeztek a mártírokra. A Hősök terén elhangzott a Himnusz, majd — magnószalagról - Nagy Imre 1956. október 30-án elhangzott szavai töltötték be a teret. Ezután Vásáibelyi Miklós, a TIB elnöke lépett a mikrofonhoz. hogy elmondja búcsúbeszédét. Ezután Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Munkástanács egykori elnöke emlékezett elhunyt társaira.- öt perc nagyon kevés idő ahhoz, hogy egy ezeréves magyar nép történetét, fájdalmát el lehessen mondani - mondotta Rácz Sándor, s ezért orra kérte a háromnegyed 1- kor már mintegy 250 ezerre gyarapodott tömeget, hogy együtt énekeljék el a Boldog asszony anyánk című magyar egyházi éneket. Ezután Mécs Imre a vele együtt halálra ítélt bajtársainak nevében szólt. A szónok kérésére a gyász- szertartás résztvevői kéz a kéz ben fogadalmat tettek: Megfogadjuk Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza. Moléter Pál, Szilágyi József, Angyal István, Bárány János, Békési Béla, Brusznyoi Árpád, Kása Pál, Mecséri János, Nagy József, Péch Géza, Rajki Márton, Szabó Lajos, Szirmai Ottó és több száz kivégzett, elpusztított társuk emlékére, hogy népünk szabadságát okosan, összefogva, szívós kitarással kivívjuk, azt elvenni többet nem engedjük! Zimányi Tibor az internáltak, a recski rabok és a kitelepítettek nevében szólalt fel. Király Béla, az 1956-os Nemzetőrség parancsnoka a szabadságharcosok nevében mondott beszédet. A szónokok sorábon utolsóként a magyar fiatalok nevében Orbán Viktor (FIDESZ) mondott beszédet. Orbán Viktor beszédét követően, fél kettő előtt néhány perccel befejeződött a Hősök terén a megemlékezés. A mintegy ölórás gyászszertartáson mintegy 250 ezer ember rótta le kegyeletét: a magyar nép búcsúzott mártírjaitól, elhelyezve a megemlékezés koszorúit és virágait. A tisztelet- adás végeztével felcsendült Erkel Ferenc ünnepi nyitánya. A koporsókat és velük együtt a mérhetetlen mennyiségű koszorút, virágokat autókra rakták, a menet elindult a temető felé. A koporsókat és a kegyelet virágait szállító autókat a hozzátartozók és a vendégek kísérték a rákoskeresztúri temetőbe. Néhány perccel múlt délután 3 óra, amikor megérkezett a Rákoskeresztúri új köztemetőbe a Nagy Imre és mártírtársai földi maradványait kísérő gyászmenet. Az 1956 utáni megtorlások áldozatainak végső nyughelyére — a sirkert 300-as és 301-es parcellájában - már csak a hozzátartozók, az egykori sorstársak szűk köre kísérhette el a mártírokat. A temetőben a családtagok, a harcostársak, a barátok koszorúinak elhelyezése után olvasták fel a kivégzettek névsorát. A temetés előtti utolsó tiszteletadás során Darvas Iván és Mensóros László egyenként sorolta az áldozatok nevét: Alapi László gépkocsikisérő (1920-1957. május 6.), Andi József gépmunkás, tartalékos főhadnagy (1924-1958. március 6.), Angyal István építésvezető (1928-1958. decemberi.), Ábrahám József szerszámkészítő (1924-1958. június 11.), Ács Lajos honvéd (1938-1959. szeptember 8.), . Babér István MÁV-alkalmarott (1928-1959. február 13.), Babolcsai István csapos (1905-1958. március 6.), Bakos Cyuláné (sz. Sala- bert Erzsébet) darukezelő (1930-1958. november 28.), Balázs Ferenc vizvezetékszere- lő (1933-1957. április 10 ), Balázs Géza segédmunkás (1935— 1957. július 20.), Bállá Pál fakitermelő (1919—T957), Balogh László csatornázó (1925-1958), Barabás Tibor szállítómunkás (1917-1959), Bartha Béla