Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)
1989-06-10 / 158. szám
Dunántúlt napló 1989. június 10., szombat Támogatást9 segitsóget várnak Kálvária-domb rendbetételére Szándék született A természet - szemlátomást itt is visszaköveteli a marjáét, amit az ember megpróbált elragadni tőle, ám eléggé elővigyázatlan volt: „zsákmányát” nem őrizte kellő eréllyel. Vad dzsungel a pécsi Kálvária-dombhoz vezető lépcsősor környezete. A természetétől fogva erőszakos növényzet rongálja a támfalakat, tolja szét a lépcsőket, s dúsan te- nyész ott, ahol - jóllehet járás helyéül szolgál -, ritkán tapos emberi láb. A kapu félelmetes, szaporán oson át alatta az ember, félvén: hátha éppen most dől össze az egész. Körben a kőkerítés olyan, mint a vénember hiányos fogsora; néhol földig lerombolt, kőnek pedig nyoma sincs (léhet, hogy közeli, újabb épületek alapjában kellene keresni?). Rögtön a bejárattal szemközt a Sír — benne a fej és láb nélküli Krisztus tovább pusztult, a mögötte volt sírkőfedlapnak csak a fele '/an itt. A stációk öntöttvas képeit tovább marja a rozsda, a 6-os számúnak a kövei most is ledöntve hevernek. A kápolnába - hiába falazták be évekkel ezelőtt a bejáratot ma is be-behatolnok a huligánok- hátul kényelmes lyukot bontottak. Elől egy tágas résen át a kapu nyitott állapota észlelhető a ledöntött szobrokkal egyetemben. Húsvét előtt a belvárosi plébánia -kezdeményezésére a hívek megpróbáltak rendet teremteni a feltámadási ünnep tiszteletére, de ennek „természetesen” ma már ugyanúgy nem látni a nyomát sem, mint a Dl-! kezdeményezésére 1975- 76-ban (!) végzett társadalmi munkának, amibe akkor — sajnálatos módon —, senki nem kapaszkodott bele, Így kihasználatlanul maradt a pillanat, amikor mozdult valami a város szívében lévő, jobb sorsra érdemes műemlékért. Hovatovább egy évtizede .már, hogy a Kálvária-domb sűrűn szerepelt a DN hasábjain- egyre romló állapotának a gyakori felemlegetésével próbáltuk ráirányítani a jóindulatú közfigyelmet. Sajnos, csak a rosszindulatú közfigyelmet sikerült „megmozgatnunk": azok lettek a gyakoribb látogatók, akik tovább pusztították az amúgy is pusztulót. Miközben hallottuk a szép álmokat a belvárost övező, a falak mentén húzódó sétányról, amely a Kálvária-dombon és az István utcán át ér a Magaslati úthoz . . . Magunk pedig talán hibáztunk ezzel? - felhagytunk a hiábavalónak tűnő „prédi- kálással”. Mindezek előrebocsátását szükségesnek tartottuk annak a közléséhez, hogy a minap megbeszélés volt a Kálváriadomb sorsáról, jövőjéről a belvárosi plébánián Kele Pál apátplébános vezetésével, s a városi tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség képviselőinek a részvételével. Mi mindent kell megtenni? Rendezni kell a domb előte rét, helyreállítani a kapuza tot, újjóépiteni a kőkerítést rondbelenni a stációkat - új iá fölállítani a 6-ost is -, fel újítani a kápolna kupolájának a borítását, kijavítani, átfeste ni a falat, lebontani a be járatot óvó falat, hogy min denki kellő okulással láthas sa o benti állapotokat. Me lyek megváltoztatására ma ncpsóg aligha lehetne előte remten; a szükséges pénzt, Hiszen a felsoroltak is sokba kerülnek. Ezért a plébánia számít a várost szerető szakemberek tevékeny közreműködésére; az igények -részletes ismertetésére később, amikor Nyári lózsel építész, kész helyreállítási programja már rendelkezésre fog állni, visszatérünk. A fentiek a -szorosan vett Kálvária-dombra vonatkoznak. De mi lesz a mögötte lévő, ugyancsak jobb sorsra érdemes területtel? Nehezen