Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)
1989-06-07 / 155. szám
1989. június 7., szerda DT In memóriám Petrovich Ede Emlékezés Sok minden közel fűzött hozzá. Nemcsak horvátországi kapcsolataink, közeli lakóhelye, közös kutatási területünk — a Janus Pamnonius-ku- tatás -, alakította ki közöttünk a meleg barátságot, hanem a tudós, kutató gyakori szkepticizmusa, vitatkozó hajlama, mindenkor kész szellemi segítségnyújtása. Nagyon kényes volt arra, fogy nevét Petrovichnok írják ch-val, s nem cs-vel, bár némelyik munkája ekként jelent meg. 1898. augusztus 7-én a Tolno megyei Hőgyészen született, több gyerekes kisiparos családból. Tanulmányait még be sem fejezte, az első világháborúban máris az olasz frontra vitték, ahol kiváló helytállásáért több ízben is katonai kitüntetésben részesült. 1922-től kezdve lelkipásztori és hitoktatói tevékenységet végzett különböző állomáshelyeken. 1931-ben Pécsre helyezték, és itt 1942-től 1945-ig c Tanítóképző Intézet prefektusaként működött, mojd a káptalani levéltár őre lett. De csak két évig, amikor is egy évre az esztergomi tanítóképző igazgatásával bízták meg. Szíve visszahívta Pécsre, és 1948-tól megszakítás nélkül Pécsett munkálkodott történelem-latin szakos tanárként a Nagy Lajos, majd a Széchenyi Gimnáziumban. Életének jelentős munkaterülete volt a pécsi püspóti, illetve káptalani levéltár, amelyet 1957-től 24 éven át vezetett. A szellemében évtizedeken át Pécshez láncolt tudós-kutatót a halála előtti években a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesítették, a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület pedig várostörténeti kutatásainak érdemei elismeréséül 1986-ban tiszteletbeli taggá választotta. Petrovich Edének a tudományos munkákhoz kutatásokra volt szüksége. Nagy ayelv- tudásával könnyen boldogult a bécsi, salzburgi, innsbrucki, müncheni, karlsruhei, a római és a borzanói archívumokban, a hazai levéltárakban, könyvtárakban, ahová a porosodó régi oklevelek közé adatokat gyűjteni el-el járogatott. Tevékenységét a városunk művelődéstörténeti életét, a kereszténység kezdeteitől a reneszánszon át napjainkig feltáró művek sokasága jelzi. Ezek közül hadd hívjuk fel a figyelmet néhányra! Egyik igen figyelemre méltó, tudományos alapossággal, de mégis népszerű stílusban írt, 195ó-bón megjelent 144 lapnyi terjedelmű munkája a Pécsi Székesegyház. Behatóan foglalkozik a Nagy Lajos korabeli pécsi egyetem alapításának körülményeivel, fennmaradásának idejével, oktatói karának összetételével, az egyetemi diákság magatartásával. Munkásságának jelentős része az 1467-ből származó beszédgyűjtemény, eredetéről, tartalmáról, forrásairól, retorikai elemzéséről írt tanulmánya. A középkori Péccsel foglalkozó kutatásainak egyik jelentős munkája a Janus Pannonius tanulmánykötetben 1975 -ben megjelent Janus Pannonius Pécsett című dolgozata, melyben elsősorban a nagy reneszánsz püspök pécsi tartózkodásának idejét okadatolja, hosszasan foglalkozva Janus Pannonius vélhető sírjával. Majd a Péccsel kapcsolatos költeményeket veszi sorra, mintegy 14 ily verset feltételezve. A pécsi kortársok (édesanyja, Huendler Vitus segédpüspök, Vendéglátó Antal, a pécsi kanonokok, világi papság és más világi személyek), hol szorosabb, hol lazább kapcsolatára is fény derül, mint ahogy sok mindent megtudunk Janus Pannonius püspöki tevékenységéről és városunk e korabeli életéről is. Mindezekről Petrovich Ede gondos utánjárással ellenőrzött okiratok alapján tár fel érdekes és nagy szakértelmet (igazoló adatokat. Végül is Janus Pannonius pécsi utóéletével foglalkozva mi Is azzal zárjuk e tanulmány ismertetését, amivel a szerző: e hézagpótló munka nagymértékben hozzájárult ahhoz, „hogy a költő emléke a jövőben folt nélkül ragyogjon". E nagyobb tanulmányon kívül számos kisebb munka is megörökítette emlékét. Csak néhányat sorolunk fel ezek közül: pécsi Székesegyház levéltári épületének története, Az egyetemalapító Vilmos püspök és Janus Pannonius sírhelye, Adalék a pécsi harang- öntő műhely történetéhez, sib. „írásai mellett — írja egyik méltatója, (Boros László -, .felmérhetetlen azon tevékenysége, amellyel a 'hozzá tanácsért forduló szakterületein kutatók munkáját önzetlenül, készséggel segítette." Másik méltató- Ija: Borsy Károly szerint, is: „Petrovich Ede otthona mindig nyitva volt a tanácsot, eligazítást 'kérők előtt." (Mindezt e sorok írója is megerősíti. 