segédmunkás (1927—1957), Bartók János traktoros (19361957), Batonai István targoncás (1928-1957), Batonai László segédmunkás (1927-1957), Bán Róbert rádiótechnikus (1934-1957), Bárány János szerszámkészítő (1930—1959), Bencsik József munkás (1932— 1957), Berecz György gépkocsivezető (1924-1958), Berta János segédmunkás (1938-1959), Berta József bányász (1934-1958), Békési Béla orvostanhallgató (1926-1958), Böbék Károly műszerész (1933-1957), Bódi József kovácssegéd (1938-1958), Bognár Ottó csapatszállító csillés (1931-1958), Bokor János szabósegéd (1919-1958), Bosnyák Gábor kubikos (1930Atleptük-e a Rubícont? (Tudósitónk telefonjelenté, se) Június 16. « Ezrek és ezrek az ország terén. Katartikus gondolatok és emóciók napja: akár itt, akár a tv előtt, akár a rádiót hallgatva. A ravatalon miniszterelnök, újságíró, államminiszter, hadügyminiszter, miniszterelnöki államtitkár... és még egy koporsó, a névtelen mártíroké. Kinek gyász, kinek ünnepi gyász, kinek belső vívódást leküzdő pillanatok; kinek puszta látvány a XX. század vége felé tortó Magyarországon. De vélem, ki hallgatja a beszédeket, küzdve, hogy a szavak eljussanak az agyáig, annak az történelmi visszapillantás és a jövőbe tekintés egyszerre. Mából fakadó kérdés: mit hoz a holnap? Délelőtt 9 óra. Szinte kihalt a főváros, s oki netán a Népköztársaság útján halad, csak a Hősök tere irányát célozza meg. Ember- sorok kígyóznak a múzeum- képcső előtt. A járda menti füvőn koszorúk pihennek. Ez itt Párizsból, a Martinovlts Társaságé, ezt a Szolidaritás küldte, amazt a Hungarian Action Commitee New Workból. A szalagokon felirat: Új-Zélandból, a demokratikus Magyarországért; a román emigrációtól, az Ausztriai Magyar Egyesületek Szövetségétől... Melczer András és Nagy Károly, a Magyar Szabadságharcos Szövetség zászlajával tisztelegnek. Egyikük Kölnből, másikuk' Hamburgból érkezett. Magyarországról, az óhazában folyó lélegzetelállító fejlődésről, politikai változásokról beszélnek. Melczer András csendesen jegyzi meg:- Felemelő érzés, hogy itt lehetek, hazámban. Mondanék valamit, de a ZDF operatőre udvariasan ocfébbtól; s nem is sejti, hogy NSZK-ban készített lo- ,bogóra állítja a masina fókuszát, melyet odaát, Tóth Ilonka tiszteletére varrtak . . . Egy magányos ember három nemzet színeivel dekorált koszorú mellett. így vall:- Lengyelországban születtem, Dániában élek, s magyar vagyok .. . - s köny- nye?ik. ' Jonczyk Vince, Maiéter Pál szárnysegéde volt, mun- kósember; ma először van Magyarországon. Ö az egyike azoknak, aki annakidején az ENSZ ötös bizottsága előtt vallomást tett, s aki felett a halálos ítéletet többször kimondták. Vágyott haza, de eddig nem jöhetett .. . Jancsá Miklóst kérdezem:- Milyen emóciókat ébreszt önben ez a nop? A zakója hajtókájára mutat:- Ez a Kossuth-címer mór 33 éves . .. Majd lassan, megfontoltan hozzáteszi: — A megbékélés álma talán valóra válik, de még akad bőven tennivaló. De legyünk óvatosak, s ne csak magunkra figyeljünk; figyeljük a világot is. f Már szól a rpagnetofon: tompán sorolja a kivégzettek nevét. Tónczos Gáborné nem öltözött ünneplőbe; egy fa árnyékából szemléli az eseményeket. — Itt kell lennem. Hát eljöttem. A jugoszláv követség épületére mutat: — Együtt voltam velük . . . Érkeznek a diplomáciai testületek képviselői; a jégpálya melletti utcából gép- kocsíkoraván. Fekete Mercedesek. A