járható, elvadult bozótoson át lehet feljutni a változatos terepalak- zatú fennsíkra, ahonnan pazar körDanoróma nyílik az egész városra. Ennek a területnek a beép-téséröl nincs szó, de egy ilyen gondolat - éppen az előbbi megállapítás alapján —, bármikor súlyos vétek lenne a város ellen. Itt csupán a növényzetet kellene „megrend- szabálvozni", s a terület máris betölthetné a hivatását: természet adta park lehetne. Hársfai István A családanyai hivatás teljesíthetősége lehet a női egyenjogúság kritériuma Más-más értékekkel Az anyasággal ne járjon semmiféle hátrány Közel egy évtizede már, hogy megismerhettem a megye talán legtávolabbi csücskében, Dobszón volt körzeti orvost. Pályájáról, családjáról, a falusi életformáról beszélgettünk akkor, egy falun dolgozó orvos sajátos, szerteágazó szakmai és közéleti szerepéről, feladatairól. Közvetlen volt, nyílt, s majd minden felvetődő té- -' r.ól mondatait szakmai, közéleti lelkesedés fűtötte. S ugyanígy a családanyái hivatás iránti lehető legtermészetesebben vállalt elkötelezettség. Azóta többször is találkoztunk különböző fórumokon, testületi üléseken, hiszen már régebb óta tagja a Hazafias Népfront Baranya Megyei Bizottságának, sőt az utóbbi időben alelnöke is ennek a testületnek. Dr. Bleyer Erzsébet néhány éve már Pécsett dolgozik: a Boronya Megyei KÖJÁL „egészségnevelési osztályának osztályvezető főorvosa. A legutóbb egy megyei nép- frontos aktivaértekezleten, ahol a mozgalom megújulást kereső programját próbálták megfogalmazni, meggyőzően érvelve vívta ki a többség egyetértését véleménye mellett, hogy milyen álláspontot is kellene képviselni az úgynevezett nőpolitikában. Kifejtett nézete erősen eltér a magyar nőmozgalom országos szervei által évtizedek óta képviselt, hangoztatott, s a feminizmus csapdáiba gyakran belebotló egyenjogúság - egyenlőség felfogástól. ♦ El kell jutnunk oda, tehesse ezt anélkül, hogy a társadalom, a szűkebb és tágább közvélemény jól-rosszul titkolt megvetéssel sújtsa. Ám az, aki örömét leli abban, hogy gyerekeket hoz a világra, és nevel fel, annak erre legyen valós lehetősége, semmilyen hátrány ne érje emiatt. 5 legfőképpen anyagiak ne befolyásolják ezt a döntést, hiszen ez a társadalomnak legalább olyan hasznos, mint bármi más értéket teremtő tevékenység. Svédországban egy háromgyerekes anya mondhatni főhivatásúnak számit, hiszen az államtól ezért nagyobb összeget kap, mint egy ottani átlagbér. Nálunk arra a nőre, aki „csak" a gyerekeit nevelte fel, köny- nyedén rásütik azt az abszolút igazságtalan minősítést, hogy soha nem dolgozott. Mi még ott tartunk, hogy fizetünk azoknak, akik nem saját szülötteiket nevelik fel, ám közvetve az adózással sújtják azokat, akik a $pját gyermekeikért teszik ugyanezt, hiszen a mostani jövedelemadó-rendszer a család létszámát nem veszi figyelembe. Félreértés ne essék, az előbb elmondottakkal nem a nevelőszülők ellen kívántom szólni.- Nem a fakanálhoz akarom én visszaküldeni a nőket, bár megjegyzem, hogy abban sincs semmi szégyenleni való. A nők egyenjogúsága ma már semmiképpen sem lehet pusztán meghirdetett ige. S az is vakvágányra visz, ha jogi garanciák, illetve azok érvényesülése felől közelítjük meg. A női egyenjogúság kérdéskörének az ember biológiai munkamegosztásából fakodó feladatok teljesíthetősége lehet csak a kiindulópontja és kritériuma. Minden más megközelítés a család vagy hivatás szembeállító sóba torkollik. Egy nő életébén ezt lehetetlen és kóros így felvetni. Hiszen hivatásonként, de egy-egy szakma részterületei között is