1987. január 11-e óta az asztalán lévő öreg írógép kattogását nem hallani. Gazdája az örök hazából, fényes, égi szemekkel néz le szeretett városára és a magosba törő négy toronyra, amelynek árnyékában élete javát éltől - tötte. Tóth István dr. Bdköz Másfél száz évvel ezelőtt, 1842-ben jelent meg a Regélő című Pesti Divatlapban, 6 oldal terjedelemben az első „Táj- és népismertetés", a mai Ormánság Bőköznek nevezett, keleti feléről. Innen a Kémes alatti Laki-híd vezetett át a nyugatabbra fekvő Or- mánközbe, amelyet lakói és szomszédai a 19. század végéig „Ormán", „Ormány" néven emlegettek. A kis remekmű szerzője a debreceni Munkátsy Dániel lelkész és Kiss Máia gyermekeként 1811-ben, Sellyén született Dániel, aki Sándor és Albert nevű öccsével együtt elhagyta a Beregszász melletti ősi birtokra utaló nemesi előnevét, s patinás „ts" helyett, a demokratikusabb „cs”- vel irta nevét. (A három Mun- kátsy-lány mindvégig ragaszkodott az ősi változathoz.) A szerző élményanyagának eredetét kutatva, a szülői házra, mindenek előtt a harkányi és a szaporcai parókiákra kell gondolnunk. Kecskeméten és Pápán töltött diákévei, va: lamint különböző munkahelyei, (Balatonfőkajár, Kecskemét, Lacháza, Öcsény, Vajszló) nem adhattak bőközi élményeket. Nem gyarapithatta emlékeit a Tolna Megyei Tengőd sem, ahol sok hányódás és 2-3 évi állóstalansóg után, ' végre, 1841-ben otthonra lelt. Még ebben az évben feleségül vette Hőke József iregi esperes Zsólia nevű lányát, és 1878-ban bekövetkezett haláláig örömmel hordozta a tengődi gyülekezet gondjait, de .írói ambícióiról lemondott. Biztosra vehetjük, hogy a kis tanulmány éles kontúrú képsorai valamelyik káplánszoba rideg magányát enyhítve idézhették fel szerzőnkben a százados fákkal és kövér legelőkkel ékes „rónaföld" képét, vagy talán a munkanélküliség gyötrelmeit enyhítette egyszer verssel, másszor a hazai tájra való emlékezéssel a míves sorokat szántó toll. A felejthetetlen szülőföld, az ősi nevét máig őrző Bőköz népe gazdagabb ugyan, mint a szomszédos Ormánközé, de az apró falvak vesszővel rekesztett, sárral tapasztott házai itt is fatalpakon állnak, s „csinált út nem lévén", ősszel—tavasszal tengelyig ér a sár. Bizonyára a szállítási nehézségek is okozták, hogy a gabonafelesleget itt sohasem értékesítették, hanem vesszőből font kasban, vagy kivójt belsejű fatörzsből készített „puttyony"-ban tartalékolták mostohább időkre. Ha pénzre volt szükség, disznót—marhát hajtottak vásárra a gazdák, az asszonynép pedig „ • • • a’ szomszéd tótoknak (horvátok- nak) el adogatni szokott...” kender- és lenszösz, valamint a remek vásznak árából tett szert némi külön jövedelemre. A kétszáz évre visszanyúló ormánsági híradások között ez az írás az első, amelynek lapjairól valódi emberek tekintenek ránk. A férfiak középtermetűek, szikárak, esetenként „kiválólag" szépék, a ........ bizo nyos kerekdedséggel megáldott", de mégis karcsú nők pedig ........ bámulásig fehér bő rűek". Ruházatuknak „kép- zeltetésig való lefestésére” nem vállalkozhatunk, de arra azért Munkácsyval együtt utalunk, hogy a 19. század elejére mór itt is divatba jött, „csillogó szerekkel kirakott mellény” bizonyos kacérságot kölcsönzött a talpig fehérben járó, fiatal nőknek, mert ..... az egyedül tsak vékony ing által fedezett mellet szabadon hagyta”. Igen fontos szerepet kap ebben az írásban a sokszor' alkalmazott összehasonlító módszer. Ennek egyik legpregnánsabb példájaként mutatjuk be a módos bőközi gazda és pásztora ruházatát. A gazda már csak mérsékelten bő, rövid, rojtos gatyát, inget, nagy „karámú" kalapot hord. Felső ruhája rövid ujjú szűrdolmány, hosszú szűr és ünnepnapokon 'kivarrott