parlomenti delegációt Szűrös Mátyás vezeti. — Hogy mit jelent számomra ez a nap — mond- j’a —, azt <3 Parlament legutóbbi ülésén, a zárszóban már megfogalmaztam; A nemzetnek elégtételt kell adnia Nagy Imrének és sorstársainak. Mindez és a már megkezdett, pártok közötti párbeszéd indíthatja el nemzetünket azon az úton, ■mely a demokrácia és a felemelkedés felé vezet. A kormánydelegáció érkezésekor Pozsgay Imre államminisztert azonnal újságírók hada veszi körül; olaszul, angolul, németül, magyarul hangzanak a kérdések. Egy mondatfőtklány a válaszból : —' Sok minden megfordulhat az ember fejében ma, de az kétségtelen, hogy az őszinte szándék vezérli valamennyiünket ... A békés átmenet. Koszorúk, virágok . . . Mór Vásárhelyi Miklós beszél. Elindulhatott a megbékélés és a demokratizálódás folyamata. Egy másik történésztől, Für Lajostól, az MDF ismert politikusától kérdem: — Átléptük-e a Rubicont? — Elméletileg mór igen, de gyakorlatban még nem. Sok a teendő; a hotalom letéteményese még nem a nép. A szónoklatókra, a beszédekre figyelek. Hasonló mondotok, hasonló szavak. Kezemben a Történelmi Igazságtétel Bizottság kiadványa, a „Június 16.”. Az igazság emlékszáma. Felhívás a magyar társadalomhoz, a magyar nemzethez. A hátlapján a budapesti X. kerületi Újköztemető 301-es parcellájának térképe . .. 13 óra. A koporsókat a család koszorúival, a Névtelen mártír koporsóját a Történelmi Igazságtételi Bi- zottsáq és a Politikai Foglyok Szövetsége koszorúival, a halottaskgcsikba teszik. S elindul a konvoj . . . Békés, áldott holnapot. Kozma Ferenc 1958) , Bánó Zsigmond hengerszerelő (1930-1957), Brusznyai Árpád dr. tanár (1924-1958), Burgermeiszter József szerszám- készítő (1938-1958), Czakó András segédmunkás (1928— 1959) , Czermann Lajos segédmunkás (1926-1959), Czédli István vasesztergályos, határőr örvezető (1935-1958), Czim- mer Tibor bányász (19231957) , Czillrik Lajos tsz-tag (1914-1958), Csányi Sándor (1929-1959), Császár József (1929-1958), Csehi Károly munkás (1928-1959), Csermák János pincér (1928-1959), Csíki Lajos honvédhadnagy (19311958) , Csizmadia Ferenc szállítómunkás (1932—1958), Dobi Károly kőműves (1931-1959), Dóczi Dénes segédmunkás (1932-1958), Dudás József mérnök (1912-1957), Ekrem Kemál művezető (1924-1957), Erdész József vájár (1927— 1957) , Erdösi Ferenc honvédhadnagy (1935-1958), Erős István segédmunkás (1913— 1958) , Farkas Imre bádogos szerelő (1929-1958), Farkas Mihály honvédtiszt (19281957) , Fáncsik György anyag- ellenőr (1933—1960), dr. Fáy Ferenc kocsikísérő (19081958) , Fejes József Tibor lakatos (1934-1959), Folly Gábor újságíró (1919—1957), Földes Gábor színész-rendező (19231958) , Földesi Tibor villanyszerelő (1923-1958), Franyó Ferenc kocsis (1927-1958), Futó János bányász (19361959) , Galgóczi Zoltán bányász (1933—1958), Garamszegi Alfréd bányász (1918-1959), Gábor László munkaügyi osztályvezető (1930—1959), Gábor Péter munkás (1919-1958), Geczkó István gépkocsivezető (1926-1957), Gerley József vájár (1930-1958), Géczi József lakatos (1930-1958), Gémes József munkás (1909-1959), Gimes Miklós újságíró (1917— 1958) , Gábor Ferenc (19361956) , Gönczi Ferenc gépkocsivezető (1931-1957), Grosz- mann Frigyes gépkocsivezető (1920-1959), Gulyás Lajos református lelkész (1918-1958), Gyöngyösi Miklós vízvezeték- szerelő (1929—1957), Hangodi István épitőmunkás (19141957) , Harazin János földműves (1908-1957), Harmincz István villanyszerelő (1928-1957), Havrilla Béláné (sz. Sticker Katalin) orsózó (1932—1959), Hámori István gépkocsikísérő (1917—1961), Herczeg József (1933-1957), Horváth István (1936-1957), Hullár Gábor tartalékos alhadnagy (19241957), Huzián István szabósegéd (1924-1959),' Iván Kovács László raktáros (1930-1957), Ivicz György villanyszerelő (1936-1959), Jakab András (1934-1957), Józsa György (1933—1957), Kanyó Bertalan (1900-1957), Katona István (1920-1957), Kdtona Sándor nyomdász (1915-1957), Kálmán Dezső földműves, honvéd őrvezető (1934-1958), Keller Károly szállítómunkás (1925— 1959) , Kicska János honvéd főhadnagy (1931-1958), Kiss Antal fűtő (1933-1957), Kiss Sándor (1899-1957), Kiss István nyomdai csiszoló (1928-1958), Klenovszky István építőmester (1936-1958), Kocsis Sándor munkás, rendőr tizedes (19281957), Kokics Béla segédmunkás (1924-1958), Kolompár Mátyás segédmunkás (19241957) , Kolonics János bányász (1935-1959), Kolozsi István (1913-1958), Komjáti Ferenc MÁV-alkalmazott (1920-1957). Kondorosi Imre géplókatos (1922-1959), Korsós József géplakatos (1935-1958), Kása Ferenc munkás (1938-1958), Kása Pál asztalos (1924-1959), Kosztena Gyula munkás (1933— 1959), Káté-Sörös József vándoriparos (1927-1959), Kovács Dezső szigetelő (1920-1958), Kovács Ferenc segédmunkás (1931-1957), Kovács Imre János vasesztergályos (1929— 1958) , Kovács István elektromérnök (1927-1957), Kovács József munkástonócs-elnök (1926-1958), Kovács Lajos segédmunkás (1927-1961), Körösi Sándor fotólaboráns, tartalékos honvéd főhadnagy (1932-1958), Krausz Gyula segédmunkás, honvéd (19341959) , Kuti István százados, élt 33 évet, Lachki Albert szerszámkészítő (1933—1958), Lakos János szabósegéd (1920- 1957), Laurinyecz András egyetemi hallgató (1927— 1957), Lengyel László segédmunkás (1936-1957), Léderet Jenő Tibor lakatos, honvéd (1935—1957), Lénárd Ottó péksegéd (1929-1958), Losonczy Géza állomminiszter (19171957) (A börtönben meghalt.), Lukács László segédmunkás (1923—1959), Magori Mária takarítónő (1913-1959), Magyar János vontatóvezető, honvéd (1934-1958), Magyar Zoltán határőr őrvezető (1933-1958), Major Ernő honvéd őrnagy (1915-1958), Maiéter Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszter (1917-1958), Mansfeld Péter ipari tanuló (1941-1959), Mayer Antal villanyszerelő (1913-1958), Mányi Erzsébet (1936-1957), Mecséri János honvéd ezredes (1920-1958), Merényi Ernő gépkocsivezető (1914—1957), Micsinai István munkás (1917-1957), Minczér József bányász (1932-1956), Modori Sándor vájár (1923— 1958) , Molnár Imre határőr alhadnagy (1934-1957), Molnár Károly hegesztő (1930-1958), Molnár Sándor bányász (1933— 1958), Nagy András vasesztergályos (1934-1958), "Nagy Imre miniszterelnök (1896-J958), Nagy József szállítómunkás (1929-1958), Nagy József vájár (1929-1958), Nagy József hentessegéd (1936-1959), Nagy József csillés (1934-1959), Nagy Lajos bányász (1927- 1957), Nagy Zoltán bányász (1926—1957), Nemcsók György (1932-1961) (A börtönben öngyilkos lett; halálra ítélték.) Németh József kőművessegéd (1912—1959), Nickelsburg László műszerész (1924-1961), Oláh Miklós raktámok (1935- 1957), Onestyák László segédmunkás (1938-1958), Osváth Károly műszerész (1933-1959), Palotás József kovácssegéd (1935-1958), Panzér Gyula Fe(Folytatás a 3. oldalon)