nagy a különbség abban, hogy a családanya és a dolgozó nő szelepe mennyire összeegyeztethető, ám többnyire van lehetőség rá. Nyilván, aki életcélul a Nobel-dijat tűzte ki, vagy igazán magas szakmai, politikai funkció betöltését, az valószínűleg mindezek érdekében lemondana a családról. A szenvedélyes érvelés kedélyes meséléssé lágyul, amikor dr. Bleyer Erzsébet saját példáját említi: mindig nagy igyekezettel próbálta hivatá sát összeegyeztetni a család anyai szerepkörrel, amely leg alább olyan fontos számára mint a szakma. Büszkén vall ja: ambicionálja az az öröm ■l.ogy családjának tagjai élve zettel fogyasztják a főztjét, hogy tetszik a pulóver, amit kötött, hogy szeretnek otthon lenni családi körben. Képviselői level a miniszternek Dr. Balogh Gábor, Baranya megye 9. választókerületének - Mohács és környéke - országgyűlési képviselője a közelmúltban dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszternek írt levelet. Lényege egy javaslat, miszerint emelni kellene a szociális otthonokban a gondozási dijakat. Először azt kérdeztük a képviselőtől, hogy véleménye szerint toi indokolja ezt?- Többször beszélgettünk a felügyeletet gyakorló városi főorvos asszonnyal, s minden alkalommal szóba kerültek azok az objektív és . szubjektív okok, amelyek nehezítik a szociális otthonok működését. Erő; korlátot jelentenek a gazdálkodás lehetőségei, illetve az, hogy o rendelkezésre álló pénz reálértéke állandóan csökken. Ez a tendencia - az ismert okok miatt - tovább folytaEmeljék a szociális otthoni díjakat? tódik és emiatt félő, hogy nemcsak a mi négy szociális otthonunk — amelyekben több, mint háromszázan élnek —, hanem az ország többi szociális otthona is szegényházzá süllyed. — Melyek a szubjektív okok? — A szociális otthonok dolgozói igen érdekes, véleményem szerint' káros, sok esetben kóros jelenségekre lettek figyelmesek. Az otthonokban gondozottak családtagjai általában a nyugdíj- fizetés utáni napokon látogatnak, elkérve, vagy elvéve az idősek megmaradt pénzének nagy részét. Többször volt példa arra is, hogy a család a gondozókat vonta kérdőre amiatt, hogy az idős hozzátartozójuk takarékba teszi a nyugdíját.- ön szerint a hozzátartozók méltatlanok erre a pénzre? — Igen. Ezeken a családokon már segített az állam azzal, hogy elvállalta időskorú családtagjaik gondozását, a jelenleg érvényes rendelet alapján maximum 2070, illetve 1470 forint havi gondozási díjért. Az állami költségvetés jelenlegi hozzájárulása ennek az összegnek többszöröse. A (bkoktól elvitt és a családi kasszák gyarapító pénz lényegében láthatatlan jövedelemmé válik és nem az élvezi, ak( megdolgozott érte. Szerintem az otthonokat, a lakókat illeti meg, éljenek jobban, javítsák a körülményeiket. Erre kellene fordítani ezt a pénzt. Számítások szerint ily módon havonta személyenként 7—800 forint többlethez jutnának a szociális otthonok. Nagyon jelentős a takarékbetét összege is, amit természetesen a család örököl. A mi otthonainkban lakóknak csaknem 4,3 millió forintjuk van.- Hogy képzeli a változtatást?- Ismerve a gazdálkodás, ezen belül az egészségügy- nehézségeit, nem az állami támogatások, nem a költségvetési juttatások növelését szeretném kérni. Azt javaslom, hogy a Szociális és Egészségügyi Minisztérium vizsgálja meg a gondozási díjról szóló rendelet módosításának lehetőségét. Véleményem szerint nem maximálni, hanem úgy kellene, megállapítani a díjakat, hogy a lakók a mindenkori nyugdíjuk 70-80 százalékát fizessék térítésként. így zsebpénzük is maradna. Arra nem gondolok, hogy az esetleges változtatással együtt csökkenteni lehetne a költségvetési támogatást, mivel akkor ugyanoda jutnánk, ahol most vagyunk.