bársony- vagy posztómellény. A legmódosabbak lábán ekkor már megjelenik a csizma és a fiatalabb férfiak rövidre vágatják hajukat. A gazdával szemben ódivatúnak ábrázolt kanász bokáig érő. arasznyi rojttal díszített, bő gatyájában, zsírtól fénylő mellényében és kalapjában, két ujjnyi széles szijjal lábóra erősített bocskorá- ban áll előttünk. „Az egész főn kétfelé választott, hosszú haját” a füle mellett bütyökbe köti, s meg nem válnék, arasznyi széles szijjon függő bőrtarisznyájától és hosszú nyelű, tükörfényes baltájától. A finom táji különbségekre gondolva írja Munkácsy, hogy az archaikusabb hagyományokat őrző ........Ormánynak egy ré sziben (még) ez a’ rendes viselet." A költői vénával rajzolt képsorok mögül is előbukkan azonban a népnevelés elhanyagolt volta, amelyet önerőből nem tudnak enyhíteni az ormánsági gyülekezetek. Az iskolamesterek egy része a: képzetlenség, a művelt lelkészek többsége pedig a pedagógiai képzettség hiányában nem tud megfelelni az „oskola tanítói hivatalnak". Ennél is nagyobb baj, hogy az értelmiség túlnyomó többsége erre a mostoha tájra mindig kívülről érkezett és nem tu-: dott igazán azonosulni a helyi népesség gondjaival. Dr. Kiss Z. Géza kandidátus Vallomás, gulyásban elbeszélve Milyenek vagyunk, mi, magyarok? A kérdés nyilván magában rejti a sokféle válasz lehetőségét, és a tartalom is függ attól, hogy ki felel rá. A téma könyvtárnyi irodalmához ezúttal értékes adalékkal járult Gábor Zsázsa, távolra szakadt hazánk- lánya, aki az Európa — Európa című tv-müsor kapcsán —, melyet televíziónk is közvetített, — Rómában, sajtókonferencián fejtette ki a véleményét. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az újságírók csupán az életéről faggatták az ötvenes évek amerikai filmsztárját. Nos, Gábor Zsazsa egyebek között elmondta, hogy amikor a Moulin Rouge című filmet forgatták, a rendező ,,mellőzött engem, mert nem mentem ágyba vele. Egy karriert azonban nem lehet úgy felépíteni, hogy egyik ágyból a másikba megyek, hanem dolgozni kell, és főleg intelligenciával kell rendelkezni. És ez az a tulajdonság, aminek a magyarok bővében vannak." A konferenciáról beszámoló újságcikk megemlíti, hogy Gábor Zsazsa nyolc férjnek mondta ki a boldogító igent, s ez nemzetközi mércével is figyelemre méltó eredmény. Hogyan csinálta? „Amikor férjhez akarok menni, mindig magyar gulyást készítek, ez a gyakorlatban egyfajta szerelmi vallomás. Am az is igaz, hogy nem lettem a felesége mindazoknak, akik megették a gulyást." Hogy az utóbbiak hányon voltak erről nincsenek ismereuink________I K. I.-I kutya harapta mag. Kérdése, kérhat-a kártérítést a kutya tartájától f Igen! Polgári Törvény- könyvünk 351. §-a azt írja elő, hogy aki állatot tart, az általános szabályok szerint felel azért a kárért, amelyet1 az .állat másnak okoz. Azt is jó tudni, hogy ugyanezen rendelkezés azt is tartalmazza, hogy a vadállat tartója úgy felel, mint az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat. K. P. árvaellátásban részesült, de tanulmányait rövid időre megszakította. Most tovább kívánja folytatni tanulmányait. I Kérdése: meddig jogosult az árvaellátásra? Az 1975. évi II. törvény 71. §. (1) bekezdése szerint az árvaellátás az árva tizenhatodik életének a betöltéséig jár. Ha az árva oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tarEmlekek a múltból repülés történetében Magyarok a Érdemes a mesébe illő részszel kezdeni, ezért jegyezzük fel magunknak egy magyar tu. dós nevét: Martin Lajos egyetemi tanárét. Csaknem 400 oldalas dolgozatot hagyott az utókorra, melyben a repülés tárgykörével foglalkozik. öt örökítette meg Jókai Mór a Jövő század regényében a repülőgép feltalálójaként. A tudós professzor úgynevezett „lebegő-kerék" konstrukciója föl is emelkedett Kolozsvár csodálatára, de a nyakas, szo- badságharc-párti professzor nem kapott támogatást Bécs- től, hiszen még a császári látogatás alkalmával is szemére merte vetni őfelségének a császárság magyarellenes bűnéit. A lebegő-kerékkel való kísérlet 1896-ban nagy feltűnést keltett, igazi hatása azonban csak az említett műben teljesedett ki, a tényt akkor még mem jegyezték be a tudomány aranykönyvébe. Még az első világháború előtt föHendültek hazánkban is a motoros repülőgép gyártására irányuló kísérletek. 1913- ban, július 13-án Szatmáron mutatták be tudásukat az első magyar motoros repülők a pesti, iWetve a Rákos-mezei kísérletek után. Blériot, a világhírnevet szerzett pilóta is eljött Budapestre bemutatót tartani, és a történelmi örökséget hordozó Rákos-mező térsége egyik gyakorló és felszálló helye lett hazánknak. Zsényi Aladár, Kvasz András kísérletei lázba hozták Magyarországot, és mindehhez járult már 1916-ban, hogy az úgynevezett Lloyd CV típusú gépeket Aszódon gyártották. Külön fejezet a helikopterek, majd vitorlázó gépek története e kiállításon, s ebben a részben is olyan neveket kell megtanulnunk, mint Kármán Tódorét, aki a tudományos munka mellett 1918-ban a forradalom szervezésében is szerepet vállalt. A későbbi zaklatások a nagy tudóst külföldre kényszeritették. Rotter Lajos a vitorlázó gépek építésiével írta be nevét a levegő birtokba vételének a történetébe. 1925-ben figyeltek fel munkásságára első ízben, ‘majd 1936-ban, amikor magassági világrekordot állított fel vitorlázó repülőgépével. Kihagyhatnánk-e Asbóth Oszkárt e rövidre fogott összefog, lalásból, a magyar helikopter atyját, öki ismét csak szegény ■maradt ahhoz, hogy tola Ima - nya tökéletesítésével a hazai repülésügyet szolgálhassa. Valamennyien csaknem regénybe illő életpályát futottak be. Műveik félbetörten, munkáik töredékben maradtak, hiszen kísérleteikhez, terveikhez tudatlanok, szegények és felelőtlenek voltaik az ország vezetői. Életük értékének megismertetésével pedig, sajnos, még máig* * 1 is adósok vagyunk. Tűnődésre, gondolatokra gazdag alkalmat nyújt e gyűjteménnyel történő ismerkedés, mely programja lehet iskoláknak, szakköröknek egyaránt. Igaz, hogy semmi írott emléket nem tudnak a látogatók hazavinni — elfogyott a szűkszavú kiállítási ismertető is! Pedig a Farkas Bertalant hordozó, kicsit megperzselődött űrkabin megcsodálása mellett jó lenne, ha az űrkutatás magyar tudósainak munkásságáról olvashatnánk is. Fábián Gyula s «SP' ^»"§35 “ K 2S £Jé»4SI '«Is 4s&tornára, de legfeljebb a huszonötödik életévének a betöltéséig jár. Azt is jó tudni, hogy nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha az árva vagy életben maradt szülője házasságot köt, vagy az árvát örökbe fogadják. Tóth G. az iránt érdeklődik, hogy o házastárs haszonélvezetét lehet-e korlátozni? A Polgári Törvénykönyv 616. §-a szerint a házastárs haszonélvezetének korlátozását csak a leszármazók kérhetik. A haszonélvezet korlátozásának bármikor helye von, a korlátozás azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házastárs szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. Mind a hózastárs, mind az örökösök kérhetik a házastárs haszonélvezeti jogának megváltását. A házastárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltását nem lehet kérni. A házastársat a megváltásra kerülő vagyonból — természetben vagy pénzben - olyan rész illeti meg, amelyet mint az örökhagyó gyermeke, törvényes örökösként a leszórmazókkal együtt örökölne. Ági öröklés esetén a házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg. A megváltást a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven belül a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél kell kérni. Nagy G. kárdél*, hagy ki kaphat sxüföi nyugdijat? Szülői nyugdíjra az a szülő (nagyszülő) jogosult, akinek a gyermeke (unokája) az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg, ha a) a szülő (nagyszülő) gyermekének (unokájának) a halálakor már rokkant volt és b) a . szülő, (nagyszülő) gyermeke (unokája) a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta. A most ismertetett feltételek fennállása esetén szülői nyugdíjra jogosult a megholtnak az a mostoha-, illetőleg nevelőszülője is, aki a mostoha-, illetőleg a nevelt gyermeket tíz éven át eltartotta.