- Mit gondol, miként tógád jók a javaslatot az érintettek?- Vegyesen. Lesznek, akik nagyon tiltakoznak ellene. Főként a családtagok. Az otthonban lakók pedig — főleg az alacsony nyugdijat kapók - valószínűleg változatlanul szemérmesen hallgatnak.- Kapott már választ?- Még nem. Török Éva- A család összetartása, az érzelmi kötődések folytonos erősítése női feladat: lelkileg erre mi vagyunk inkább felkészülve. Ezt vállalni nem megalázó. S annak elismerése sem, hogy génjeinkben beépült készségek alapján is megkülönböztethető férfi alkat é& női alkat. Ettől szép az élet, hogy kétfélék vagyunk, más-más értékekkel, amelyek közé értelmetlen az egyenlőségjeleket keresgélni, mint ahogy egymáshoz viszonyított rangsorolásuk is képtelenség. Ugyanakkor a kétféle alkatnak megfelelő szerepek betöltéséhez elengedhetetlennek tqrtja a készségek tudatos fejlesztését, a felkészítést. Ennek hazai hiányosságai miatt ostorozza oktatási rendszerünket.- Meggyőződésem, hogy a születések mostani ilyen alacsony számának nemcsak 0 szociális helyzet romlása oka, hanem az is, hogy egY olyan nemzedék jutott szülőképes korba, amely az anyaságra igazából felkészitetlen, tehát eleve tart tőle. A felkészítést a férfiszerepre, női szerepre, a családanyaságra mof az óvodás korban el kell kezdeni. A mostani hiányokat viszont okos posztgraduálh képzéssel kellene pótolni, 5 ebben a népfrontmozgalomnak lehetőségei és feladatai van- nok. Óhatatlanul is a gyermek- nevelés anyagi vonzotaira terelődik a szó, s arra, hogy ezzel kapcsolatban a népfrontnak milyen álláspontot kellene kialafdtania és képviselnie- Dr. Bleyer Erzsébet jó néhány megoldási javaslatot emld; Ezek sorában első a személy1 'jövedelemadózás helyett 0 családi jövedelemadózás bevezetése. Elveti az árviszonyok és a szociális viszonyok összekapcsolását, összekeverését 0 támogatási rendszerben. Ad vallja, hogy a gyermeknevelés tényét dotálja az állón1, mégpedig igazságosan: ne Ingyen hátrányban o kedvezmények tekintetében az, aki otthon neveli, élelmezi a gye1" •mekeit. S hogy ezt minél többen megtehessék, ahhoz elengedhetetlennek látja a rész- munkaidős foglalkoztatás bevezetését minden erre alkalmas munkakörben. Például 0 pedagóguspályán és az egészségügy különféle területein. — Felvetem: felmérte-e, hogf mibe kerülhet ez az álomszép- program, s hogy miből tel hét a megvalósítására? — A kérdésre kérdéssel válaszolok - mondja szemrebbenés nélkül. - Vajon felmérte-e valáki nálunk; mibe kerül ne; künk anyagiakban társadaln11 szinten, hogy az egészségügy intézményhálózata megfelel0 eszközök híján nem eléggé hatékonyan gyógyít? Hogy 0 beteg dolgozók jóval hosszabb ideig vannak táppénzen, min1 amennyit betegségük indokolna. Megbecsülte-e már valaki, hogy mennyi veszteséggf jár a csonka családok számának növékedése? S a következményei: a fiatalkorú bűnözés, a kábitószerfogyasztá5- Vagy az öngyilkosok, az alkoholisták világviszonylatban |S kirívóan magas száma. Mindezen tényezők anyagi vonzatúit mint bioszociális vesztesegeket a fejlettebb országokban mérik, s ezekhez kalkulálnak: egy-egy beruházás, intézkedés mennyire rentábilis 0 bioszociális veszteségek várható csökkenéséhez mérve. Szerintem a bioszociális vesztesegeink csökkenése hozna anY" nyi hasznot a társadalomnak. az államnak, amennyibe 0 család, a családanyai funke'0 teljesíthetőségéhez szüksége5 .támogatás kerül. Dunai Imre
